Hanem ajánljuk magunkat mindenben... (2Korinthus 6, 4.)
Vannak üzenetek, amik vissza-visszaköszönnek, sőt, amik minden nap, vagy minden időszakban ott vannak velünk.
Ilyen a 2Korinthus 6, 1-10 is
1./ "Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban..." (2Korinthus 6, 4.)
-- Vannak könnyebb helyzetek, amikben "ajánlani tudjuk magunkat, mint Isten szolgái"...
-- Amikor dicsérnek bennünket, amikor elismerik, amit tettünk, teszünk, vagy amire jutottunk - talán könnyebben megy (bár itt más területen kell óvatosnak lenni, az elbizakodottság, felfuvalkodás, mások lenézése jöhet be, önigazolással, és az elhájasodó szívvel együtt).
-- De amikor valami nehéz... pláne, amikor hosszabban nehéz... amikor "nem néz ki túl jól" mások szemében (és persze a miénkben sem, mert fáj, mert emberileg nem látjuk a kiutat, a következő lépést sem, talán), akkor nehezebb...
2./ "Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban..." (2Korinthus 6, 4.)
-- Egyáltalán, már ez is kérdés: "mit jelent, hogy 'ajánljuk magunkat', mint Isten szolgái"?
-- Nem olyasmi, amit régi filmekben lehet hallani: "ajánlom magamat" - mint búcsúzás a cilinderes, cvikkeres, vagy csíkos öltönyös világban.
-- Hát akkor mi?
-- Ez egy gondolkodásmód, egy nagyon mély hozzáállás bennünk, ami Józsefet is áthatotta az Ószövetségben.
Apukája mellett, mint hűséges fia, testvérei cselvetései közepette, mint fogoly, mint rabszolgának eladott fiú, Potifár házában "lent", amikor rabszolgaként kezdett, és "fent", amikor már rábízott mindent az ura, ami a házban volt...
Potifár feleségével kapcsolatban, amikor megkörnyékezték, amikor hűségesnek kellett maradnia ura feleségével szemben is, az Örökkévaló Istenhez, a börtönben is, "lent", amikor "csak egy fogoly" volt, tisztázatlan körülmények közül, és "fent" is, amikor ott is rábíztak mindent, ami az "ügyintézés" körébe tartozott.
Isten embere, az Úrhoz hűséges "szolga", akinek egyetlen biztos alapja, amit az Úr mondott, amilyen Ő, és az, hogy ő, József, "jóban" is és "rosszban" is, hozzá tartozik, Ő az Ura...
-- Ez határozta meg.
-- Ez volt az élete alapja.
A várakozásban is, amikor megígérték neki, hogy segítenek, de még két évig "nem történt semmi", de a fáraó mellett is, az első meghallgatás idején és utána is, amikor megint "fent" volt, most mint a "fél világ ura"...
-- Mindenben, mindig, az Úr embere, Isten szolgája, bárki bármit gondol, mond, bárhogy vélekedik is róla, vagy bármi "sikerül" is, vagy bármi tűnik is "kudarcosnak", a körülmények miatt, vagy saját döntései miatt... (pl. Potifár feleségével kapcsolatban hozott döntése miatt)... bármi, bármi, bármilyennek nézzen is ki, bárki bármit mondjon is, vagy gondoljon, vagy híreszteljen is, bárminek nevezzék is... Ő az ÚR, és Őhozzá tartozom, az Övé vagyok, Ő vezeti az életemet, átvisz ezeken is, és meg fogom látni, amit Ő mondott, mond, és amire Ő hívott el.
-- Ez az a hozzáállás, gondolkodásmód, ami áthatotta őt - és áthat bennünket is, ha Vele járunk.
3./ "Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban..." (2Korinthus 6, 4.)
-- És egy példa: amikor erről beszéltem egyik fiamnak, azt mondta - "ha tiszteletet adsz olyan embernek, aki neked nem ad tiszteletet, átgyalogolnak rajtad". Mert, hogy egy matektanárról volt szó, aki megköveteli a tiszteletet és "nem adja meg"... vagyis, némely diák így érzi, hogy nem kapja meg tőle... innen azután elindul az "adok-kapok", s a diákok eléggé ki tudják fejezni a rosszallásukat, tiszteletlenségüket egy-egy ilyen helyzetben, ugye? S én nem szeretem, ha az enyéim is beállnak ebbe a sorba...
-- Szóval, megérkeztünk ehhez: "hanem ajánljuk magunkat mindenben - mindenben, mindenben, az ilyen 'tiszteletlenségi helyzetben' is - mint Isten szolgái..."
-- Hogyan tesszük meg ezt? Úgy, hogy adunk, ha nem kapunk is... (az Úr Jézus radikális követésre hív, és megtanít bennünket - ezzel kezdődik a Máté evangéliuma - hogy mi vagyunk a "meghatározók", mi vagyunk a "fej" s nem a 'farok', mi vagyunk a föld sója, mi vagyunk a világ világossága, mi vagyunk a hegyen épített város, és az emberek látják a mi "jó cselekedeteinket", és dicsőítik a mi mennyei Atyánkat... és ugye ez cél, ez valami olyan, amiért itt vagyunk ezen a földön).
-- Szóval, a vetés és aratás törvényszerűsége jött elő rögtön, az, hogy "ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg"... vagyis, ne hagyd, hogy legyőzzön egy helyzet, amiben úgy érzed, hogy "nem tisztelnek" téged, és úgy érzed, "mindenki" együtt fut abba az irányba, hogy ezt kifejezze azzal, hogy "betart" a tanárnak, vagy hogy ő sem mutat felé tiszteletet... ne hagyd, hogy legyőzzön ez a helyzet, te légy bátor másként cselekedni, légy bátor tiszteletet vetni, mint magot, és meg fogod látni, hogy lesz jó gyümölcse...
-- Te ajánld magad ebben a helyzetben is, "mint Isten szolgája", és tedd a jót, s így nyerd meg a "gonoszt" arra, hogy ő is átálljon erre... (persze, hogy nem "gonosz" ez a tanár, és a diákok sem feltétlenül, legfeljebb "gonoszkodnak", de, ha normálisan lehetne beszélgetni, megfelelő körülmények között, lehet, hogy kitisztulna a kép... de ehhez kellene, hogy újjászületett emberek legyenek, vagy legalábbis gondolkodók, akik az "egó" fölé engedik növekedni az "érzelmi és kapcsolati intelligenciát", ahogy a mai világban fogalmazzák ezt... de ameddig ez a beszélgetés nem történik meg, és ameddig mások járják a "gonoszkodás" útját, és esetleg veled is "tiszteletlenek", te még mindig megteheted, hogy ajánlod magad, "mint Isten szolgája"... formálva ezzel a jövőt... és természetesen megőrizve ezzel a saját életedet, jellemedet, és magvetésed által még a tanárral való kapcsolatodat is, amiből természetesen az is kijöhet, hogy nem lesz annyi rossz jegy, vagy jobb megítélés, és jobb jegy is következik belőle... a dolgok összetettek...)
4./ "Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban..." (2Korinthus 6, 4.)
-- Akkor is, ha nem tisztelnek bennünket, és rosszakat gondolnak vagy mondanak rólunk... pl: "hát hol az Isten áldása róla, ha egyszer ilyeneken megy át"... vagy "nem szívesen lennék mellette, a közelében, mert ilyen 'áldatlan', és talán rám is ez hatna ki"... és hasonlók.
-- Pálról is kimentek ezek a hírek.
-- Páltól is elfordultak emberek, ilyen "hírek" és vélekedések alapján.
-- És mégis, megtanulta, hogy "ajánlja magát mindenben, mint Isten szolgája"... ezekben a helyzetekben is.
5./ Gondolsz rá, hogy ebben milyen erő van?
-- A stablilitás ereje, a hűség ereje, a tovább-látás-ereje, a jövőformálás ereje, az Isten országának ereje...
-- Szeretem.
Uram, ez az én utam is. Köszönöm.
Mehetek Veled ezen az úton, és tudom, hogy ahogy Téged is megőrzött az Atya, mindvégig, bárki bármit mondott Rólad, bármilyen hírek mentek is ki Rólad, megmaradt a jó, amiért itt voltál a földön, sőt, elvégződött, és akik elhagytak amiatt, ami Rólad hangzott, meglátták, hogy Nélküled nem is olyan jó, nem is olyan könnyű, mert van Nálad valami, ami minden rossz hír közepette is igaz, és jó, és tiszta, és kedves, és erővel teljes... köszönöm Neked, Uram. Ámen.
Olvasmány:
2Korinthus 6, 1-10.
Efézus 6, 10-18.
József története - 1Mózes 37. és 39-45 (és persze lehet tovább is).
Míkeás 7, 8.
Áldás:
Légy bátor, legyen ott a hűség ereje benned, ahogy mindenben megállsz a te Urad mellett, még, ha rosszabb dolgokon mész is át - vagyis, amik rosszabbnak tűnnek ebben a pillanatban!
Legyen ott az Ő ereje, az Ő megerősítése benned, bátran, hűségesen, hogy akárki néz is rád, vagy gondolna vagy mondana is rosszat rólad, lássa meg, hogy benned az Urad iránti hűség dolgozik, és az Ő tisztelete, és szeretete, és nem hagyod el Őt, soha, semmiben, hanem megmaradsz abban, hogy Ő jó, és jót végez, és jó lesz, bármin mész is most át.
Legyen az Ő öröme is ott, benned, veled, és rajtad, s az Ő megerősítő munkája legyen egyértelmű, kikerülhetetlen, s legyen láthatóvá kedves életeden. S végződjön el közben benned is minden, és ismerd meg Őt, még sokkalta inkább, mint eddig. Ámen!
2024. 01. 30