Beszéd - Beszéd - Beszéd...
Mennyire, de mennyire kell a bölcsesség. Egyetlen rossz mondat, vagy egyetlen rosszul használt kifejezés, mennyire meg tud maradni valakinek a szívében, és milyen rossz irányokhoz vezethet... és persze, ha jól szólsz, is megmarad, mélyen, és jó irányt hozhat elő, néha évekkel később is... mert egyszerűen bíztál valakiben, vagy lerögzítetted, milyen jót látsz benne...
"Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos. Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt." (Példaneszédek 26, 4-5.)
-- Most akkor melyik? Feleljek, vagy ne feleljek?
-- Mindkettő, vagyis bármelyik, vagyis mindegyik a maga idejében, és a lehető legbölcsebben, jó indítékkal...
-- De ez olyan nehéz! Hogy lehet ilyen bölcs az ember?
-- A jó indíték múlik rajtad, hogy a szívedet rendben tartsd... és az, hogy kérjed az Urat, adja meg a szükséges bölcsességet - a többi az Övé... és Ő nem fog magadra hagyni.
-- Igen, igazad van, "nehéz"... még nehezebb is, mint sokan gondolnák, akiknek "ami a szívén, az a száján" is ott van... (Félre ne érts, szeretem, ha valaki igaz, őszinte, és nem hamiskodik vagy kerülgeti az igazságot... de amiről ez a szólásmondás szól, az inkább a felelőtlen szavak használatát felmentő hivatkozást jelenti nekem... "ami a szívemen, az a szájamon" - nem megy át a bölcsesség szűrőjén a szó, a megfogalmazás, az idő és a megfelelő helyzet...)
"Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos. Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt." (Példaneszédek 26, 4-5.)
-- Akkor ez most mit jelent?
-- Azt, hogy vannak szempontok, amik mellett mérlegelünk (az Úrra figyelve, Rá hangolódva, hangolva gondolkodásunkat és szavainkat).
-- Néha válaszolunk, néha pedig elengedjük a szót a fülünk mellett, nem sértődünk meg, hanem betudjuk annak, hogy "ki mondta"... (a "bolond" nem elmebeteget jelent, még csak nem is pszichésen sérült embert az Igében, hanem azt jelenti, hogy valaki nem akar az Úr útján járni, nem érdekli Isten, nem gondol a jövőjére, ami majd Isten előtt fog történni, nem akar tudni arról, ami megállíthatná a rossz úton, nem szeretne értékítéletet, intést, iránymutatást elfogadni, nem akar semmit, ami Istenre emlékeztetheti... persze skálázva mindezeket, nem biztos, hogy mindegyikkel azonnal találkozol, de a "bolond" egy hozzáállásról, egy lelkületről, egy indítékról és életvitelről beszél az Igében).
"Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos. Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt." (Példaneszédek 26, 4-5.)
-- No, akkor hogyan is tegyük?
a./ Nem megyünk bele pl. a káromkodásba, ha ő káromkodik. Nem veszünk részt pl. az ítélkezésben, ha ő azt teszi - nem vágunk vissza neki, hogy "bezzeg, amikor xy ezt teszi...". Nem... ez az ő útja, mi másként közelítjük meg a dolgokat.
b./ Nem "csak elmondani" akarunk neki valamit, hanem ha megszólalunk, azt akarjuk, hogy "megértse", amit mondunk.
c./ Tehát nem levezetni akarjuk a feszültségünket azzal, amit mondunk, hanem "beültetni" akarjuk az igazságot a szívbe, és szeretnénk hosszú távon jó irányokat, változást az életében... Ezért beszélünk, nem azért, hogy "csak jól megmondjuk neki"...
d./ Szóval: Nem megyünk bele a stílusba, a bántó megközelítésekbe, a "szaftos részletekbe", hanem őrizzük magunkat ettől, mert a szívünkben más van, és ezt akarjuk, hogy kijöhessen... (mint világ világossága a sötétségben... mint szeretet a gyűlölködés világában... mint tisztaság a mocsok világában...)
e./ De ugyanakkor állandóan figyelünk az Úr Jézusra (Szentlélek vezetésére), hogy mikor, mit, hogyan mondhatunk... megfelelő időben, megfelelő közegben (nem úgy, hogy nem tudja befogadni), megfelelő szavak és kifejezések választásával és mindig megőrzött jó indítékkal és indulattal...
Állandó harc... minden nap.
A konfliktus-helyzetekben különösen is.
Felelősséghordozó, távlatra gondoló helyzetekben is.
Uram, a Te bölcsességed, a Te mennyei gondoskodásod, a mi szavainkról, a mi hozzáállásunkról, a mennyei szempontokról... ez, Uram, a Tiéd, és én Téged kérlek, őrizz meg, hogy jó úton maradjak mindenkor, minden "kicsi" beszélgetésemben, a hozzám közel állókkal, és a távolabbiakkal is... és persze a "legnagyobbakban" is. Ámen.
Ui: néha annyira örzőm magam attól, hogy "mindent" elmondjak, amit gondolok... de néha nem lehet megtenni ezt. Hanem el kell mondani, de akkor úgy, hogy ne romboljak, és az indítékaim mindig tiszták és világosak legyenek, és az indulatok is kordában tartva... szeretet, irgalmasság, hosszú táv (bölcsesség) hassa át szavaimat, amit kimondok.
-- A múltkor is kérte valaki, hogy mondjam el, amit gondolok döntésével kapcsolatban. Eleinte nem szerettem volna, ha egyszer már úgyis meghozta döntését... de kért. Elmondtam, úgy, ahogy teljességében láttam a helyzetet, visszamenőleg is, az ő életére nézve is, és korábbra is, mindenféle tapasztalatra nézve is.
-- Nem volt rossz. Mert meg volt az elfogadás készsége és mert az Úr megőrizte a szívemben a szeretetet, irgalmasságot, a "másik javát", a hosszú távot... és az Ő mennyei indítéka és indulata járhatott át.
-- Van, amikor viszont nem mondhatod el, mert a másik nem így fogadná... és a Máté 7, 6 lehetne belőle, vagy a Példabeszédek 26, 17... szóval, mindig mennyei mérlegeléssel, figyelve a Szentlélekre.
-- Ha pedig elrontottad, bocsánatkérés jön, és a következtetések levonása... a jövőre nézve (ez is a bölcsesség útja)
2024. Június 26.