A KÉSZSÉG NAPJA... (BÖJT/9)
1Móz 22,3 – „Felkelt azért Ábrahám JÓ REGGEL (korán), és megnyergelte az ő szamarát, és maga mellé vette két szolgáját és az ő fiát, Izsákot, és fát hasogatott az égőáldozathoz. (Elvégezte az előkészületeket.) Akkor felkelt és elindult a helyre, amelyet néki az Isten mondott. (Azonnal indult. Megtette az ő oldalát.)” (1Mózes 22, 3.)
-- A készség felkészüléssel jár.
-- A készség azt jelenti, hogy válaszolsz – s a válaszod: Igen.
-- A készség azt jelenti, hogy ami rajtad áll, megteszed, hogy az Úr terve megvalósulhasson. A te oldaladon ne találjon hiányt.
-- A készség azt jelenti, hogy Ő annyira fontos, hogy te ellenállás nélkül kész vagy cselekedni.
-- A készség azt jelenti, hogy nem azt méred fel, neked mibe kerül – vagy, ha eszedbe is jut – a legfontosabbnak azt látod, hogy Ő mit szeretne, mi a terve (még, ha nem is látod át teljességgel), és ebben NEM akarod korlátozni Őt.
-- A készség azt jelenti, hogy lehet veled együtt munkálkodni.
-- A készség azt jelenti, hogy lehet neked szólni, lehet indítani téged, lehet megállítani (Ábrahám esetében ez mennyire fontos volt! 1Móesz 22, 11-12.) és lehet irányváltásra késztetni.
-- A készség azt jelenti, hogy benned engedelmes munkatársra talál az Úr.
-- A készség azt jelenti, hogy „bármit mond, megtegyétek” szóra felkészíted a szíved, hogy cselekedj. (János 2, 5.)
-- A készség azt jelenti, hogy kibontakozhatnak az Úr legjobb tervei is, nem akadályozod.
-- A készség azt is jelenti, hogy belefekteted az életedet az Ő akaratába. Percről-percre és napról-napra.
-- A készség azt jelenti, hogy „nem a magad életét éled”, hanem kész vagy Vele élni, cselekedni, hűséggel és tiszta szívvel.
-- A készség nem azt méri, „mibe kerül”, hanem AZT tartja szeme előtt, „mibe kerülne, ha nem engednék Neki!”.
-- A készségnek fontosabb Jézus, és az Ő akarata, mint a saját kényelme, biztonsága, kiszámítható élete, vagy az emberktől kapott megítélés.
-- A készség előszobája az engedelmességnek, a növekedő hit-nek, és az Úr megismerésének (az Ő személyes beavatkozásai által).
-- A készség a tanítvány jellemzője Isten országában. S amikor még nincs megtérve valaki? Út a megtérés felé. S ha eltávolodott valaki: a visszaút első lépése... ez a készség Isten és az Ő akarata, indításai, vezetése felé.
Gondolsz rá, hogy Ábrahám SOHA nem ismerhette volna meg az Úr tervét, ha nem KÉSZSÉGES arra, hogy engedelmeskedjen? (A készség jutalma.)
-- A készség Isten ismeretéhez vezet.
-- A készség továbblépéshez segít az életedben.
-- A készség kivirágoztat, gyümölcstermést hoz elő, értéket az életedbe, értelmet, amit Isten ad neki, s amit felfedezel, és ami kinccsé lesz.
-- A készség megőriz attól, hogy lemaradj arról, amit Ő készített el.
-- A készség fontos kinccsé, fontos jellemvonássá lesz, ha szereted Őt, az életedben.
-- A készség vonzó, másokat is ösztönöz.
-- A készség buzgóságnak tűnik fel mások szemében, tűznek Jézus felé, lobogásnak, amivel az életet munkálod, szolgálod, viszed előre, és ami megakadályoz attól, hogy kihűlj, elszáradj, rugalmatlanná válj, elméletté legyen a Jézussal való közösséged és hited.
-- A készség megőriz az élet útján.
-- A készség áldás lesz neked és áldására lesz másoknak is (pl. egy misszióban, amit az Úr indítására kezdtél el, vagy amiben az Ő indítására maradsz meg hűségesen – amikor esetleg mások kiálltak belőle).
Az Úr Jézus arról beszélt tanítványainak, hogy legyenek készenlétben. Nem tudják, melyik nap jön vissza, milyen órában. Tehát MINDIG legyenek készenlétben, mindig legyenek készek lépni, ha Ő jön. (Márk 13, 33-37.)
„...ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.” (Márk 13, 36.)
HÁLAADÁS:
Uram, köszönöm, hogy szólsz. Köszönöm, hogy olvasom, köszönöm, hogy megértem a Te szavadat.
Köszönöm, hogy hívsz. Akarsz velem közösségben lenni. Akarod, hogy Veled járjak.
Köszönöm, hogy bevonsz. Akarod, hogy megértsem szavadat és megtegyem akaratodat. Akarod, hogy szövetségben járjak Veled. A Te mennyei tervedben.
ODASZÁNÁS:
Itt vagyok, Uram, hogy cselekedjem akaratodat. Itt vagyok, Uram, készségben, vágyakozva arra, hogy megértsem, amit mondasz, indítható legyek és maradjak, s megtegyem, amire hívtál, hívsz – mindenkor.
