Hooogy... (2) - 2Korinthus 5, 15...

Valóság

Hooogy... (2) - 2Korinthus 5, 15...

Amikor bibliaiskolán, igei megbeszélésben eljutunk egy ilyen "cél"-ról beszélő Igéhez, ahogy felolvasom, így hangsúlyozom - különösen, amikor rákérdezek, hogy "mi a célja" ennek az Igének, vagyis, amiről ez az Ige beszél, ennek, amit elmond, "mi volt a célja", vagy "mi a célja"... szóval, olvasom, és a hangsúly erre kerül rá: "hooogy..."

"Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, értetek van az. Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, Aki értük meghalt és feltámasztatott." (2Korinthus 5, 13-15.)

-- Nem vagyunk "bolondok" (extázisban levők, magukról megfeledkezők, önkívületbe kerülők), hanem nagyon is "józanok" (Apcsel 26, 25.), akik a "jelen való igazsághoz" (2Péter 1, 12.) szabjuk az életünket, ezt vesszük komolyan, bár sokan nem értik meg ezt.

-- Nem vagyunk "bolondok", csak más az életünk, mint amit az emberek "általában" élnek.

-- Nem vagyunk "bolondok", bár, ha ezt mondják rólunk, az Úrért van ez... mert Neki engedünk, és Neki adtuk oda az életünket, és Őérte vállalunk olyan körülményeket, élethelyzeteket, amiket mások nem vállalnának be. S ezt akkor betudjuk ennek, hogy Vele járunk...

-- Valójában "eszesek" vagyunk, vagyis rajta vagyunk azon, amit most, ebben a mi világunkban, ebben a korszakban meg lehet tenni, amit csak most lehet megtenni, rajta vagyunk, hogy ne csússzon ki a kezünkből a valóság, amit el lehet most végezni, amivel előre lehet segíteni az embereket a menny felé vezető úton, az Úr Jézus megismerésének útján... ez "tiértetek (is) történik" - mondja az apostol.

-- Tehát, valójában nem vagyunk "bolondok", hanem igenis "eszesek" vagyunk, mert azt tesszük, ami a legnormálisabb most, itt, ebben a korszakban. Engedünk az Úr Jézusnak, engedünk az Ő indításának, és az életünket odaadjuk Neki, például a "ti javatokra" is.

-- Egyszerűen átéljük, mit jelent az Krisztus "szerelme". Mit jelent, hogy átjár, áthat, belülről indít, nem hagy bennünket tétlenségben, hanem késztet a cselekvésre, arra, hogy ráadjuk magunkat az Ő megmentő tervére, itt, most, ebben a helyzetben is, és hosszú távon is, mindenhol és mindenkor. A Krisztus "szerelme szorongat" minket.

-- Ez a "szerelem" (agapé szeretet - egy mindennél nagyobb, mindent átható, mindent irányba állító szeretet) az, ami "furcsa" az embereknek körülöttünk, s ami miatt "bolondnak" mondanak bennünket. Pedig valójában ez a józan megközelítés, ami számot vet a múlttal, a jelennel és a jövővel is, ami felméri, hogy egyedül mi lesz maradandó, mi az, amiért érdemes befektetni, bevetni mindent, amit csak lehet...

-- Ez a "szerelem" egy "szorongató" szerelem, ami nem enged bennünket érzéketlenül, közömbösen maradni, hanem ami indít, hogy vigyen tovább, és megvalósulhassanak a menny megmentő tervei, itt is, ott is, kicsiben és nagyban, minden helyzetben, minden emberrel kapcsolatban...

-- Ez a "szerelem" az, ami keresi az embereket, keresi azokat, akik készen állnak Vele együtt munkálkodni, végezni, amit Ő szeretne, amire Ő hív bennünket, ami Őbenne ott van, de aminek megvalósulása csak és kizárólag úgy jöhet létre, ha vannak, akik adják magukat a Vele való életre, a Vele való együttmunkálkodásra...

-- Tehát, nem vagyunk "bolondok", hanem kifejezetten normális a döntés, ami bennünk él: Neki adtuk az életünket, és ez az Ő "szerelme" járhatott át bennünket, hogy Vele járjunk, Vele éljünk, és Neki adjuk a perceket, a helyzeteket, a döntéseket az életünkben, hogy az Ő terve apróra megvalósulhasson, általunk is...

-- Ha ezt megnézed, ott van a 2Korinthus 2, 14-17 verseiben is, de az Efézus 2, 8-10 verseiben, a 2Tim 3, 16-17 verseiben is... ez egy mennyei küldetés, megragadás, aminek boldog, aki enged, mert az élete úgy alakul át, hogy Istennel "együtt-munkálkodóvá" fog válni... gyönyörű... ha így olvasod el a Hegyi beszédet - mondjuk a Boldogmondásokat - akkor látni fogod az Úr Jézust, Aki erre hívja a tanítványokat, és erre képzi ki őket... (Máté 5, 12-16.)

-- És akkor, most jöjjön a "HOOOGY..."

-- Ki ez az "egy", Aki meghalt mindenkiért?

-- Mit jelent, hogy "tehát, mindazok meghaltak"...

-- És miért történt mindez? Mi volt a cél?

-- Ugye, hogy az Úr Jézus ez az "egy"? Ő halt meg mindenkiért, és ma feltámadva ÉL örökké. Tehát, amit megtett, az örökre szól. Ma is érvényes. Nem csak a megváltás, de a cél is... tehát ez ma is szól... ma is hat ránk... rád és rám is...

-- Mit jelent ez, hogy "tehát mindazok meghaltak"?

-- Ez egy titok, ami annak ellenére, hogy úgy "általában" nem annyira érthető, mégis valóság.

-- Jézus Krisztussal én is fenn voltam a kereszten. Az Ő teste által én is meghaltam. Mert, hogy az egész világ feszíttetett ott meg, Ádámtól fogva a "leges-legutolsó Ádámig"... minden ember, az egész emberiség, annak minden bűnével együtt, minden átkával, nyomorúságával, és minden szenvedésével, betegségével, fájdalmával együtt. Ezeket hordozta el az Úr Jézus a kereszten!

-- Tehát, amikor Ő ott fenn függött a keresztfán, a világ is meg lett Őbenne feszítve. (Galata 2, 20. 6, 14.) Ádám volt ott, Ádám minden bűnével, a bűn minden következményével, a bűn egész tényével együtt... mindenestül fel lett oda szögezve. (1Korinthus 15, 45.47.) És "a törvény - Isten igazságos ítélete - kijelentette: 'méltó a halálra!'..."...és Jézus meg is halt. Igaz, az életét senki nem vehette el Tőle, még akkor sem, ha odaadta magát erre a szenvedésre, ezt az életet csak Ő tehette le... és letette: "Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet..." (János 10, 17-18. Lukács 23, 46.)

-- Valójában akkor mi is történt a kereszten velem? Meg lettem feszítve. A bűneimre tekintettel, el lettem ítélve, és a halálos ítélet is végre lett hajtva rajtam. Csak helyettem Jézus Krisztus volt ott fenn. De érvényesen ez az ítélet az enyém is. Én is meg lettem feszítve ott fenn, a kereszten. Én is meghaltam, Jézus Krisztussal együtt. És ez egy tény. Ha megértem, az életemet egészen másként fogom utána élni. És én megértettem egy nap ezt, pontosan ezt: "mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól" (Róma 6, 7.) - és az Úr felszabadított. Megszabadított. Annál a ténynél fogva, hogy én ténylegesen meghaltam. Halott vagyok Jézus Krisztussal együtt.

-- Ez a "halál" (ami valóságos, még akkor is, ha most biológiailag élek, itt, ezen a földön), ez a halál ténylegesen megtörtént, és tényként ott dolgozik az életemben. A "Krisztus halála" - elvégez olyasmit, amit más nem tudna. Felszabadít!

-- És ez nem elmélet, hanem valóság. Én halott vagyok Krisztussal, és ez egy egészen más életszemlélethez vezet, egy más alapot ad a döntéseimnek, felszabadít arra, hogy Vele éljek, és neki éljek... mint az Ő megváltottja, az Övé, teljességgel.

-- Ha egy meghalt mindenkiért - ez megtörtént a kereszten. Mindenkiért "megízlelte a halált" (Zsidó 2, 9.).

-- Tehát mindazok meghaltak - vagyis: ez a kereszthalál mindenki helyébe lépett, és aki ezt megérti, az megérti azt is, hogy ő is halott. Fenn a kereszten, Krisztussal együtt megfeszíttetett... (Galata 2, 20.)

-- És most jön a "hooogy..."

-- Mindez azért történt, "azért halt meg mindenkiért", hogy akik élnek (te és én), ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, Aki értük meghalt és feltámasztatott...

-- Vagyis: kifizette az árat, hogy az Övé legyél...

-- A legszebb népmesékben is ez történik: a királyfi életét nem kímélve megmenti a királylányt, és utána elveszi feleségül... milyen kincs az ő számára ez a jövendőbeli... mi mindent megtett érte... mennyire értékeli, innentől kezdve, élete végéig... boldogan élnek, míg meg nem halnak...

-- (A mai világban sincs ez másként - a házasság frontján sem... fájdalommal szülsz - és ami megszületik, kincs lesz... a szenvedéssel megkapott értékek nagy értékek lesznek... ha megharcoltál a feleségedért (férjedért), érték, kincs lesz neked... ha együtt is megharcoltatok pl. gyermeketekért, kincs lesz, érték, mindenkor... az Úr Jézus is ezt tette... megküzdött érted, értem, a megváltottakért...)

-- Tehát mi a cél? Az, hogy legyen egy "saját népe", egy Neki odaadott, Őérte élő kiváltságos nép, egy "választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép", egy "kiváltképpen való nép" (1Péter 2, 9. Titus 2, 14.) - akik az Övéi, és Vele élnek. Az Ő különlegesei, akiért Ő letette az életét, akiket Ő formál, Ő tesz olyanokká, hogy az Ő tervét - Vele együtt - be tudják tölteni. A megmentő tervet...

-- "Azért halt meg mindenkiért, hooogy... akik élnek, ezután NE maguknak éljenek, hanem Annak, Aki értük meghalt és feltámasztatott..."

-- Nem én találom ki...

-- Nem egy "vallási tanítás"...

-- Ez a Mindenható, a Teremtő Isten terve, hogy az Övéit összekapcsolja Önmagával, hogy az Övéi Vele és Neki éljenek...

-- No, itt ugrik a majom a vízbe... akarod ezt? Én akartam, akarom, és akarni fogom. Erre mentett meg. Erre nyert meg. Erre hívott el. Erre győzött meg. Erre adtam oda az életemet... amikor ezt még nem is hallottam... (a 2Korintusi levelet valamikor 1991 tavaszán hozta elém az Úr Jézus, akkor kezdtem megérteni, de akkor nagyon mélyen hozta elém... meg amúgy át is mentem rajta... pl. a 2Korinthus 6. fejezetén, és hasonlókon, mint a 4. fejezet második felén, stb.)

-- Szóval, erre mentett meg, és erre győzött meg, erre hívott el - és boldog, aki enged Neki ebben... boldog, aki megérti a tényeket, hogy ő már meghalt Jézussal, és innentől teljesen az Övé az élete...

-- Az, hogy az Övé vagy, nem ellentétes azzal, hogy "teljes joggal" éled az életedet itt, most a 21.században, azok között a körülmények között, amelyek közt vagy.

-- Ez nem ellentétes azzal, hogy örülsz az ebédnek, ha nem böjtölsz, és örömmel játszol a gyermekeiddel. Nem ellentétes a virágokkal, a jó ízekkel és az edzéssel. Nem ellentétes az olvasmányaiddal, és a jó filmekkel (a jókkal). Nem ellentétes azzal, hogy örömmel alszol, és meg-megállsz, hogy megpihenj. Hogy örömödet leled a kirándulásban, városnézésben, a múzeumokban, a nevetésben, tűzrakásban és horgászásban. Nem ellentétes... mert miközben ezt teszed, is Őt dicsőíted, és bármikor jelez, hogy most figyelj, másról lesz szó, most add a füled arra, amit Ő akar megmutatni, adod, mert a füled is az Övé, és az időd is, és mindaz, amiben vagy, avagy amid van... ez mind az Övé, s te is, mindenestül.

-- Érted ezt? Ő szeret veled lenni abban, amiben örömödet leled - mert nem idegen, és nem életidegen Úr Ő. Arra alkotott, hogy örömödet leld a dolgokban, és kiteljesedést keress... hogy fejlessz, hogy szeress, hogy dolgozz, hogy megpihenj... ez így, mindegyik az Ő tervéhez tartozik.

-- S közben, (miközben ezeket teszed is), az Övé vagy, és tudod, hogy mindened az Övé... a lábad, a kezed, a fejed, a gondolataid, mindenestül az Övé vagy... és Ő szólhat, és irányba állíthat, és jelezhet, és indíthat, és hívhat, és te menni fogsz, nem fogcsikorgatva, nem kénytelen-kelletlen, hanem úgy, hogy ez hozzá tartozik, sőt jó, és kiteljesedést jelent, mert Vele együtt végezni a dolgokat jó, és örömteli, és maradandóságot munkál...

-- Hát, itt a mennyei cél... a "hooogy..." célkitűzése.

-- Csak reménykedni tudok, hogy úgy tudtam leírni, hogy ne legyen más, mint amit Ő gondolt el. Ne legyen életidegen sem, és érthető is legyen, hiszen erről beszél az Igében. És ezt, akarja, hogy ott legyen a mindennapjainkban.

-- Ha belegondolsz, hogy te már "meghaltál" fenn a kereszten, és valójában egy "halott" vagy, akkor már nem olyan nagy dolog, hogy megtagadd önmagad, és amikor - úgy tűnik, hogy - "bosszant a másik", akkor ne vágj vissza, hanem a "gonoszt jóval győzd meg".

-- Az egész Róma 12 erről szól. Elkezdve ott, hogy "élő, szent és Istennek kedves áldozatul" odaadod magad, megértve, hogy Ő mit tett érted, és ezért nem szabod magad e világhoz, hanem elváltozol a te elméd megújulása által, egészen odáig, hogy "ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg"...

-- Hogyan tudnád megtenni, hogy "sírsz a síróval és örülsz az örülővel", és a "tiszteletadásban a másikat megelőző legyél" (még, ha "nem érdemli is meg")? Csak így, hogy közben "halott vagy", és él benned a Krisztus!

-- Ez a tény az alapja mindennek, amit Ő mond az Igében nekünk. És ez tényleg egy tény, amit felismerünk, és közben a célját is felismerjük, "hooogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, Aki értük meghalt és feltámasztatott"

Uram, köszönöm a mennyei célt, amibe bekapcsoltál, és azt, hogy így, a Te megváltásod által, újra és újra erőt kapok arra, hogy győzzek, a régi természetem felett is, és minden körülmény felett is, ne sápítozzak, ne essek kétségbe, ne panaszkodjak és ne sajnáljam magam, hanem adjam bele abba, amin Te átviszel - átengedsz - és lássam meg így, ezen a módon a Te győzelmedet, Uram.

Meg akarom látni.

A mostani helyzetben is.

Minden helyzetben, ma is, most, itt, ebben az időszakban, és utána is, minden más helyzetben.

A Tiéd az életem, mindazzal, amit teszek, az egész misszió, ennek minden összetevője, minden nyitott kapuja - a nagy kapuk is, amik mellett az ellenség is sok - és minden anyagi helyzete is, minden munkatársa, szervezés alatt levő dolga, minden kulcsszereplője, minden folyamata, minden, ami most zajlik, s ami tervben van... minden, minden, minden a Tiéd, és ez engem fel is szabadít, ha a küzdelem, amin átmegyünk, azért mégis a miénk (is).

Köszönöm, hogy Te felszabadító Isten vagy, egy hűséges Megváltó, Akinél ott van a jelen és a jövő, Aki úgy viszel át helyzeteinken, hogy ezekből még jobb legyen, egészen a legjobbig... mert ilyen vagy, és mert nem "alkuszol", és ez jó, légy is ilyen, Uram, bár mi "belehalunk", átéljük a "Krisztus halálát", de közben eljutunk a Te feltámadásodra is, és megismerünk Téged, és megerősödünk Benned.

Köszönöm, hogy teszed, hogy nem hagysz el egyetlen pillanatra sem, Veled megyünk át minden helyzeten, és Tőled vesszük át a jövőt, a megoldásokat, és azt, hogy megismerünk Téged... még inkább, ezekben a helyzetekben is. Ámen.

Áldás:

Ha most úgy érzed, éppen "meghalsz" Jézus Krisztussal együtt, vagyis, nem látod a jövőt, nem látod a megoldást, akkor vedd az áldást - a szüntelen jelenvaló, a hűséges és megoldásokat hozó Örökkévaló Isten, az Úr Jézus Krisztus, Aki tegnap, ma és örökké ugyanaz, legyen a te megerősítőd, most, ebben a helyzetben, és vezessen téged, percről-percre, szabadító erejével és bölcsességével.

Legyen Ő a te biztatód, bátorítód és megerősítőd, és valósuljon meg minden, amit Ő elgondolt, a legjobban, amit mi át sem tudnánk látni.

Jézus Krisztus nevében jöjjön most oda, egészen közel hozzád, érintsen meg szeretetével, és erősítsen meg abban, hogy Ő ott van, lát, ismer, és tudja, amin átmész. Az Úr Jézus Krisztus nevében legyél áldott, Istennel járó, hűséges és megerősített munkatársa Őneki. Ámen.

2024. 02. 11