KÉRÉS:
Uram, kérlek, ne engedd, hogy elhájasodjon a szívem. Megkövéredjen és engedetlenné váljon. Nem, Uram, nem akarom – inkább azt akarom, és azt kérem, TARTS engem készségben, engedelmességben, formálj, hogy MÉG INKÁBB a Tiéddé legyek, minden indításodé, vezetésedé, hogy amit Te szeretnél, MARADÉKTALANUL végbe mehessen. Ma is, holnap is, minden nap.
BIZALOM:
Köszönöm, Uram, hogy meghallgattál, megnyertél, és mindenkor megtartasz a Te akaratodra. Köszönöm, hogy nem fogsz elveszni, eltávolodni hagyni, nem engeded, hogy Nélküled járjak, önzésben, kényelemszeretetben vagy biztonság-keresésben. Nem. Uram, Te tudsz megőrizni abban, hogy mindenkor nyitott, készséges és rugalmas legyek a Te akaratodra. Legyen ez így, és köszönöm, hogy így lesz, mert Te megteszed, elvégzed bennem. Ámen.
OLVASMÁNY:
Két részt javaslok: 1Mózes 22 – Ábrahám készsége és engedelmessége (mindvégig). A másik: Márk 13 – az Úr Jézus figyelmeztetése az Ő visszajövetele előtti időszakban.
JAVASLAT:
Figyelj saját szavaidra. Mikor mondod: „Igen!” – s készségesen leteszed, ami visszatartana... és mikor mondod: „Mindjárt...”, vagy „Jaj, még ne...” ?
"A szív teljességéből szól a száj" - és ugyanakkor: „Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, azért, amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét...” – tehát itt meg tudod ragadni, a KÉSZSÉGET szavaiddal is ki tudod fejezni, és utána követi minden más... A nyelv olyan, mint a hajó kormánya – amerre fordítja a kormányos, a hajó arra fordul. Fordítsd a KÉSZSÉG irányába (Máté 12., Példabeszédek 18., Jakab 3.)
1Mózes 22
1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
19. Megtére azért Ábrahám az ő szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában.
20. És lőn ezeknek utánna, hírt hozának Ábrahámnak mondván: Ímé Milkha is szűlt fiakat Nákhornak, a te atyádfiának:
21. Úzt az ő elsőszülöttét, és Búzt annak testvérét, és Kemuélt Arámnak atyját.
22. És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt.
23. Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolczat szűlé Milkha Nákhornak az Ábrahám atyjafiának.
24. Az ő ágyasa is, kinek neve Reuma vala, szűlé néki Tebáhot, Gakhámot, Tha
Márk 13
1. Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!
2. Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban Péter, Jakab, János és András:
4. Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek?
5. Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket.
6. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek.
7. Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de ez még nem a vég.
8. Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.
9. Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik.
10. De előbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között.
11. Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.
12. Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket.
13. És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.
14. Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyről Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
15. A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;
16. És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.
17. Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban.
18. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen.
19. Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.
20. És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
21. Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek.
22. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.
23. Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent.
24. De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,
25. És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek.
26. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
27. És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig.
28. A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
29. Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
30. Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek.
31. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.
32. Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
33. Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.
34. Úgy mint az az ember, a ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.
35. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?
36. Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.
37. A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!
Máté 12.
1. Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.
2. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni.
3. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának?
4. Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak?
5. Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?
6. Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.
7. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.
8. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.
9. És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba.
10. És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt.
11. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt?
12. Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.
13. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik.
14. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt.
15. Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;
16. És megfenyegeté őket, hogy őt ismertté ne tegyék;
17. Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:
18. Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19. Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.
20. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.
21. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.
22. Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.
23. És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?
24. A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
25. Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.
26. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?
27. És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.
28. Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
29. Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?
30. A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.
31. Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
32. Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.
33. Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.
34. Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.
35. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.
36. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
37. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.
38. Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tőled.
39. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.
40. Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.
41. Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.
42. Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.
43. Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál:
44. Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt.
45. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is.
46. Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni.
47. És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
48. Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?
49. És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!
50. Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.
Példabeszédek 18.
1. A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.
2. Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ő elméje nyilvánvalóvá legyen.
3. Mikor eljő az istentelen, eljő a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.
4. Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.
5. A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.
6. A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az ő szája ütésekért kiált.
7. A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre.
8. A susárlónak beszédei hizelkedők; és azok a szív belsejét áthatják.
9. A ki lágyan viseli magát az ő dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.
10. Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.
11. A gazdagnak vagyona az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolatja szerint.
12. A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van.
13. A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.
14. A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?
15. Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.
16. Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi őt.
17. Igaza van annak, a ki első a perben; mígnem eljő az ő peresfele, és megvizsgálja őt.
18. A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erőseket elválasztja.
19. A felingerelt atyafiú erősb az erős városnál, és az ilyen versengések olyanok, mint a vár zárja.
20. A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól.
21. Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
22. Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!
23. Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.
24. Az ember, a kinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.
Jakab 3.
1. Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.
2. Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.
3. Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testöket igazgatjuk.
4. Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja.
5. Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!
6. A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.
7. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által:
8. De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.
9. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek:
10. Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!
11. Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt?
12. Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.
13. Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.
14. Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.
15. Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.
16. Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.
17. A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.
18. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak