-Acs 1,1-3. Közös felfedezés. A tényeket gyűjtöttük össze.
--Ami a legfontosabb: az Úr Jézus végzi a munkát - TOVÁBBRA IS - amit elkezdett cselekedni és tanítani az "első könyvben" (Lukács evangéliuma), annak FOLYTATÁSÁT látjuk most itt, a "második könyvben", amit a szerző ugyancsak Theofilus-nak ajánl. Vagyis: ez is Jézus Krisztus cselekedeteiről szól, amit TANÍTVÁNYAIN (az apostolokon) keresztül végez, Szentlelke által.
--Az Evangéliumok nincsenek "befejezve" - pl. a Mt 28,20-ban az utolsó nagy parancsok (missziós kiküldés) után ezt olvassuk: "És íme, én TIVELETEK VAGYOK minden nap, a világ végezetéig." Más szóval: nincs vége, és nem is lesz vége az Ő cselekedeteinek, ameddig vissza nem jön... a korszak végéig tart. (Örömünkre.)
--A Mk 16,19-20. verseiben is hasonlót olvasunk: "Az Úr azért, minekutána szólt nekik (velük), felvitetett a mennybe, és ült az Istennek jobbjára. 20 Azok (a tanítványai) pedig kimenvén, prédikáltak mindenütt, az Úr együtt munkál(kod)va velük, és megerősítve az Igét a jelek által, amelyek követték. Ámen!" 🙂
--Más szóval: amit az Úr Jézus egyedül tett, ameddig ezen a földön volt (tanítványaira is bízott feladatokat, elkezdte bevonni őket is), azt most már, miután elment a mennybe, TANÍTVÁNYAIN keresztül végzi, pontosabban őket indította, küldte ki, hogy végezzék, és Ő VELÜK EGYÜTT végzi a munkát... míg ezen a földön vannak. 🙂
A nagy öröm az Apcsel-lel kapcsolatban, hogy ez "nem csupán múlt", hanem arról beszél, amiben MI IS ÉLHETÜNK, itt, most, a mi időnkben! A miénk is, egyúttal.
--Kincs, hogy van RÁLÁTÁSUNK arra az időszakra, amikor kitöltetett a Szentlélek, amikor a tanítványok elindultak a kiküldésnek megfelelően - és KINCS, hogy ez a mai napokra is ÚTMUTATÁST ad, mintát, biztatást, és megerősítést, hogy az Úr a legnehezebb helyzetekben is át tud lendíteni, tovább tud segíteni, megoldást tud adni, és VELÜNK EGYÜTT munkálkodik, ígérete szerint.
--Az Acs a "Szentélek képeskönyve" - bemutatja, hogyan munkálkodik a Szentlélek, tanácsot ad, eligazít, bevési egy életre, hogy MILYEN az Úr, a Lélek, és hogyan lehet Vele együtt munkálkodni. 🙂
Láttuk az Acs végét is - Pál apostol, Rómában, fogságban ugyan, de saját bérelt szállásán, fogadja azokat, akik nyitottak az Evangéliumra, hirdeti az Úr beszédét és cselekedeteit... minden akadályozás nélkül.
--Ez még vlsz az első római fogság idején volt.
--Bemutatja, hogy a római uralkodóknak NINCS MIT FÉLNIÜK a kereszténységtől, és annak képviselőitől. (Ez is az Acs megszületésének egyik funkciója - apológia, hitvédelmi irat, ami a császár számára készült, hogy megbizonyosodhasson, hogy a kereszténység NEM VESZÉLYEZTETI birodalmát...) 🙂
Honnan tudjuk, hogy ez vonatkozik ránk is? Hogy az Acs a MIÉNK is, egyúttal?
--Honnan tudjuk, hogy nem egy fajta múltbeli esemény-gyűjtemény, annak érdekében, hogy erkölcsi tanítást vegyünk belőle, és felmagasztalhassuk, "milyen csodásan is működött az Úr az első keresztények idején"... ("bezzeg most... milyen szomorú a mostani időszak az előzőekhez képest, mennyire kár, hogy most ez már csak a 'múlt', és most már nincsenek csodák, nincsenek gyógyulások, nincsen az Úrnak ilyen vezetése, mint akkor volt, és nincsenek angyali segítségek, beavatkozások...").
--Onnan, hogy minket is ELHÍVOTT az Úr, MAGÁNAK hívott el, mi is az ÖVÉI vagyunk, és bármilyen messze élünk is időben, illetve térben az első keresztények korától, az ÍGÉRET a miénk is!
"Péter pedig monda nekik (azoknak az ezreknek, akik hallgatták az üzenetet az Úr Jézusról, akit Isten küldött el, mint Messiást, és akit ők, saját kezükkel megragadtak, és gonosz módon megfeszítettek, de aki feltámadt a halálból, és elküldte a Szentlelket, amit ők most, itt láttak és hallottak működni) - Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát (amit ők láttak és hallottak, s amire eredetileg rákérdeztek: "mi ez?" - s amire Péter akkor világosan mondta: "ez az, amit Joel prófétán keresztül megígért az Úr"). 39 Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek (tehát NEM CSAK egyetlen generációnak, hanem UTÓDAIKNAK is), és mindazoknak, kik messze vannak (időben, térben), akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk (vagyis: mi is benne vagyunk)." (Acs 2,38-39.) 🙂
--Mi is, mi is, mi is benne lehetünk - az ÍGÉRET a miénk is, egyúttal.
--Ez a SZENTLÉLEK kitöltetésének - a Szentlélek keresztségnek - az "Atya ígéretének", az "Ábrahám áldásának" ígérete... 🙂
Mit mondott az Úr Jézus erre nézve? Acs 1,4-8. 🙂
--Valamit kell tenniük (ill. valamit nem szabad megtenniük) tanítványainak.
--Kikre vonatkozott ez ott, akkor, hol (földrajzilag), mikor (időben), és MI fog megtörténni? ("vesztek - és: lesztek"... mit veszünk? mivé, milyenné leszünk? - Acs 1,8.) 🙂
(Ez itt egy kisebb Hf. Tehát, nézd meg, az Acs 1,4 és 1,8 verseiben MIT MOND az Úr Jézus a tanítványainak, mit tegyenek, ill. mit ne tegyenek, és mi lesz majd, mikor, hol, kikkel kapcsolatosan... hozzáveheted a Lk 24,49-et is. Írd le röviden.) 🙂
Volt egy másik Hf is:
--Tanulmányozd végig az Acs-t, különböző szempontokból. Én itt 5 szempontot említettem. Használj a szempontok megjelöléséhez színeket is (pl. HIT - szürke. SztL - narancssárga... stb.) 🙂
--Milyen szempontokat mondtam?
--HIT - kik hittek, mit jelentett hitben járni, hitben élni, hitben cselekedni... s ahol ezt a kifejezést (vagy ennek megfelelő cselekvést, szót) olvasod, húzd alá pl. szürkével. De csak magát a szót, mert egy mondaton belül több szempontot is felfedezhetsz még a későbbiek során. 🙂
--Másik szempont: IMA - hol, kik, miért, milyen körülmények között, milyen módon, milyen intenzitással, milyen létszámban, milyen tartamban, milyen rendszerességgel, milyen tartalommal imádkoztak, és MI lett az eredménye? 🙂
--Egy további szempont: Szentlélek. Isten Szent Szelleme. Milyen Ő, hogyan ismered meg. Mit cselekszik Ő. Miről ismerhető fel Ő. Az Ő munkája.
S itt bekapcsolhatod, (mondjuk ugyanazzal a színnel, mint a Szentlélekre használtál, csak esetleg szaggatott vonalas aláhúzással, stb.) a SztL ajándékait, a SztL vezetését, a SztL kijelentését, a SztL közvetlen megnyilvánulásait, s azt, amikor a SztL megoldást hoz, illetve jellemet formál... 🙂
--Azután még egy szempont: az ÚR JÉZUS - amit Róla mond az Ige az Acs-ben. Ahogy Ő cselekszik, ahogy Ő szól, ahogy Ő megjelenik a prédikációkban, bizonyságtételekben, amit Őróla megtudhatunk az Acs-ben. (Az Úr Jézusnak is adhatsz egy színt...) 🙂
--Az utolsó szempont, amit a mai bibliaiskolán adtam: az ANGYALOK az Acs-ben. Ahogy megjelennek, ahogy működnek, ahogy megoldást hoznak, vagy kijelentést adnak, ahogy megerősítenek, ahogy fizikailag beavatkoznak a helyzetekbe... jelöld őket is színnel. 🙂
Ez a tanulmányozás még csak a kezdet. Ahány szempont van, újra és újra átolvashatod az Acs-t, mindig másként fog szólni, egyre mélyebben fogod megérteni.
--Elmeséltem a megtérésem utáni első nyarat, ami az Igével telt, és ami megalapozást jelentett a későbbiekre.
--Elmondtam azt is, hogy megmutatta az Úr, hogy mennyire jó, ha van KÖZÖSSÉG is, amikor egyénileg is tanulmányozod az Igét... előre visz, lendítést ad, megtart a lendületben... 🙂
Egy másik Hf is előkerült:
--MIÉRT lehetett még itt 40 napon át az Úr Jézus a tanítványokkal, holott feltámadt, és már átmehetett volna talán a mennybe. De Ő itt maradt. És meg-megjelent nekik 40 napon át. Csak UTÁNA ment át a mennybe. 🙂
--Mi volt a 40 nap funkciója? Mit jelenthetett, amit az Ige mond, hogy "szólt velük az Isten országának dolgairól"? 🙂
Nagy izgalommal és örömmel kezdtem el az Acs-ről szóló közös felfedező bibliaiskolát.
--Tudtam és tudom, hogy kincseket találunk benne, és alapot jelent egész keresztény életünk, tanítványi életünk számára.
--Biztatás, megerősítés, hogy LEHET úgy élni, ahogy az Úr Jézus mondja, és amire Ő elhívott bennünket.
--Világossá teszi, hogy az ördög bármit készít is, hogy elbuktasson, bárhogy támad is, hogy leromboljon, s bármilyen lelombozó próbál is lenni - Jézus fog győzni, és az Ő OLDALÁN az Ő tanítványai győznek... s végzik el az Úr küldetésének munkáját! 🙂

--A Házi feladatokból kettőt átbeszéltünk:
a./ Miért jelent meg az Úr Jézus feltámadása után, mennybemenetele előtt 40 napon át a tanítványoknak, újra és újra.
b./ Acs 1,4-5 és Lk 24,49 valamint Acs 1,8 - hogyan kapcsolódik össze, mit tudunk meg az "Atya ígéretéről", és a Szentlélek-keresztségről, a mennyei erővel való felruházásról. 🙂
--Mit jelent, hogy "MAGÁNAK" választotta a tanítványokat (Acs 1,2.) - s minket is. Az Övéi vagyunk. Neki "KELLÜNK", kellettünk és kellünk, Ő FONTOSNAK tartotta, hogy elhívja őket (és elhívjon bennünket is), Ő SZÁMÍT ránk, mint őrájuk is számított, és BEKAPCSOL munkájába, ahogy őket is bekapcsolta! BÁTRAN tekinthetsz így magadra... ez a VALÓSÁG. 🙂
--Láttuk, hogy a mennybemenetel nem "csak" egy "helyszínváltozást" jelentett, hanem ennél sokkal nagyobb jelentősége volt... az URALOM megvalósulása történt meg a "mennyei Felség királyi székének jobbján"... s onnan végzi az Úr most már az Ő munkáját, mint Örök Főpapunk, ("Melkisédek rendje szerint" ami "királyi papság" - uralmat jelent a gonoszság erői felett, az ördög hatalma felett... s ebbe vonja bele az Övéit is, a "királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép" tagjait, akiket a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el... 1Pét 2,9.) 🙂
--Még hangsúlyossá lett, mit jelent az "Isten országa", és miért volt fontos, hogy a 40 nap alatt az Úr Jézus erről tanította a tanítványokat, újra és újra... ezt összegezte a számukra, ezt írta be a szívükbe. 🙂
--Láttuk, hogy mennyire szeretett az Úr Jézus ÖSSZEJÖNNI tanítványaival, együtt lenni, közösségben - és, hogy a menny is ennek a helye és ideje lesz. 🙂
--S a VÁRAKOZÁS fontossága, pontosabban, hogy mit végez az Úr az ilyen várakozási idők alatt is kibomlott előttünk... 🙂
--Még Izráel ünnepeinek prófétai jelentőségéről, jelentéséről és beteljesedéséről (a tavaszi ünnepek - Pészah, Első zsenge, Kovásztalan kenyerek és Pünkösd - beteljesedtek) is beszéltünk.
--Az "időkről" és az "alkalmakról" (kronosz és kairosz) is, azokról, amik a "miéink", és amik nem a "miéink"... s arról, hogy NEM vagyunk passzivitásra kárhoztatva, hanem kérhetünk (Zsolt 123), várhatunk, készenlétben állhatunk, s ami a miénk, felfedezhetjük, és betölthetjük... (Acs 1,6-7 kapcsán) 🙂
A JEGYZETEMBŐL MOST megosztom az első néhány vershez kapcsolódó üzeneteket, amiket többé-kevésbé át is vettünk - itt:
Apcs 1:1 Első könyvemet írtam, Theofilus mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
Apcs 1:2 Mind a napig, melyen fölvitetett (analambanó), minekutána parancsolatokat (entellomai – rendelkezést ad, utasít, meghagy) adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott Magának.
1./ Az Úr Jézus „kezdett cselekedni és tanítani” – az Apcsel idején is ugyanezt tette... és most is teszi. Ilyen az Apcsel. Folytatás, és folytatást enged. Ő ma is él.
2./ Az Úr Jézus történelmi személyiség. Saját maga, fizikai testben kezdett el valamit, és most apostolai, munkatársai útján folytatja.
--Jn 15,14-16. Így gondolkodik rólunk.
--Mt 28,18-20. Így bíz meg bennünket, hogy növekedjen a tanítványok száma.
--2Tim 2,1-2. Így történik a tanítvánnyá tétel. Az életünk, a bizonyságtételünk és Isten Igéje által.
--Tit 2,7-8. Itt is ugyanazt találjuk, ahogy az életünkkel is hitelesítjük a tanított Igét.
--1Tim 4,16. A „tudományról” is gondot kell viselni, és önmagunkról is. Mit jelent? Időt kell tölteni az Igével, utána járni, gondolkodni róla, hogy megértsd és megkapjad azt is, ahogy tovább tudod adni.
--Józs 1,8. Itt is az Ige munkájáról, működéséről beszélünk, ahogy ránk hat és általunk is végzi munkáját.
--Kol 3,16-17. Ez az a munka, amiről szó van. Az Ő nevében cselekszünk – és az Ő nevében hirdetjük az Igét.
Az Úr Jézus erre hívta el és küldte ki tanítványait.
Apcs 1:1 Első könyvemet írtam, Theofilus mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
Apcs 1:2 Mind a napig, melyen fölvitetett (analambanó), minekutána parancsolatokat (entellomai – rendelkezést ad, utasít, meghagy) adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott Magának.
3./ Az Úr Jézus „felvitetett”. Itt nem csak egy „helyszín-váltás” történt, hanem az üdvtörténet is egy másik szakaszba lépett... 🙂
--„Mert ilyen főpap illetett (illik hozzánk – prepó) minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és Aki az egeknél magasságosabb lett.” (Zsid 7,26.)
--„Fődolog pedig azokra nézve, amiket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült. 2 Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített.” (Zsid 8,1-2.)
--„Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ült az Istennek jobbjára. 13 Várván immár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az Ő ellenségei.” (Zsid 10,12-13.) 🙂
--A mennyben uralkodó Úr Jézus itt a földön Egyháza által végzi munkáját, és teljesíti ki uralkodását. Az Isten országa most ebben az időszakban itt így halad előre. Tanítványai által. Ők szoros kapcsolatban vannak Vele – Ef 1,19-23. – nem csak, hogy az Övéi, de EGYÜTT munkálkodnak Vele, mint Teste, „teljessége Őneki”, Aki mindeneket betölt mindenekkel... 🙂
4./ „Magának” választotta az apostolokat.
--És ezt mi bátran kiterjesztjük, és úgy tekintjük, RÁNK is vonatkozik.
--Ahogy az Ige is vonatkozik ránk, amit Ő mondott abban az időben, ahogy mi is azok a tanítványok vagyunk, akikről a Mt 28,18-20 verseiben szólt, és ahogy a Szentlelket is ígéri mindazoknak, akik „messze vannak”, akiket csak ELHÍV MAGÁNAK az Úr (Acs 2,38-39.) 🙂
--Minket is... így gondolkodunk, egészen egyértelműen. 🙂
Apcs 1:3 Kiknek az Ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy Ő él, negyven napon át megjelenvén nekik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.
1./ Jézus megmutatta, hogy Ő ÉL... ez öröm, ez bizonyság, ez a mai napig tart.
--A megjelenések az Evangéliumok utolsó fejezeteiben találhatók. (Jn-nál 2 fejezetben.)
!(Ev-k első fejezetei – gyermekség Mt Lk – vége előtti 3-2 szenvedés fejezetei és utolsó fejezetei: feltámadáséi megjelenéséi!)
--Kellett még tanítani őket. Kellett még erősíteni a HITÜKET. Kellett még, hogy találkozzanak Ővele. (Ő mindig tudja, „miből mennyi” kell... megjelenése is „porciózott” volt. Pl. Tamásért külön megjelent. És Péter megerősítéséért is – külön vonta őt is – Jn 21.) 🙂
2./ Az Isten országáról szólt velük. A „királyság” azt jelenti, hogy Ő uralkodik, és ahol Ő uralkodik, ott Ő fogja meghatározni azt, ami helyes, ami ott „szokás”, amilyen az legyen.
--És mi, mint az Övéi, AKARJUK, hogy Ő uralkodjon rajtunk.
--Róma 14,7-9. „...azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg a Krisztus, HOGY mind holtakon, mind élőkön uralkodjon.” – Tehát az országért, ahol olyanok fognak élni Vele, akik elfogadják Őt, akik szeretik Őt, és készek szeretni egymást is.
--Lk 19,14 (a tíz gíráról szóló példázat) – „Az Ő alattvalói pedig gyűlölték Őt, és követséget küldtek utána, mondván: Nem akarjuk, hogy Ő uralkodjon mirajtunk.” – Itt dől el minden. Akarod-e Őt, vagy sem. Nem fog rajtad uralkodni, ha nem akarod. A teremtés után is ez volt a helyzet. Más az Ő uralkodása, mint a földön megszokott manipulatív, megfélemlítő, kirekesztő vagy korlátozó zsarnokság. Ő az Övéi JAVÁRA uralkodik... de összhangban Vele akkor tudsz lenni, ha alárendeled magad Neki. Elfogadod Őt, mint Uralkodót (is). 🙂
--Ténykérdés, hogy Ő a Királyok Királya és Uraknak Ura. (Jel 19,16.) 🙂
--Az Isten országának vannak törvényszerűségei is. A Szentlélek vezetésével tudunk előre jutni benne. A HIT által járhatunk ezekben. A megértés és befogadás is a Szentlélek által történik. Az ellenséggel való szembenállás, annak legyőzése is HIT és SztL által történik. Az egymással való kapcsolat is más az Isten országában (ld. Mt 5-7. Lk 22,24-27. „de ti nem úgy...” Mk 10,41-45. „de nem így lesz közöttetek...”.) 🙂
--Van mit tanulnunk az Isten országáról. Velük 40 napig osztotta meg – mintegy ismétlésként, összegzésként, megváltása után, hogy mindent megértsenek, és tudják, hogyan kell továbbadniuk – mi pedig általuk kaptuk meg: az Ige az apostolok tanításából, a visszaemlékezésből, az Úr Jézusról szóló üzenetekből állt össze. Eleinte szóban adták tovább, majd hamar leírták, mert a./ nem tudtak mindenhova eljutni, b./ az üldözések miatt felmérték, az első generáció hamar mártírrá lesz... ahogy Péter is leírja: 2Pét 1,12-15-18. 🙂
Apcs 1:4 És velük összejövén, (szünalidzó – közös, megsózás... asztalközösség szava is) meghagyta (parangelló – megparancsolta, utasította őket) nekik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be (perimenó – türelemmel kivár) az Atyának ígéretét, melyet [úgymond], hallottatok tőlem:
Apcs 1:5 Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva.
1./ Az Úr Jézus szeretett ÖSSZEJÖNNI tanítványaival.
--Elhívta őket, hogy „Vele legyenek” (Mk 3,14-15.) – ez volt az előkészítés a kiküldéshez. És ez LESZ majd az örökkévalóságban is: „Atyám, akiket nekem adtál, AKAROM, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek...” (Jn 17,24 – hogy Őt dicsőségében is láthassuk). 🙂
--Az on-line korban sokszor nem fizikai az összejövetel. Ez áldás is – sok km-t szárnyalunk így át és amúgy lehetetlen lenne látni egymást – de ugyanakkor kísértés is, amikor LEHETNE, sem használják ki a testvérek. Ez csapda... az Úr Jézus AKARTA a közösséget. (Keresztelő János halála után „egyedül akart lenni” – de tanítványai is Vele voltak – Mt 14,13.15. A tanítványok is kihasználták ezt – pl. az Olajfák hegyén, amikor magában volt, odamentek Hozzá, hogy megkérdezzék Őt az utolsó idők jeleiről.)
--Más, ha látod a másik embert, a reakcióit, és úgy hallod szavait, helyesebben tudod értékelni, értelmezni.
--Amikor MI tanítványi közösségben vagyunk, imádkozunk együtt (ha csak ketten, vagy hárman is – Mt 18,20.), ott van velünk. Amikor tanítás van, is. Amikor készülünk valamire, amikor dicsőítjük Őt, is. Amikor egyszerűen, „csak vagyunk”, is, pl. táborban, vagy szeretetvendégségen. Ő szeret ott lenni. 🙂
Apcs 1:4 És velük összejövén, (szünalidzó – közös, megsózás... asztalközösség szava is) meghagyta (parangelló – megparancsolta, utasította őket) nekik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be (perimenó – türelemmel kivár) az Atyának ígéretét, melyet [úgymond], hallottatok tőlem:
Apcs 1:5 Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva.
2./ Fontos volt a VÁRAKOZÁS... 🙂
a./ Általában is fontos tulajdonság, hogy tudsz várni.
!(Keresd ki, „türelem”, hosszútűrés, békességes tűrés, hol mindenhol szerepel... mi az előnye, mi a hiányának következménye... Péld. Róma 5,1-5. stb.)
b./ Itt pedig egy KÖVETKEZŐ lépésre kellett várni, ami az üdvtörténet, az Isten országa előretörésének egy következő időszakához volt szükséges: a SztL kitöltetésére.
c./ Nem mindig tudod meg, hogy mi, milyen módon jön el, nem mindig méred fel, milyen jelentősége van, ill. lesz, de ha ENGEDELMES vagy, készséges arra, hogy megtedd, amire az Úr indít, akkor meg fogod látni – (utólag hálás leszel) – igen... ez kicsit „MÁS” megközelítés, mint ami „kényelmes” és „kiszámítható” ebben a világban, és „bosszantó” is sokak számára... de ez az Isten országa. NEM mindig mondják meg „előre”, minek mi a jelentősége, és „MIÉRT PONT ÚGY” kell cselekedned... bölcs, ha hallgatsz mégis az Úrra, és meglátod, megérted... 🙂
Mi van emögött (és miben fog „fejleszteni is” téged, ha így cselekszel)?
--Alázat
--Készség
--Engedelmesség
--Hűség
--Szeretet az Úr Jézus felé
--Felelősség azért, amibe állított
3./ Minek kellett megtörténnie a háttérben, míg beteljesedett az ígéret? (Mármint: mire kellett még „várni”, amiről nem tudtak az apostolok?)
--Acs 2,33 – „megnyerte az Atyától”... vannak, voltak mennyei történések, amikről mi nem tudunk, de végbe kellett menniük.
--A „pentekoszté”, a Pészah utáni 50. nap, a Pünkösd ünnepe – ez lett a SztL kitöltetésének ünnepe. Ez Izráel életében aratási ünnep volt, az első termés ünnepe, hálaadási zarándokünnep. Jöttek Jeruzsálembe, hozva az első hálaadó áldozatokat az aratás után. Egyúttal a Törvény kihirdetésének ünnepe is volt (az ünnep jelentése mindig gazdagodott s néha kicsit átkerült a súlypont egyik vagy másik jelentésre). Ez a kivonulást követő 50. nap volt. 🙂
--Az Ószövetségi ünnepek is jelképek, illetve előképek voltak, be is teltek, ill. betelnek még, ami hátra van belőlük. Pünkösd is betelt – a „törvény a szívbe lett ültetve”... és az első „nagy aratás” is megtörtént, aznap 3000 ember tért meg. De ezt meg kellett várni. (Nem volt üresjárat... a „nem sok nap” izgalmas volt, tanultak várni, tanultak imádságban várni, tanultak együtt maradva várni. S ki tudja, mi minden kellett a HÁTTÉRBEN ahhoz, hogy Pünkösdkor az ígéret beteljesedhessen. Talán a tanítványok oldaláról is – hiszen az Úr az „új bort új tömlőbe” tölti. Az „új tömlő” vlsz. az újjászületést is jelenti – de ki tudja, talán volt része az együtt töltött várakozási időnek, a közös imádságnak is abban, hogy az „új tömlő” alkalmassá váljon, hogy megtörténjen, amit az Úr akart. Talán sok ébredés is mutat hasonló jelenségeket...) 🙂
Apcs 1:4 És velük összejövén, (szünalidzó – közös, megsózás... asztalközösség szava is) meghagyta (parangelló – megparancsolta, utasította őket) nekik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be (perimenó – türelemmel kivár) az Atyának ígéretét, melyet [úgymond], hallottatok tőlem:
Apcs 1:5 Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva.
4./ Keressük ki az ígéreteket a Szentlélek kitöltésével kapcsolatban a János evangéliumából:
--Jn 14,16-18. Más vigasztalót... az Igazság Lelkét... nem hagylak titeket árvákul...
--Jn 14,26 – Ama Vigasztaló... mindenre megtanít majd titeket, eszetekbe juttatja mindazokat...
--Jn 15,26 – eljön majd a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az Igazságnak Lelke, ... az tesz majd énrólam bizonyságot...
--Jn 16,7-11. Jobb nektek, hogy én elmenjek, mert, ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok. És az, mikor eljön, megfeddi a világot...
--Jn 16,13-14... elvezérel majd titeket minden igazságra... engem dicsőít majd...
5./ Most nézzük meg Lukácsnál, mi a teendő:
--„És íme én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.” (Lk 24,49.) 🙂
--Mit ígér? Mire kell várniuk?
--Nézd meg ezt itt: „Atya ígéretét” – és itt a megoldás is: „SztL-el kereszteltettek meg”. S Lukácsnál: „felruháztattok menyei erővel”.
--Még előre egy picit: Acs 1,8 – „vesztek erőt...” – miután: a SztL eljön reátok. Tehát „eljön” reátok és „megkereszteltettek” ugyanakkor történik meg. Az Atya ígérete is, és az erővel való felruháztatás. Tehát itt ugyanarról van szó, csak TÖBB OLDALÁT mondja el itt, ott, amott az Ige, és TÖBB FÉLE KÉPPEN NEVEZI ugyanazt az eseményt.
6./ Mit tudtál meg, mit kellett tenniük, kiknek, hol, meddig?
--Várni
--Apostoloknak (konkrét személyek)
--Jeruzsálemben (konkrét földrajzi helyen)
--Nem sok napig (konkrét időben, konkrét időpontig)
--El nem szabadott menni onnan (akármit éreztek, gondoltak, vagy akármire voltak kísértve, engedni kellett az Úr szavának, és VÁRAKOZNI addig, míg betelnek SztL-el).
--Tudták meddig? Nem. Volt bizonytalanság? Volt. Mi volt a biztos pont? Amit az Úr mondott, és az, hogy Ő MONDTA. 🙂
7./ Isten országa kibontakozása NEM a tanítványok sietségén múlt, NEM a szervezésükön, hanem a várakozáson. Meg kellett becsülni, amit tudtak. Kicsi lépések voltak, és mégis nagy előrelépéshez vezettek.
8./ Van különbség a vízkeresztség és a SztL-el való keresztség.
--Hol olvastál erről? János hol mondta? Mt 3 és Lk 3.
--Miben lesz más? Ami rajtad áll – a vízkeresztség (bűnrendezés) – és ami az Úron áll, ami Tőle jön, direkt módon. Ez utóbbi hatalmas dolog – kérni tudjuk és várni. 🙂
Apcs 1:6 Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdezték Őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot Izraelnek?
1./ Megérthető, várják a történelmi változásokat.
--Vannak ígéretek, és most ezek beteljesedését várják.
--Mint a környezetük is várakozik.
--Kérdeznek. Jótól kérdeznek. A megfelelő forrásból.
--Mi is akarjuk látni az időket... van, amiket látunk, van, amiket nem látunk, egy biztos: ami ránk van bízva, azokat kell megtennünk.
--Nem ellentétes az emberi lélekkel, hogy saját népére gondol, szeretné látni, mi lesz a jövőben, vagy inkább, szeretné sürgetni, hogy forduljanak jobbra a dolgok.
--S ezt az Úr Jézustól is kéri – és Ő NEM mondja, hogy ne kérd, csak nem tudsz meg mindent ezekkel kapcsolatban (pl. az időket, alkalmakat, nem fogod előre tudni, hacsak az Úr nem tartja fontosnak – vagyis NEM MINDENT fogsz tudni, megtudni előre... BIZALOMRA is szükséged lesz – de ez már a következő: Acs 1,7 üzenete.)
2./ Az, hogy számítanak a próféciákra, nem rossz. Az, hogy a saját elgondolás keveredik a próféciák beteljesedésének ígéretével, az már nem jó. Ezt teszi rendbe az Úr Jézus. 🙂
3./ Ami az emberben ott dolgozik, sokszor más irányú, mint amit az Úr tart egy-egy időszakban fontosnak.
--Pl. a megdicsőülés hegye után az Úr Jézus szenvedését jelenti nekik. Mt 17 után.
--De már előtte is, Mt 16-ban, amikor erről szól Péter egyből megpróbálja „emberi jószándékkal” megállítani ezt a gondolati sort. „Nem eshetik ez meg Veled, Uram” – amit az Úr Jézus egyértelműen kísértésnek tekint. Leállítja ezeket a szavakat.
--Az Úrnak legalább ötször el kell mondania, mi vár rá – szenvedés, kereszthalál, majd feltámadás – de még így sem esik le nekik... annyira más malomban őrölnek dicsőség (hatalomgyakorlás) tekintetében.
Apcs 1:7 Monda pedig nekik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett.
1./ Van, ami a tiéd, van, ami nem a tiéd. Ezt nem egyszerű elfogadni az embereknek, úgy általában. Meg is sértődnek rajta...
--Ez ugyanúgy az alázathoz tartozik, hogy ezt elfogadjuk, mint az, hogy nekünk „Urunk” van, Aki uralkodik (Róma 14,7-9.) 🙂
--Mik azok, amiken nem tudsz változtatni, ezért elfogadnod kell. Mik azok, amiket változtathatsz, és ezért be kell fektetned hozzá, nem szabad feladnod (ezek a „tiéid”). És a kettő között tudj különbséget tenni – ez imakérés, bölcsesség. Mennyei vezetés kérdése.
2./ Van idő – kronosz – és vannak alkalmak – kairosz – amikről itt az Úr Jézus szól.
--Az idő – múlik. Hossza van, szakaszai vannak.
--Az „alkalmak” – előkészített időpontok, vagy időtartamok. Amikor valami „speciálisan” megtörténhet, ami el van rá készítve. Pl. az Úr Jézus az „időnek teljességében” jött el. Gal 4,4 – a kronosz plérómája. Vagyis, amikor az idő múlása eljutott egy pontra, amikor egy következő esemény megtörténhetett.
--Vannak kijelentések, amikben járunk, és amik beteljesedését várjuk... lépésről-lépésre felismerve a „kairoszokat”, amikor valamivel előrébb tudjuk vinni a beteljesedést, mármint, ami rajtunk áll. (Ef 1,9-10.) 🙂
--A saját életünkre nézve bizony keressük, mikor, minek van ott az ideje, mire van egy-egy nap, egy-egy helyzet elkészítve, az életünk egy-egy szakaszát hogyan tudjuk még inkább ahhoz igazítva betölteni (eltölteni), amit Ő gondolt el felőlünk. Ef 2,10. Ez az élet gazdag értelme, öröme. 🙂
--Ez a válasz arra is, ahogy az utolsó időkhöz hozzáállunk – plusz még: „munkában találjon”, és „senki ne tudjon becsapni bennünket”, és „őrizzük meg a szeretetet, mert az sokakban meghidegül”.
3./ A legfontosabb kérdés: most minek van itt az ideje? Felfedezés. Ef 2,10.
--Amikor átmész egy helyzeten, amikor ott van egy időszak előtted, amikor két, vagy több dolog között kell választanod: „Uram, minek van itt az ideje?”. Mi az, amit TE készítettél el?
--Amikor ezt tudod, felméred, ERŐT is kapsz hozzá, hogy elkezdd, nekikezdj, és ne add fel, hanem véghez vidd. Pusztán azért, mert TUDOD, hogy most ennek van itt az ideje. Tudsz fókuszálni.
--A „legjobb” fő ellensége a „jó”... ami még nem biztos, hogy a „legjobb” a te idődben, helyzetedben. Néha sok mindent kell félretenned, hogy a „legjobbat” megvalósítsd.
--De a passzivitás sem működő – pl. Acs 16-ban, Pál nem tudta, merre tovább, de nem állt le, úgy kérte, várta a SztL vezetését, hogy közben aktív maradt, figyelt az Úrra, meg-megindult egy-egy irányba, s a SztL jelezte, hogy most nem ez lesz az irány. S végül – egy ilyen folyamat közepette – megmutatta konkrétan: „gyere át Európába”... 🙂
Apcs 1:8 Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön (eperhomai) reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
1./ A „hanem” visszautal az előző versre. NE arról gondolkodjatok, aminek most nincs itt az ideje, vagy amibe nem fogtok tudni belelátni, mert „nem a ti dolgotok”, hanem EHELYETT inkább azt lássátok, AMIRE itt vagytok. 🙂
2./ Akkor ez most itt a CÉLRÓL beszél, amiért itt vagyunk – mármint a tanítványok itt vannak – e földön.
--Mi a cél? Az, hogy tanúk legyetek.
--Mi lehet a jelentősége annak, hogy tanú életet élsz? Az, hogy az Úr Jézushoz hozod közel az embereket. (Megmenekülhetnek – Acs 4,12. Acs 26,18. Acs 9 – edényként.) 🙂
--Mi kellhet, hogy a célt betöltsd? Erő. Dünamisz. Dinamika. Működés. Hatékonyság. Ellenállás legyőzése (dinamit a sziklákat).
--Hogyan fogsz ilyen erőt kapni? Szentlélek által. Miután eljön. Egyszerűen „kapod”. De itt a „lambanó” áll, tehát „elkapod”. Megkapod, megragadod, a tieddé lesz, és ezt így is veszed, így is tekinted.
Apcs 1:8 Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön (eperhomai) reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
3./ Van ebben egy eseti célokon túl mutató mennyei útvonal, mennyei célkitűzés: földrajzilag is megragadható az Evangélium útja. Onnan, ahol most vannak, lépésről-lépésre, egész az ismert földrészek határáig.
--Ebben ott a misszió célkitűzése is, a 18-19. századtól fogva (s ahol volt, ott korábban is). Egyre szélesebb területekre. A nagy földrajzi felfedezésekkel egyidejűleg a missziós célkitűzés is megjelent – csak nem mindenütt működtették helyesen. Volt, ahol egyházi terjeszkedéssel, másutt politikai hatalom terjesztéssel, megint másutt gazdasági, vagy kulturális terjeszkedéssel kapcsolták össze, vagy akár mindegyikkel is, egyidejűleg. Céltévesztés.
--SztL nélkül erre tud eljutni az ember... SztL-el pedig a mennyei célkitűzésre.
--Mi volt a mennyei célkitűzés? Jézusról tanúskodni. Őt ismerjék meg. Amilyen Ő. Amit Ő tett. Amit Ő elvégzett tanítványa életében. Ezt CSAK SztL által tudják tanúsítani az Övéi.
4./ Ha az Apcsel útját, könyvét összefoglalnánk: ez lenne az összefoglaló igevers. Elindul: Jeruzsálemben, tovább halad Acs 8-11 részeiben Júdea és Samária területeire, sőt, tovább. És az Acs 13-tól látjuk egész a 28-ig, hogy lépésről-lépésre hódítja meg az akkori civilizáltnak tekintett világot, eljutva az akkori birodalom középpontjáig. (Utalások vannak a további útra is – Róma 15 – Hispánia.)
5./ „Vesztek” és „lesztek” – van ebben egy mennyei átformálási út. Minekutána „eljön” – ez sem kikényszeríthető, ez sem „csinálható”, mint az előző kettő.
--Ez az „átformálás” – a „lesztek” – csoda, ajándék, ami mennyből lesz kialakítva.
--A teológián lehet tanítani, dogmákkal lehet értelmet formálni, próbálkozni lehet a határozott jellem kialakításával, de igazi ÁTFORMÁLÁS csak „történni” tud a SztL által. Persze nem lesz ellentétben a tanítás, a formálás sem ezzel, ha az is mennyei módon történik (SztL által), de személyesen MINDENKIT az Úr fog formálni. Vagyis akar formálni.
--Ez sem „automatizmus”, mert TÖRTÉNIK a mennyből, de KELL hozzá az ember odaadása – pl. Saul király is kapott SztL-t, és még „át is formálta” őt, de mégsem párosult vele jellembeli mélységes kiformálódás... ezért el tudott fordulni az Úrtól. (1Sám 9-10. több lett, amit „megtett a maga javára”, mint amit az Úr tudott vele tenni, és így nem tudott egy ponton túl „vele lenni” az Úr.) 🙂
--2Kor 7,1. Róma 12,1-2. (változzatok el a ti elméteknek megújulása szerint). 4Móz 14,24 – /Józsué és/ Káleb – mert „más lélek (szellem) volt vele” – ugyanaz a Szt Lélek töltötte be őket, mind a 70-et. De valami más volt: ez pedig a bensője, a készsége, ami MÁSNAK engedett teret, vagyis, ENGEDTE, hogy a SztL benne munkát tudjon végezni. Ef 4,23 – megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke (szelleme) szerint” – más szóval: ami a bensődben dolgozik, az elmédben, ami az elmédre is kihat, ez újítson meg téged... elmédben is. Ami az elmédért is adatott. Az új gondolkodásmódért.
--Szóval, objektíve, ADATOTT a lehetőség, de te magad veszel benne részt, hogy ebből MI VALÓSUL meg a te életedben... 🙂

Apostolok cselekedetei - 1,9-14. 🙂
--Az Úr Jézus mennybemenetele.
--Végignéztük a személyeket, kik, hol, mit tettek, ill. mi történt velük. Az angyalokat, a felhőt, a "felemeltetést" ("behajózás"), a menny "helyét" (elhelyezkedését), az "egek"-et... 🙂
--A felhőről kicsit többet is beszéltünk - az Ószövetségben is ráláttunk megjelenésére - és arról is, hogy miért "emeltetett meg" szemük láttára az Úr Jézus, de miért "nem, mint egy űrhajó" távolodott a szemüktől. Izgalmas kérdés. Néhány szempontot megbeszéltünk... (az akkori világkép kapcsán is - és a mennyről, ami körülvesz bennünket, "nincs távol tőlünk"... ahogy a Róma 10,9-10 előtti szakasz beszél róla... "közel hozzád"...) 🙂
--Hallottuk az angyalok szavát - kérdeznek, és "eszméltetnek". Mivel kapcsolódik ez össze? Azzal, hogy AMIKOR Ő elmegy, jönnek a tanítványok - mi a teendőjük: Jeruzsálemben maradni (egy darabig), MEGvárni a Szentlélek eljövetelét (Atya ígérete, felruháztatás mennyei erővel), s miután eljött, s vettek erőt, TANÚKKÁ lesznek, s a hatalmas kiváltságnak megfelelően, betöltik a nagy küldetést... a föld végső határáig.
--Tehát: NEM a "bambulás" ideje van, nem kell "lemerevedni", hanem eljött az idő a CSELEKVÉSRE... (Acs 1,11-12.) 🙂
--Az Isten királyi uralmát meglátták a "felhőkben", a "felemeltetésben" is, ahogy korábban, hárman közülük meglátták a megdicsőülés hegyén is - Mt 17,1-8. Ott az Isten országa nyilvánult meg - együtt volt a menny és a föld. Betekintést nyertek - mintha egy függöny nyílt volna szét előttük. S ez volt, amiről az Úr Jézus beszélt a Mt 16,28-ban... néhányan az ott jelenlevők közül nem kóstolják meg a halált, míg meg nem látják az embernek Fiát eljönni az Ő országában. Meglátták. Betekintés jelleggel. Látták az Ő dicsőségét. Hallották az Atya szavát. Megjelent a felhő. És az Úr Jézushoz lettek "irányítva" (Őt hallgassátok). 🙂
--Kicsit beszéltünk az Úr Jézus visszajöveteléről is, amit itt az angyalok is említettek... mit jelent, hogy "hasonlóan ahhoz", amit most láttak? Izgalmas volt ez is - a "váratlanság", a "felhő", az angyalok és még az Olajfák hegye is előkerült. De az is, hogy KÉT eljövetelről tudunk az Igéből - az első "rejtetten" történik, s csak az Ő szentjeiben tudatosul, s ők mennek, mennek az Úr elé. A második nyilvánvaló, és letagadhatatlan, dicsőségben történik, felhőben és az angyalok és az Ő szentjei kíséretében. Mindkettőben van hasonlóság ahhoz, ahogy Ő elment... s mi nem "centizhetjük ki", hogy mikor, hogy jön vissza, hanem VÁRJUK... (kicsit már keveredik bennem, hogy mit beszéltünk meg most, itt, a közvetítés alatt, és mit utána, amikor már csak a Zoom-on jelen levő bibliaiskolai csapattal beszélgettünk). 🙂
--Utána jött az Acs 1,14.
--Mária is ott volt, és az Úr Jézus testvérei. S ebből fakad: NEKIK is szükségük volt a Szentlélekkel való betöltekezésre. Mária ugyanúgy meg kellett ismerje az Urat, át kellett adja Neki az életét, és megkapta a kiküldetést a nagy missziós parancsban. Neki is kellett az erő a leszálló Szentlélek által, s neki is tanúvá kellett válnia. NEM volt "eleve bűntelen", és NEM "társmegváltó". Ő egy ugyanolyan ember, mint mi, és neki is szüksége volt a megváltásra. Amivé lett némelyek szemében és gondolkodásában - az egyháztörténelmi "eredmény", de nincs benne az Igében. Milyen jó, hogy az Apcsel világosan beszél. Megerősít az alapvető tényekben. 🙂
--S utána jött a "homothümadon" - az "egy szívvel lélekkel", vagyis egyakaraton - és utána jött a proszkartereó, vagyis a "foglalatosak voltak". Egyiket sem beszéltük meg végül teljességgel, csak utalás jelleggel.
--De részletesebben beszéltünk arról, mit jelent az imádkozás és a könyörgés, amiről itt, ebben a versben szó van.
--A könyörgésről különösen nagy súllyal volt szó - Zsolt 123 segített meglátni, mit jelent, amikor az ember NÉZ az URÁRA, várva az Ő könyörületét. Valami hasonló történik a könyörgésben. (Ennél jóval részletesebben beszéltünk erről a KINCS-ről.)
Házi feladatként:
a./ A "sorsvetéssel" kapcsolatban némi előzetes gondolkodást kértem, hiszen erről is szó lesz a következő szakaszban.
--A főpap ruházatának - felszerelésének - "urim és thummim" része is izgalmas lehet ebből a szempontból.
b./ A Szentélek kitöltetését megnézzük az Acs különféle szakaszaiból. Milyen szóval mutatja be az eseményt, kivel, kikkel történik meg. Mi az előzmény, és mi lesz a következmény. Akár egy táblázatot is készíthetünk ezzel kapcsolatban.
--Ez az esemény legalább ötször fel van jegyezve az Acs-ben. 2., 8., 9., 10. és 19.- részekben.

--Acs 1,13-16. 🙂
--Mindjárt közzé teszem a jegyzetemet, ami alapján haladtunk, nagyjából - és ameddig eljutottunk. 🙂
--De a végéről szeretnék még valamit mondani: egy kérdés alapján megnéztük, hogyan születik, hogyan növekszik, min alapul a HIT, hogy milyen FONTOS a bizalom az Úr Jézusban és az Ő Igéjében, az Ő ígéreteiben.
--Ekkor megnéztük a Lk 24,25-49 verseiben, ahogy elkezdett "gerjedezni", majd "feltámadni" a HIT, és ahogy a "dialogiszmosz"-ok, (ellene mondások, okoskodások) és ahogy a régi sablonok, beidegződések dolgoznak a HIT ellen, s ahogy az Úr Jézus MÉGIS segít, hogy feltámadjon a HIT, és megszilárduljon... hiszen erre fog alapulni minden, amit az Ő országában fognak majd tenni! 🙂
--Vele is a HIT által járunk, és Őt is a HIT által ismerjük meg... növekszünk a mi HITÜNKBEN, és növekszünk a kegyelemben és a mi Urunk Jézus Krisztusunknak ismeretében... (2Pét 3,18. 1Pét 1,23-2,2.) 🙂
Itt vannak a jegyzeteim:
Apcs 1:13 És mikor bementek, felmentek a felsőházba, ahol szállva voltak: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.
1./ A tanítványok listája ugyanaz, mint az evangéliumokban. Csak más a sorrend. (Lk 6,14-16. A Lk 5,10-ből tudjuk, hogy János Péter „társa” volt a halászati vállalkozásban. Péter és András valamint Jakab és János voltak említve egymás után a Lk 6,14-16 verseiben.)
--Miért lehet ez? Mert a visszatekintés már évekkel későbbről való, már látszott, kinek mi lett a szerepe, helyzete. Péter-János-Jakab – oszlopok voltak, pontosabban az Acs 12-ig, mert ott a „Jézus testvére Jakab” lett a harmadik személy (Acs 15-ben már róla van szó.)
--Ez az „oszlopok” meghatározás, a Gal 2,9 szerint, egy vezetői kört, tisztséghordozókat jelentett: Jakab, Kéfás és János tartozott közéjük.
2./ Amúgy három újra és újra említett Jakabról olvasunk az Evangéliumban és az Apcselben:
--Az első Jakab volt János testvére, aki a tizenkettőből a „háromba” beletartozott (akiket az Úr Jézus maga mellé vett: Jairus lánya feltámasztásánál, a megdicsőülés hegyén és a Gecsemáné kertben). Ő volt, aki az Acs 12,2-ben említett módon vértanúhalált halt. Őt hívták így a korai egyházatyák: „az idősebb Jakab”.
--A másik Jakab az „Alfeus fia”, szintén a 12-höz tartozott. Ő volt a korai hagyomány szerint „a kisebb Jakab”.
--S a harmadik Jakab volt „az Úr Jézus testvére Jakab”. A Jeruzsálemi gyülekezet nagy tekintélyű vezetője, akiről több helyen is megemlékezik az Ige – többek közt (nem túl biztató jelentésben) a Gal 2-ben is. (Mk 6,3. Mt 27,56. Gal 2,11-12.) 🙂
3./ Ha összeszámoljuk: 11-ről van szó, de az Apcsel többször említi őket „a 12”-nek, s az Evangéliumok is. VOLT jelentősége annak, hogy pont 12-t választott el magának az Úr Jézus. Izráel népére nézve is (tizenkét törzs) – s magának a tekintélynek a jelölésére is... egy nagyon erőteljes bizonyítékot jelent, ha ez a tizenkét ember egyöntetűen állít valamit.
--Ki hiányzott? Júdás.
--Lehet, hogy kellett valamit tenni? 🙂
Apcs 1:14 Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.
1./ „Egy szívvel-lélekkel” (homothümadon – egyhangúlag, teljes egyetértésben, egységben, egyakaraton, közös akarattal) imádkoztak együtt.
--Acs 2,1-ben is ezt olvassuk, közvetlen a Szentlélek kitöltetését megelőző helyzetben.
--Acs 2,46-ban, amikor az első gyülekezet életéről olvasunk, is ez az egyik jellemzőjük.
--Acs 4,24 – amikor nagy támadás érte a gyülekezetet, is ezt látjuk, mint ami azonnal összekapcsolja őket: „egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat...” – s még azt is olvassuk, hogyan imádkoztak. 🙂
--Az Acs 5,16 is így jellemzi a gyülekezetet – a második nagy támadás idején is (amikor fizikailag is bántalmazzák majd az apostolokat – Acs 5,40.) ugyanígy járta át őket ez a „csoda”, az „egy-szív-egy-lélek” egysége és az egymással való ilyen mély, tudatos közösség. S az Úr Jézus keresése. 🙂
--„Szomorú egység”... 🙂 Acs 7,57 – az ördög is egyesíti a Jézus tanúságtevőire támadókat a brutalitásban és a bosszúvágyban. Szinte eszüket vesztik, de „egy szívvel lélekkel” támadnak az Úr embereire... Szomorú egység. (Acs 18,12 – Gallió idején Korintusban is ez történt. Sőt, az Acs 19,29-ben is hasonlót olvasunk, csak itt már Efézusban járunk. Az ördög a gyűlölet és a vallási fennsőbbrendűség felhasználásával „egyesíti” azokat, akik az Úr Jézus és az Ő tanítványainak ellenségei. Támadásra indítja őket. Akár az esztelenségig eljutó módon.) 🙂
--Acs 8,6 – amikor Filepre figyeltek Samáriában, egy csodát jelez, a MEGNYÍLÓ szívek csodáját, ami az ébredés előszobája. 🙂
--Acs 15,25 – az apostolok levélüzenetéből kiderül, hogy „egyakaratra” JUTNI kell, (illetve LEHET), és ez már a Szentlélek munkája. Egy tanítási kérdésben, egy eljárási módban, a gyülekezet egy fontos vitatott kérdésében – igen nagy csoda. 🙂
--Acs 15,6 – NEM csak az Apcselben látjuk ezt, hanem a levélben, ami Rómába indul Korintusból, Kr.u 56-ban. Tehát MEGMARADT és megmarad ez az egység, illetve ennek VÁGYA és IRÁNYA az Igében. 🙂
2./ „Foglalatosak voltak” – (proszkartereó) – megmaradtak, kitartottak benne.
a./ Folyamatosan, állhatatosan tették. Ragaszkodtak hozzá, hűségesek voltak benne. Kitartóan foglalkozni valamivel – pl. nyelvtanulás (Lomb Kató – fél év alatt egy nyelv – akkor állandóan azon a nyelven olvas, végül így gondolkodik. Foglalkozik vele, kitartóan, rendületlenül.)
b./ Jelenti még: készenlétben állni, rendelkezésére állni valakinek – Mk 3,9 – tartsanak készenlétben számára egy hajót.
--Az imádságban is RENDELKEZÉSÉRE állunk a mi Mindenható Urunknak, Aki általunk is végzi a munkáját. Ahogy imádkozunk, tervei előre mennek.
--KÉSZENLÉTBEN állunk, hogy tudjon indítani, amikor szükséges, be tudjon vonni, be tudjon kapcsolni tervébe. Ilyen értelemben „különítmény” az imádkozók speciális csoportja, „bevethető”, behívható, amikor szükséges. Rendelkezésre állók, készenlében levő állomány. (Acs 10,7 – két szolga és egy „kegyes” (eüszebész) katona is „rendelkezésére állt” Kornéliusnak, őket szólította s küldte Péterhez, az angyal útmutatása szerint.) 🙂
--„A reménységben örvendezők, a háborúságban tűrők, a könyörgésben állhatatosak (proszkartereó).” (Róma 12,12.) 🙂
--„Az imádságban állhatatosak (proszkartereó) legyetek, vigyázván abban, hálaadással.” (Kol 4,2.) – az őrséget (gregoreó – vigyázván) folyamatosan kell fenntartani, ebben meg kell maradni. Az imádság egy ilyen őrség. Ezért ki kell benne tartani.
--De az „apostolok tudományában”, a könyörgésekben, a közösségben és az úrvacsorában is kitartottak, (Acs 2,42.) de ezt nem „csak a templomban” tették, hanem „házanként” is, tehát a kiscsoportokban is (Acs 2,46.) 🙂 Az apostolok a „könyörgésben” és az igehirdetésben tartottak ki (Acs 6,4.), s ezért kellett a megszaporodott tennivalókban és a konfliktusokban is megbízható segítség nekik – a diakónusok ezt a szerepet töltötték be.
3./ Mit tettek ezek a tanítványok – 120-an – fenn a felházban?
--Imádkoztak.
--Állhatatosan (rendelkezésre állva, fel nem adva azt) – megmaradtak az imádságban.
--Egy szívvel lélekkel tették ezt, egyakarattal.
--Vártak.
--Tudták, mire várnak? Bizonyos értelemben igen – (Jn 14-15-16 Lk 24,49 és Acs 1,4-5.8.) – és bizonyos értelemben nem. Csak gondolhatták, de nem tudták pontosan. S ez nem is baj. A lényeg, hogy KÉSZEK voltak OTT MARADNI, és várakozni, fel nem adva.
--Mellette gondolkodtak, tettek is valamit? Igen. Erről lesz szó mindjárt, Péter szavai nyomán... 🙂
4./ Még egy dolog fontos lehet: férfiak és nők, EGYÜTT voltak, imádkoztak és várakoztak.
--Máriát is említi köztük – ami fontos lehet: a Szentlélekre NEKI IS szüksége volt.
--Többé már az Acs nem említi őt. Tehát „nem emeli ki” a többi tanítvány „fölé”, de említi, mert ott volt, mert fontos volt, hogy mindenki lássa, hogy NEKI is szüksége volt a betöltetésre.
--Az Úr Jézus testvéreit is említi – Mk 6,3-ban olvasunk róluk, és a Mt 27,56 is említi őket. 🙂
--Nekik is szükségük volt a Szentlélekkeresztségre. Az, hogy testvérei voltak az Úr Jézusnak, ez a „testi leszármazásból” fakadt, de a mennyeiben meg kellett erősödniük, illetve a felkenetést, a megbízatás betöltéséhez el kellett nyerni (Acs 1,8.). Tehát ŐK IS OTT vártak – és imádkoztak, egy akaraton. 🙂
Apcs 1:15 És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):
1./ Jó, hogy tudjuk, hogy 120-an voltak. Csak innen tudjuk. És érdekessé válik ez, amikor Pünkösdkor szavukra, bizonyságtételükre 3000-en térnek meg, csak férfiak.
--Ez egy jó alapozás volt.
--Az Úr Jézus 12-t választott (köztük ott volt a „3” is).
--Kiküldött 70-et (72-t) – a „Szanhedrin tagjainak száma szerint” – a Lk 10-ben. Tehát ők is az Övéi voltak. Köztük lehetett Barnabás is és Mátyás is, akik közül az Urat kérték, válassza ki, melyikük legyen a „tizenkettőhöz” tartozó bizonyság.
--Itt 120-at látunk együtt, és az 1Kor 15-ben azt olvassuk, hogy több, mint 500-an látták az Úr Jézust feltámadása után.
--Ebből látjuk az Úr Jézus munkájának szélességét (de mélységét is – hiszen pl. a Lk 22,28-ban, látjuk, hogy a 12 maradt Vele ott, a legnagyobb kísértéseiben is... illetve, őket hívta, vonta be ebbe... a Gecsemánéban csak a legbensőbb 3-at, amikor külön hívta őket...) 🙂
--Látjuk, hogy amikor Galileába hívta a tanítványokat, hogy feltámadása után megjelenjen nekik, ott lehetett akár 500 vagy még több tanú is. És szükség is volt ennyire, hiszen sok felé elvitték az Örömüzenetet – ami ekkor világosan TANÚSKODÁS volt a feltámadás mellett. (Ma is az.) 🙂
2./ Péter felállt, és szólt.
--Irányba állította itt, most, ebben a helyzetben a többieket.
--Amit az Úr Jézus mondott neki, a Jn 20 szerint, hogy legeltessen, őrizzen és legeltessen, most elkezdte tenni. Még a Szentlélek kitöltetése előtt.
--Van megbocsátás. Van újrakezdés. Van helyreállítás. Az Úr Jézus EZT tette Péterrel, amikor a tagadását világosan lezárta, és a többiek SEM ERRŐL gondolkodtak, vagy ennek alapján AZONOSÍTOTTÁK BE Pétert. Ez fontos az Újszövetségben... 🙂
Apcs 1:16 Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az Írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, aki vezetőjük lett azoknak, akik megfogták Jézust.
1./ „Szükség volt betelni” – így értették az Írásokat. Az ihletettséget. Hitelesnek tartották az Írásokat.
--„Írás” – egy igevers, egy igehely, Isten beszéde leírva, világosan ott van, „objektíve”, mindenki megismerheti, mindenki előtt világosan szól.
--„Megjövendölt” – (prolegó – előre mond, kijelent, előre jelez, korábban kinyilatkoztat) – a mi Istenünk jellemzője az „előre tudás”. Nem csak „tud”, de AKARJA is, hogy te is tudd, ami fontos ebből a számodra, s ezért kijelentést ad. Közlő, tudósító, előre kijelentő Isten.
--„Szentlélek által” – az emberi szó mögött maga Isten állt. Az Ószövetség idején is.
--„Dávid szája által” – így láthatjuk az Igét „működésben”. Megszületésben és fennmaradásban, „mai” hatásában. Emberek által jelenik meg, de Istentől eredő szó. A többi Írásra is ez jellemző. Az együtt-működés: Isten szól (ihlet), az ember szól (hangot ad az Ő indításának) és az emberek megerősödnek, irányba fordul a gondolkodásuk, indítást kapnak, cselekszenek – s ez a világ elkezd változni. A mi Istenünk a megmentésben is EGYÜTT-MŰKÖDŐ Isten. Az engedelmesek – készségesek, hűségesek, nyitottak, bizalomra készek, HIT által megértők, odafigyelők és cselekvők – által dolgozik. Az Igét is így adja és az Ige által is indít másokat. 🙂
2./ „Júdás felől” – hisznek a konkrét beteljesedésben. Az Ige alkalmazásában is bátor biztonsággal kell látni, amit Isten cselekszik.
3./ Acs 2,16 – „EZ AZ”, ami megmondatott... 🙂 - az apostolok gondolkodása bátran pontosít a beteljesedés tekintetében.
a./ Előre megmondta az Úr – Isten mindentudásának, mindenható voltának bizonyítéka ez az Igében. Az Ige természete is hordozza ezt a mindenhatóságot (hatalmat, teljhatalmat), Istentől való szó.
b./ Leírták – onnan tudjuk, hogy előre megmondta. Ezek az Írások hordozzák Isten szavát: ezek Isten szava.
4./ Acs 3,18 – „Az Isten pedig, amikről eleve megmondta minden Ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, EKKÉPPEN töltötte be.” – ez Isten Igéjének természete.
a./ „Amikről eleve megmondta” – Isten tudta „előre”. Mindenhatósága, mindent-tudósága áthatja az Igét.
b./ „Prófétái szája által” – valójában Isten szól. Emberi szó által, közvetítéssel. Isten szava, emberi szájak által. Az Írások, melyek a próféták szavait őrzik, valójában Isten szavát hordozzák.
c./ Isten szavai beteljesednek – „ekképpen töltötte be” – Ő teljesíti be ezeket. Ez az igazolás az Ő igazsága mellett. Másfelől Ő azért szólt, hogy amik majd beteljesednek, felismerhetőek legyenek, mint az Ő akaratának megvalósulása(i). 🙂

Apcs 1:16 Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az Írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, aki vezetőjük lett azoknak, akik megfogták Jézust.
1./ „Szükség volt betelni” – így értették az Írásokat. Az ihletettséget. Hitelesnek tartották az Írásokat.
--„Írás” – egy igevers, egy igehely, Isten beszéde leírva, világosan ott van, „objektíve”, mindenki megismerheti, mindenki előtt világosan szól.
--„Megjövendölt” – (prolegó – előre mond, kijelent, előre jelez, korábban kinyilatkoztat) – a mi Istenünk jellemzője az „előre tudás”. Nem csak „tud”, de AKARJA is, hogy te is tudd, ami fontos ebből a számodra, s ezért kijelentést ad. Közlő, tudósító, előre kijelentő Isten.
--„Szentlélek által” – az emberi szó mögött maga Isten állt. Az Ószövetség idején is.
--„Dávid szája által” – így láthatjuk az Igét „működésben”. Megszületésben és fennmaradásban, „mai” hatásában. Emberek által jelenik meg, de Istentől eredő szó. A többi Írásra is ez jellemző. Az együtt-működés: Isten szól (ihlet), az ember szól (hangot ad az Ő indításának) és az emberek megerősödnek, irányba fordul a gondolkodásuk, indítást kapnak, cselekszenek – s ez a világ elkezd változni. A mi Istenünk a megmentésben is EGYÜTT-MŰKÖDŐ Isten. Az engedelmesek – készségesek, hűségesek, nyitottak, bizalomra készek, HIT által megértők, odafigyelők és cselekvők – által dolgozik. Az Igét is így adja és az Ige által is indít másokat. 🙂
2./ „Júdás felől” – hisznek a konkrét beteljesedésben. Az Ige alkalmazásában is bátor biztonsággal kell látni, amit Isten cselekszik.
3./ Acs 2,16 – „EZ AZ”, ami megmondatott... 🙂 - az apostolok gondolkodása bátran pontosít a beteljesedés tekintetében.
a./ Előre megmondta az Úr – Isten mindentudásának, mindenható voltának bizonyítéka ez az Igében. Az Ige természete is hordozza ezt a mindenhatóságot (hatalmat, teljhatalmat), Istentől való szó.
b./ Leírták – onnan tudjuk, hogy előre megmondta. Ezek az Írások hordozzák Isten szavát: ezek Isten szava.
4./ Acs 3,18 – „Az Isten pedig, amikről eleve megmondta minden Ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, EKKÉPPEN töltötte be.” – ez Isten Igéjének természete.
a./ „Amikről eleve megmondta” – Isten tudta „előre”. Mindenhatósága, mindent-tudósága áthatja az Igét.
b./ „Prófétái szája által” – valójában Isten szól. Emberi szó által, közvetítéssel. Isten szava, emberi szájak által. Az Írások, melyek a próféták szavait őrzik, valójában Isten szavát hordozzák.
c./ Isten szavai beteljesednek – „ekképpen töltötte be” – Ő teljesíti be ezeket. Ez az igazolás az Ő igazsága mellett. Másfelől Ő azért szólt, hogy amik majd beteljesednek, felismerhetőek legyenek, mint az Ő akaratának megvalósulása(i).
Apcs 1:17 Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.
1./ Osztályrészét – „klérosz” – sors, sorsvetéshez használt kavics, sorsolás, kisorsolt rész, osztályrész, örökség, birtok... 🙂
--Megkapta – lehetőségként – amit a többiek is megkaptak.
--Az Úr Jézus adta oda neki is, mint a többieknek is, az elhívással, az ígéretekkel, sőt, a „részeltetéssel” (Mt 10,1.7-8 – vagyis a felhatalmazással, amikor kiküldte őket).
--Lehetett része a jelenlétben is, a meghallgatásban, megértésben, a személyes biztatásban és gondoskodásban is, sőt, az imádságban is, ami hordozta őt is, mint a többieket.
2./ Az más kérdés, ki HOGYAN ÉL azzal, ami lehetőséget kapott az Úr Jézustól. 🙂
--Miért adja oda.
--Mennyire tart ki benne.
--Mennyire ragadja meg és őrzi meg (Péld 2... nézd meg, mi minden kell, hogy a tiéd legyen a szó a mennyből, a mennyei vezetés, a kijelentés... de megéri. ... Szeretnél „valóságos jót”, teljes biztonságot, ami megóv a bajoktól, azt, hogy ne csak keresd, de megismerd a Teremtő Istent? Számold meg a „ha”-kat, vagyis a feltételeket... mit jelentenek ezek a gyakorlatban?) 🙂
3./ A „miközénk” a 12-t jelentette, ami együttesen, úgy, ahogy az Úr Jézus rájuk bízta a jövőt, a királyságot, annak hirdetését – egy „minőséget”, egy speciális összekapcsoltságot, valami olyat jelentett, ami nem pusztán „egyéni jellemükön”, vagy „ügyességükön”, vagy más tulajdonságaikon múlt.
--Volt jelentősége pusztán a 12-ségnek is.
--Ezért kellett tenni valamit – ahogy Péter felismerte itt, és ahogy ebben egyetértésre jutottak.
Apcs 1:18 (Ez [hát] mezőt szerzett hamisságának béréből; és alá zuhanva, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.
Apcs 1:19 És [ez] tudtukra lett mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvükön (dialektosz) Akeldamának, azaz Vérmezőnek neveztetett el.
1./ A két rész összekapcsolódik a történetből:
a./ Júdás visszavitte a 30 ezüstöt, amit nem akartak a „szent pénztárba” betenni – visszatenni (arra azért jó volt a pénztár, bármilyen szent is volt, hogy az Úr Jézus ellen vérdíjat adjanak Júdásnak) – ezért megvették, amire úgyis szükség volt. A fazekas mezejét, idegeneknek való temetési hely gyanánt.
b./ Júdás nem találta meg a megbánás helyét (mint Ézsau sem – Zsid 12,17.) és öngyilkos lett.
--Ez figyelmeztetés: aa./ ameddig lehet, rendezd a bűnt, bb./ segíts, hogy megtalálhassák a megbánás helyét, cc./ a bűn nem akármi, következménye van, és nem csak a bűntudatnak, de a bűnnek, ami MEGKEMÉNYÍT... (Zsid 3,12-13.). 🙂
c./ Az öngyilkossága valamiképpen oda kerülhetett, ahol végülis temetőhelyet vásárolt a Főtanács. A kettő összekapcsolódott. Az elnevezés mindkettő esetben hordozza az eredeti tartalmat: vérdíjból került elő és öngyilkosság (halál) történt ott, a helyszínen.
d./ Hogy „omolhatott ki a belsője (bele)”? A fáról való leszedés közben... vagy mert az ág nem bírta meg... lezuhant és így történt ez a csúfos halál.
e./ Nem véletlenül emlékezik meg az Ige erről – a Golgotától NEM MESSZE volt ez a hely, és az embereknek a kettővel szembesülnie kell... a Golgotán ÖNKÉNTES véres áldozat ment végbe, és ez MIÉRTÜNK történt... a Vérmező pedig egy árulás nyomait hordozza, valakinek a sorsáról beszél, aki NEM találta meg a helyette is végbement áldozat „helyét”... a megbánás helyét. Ma is figyelmeztet és hív Jézushoz.
Apcs 1:20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el.
1./ Az Igei alap:
--Zsolt 41,10 – jóakaróm sarkát emelte fel ellenem...
--Zsolt 69,26 – palotájuk puszta, hajlékukban ne legyen lakos...
--Zsolt 109,8 – hivatalát más foglalja el...
2./ Ha elsőre olvasod, egyáltalán nem biztos, hogy EZ fog kibontakozni előtted. A Szentlélek kell, hogy megvilágítsa az ilyen speciális üzeneteket.
--A Szentlélek ihlette az Igét (2Tim 3,16.)
--A Szentlélek tudja megvilágítani a jelentését is.
--A Szentlélek tudja eszünkbe juttatni a megfelelő helyzetben és időben (Jn 14,26.).
Apcs 1:21 Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,
Apcs 1:22 A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölvitetett tőlünk, azok közül egy az Ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.
1./ Itt a „második szükséges”... vagyis:
a./ Az első az volt, hogy az Igének be kellett teljesednie. Még akkor is, ha az előre nem volt megírva, hogy Júdás lesz, személyesen, aki elárulja az Úr Jézust, tehát nem volt „bűnre kárhoztatva” – de az meg volt írva, hogy elítélik, megvetik, kivégzik... s így nyerünk üdvösséget. Ez szükséges volt, hogy beteljesedjen. (Acs 1,16.) 🙂
b./ A második „szükséges”, most áll előttünk: amit FELISMERTEK szükségesnek, és most ez cselekvésre hívja őket: legyen egy tizenkettedik tanúbizonyság.
2./ A feltételek radikálisak – ne lehessen hitelt nem érdemlőnek beállítani a jövendő tanú személyét:
a./ Férfi (abban a korban tanúságot férfiaktól fogadtak el).
b./ János keresztségétől fogva mindvégig ott volt ez a férfi (ez is mindenki számára lehessen egyértelmű... NEM CSAK „másoktól hallott” a hírekről... nem „másodkézből” tájékozódott, hanem SZEMÉLYES tanú volt az Úr Jézus élete, halála és feltámadása mellett).
c./ Ott volt velük a mennybemenetelnél is.
3./ Van szerepe annak, hogy az emberek számára hitelt érdemlő tanúbizonyságok adják át az üzenetet. Ma is... 🙂
--Aki nem csak „hallomásból” tud valamit Jézusról (sokan így tanítanak másokat, pl. bibliaismeret tanár a ... iskolában)
--Ma az élet bizonyságtétele is számít – akinek élete is Jézusról beszél.
--Az ilyen embernek fognak inkább hinni... 🙂
Apcs 1:23 Állítottak azért elő kettőt, Józsefet, aki hívatik Barsabásnak, akinek mellékneve Justus volt, és Mátyást.
1./ Ez volt az ő részük. Emberként választottak. Alternatívát tettek az Úr elé.
--Ezt tudták ott, akkor ők tenni.
--Ami rajtuk múlt, megtették.
2./ Most jön az Úr része: válasszon Ő. De hogyan?
Apcs 1:24 És imádkozva, mondták: Te, Uram, Aki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, akit kiválasztottál,
Apcs 1:25 Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedett Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.
1./ Imádságban teszik, amit tesznek. Más szóval: imádság veszi körül a tetteiket.
a./ Imádsággal biztosították, hogy ne „mások” akarata legyen meg, hanem az Úré.
b./ Egy akaraton imádkoznak itt is.
c./ Mutassa meg az Úr az Ő döntését.
2./ És akkor az „Úrnak adják a döntési lehetőséget”. Hogyan? Sorsot vetnek... 🙂
-- Amit itt olvasunk, a sorsvetést, másutt az Újszövetségben nem találjuk. Bár az Ószövetségben szó volt róla... 🙂
--Ezért, az én javaslatom, hogy ne ezt kövessük, hanem inkább a többi módot, ahogy az Újszövetségben, Pünkösd után látjuk a mennyei beavatkozást, a vezetést. 🙂
Apcs 1:26 Sorsot vetettek azért reájuk, és esett (piptó – ráesett) a sors (klérosz) Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltatott.
1./ Attól, hogy az apostolok ezt tették, mi, még, életfontosságú dolgokban, nem kell ezt tegyük, sőt, a Szentlélek vezetésével kapcsolatban bátran mondom, hogy nem ez a mennyei vezetés útja, kérjük az Ő vezetését, de nem „sorsot vetünk”.
a./ Az apostolok itt még Pünkösd előtt voltak.
b./ Zsidó emberek lévén, a főpapnál levő urim- és thummim (sorsvető kövecskék?) voltak a szemük előtt... 🙂
--2Móz 28,30. Ott kellett lenniük a Hósenben.
--Mózes felöltöztette Áront. Köntös, öv, palást, efód, efód öve, megerősítette rajta, és feltette rá a hósent – bele pedig az urimot és thummimot. (3Móz 8,8.)
--4Móz 27,21 – Józsuét Mózesnek az Úr mutatta meg, Józsuéra Mózes tette rá a kezét mindenki előtt, adta át, amit ő is kapott, de a főpap az Urimmal „legitimálta” az egész nép előtt... mindenki előtt sorsot vetettek vele kapcsolatban, hogy mindenki utána engedelmeskedjen neki, mint az Úr választottjának.
--De nem lehetett kényszeríteni sem - 1Sám 28,6-ban lehet látni, hogy az ÚR NEM FELELT még ezek által sem Saulnak – mire Saul halottlátóhoz ment... brrr... )
c./ Szóval, itt az apostolok még az ószövetség „szokása” alapján járhattak el, hiszen itt az Úr maximális vezetését szerették volna kikérni, biztosra akartak menni, kellett a megválasztott ember „legitimációja” is, vagyis, hogy vissza legyen vezethető Isten döntésére, hogy „pont őt” választották.
--3Móz 16,8. – a nagy engesztelő áldozatnál két kecskebak közül kellett sorsvetéssel (gorál) kiválasztani, melyik lesz az Úré és melyik „Azázelé”.
--4Móz 26,5 – sorsvetéssel osztották el az ígéret földjén a nemzetségek közt a földet. Ez lett az öröklés alapja. A törzsek nevei szerint örököltek. (4Móz 33,54 – tekintettel kellett lenni a létszámra is, de a jövőre nézve OTT lesz az öröksége mindenkinek, AHOVÁ a sorsvetés által esett. Ez a garancia a jövőre nézve.) 🙂
--Józsué beszámol róla, hogyan történt meg ez. Még az el nem foglalt területekre nézve is.
2./ Mi a helyzet az Újszövetségben, Pünkösd után?
a./ A tanácstalanság is vezethet ahhoz, hogy valaki „sorsot vet” – mert „jobb megoldás” nem jut eszébe, nem ismer jobbat... 🙂
b./ Az is, hogy „gyorsan kell a döntés”, mert „határidő” van, és ha nem kap más módon választ valaki, esetleg hajlik a sorsvetésre.
c./ Mi a másik út?
--Az én juhaim hallják az én szómat... mondja az Úr Jézus (Jn 10,27.) – és ez azt jelenti, hogy aki újjászületett, „rá tud hangolódni” az Úr szavára, és az Úr SZEMÉLYESEN tud szólni az Övéihez, úgy, ahogy ők azt megérthetik saját életükben. A nekik leginkább megfelelő módon tud szólni hozzájuk.
--A Szentlélek kijelentése, aminek sok módja van – pl. megértett Ige (megvilágosított, egy konkrét helyzetre „megelevenített” Ige) által. De van, amikor valaki egyértelmű választ kap az Úrtól egy imádságban megjelenő bizonyosság, meggyőződés által, ami nem egyszerű „logikázásból” való. Vagy lehet prófétai szó is, ha semmit nem tud rólad, helyzetedről, aki jön, és az Úr kijelentését mondja. (Bár itt mindig bölcs, ha nagyobb összefüggésekben nézel rá az életedre, és meglátod, az Úr itt egy „új irányt mutatott”, vagy „megerősített valamit”, amit már ELŐTTE is mondott, jelzett... szóval, NEM CSAK egy prófétai szóra indulsz el valamilyen irányban, hanem ÖSSZEFÜGGÉSÉBE állítod az életednek, amit az Úr így mond, valaki által – „a többiek vizsgálják meg” – 1Kor 14.)
--A megvilágosított értelem megfontolása – hiszen az Úr EZÉRT adja, hogy megújuljon az értelmünk (Róma 12,1-2.) A megvilágosított értelem az Ige megértéséből fakad, és abból, hogy az Ige átjárja a gondolkodásmódunkat, és nincs, ami elválasszon ettől, az Úr rálátást adhat az élet dolgaira az Ő Igéjéből (tanításából, tiszta megközelítéséből, ahogy Ő lát dolgokat, és elmondja az Igében).
--A mennyei békesség a szívben, mint az Úr vezetésének útja – ez egy „természetfeletti békesség”, nem egy „csinált” dolog, amit az ember „hivatkozási alapnak vesz”. Le tudod mérni azon is, hogy az Úr Jézust követve, „jó érzéssel tudsz járni” ezen az úton, az „Úr Jézus is ezt tenné”. Ebből fakad ez a békesség, ami minden értelmet felül halad. (Fil 4,6-7.)
--A testvérek – mennyei – egyetértése is idetartozik. Vagyis az a békesség, amit bennük is támaszt az Úrnak egy-egy vezetése. (Nyilván nem tudod és nem is kell mindenkivel megosztani – de benső, felelősséget hordozó, tapasztalt és „nem érdekelt” testvérekkel igen... és az Úr velük is fog beszélni.)
d./ Ugyanakkor nem zárom ki ezt az utat sem, (mármint, hogy „igét húznak” testvérek, vagy más módon az Úr döntését akarják direkt módon elérni) tekintettel arra, hogy benne van az Igében. Lehet, hogy valaki erre hivatkozással teszi, és az Úr mellé áll.
--Nem mondhatjuk, hogy az Úr nem fog mellé állni.
--Pl. korábbi missziók használták ezt, ha jól tudom a gróf Zinzendorf féle Herrenhuti Testvérgyülekezet, illetve annak missziói is jártak el ilyen módon.
--Ha jól emlékszem Wesley János is járt el így, de arra nem mondják, hogy túlontúl áldott lépés lett volna – valakivel, házassági témakörben, valakivel kapcsolatban tette ezt, és mintha (ha jól emlékszem), nem sült el túl jól a dolog... 🙂
e./ Úgyhogy én azért mégis a „másik út” követője vagyok, és a lehető legkevésbé sem hagyom magam és az Úr dolgait (családi dolgokat, egyéni döntéseket, missziós útválasztásokat) ilyen „sorsvetésre”. 🙂

Ma az Acs 2,1-4 verseit vettük át. 🙂
Kedvenc fejezet - a legjobb, hogy RÓLUNK is szól, a mai időnkben is számíthatunk a menny gyönyörű ígéretére... Acs 1,8. 🙂
Jegyzeteim:
APCSEL TANULMÁNYOZÁS – 2.
A./ Három nagy egység:
1./ PÜNKÖSD napja – mi történt az apostolokkal, ill. az összessel, aki ott volt, a 120-al?
2./ Mi lett ennek következménye:
a./ Az emberek kérdése, csodálkozása, felfedezése.
b./ Az igehirdetés
c./ A visszakérdezés és a válasz az emberek részéről – 3000.
3./ Az első gyülekezet megszületése és élete... jellemzése. A legfőbb vonások.
B./ Ennek a fejezetnek a fő jellemzője: SZÜLETÉS... az Egyház megszületése.
--A Szentlélek teszi az egyházat egyházzá, a gyülekezetet gyülekezetté, a szolgálatot szolgálattá. És azt nem lehet mesterségesen előhívni. „A szél fúj, ahová akar, és annak gúzását hallod, de nem tudod, honnan jön és hova megy...” (Jn 3,7.) 🙂
--Itt meglátjuk élőben, hogyan történik... (s utána az Apcsel-ben, végig). 🙂
--A Szentlélek kitöltetése ELŐTT Jézus velük járt, együtt voltak, a Szentlélek kitöltetése után Jézus BENNÜK van, így dolgozik, erővel, teszi Magát nyilvánvalóvá.
--A „törvény” sem „kívülről” parancsol már, hanem BEKÖLTÖZIK, oda, beírja a Szentlélek a szívbe, mélységesen, s onnan indít ezután (2Kor 3.) 🙂
--Ez a mi kincsünk „cserépedényekben” van, hogy amaz erőnek NAGY volta Istené legyen, és nem magunktól való (2Kor 4,7.) 🙂
Apcs 2:1 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal (homothümadon) együtt voltak.
1./ „Együtt voltak” – ha valaki kimarad, lemarad... aki OTT volt, élte át... 🙂
--Isten nem erőszakos
--A tanítványok OTT maradtak, vártak, imádkoztak
--Ha valaki kéri, fogja megkapni, ha készen áll, ha várja... érdekes törvényszerűség („adjon úgy is, hogy nem kérem” – mondta József Attila, de Isten országa NEM ilyen...) – ha vágyod, ha kéred, ha várod, ha készen állsz rá, fogod megkapni.
--Ott vagy – kapod... 🙂
2./ „Egy akarattal” – az első fejezet fontos üzenete volt. (Acs 1,14.)
--VAN egyakarat – létezik – és LEHETŐSÉG az egyakarat, el lehet rá jutni (Acs 15.)
--VAN jelentősége az egyakaratnak – pont Pünkösd mutatja meg... 🙂
--Az Apcsel TANÍT az egyakaratra... 🙂
3./ Ugyanúgy, mint előtte, 9 napon át.
--Amit teszel a hétköznapokban, az lesz veled később.
--Ahogy felkészülsz a rejtettség idején, a várakozás napjaiban, úgy lesz veled utána.
--Ez olyan, mint a jellem: amilyenné formálódott a korábbi hónapokban, években, olyan lesz majd a jövőd.
--A „sorsunk” nem csak úgy „ránk szakad” a legtöbbször, hanem KIBONTAKOZIK abból, ahogy vagyunk a hétköznapokban. Vannak speciális helyzetek, találkozások, ajándékok vagy éppen támadások. Áldásnak tűnhetnek vagy épp „nagy baj”-nak – de az, hogy mi lesz belőlük, nagy mértékben azon múlik, hogy MI MILYENEKKÉ lettünk a korábbi megpróbálások, várakozások, áldások során... milyen lett a hozzáállásunk, a szívünk, a jellemünk, milyen kapcsolatokat hoztunk létre és tartunk fenn, s hogyan vagyunk a mi Urunkkal, Istenünkkel.
4./ Ezek a tanítványok EZT TETTÉK 9 nap óta, formálódott közöttük a közösség, felkészültek (Mátyás választása) a jövőre, készültek arra, amit az Úr tenni fog, és KITARTOTTAK (proszkartereó – Acs 1,14 – „foglalatosak voltak”, és „rendelkezésre álltak”) imádságban és könyörgésben, „egy akaraton” (homothümadon – amire eljutottak, amiben megmaradtak, ami JELLEMZŐJÜKKÉ lett).
--Most ugyanúgy vannak.
--S nem biztos, hogy tudják, hogy „pont ezen a napon” lesz változás.
--Mi is néha csak „értesülünk” róla, vagy „megértjük”, vagy „átéljük”, hogy „most történt valami”, és mostantól már MÁS lesz minden.
--Ez az Isten országa. És ez jó, ez örömteli, és függő, és kiszolgáltatott, de nem az ördög felé és a körülmények felé, hanem az Úr Jézus felé, AKIRE mi várunk, és AKINEK cselekedeteit üdvözöljük, és megismerjük, felismerjük, és adjuk magunkat rá, hogy ezek kibontakozhassanak. 🙂
5./ Ugyanott, ahol előtte 9 napon át voltak – s előtte is, amikor az Úr Jézust megfeszítették.
--A kudarc helyszínén.
--NEM „helycsere”, hanem LÉLEK-csere... 🙂 (Gyökössy Endre)
Apcs 2:2 És lőn – lett (ginomai – születik, megtörténik, létrejön, támad, keletkezik, elérkezik, beteljesedik...) – nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltöltötte (pleroó – betöltötte) az egész házat, ahol ültek.
„És” – folytatás... a 9 napé is, de előtte a 40 napé is, és előtte a 3 évé is... Jézus folytatja... 🙂
1./ Mit éltek át?
--HIRTELEN történt az egész. Nem tudtak rá felkészülni. Nem voltak „előjelei”, hanem EGYSZERRE végbement.
--Ilyen a menny. Mint az angyalok a pusztában, Bethlehem mezején, hirtelen megjelentek a pásztorok előtt. Utána csendesedő eltávolodás volt, de ahogy betört a jelenlétük, megrázó, újszerű tapasztalat volt. Ez a mennyei belépő... 🙂
--Az „égből” jött. Fentről. Más szóval: „nem emberi produktum” volt, és nem is „ördögi” (alulról való). Mennyei „meglátogatás”. Valami, amire már VÁRTAK, és most „hirtelen” megjött. 🙂
--Nem ellentétes: VÁRNI kell, és mégis HIRTELEN jön meg... 🙂
--Az Urat nem tudod „kiszámítani”, beskatulyázni, „polcra tenni”, mint „amit már megismertél”, hanem Ő SZEMÉLY, ezért MINDIG készen kell lenned arra, hogy cselekszik... szereti ezt... (én is) 🙂
--Ez a szélzúgáshoz hasonlóság nem egyszerűen egy kis szellőcske, hanem heves szélroham, estleg tornádóhoz lehet hasonlítani. A szót: „sebesen” más fordítások „heves”-sel adják vissza. Ez kicsit arról is beszél, hogy NEM lehet ellenállni neki. Kikerülhetetlen. Az „egész házat betölti”.
2./ Ez mindenképpen valami erőt jelentett. Hatalmas erőt, mint a heves szélvésznek is van.
--Természetfeletti erőt, ami értelemszerűen „felette van” az embernek. Nem valami, amit ki lehet számítani, hanem valami, ami „rátör”, ami „jön”, ami „kikerülhetetlen”.
--A Szentlélek egyik megjelenési módja.
--Illésnél, ahogy az Urat megismerhette, pont, hogy „nem volt az Úr a szélben”, (mint a földrengésben sem, sőt, a tűzben sem – 1Kir 19,11. A „szelíd hang” volt az Úr hangja. v.12.) 🙂
--Ők MÁR MEGISMERTÉK a „szelíd hangot”, az Úr Jézusban, Vele jártak, és feltámadása után is tanította őket 40 napon át, s most az Úr EREJÉRE várakoztak (Lk 24,49. Acs 1,8.) – s ez az ERŐ jelent meg a „heves szélben”. 🙂
--Kellett, hogy tudják, VELÜK IS velük van, lesz az Úr EREJE, nem csak az „Úr Jézussal ’volt’ Vele”... kellett, hogy tudják, tanú szerepüket az Úr MEGERŐSÍTI a mennyből, BÁRMIKOR („teljesen hirtelenül” is, mint pl. a Filippi börtönben éjféltájban, földrengéssel).
--Ez a mi számunkra is bizonyíték, hogy az Úr HATALMAS módon, erővel, széllel, tűzzel, földrengéssel is meg tud jelenni, és NEM vagyunk magunkra hagyva. BÁRMIKOR be tud avatkozni.
3./ Szóval, ez most nekünk KULCSKÉRDÉS:
--Meg tudja csinálni az Úr most is? Igen. A szelet is? A tűzlángokat is? Igen. Vannak rá példák a modern kori történelemben is:
a./ USA Asusa street 1906.
b./ És Magyarország, pünkösdi ébredés az 1920-as években, amikor tűzoltót hívtak az imádság helyére a külső szemlélők, mert a háztetőn lángok voltak láthatók.
--Eseti beavatkozásnál is. Amikor szükséges.
--„De, ha nem tenné is...” – mi a./ akkor sem mondjuk, hogy nem tudná, vagy b./ ezekben az időkben már „nem akarja”, vagy, hogy c./ a pogányságnak, az Istent kárhoztatóknak, lenézőknek van igaza. (Dán 3,18.) 🙂
--A mi Istenünk SZUVERÉN Úr. Ő hatalmasan cselekszik. Akkor is, ha „látszik” az, akkor is, ha épp „nem látszik”. De Ő ott van. És a „háttérben” is hatalmasan cselekszik. Megmenti az embereket. Elgondolkodtatja őket. Hívja őket, lelkiismeretükre hat. 🙂
Apcs 2:3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és ült mindegyikre azok közül. 4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdtek szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniuk.
1./ Mindenki a másét látta. (Hacsak tükör nem volt a felházban – de valószínűleg nem volt.)
--Ez azt is jelenti, hogy egymás ajándékait, betöltöttségét „VISSZAJELEZTÉK”, más szóval: egymás által erősödtek meg, értesültek, s léptek tovább.
--Ez alapelv ma is. Van közvetlen kijelentés, van Szentlélek vezetése, vannak ajándékok – de alapvetően KÖZÖSSÉGBEN működik az Úr, még, ha egyedül is élsz át valamit, vagy egyedül szolgálsz is valamilyen irányban, VISSZAJELZÉST adsz és kapsz is a közösségben, és KÖZÖS a dicsőítés, a hálaadás, a nyugtázás.
2./ A tűz az Úr jelenlétének is kifejezése.
a./ Tűzzel szállt le az Úr a Szent Sátorra, éjjel, tűzoszlopban volt jelen. (4Móz 9,15.)
b./ Tűzoszlop választotta el éjjel az Izraelitákat az egyiptomiaktól. (2Móz 14.)
c./ Tűz szállt le az égből, amikor Akházia király katonákat küldött ki, hogy fogják el Illést – s Illés az Úrtól ezt kérte. (2Kir 1,10.12.14.)
d./ Előtte a Kármel hegyen is tűz szállt le, amikor Illés könyörgött az Úrhoz, hogy mutassa meg Magát, szemben a Baál-imádókkal. Megemésztette az áldozatot – sőt, még az oltárt is, és a körben húzott árokból „felnyalta a vizet”. (1Kir 18.)
e./ Salamon templomszentelésének végén, az áldozatokra leszállt az Úr tüze, és megemésztette őket. A Úr dicsősége betöltötte a házat. (2Krón 7,1.)
f./ A tanítványok (Jakab és János) is akartak kérni tüzet a samáriaiakra, de az Úr Jézus azt mondta: „nem tudjátok milyen (fajta) szellem lakik bennetek” – és rendbe tette a célokat: NEM azért jött az ember Fia, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem, hogy megmentse az életüket. 🙂 (Lk 9,54.) 🙂
g./ Viszont, egy gonosz időszakban, az utolsó nagy háború idején tűz fog leszállni az égből, és megmenti a „szentek táborát és a szeretett várost”. (Jel 20,9.)
3./ A „személyes tüzük” saját betöltöttséget jelentett: „Mindegyikükre ’ült’ egy-egy ’kettős tüzes nyelv’...”
--Azt, hogy az Úr VELÜK személyesen van ott.
--Őket személyesen megerősíti, átjárja, úgy, ahogy Izráel népét „kollektíve”.
--Ott bent láthatók voltak a tüzes nyelvek – ha kimentek, vagy később, már nem voltak láthatóak... de a jelenlét megmaradt, amit JELENTETTEK, az ott maradt velük utána is („láthatatlanul” is). 🙂
Apcs 2:3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és ült mindegyikre (hekasztosz) azok közül. 4 És megtelének (pimplémi és plethó) mindnyájan (hapasz) Szent Lélekkel, és kezdtek szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniuk.
4./ Mindnyájan megteltek (beteltek, teljesek lettek, tele lettek töltve) Szentlélekkel.
--Egyénenként, teljesen megteltek.
--Ahogyan mindegyikükre ült a kettős tüzes nyelvekből egy-egy.
--Az jelzés volt, a Szentlélek pedig „maradó” – belső, láthatatlan, de örökkévaló útitárs.
5./ HOL olvassuk még ugyanezt: megteltek, teljesek lettek, ill. legyetek teljesek, teljesedjetek be Szent Szellemmel?
a./ Acs 4,8 – Péter Szentlélekkel betelve (megtelve) szólt a főpapokhoz és a Szanhedrin tagjaihoz.
b./ Acs 4,31 – megmozdult az a hely, ahol voltak, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel.
c./ Acs 9,17 – Anániás mondta Saulusnak: beteljesedjél Szentlélekkel.
d./ Acs 13,9 – Pál megtelt Szentlélekkel, és szólt... (nem akárhogy).
e./ Acs 13,52 – A tanítványok pedig beteltek örömmel és Szentlélekkel (pléroó)
f./ Acs 6,3 – a diakónusoknak Szentlélekkel és bölcsességgel teljeseknek kellett lenniük.
g./ Acs 6,5 – István hittel és Szentlélekkel teljes férfiú volt – a többi diakónussal együtt.
(Acs 6,8 – István teljes volt hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket tett a nép közt.)
h./ Acs 7,55 – István teljes volt Szentlélekkel, a mennybe függesztette szemeit (atenidzó), látta Isten dicsőségét és Jézust, ott állni Isten jobbja felől.
i./ Acs 11,24 – Barnabás Szentlélekkel és hittel teljes férfi volt.
j./ Ef 5,18 – teljesedjetek be Szentlélekkel.
6./ Mire következtetünk ebből?
a./ NEM csak az első 120 telt be Szentlélekkel. (Saulus is, előtte a diakónusok is, sőt, mindannyiunkról is szól az Ef 5,18.)
b./ NEM csak egyszer teltek be Szentlélekkel. (Ugyanazok: Acs 4,31-ben átélték ismét, és az Ef 5,18 is szól erről, hogy „legyetek teljesek ismét és ismét, folyamatosan”)
c./ „Esetileg” is meg lehet telni Szentlélekkel, egy-egy harci helyzetben, amikor nagy szükség is van rá, a bátorságra is, a mennyei cselekedetekre, szavakra is, a pontosságra, vagy kijelentésre, ami irányba állítja a szavainkat, cselekedeteinket: Pál – Acs 13. Péter – Acs 4. István – Acs 7.
d./ Törekedni kell arra, hogy „Szentlélekkel teljesek legyünk”, folyamatában – ahogy a diakónusok is azok voltak (Acs 6.), köztük István, akiről többször is mondja az Ige ugyanezt, sőt, hogy erővel és hittel teljes is volt, s így csodák történtek által.
--Barnabás is hittel és Szentlélekkel teljes ember volt.
--Bennünket is erre hív el az Úr: Ef 5,18.

Az Apcsel 2,1-14 verseit olvastuk végig. Ismétléssel, kibővítéssel, meggazdagítással - nagy örömmel. 🙂
Megpróbálom írásban is visszaadni, amiről szó volt:
1./ Ismétlés - Acs 2 három fő része.
2./ Pentecoste - ötvenedik nap. Mire utal?
--Az ünnepek.
--A várakozás. Mire? Miért? Hol? Kik? Hogyan?
3./ Hogyan történt a pünkösd? HIRTELEN. Váratlanul. Készséggel vártak - s egyszerre megtörtént.
--Új Test születéséről van szó - Istentől való a KÖZÖSSÉG... egymásra utaltak vagyunk. 🙂
4./ Utána újra és újra és újra megtörtént.
--Üdvtörténeti fordulópont - Pünkösd.
--Utána még megtörtént ugyanígy: Acs 8. 9. 10. 19. (pici áttekintéssel) 🙂
--A tanítványok újra és újra beteljesedtek, akik Pünkösdkor először megkapták - s újra és újra beteltek emberek "elsőre", mint ők is Pünkösdkor... s utána megint és megint... (Acs 4,31. Acs 7 - István. stb.)
5./ Pünkösd üdvtörténeti fordulópont - mint a kereszthalál (Nagypéntek) és a feltámadás (Húsvét) is - és innentől a "rendelkezésünkre áll", érvényes és hatályos az életünkben. Acs 3,38-39. A miénk is.
--Ez a válasz arra, amikor felvetik: "Pünkösd csak 'egyszer' volt..." - igen, pont úgy, mint Nagypéntek is, és Húsvétvasárnap is. De érvényes, és mi IGÉNYBE VEHETJÜK - úgy a bűnbocsánatot, a megváltást, az újjászületést (feltámadást) mint a - SZENTLÉLEKKERESZTSÉGET és a Szentlélekkel való beteljesedést újra és újra.
--"Egyszer" volt, de érvényes és hatályos azóta is. Igénybe vehetjük.
6./ A Szentlélek "Isten lehelete" - pnoé - theopneustos (2Tim 3,16) - így adja vissza az Úr a szelet. 🙂
--Ő volt benne, Ő "lehelte" a Szentlelket.
--Közben hevesen fújó szél hangja volt. Zendült... 🙂
7./ ÜLTEK - ne izgulj, hogy most nem térdelsz, vagy épp a konyhában vagy... betölthet a Szentlélek. 🙂
--Szabadság!
--Pl. kedves nazarénus néni egy lelkipásztornak - maguk nem tudják, hogy kell imádkozni (fejkendőben). De azért fejkendő nélkül is meghallgat az Úr Jézus, és betölt a Szentlélek. 🙂
8./ Mindenkire kitöltetett a Szentlélek. Ki mindenkire? Akik csak ott voltak... 🙂
--Férfiak, nők, fiatalok, idősek, vezetők és nem vezetők, akik végig Jézussal jártak, akik nem... a tizenkettő is és a többi 108 is. 🙂
--Akik várták Őt és készek voltak... 🙂
9./ Magukon kívül voltak az emberek. Csodálkoztak (megütköztek, megzavarodtak, csak álltak, és néztek), existemi-vel teljesen magukon kívül voltak.
--Itt végignéztük azt a négy kifejezést, amit a "csodálkozás"-ra, a "megzavarodás"-ra stb. alkalmaz itt az Ige. (Acs 2,6-7.12.) 🙂
--Teljesen "ki voltak akadva". Nem tudtak "elmenni" amellett, amit az Úr tett. Elhűltek - mit mondhatunk erre? Ezek nem mind galileaiak? Hogy beszélnek a mi születési nyelvünkön? (16 nyelvi hátteret említ itt az Ige.)
10./ A zsidók szempontjából négy nagy kör volt:
a./ Született zsidó.
b./ Prozelita. (Körülmetélkedett - így elhagyta a pogányságot. Újonnan becsatlakozott.)
c./ Isten félő ember. (Eljár a zsinagógába, nem imádja már korábbi bálványisteneit, de nem metélkedett körül. Nyitott volt Izráel Istenére.)
d./ Pogány ember.
11./ Az "időknek teljessége" volt itt, amikor a Megváltó eljött. Kairosz - a múló idő és az Úr beavatkozásának találkozása speciális időpontban.
--Az Úr Jézus eljövetelének ideje volt (Gal 4,4.)
--Az Evangélium továbbterjedésének ideje.
--Róma világa. Földközi tenger "Róma medencéje". Körben mindenhol római világ volt.
--Római utak, védelem, kalózok és rablók kiiktatása. Kereskedelem, eszmék áramlása.
--Közös nyelv - koiné görög.
12./ Itt volt most egy nagy sokaság, teli prozelitákkal, Istenfélő emberekkel. És persze zsidókkal is.
--15 vagy 16 nyelv (és kultúrális háttér).
--Isten nagyságos dolgait imádatban, dicsőítésben MONDTÁK el... 🙂
--Dadogásnak tűnhetett a nyelvet nem értők számára.
--Ézs 28,9-16. Parancsra új parancs, szabályra új szabály. Elesnek, összetöretnek - EZÉRT az Úr "dadogó ajakkal, idegen szavakkal (nyelven) fog szólni e néphez" (Ézs 28,11.) Itt a nyelveken szólás az Ószövetségben.
--Mert nem akarják hallani, EZÉRT ilyen módon szól - csodálatosan. És egy KÖVET tett le Sionban. Próbakövet, drága szegletkövet. (A "botránkozás kövét".) 🙂
13./ Most a tizenkettő lesz a tanúskodás köre.
--Péter előállt, és mögötte a 11.
--Most TÉNYEKET rögzít le. "Tudjátok meg" (vegyétek nagyon komolyan!).
--Idézi Joel próféciáját. Ez a BEAZONOSÍTÁS.
--"Ez az" - amiről Joel beszélt. MINDENKIRE kiönti a Lelkét. Társadalmi különbségre tekintet nélkül.
14./ A Templomot felépítette Salamon. Utána könyörgés. S ahogy befejezte: az Úr dicsősége betöltötte. A papok sem állhattak meg benne. (Köd és tűz.)
--A Szent Sátrat is így.
--És most, itt az Újszövetségben: egy emberekből felépülő Templomról van szó. Ezt is be kell töltse a Szentlélek. Így lesz benne Isten dicsősége. Személyenként és közösségileg.
--Az Úr emberekből álló templomot épített - ezt s be kellett tölteni Szentlélekkel.
15./ A Szentlélek "szimbólumai" - képek, amik a Szentlélekről beszélnek. 🙂
A Szentlélekről több kép, megjelenés, szimbólum is beszél az Igében. Így, a „szél” és a „tűz”, ami itt az Apcselben megjelenik, szintén összekapcsolódott a Szentlélekkel, megjelenésével.
a./ Keresztelő János is mondta: abban higgyenek, akik majd jön, aki nagyobb nála, aki Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. (Ő ELŐRE mondta ezt, amikor még nem történt meg – a prófécia bizonyító ereje innen fakadt.)
--A tűz a tisztításnak, az ítéletnek is a jelzése a Bibliában (1Kor 3,11-15. és itt is, Jánosnál: Mt 3,12. „megégeti olthatatlan tűzzel”. 🙂
--Gondolsz rá, hogy az Acs 19-ben, amikor megtértek az efézusi emberek, akik korábban varázslással foglalkoztak, mit tettek varázsló könyveikkel? Elégették őket... a tűz ítéletet is kifejez és meg is tisztít (Acs 19,19.)
--Ézsaiás nyelvét mi tisztította meg az Ézs 6,7-ben? Egy izzó parázs, amit az oltárról vettek el. És idetartozik talán a Péld 17,3 is, ahol látod, hogy a mi Istenünkben levő tűz megpróbálja, megtisztítja, kipróbálttá teszi az embert... az ezüstöt tégelyben, az aranyat kemencében próbálják meg (tisztítják meg), de az ember szívét az Úr, maga próbálja, tisztítja meg. (1Pét 1,7 – itt a CÉLRÓL is olvasunk... jó lesz!) 🙂
b./ Az Úr Jézus beszélt a szélről, ami fúj, ahová akar, és annak zúgását hallják, de nem tudják, honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Lélektől született. (Jn 3,7-8.)
--Sőt, az Úr Jézus RÁJUK IS LEHELT, amikor feltámadása után találkoztak vele, és ezt mondta: „Vegyetek Szentlelket.” (Jn 20,22.) Biztos, hogy vették is... DE UTÁNA még megparancsolta, hogy VÁRJÁK BE a Szentlelket, a mennyei felruházást erővel... (Lk 24,49.) s ezek szerint ez még ODÉBB volt, de itt már előre rájuk lehelt.
--Szerintem itt az újjászületésük történt meg... s utána jött a Szentlélek keresztség. S a Szentlélek keresztségre ugyanúgy szükségük volt – és megparancsolta nekik, hogy VÁRJÁK IS BE! Enélkül NE menjenek el a missziós küldetést betölteni.
--Ha belegondolsz, az ÉLET Lelke fújt végig a csontok és izmok, bőrrel bevont, de még nem eleven sereg felett is, Ezékiel próféta látomásában: Ef 37,9-10.
--Ami még nagyon szép: nem a klasszikus „szél” kifejezést használja Lukács evangélista, az Apcsel írója, ami az „anemos” lenne, hanem a „pnoé” szót, ami lehelletet is jelent, amellett, hogy szelet, és ez a lehellet a „Theopneustos”, az Istentől ihletett szóban is ott van – „Istentől lehelt”... (2Tim 3,16.) Ezt a heves szelet is Isten „lehelte”, bocsátotta ki. Tőle jött „lehelet” 🙂
De az itteni beteljesedésen túl, a Szentlélekre még utalnak szimbólumok:
c./ Olaj, a Lélek felkenésének munkája. (1Jn 2,27. 2Kor 1,21.)
d./ A víz is, nem csak vízbe merülünk be, hanem a Szentlélekre is mondja az Ige. Jn 7,38-39. – az Úr Jézus mondta a „Lélekről, amelyet veendők voltak...” 🙂
e./ A galamb is a Szentlélek jelenlétéről beszélt (Mt 3,16. Jn 1,32-33.) Talán, mert a tisztaságot is jelképezi és a szelídséget is? (Mt 10,16.)
f./ A pecsét a biztonság képe – 2Kor 1,22. El is pecsételt, és a Lélek zálogát is adta. 🙂 Ef 1,13. és Ef 4,30
g./ A zálog a birtoklásé (2Kor 1,22. Ef 1,14. Aki záloga a mi örökségünknek...) 🙂

Péter apostol igehirdetése a Szentlélek kitöltetése után. Acs 2,12-37. 🙂
--Utána még kérdésre szó volt a vízkeresztség témaköréről:
a./ Üdvösségkérdés-e.
b./ Mi van, ha valaki nem keresztelkedik meg hitre jutása után vízben.
c./ Kicsi áttekintés az egyháztörténetben és a szempontok megismerése.
d./ Személyes tapasztalatok.
Most az Acs 2,12-37 szakaszához a jegyzetemet idemásolom:
Apcs 2:12 Álmélkodtak (exisztémi) pedig mindnyájan és zavarban (diaporeó – bizonytalankodik, tétovázik) voltak, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni?
Apcs 2:13 Mások pedig csúfolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.
--Mindig akadnak, akik felhasználják kritikára, gúnyra a helyzeteket.
--Nem kell őket komolyan venni – talán bennük is dolgozik a nagy kérdés, mi igaz ebből, hogyan kell érteni, mi a jelentősége a mi életünkre nézve – de választ is kell nekik adni. Péter ezt teszi most itt.
Apcs 2:14 Péter azonban előállva a tizeneggyel, felemelte (epairó – úgy is, mint amikor valaki a vitorlát felvonja... vagy másként, mai módon: az autó motorját beindítja) szavát, és szólt nekik:
--No, milyen jó, hogy már Mátyás is ott volt? Teljes volt a 12 száma. Tanúk voltak.
--Most, itt, letehették a voksot az Úr Jézus mellett.
--A Szentlélek kezdeményezett, Ő hozta létre a helyzetet, most pedig KI KELLETT ÁLLNI, most volt itt a tanítványok RÉSZE ebben az előállt helyzetben.
--Péter bátor volt – korábban kevésbé, de most már igen. Szentlélek által.
--Hangját is felemelte, HADD HALLJÁK, nem volt szégyenlős, nem bizonytalankodott (ki érti a bizonytalan kürt szavát – 1Kor 14,8.) – s tömeg is volt. Kell a hangerő is. Talán ez is benne volt az Úr Jézus választásában. Péternek jó orgánuma lehetett... 🙂
Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez nektek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédeimet!
1./ Megszólítás!
--Ebben tisztelet is van.
--És a figyelmet is odavonja.
--Nem hagy bizonytalanságot – tudniuk kell, hogy ki szólítja meg őket, és hogy ŐKET szólítja meg.
2./ NEM CSAK a zsidó férfiaknak szól (múltkor megnéztük: zsidó férfi, prozelita, istenfélő pogány és bálványimádó pogány – ez a négy kategória létezett akkoriban a zsidó emberek számára).
--Megszólítja a többieket is.
--MINDENKIT megszólít, mert az Evangélium a föld végső határáig jut el, minden néphez, kicsikhez és nagyokhoz egyaránt. (Acs 1,8. Mt 28,18-20. Mk 16,15-16.) 🙂
3./ TÉNYEKET fog mondani.
--Van jelentősége annak, amit mond.
--Érdemes lesz rá odafigyelni.
--Sok mítosz, mese, rémhír közepette, most olyat hallanak, amit bátran eltehetnek majd maguknak, amire lehet majd építeni.
Apcs 2:15 Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
1./ Ez itt az aktualitásokhoz kapcsolódás – ezt mondták róluk, most innen indul az egész beszélgetés. NEM igaz. „Nem úgy van... más a tényállás...” 🙂
--Amikor valakivel beszélgetsz, és állít valamit, (hallomásból, feltételezésből), BÁTRAN mondd ki: „A valóság más...”, vagy valahogy így: „Nem úgy van, ha kíváncsi vagy rá, mi a valóság, szívesen elmondom neked.” 🙂
--Fontos, hogy bátran rögzítsd le a tényeket. Fontos, hogy bátran mondd ki, mi az igazság. Fontos, hogy légy szelíd, kedves, de következetes és bátor. Az emberek megbecsülik ezt. Jó beszélgetések indulnak el ilyen módon.
2./ Péter hozzáteszi még azt, ami emberileg is „hihetővé” teszi a tényeket: „Még csak 9 óra van (zsidó időszámítás szerint: 6-kor kezdődött a nap, és most plusz három óra van – magyarul: délelőtt 9.). Ilyenkor nem szoktak részegek lenni az emberek. (Józanabb társadalomban, illetve a társadalom józanabb rétegeiben.)
--Fontos, hogy a HIHETŐSÉGET is megerősítsük?
--Igen, mert vannak emberek, akik amúgy jószándékúak, csak rosszakat hallottak, befolyás alá kerültek, vagy el vannak keseredve (csalódtak az emberekben), és ezért ülnek fel rossz híreszteléseknek. Ilyenkor számít, ha felmutatod, hogy miért NEM logikus, amit ő gondol, vagy állít.
--VAN jelentősége ennek is, mert így „nem akad bele” a saját gondolataiba, és inkább meg tudja hallgatni a tiéidet, amiket meg akarsz vele osztani.
--Lásd magad előtt az „egész embert”, és TUDD, hogy szüksége van arra, amit el akarsz neki mondani... így inkább lesz „megeső szíved”, és inkább tudod majd őt megérteni is, s inkább tudod segíteni, hogy jobban be tudja fogadni, amit megosztasz vele... 🙂
Apcs 2:16 Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától:
1./ Figyelem!
--„EZ AZ” – vagyis, amit látnak, hallanak, amit tapasztalnak, ÖSSZE lesz kapcsolva az Igével, azzal, amit az Úr mond, és így egy BEAZONOSÍTÁS következik!
--Amúgy, ebben az igehirdetésben legalább 4x lesz ilyen beazonosítás – ez itt az első (és az Acs 2,33 ikertestvére). 🙂
2./ Zsidó emberekhez beszél most Péter, akiknek JELENT valamit az Ószövetség, akik gyerekkoruktól fogva tanulták az Írásokat a zsinagógában, bár különféle értelmezésekkel találkoztak, de az Ige mégis ALAPOT jelentett nekik.
--Péter apostol Igére alapozza azt, amit most mondani fog nekik.
--Az Íge teljesedett be ma, itt, Pünkösdkor, amit megígért az Atya már jóval korábban („az Atya ígérete” – Acs 1,4-5.), s ahhoz, hogy ez meg legyen alapozva számukra, IDÉZI az Igét. Nem felolvassa, mert tudja fejből (s a Szentlélek is segíti, hogy eszébe jusson, amit mondania kell), de KIMONDJA, eléjük teszi.
--Nem csak úgy „hozzávetőlegesen” mondja ki, hanem PONTOSAN, ahogy meg van írva. Ennek is van jelentősége. 🙂
Apcs 2:17 És lesz (ez fog történni) az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre. És prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. 18 És éppen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
1./ Minden testre – vagyis, itt Isten KÉSZSÉGÉRŐL van szó, arról a TERVRŐL, ami mindenkit magában foglal.
--Lehet, hogy lesznek, akik „nem kérnek belőle” – erőszakkal nem fogja rájuk önteni a Lelket.
--Lehet, hogy vannak, akikhez később jut el az üzenet, később találkoznak a lehetőséggel (az Ígérettel), s később támad fel bennük a HIT – később telnek be Szentlélekkel. S ez NEM fog változtatni azon az ígéreten, hogy „minden testre”.
--Lehet, hogy lesz benne folyamatosság (lépésről-lépésre), s lesznek akadályozó tényezők, ellentámadások is – ez NEM változtat a mi Istenünk KÉSZSÉGÉN, hogy mindenkivel megossza Szentlelkét. ERRŐL szól itt az Ige.
2./ És arról, hogy NEM számít Neki az, ami olyan sok embernek, hogy mi hogy néz ki, ki milyen háttérről jön, mi az, ami szokás, és mi az, ami nem szokás... mihez, mit szólnának az emberek... 🙂
--A mi Istenünk férfire, nőre, fiatalra, idősre, sőt, szabadra és rabszolgára is KITÖLTI Szentlelkét. Mert NEM az számít Neki, ami az embereknek.
--Túllép az emberi korlátokon, és minden előítéletet is félretesz.
--A Mt 28,18-20 és Mk 16,15-16 valamint az Acs 1,8 és az 1Móz 12,1-3 „minden népről” beszél, „széles e világról”, és a „föld végső határairól”. Tehát MINDENKI beletartozik a megváltási tervbe – s így a Szentlélekkel elárasztás tervébe is. 🙂
3./ A prófécia és a látomás, a mennytől adott álmok, a mennyei kommunikációhoz tartoznak.
--Az Úr sok féle módon tud szólni.
--A próféták sokszor kaptak álmot, látomást, az Úr szavát is sokszor hallották – így születtek az Írások is.
--Most egy ÚJ GENERÁCIÓ van születőben, egy „prófétai nép”, akikre a Szentlélek kiárad, és az Úr TUD rajtuk keresztül szólni környezetükben.
--Az, ami eddig elszigetelten működött – „kiváltságosok része volt” (akik megkapták a Lélek felkenését, vagy egyáltalában, felkenetést kaptak – papok, királyok és próféták) – most MINDENKIÉ lesz. (Ez nem jelenti, hogy ne lennének „speciális” elhívások, és olyan szerepkörök, amiket nem mindenki tud betölteni, de az alapkiindulás az lesz, hogy a Lélek mindenkié, mindenki lehet kapcsolatban az Úrral, közvetlenül is, nem kell hozzá emberi közbenjáró, és ezért az Úr mindenkihez tud szólni, a lehető legmegfelelőbb módon, ahogy azzal az emberrel beszélni lehet.)
--Ez NEM jelenti, hogy az Igére nem lesz szükség, hogy az emberek a Biblia „helyett” fognak más módon kapcsolatba kerülni az Úrral, hanem azt jelenti, hogy MEGGAZDAGODIK a kapcsolatuk, az Igét is fogják Lélekkel érteni, értelmezni, és olyan ajándékokkal járnak, amik segítik majd őket, hogy betöltsék Isten Igéjét, a mennyei tervet. 🙂
4./ Az „utolsó napokban” – ez azt jelenti, hogy OTT, AKKOR elkezdődött az „utolsó idők”, és ezt tart még a mai napig is.
--Az „utolsó idők” egy korszakot jelent, a Szentlélek kiáradásának korszakát, egészen a legvégéig.
--Bízhatunk abban, hogy a Szentlélek nem változott, és nem lett visszavonva, Ő velünk marad mindvégig, a korszak legvégéig. Vezet, korrigál, megerősít, indít, irányba állít, ajándékokat ad, segít, bátorít, hogy betöltsük a menny megmentő tervét – itt, most, a mi saját korszakunkban... egész a legvégéig. 🙂
Apcs 2:19 És teszek csodákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. 20 A Nap sötétséggé változik, és a Hold vérré, minekelőtte eljön az Úrnak ama nagy és fényes napja. 21 És lesz (az fog történni, úgy lesz), hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik (szódzó – üdvözül).
1./ Akkor, most, ha ezek nem történtek meg Pünkösd napján, akkor most mi a helyzet az idézett igehellyel? Nem idevaló? Nem valósult meg? 🙂
--Egyáltalán nem ez a helyzet. Hanem az, hogy egy része most, itt, (Pünkösdkor) megvalósult, egy másik része pedig MAJD, az utolsó napok későbbi időszakában.
--Joel NEM választotta ketté az üzenetben azt, ami majd Pünkösdkor telik be, és azt, ami majd az Úr Jézus eljövetele előtt, közvetlenül. Talán nem is volt rálátása. Pál apostol arról beszél, hogy az ő korszakában az Úr új kijelentéseket adott, amiket nem ismertek és értettek a korábbi próféták. (1Pét 1,10-12. Ef 3,2-5.9-10.)
2./ Az idézett igeszakasz úgy ér véget, hogy REMÉNYSÉGET ad az embereknek: „Mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét (Jézus Krisztusról beszél majd Péter apostol) – megmenekül.” – ezt nem akarta lehagyni az üzenetből, még akkor is, ha így egy olyan rész is idézésre került, ami majd később fog beteljesedni.
--Kulcskérdés a KIMENEKÜLÉST jelentő Ige idézése.
--Kapaszkodót jelent, és FŐ IRÁNYT ad az igei üzenetnek.
--Az Úr Jézusról lesz szó így, most, végig az egész igehirdetésben.
3./ Mi is, mindig úgy beszélünk, hogy közben figyelünk a Szentlélekre.
--Nem csak arra figyelünk, akivel beszélünk (rá is, nagyon), hanem közben a Szentlélekre is, Aki tud jelezni, mit, meddig, milyen mélységig mondjunk, mit ne... 🙂
--Mi is mindig megadjuk a REMÉNYSÉGET, az útmutatást azoknak, akikkel beszélünk (akár tanácsolásról, lelkigondozásról, akár evangélizációról vagy szervezésről, együttmunkálkodásról van szó). 🙂
Apcs 2:22 Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csodatételek és jelek által, melyeket Őáltala cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok.
1./ Ki lesz az egész beszéd középpontjában?
--Ki lesz a te bizonyságtételed középpontjában?
--Ki lesz mindig a gondolataid középpontjában, bármilyen helyzetben vagy is?
--Jézus Krisztus. Mégpedig, mint megfeszített, feltámadt, mennybe ment és onnan eljövendő Megváltó. Úr és Király, Aki méltó minden dicséretre, tiszteletre.
2./ Péter apostol BEAZONOSÍTJA Őt. (Ez itt a második beazonosítás! 2/4)
--Názáreti Jézus – így ismerték akkoriban. Ez volt a neve.
--Azt a férfit, akiről Isten bizonyságot tett hatalmas jelekkel, csodákkal... mindazzal, amikre az embereknek SZÜKSÉGÜK volt. És van ma is: gyógyulással, lehetetlen, reménytelen helyzetekből való kiszabadítással, (démonoktól is, halálból is, szeretteik elvesztéséből is, körülményekkel való küzdelmekből – pl. ide tartozik az egész éjszakai reménytelen halászat – is).
--Az emberek ISMERTÉK Őt, legalábbis hallottak Róla, és vágytak arra, hogy velük is tegyen csodát, az ő szükségeiket is töltse be.
3./ Itt most még egy MEGSZÓLÍTÁS van.
--Ez felhívja megint a figyelmet arra, hogy JELENTŐSÉGE van annak, amit mondani fog.
--Odairányítja a figyelmet, vagy ismét megragadja azt.
--És most EMLÉKEZTETI őket arra, amit már amúgy is tudtak, ami nem volt „zugolyában lett dolog” előttük (Acs 26) – hanem amit „mindenki tudott” akkoriban, hogy az Úr Jézus milyen óriási dolgokat tett, és milyen fontos szereplője volt korszakuknak. Akár elfogadták a vallási vezetők, akár nem, akár kritizálták Őt, akár nem – TÉNY volt, hogy segített sokakon, hatalmas módon beleszólva életükbe, természetfeletti hatalommal. S ez LETAGADHATATLAN volt.
--Erre hívja fel a figyelmet Péter apostol, miközben BEAZONOSÍTJA az Úr Jézust. (Összekapcsolva az Igével, Joel prófétától.) 🙂
Apcs 2:23 Azt, Aki Istennek elvégzett tanácsából és rendeléséből adatott [halálra], megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek.
24 Akit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldva, mivelhogy lehetetlen volt Neki attól fogva tartatnia.
1./ Az előző TÉNYEKET a hétköznapokból tudták: tapasztalták, illetve hallották mások tapasztalataiból. A názáreti Jézus gyógyított, szabadított, megoldást hozott sokak számára.
--Ami most elhangzik, abban KÉT tény szerepel – az egyiket NEM tudták, nem mérték fel, de ettől ez még TÉNY!
--Ez pedig az, hogy Isten előre ODAADTA a Fiút arra, hogy megváltsa az embereket. (1Móz 3,15. Ézs 53,4-6. stb.) Ez Isten oldala volt.
--Erre nem lehetett azt mondani (cinikusan), hogy „akkor miért baj, hogy keresztre adtuk” – mert ez viszont már az emberek oldala. Az Úr Jézus letette a maga életét, (Jn 10), de az emberek ELVETTÉK Tőle ezt.
--A másik TÉNY tehát az emberek bűne, ami nem felmenthető azzal, hogy Isten valamit eltervezett. NEKED, személyesen, a bűnben nem kell részt venned, s nem hivatkozhatsz arra, hogy „Isten is ezt akarta”. Ez kibúvó lenne – és önbecsapás.
--Ehelyett azt kell látnod, hogy az Úr IRGALMASSÁGBÓL akarta odaadni a Fiút, hogy mindenki megmenekülhessen. És az emberek pedig gonosz kezeikkel megragadva keresztfára feszítették. Ez a VALÓSÁG. 🙂
2./ Ami még mindenképpen összetartozik: a halál és a feltámadás.
--Az Úr Jézus haláláról nem beszélünk úgy, hogy a feltámadására ne térnénk ki. Teljesen összetartozik a kettő.
--A mi bűneinkért feszítették meg, de Neki NEM voltak saját bűnei. Ezért NEM tarthatta fogva a halál. Egyszerűen el kellett engedje!
--A feltámadás bizonyíték: az Ő igazsága és tisztasága nyert bizonyítást vele.
--Ugyanakkor arra is bizonyíték, hogy a HALÁL LE VAN GYŐZVE, és nem tarthat fogva bennünket sem, akiknek bűneit az Úr Jézus elhordozta.
--Péter apostol is így beszélt róla: „lehetetlen volt Neki attól fogva tartatnia”... NAGYOBB volt az ÉLET, mint a halál. Győztes volt az élet, a feltámadás. 🙂
Apcs 2:25 Mert Dávid ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert Ő nekem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. 26 Annak okáért örvendezett az én szívem, és vigadott az én nyelvem; annak felette az én testem is reménységben nyugszik. 27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a Te szented rothadást lásson. 28 Megjelentetted nekem az életnek útjait; betöltesz engem örömmel a Te orcád előtt.
1./ Most a feltámadásról fog szólni az apostol.
--Megint az Igéből indul ki.
--Tudja, hogy a zsidó emberek érvelésének alapja az Ige. Ezért innen veszi ő is az alapot.
--A Zsolt 16 a feltámadás Zsoltára. A fordítás, amit idéz Péter apostol, valószínűleg a LXX (görög fordítás) a prozeliták, a diaszpóra-zsidók, és az istenfélő emberek számára. De lehet, hogy a kor szóbeli arameus fordítását veszi alapul, mert az Ószövetség Zsolt 16 szövegétől eltér, amit itt idéz. Nem jelentősen, de érezhető, hogy fordításról van szó. Mint amikor az Acs 8-ban, az etióp kincstárnok utazik hazafelé Jeruzsálemből, értékes szerzeményét olvasva az úton: Ézsaiás tekercsét. Ő is lehet, hogy a LXX szövegét tartja a kezében, hiszen kevéssé valószínű, hogy héberül tudhatott.
2./ Dávid prófétai kijelentése az Úr Jézusról szól.
--E/1-ben ír, de nem a saját feltámadásáról. Jézus Krisztust látja maga előtt.
--Ez az, amit lerögzít az apostol is. 🙂
Apcs 2:29 Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólnom tielőttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő meghalt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. 30 Próféta lévén azért, és tudva, hogy az Isten neki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyezze az ő királyi székébe. 31 Előre látva [ezt], szólt a Krisztus feltámadásáról, hogy az Ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az Ő teste rothadást nem látott.
1./ Megint megszólítja hallgatóit.
--Ez már a harmadik megszólítás. Mindig jelentőséggel bír, ahogy ráirányítja a figyelmüket egy-egy TÉNYRE.
--Most is ezt teszi. Dávid meghalt, a sírja mindenki által ismert itt a környéken.
--De ugyanakkor, mivel próféta volt, és tudta, hogy az Úr az ő utódai közül hívja majd elő a Megváltót, és így adja oda neki Izráel királyi székét – így szólt az Ő feltámadásáról.
2./ Az Ige megszületésére is ad ezzel rálátást: prófétai szó, egy különleges kijelentés alapján bár E/1-ben ír, de NEM magáról ír a próféta, hanem a jövőben bekövetkező ígéretről.
--Az Igét így olvassuk, értjük meg a Szentlélek által.
Apcs 2:32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. 33 Annak okáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.
1./ Itt a harmadik beazonosítás (3/4) – EZT a Jézust... (Akiről Isten tett bizonyságot, Akiről mindenki tudta, hogy milyen hatalommal járt, mennyi jót tett, szerte járva mindenhol, Akit megfeszítettek... EZT a Jézust) feltámasztotta Isten. S erre bizonyítékot a tanúvallomások jelentik.
2./ A feltámadást mindig tanúbizonysággal erősíti meg.
--Ott állnak vele még 11-en, és tanúsítják, hogy találkoztak a Megváltóval, feltámadása után.
--TÉNYT mondanak el – történelmi tényt.
--A kereszténység NEM filozófia, nem egy vallási mítosz, hanem történelmi tényen alapul – az Úr Jézus feltámadásán. A megváltás is a történelemben ment végbe, és a feltámadás is.
--Amit meg lehet ragadni belőle:
a./ Isten beszélt róla előre prófétái (itt Dávid) által.
b./ Megtörtént, a kereszthalál nyilvánosan, mindenki szeme előtt, a feltámadás is megtörtént, s ami nem volt mindenki előtt nyilvános, arról is hiteles tanúk tesznek tanúvallomást.
--Amit így nem lehet megragadni, az Ige kijelentése által megragadható, illetve a Szentlélek kitöltetésének TÉNYE bizonyítja:
c./ Felmagasztaltatott Isten jobbja által. Ez a mennybemenetel és a mennyei dicsőség elnyerése. Ez is TÉNY. De nem látható. És a mennybemenetelt tudják tanúsítani a tanítványok, de ami a mennyben ment végbe, azt az Igéből tudhatjuk, illetve a Szentlélek kiáradása bizonyítja.
d./ A „megígért Szentlelket” az Úr Jézus MEGNYERTE (megkapta – lambanó) – és KITÖLTÖTTE (ekkheó, ekkhünó – kiönt, kitölt, kiszór, szétszór... bőségesen).
e./ Ezt BIZONYÍTJA az, amit látnak és hallanak!
3./ És akkor ITT a negyedik BEAZONOSÍTÁS – a 2,16 ikertestvére: „kitöltötte EZT, amit ti most láttok és hallotok”. Ti magatok vagytok a tanúi, hogy Isten betöltötte az ígéretét. EZ az, amit most láttok és hallotok. 🙂
Apcs 2:34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől. 35 Míglen vetem a Te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
1./ Zsolt 110.
--Ezt a megrázó messiási Zsoltárt is lerögzített tényként használja Péter apostol.
--Jézus Krisztus ÚR, Aki az Atya jobb keze felől ül.
2./ Az Ige magyarázata megint az Úr Jézust helyezi a középpontban. Az egész igehirdetés Róla szól.
Apcs 2:36 Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten, azt a Jézust, Akit ti megfeszítettetek.
--Összefüggés. A prófétai Zsoltár és a beazonosított Úr Jézus – ugyanarról van szó.
--A Megváltónak a prófétai Zsoltárban kijelentett uralkodása – ez az, amit Péter odaállít a hallgatók elé.
--Kikerülhetetlen – megfeszítettétek, és most Ő az Uralkodó, Ő a Messiás. Ez sokkoló. Tükör az emberek előtt. Feketén-fehéren ott áll, hogy miben voltak bűnrészesek. Ez a Szentlélek radikális igehirdetése – érzik, látják, tudják, kikerülhetetlenül, és döntés elé állítja őket. Megbánják? Kérik a szabadítást, a bűnbocsánatot? Akarnak újat kezdeni? Mert az üzenet erre vitte ki a dolgot. 🙂
Apcs 2:37 [Ezeket] pedig mikor hallották, szívükben megkeseredtek (katanüsszó – szúró fájdalmat, nyilallást érez, szívébe nyilallik a fájdalom, elkeseredik), és mondták Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
--Ez a „mit cselekedjünk?” – jó kérdés.
--Nem tehetetlenkedő, nem időhúzó, nem látszat-kérdés, hanem VALÓSÁGOSAN a készséget fejezi ki. Arra, hogy amit mond az Úr, megteszi.
--Ez készíti elő a szabadítást: a készség a megtérésre, a készség az új kezdésre, a készség arra, hogy halálba adja a bűnt, az Isten nélküli életet.
--Acs 16,30-31 is ezzel a kérdéssel nyitja meg a megmenekülés útját: „Uraim, mit kell nekem cselekednem, hogy üdvözüljek?” Nagyon, nagyon jó a kérdés... 🙂
--A válasz pedig NEM zarándokút lesz, és NEM megjavulás, erkölcsi próbálkozás, vagy akár anyagi „befektetés”. NEM... hanem megtérés. Gondolatban, szívben, a bensőben történő átfordulás. Bűnbánat, bűnvallás, bűnrendezés és életátadás. 🙂

Acs 2,38-39. "Térjetek meg..." - a megtérésről a Bibliában. (Összefüggésben itt, az egész megelőző szakasszal, az Acs 2-ből. Mit jelent az, amit itt Péter apostol válaszképpen mond a szívükben megkeseredett, bűnbánatra jutó embereknek?) 🙂

--Itt még folytattuk a múlt hétről, az Acs 2,38-ból az üzenetet, s összefoglaltuk azt a gyakorlatban: "Térjetek meg... mindnyájan..." 🙂
--Utána pedig a Szentlélekre vonatkozó ígéretet néztük végig, a Lk 24,49-ből (Atya ígérete), az Acs 1,4-5 és 8-ból, (ahol szintén az Atya ígéretét hallottuk - a Lk 24-ben: "felruháztattok mennyei erővel" s itt a "Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni" ígéretet, és azt, hogy "vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok").
--Láttuk ugyanezt az utalást az Acs 2,16-ban, ahol Péter apostol ezt mondja: "EZ AZ, ami megmondatott Joel prófétától", és az Acs 2,33-ban, hasonlóképpen: "Annak okáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván (Úr Jézus), és a megígért (!!! - megígért, vagyis, Akire az Atya ígérete vonatkozott) Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, (EZT!!!) amit ti most láttok és hallotok. (Vagyis: BEAZONOSÍTOTTA, amit láttak, hallottak - azzal, amit MEGÍGÉRT az Atya korábban... ami beteljesedett az ő életükben, és most KITERJED a hallgatóik életére is.) 🙂
Láttuk, hogy a Szentlélek ígérete, az Atya ígérete a Szentlélekre vonatkozóan, évezredek távolából érkezik el Pünkösd napjáig, és hozzánk is, 2000 évvel távolabb. 🙂
Innentől a jegyzeteimet osztom meg, akár átvettük, akár nem, akár ilyen sorrendben vettük át, akár nem... de ezek az alapok... 🙂
Apcs 2:38 Péter pedig monda nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
1./ A válasz erre a kérdésre (figyelj a Szentlélekre, mert a válasszal mindig figyelni kell arra is, hogy milyen szívből, milyen indítékkal kérdeznek – Mt 7,6.) világos útmutatás.
a./ Amit tenni kell – amiben dönteni kell:
--Megtérés
--Bűnrendezés (bűnöknek bocsánata – ami Jézus Krisztus váltsághalálából fakad, nem abból, amit mi teszünk – ez inkább elfogadás, igénybe vétel a HIT által, mint, hogy külső cselekedetek határoznák meg... de kísérik külső cselekedetek is... Jézus Krisztus nevének segítségül hívása – Acs 2,21. – bűnvallás, ami bűnbánatból fakad, és imádság formájában történik meg, kérő imádság, lerögzítés, amiben ott a bűnbocsánat átvétele is, hálaadás...) 🙂
--Jézus Krisztus nevében való megkeresztelkedés
b./ És szorosan hozzá kapcsolódik, ami JÖN, amit már nem mi teszünk: a Szentlélek kitöltetése, betöltekezés Szentlélekkel, az Atya Ígéretének átvétele, ami az Ábrahám áldása, a Szentlélekkeresztség. Ez már TÖRTÉNIK... lesz velünk, miután mi megtettük a mi lépéseinket. 🙂
2./ A „veszitek” (lambanó – ugyanúgy, mint ahogy az Úr Jézus mondta az Acs 1,8-ban, a Lélek erejéről, ami utána átformálódáshoz vezet.) arról is szól, ami velünk történik, és amit bizonyos értelemben, mi „teszünk” (elfogadjuk, igénybe vesszük, „elkapjuk”). 🙂
a./ Ugyanez történt az Acs 8,15-ben, ahol Péter és János imádkoztak a Samáriában megtért sokaságért, akik már elrendezték bűneiket, meg is keresztelkedtek, sőt, sokakból a démonok is kimentek, hogy VEGYENEK (lambanó) Szentlelket.
--Könyörögtek értük, hogy „vegyenek” (kapjanak – lambanó – átvegyék a) Szent Lelket. Acs 8,15.
--Mert még senkire „nem szállt rá” (epipiptó – aláhull, ráesik, rászáll, leszáll), hanem „csak” meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Más szóval: ez egy „előkészített” helyzet volt, amit teljessé kellett tenni. Az Úr tette teljessé – ők „lementek” Samáriába és könyörögtek. Az Úrnak kellett cselekednie. Nem ember csinálja.
--Akkor rájuk vetették kezeiket (epitithémi) és „vettek” (lambanó) Szent Lelket (amit Simon „meglátott” – tehát történt valami... öröm, prófétálás, nyelveken szólás... – nincs leírva, de tény, hogy látható változás történt).
--Amikor mindezt „látta” Simon mágus, felkínálta pénzét, hogy őt is részesítsék ebben a „hatalomban”, hogy akire ráteszi kezeit, az „Szent Lelket vegyen” (kapjon – lambanó). Ezt persze messzemenően elutasították az apostolok.
b./ Amikor Péter apostol Cornélius százados házában hirdette az Igét, és eljutott a bűnbocsánat üzenetéig, s hogy mit jelent HINNI az Úr Jézusban, hirtelen FELTÁMADT ez a HIT a hallgatókban, és a Szentlélek „leszállt” (epipiptó – ráesik, ráhull, rászáll, leszáll) mindazokra, akik hallgatták az igehirdetést. (Acs 10,44.)
--Akik eljöttek Péterrel (hat tanú, akiket Péter nem véletlenül hozott magával, zsidó emberek, hívők, az Úr követői) teljesen magukon kívül lettek (exisztémi – csodálkoztak, álmélkodtak, elálmélkodtak, megdöbbentek, ámulatba estek, meghökkentek), hogy a „pogányokra” is KITÖLTETETT (ekkheó, ekkhünó – kiönt, kiont, kiszór, szétszór) a Szentlélek AJÁNDÉKA (dórea – adomány, ajándék). (Acs 10,45.)
--Miből jöttek erre rá? Abból, ami TÖRTÉNT. Amilyen változáson átmentek ezek a hallgatók. Mit láttak, mit hallottak? Azt, hogy „nyelveken szólnak és magasztalják (megalünó) Istent”. (Acs 10,46.) 🙂
--Hogyan rögzítette le Péter azt, amit hallott és látott a többiekkel együtt? Azt, ami történt a hallgatósággal? Amit átéltek? Úgy, hogy „ezek... ’vették’ (lambanó) a Szentlelket, miképpen mi is”.
--Mint, amit AKKOR mondott, Pünkösd napján, az ott összesereglett hallgatóságnak: „és veszitek (lambanó) a Szentlélek ajándékát”. (Acs 2,39.) 🙂
--És itt „VETTÉK” – megkapták, átvették, elnyerték és megragadták. S ebből fakadóan megparancsolta, hogy keresztelkedjenek is meg (amit korábban némi fenntartással mondott volna ki).
c./ Ugyanezt a kifejezést „vettetek-e” (lambanó) használta Pál apostol, amikor évekkel később, Efézusban találkozott azzal a tizenkét tanítvánnyal, akik hallottak már valamit az „Úr útjáról”.
--Vajon „vettetek-e” Szentlelket, miután hívőkké lettetek? (Acs 19,2.)
--A kérdés magában hordozza annak a lehetőségét, hogy valaki aa./ hívővé lesz, bb./ egy idő óta már hívőként is él, cc./ de NEM kap (vesz – lambanó) Szentlelket... vagyis: nem hall róla, nem támad benne fel a HIT, nem veszi igénybe, nem fogadja el, nem tart rá igényt, nem „nyúl ki utána” – azaz: nem „vesz” Szentlelket!
--Nem kárhoztatja őket, de rendet tesz gondolkodásukban. Az Úr Jézusról beszél, s ők meg is keresztelkednek Jézus Krisztus nevére. (Acs 19,5.)
--S ez az a pont, amikor Pál apostol kezét „rájuk veti” (epitithémi) HOGY megkapják a Szentlélek keresztséget, és a Szentlélek RÁJUK SZÁLL (erkhomai – megérkezik).
--Honnan lehetett ezt tudni? Onnan, hogy nyelveken szóltak és prófétáltak.
--A kettő, „vettek Szentlelket” és „rájuk szállt a Szentlélek” egy és ugyanaz volt. Pál nem véletlenül kérdezte, hogy „vettek-e”, akarta tudni, hogy volt-e már ilyen tapasztalatuk, az „övék lett-e” az ÍGÉRET. S amikor meglátta, mi történik kézrátétele nyomán, akkor már TUDTA, hogy „vettek” Szentlelket, hiszen „rájuk szállt”.
Apcs 2:39 Mert nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, akik messze vannak, valakiket csak elhív Magának az Úr, a mi Istenünk.
1./ Az ÍGÉRET, amire visszautal itt, az „Atya ígérete”, amiről János is beszélt, amit az Úr Jézus is lerögzített Pünkösd előtt, aminek beteljesedésére várniuk kellett, nagyon határozott útmutatásra (az Úr Jézus a lelkükre kötötte) – Lk 24,49. Acs 1,4-5.8.
--EZ volt AZ, ami beteljesedett, Péter ERRŐL beszélt: Acs 2,16.
--Az Acs 2,33-ban UGYANEZT erősíti meg – ERRE mutat vissza: „EZT, amit ti most LÁTTOK és HALLOTOK.”
--És UGYANERRE utal most, itt, a következő „generációknak” szóló ÍGÉRETTEL kapcsolatban... mindenki számára, akit csak „ELHÍV MAGÁNAK” az Úr.
--Tehát: a./ NEM csak „zsidóknak”, és b./ NEM csak azoknak, akik „ott, akkor, Pünkösd napján”, vagy c./ „ott, abban az évszázadban”, az d./ „első keresztények – az apostolok idejében” éltek, még e./ „mielőtt az Újszövetség össze lett állítva”... ahogy szokták „rövidíteni” az ígéret hatályosságát az 1Kor 13,10 félreértése (félremagyarázása) alapján... hanem MINDENKINEK, akit csak „elhív Magának az Úr, a mi Istenünk”. 🙂
2./ Ez az ÍGÉRET nem pusztán mostani, hanem már nagyon régi. A beteljesedéshez képest, ha visszatekintünk, évezredek, évszázadok, évek, hónapok, hetek és napok teltek el, amikor ÚJRA és újra elhangzik ez az ÍGÉRET, figyelmeztetéssel, hogy készen várják, akiken keresztül az Úr be akarja majd hozni:
a./ Évezredek távolából – 1Móz 12,1-3.
--Az ÍGÉRET itt Ábrámnak hangzik el. De ránk is vonatkozik. Évezredek távolából.
--Ezt a Gal 3,13-14 erősíti meg (teszi érthetővé – az „Ábrahám áldása a Krisztus Jézusban legyen a pogányokon – „minden népet”... „akiket csak elhív Magának az Úr, a mi Istenünk” – hogy a ’Lélek ígéretét’ elnyerjük HIT által).
--Az Ef 1,13 is „az ÍGÉRETNEK ama Szent Lelkéről” beszél. A Szentlélekkel való „megpecsételtetés” (szfragidzó – hitelesítés, azonosító jellel ellátás) az ígéret beváltását, és konkrét személyekre való „leszállását” jelenti. Érvényes és hatályos. Beteljesedik. Megvalósul. S ezzel az Úr „Magáéinak” ismeri el azokat, akiket „elhívott Magának”, s akik adták is magukat. 🙂
b./ Évszázadok távolából – Joel 2,28-32.
--Péter apostol is EZZEL az ÍGÉRETTEL azonosítja azt, amit „láttak és hallottak” (Acs 2,33.) ott, Pünkösdkor.
--De ugyanígy szólt Ézsaiás is:
Ézs 32,15 – „Míglen kiöntetik ránk a Lélek a magasból...” (s minden jobb, és még jobb lesz – puszta: termőföld... termőföld: erdő... Ézs 29,17 – Libanon is termőfölddé lesz... Ézs 41,18 – Kopasz hegyeken folyókat nyit az Úr, és rónák közepén forrásokat... a puszta vizek tavává lesz, és az aszú föld vizek forrásává. Ézs 43,19 – ÚJAT cselekszik az Úr, „most készül”... a pusztában út lesz és a kietlenben folyóvíz. Ézs 44,3 – vizet önt a szomjazóra és folyóvizeket a szárazra. Kiönti Lelkét a mi magunkra, és áldását a mi csemetéinkre! Ahogy Joel 2,28-ban is mondja. Utódainkra. A fiatalokra és az idősekre is. Ézs 35,7 – és „tóvá lesz a délibáb és a szomjú föld vizek forrásaivá, a sakálok lakhelyén, ahol fekszenek, fű, nád és káka terem” – vagyis annyi, de annyi lesz a víz, amit az ember el sem tud képzelni. „Pazarlóan sok”. /Ez 34,26 – „áldott esők lesznek”. Mal 3,10 – „megnyitja” az egek „csatornáit”./ Ézs 35,4-6. Itt a gyógyulási csodák – vakok szemei, süketek fülei megnyílása, szavasként ugrándozó sánta, néma nyelve, ami ujjong – is összekapcsolódnak a „pusztában fakadó vízzel”, és a „patakokkal a kietlenben”. A VÍZ „pazarlóan gazdag” kitöltése, a termővé tétel a Lélek kiárasztásáról beszél az Ószövetségi nép nyelvén. /Ld. Jn 7,37-39. – erről majd kicsit később./)
--Ezékiel is, az előbb idézett 34,26-ban, de még az Ez 39,29-ben is beszél egy „nagy kitöltetésről” Izráel népére. – „És többé el nem rejtem arcomat tőlük, mivelhogy kiöntöttem Lelkemet Izráel házára, ezt mondja az Úr Isten.” (Ez nem csak Pünkösdkor teljesedett be, hanem be kell még teljesedjen, amikor majd „Rátekintenek arra, Akit átszegeztek” – Zak 12,10 – amikor az Úr Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira „kiönti a kegyelemnek /hén – kellem, báj, kegy, kedvezés, kivételezés, stb./ és könyörületességnek /tahanún – könyörgés, esedezés, kérés, fohász/ Lelkét” – s ébredés lesz. Visszafordulás az „egyszülött Fiúhoz”.)
c./ Évek távolából is közeledett ez az ÍGÉRET:
--Keresztelő János világosan meghirdette, és az Úr Jézussal kapcsolatban – „az Isten ama Bárányával” kapcsolatban – hirdette meg: Ő fog Szentlélekkel és tűzzel keresztelni. S arról is világosan szólt, hogy LÁTTA a Szentlelket az Úr Jézusra leszállni. Ez is bizonyíték volt neki, az Atya szava alapján. (Jn 1,33.) 🙂
--Mt 3,11-12. – Jánosnál ez a Szentlélekkel való keresztelés az ítélettel is kapcsolatban van. Ő egyben látta (hirdette meg) a Szentlélekkel való keresztelést és az ítéletet, a tűzzel való keresztelést. (Mint Joel is így beszél róla, az utolsó időkkel kapcsolatbaban, az égi jelenségekkel és az ítélet jelenségeivel kapcsolatban. Joel 2,28-32.)
--Az Úr Jézus erre világosan visszautalt: EZ AZ, amiről beszéltem veletek korábban, „János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva” (Acs 1,5 – de ez az ÍGÉRETNEK a napok távolából történő közeledéséhez tartozik. Kicsit később.) 🙂
--Nem volt kérdés: János világosan beszélt erről az ígéretről. S az Úr Jézus idézte is ezt tanítványainak, és lerögzítette: ÍGY lesz. 🙂
d./ Hónapok távolából is közeledett az ÍGÉRET:
--Az Úr Jézus a szomjúsággal és az azt eloltó vízzel kapcsolta össze az ígéretet. S az Önmaga személyével: Ő lesz, Aki betölti majd a szomjazókat Szentlélekkel.
--Jn 7,37-39.
--Kiket szólít meg? (A szomjazókat.)
--Mit mond nekik, mit tegyenek?
aa./ Őhozzá jöjjenek, és
bb./ igyanak.
--Mivel lesz ez kapcsolatban?
aa./ Az ígérettel („amint az Írás mondta”)
bb./ és a HITTEL, amivel „veszik” majd a Szentlélek ajándékát.
--Mi lesz majd ennek következménye?
aa./ Áradni fognak az élő vízfolyamok a bensejükből.
bb./ Más szóval: Szentlelket kapnak, vesznek, MAJD, mert ebben az időben még nem volt ÚGY itt a Szentlélek, ahogy majd később megérkezett, Pünkösdkor.
--Mi volt a feltétele annak, hogy ÚGY legyen itt a Szentlélek, ahogy az Úr Jézus utalt az ÍGÉRETRE? (Az, hogy az Úr Jézus „megdicsőíttessék”.)
--Mit jelenthet ez a „megdicsőíttessék”?
aa./ A kereszthalált – s a feltámadást: „milyen halállal dicsőíti meg” az Istent. (Jn 12,23-33.) „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.” (Jn 12,23.) „Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet!” (Jn 12,28 – ez döntés volt. Nem azt kéri, mentse meg az Atya ettől az órától.) 🙂
bb./ A mennyekbe menetelt (hüpszoó – felmagasztaltatás, felemeltetés) és azt, hogy „a MEGÍGÉRT Szentlelket megnyeri (lambanó) az Atyától”, és „kitölti” (ekkheó, ekkhünó) amit látnak és hallanak ott, Pünkösdkor.
--Ez tehát még ELŐTTE volt annak, hogy megérkezzen a MEGÍGÉRT ajándék, a Szentlélek kitöltetése. Erről beszélt akkor, a Jn 7-ben, az Úr Jézus.
--Mit jelenthet ez a gyakorlatban nekünk, most?
aa./ Jézus adja a Szentlelket (Ő keresztel Szentlélekkel és tűzzel).
bb./ Ő töltötte be ennek a feltételeit, Ő a Forrásunk, Őtőle kell kérjük.
cc./ Őhozzá kell jönni, személyesen, ha szomjazik valaki.
dd./ Mit jelent ez a „szomjazás”? Azt, amit a szomjúság itt, a földi életünkben jelent. Mérhetetlen nagy vágyat, kívánságot az után, amit az Úr tud tenni. Az Ő ereje után, az Ő vezetése, útmutatása után, hogy Ő legyen az Útitársad egész életedben, úgy, ahogy az Úr Jézus csak akarja adni, tenni. Vágy, hogy az Ő legjobb akarata megvalósuljon.
ee./ Mit jelenthet az „ivás”? A személyes részvételt, azt, hogy adod magad, megnyitod magad, kitátod a szájadat, és elfogadod (lambanó), befogadod, amit Ő akar adni. Ez BIZALMAT jelent – ahogy az Ige később mondja – „aki hisz, élő víznek folyamai...”, maximális rábízást, átadást. S Ő ezt komolyan veszi. És adja. Betölt.
ff./ És az élő víznek folyamai? Azt a túláradást, örömben, erőben, mennyei közösségben, megértésben, vezetésben, gyümölcsözésben (mennyire kérem!), amit Ő tud adni. Ami felette van az emberi elgondolásoknak, felette van az akadályoknak, felette mindennek, ami bénítana, megfékezne, megfosztana, kirabolna. Az Úr Jézussal, a Szentlélekkel EGYÜTT egy fajta túláradó, teljes győzelmet. „Felettébb diadalmaskodunk az által, Aki minket szeretett...” (Róma 8,37.) 🙂
gg./ Gyakorlatban az Apcsel-ben látod, ahogy ez a túláradás működik. Pl. itt, Pünkösdkor, majd Acs 4-ben, egész a 31.versen át, majd Acs 7-ben István bátorságán, majd Acs 8-ban a Samáriaiakra történő Szentlélek kiöntésén. Utána is, ahogy Anániás bátor Saulussal kapcsolatban (Acs 9), majd, ahogy a Szentlélek kiömlik az Acs 10-ben, Cornelius házában. Azután, ahogy az Acs 11-ben látod az Antiokhiai keresztények életét, majd, ahogy az Acs 13-ban elindítja a Szentlélek a tudatos pogány-missziót. S utána a fejezetben, majd a 14-ben végig, Sergius Paulus jelenlétében, a Listrai sánta meggyógyulásában. S tovább. Acs 16-ban az új gyülekezet elindulásában, s a filippi börtönőr megtérésében, családjával együtt. Azután tovább, végig, míg Pál Málta szigetén „landol” és itt is megtérési hullám lesz, míg továbbindulnak. Ahogy ezeket a történeteket látod, a Szentlélek szüntelen élő, működő túláradását, megoldásait, betöltését, ajándékait és vezetését látod. A folyó elindult, és mindenkiből tovább folyik, aki jön Jézushoz, iszik Nála, és veszi a Szentlélek ajándékát. 🙂

--Acs 2,38-39 - az Atya ígérete az évek távolából. Szentlélekkel és tűzzel - János így beszélt az Úr Jézus jövőbeli munkájáról.
--Mit jelentett, amit János mondott?
--Ő látta a Lelket leszállni az égből, és megnyugodni az Úr Jézuson - s az Atya szólt hozzá, hogy akire látja leszállni és rajta megnyugodni az lesz, Aki keresztel Szentlélekkel és tűzzel.

Láttuk az "Atya ígéretét", amint "közeledik" évezredek távolából (Ábrám - 1Móz 12), évszázadok távolából (Joel, Ézsaiás, Ezékiel), évek távolából (Mt 3 - Keresztelő János), hónapok távolából (Jn 7,37-39.) 🙂
--Most megnéztük, hogyan közeledett (és nyert megerősítést újból és újból) az Atya ígérete (Lk 24,49 és Acs 1,4-5 és 8.) hetek távolából.
Íme a jegyzeteim:
e./ Hetek távolából is közeledett az ígéret.
--Az Úr Jézus is beszélt tanítványaival erről, amikor felkészítette őket arra, ami majd bekövetkezik. Nem sokkal húsvét előtt, kb. hét héttel Pünkösdig.
aa./ Jn 14,16-17. „És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót (Paraklétosz – aki „szószóló”, aki „ügyvéd”, aki segítségedre van, amikor gyenge lennél, bizonytalankodnál, magadra maradottnak éreznéd magad.) ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. 17 Az igazságnak ama Lelkét: Akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt és nem ismeri Őt. De ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” (Jn 14,16-17.) 🙂
--Tehát nem lesz távol, és nem ideiglenesen fog érkezni.
--Lehet, hogy a világ nevetni fog, vagy értetlenkedik, de akik az Úréi, TUDHATJÁK, hogy velük van, és az Úr Jézus erősíti meg őket Általa.
--Még egy fontos információ: az Igazság (aletheia) Lelke Ő, nem lehet becsapni, és mindig a valóságra hívja fel a figyelmedet – úgy is, hogy az Ő ígéreteire, s úgy is, hogy arra, ami „jön”, ami még előtted van. Persze úgy is, hogy rendet tesz benned, nálad. A valóság mértéke szerint. 🙂
bb./ Jn 14,26. „Ama Vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam nektek.” (Jn 14,26.) 🙂
--Beazonosítás történik – Akiről János beszélt, amiről a Jn 7,38-ban volt szó, Ő a Szentlélek lesz.
--Jézus Krisztus nevében jön el. Őt képviseli. Az Ő munkájában áll, és oda kapcsol be.
--Tanítani fog. És vezetni. Mindenre, amit az Úr Jézus tanított. Az Ige (Biblia) alapján is Ő vezet, tanít, Ő érteti meg, amit az Úr mond.
--Visszaidézi, amiket az Úr Jézus mondott. Mikor? aaa./ A tanítványoknak, amikor még nem volt Újszövetség. Többek közt, hogy le is írhassák. bbb./ Nekünk is, amikor beszélgetünk valakivel, vagy az Igét tanulmányozzuk, vagy kérdések elé állítanak, vagy döntenünk kell valamiben. Visszautal az Úr Jézusra, az Ő szavára. Nagyon komoly segítség. 🙂
--Ez jelenti a biztonságot az Úr Jézus számára. Ma is – neked is. 🙂
cc./ Jn 15,26. „Mikor pedig eljön majd a Vigasztaló, Akit én küldök nektek az Atyától, az igazságnak Lelke, Aki az Atyától származik, Az tesz majd én rólam bizonyságot.” (Jn 15,26.) 🙂
--Még egy megerősítés: aaa./ ELJÖN. Lehet erre számítani. Pünkösd előtt, a mennybemenetel napján ismét megerősíti az Úr Jézus, ahogy a feltámadás napján is tette. Meg kell várni. Kell Rá számítani. Szükséges. bbb./ Vigasztaló – Paraklétosz. Segít, megerősít, irányba állít, megoldást hoz, nem hagy magadra, megajándékoz, odakapcsol Jézushoz. ccc./ Jézus Krisztushoz kapcsolódik. Az Atya Lelke. Őtőle származik. Itt Isten EGYSÉGÉT látod az Úr Jézus szavaiban. ddd./ Igazság Lelke – aletheia – a valósághoz köt. Nem hagy „elszállni”, nem hagy önmagadat becsapni, nem hagyja, hogy a világ behazudja gonosz csapdáit nálad, nem hagyja eltorzulni az Egyházat (egy idő után). Képviseli az Úr Jézust. Az Ő igazságát – mert, hogy Ő az Út, az Igazság (aletheia) és az Élet. eee./ Ezt még egyszer megerősíti: Jézus Krisztusról tesz bizonyságot. Nem hagyja, hogy elferdüljön a tanítás (egy idő után – a korrekcióra is idő kell, és megfelelő személyek, és megfelelő időzítés, és sok-sok imádság, vágy, kérés a menny felé... bármilyen furcsa, ez összefügg – mert sok minden van ránk bízva ebben a dologban is). A Szentlélek Jézust állítja középpontba. Ez így lesz biztonságos. Nem furcsa és elszállt tanításokat, elgondolásokat.
dd./ Jn 16,8-14.
--„De én az igazat mondom nektek: Jobb nektek, hogy én elmenjek (egy szempontból) mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló.
(Ezek szerint ennyire jó, hogy eljön. Még azt is felülhaladja, hogy nélkülöznünk kell az Urat.)
--Ha pedig elmegyek, elküldöm azt (Őt) tihozzátok.
(Ez már Pünkösdről beszél, előzetes információkkal. Megerősítve, amit eddig mondott az Úr Jézus.)
--8 És az (Ő), mikor eljön, megfeddi (elegkhó – fegyelmez, rábizonyít, megdorgál, rendbe tesz egy radikális és kikerülhetetlen módon) a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.
--9 Bűn tekintetében, hogy nem hisznek énbennem (ez – ha mást nem tudnál is mondani, válasz a kérdésre: „vajon én bűnös vagyok”... persze van még más is, amit oda tudsz állítani az emberek elé: pl. azt, hogy mi az, amit ő megtesz másokkal, de nem szeretné, hogy vele megtegyék, vagy fordítva, amit ő nem tesz meg másokkal, pedig jó lenne, ha megtennék vele – Mt 7,12. Jak 4,17. S amit nagyon bán, hogy tett, holott nem kellett volna, vagy lehetett volna valahogy másként is. Tehát, amit lelkiismerete jelez.)
--10 És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem (nyilván, ameddig vissza nem jön – ez is TÉNY, ami a világ számára botrány, mert jobb szeretnék, ha nem kellene erre gondolni... de a Szentlélek erről is meggyőzi a világot).
--11 Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. (Ez is TÉNY, le van győzve – 1Jn 3,8. És lábaink alá van vetve – Róma 16,20. És mi felettébb diadalmaskodunk – Róma 8,37. Erről is a Szentlélek győz meg – bennünket is, a világot is.)
--12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. 13 De mikor eljön Amaz (Ő), az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem Ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti nektek. (Vezetni fog, ismeri a „lépésről-lépésre” törvényszerűséget, következetes, nem enged majd abból, ami TÉNY, nem lehet „semmibe venni”, mert a TÉNYEKET mondja ki. Ugyanakkor HARMÓNIÁBAN van a mennyel, összekapcsolódva, mint az Úr Jézus volt itt az Atyával. S a JÖVŐRŐL is szólni fog. Ami szükséges. Amit az Úr Jézus akar, hogy tudjunk.)
--14 Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti nektek. (Ó, mennyire szeretem ezt. Jézust dicsőíti. Amikor Vele vagy, amikor Őhozzá jössz, a Szentlélek segít, benne van, együtt van veled, és így bármilyen helyzetben fogod tudni dicsőíteni Őt. Pl. amikor édesanyám a mennybe ment, 2018. január 28-án. Szentségednél nincs nagyobb a földön... Benned van a szeretet fénye... csak Te vagy az egyetlen út... Most csak nézlek és csodállak... imádlak, nagy Király...)

Az első gyülekezet. Acs 2,40-42. versig jutottunk el.
Rálátást nyertünk arra, hogy MIÉRT intett és biztatott Péter olyan erőteljesen és "sok beszéddel". Rálátást nyertünk a gyülekezet életére is, mit jelentett akkor a gyülekezethez (a tanítványok közösségéhez) kapcsolódni, s mit jelentett ez a környezet számára. Mit láttak, tapasztaltak. S megláttuk azt is, mit jelentett ez a "szakítsátok el magatokat" kifejezés, a gyakorlatban. (S mit NEM jelentett...) 🙂

Ez a témakör nagyon izgalmas (mint az EGÉSZ Apcsel is nagyon izgalmas) - az Egyházról volt szó, az Eklézsiáról, az első gyülekezetről, amiről az Acs egy hű képet fest elénk. És mi EHHEZ igazítjuk a célkitűzéseinket, a mennyei látást, és ha nem látjuk is meg most, ezekben az időkben tökéletesen, amit ott láttunk, nem nyugszunk, hanem vetünk, és imádkozunk, és formálódunk, és igénybe vesszük a mi Urunk munkáját... és nem adjuk fel. 🙂
Nos, a jegyzeteim:
Apcs 2:42 És foglalatosak voltak (proszkartereó – ezzel töltöttek időt, ebbe merültek bele, ez volt rájuk jellemző, adták rá magukat, tették... mint: Acs 1,14-ben is – az imádságban és könyörgésben. Ez a Kol 4,2-ben állhatatosságnak van fordítva.) az apostolok tudományában (didakhé – tanítás, mint tett, tevékenység, de tanítás, mint átadott üzenet, rálátást és gyakorlati útmutatást jelentő tartalmi mondanivaló, Isten tudásából, kijelentéséből átadott tudnivaló) és a közösségben (koinónia – közösség, közösségvállalás, bajtársiasság, egymás felvállalása, adakozás is) , a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
3./ A sok felekezet és közösség közti eligazodásban nagy segítség ez a négy dolog, amit az első keresztények tettek. Ha egy új helyre költözöl, és keresed, hol van a gyülekezeti helyed, ezek a szempontok eligazítók lehetnek:
--A dicsőítés „stílusa”, az istentiszteletek menete, a berendezés modern, vagy régies megjelenése, a szokások a felállással, leüléssel, stb. kapcsolatban KEVÉSBÉ lényegesek, mint az, hogy ez a négy szív szerint ott van-e.
a./ Fontos-e nekik az élő tanítás, az élő üzenet, aminek alapja az Ige (hiszen az apostolokkal most a Szentírás útján találkozunk, itt lett lerögzítve, amit fontosnak tartottak, tanítottak).
--Az Igéhez kapcsolódik-e az üzenet, ebből indul-e ki, és az Igét emeli-e fel. Aki hallgatja, az Igét érti-e meg jobban, személyesebben, gyakorlati módon?
--Ha igen, akkor az első, amit az apostolok idejében tettek a keresztények, megvalósul.
--Egy pár példát látunk az Apcsel-ben, ahol az apostolok „tudománya” elénk kerül – lehet, hogy nem olvasunk egész igehirdetéseket, de részleteket, ill. a körülményeket, ahol és ahogyan megvalósult, látjuk: pl. ilyen az Acs 4 – a Főtanács előtti beszéd. Az Acs 13 – zsinagógában, a Pisidiai Antiochiában tartott evangélizáló igehirdetés, ami az Ószövetség megértésével kapcsolatos (mint Acs 2-ben is, Pünkösd napján), s látjuk, ahogy az Úr Jézust „látták mindenben”. Az Acs 17-ben, ahogy a pogány hátterű emberek között hangzott, majd az Acs 20-ban, ahol kifejezetten a gyülekezet vezetői előtt beszélt Pál. Előtte pedig láttuk, milyen hangsúlya volt az apostolok „tudományának”, hogy Pál megnyújtotta a tanítást, mert másnap el kellett mennie. A testvérek pedig igényelték azt. Az Acs 26-ban, személyes bizonyságtétellel összekapcsolva látjuk ugyanezt. 🙂
--Az apostolok „tudománya” ott található leírva az Újszövetségben.
aa./ Ahogy az Úr Jézust látták. Ahogy Őt bemutatták. Amit Ővele kapcsolatban hangsúlyossá tettek – az Evangéliumokban láthatod.
(Pl. Márk evangéliuma mögött a tekintély Péter apostol volt. Márk az ő tolmácsa, segítője volt. Azt fogalmazta meg evangéliumában, ahogy Péter is ígérte a 2Pét 1,15-ben: „De igyekezni fogok, azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.” F.F.Bruce úgy fogalmazta, hogy ha visszafordítanánk a görögből arám nyelvre, és E/3-ból E/1 személybe tennénk, akkor teljesen egy aktuális beszámolót kapnánk.)
bb./ Ahogy az Eklézsiát látták – az Egyház helyzetét, a megváltás és a mennybemenetel utáni szerepkörét, méltóságát, tekintélyét... ez identitás-megalapozó jellegű, kulcsfontosságú tanítás. (Pl. Ef 1-2.fejezetei. De folytatásban is: 3-4.fejezetei.)
cc./ Ahogy a házasságot, a gyermeknevelést, a gyerek-szülő kapcsolatokat, ahogy a kiszolgáltatottakkal való kapcsolatot (szülők segítése, özvegyek ellátása) odatették a gyülekezet elé – ez is az apostoli tanítás része. Ef 5. 1Tim 5.
dd./ Azután, ahogy az utolsó időkkel kapcsolatos tanítások elhangzottak – itt van az 1Kor 15-ben, az 1Thess 4 és 5-ben, a 2Pét 3-ban és még további helyeken.
ee./ Ahogy a környező – nem hívő – világgal való kapcsolatot látták, ill. a figyelmet több ponton felhívták rá, ezt is olvashatjuk 1Kor 5-6. 8-10 és hasonló fejezetekben. A Róma 12 pl. eligazító „kívül és belül”, a Róma 13 a hivatalos vezetők felé és a romlottság ellenében ad útmutatást.
b./ A közösség kulcsfontosságú.
--Nagyon elidegenült világban élünk. Nagyon hajszolt világban. Kevés idő, kevés mód és kevés készség van a közösséggyakorlásra. Pedig az első gyülekezet jellemzője volt ez is, és a mai élő gyülekezetekben ott van.
--Persze tudatosan kell rá törekedni – istentiszteleti bizonyságtételek, idő az összejövetelek kapcsán a beszélgetésre, egymásért való imádság, „tudunk egymásról” (amiben ott van a készség, hogy betekintést nyújtsak az életem területeire és ott van az érdeklődés, hogy lássam, hogy felmérjem, hogy tudjam, hogyan élsz, mivel küzdesz, mik az örömeid).
--A házi csoportok, az imaközösségek, az on-line közös imádság, az egymás telefonon való megkeresése, a táborok, hétvégék, csendesnapok, gyülekezeti közösségi találkozók, (programok), a közösség megvalósulásának, épülésének a fórumai. Nincs egyetlen kizárólagos forma, és idővel is változhatnak ezek, lehet mindig valami új, vagy más (pl. Covid alatt).
--De a tudatos közösség-keresés, közösségvállalás, és a közösség gyakorlása és építése biztos, hogy ott van az újszövetségi gyülekezet életében.
c./ Az Úrvacsora... katolikusok minden misén vesznek. A protestánsok néha egy hónapban egyszer, vagy még ritkábban.
--Egy ponton megértettük, hogy mi minden istentiszteleten venni fogunk. A gyógyulással kapcsolatban is, az Úr Jézus jelenlétével kapcsolatban is.
--Nálunk ez dicsőítéssel kapcsolódik össze, s közösséggel, egymással való imádsággal, prófétai imádsággal, áldással.
d./ A könyörgés olyan, mint az erőmű a háttérben.
--Talán Spurgeon volt, aki (minden idők egyik leghatékonyabb prédikátora) egyszer, egy beszélgetés közben rámutatott, hogy a TITKA a háttérben van – az összes istentisztelete, evangélizációja közben, a háttérben imádkozó emberek (sok-sok asszony) könyörgésében. Itt volt az erőforrás. 🙂
Apcs 2:43 Támadt pedig minden lélekben (psziché) félelem, és az apostolok sok csodát és jelt tettek.
1./ Felfigyeltek rájuk az emberek. Nem lehetett tagadni, itt valami történt.
a./ Amikor az Úr Jézus egy életben elkezd dolgozni, arra felfigyelnek a környezetükben. És ez JÓ HÍR. Ez az „evangélizáció kezdete”. Előkészíti a talajt a fogadókészségre, amikor majd az Igét mondod.
--Lesznek jóindulatúak, lesznek semlegesek és lesznek ellenségesek. De a közös bennük, hogy: NEM tudják letagadni, „eliminálni”, hogy itt valami történt (történik).
--Ez „kicsiben” is történik – ahogy megtérsz, vagy megtér melletted egy ember – a családja, ismerősei, munka- vagy iskolatársai, szomszédai LÁTJÁK, észreveszik, és ez felkelti érdeklődésüket, s ha JÓT látnak, akkor feltámasztja készségüket is a befogadásra.
--S amikor „sokan megtérnek” – pl. egy településen (mondjuk: Uszka az 1970-es, 80-as években), egy intézményben (mondjuk egy iskolában, több osztályra is kihatóan elkezdenek megtérni a fiatalok), vagy egy területen (esetleg egy megyében, vagy több járásra kiterjedően ébredés indul el) – akkor az emberek ugyanígy kezdenek róla beszélni, nem tudnak kitérni előle, és ez is „talajelőkészítés” lesz az evangélizáció számára.
b./ Voltak időszakok, amikor nagyon sokan tértek meg, amikor életek változtak meg, és ez tömeges méretű volt – ezeket ébredési időszakoknak nevezzük. (Bár, ha minél több, minél tovább tartó, minél mélyebben átható lenne az ébredés egy-egy területen.)
--Pl. a Walesi ébredés – az emberek tömegesen jártak el imádkozni, vagy közösségben lenni, néha éjszakákig, úgy, hogy mentek másnap dolgozni. Jöttek a hírek, ki tért meg, milyen csodák történtek, az istentiszteletek is órákon át tartottak, hiszen egyik hír jött a másik után, akár hálaadással, akár könyörgéssel, nagyon sokáig imádkoztak az emberek.
--Pl. az Asusa utcai ébredés 3 éven át tartott, szinte folyamatos istentiszteletekkel, rengeteg, rengeteg gyógyulással, Szentlélekkel való beteljesedéssel, radikális csodákkal, az Úr jelenlétével pl. ködben, vagy mint itthon, Kispesten is, a pünkösdi testvérek indulásakor, az 1920-as években, tűznyelvekkel, annyira, hogy a tűzoltókat is kihívták. Ebből az Asusa utcai ébredésből nagyon sok misszió is elindult, szerte a világra.
--Ilyenkor a hír szétfut, jönnek az emberek, (mint mentek Argentínába a 80-as években, vagy korábban Szöulba, Cho gyülekezetébe a 70-es években, mert akarják a csodát, vágyják a változást).
c./ Ezt mi nem tudjuk „produkálni”. Ezért imádkozni lehet, és, ha ott van, „kihasználni az időt”, és adni magunkat, hogy a „szél fújjon bennünket is”, vagy a Lélek folyói „sodorjanak” – hogy történhessenek az Ő dolgai, és elérhessék az emberek sokaságát.
2./ Nem csak felfigyeltek, de látták, hogy ez természetfeletti, és meg is rettentek. Vagyis megütköztek (nem feltétlenül rosszul), és hirtelen felmérték, hogy ez „rájuk is kihathat”.
--Ezen felül valahogy a természetfelettivel való találkozás, ha az ember felméri, hogy ő még NEM rendezte az életét, mindenképpen felveti neki azt is, hogy az örökkévalóság szempontjából is lássa meg magát és helyzetét. Ez is rettentést jelenthet annak, aki halogatja a megtérést. 🙂
--„Támadt pedig minden lélekben félelem...” – nyilván főként azokban, akik nem akartak (egyelőre) megtérni.
--Kerülték őket, nehogy lelepleződjenek, vagy őket is „besodorja” ez az erő a keresztények közé. (1Kor 14,24-25. „arcra borulva imádja az Istent, hirdetve, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek...” – ez a természetfeletti kikerülhetetlensége, ha dolgozik a gyülekezetben...)
3./ Ahogy azóta is vannak időszakok, hullámok, amikor a Szentlélek ereje nagyon meglátszik, amikor az Úr nagyon „látható módon is” dolgozik – itt, az Acs 2-ben, ez az ébredés ideje volt, „történtek a csodák”... jöttek, egyik a másik után, és alig győzték számon tartani a tanítványok.
--Ez megerősítő is és meggyőző is volt.
--Az Úr is ott volt, Ő tette, Ő hívta elő ezeket – Mk 16,20 – de az apostolok adták magukat erre, és így együtt, az Úrral, megtörténtek. Az Úr pedig „együtt munkálkodott velük és megerősítette az Igét a jelek által, amelyek követték...” 🙂
--Ha jelenleg nem is élünk ilyen hullámban (tisztelet a kivételnek), azért még SZEMÜNK előtt tartjuk, hogy az első idők ILYENEK voltak. És NEM magyarázzuk ki, hogy „csak az első időkben volt ez ennyire jellemző”, és „mostanra ezek az ajándékok, jelek és csodák ’elmúltak’, mert az Úr most már ’nem akarja adni’ ezeket”, vagy hasonló módon!
--ELFOGADJUK, hogy most az van, ami van, és IMÁDKOZUNK, hogy legyen gazdagabb, nagyobb erővel jelen a Szentlélek, és legyen ez tömegesebb... de, ameddig még nem látjuk is, a MINTA előttünk az Apcsel, és ehhez viszonyítunk, és ezért imádkozunk! Erre vagyunk KÉSZEK is, hogy az Úr tehesse, amit Ő akar! 🙂
4./ Ezt szeretjük. Szeretjük, ahogy a JELENTŐSÉG növekszik az emberek gondolkodásában, és az Isten országa letagadhatatlan.
--Sokszor imádkozunk is érte.
--Egy valami még kell: engedni – nyitott szívvel – hogy az Úr Jézus meg is tegye ezeket. Vagyis, „piciben” TE MAGAD engeded, és ebből (ha mindenki engedi), FELNÖVEKSZIK, és a jelenlét letagadhatatlanná válik.
--Persze, kritikusok azért mindig lesznek. (Vannak, akik értetlenkedve: „édes bortól részegedtek meg” – Acs 2. Vannak, akik irigykedve: Acs 5,17 – a főpap és a sadduceusok, akik vele voltak... a vallási vezetők, a „krém”, az „elit”...)
--Persze, akik csak „besodródnak”, és nem változnak meg belülről, csak alkalmazkodnak, azért mindig lesznek (pl. Anániás és Safira vagy Simon mágus – Acs 5 ill. 8.)
--De azért az alapkiindulás az volt, hogy:
a./ Amit az Úr tett, és
b./ Amilyenek a tanítványok voltak (az életük, a tisztaságuk, a közösségük)
Az elismerést váltott ki, sőt, belső vigyázzba állást, mert felmérték, hogy ez NEM CSUPÁN EMBERI jellegű dolog. És itt jött be az istenfélelem... 🙂
Apcs 2:44 Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. 45 És jószágukat (ktéma – birtok, vagyon, szerzemény) és marháikat (hüparxisz – vagyon, birtok, tulajdon) eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt.
1./ Ezt fogjuk majd látni picit később is a feljegyzésben, Acs 4-ben. (S utána, ehhez kapcsolódva, Anániás és Safira történetét az 5. fejezetben.)
2./ Ez jellemzőjük volt.
--A kicsit későbbi feljegyzések, a pogány szerzőktől is így jellemzik őket: „ezek mennyire szeretik egymást”.
--A római gyülekezet (szintén kicsit későbbről) híres volt a gondoskodásáról. A kitett csecsemőket (pl. lánygyermekeket, akiket amúgy a vadállatok vittek volna el, mert a pater familias dönthetett az újszülöttek sorsáról, s ha nem fogadta el, fogyatékossága miatt, vagy neme miatt, az édesanya is le kellett mondjon a babáról, és kivetették őket) a keresztények rendszeresen összegyűjtötték, magukhoz vették, és felnevelték őket. Gondozták, táplálták, ellátták, nevelgették. Ezzel a nem hívők nem tudtak mit kezdeni – csak csodálkoztak rajta. (Amúgy Indiában is, ahol ugyanez volt a szokás, ugyanígy magukhoz vették a missziói közösségek az ilyen kitett lányokat, felnevelték, szakmát adtak nekik és védelmet, kiházasították, és teljes életet segítettek nekik biztosítani.)
--Az új közösség e tekintetben (anyagilag) is FELSZABADÍTÓ volt. A vagyon nem kötötte őket. (Zsid 10,34: „Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyben.”) 🙂
--Tudták, hogy a menny az örökkévaló örökség helye, és ők odatartoznak.
--Tudták, hogy amijük van, azzal „elszámolnak majd” az Úr előtt, és az Ő akarata szerint akarták használni. (Lk 16,9-13.)
--Irgalmasság támadt bennük az esetleges korábbi közömbösség vagy kemény szív helyett.
--A Szentlélek is felhívta figyelmüket arra, hogy az Úr Jézus mondta: „Jobb adni, mint kapni.” (Acs 20,35 – ez az egyetlen hely, ahol ez a szó fel van jegyezve az Úr Jézustól.)
--Ez MÁS volt, mint ez a világ, amiben éltek.
--Szükséges is volt, mert sokan „csak eljöttek az ünnepre” Jeruzsálembe, és „itt ragadtak”, ahogy megtértek. Nem volt miből éljenek. Segíteni kellett őket. Ez viszont egy eseti helyzet volt, amiből nem szabadott mindenkorra való következtetést levonni. Szükségben voltak, segíteni kellett, de más településeken, később, már nem feltétlenül ez volt az irányadó. Az egyháztörténelem során – pl. a reformáció idején is pl. Münzer Tamás tanításában is – előkerült ez, és a vége az lett, hogy egy „kommunisztikus követeléssel” léptek fel, néha még erőszakosan is. De ugyanakkor, pl. az anabaptisták között gyönyörű példa volt, pl. a habánok élete, ahol valóban egy ilyen fajta vagyonközösség valósult meg.
--NEM lehetett ezt egy egyedüli mintaként venni, de lehetett minta közösségek előtt... 🙂
3./ Egy másik szempontból azonban nem szabad, hogy visszaélés legyen ebből.
a./ Egy példa:
Az első gyülekezetben az özvegyekről gondoskodtak.
aa./ De ügyeltek rá, hogy „valóban özvegyek” legyenek (1Tim 5,4-16.). Vagyis az az özvegy, akinek: nincsenek hozzátartozói. Nincs, aki gondoskodjon róla, amikor nem tudja ellátni magát (eltartani magát).
bb./ Akiknek vannak hozzátartozói, azokról ők gondoskodjanak, (ekkor még semmiféle „állami szociális ellátás” nem volt, csak a családi ill. mint itt is, a közösségi működött), hogy „ne a gyülekezet terheltessék meg”.
--„Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást (ők nevelték fel őket, most ők gondoskodnak róluk) – mert ez szép és kedves dolog Isten előtt. (1Tim 5,4.)
-- „Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet – hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek.” (1Tim 5,16.) Tehát FELMÉRTÉK, hogy a gyülekezet anyagi ereje JÓ IRÁNYBA legyen felhasználva. Ne élhessenek vissza vele.
(ezt az utolsó szakaszt, a 3./ pont alatt, már nem vettük át, de így lesz tiszta a kép, ha legalább bevezetésként a következő találkozóra, ideillesztem ezt is, hiszen így inkább egyensúlyba kerülhet az, amit az előzőekben elmondtam...) 🙂
Folyt.köv - ha az Úr megsegít, és élünk - jövő hétfőn, 17:30-tól. S ennek az ellensúlyozásnak sok fontos pontját megnézzük majd, "ahogy az Úr látja az anyagiakat... s ahogy Ő ad nekünk útmutatást ezen a területen". 🙂

Acs 2,42-47. Ezt a szakaszt vettük át, különös tekintettel arra, hogy a testvérek "semmijüket nem mondták magukénak", s hogy "mindenük közös volt", és akinek bármije volt is, eladogatták ezeket, és megosztották azokkal, akik szükségben voltak.
--Már a múltkor is beszéltünk erről (14.találkozás) - célszerű hozzá venni ehhez.
--Átugrottunk az Acs 4 végéhez és az Acs 5,1-11 történetéhez is (Anániás és Safira). Így lehetett csak teljes a kép, hogy láttuk, milyen felszabadultság és milyen biztonság vette őket körül, mennyire a mennyre szögezték tekintetüket, mennyire átadtak mindent az Úr Jézusnak. S láttuk, ahogy kilógott ebből Anániás és Safira hozzáállása (gondolkodásmódja és cselekedete).
--Utána vissza az Acs 2-höz, majd tovább az 1Tim 5-höz, ahol láttuk a "józan", a "normális" bibliai megközelítést, ami felhívja a figyelmet mindenféle félreértésre és visszaélésre is.
Itt vannak a jegyzeteim, bár közben világosan emlékszem rá, hogy kiegészítettem és a végén eléggé felgyorsítottam, az időre tekintettel.
Apcs 2:44 Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. 45 És jószágukat (ktéma – birtok, vagyon, szerzemény) és marháikat (hüparxisz – vagyon, birtok, tulajdon) eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt.
1./ Ezt fogjuk majd látni picit később is a feljegyzésben, Acs 4-ben. (S utána, ehhez kapcsolódva, Anániás és Safira történetét az 5. fejezetben.)
2./ Ez jellemzőjük volt.
--A kicsit későbbi feljegyzések, a pogány szerzőktől is így jellemzik őket: „ezek mennyire szeretik egymást”.
--A római gyülekezet (szintén kicsit későbbről) híres volt a gondoskodásáról. A kitett csecsemőket (pl. lánygyermekeket, akiket amúgy a vadállatok vittek volna el, mert a pater familias dönthetett az újszülöttek sorsáról, s ha nem fogadta el, fogyatékossága miatt, vagy neme miatt, az édesanya is le kellett mondjon a babáról, és kivetették őket) a keresztények rendszeresen összegyűjtötték, magukhoz vették, és felnevelték őket. Gondozták, táplálták, ellátták, nevelgették. Ezzel a nem hívők nem tudtak mit kezdeni – csak csodálkoztak rajta. (Amúgy Indiában is, ahol ugyanez volt a szokás, ugyanígy magukhoz vették a missziói közösségek az ilyen kitett lányokat, felnevelték, szakmát adtak nekik és védelmet, kiházasították, és teljes életet segítettek nekik biztosítani.)
--Az új közösség e tekintetben (anyagilag) is FELSZABADÍTÓ volt. A vagyon nem kötötte őket. (Zsid 10,34: „Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyben.”) 🙂
--Tudták, hogy a menny az örökkévaló örökség helye, és ők odatartoznak.
--Tudták, hogy amijük van, azzal „elszámolnak majd” az Úr előtt, és az Ő akarata szerint akarták használni. (Lk 16,9-13.)
--Irgalmasság támadt bennük az esetleges korábbi közömbösség vagy kemény szív helyett.
--A Szentlélek is felhívta figyelmüket arra, hogy az Úr Jézus mondta: „Jobb adni, mint kapni.” (Acs 20,35 – ez az egyetlen hely, ahol ez a szó fel van jegyezve az Úr Jézustól.)
--Ez MÁS volt, mint ez a világ, amiben éltek.
--Szükséges is volt, mert sokan „csak eljöttek az ünnepre” Jeruzsálembe, és „itt ragadtak”, ahogy megtértek. Nem volt miből éljenek. Segíteni kellett őket. Ez viszont egy eseti helyzet volt, amiből nem szabadott mindenkorra való következtetést levonni. Szükségben voltak, segíteni kellett, de más településeken, később, már nem feltétlenül ez volt az irányadó. Az egyháztörténelem során – pl. a reformáció idején is pl. Münzer Tamás tanításában is – előkerült ez, és a vége az lett, hogy egy „kommunisztikus követeléssel” léptek fel, néha még erőszakosan is. De ugyanakkor, pl. az anabaptisták között gyönyörű példa volt, pl. a habánok élete, ahol valóban egy ilyen fajta vagyonközösség valósult meg.
--NEM lehetett ezt egy egyedüli mintaként venni, de lehetett minta közösségek előtt... 🙂
3./ Egy másik szempontból azonban nem szabad, hogy visszaélés legyen ebből.
a./ Egy példa:
Az első gyülekezetben az özvegyekről gondoskodtak.
aa./ De ügyeltek rá, hogy „valóban özvegyek” legyenek (1Tim 5,4-16.). Vagyis az az özvegy, akinek: nincsenek hozzátartozói. Nincs, aki gondoskodjon róla, amikor nem tudja ellátni magát (eltartani magát).
bb./ Akiknek vannak hozzátartozói, azokról ők gondoskodjanak, (ekkor még semmiféle „állami szociális ellátás” nem volt, csak a családi ill. mint itt is, a közösségi működött), hogy „ne a gyülekezet terheltessék meg”.
--„Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást (ők nevelték fel őket, most ők gondoskodnak róluk) – mert ez szép és kedves dolog Isten előtt. (1Tim 5,4.)
-- „Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet – hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek.” (1Tim 5,16.) Tehát FELMÉRTÉK, hogy a gyülekezet anyagi ereje JÓ IRÁNYBA legyen felhasználva. Ne élhessenek vissza vele.
b./ Pál apostol arról is írt, hogy „aki nem akar dolgozni, ne is egyen” – vagyis, aki el akarja tartatni magát másokkal, arról nem kell a gyülekezetnek gondoskodnia. Sőt, ezt Pál apostol „rendelte” (parangelló – megparancsolta)... „Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük nektek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2Thess 3,10.)
--Van, ahol a „hasnak való szolgálatról” is ír, ami azt jelenti, hogy „eltartásért” csinálnak úgy, mintha Isten munkáját végeznék emberek. (Róma 16,17-18.)
c./ Az Ige az elejétől a végéig teli van a munkával kapcsolatos mennyei útmutatással, kijelentéssel. Gazdagon és pozitív módon. Néha direkt jelleggel, néha közvetett módon, de felismerhetően:
--A teremtéstől fogva az ember dolgozik. Mint Isten képe, hasonlatosságára teremtett gondolkodó és felelősségteljes lény, meglát, felismer, célt tűz ki, megvalósít és utána kiértékel. Az ember dolgozik. Így tartja el magát. Így tud enni. Így tud előrébb jutni.
--(Az más kérdés, hogy a társadalom a történelem során nagyon sok ponton NEM akarja engedni ezt a törvényszerűséget működni... ha csak visszamegyünk, 1949 után társadalmi osztályokat tüntettek el, vagyonuktól fosztottak meg embereket, földjüktől, vállalkozásuktól, ingatlanjaiktól, hogy szabadságuktól is megfosszák őket és rabszolgákká tegyék, akik nem lehetnek „maguk urai”. De ez nagyon széles körben történt és történik újabb, modernebb módokon, ma is... ha a készpénzforgalomtól sikerült megfosztani az embereket, ugyanúgy rabszolgaságba süllyednek...)
--Izsák újra és újra megásta a kutakat (1Móz 26.)
--Jákób nem akart „ingyen” vendégségben élni. Dolgozott. Lábán mondta, egy hónap után, hogy „ne dolgozz ingyen”... s így kapta meg feleség(ei)t. (1Móz 29,15.)
d./ A Példabeszédek is tele van a munkáról, az anyagiakhoz való helyes viszonyulásról, a restségről és felelősségteljes hozzáállásról szóló üzenettel.
--Péld 6,6-11. (A lustaság törvényszerűen szűkölködéshez vezet. Péld 24,30-34. „Mint az úton járó” jön el a szegénysége, s „mint a pajzsos férfiú” a szűkölködése.)
--Péld 10,4 – a lustaság szegénnyé tesz – a „gyors munkások keze pedig meggazdagít”.
--Péld 20,4 – a hideg miatt nem szánt a rest – aratni akar majd, de nincs mit. Nem vádolhat másokat, nem várhatja, hogy mások irgalmából legyen megélhetése, ha lehetséges lenne cselekednie, de nem cselekszik.
--Péld 21,25 – „a restnek kívánsága megemészti őt” – sok kívánság próbál támogatásra találni, (holott saját maga is végezhetné a munkáját) – „mert az ő kezei nem akarnak dolgozni”.
--Péld 22,13 – a restnek MINDIG lesznek kifogásai (oroszlán van kint az utcán). Mindig fog tudni másokban hibát találni, mindig irigy lesz másokra, és ezeket össze is kapcsolja, s róla kell gondoskodni, és ő lesz, aki fellázít másokat.
e./ Ezeket összefüggésben kell lássuk az Acs 2 végével.
--Ez fontos, mert különben félreértések lehetnek.
--Az apostol útmutatást adott a pogány világ közepette, ahol a „munka szégyen” volt, mert a „rabszolgák végezték azt”, hogy NE gondolkodjanak így a testvérek. Szeressenek dolgozni, tartsák el magukat, háznépüket, és segítsék a gyülekezetet és a szegénységben élőket is. 🙂.
Apcs 2:46 És minden nap egy akarattal (homothümadon – mint Acs 1,14.) kitartva (proszkartereo – mint Acs 1,14.) a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. 47 Dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
1./ Ahogy Pünkösd előtt látjuk, amikor egyakarattal kitartottak a könyörgésben, úgy most is látjuk őket, ahogy a gyülekezeti élet során is ugyanez jellemzi őket.
--Egyakarat.
--Megmaradás (foglalatosság) – ami jellemzi őket.
--Összegyülekezés. Együtt (Isten előtt és közösségben) töltött idő. Szerettek együtt lenni, szerették dicsérni az Urat (Kol 3,16-17 és Ef 5,18-19.)
2./ Két helyszínt is említ az Ige, ahol összejöttek:
a./ A templomban.
b./ Házanként.
--Mindkettő közösségi helyszín volt.
--Nem lehet ma sem kijátszani egyiket a másikkal szemben.
--Szükség van a közösségi találkozásokra (házanként) is, a „sejtösszejövetelre”, vagy „házicsoportokra”, másként a „kiscsoportokra”, de szükség van az ünneplés idejére, az Úr közös felmagasztalására, és a közös tanításban, bizonyságtételben, s az együttes imádságban való részvételre is, a „teljes gyülekezeti istentiszteletekre”.
3./ A templom is az „övék” volt. „Használták”, mint korábban, amikor még nem voltak az Úr Jézus követői. Akkor rendszeresen (legalábbis a három zarándok ünnepen, családjukkal együtt, ahogy eljöttek Jeruzsálembe) használták a templomot, mint ahol az áldozatok is történtek, és ahol a nagy-gyülekezeti dicsőítésben is benne voltak.
a./ Az első keresztények még nem különültek el a zsidó környezettől.
--Ez az elkülönülés jóval később történt, a zsidó háború időszakában. (Klaudius – Acs 18,2 – megparancsolta, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából... a kor feljegyzése szerint – talán Tacitus írt erről – „Khrésztosz lázítása miatt” vagyis a zavargások miatt, amik „Khrésztosz” kapcsán keletkeztek). Tehát ebben a korszakban MÉG NEM tekintették „külön vallásnak” a zsidó vallást és a kereszténységet.
--(Ez a keresztényeknek előnyt jelentett, mert a zsidó vallás – sok más vallással szemben – „religio licita” volt, elfogadott, védett vallás, „bevett vallás”, amit nem üldözött a római hatalom. S a kereszténység, elindulása idején még ez alatt a védelem alatt állt. Persze ez a zsidó vallási vezetők reakcióitól nem védte meg, vagy nem védte meg első körben. Érdekes jelenségekkel találkozunk pl. Filippiben – Acs 16,20 /”ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat, olyan szertartásokat ... ethosz ... hirdetnek, amelyeket nem szabad nekünk bevennünk, sem cselekednünk, mert rómaiak vagyunk”/, vagy Korintusban, Gallió alatt – Acs 18,12-16 – és Efézusban, az Acs 19-ben a színházi népgyűlésen. Az antiszemitizmus megragadható, kézzelfogható: pl. Korintusban a görögök ütötték-verték Sosthenest, a zsinagógafőt, aki ekkor még nem volt keresztény. Mindez a törvényszék épülete előtt történt – de a prokonzul /Gallió/ nem védte meg őt... „mit sem gondolt vele”. De ugyanígy, amikor az efézusi színházban a spontán népgyűlésen a zsidó vallási képviselők próbálták valahogy menteni a helyzetet, és Alexandert előre tuszkolták, hogy mondjon valamit, védje meg magukat, akkor az antiszemitizmus a kisázsiai istenek védelmében két órás imádkozásban tört ki: „nagy az efézusi Diana/Artemisz”.)
--Szóval, a keresztényeknek ekkor még volt helyük a templomban, (és volt még templom is), és ott jöttek össze, látjuk, a Salamon oszlopcsarnokában – Acs 3,11. Mindjárt, a következő fejezetben is fogjuk majd őket látni (Acs 3 – Ékes kapu gyógyítás).
b./ Hogyan történhetett a „templomi istentisztelet”?
--Voltak (s vannak most is, mindig) „állandó elemek”, amik végigkísérték az istentiszteletek (akkor és most is). Melyek voltak ezek?
--Az Ige felolvasása (nem volt mindenkinek saját Bibliája). Ez nagyon fontos volt – erre külön felhívja Pál apostol Timotheus figyelmét: 1Tim 4,13 – „legyen gondod a felolvasásra...” 🙂
--Az Ige magyarázata. Ill. tanítás, ha volt tanító az Eklézsiában. (Az „apostolok tudománya” – tanítása – is idetartozott – egy egységes, áttekintő és gyakorlati látásmódot, útmutatást jelentett a hétköznapi életre és a jellem fejlődésére is.)
--Az Ige áthatotta a dicsőítést, annak minden formáját (amiről nem sok betekintést enged az Újszövetség – Kol 3,16. Ef 5,18-19. 1Kor 14,15. éneklek a Lélekkel. Mk 14,26 – dicséretet énekelve kimentek az Olajfák hegyére).
--A Lelki ajándékok működése – próféciák, gyógyítás ajándékai, stb. – is működtek itt.
--Biztos, hogy volt intés, biztatás, sőt, biztosan voltak bizonyságtételek is – 1Tim 4,13. Itt olvassuk, hogy „legyen gondod az intésre...” 🙂
--A kívülállók bátorságot kellett vegyenek ahhoz, hogy „közéjük elegyedjenek”, mert az „érintés-veszélyes” volt számukra. A Szentlélek „leleplezhette” őket, megtalálhatták a döntésre felhívást és a jövő érdekében való döntés súlyát is. Ezért azok mentek közelebb, akik készek voltak. 🙂
4./ Házanként is összejöttek. Ahol a közösséget még inkább tudták gyakorolni.
--Szerették egymást.
--Nem volt on-line találkozás. Nem volt telefon, email, messenger, személyesen találkoztak, igényelték a „négyet, ami jellemző volt rájuk” (tanítás, közösség, úrvacsora, könyörgés).
--Hétköznapi életük megnyerő volt, (örömmel, tiszta szívvel) – és az egész nép előtt kedvességet találtak. Szerették őket. Ez a mi lehetőségünk is, ha Jézussal járunk. 🙂
Apcs 2:46 És minden nap egy akarattal (homothümadon – mint Acs 1,14.) kitartva (proszkartereo – mint Acs 1,14.) a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. 47 Dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
5./ A közösség, amiben éltek, az úrvacsora és a szeretetvendégség, amikor mindannyian „részesedtek eledelben”, méghozzá örömmel és tiszta szívvel (amik nélkülözhetetlenek az igazi BOLDOG élethez) a „nép előtti kedvesség”-hez vezettek.
a./ Mindenki szereti, ha a környezetében ilyen emberek élnek. Ez kívánatos, ez vonzó, ehhez szívese(bbe)n csatlakozik... 🙂
--Pl. tegnap unokáinknál jártunk, épp felolvastam Ruminit, amikor egy ismerős édesanya átjött lányával, menyemmel akart találkozni. Azt mondta, hogy „nálatok olyan jó”, és ez így van. Itt van valami stabilitás, békesség, és itt van jövő is, ami ennek az édesanyának az életéből erősen hiányzik. Valójában az Úr Jézusra van szüksége, Aki ebben a családban „érezhetően” ott van... itt van „étkezés örömmel és tiszta szívvel”, itt van „Isten dicsérete”, a leghétköznapibb helyzetekben is. És ez vonzó. Kedvessé teszi őket e magányos édesanya szemében is.
b./ Ez is része annak, amiről itt az Apcsel beszámol: „az Úr pedig MINDEN NAP szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel”.
--Ez a „mindennapi növekedés” – vágyom rá. 🙂
--Nem tudok erről most beszámolni – bár vannak gyülekezetek, ahol ez a jellemző. S erre természetesen kívánkozunk mi is.
--Ameddig nincs, hűségesek vagyunk azon, ami van, és NEM „irigykedünk” azokra, akiknél ott van a „mindennapi növekedés”.
--Ami rajtunk áll, megtesszük, hogy ez nálunk is legyen (szívesen tanulunk azoktól, akik tudnak ebben segíteni).
--Nem nézzük le magunkat akkor sem, ha ez nincs meg jelenleg nálunk, hiszen az Úr is végzi, de Ő így is szeret bennünket, és mi így is az Övéi vagyunk... de ott a törekvésünk, hogy Ő el tudja végezni köztünk is. 🙂

Még csak a harmadik fejezetet kezdtük el. S ebből is az elejét vettük végig.
--Pontosabban elolvastuk végig, megláttuk, mi minden lesz ebben a fejezetben, rálátást nyertünk a lelkületre s arra, hogy mi született ebből s a mennyei csodából, és egy pár mondatban betekintést nyertünk (immár a 4. fejezet elejéről), hogy "mi lett ebből az egészből"... 🙂
--S utána vissza az első versekhez - Acs 3,1-5. 🙂
--A legvégén még egy HF is született, egy tanulmányozást kértem mindenkitől: nézd meg, MID VAN, mit kaptál, mivel rendelkezel. (Szabadon megnézheted, úgy is, hogy mi vesz körül, mire "jutottál el" az életedben, mit tudsz - vagy tudnál - hasznosítani mások javára, és úgy is, hogy mit kaptál a MENNYBŐL, mivel áldott meg az Úr Jézus a megváltás útján, MIVEL RENDELKEZEL, amit vagy használsz, vagy nem használsz, de a TIÉD.) Nem lesz kicsi házi feladat, ha komolyan veszed... és hasznodra lesz. 🙂
Itt vannak a jegyzetek:
Apcs 3:1 Péter és János pedig együtt mentek fel a templomba az imádkozás (proszeükhé) órájára, kilencre.
1./ Együtt – szeretem azt, amikor az Úr Jézus testvéreket ÖSSZEKAPCSOL.
--Mimódon mehetnének együtt ketten egy úton, ha meg nem egyeznek.
--A megegyezésben nagy erő van.
--Az Úr áldást ad rá. (Mt 18,18-20. Az Úr OTT VAN. Úgy, ahogy másutt nem emeli ki. Ő ugyan ott is ott van, „mindenhol jelen van”, ahogy az Acs 17,28-ban mondja, ami nem speciálisan hívő emberekre vonatkozik – de itt nagyon SPECIÁLISAN emeli ki: „ott vagyok köztük”. Ahogy a tanítványok MUNKÁLKODÓ közösségére is mondja: Mk 16,20 – „együtt” munkálván velük. Ill: Mt 28,20 – íme én tiveletek vagyok minden napon.)
--Az ilyen „megegyezés” (szövetség) ERŐT ad, sokkal többet kibír az ember így, „együtt”. Ahogy az Dávid életében is sokat számított, hogy Jonathánnal szövetségben volt (1Sám 18,1-3.). Vagy Jonathán is szövetségesként számíthatott fegyverhordozójára, amikor az 1Sám 14-ben nekimentek a filiszteusok előörsének. De ugyanígy volt jelentősége Dávid életében, ameddig élt, Sámuel háttértámogatásának (1Sám 19.), vagy Elízeus számára Illés társaságának (2Kir 2,2.) és viszont is, mert az Úr így erősítette meg a Hóreben, amikor előtte már-már feladta Illés – 1Kir 19,16. – s így állt mellette Elízeus, egész életében – 2Kir 3,11: Elízeus volt, aki „vizet töltött Illés kezére” – vagyis szolgált neki, segítette őt, erőtlenségében kiegészítette). Barnabás és Saulus így indult az első missziói útra (Acs 13).
--Amikor a Wesley-féle ébredés történetét látjuk, egy „megegyezést” látunk kezdetben, a „Holy Club”-ot, Oxfordban, az egyetemisták között. Innen is származik a methodista elnevezés (ami nem volt épp felemelő kifejezés, inkább gúnynév... „módszeresek” – ahogy őket irigyeik, kritikusaik, ellenfeleik, ellenségeik nevezték). Szinte egy időben tértek meg a későbbi ébredési vezetők, és együtt kezdte őket használni az Úr. Később lettek elválasztódások, de az alapkiindulásban nagyon nagy jelentősége volt a „megegyezésnek”, s annak, hogy ők KITARTOTTAK egymás mellett. Szövetségben voltak egymással.
Apcs 3:1 Péter és János pedig együtt mentek fel a templomba az imádkozás (proszeükhé) órájára, kilencre.
2./ A Templomba mentek fel – ahogy beszéltünk róla, NEM adták fel az összegyülekezés helyét, teljesen természetesként vették, hogy ők az Urat, Izráel Istenét imádják, ők ott vannak, ahol az imádat helye van, amit Isten erre jelölt ki.
a./ Bár áldozatot már nem mutattak be, a templom kárpitja már kettészakadt (utólag biztosan kicserélték), ami azt jelezte, hogy itt, az Újszövetségben már KÖZVETLENÜL lehet Istennel találkozni, nem kell közbenjárókat, papokat, lévitákat igénybe venni, de OTT MARADTAK, Izráel közösségében, fizikailag, helyileg is jelen maradtak.
b./ Nem nézték le azokat, akik áldozat hozatalára jöttek fel Jeruzsálembe. Viszont jelenlétükkel – pl. több ezer ember együtt imádkozik Salamon oszlopcsarnokában – mindenképpen jelzést adtak az embereknek arról, hogy Isten országa jelen van, és az Úrhoz most már MÁS ÚT vezet az Újszövetség idején... 🙂
--Jn 14,6 – ez az „út” egy személyes jellegű közeledést jelent Istenhez, mint Atyához. Az Úr Jézus SZEMÉLYES követésre hív, és a megváltás útját teszi oda az emberek elé.
--Acs 9,2-ben Saulus is „ez út követői” ellen kért felhatalmazást a damaszkuszi zsinagógához a Főpaptól, hogy őket elfoghassa és Jeruzsálembe vihesse.
--Acs 19,9 – amikor három hónapja hirdette már az Igét Efézusban Pál, az ottani zsinagógában, „némelyek megkeményítették magukat”, és nem hittek „gonoszul szólva az /Úrnak/ útjáról a sokaság előtt” Pál a tanítványokat különválasztotta és Tirannus iskolájában tanította őket naponként. Itt is „útnak” mondta az Acs az Úr Jézus tanítványainak életét, életvitelét, Jézus követését. És ugyanígy: Acs 19,23 – egy nagy háborúságról (tarakhosz – kavarodás, zűrzavar, felfordulás, nyugtalanság, stb.) ír, ami az „Úr útjáért” (szó szerint: „az útért” – vagyis: az „út miatt”) tört ki.
--Acs 24,14 – „...én aszerint az út szerint, melyet felekezetnek (haireszisz – irányzat, szakadás, eretnekség – értsd: Acs 25,4-ben Tertullus ügyvéd/rétor dögvészes, kártékony embernek mondja Pált, aki a mindenhol „sztászisz”-t, vagyis meghasonlást, lázadást támasztó „nazarénus szekta” /eretnekség, pártoskodás, szakadás/ vezetője) mondanak, úgy szolgálok (latreuó) az én atyáim (Ábrahám, Izsák, Jákób) Istenének, mint aki hiszek MINDAZOKBAN, amik a törvényben és a prófétákban (a teljes Ószövetségben) meg vannak írva.” Tehát Pál apostol, Félix előtt, a római prokurátor (helytartó) előtt, az ellene irányuló bírósági perben, a vádbeszéddel szemben, ÚTNAK nevezte a tanítványi életet, az Úr Jézus követését, amit amúgy „szektának” (eretnekségnek, szakadásnak) mondott Tertullus.
--Szóval, a tanítványok KÉPVISELTÉK az „Úr útját” ott, bent, a Templomban, ahová rendszeresen jött Izráel egész népe.
--JELEN voltak, nem zárkóztak el, LEHETETT látni őket, lehetett velük találkozni, lehetett vitát is folytatni velük. A „só kikerült a sótartóból”. A „hegyen épített város” nem volt eltitkolható – s ők sem akarták eltitkolni azt. (Mt 5,12-16.) 🙂
Apcs 3:1 Péter és János pedig együtt mentek fel a templomba az imádkozás (proszeükhé) órájára, kilencre.
3./ VOLT az „imádkozásnak egy fix órája” (vagyis simán lehetett több is, de ez biztos, hogy volt, és még az időpontot is tudjuk: du. 3-kor találkoztak erre a célra). 🙂
--Felmerül a kérdés néhányakban: nem elég, ha csak magunkban imádkozunk? Az Úr Jézus nem azt mondta, hogy ne álljunk ki az „utcasarokra”, és ne imádkozzunk „fennhangon” és „sok beszéddel”? Ne hívjuk fel magunkra a figyelmet, és ne állítsuk be ilyen módon magunkat valami „nagy szentnek”? Inkább ajtó mögött, a „belső szobában” imádkozzanak a tanítványok – mondta nekik az Úr Jézus (Mt 6,5-6.) Ne „sok beszéddel” imádkozzanak – akkor ez az imádkozás „órája”, ha ez konkrétan azt is jelenti, hogy „legalább egy órát” imádkoznak együtt (ahogy egyébként az Úr Jézus a Gecsemánéban mondta a tanítványoknak – konkrétan Péternek: „Így nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem?”) – nem „sok beszéddel” fog együtt járni?
--Azt hiszem, a LELKÜLETRŐL van itt (Mt 6,5-6.) szó, és nem arról, hogy „darabra mennyi legyen az imaidő”, vagy, hogy „fizikailag hol valósuljon meg az imádság”.
--A „belső szoba” arról beszél, hogy LEGYEN „titkos kapcsolatod” is az Úr Jézussal, ne csak annyi, amennyit mindenki lát belőled. De, ha pl. börtönben volt Pál apostol, a „belső szobájába” hogyan tudott bemenni (láncok közt, pl. rabtartójával összekapcsolva, mint Péter is várt kivégzésére az Acs 12-ben)? Egyetlen egy módon: lelkében. Visszahúzódva, odafigyelve az Úr Jézusra, „gondolatban”. Ezt persze zavarhatták mások, próbálhatták neki megtiltani, akadályozhatták benne, mint Sztálin börtöneiben, vagy Rákosi alatt, vagy sok más helyzetben is... de az Úr Jézus OTT VOLT az Övéivel, és ezt a LEGBENSŐ „titkos kapcsolatot” végső soron nem lehet elvenni az embertől... megnehezíteni lehet, megkínozni és megölni lehet az embereket... de elvenni: nem.
4./ Mi történik az „imádság óráján”?
--Ők ismerték, mit jelent az imádság. A 10 nap alatt „kitartottak egy akaraton az imádságban és könyörgésben”. Aki TESZI, az tudja, mit jelent. Nem csak kérést, de azt is. Hálaadást, s ami ebből fakad, dicsőítést, imádatot is. És lerögzítést, áldás-mondást, megkötözést, feloldást, vagyis szellemi harcot. Ezt mind. És ez azt jelenti, hogy TETTET jelent az imádság, tevőleges CSELEKVÉST, a világ folyamatainak „formálását”, vagyis olyan RÁHATÁST, amitől ez a világ más lesz. Nem azonnal, lehet, és néha nagyon sok „befektetéssel”, nagyon sok harc árán, odaszánással, meg-megismételt imádsággal, folyamatban levő imádsággal, egymásba kapcsolódó imádságokkal – de ELVÉGZŐDNEK a dolgok, és az Úr cselekszik, és megvalósul, amit kérünk, és amit megértettünk az Urunktól.
--Aki bekapcsolódik, megváltozik. Isten ismeretére jutunk, és tud hozzánk szólni, tud formálni bennünket, belülről, és meg tudja tanítani egy-egy helyzetben mi a teendő, mihez hogyan álljunk hozzá, mit cselekedjünk. Mert vannak módok, vannak bizonyos tennivalók, egy-egy helyzetben, de ezt Ő tudja megmutatni, és egy idő után olyanná formál, hogy megértjük Őt, és azt, amit Ő, ott, akkor, akar tenni, vagyis, amibe nekünk bele kell kapcsolódnunk.
--Az imádság NEM unalmas. Nem „rutin-szerű”, előre „belátható” cselekvés... vannak ilyen részei is, talán – pl. hogy HÁLAADÁSSAL fogunk neki, és megtiszteljük ezzel az Urunkat. Vagy, hogy vannak kérések, amik ismétlődnek. De közben MÉGIS, ahogy kérünk, FIGYELÜNK az Urunkra, és Ő tudja mutatni a részleteket, a megközelítés módjait, és mindazt, amit Ő fontosnak tart.
--Egyre inkább „együtt-munkálkodókká” növekszünk ebben – ahogy az Úr Jézus is beszélt erről „barátainak”: Jn 15,14-16. Az imádság és a maradandó gyümölcs összekapcsolódik. 🙂
Apcs 3:1 Péter és János pedig együtt mentek fel a templomba az imádkozás (proszeükhé) órájára, kilencre.
Apcs 3:2 És hoztak (basztadzó – cipel, hordoz... elhordoz, eltűr) egy embert, aki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, akit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, amelyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templomba.
1./ Az, hogy „hozták”, jelzi ennek az embernek az egészségi állapotát.
--Kiszolgáltatott volt. Hiába parancsoltak volna rá, vagy kérlelték volna, hogy álljon a lábára, NEM TUDOTT lábra állni. Aki már volt beteg, tudja, mit jelent, amikor az embernek NINCS EREJE, amikor nem lustaságból, vagy akaratosságból, de KÉPTELEN megtenni valamit. (Pl. műtét után még felülni is fájdalommal járt, és alig bírt az ember fent lenni...) 🙂
--A beteg állapot kiszolgáltatottsággal, napi gyengeséggel, fájdalommal jár, és az ember átéli, hogy ez egy MÁSIK állapot. Ha vannak körülötte, akik megértik őt, együtt éreznek vele és segítenek neki, kicsit könnyebb. De, ha kárhoztatják őt ezért, vagy éreztetik vele, hogy ő most „már” terhet jelent, akkor nagyon nehéz helyzet.
--A társadalom „minőségét” jelenti, hogy hogy bánik betegeivel, időseivel, kiszolgáltatottjaival. Gondoskodik-e róluk, vagy sem, esetleg el akarja őket tenni az útból, mint Hitler tette a fogyatékosokkal. Az Úr a Törvényben az irgalmassági szabályokban megemlékezik a kiszolgáltatottakról. Betegekről is, szegényekről is, özvegyekről, árvákról is. Izráel népe közt azt AKARTA, hogy legyen gondoskodás róluk.
--A betegek megértése, a betegeken való segítség, olyan, mintha az Úr Jézus lenne ott általad. Ő mindig megindult a betegeken. És meggyógyította őket. Ha te tudod, tegyél meg mindent a gyógyulásukért (imádság, bölcsesség, tanács, segítség, fel nem adó módon), de annyit legalábbis, hogy OTT VAGY vele, meglátogatod („mikor beteg voltam, meglátogattatok engem” – mintha Jézust látogatnád meg – Mt 25 – a juhok tulajdonsága, nem a kecskéké, akik esetleg lenézik a beteget, kárhoztatják, hogy „miért lett beteg”, vagy kemény szívvel megfeledkeznek róla „testük elő elrejtik magukat” – Ézs 58.) 🙂
--Amit teszel a betegekért, az Úr Jézusért teszed, és NEKI teszed.
--Az irgalmasság néha nem tűnik „népszerűnek”, néha nagyon lenézik azt, de a menny másként látja. A szerzetesség egy része is így indult el az egyháztörténelemben – beginák... 🙂
--Ezt a beteg embert is azért hozták a Templom elé, hogy ITT KÉRJEN az emberektől „alamizsnát” (eleémoszüné – részvét, szánalom, könyörületesség, irgalmasság – ezt jelenti első jelentésében, de ugyanígy a jótékonyságot, adományt is). Sokan úgy értelmezik, hogy a „legkisebb értékű pénz odaadása” – „alamizsnálkodás”. De ez NEM ezt jelenti. Hanem azt, hogy MEGINDUL a szíved, és ADSZ, amennyit tudsz, vagy ott, abban a helyzetben, amennyi lehetséges, vagy bölcsnek tűnik.
--Ez az alamizsna-kérés ebben a korban a „szociális gondoskodáshoz” is hozzátartozott. Meg egy kényszerű helyzetből is fakadt, „hozzá kellett járulnia a betegnek is az eltartásához”. A kiszolgáltatottság nyomorúsága.
Apcs 3:3 Ez amikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kért őtőlük alamizsnát. 4 Péter pedig mikor szemeit reá vetette (atenidzó – figyelmesen /rá/néz, tekintetét rajta tartja, rámered, mereven /rá/néz) Jánossal egyben, mondta: Nézz mi reánk! 5 Az annak okáért figyelmezett (epekhó – figyel, odafigyel, figyelmét valamin tartja) reájuk, remélve (proszdokaó – úgy gondolta, várta, számított rá), hogy valamit kap (lambanó) tőlük.
1./ Milyen izgalmas helyzet!
--A kérés megszokott volt. A helyzetet – hogy valaki épp belép a Templomba – ki kellett használni. Mellette mentek el. Megszólította őket.
--De itt egy egészen más helyzet kezdett kialakulni, mint ami megszokott volt.
--Péter „rávetette szemeit”... az „atenidzó” egy speciális kifejezés. Nagyon nagy figyelmet, vagy „rámeredést” jelent.
--Lk 4,20 – ez a feszült figyelmet, a várakozást is jelentette, mint amikor az Úr Jézus a názáreti zsinagógában felolvasta az Ézs 61 szabadító Igéit. „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, 19 hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.” (Lk 4,18-19.) 🙂
--Lk 22,56 – vagy, ahogy Péterre nézett az a szolgálólány, aki felismerte a főpap udvarán a tűz mellett, hogy ő is Jézussal volt.
--Acs 1,10 – vagy, ahogy a tanítványok az égbe néztek, amikor az Úr Jézus felemeltetett előttük az Olajfák hegyén.
--Acs 6,15 – de Istvánra is így néztek a Főtanácsban levők, mert olyannak látták az arcát, mint egy angyalét. (Ez persze nem hatotta meg őket, főként, ahogy a szavait hallották. De letagadhatatlan volt.)
--Acs 7,55 – István azonban, a beszéde végén, „betekintést nyert a mennybe”, ahogy az Ige mondja, és kijelentést hozott – „Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatták őellene. 55 Mivel pedig teljes volt Szent Lélekkel, a mennybe függesztve szemeit (atenidzó) látta Istennek dicsőségét, és Jézust állni az Istennek jobbja felől. 56 És mondta: Íme látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állni. 57 Felkiáltva pedig nagy fennszóval, füleiket bédugták, és egy akarattal reá rohantak...” (Acs 7,54-57.) 🙂
--Acs 10,4 – Cornelius is így nézett az angyalra, aki megjelent neki: „ráfüggesztette szemeit”, ahogy Károli fordítja. Váratlan volt a megjelenés, szokatlan és természetfeletti. Az ember így néz az ilyesmire.
--Acs 11,6 – Péter is valahogy így számol be a látomásáról a mennyből leeresztett edényekkel kapcsolatban: „melyre szememet rávetve megnéztem és láttam...” (sok bbrrrr volt az edényben... és mégis elhangzott: „kelj fel, öljed és egyél”) – üzenet volt ez, amit Péter megértett, s kellett hozzá ez a megrázkódtatás. 🙂
--Acs 13,9 – egy másik helyzetben mást is jelent ez a tekintet, Saulus, ki Pál is, így nézett rá Barjézusra, erre az okkult emberre, aki el akarta fordítani a hittől Sergius Paulus tiszttartót (prokonzult). S kimondta a lerögzítést, a leleplező és az ítéletet hordozó szavakat. S amit mondott, meg is történt.
--Acs 14,9 – Pál „ráfüggesztette szemeit” a Listrában őt hallgató sántára, s „látta, hogy van hite, hogy meggyógyul” – s ennek alapján mondta: „Állj fel lábaidra, egyenesen!” S az azonnal „felszökött” (hallomai – felugrott, ugrál, szökdécsel) és járt. Ez ugyanaz a tekintet, amivel az Acs 3-ban találkoztunk. A természetfeletti meglátása, a hit meglátása, annak megérzése, (megértése), hogy az Úr itt most akar cselekedni. Ezt előzte meg ez a látás (atenidzó), és követte a SZÓ, és a CSELEKVÉS... „felemelte jobb kezénél fogva”. S jött a gyógyulás. Ott, az Acs 3-ban ezt olvassuk. Itt, az Acs 14-ben, nem olvassuk, hogy felrántotta, de az ember felkelt és szökdécselt és járkált. 🙂
--Acs 23,1 – amikor a Főtanács elé állt az apostol, és nagy jelentőséggel készült szólni, ugyanígy nézett rájuk – atenidzó – s lerögzítette, hogy ő teljes jó lelkiismerettel szolgált Istennek mind addig a napig.
Apcs 3:3 Ez amikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kért őtőlük alamizsnát. 4 Péter pedig mikor szemeit reá vetette (atenidzó – figyelmesen /rá/néz, tekintetét rajta tartja, rámered, mereven /rá/néz) Jánossal egyben, mondta: Nézz mi reánk! 5 Az annak okáért figyelmezett (epekhó – figyel, odafigyel, figyelmét valamin tartja) reájuk, remélve (proszdokaó – úgy gondolta, várta, számított rá), hogy valamit kap (lambanó) tőlük.
2./ János és Péter megérezték, ez most MÁS helyzet. „Együtt” néztek így rá... „szün”: vagyis, mindketten tették. Péter szólalt meg, de együtt voltak ebben a helyzetben. Egy akaraton. Mint „szolgálati egységben”.
--Sokat számít, ahogy együtt tudsz lelkigondozni, igét hirdetni, bizonyságot tenni, vagy szabadító szolgálatban részt venni valakivel. És sokat számít, ahogy a gyógyulásért is együtt imádkoztok vagy cselekszetek.
3./ A beteg ember még mindig abban reménykedett, hogy „valamit kap tőlük” – vagyis, adakozást várt.
--Van ilyen helyzet. Az Úr TÖBBET készít, mint amit a másik ember vár.
--A legtöbb evangélizációs helyzet ilyen. Nem csak meghallgatást kap, nem csak együttérzést, hanem JÖVŐT, lehetőséget, alternatívát, hogy dönthessen. Megmentést az Úr Jézustól.
--Ahogy ez az ember is – gyógyulást és megmenekülést.
--Ne jöjj zavarba attól, hogy „mást várnak tőled” az emberek, te tedd meg, ami rajtad áll. Amiért ott vagy. Amire a te Urad indít téged. Végezd el, mert ez a te részed. Az ember pedig majd elfogadja, alkalmazkodik hozzá, örülni fog neki – a JÖVŐ az övé, amit az Úr elkészített neki. Ne hagyd magad belenyomni abba, hogy „én nem így gondoltam”... vagy, hogy „én azt gondoltam, hogy”... (mint Naámás gondolta a 2Kir6-ban, Elízeus ajtaja előtt... „én azt gondoltam, hogy” – és képes lett volna lemaradni arról, amit az Úr készített el neki, a gyógyulásról).
--Te vagy a „meghatározó” helyzetben, NÁLAD van ott a jövő, az érték, a mennyei kincs, a megváltás üzenete – ne jöjj zavarba tőle, hogy „mást várnának tőled”. 🙂
Apcs 3:6 Péter pedig mondta: Ezüstöm és aranyam nincsen nekem. Hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! 7 És őt jobbkezénél fogva felemelte, és azonnal megerősödtek az ő lábai és bokái.

Az Úr Jézus gyógyítása.
--Nem tudunk gyorsan tovább lépni - ami a mi számunkra fontos lehet itt, most, ebben, a mi világunkban, azt kimerítjük ebből a különleges történetből, ahogyan itt az Úr cselekedett.
Itt vannak a jegyzeteim, ahogy nagyjából haladtunk (a múltkori találkozás végén feladtam Házi feladatként, nézzük végig: "mivel rendelkezünk", mi az, amink "VAN", amit kaptunk a mi Urunktól, amivel ÉLHETÜNK, ameddig itt élünk ezen a földön - ezeket áttekintettük, közösen, és utána a jegyzet mentén haladtunk tovább, nagyjából) 🙂
Apcs 3:6 Péter pedig mondta: Ezüstöm és aranyam nincsen nekem. Hanem AMIM VAN, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! 7 És őt jobb kezénél fogva felemelte, és azonnal megerősödtek az ő lábai és bokái.
1./ Van, amim nincs. És van, amim van. Fontos, hogy tudd: NEM az határoz meg téged, amid „nincs”, hanem amid VAN!
a./ Más szóval: lehet, hogy ez a világ lenézhetne anyagi helyzeted, státusod, elért eredményeid miatt – de az, amit KAPTÁL, amid VAN, ami oda van adva neked, hogy azzal rendelkezhess, és azt átadhasd másoknak, pótolhatatlan. Ha látják, ha nem látják, ha értik, ha nem értik... a TIÉD, mert megkaptad.
b./ Emlékszel rá, amikor Elízeus megkérdezte a két gyermekes özvegyet, egy korábbi „prófétafi” volt feleségét, hogy MIJE VAN otthon? Az asszony (2Kir 4) úgy jött oda hozzá, hogy valamit segítenie kell, mert a hitelező már a fiaira feni a fogát... és ő nem tud fizetni neki. Katasztrófa lesz, ha nem kap valami segítséget. És elhalt férje Elízeus prófétai iskolájához tartozott, hűséges volt, szerette az Urat. S Elízeus (nem pusztán a földi helyzetet látva) megkérdezte: „Mit tegyek veled?” De nem állt meg itt, mert jött a mennyei gondolat (az Úr egy lépést adott elé, és ehhez tovább kérdezett) – „Mondd meg nekem, mi van a házadban?” – másként: mid van otthon? Mi az, amid VAN? S a válasz a „szokásos” volt, vagyis így indult: „A te szolgálólányod házában NINCS egyéb, CSAK egy korsó olaj.” A „nincs”-csel indult. De hála az Úrnak, végül a „van”-nal zárult, bár hozzátette: „csak”. De ez már ELÉG volt a menny számára, Elízeus szívében azonnal meg is jelent a megoldás ... a mennyei megoldás. Ahogy a CSODA meg fog indulni. Ennyi elég volt: „mid van otthon”? Mi az, amivel RENDELKEZEL! 🙂
c./ Mid van, amit ne kaptál volna – természetesen: alázatosan mondjuk, hiszen mindent kaptunk. (1Kor 4,7.)
--De ez NEM foszt meg attól, hogy TUDJUK, hogy mit kaptunk.
2./ Mid van? Mi az, ami a TIÉD? Ha kaptad is, (mert mit ne kaptál volna, mindenünk, amink van, ajándék, kaptuk), akkor is a TIÉD. Nálad van, ott van, hogy igénybe vehesd, és járhass benne. A tiéd, és azért kaptad, hogy ÁLDÁS legyen – neked is, a környezetednek is, a tágabb környezetednek is. Kaptad.
a./ Egy csomó dolog lehet „nálad”, amire eljutottál életed során, eddigre:
--Tanultság, olvasottság, bevésett információk, rálátás, jó gondolkodásmód, bölcsesség... a tiéd, (lehet, hogy drága szüleid „öröksége”, mert ők járattak megfelelő iskolába, vagy kapcsoltak össze megfelelő tanárokkal, példát jelentő személyekkel – de most már a tiéd).
--Edzettség, jó testi erőnlét, kiállás, fizikai teherbírás, szívósság, a munkában való jó helytállás? Ügyesség? Kézügyesség? Ebben is tanultság, hogy tudod, mit, hogyan kell elvégezni, mihez hogyan kell hozzákezdened?
--Pénzügyi ügyesség? Rálátás az anyagi dolgokra, érzék, hogyan tudod megsokszorozni azt, amid van?
--Kapcsolati tőke? Ismerőseid vannak, jól tudsz kapcsolatokat teremteni? Olyan ember vagy, aki, ha belép valahová, máris valahogy megszeretik?
--Munkahelyeden, vagy szélesebb kihatással vezető vagy? Rád néznek többen? Vagy talán sokan is? Van szavad? Van kihatásod?
--Tapasztalatok aranybányájával rendelkezel? Sok helyzetet átéltél, megőrizted magad a keserűségtől, önsajnálattól, s a dolgokhoz hálásan és készséggel állsz hozzá? Van mennyei bizalmad is, miközben tapasztalatokkal rendelkezel?
--S máris ott vagyunk, amivel mindannyian rendelkezhetünk, a MEGVÁLTÁS nyomán... hiszen valamennyien örökösök vagyunk. 🙂
b./ Örökösök vagyunk: Jézus Krisztus a MEGVÁLTÁS során örökössé tett bennünket. S azok, amiket kaptunk, mind a MIÉINK... lehet, hogy egyelőre „potenciálisan”, úgy, hogy Ő megígérte, „kiharcolta”, és nyújtja neked, s te a HIT által kell átvedd ezeket, egyiket is, másikat is, egyiket esetleg a másik után, vagy van, amit „egyszerre” is megkapsz – de a TIÉD, ajándékképpen, felhatalmazásképpen, használatra, hogy örülj, hogy boldog légy és munkatársként tudj hozzáállni az élethez.
Mid van tehát így, a megváltás alapján?
--Jn 14,27 – az Ő békességét megosztotta velünk. Az Ő örömét is: Jn 15,11. „megmaradjon bennünk az Ő öröme”... Jn 17,13 – „ők az én örömömet teljesen bírják magukban”. Ereje: Fil 4,13 – és az Ő öröme a mi erősségünk... ott dolgozik bennünk Isten országának ereje is (Neh 8,10.) Ő az Ő országát is megosztotta velünk – az Ő országának örömüzenetével együtt: Lk 22,29. „adok nektek... országot...”. Mt 24,14 – az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon... méghozzá úgy, hogy az Úr „együtt munkálkodik velünk”, akik hirdetjük az Ő evangéliumát (Mk 16,15-20.) 🙂
--Nekünk ígéreteink vannak – 2Kor 1,20 – Mert az Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére mi általunk. Vagyis, ezt Ő végezte el, nyitotta meg az ígéretek tárházát, és mi járunk ezekben az ígéretekben, s így látszanak meg ezek a gyakorlatban. Az emberek így ismerik fel ezeket, látják meg, és dicsőítik Istent ezekért. 🙂
--Közösségünk van Ővele, velünk van minden nap a világ végezetéig. 1Kor 1,9. Mt 28,20. Zsid 13,5-6. 🙂
3./ No, ezek között volt, amit Péter és János átadott. Amivel ők, ott, akkor rendelkeztek, és ezt tudták is, és ki is mondták, és át is adták.
Amim van, azt adom neked – a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!
--Ez az övé volt. Jézus Krisztus neve. És az Ő hatalmának ereje.
--Pál apostol azért imádkozott, hogy mi megismerjük, mit kaptunk, mivel rendelkezünk: Ef 1,14-23. 🙂
--Ezzel természetesen a HIT által élünk – figyelünk Őreá, és amire ott nyit kaput, azt mondjuk és tesszük meg. Nem „recept-szerűen”, hanem figyelve Őreá.
--De nem engedjük, hogy az ördög megfosszon attól, amink van, hitetlenséget, kicsinyhitűséget, félelmet, kisebbségi érzést támasztva bennünk. A menny mindig harcban lesz az ellenséggel szemben és az emberi-vel szemben is. 🙂
Apcs 3:6 Péter pedig mondta: Ezüstöm és aranyam nincsen nekem. Hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! 7 És őt jobbkezénél fogva felemelte, és azonnal megerősödtek az ő lábai és bokái.
4./ Kelj fel, és járj! – más szóval: gyógyulj meg, álljon helyre teljesen az egészséged. Jézus Krisztus nevében.
a./ Itt NEM imádkozott, hanem felhívott a cselekvésre.
--Felhívott a HIT gyakorlására.
--Felhívta ezt az embert, hogy LÉPJEN a HIT által, engedjen az Úr Jézus indításának, és így NYERJE meg a gyógyulást. Legyen az övé, ami amúgy is neki volt elkészítve.
b./ Ennek az embernek az engedelmessége, készsége, s a gyakorlati lépése – engedett a felrántásnak – RÉSZE volt annak, hogy az övé lett a gyógyulás, ami neki volt elkészítve.
--Elméletileg lett volna arra is esély, hogy NEM enged ennek a felhívásnak? Igen. S a gyógyulás elmaradt volna? Szerintem igen.
--Bár biztos, hogy vannak, akik úgy tekintik, hogy Isten akarata mindenképpen megvalósul. De egy-egy ilyen HIT-helyzetben nagyon sok múlik azon, hogy az ember enged-e Isten szavának: pl. a MANNÁT időben kellett felszedni.
--Aki kiment, kapott. Aki nem? Hát, szerintem annak nem jutott, főleg, ha napkelte után ment ki érte. Megmondta az Úr, hogy mikor kell menni.
--Vagy egy másik példa: Mózes és A BOT KINYÚJTÁSA – ki kellett nyújtsa, hogy Isten véghez vihesse, amit akart. Pl. a Vörös tenger kettéválasztását. Megmondta Mózesnek, nyújtsa ki a botját (még azt is mondta, hogy „válassza ketté” a tengert... valójában Ő volt, Aki szelet támasztott, Ő cselekedett, Ő választotta ketté – de nem úgy, hogy Mózes „ráhagyta”... hanem úgy, hogy KI-KI A MAGA RÉSZÉT megtette a dologban).
Ha Mózes nem enged, vagy félbehagyja? Hát... az Úrnak NAGY terve volt ez a tenger-szétválasztás... fontos volt, nagyon... EZÉRT bízta Mózesre, mert TUDTA, hogy Mózes meg fogja cselekedni. 🙂
--De van egy másik példa is Mózes életéből, ahol sokkal jobban lehet ezt látni: a 2Móz 17-ben, amikor Mózes botjának, illetve annak, hogy Mózes a HIT által felemeli, és felemelve tartja a botját, még jobban látszott a JELENTŐSÉGE.
Amikor Józsué lent a harctéren küzdött az Amálekita hadsereggel. Mózes pedig a hegyen, rátekintve a harci síkra, felemelte a kezét az Úrhoz, és ebben ott volt a botja is, és ameddig FELEMELVE tartotta, Józsué győzött.
Amikor Mózes elfáradt, és leeresztette a kezét a bottal, Amálek visszanyerte az erejét, és a harci helyzet átfordult, Amálek került győztes pozícióba. S ezt Mózes látta, látta Húr is és Áron is, ezért segítettek Mózesnek helyt állni: követ gördítettek alá, és két kezét ketten, két oldalról, alátámasztották, hogy TUDJA tartani a benne levő bottal együtt.
S így – EZEN AZ ÚTON – Józsué győzött... Amálek már nem tudta visszaszerezni a kezdeményezést. Végül ott maradt a harci síkon, holtan, vagy sebesülten, vagy elmenekült. Minden esetre Józsué „leverte őket fegyer élével” – ahogy az Ige fogalmaz.
--Tehát a KETTŐ ÖSSZEFÜGGÖTT itt, ennél a számunkra olyan világosan feljegyzett történetnél – NEM véletlenül. Látnunk kell annak a jelentőségét, hogy az Úr előtt állunk, hogy az Úr Jézus nevében MEGTESSZÜK, amit Ő mond, amire indít, és akkor a KETTŐ össze fog dolgozni: a HIT általi jelképes cselekedet (a HIT szava), és az, amit az Úr tesz, a szabadítás. (Pl. gyógyítás, vagy helyreállítás, vagy anyagi gondoskodás, stb.) 🙂
c./ Úgyhogy itt, Péter, NEM „kért az Úrtól” (ki tudja, korábban már mennyit kért, és mennyire ott volt az Úr előtt, egész napjában), hanem PARANCSOLT, kimondta az Úr szavát, egy mennyei BIZONYOSSÁGGAL, a HIT által.
--Ezt látjuk akkor is, amikor az Úr tanítja a tanítványokat arra, hogy parancsoljanak a „hegynek”, hogy ugorjon a tengerbe, és ha HISZNEK, meg lesz.
„És Péter visszaemlékezve, mondta neki: Mester nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt. 22 És Jézus felelvén, mondta nekik: Legyen hitetek Istenben. 23 Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! – és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz neki, amit mondott. 24 Azért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek.” (Mk 11,22-24.) 🙂
--Nyilván nem „receptre” vesszük ezt, nem parancsolgatunk a Gellérthegynek, hogy ugorjon a Dunába. De lehetnek olyan helyzeteink, amikor kértünk valamit az Úrtól, s Ő azt mondja: „Hajrá. Mondd ki. Tedd meg. Lépj!” – s rajtunk múlik, hogy megtesszük-e. Pl. egy betegségnek, depressziós hullámnak, vagy más nehézségnek (mint „hegynek”) parancsolhatunk, hogy ugorjon a „tengerbe”, vagyis térjen ki az utunkból, hagyjon el bennünket... s meg lesz. A HIT által. 🙂
d./ A HITNEK más jelképes cselekedeteiről is olvasunk az Igében, s ezek biztathatnak bennünket, hogy mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe, sőt, vagyunk is, rendszeresen, amikor pl. az Úrvacsorát vesszük.
--Az is a HIT egyik „jelképes cselekedete” – s ez maximálisan a tiéd, az Úr Jézus parancsa alapján. (Pl. lehet, hogy egy alkalommal, „mint gyógyszert” veszed be, gyógyulást kérve az Úrtól. Vagy a szabadításhoz való ERŐ lesz benne, és így veszed igénybe.)
--Ugyanígy mondja az Úr Jézus a Mkt 16,15-20 verseiben, hogy „betegekre vetik kezeiket és meggyógyulnak”. Ez is a HIT cselekedete, s ebben az értelemben a HIT „jelképes cselekedete”, ahogy ezt olvassuk az Úr Jézusról, Aki volt, hogy így gyógyított (pl. a Lk 4,40-ben „mindenkire rávetette kezét”... a Mk 8,23-ban a vak szemeibe köpött és kezét rátette, és megkérdezte, lát-e valamit. S mivel még nem volt teljes a gyógyulása, ISMÉT rávetette a kezeit a szemeire, és megint megkérte, tekintsen fel... s a gyógyulás teljes lett... vagy a Lk 13,13-ban, ahol a 18 éve meggörbedt asszonyra vetette kezeit – felegyenesedett, és dicsőítette Istent... s vele kapcsolatban az Úr Jézus azt is mondta, hogy a sátán kötözte meg eddig az időig), vagy így áldotta meg pl. a gyerekeket (Mk 10,16.).
--De ugyanígy bibliai alapon az olajjal való megkenés is a HIT egyik (jelképes) cselekedete. A „jelképes” kifejezés NEM lekicsinylő, hanem azt jelenti, hogy TÖBBET hordoz magában, mint ami csak látszik belőle. A mennyel ÖSSZEKÖTTETÉSBEN történik. S a menny erejét, hatalmi működését hozza be ide a fizikai világba, a HIT által. (Jak 5,14 – a gyülekezet véneinek felelőssége, hogy megtegyék a HIT által. A tanítványok is megtették: Mk 6,13. „És sok ördögöt – démont – űztek ki, és olajjal sok beteget megkentek és meggyógyítottak.”) 🙂
--Az Ószövetségben egyik történet a másik után jut eszünkbe: pl. Illés az 1Kir 17,21-ben ráborult, háromszor is a halott gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz: „Én Uram, Istenem, térítsd vissza egy gyermek lelkét őbelé.” Elízeusról pedig azt is olvassuk a 2Kir 4,34-ben, hogy száját a halott gyermek szájára tette, szemeit a szemeire, kezeit a kezeire, és így megmelegedett a gyermek teste. Utána fel és alá járt a házban, majd újra felment és ráborult. Akkor a gyermek trüsszentett vagy hétszer, és kinyitotta a szemeit. 🙂
--Elízeus sót szórt Jerikónál az ártalmas vízbe, illetve lisztet a mérgező növényből főzött ebédbe, és az ártalom eltűnt. (2Kir 4,41.) A HIT által tette ezeket, a Szentlélek vezetése alapján, NEM a fizikai dolog hozta be a változást, hanem az Úr tett csodát, de a fizikai lépés, az anyag, amit felhasznált, HOZZÁ tartozott a csodához. 🙂

--Rengeteg mindent megbeszéltünk a gyógyulással kapcsolatban.
--Még, mielőtt a "HIT jelképes cselekedeteit" tovább vettük volna, (ahol a múlt héten abbahagytuk), megnéztük, mi a "normális" megközelítés a betegséggel, az egészséggel, a gyógyulással és Isten akaratával kapcsolatban.
--Először ennek a jegyzetét másolom be - bár előtte a Zsolt 115 és az Ézs 38,18-19 verseit is megnéztük (pontosabban végigolvastuk Ezékiás király "visszaemlékezését" az Ézs 38-bó), és lerögzítettük, hogy az Úr SZERETI az életet, a gyógyulást, a helyreállítást, az egészséget. Ő EZT pártolja (és munkálja).
--Ahogy végigvettük ezt az üzenetet, két bizonyságtételt is hallottunk, egyiket rövidebben a másikat hosszabban, a Zoom útján résztvevőktől - nagyon izgalmasak voltak.
--Akkor íme az első jegyzet:
Gyógyulás
1./ VAN egészség.
a./ Hálát adunk.
--Akkor is, ha még nem ismerjük, mit jelent a betegség. (Mások helyzetéből azért tudjuk.)
b./ Jóra használjuk fel – AZ ÚRÉ
--az erőnk,
--az időnk,
--a figyelmünk,
--a képességeink,
--a lehetőségeink (az egészségünkből, erőnkből, teljesítőképességünkből fakadó lehetőségeink is, de az anyagi lehetőségeink is... a státusunkból fakadó lehetőségeink, adottságainkból fakadó lehetőségeink, pl. tanulságunkból fakadóak, stb.).
c./ Jót teszünk, jóra törekszünk (Ef 2,10.)
--Ez az egészség kincse és lehetősége.
2./ Van betegség
a./ A bűneset miatt.
b./ Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál... tehát a halál: ellenség. És ami hozzá vezet (a betegség) is, ellenség.
c./ Törvényszerűen itt van a világban – de NEM törvényszerű, hogy téged is elérjen.
d./ Ha elért, SEM törvényszerű, hogy
--kiterjedjen, hogy
--ott maradjon, hogy
--részleges vagy teljes képtelenséghez vezessen, vagy
--halálhoz vezessen.
e./ Ebben a világban alapvetően törvényszerű, EZÉRT küzd ellene az orvostudomány
--ahol győz, ott örülünk, hálásak vagyunk, elismerjük a küzdelmeket, a jó hozzáállást, stb.
--ahol kísérletezik, de még bíztat, ott szenvedjük (és várjuk, hogy jól sikerüljön)
--ahol tehetetlen, ott a halál jönne
f./ Miben más az IGE és a HIT hozzáállása?
--ahol győz az orvostudomány, ott örülünk (nem vagyunk orvos-ellenesek, hanem GYÓGYULÁS-PÁRTIAK) – és hálásak vagyunk KÉT irányban is:
aa./ az orvosnak is, hogy felelősségteljes, gondoskodó és partner volt, és
bb./ az Úrnak is, Aki most, ott, az orvos keze által gyógyít (Ő a gyógyító).
--ahol csak kísérletezik ott:
aa./ imádkozunk, és ezzel erősítjük a jó hatásokat
bb./ imádkozunk és kérjük a mellékhatások semlegesítését
cc./ alapvetően annyira az Úrban bízunk, mintha nem tudna más segíteni (áldás, védelem, gyógyulás tekintetében).
--ahol tehetetlen:
aa./ NEM adjuk fel.
bb./ Imádkozunk az IGE alapján (Jn 15,7.)
cc./ Imádkozunk a HIT alapján (Mk 11,23-24.)
dd./ Imádkozunk az IRGALMASSÁG alapján (Ézs 38)
ee./ Imádkozunk FEL NEM ADVA, szüntelen könyörögve (Lk 11,5-8. 18,1.)
ff./ Imádkozunk az ÍGÉRETEK alapján (Mt 7,7-8.) – kinek-kinek milyen élő Igéje van, mit kapott, értett meg az Úrtól, amiből biztatást nyert arra, hogy meghallgatja őt az Úr Jézus.
gg./ Imádkozunk, MÁST NEM tehetünk (amiről hallunk, hogy lehet – megpróbáljuk), de végső MENEDÉKKÉNT tesszük – Zsolt 40,2-3.
hh./ Imádkozunk az ÚR ISMERETE alapján (Ki Ő, megismertük, szeretjük, kiáltunk Hozzá – 2Móz 15,26 – Ő Gyógyító. Zsolt 103 – teljességre törekszik.)
ii./ Imádkozunk TÖBBED MAGUNKKAL, egyeztetett hittel (Mt 18,19.)
jj./ Imádkozunk BÖJTÖLÉSSEL
kk./ Imádkozunk DICSŐÍTÉSSEL (tudatosan hálát adva – Zsolt 50,23.)
ll./ Imádkozunk, mert Ő mondta (Zsolt 50,15.)
3./ És mi történik? Több minden lehet.
a./ Azonnali csoda-gyógyulás (ezt szeretjük a legjobban).
b./ Folyamat-gyógyulás
--rövidebben (lehet, hogy csak pár nap, s azt mondják az orvosok is, hogy csoda, vagy, hogy ilyen gyors gyógyulásra ők sem számítottak)
--hosszabban (ez is jó, főként, ha látszik is az előrehaladás – ha nem látszik, mi HITBEN járunk, NEM látásban... 2Kor 5,7.)
c./ Részleges gyógyulás
d./ Még, ha nem látszik is meg, még nem biztos, hogy nem is történik meg (Galcsik Attila, akinek felnyitották a gerince mellett, s a HALOTT rákos daganatot találták ott – Attila a családtagjai kérésére ment el MÉGIS az orvoshoz, holott TUDTA, hogy az Úr cselekedett imádságára)
e./ Még, ha meghalna is, jobb, ha az Úrral hal meg, mint Nélküle (Róma 14,7-9.)
Gyógyulási Igék bibliaiskolára
1./ Acs 10,38.
2./ Lk 4,18-19.
3./ Ézs 53,4-5.
4./ Mt 8,3 – „Akarom...” 🙂
Isten ismeretét kapod – Zsolt 103. 2Móz 15,26.
És így TUDOD, hogy Jézus Krisztus Gyógyító! 🙂
Gyógyító Ige
Péld 4,20-22.
Zsolt 107,20.
Jn 6,63.
Jn 15,7.
1Pét 1,23 és Jak 1,18 – ÁLTALA – új élet és ami még ebből fakad.
Gyógyítás parancsa
Mk 16,15-20. Nekünk mondja.
Lk 10,8-9.
Mt 10,1.7-8.
Mk 6,7.12-13.
Lk 4,18-19.
Ez az Övé.
Mt 12,28-30. Ahogy Ő cselekszik, bennünket is bekapcsol. Aki nincs velem, ellenem van. Aki velem nem gyűjt, tékozol.
(Ez utóbbi igeversek közül is jó sokat végigolvastunk és beszéltünk.) 🙂
S akkor jött a folytatás, ha már rövidebbre is szabva - a HIT jelképes cselekedeteivel kapcsolatban.
--Előbb a rézkígyó története, majd a pészahi bárány vérének az ajtófélfára és a szemöldökfára való felfestése a tizedik csapás előtt, a HIT által. (S hozzá a Jn 1,29 - mint az előbbihez a Jn 3,14-16. A beteljesedés.)
--Nem tudtunk mindent végigvenni, de a jegyzetet végig ideillesztem, hogy ha legközelebb már tovább haladunk az Acs 3 történetén, az itteni összefüggésből ne hiányozzon semmi. Szóval, a jegyzet végét már nem fogod hallani élőben a Bibliaiskolán - ezt csak írásban tettem ide.
Akkor itt a második jegyzet - a múlt heti folytatása:
Igazából a rézkígyó felállítása is hasonló cselekedet volt (a HIT "JELKÉPES CSELEKEDETE) – 4Móz 21,9 – aki FELNÉZETT rá a HIT által, az maradt életben.
--Aki nem nézett fel – az belehalt a kígyómarásba.
--NEM a rézkígyó gyógyított... hanem az Úr. De kellett hozzá az ember „jelképes HIT-cselekedete” – vagyis, hogy felnézzen a rézkígyóra.
--Ez persze ELŐKÉPE volt az Úr Jézus megmentésének (Ő is beszél róla a Jn 3,14-ben) – Ő ugyanúgy fog „felemeltetni”, mint ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában. S aki HISZ majd Őbenne (ahogy ott, a „felnézés” a HIT cselekedete volt, itt jelképesen „néz fel” az Úr Jézusra), az MEGMENEKÜL.
--Ő a Megmentő, s nem egy „jelkép” (pl. kereszt, vagy egyéb ereklye) ment meg, s a „felnézés” itt, az Újszövetségben valójában a HITET jelenti. S ez most itt SZÓBAN nyilvánul meg:
„Mert, ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és a szívedben hiszed, hogy feltámasztotta Őt Isten a halálból, megmenekülsz. Mert szívvel hiszünk az igazságra, és szájjal teszünk megvallást az üdvösségre.” (Róma 10,9-10.) 🙂
(Nem a rézkígyó gyógyított – 2Kir 18,4 – Ezékiás király össze kellett törje, mert az évszázadok során a dolgok megváltoztak, sok mindent elfelejtett a nép, sok mindenhez babona /vagy legenda/ társult, és a végén, ezt a rézkígyót más úgy tisztelték, mintha egy istenség lett volna... és áldoztak előtte.)
e./ Ha belegondolsz, Izráel EGÉSZ népének fel kellett festenie a bárány vérét az ajtófélfákra és a szemöldökfára. Így menekültek meg.
--Kik? Azok, akik bementek és bezárkóztak azon az éjszakán. (2Móz 12 – és ez azóta is ott van a széder este üzenetei között... nem véletlen, hogy bárányról van szó, amit János is idéz a Jn 1,29-ben. Előkép volt – s az Úr AKARTA, hogy mindenki a lehető legteljesebben ÁTÉLJE, hogy TUDJÁK, amit majd Ő fog tenni... és felismerhessék azt.)
--A HIT jelképes cselekedete OTT egy megmentő cselekedet volt – vagyis, pontosabban, RÉSZE volt a csodának, és az ENGEDELMESSÉGET (valójában a HIT általi engedelmességet) fejezte ki.
--S utána a visszaemlékezés része, egészen a BETELJESEDÉSIG, amikor az Istennek „Ama Báránya” tényleg elveszi a világ bűneit. S ekkor ez a visszaemlékezés lehetőséget ad nekik, hogy FELISMERJÉK az Isten TÉNYLEGES megmentő cselekedetét. 🙂
f./ Ha visszagondolsz Joás király nyilaira – vagyis arra, amit Elízeus parancsára lőtt ki napkelet felé és amiket utána ugyanígy, a próféta szavára kellett a földbe lőnie... ezek az Úr győzelmét „készítették elő”, vagyis „tették lehetővé”, jóllehet az Úr hatalma felette volt annak, amit az emberek ebből „igénybe vettek”.
--Joás CSAK háromszor lőtt a földbe – utána abbahagyta.
--A próféta haragra gerjedt: MIÉRT kellett abbahagynod? Így nem lesz teljes a győzelmed, nem vered meg a szíriaiakat a megsemmisülésig – csak háromszor győzöd le őket.
--Egyetlen ilyen „HIT-cselekedet” vezetett eddig a korlátozásig? Igen. Az Ige ezt tanítja. (Ahogy Mózesnél is a felemelt bot szorosan összefüggött Józsué győzelmével.) 🙂
Apcs 3:6 Péter pedig mondta: Ezüstöm és aranyam nincsen nekem. Hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! 7 És őt jobbkezénél fogva felemelte, és azonnal megerősödtek az ő lábai és bokái.
5./ Még egy kérdés felmerül itt, vagy más gyógyítási történetek kapcsán: „Akarja-e Isten, hogy meggyógyuljak?”.
--S ez a kérdés sokakat gyötör.
--„Én kész lennék elhinni, hogy Ő meggyógyít, ha BIZTOSAN tudnám, hogy Ő ezt akarja...” – csak épp nem tudom biztosan, hogy akarja-e.
--Ez az ALAPVETŐ bizonyosság, hogy az Úr akarja-e: nagyon fontos a győzelemhez.
a./ Az alapkiindulás, hogy Ő az élet Ura, Fejedelme, és ezért az élet mellett áll, úgy az örökkévalóságban, mint ezen a világon.
--Ő meggyógyította a betegeket, ameddig itt járt a földön. (Acs 10,38. Lk 4,18-19. Azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa - 1Jn 3,8. Zsid 2,14-15.) 🙂
--Nem volt, akit ne tudott volna meggyógyítani, és nem volt, akit elküldött volna – az egy szem szíroföníciai asszony kivételével (akit végülis meggyógyított, de ott a HITÉT próbálta meg, és állította a tanítványok elé). Amúgy az asszony nem mást kért, mint, hogy Jézus Krisztus MONDJA KI, hogy lánya meggyógyul. Ő akkor hisz. (Mk 7.)
--Ahogy a százados is ezt tette – azt mondta, hogy nem kell, hogy eljöjjön az Úr Jézus, elég, ha SZÓVAL mondja. Ez is a HIT jelképes cselekedete – mármint, ha az Úr Jézus kimondja. 🙂
--Szóval, az Úr Jézus meggyógyított mindenkit, aki az ördög hatalma alatt volt. (Acs 10,38.)
--És ez nem „azért” volt, hogy „bebizonyítsa”, hogy Ő az Úr, és a Király az Isten országában? És, hogy eljött az Isten országa? A királyság? De igen, bizonyította. És voltak is, akik hittek (pl. Nikodémus is így jött el hozzá – tudjuk, hogy Istentől való vagy, Istentől jöttél tanítóul /didaszkalosz/, mert senki sem teheti e jeleket, amiket Te teszel, CSAK, ha az Isten van Ővele). Igen, voltak, de voltak, akiket kifejezetten zavart, és ezért el akarták némítani: „ez az ember ’túl sok csodát’ tesz – ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog Őbenne, és eljönnek a rómaiak és elveszik tőlünk mind egy helyet, mind e népet”... s ezt pont Lázár feltámadása után mondták. (Jn 11,47 – eljutottak odáig, hogy még Lázárt is meg akarták ölni, hiszen élő bizonyíték volt az Úr Jézus csodái mellett. Jn 12,10.) 🙂
--Szóval, bizonyíték volt. De vajon, „csak” ezért voltak a jelek és csodák?
--Az én meggyőződésem, hogy Ő MA IS UGYANOLYAN, mint akkor volt. Tegnap, ma és örökké. Zsid 13,8. Tehát Ő ma is Gyógyító, ahogy a Neve is mondja: „Szabadító” (Mt 1,21 – megmenti a népét a bűneiből... s ahogy én értem, a bűnök következményeitől is... ld. Ézs 9,6 – hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság Atyjának, békesség fejedelmének... ebben ott vannak a CSODÁK, s ez a név nem fog megváltozni.).
--Ő TUDOTT irgalmasságra is indulni – Őt átjárta, hogy milyen nyomorult helyzetben vannak az emberek (mint „pásztor nélkül való juhok” – kiszolgáltatva az ellenségnek... Mt 9,36 és Mk 6,34). Betöltötte amit a prófécia mondott Róla: Ez 34,16. Saját Maga kereste meg őket és gyógyította, mentette meg. Nézd meg a Mk 1,41-et - IRGALMASSÁGRA (könyörületességre) indult, ahogy ez a leprás odajött Hozzá és azt mondta: "ha akarod, megtisztíthatsz engem". Egyszerűen megindult a szíve... és kinyújtotta kezeit, megragadta őt (kézrátétel), és mondta: "AKAROM, tisztulj meg!". Ő AKARJA... akarta ott, és akarja most is. 🙂
Ez 34:11 Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána. 12 Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után, amely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján. 13 És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjükre, és legeltetem őket Izrael hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén. 14 Jó legelőn legeltetem őket, és Izrael magasságos hegyein lesz akluk, ott fekszenek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izrael hegyein. 15 Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugtatom meg őket, ezt mondja az Úr Isten. 16 Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, [és] legeltetem őket úgy, mint illik.
b./ Az Ézsaiás 53 is Róla szól, Aki elhordozza bűneinket, és Akinek sebeiben mi meggyógyultunk.
Ézs 53:4 Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! 5 És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése Rajta van, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg.
--Vannak, akik „lelki” gyógyulásra gondolnak itt, de az Ige két helyen is idézi ezt az Újszövetségben, s az egyiknél teljesen világos, hogy fizikai gyógyulásról van szó. Vagyis, az egyikről is lehet szó, de a másikról (a fizikairól) biztos, hogy szó van:
Máté 8:14 És bemenvén Jézus a Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. 15 És illette annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkelt, és szolgált nekik. 16 Az est beálltával pedig vittek Hozzá sok ördöngőst (démonizáltat), és egy szóval kiűzte a tisztátalan lelkeket (szellemeket), és meggyógyított minden beteget. 17 Hogy beteljesedjen, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólva: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.
--Ez az a hely, ahol egyértelművé lesz, hogy a fizikai gyógyulásról szól a prófécia, vagyis arról is, egészen biztosan.
--Pedig itt az Úr Jézus még nem halt meg a kereszten. De a sátánt már legyőzte, pl. a böjtölése idején, és ERŐVEL tért vissza, a Lélek erejével a pusztából. (Ld. Lk 4,14.) 🙂
--De utána legyőzte a kereszten is. És arra pedig utal a másik igeszakasz, ahol a megváltás világosan előttünk van – a gyógyulás üzenetével együtt:
1Pét 2:21 Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett értetek, nektek példát hagyván, hogy az Ő nyomdokait kövessétek. 22 Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott. 23 Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre. 24 Aki a mi bűneinket Maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg. 25 Mert olyanok voltatok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
--A gyógyulás nem kétséges, „Akinek sebeivel gyógyultatok meg” – s ezzel függ össze a Jakab levelében olvasható egyértelmű útmutatás: ha beteg valaki, hívja magához a gyülekezet véneit, imádkozzanak felette, kenjék meg olajjal, és vegye igénybe a gyógyítást. Persze a bűnrendezéssel együtt.
c./ Tehát, ALAPKIINDULÁSKÉNT az a bizonyosságunk, hogy Ő AKARJA a gyógyulásunkat.
--S erről sok-sok igevers szól az egész Bibliában.
--Nem csak a Jelenések könyvében, ahol a „majd”-ról van szó, és nem csak az Ószövetségben, ahol a „volt”-ról. Hiszen az, amit a Jakab levelében olvasunk, az Újszövetség gyülekezeti életének „jelenjéről” szól. NINCS változás és NINCS visszavonás ezzel kapcsolatban. (Jak 5,14-15 - "és a hitből való imádság megtartja /szódzó - amiben ott a felemelés, megszabadítás, megmentés és a gyógyítás jelentése is/ a beteget és az Úr felsegíti /egeiró - felállítja, feltámasztja, stb./ őt...".) 🙂
Ez az alapkiindulásunk, és így nézünk az egész Apostolok Cselekedeteire is - ez nem a múltról szóló beszámoló pusztán, hanem BIZTATÁS a jelen hűségeseinek, és mint IGE, feltámasztja a HITET most is, ebben a mi korszakunkban is. Ámen. 🙂

Az Acs 3,10-18 szakaszáról beszéltünk részletesebben.
--A gyógyulással kapcsolatos két történetet most nem olvastam fel - később.
--Az Evangélium gazdag tartalmát viszont áttekintettük.
--S azt is megláttuk, az emberben mi dolgozik az ellen, hogy a radikális, természetfeletti beavatkozások, a csodák, odaállítsák az Úr elé... a készség titka az életünkben... 🙂
--Az Evangélium gazdag tartalmával folytatjuk legközelebb, az Acs 3,19-21. szakaszból, s ami még utána következik... ha az Úr megsegít, és élünk (ahogy Jakab levelében olvassuk). 🙂
Íme a jegyzeteim:
Apcs 3:8 És felszökve, megállt és járt és bement ővelük a templomba, járkálva és szökdelve és dicsérve az Istent.
Apcs 3:9 És látta őt az egész nép, hogy jár és dicséri az Istent.
Apcs 3:10 És megismerték őt, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templom Ékeskapujában. És megteltek (pimplémi/pléthó) csodálkozással (thambosz – elképedés, megdöbbenés) és azon való álmélkodással (eksztaszisz – kimozdítás, elmozdítás, áthelyezés – átvitt értelemben is, lelkileg kizökkenés, elragadtatás, önkívület, extázis, megdöbbenés, félelemmel átszőtt csodálkozás), ami történt ővele.
1./ Mi volt a különleges ebben a helyzetben.
a./ A gyógyulás.
--Az élete, élethelyzete, egészségi állapota teljesen megváltozott.
--Egyik pillanatról a másikra történt mindez – ami CSODÁT jelentett.
--Látható módon, szemük láttára történt és az eredménye is ott volt a szemük előtt, letagadhatatlanul. Ami megerősítette, hogy ez CSODA volt.
--Természetfeletti beavatkozás, amit nem nagyon lehetett ott, abban a helyzetben „magyarázni” (kimagyarázni, megokolni, tudományosan elfogadhatóvá tenni).
b./ Az, hogy ezt az embert mindenki ismerte évek, évtizedek óta.
--Nem volt kétség a személyazonosságával kapcsolatban. Ismerték, tudták ki ő és milyen helyzetben van. Elkönyvelték éveken, évtizedeken keresztül annak, akinek megismerték, látták.
--Nem lehetett kibúvót keresni a csoda ténye alól azzal sem, hogy „kicserélték” az embert, vagy, hogy „nem is volt ilyen beteg” – mint a vakon született esetében (Jn 9) próbálták a jeruzsálemi vallási vezetők. Ott sem sikerült, mert a szülei bizonyították a személyazonosságát.
--Miért próbálnák ezt megkérdőjelezni? Hogy NE KELLJEN elhinni a CSODÁT, ne kelljen „kiszolgáltatniuk magukat” annak a TÉNYNEK, hogy Isten itt van, jelen van ebben a világban, beavatkozik, CSELEKSZIK. S miért nem olyan jó ezt elhinni? Azért, mert akkor az is érvényes, amit Ő MOND, és akkor meg kellene változni, Hozzá kellene igazítani az életünket. (Pl. azt is elfogadni, hogy az Isten Fia, Jézus volt a Messiás, Akit elvetettek, megfeszítettek – és Aki ténylegesen feltámadt... ez pedig teljes átformálódással járt volna az életükre nézve.)
c./ Az, hogy semmi más nem volt erre magyarázat, csak az Úr Jézus neve, vagyis az Ő lénye, s az, hogy a tanítványok Őt képviselték.
--Ez pedig azzal járt, amit az előbb említettem, hogy át kell formálniuk a gondolkodásukat, el kell fogadják, hogy TÉNYLEG Jézus a Messiás, és ÁT KELL ADJÁK Neki az életüket.
--Ami megtérést jelent. Őszinte bűnbánatot, átadást, megváltozást, új kezdést, azt, hogy KIENGEDIK a kezükből a végső értékítéletet és a végső döntéseket magukkal kapcsolatban. Vagyis, TUDATOSAN átadják a döntést a feltámadt Úr kezébe.
--Ez pedig nem jó hír azoknak, akik ezt nem akarják megtenni. De persze jó hír azoknak, akik KERESTÉK az Urat, és vágyják Őt, az Ő igazságát, azt, hogy bebizonyosodjon, hogy TÉNYLEG Ő-e az Úr.
2./ Ez a CSODA hatása, ha az leellenőrizhető.
--Azonnali hatása kizökkent, meghökkent, s ezzel LEHETŐSÉGET ad arra, hogy az ember ÚJ MÓDON gondolja át az életét, az élethelyzetét, és az Istennel kapcsolatos hozzáállását.
--Sokszor az emberek beleütköznek ilyen csodákba. Saját életükben is, vagy úgy, hogy hallanak másoktól a friss csoda hatása alatt beszámolókat. És ez megütközteti őket, megállítja a saját jól bevált (beváltnak hitt) útjaikon. S ELGONDOLKODTATJA őket.
--Ilyenkor KÉT lehetőség van:
a./ Vagy megállnak, elgondolkodnak és levonják a logikus következtetéseket – vagyis ELISMERIK az Urat annak, Aki Ő ténylegesen.
b./ Vagy megpróbálnak valami magyarázatot találni és magukat „kimenteni” a CSODA hatása alól. Racionalizálják a helyzetet, hallgatnak azokra, akik korábban már megtalálták a „csodás eseményekre szóló magyarázatokat” (pl. Mt 12 – „az ördögök fejedelme által, Baálzebul által cselekszi ezeket a csodákat”). Mindezt AZÉRT, „hogy ne legyen igaz”, amit letagadhatatlanul láttak, hallottak, amiről értesültek és ami felkavaró és megállító volt. Ami csodálkozással töltötte el őket is, vagyis eltöltötte volna, ha gondolataikkal nem állították volna meg ezt a lelki folyamatot (ahogy a Római levél ír erről a BELSŐ megállító hozzáállásról: „feltartóztatás és felcserélés”... Róma 1,18-26... s tovább).
3./ Bármilyen furcsa is ez a nem hívő emberek számára, Isten SZÁMOL ezzel a lehetőséggel. TUDJA, hogy az emberekben dolgozik egy ilyen folyamat.
a./ Már az első bűnesetnél ez fordult elő.
--A nyilvánvaló csodákat, az ajándék-tényeket SEMMIBE véve az ember kibúvót talált magának a gyanakvásban és megszerezte, amit megkívánt, szembe fordulva a Teremtő Urával, Akiről úgy gondolta, „nem látja” és „nem tudja”, amit ő most tesz, utána pedig majd „meglátjuk”.
b./ Azóta is újra és újra, a visszahívogatás, a figyelmeztetés, a prófétai szó és a mennyei beavatkozások útján, a Mindenható Isten BELEÜTKÖZIK abba, amit az ember gondol, szól és cselekszik, SZEMBEN azokkal a csodákkal, amik körülveszik őt.
--Egy példa: 1Kir 20,23 – Benhadád szíriai király alattvalói így racionalizálták a vereségüket – „a hegyek istenei az ő isteneik”... de, ha a síkságon ütközöl meg velük, nem fognak legyőzni téged... Pedig a nyilvánvaló túlerő ellenében győztek az Izraeliek felettük. De a racionalizálás – kimagyarázás – nyomán újra nekik mentek. És megint vesztettek. 🙂
--Ez az Újszövetségben is ott van – ahogy a Jn 9-ben láttuk, ill. a Mt 12-ben, ott lesz az Acs 3-4 fejezeteiben is. Nem tudnak mit mondani a nyilvánvaló csodák ellenében, de Izráel vallási vezetői NEM akarják elfogadni a TÉNYEKET. (Mert akkor változtatni kellene, meg kellene térniük.)
c./ Egyéni, személyes életünkben is így van ez – eldől, MIT AKAR az ember. S ennek megfelelően fog dönteni, elfogadja-e azt, amivel az Úr keresi meg, pl. csodákkal is, imameghallgatásokkal is, stb. vagy elutasítja ezeket, kimagyarázva és a felejtés homályába taszítva a tapasztalatokat.
--Ezt az Úr majd, egy nap, az ítéletben elő fogja hozni – kinek-kinek az életében, személyesen. Felhozza, amin átment, amit gondolt, mondott és cselekedett. És nyilvánvalóvá lesz ott az Úr előtt az emberek gondolkodása. Róma 2,14-16. 🙂
--Kibúvó ott nem marad.
Apcs 3:11 Mikor pedig ragaszkodott (krateó – megragad, megfog, fogva tart, el nem enged, ragaszkodik, stb.) Péterhez és Jánoshoz az a sánta (khólosz), aki meggyógyult (iaomai), az egész nép álmélkodva (ekthambosz – meghökkent, megdöbbent) összefutott (szüntrekhó – összesereglik) őhozzájuk a tornácba (hé sztoa – oszlopcsarnok), mely Salamonénak neveztetik.
1./ Milyen fontos, hogy ez az ember RAGASZKODOTT Péterhez, Jánoshoz, és általuk az ő Urukhoz is.
--A tömegnyomásnak nem adta meg magát – nem vonta vissza a tanúságtételét.
--Nem is ő akart a középpontba kerülni, félretolva Jánost és Pétert.
--ODAKÖTÖTTE magát és képviselte azt, ami történt – a CSODÁT.
2./ A hűség, az elkötelezettség, a bátorság, még, ha „kénytelen-kelletlen módon” van is jelen (nem keresi magának az ember, de „BELEKERÜL” a helyzetekbe, és NEM adja meg magát a tömegnyomásnak) – ezek JELLEMVONÁSOK, és a jövőt meghatározzák egy ember életében.
--Ha ő itt most kitart Péter és János mellett, a sokasággal, a kritikusokkal ellentétben is, akkor valószínűleg, később is könnyebb lesz majd kitartania.
--AHOL leteszed a voksot, OTT találnak majd téged a kísértések, később. S ott lehet, hogy könnyebb kitartanod, ha már felvállaltad a helyzetedet. Pl. bekerül valaki egy kollégiumba, ott az első adandó alkalommal célszerű letenni a voksot az Úr Jézus mellett, ill. amellett, hogy mibe megy bele és mi lesz túl az ő határain – később ehhez már könnyebb tartania magát, mintha később próbálna meg visszakozni és határokat húzni.
3./ Érdekes, de az Isten országa így, a HŰSÉGESEK, az állhatatosok, az elkötelezettségre készek útján jut tovább mindig.
--Sidrák, Misák és Abednegó – Dán 3. „De, ha nem tenné is...” 🙂
--De már előtte, a Dán 1-ben meglátszott, hogy az Úrtól való határokat eldöntötték, hogy megőrzik az életükben. Minden más ebből fakadt. Az Úr kijelentése is így jött hozzájuk.
4./ S még egy: ez az ember ÍGY ISMERTE meg az Úr Jézust.
--A csoda odavonta őt.
--De utána még hallotta az igehirdetést is.
--Azután ott volt Péterék mellet a Főtanács előtt is.
--Ahogy hűséges maradt, hozta hozzá közel egyre inkább az Úr az Igét, a kijelentést, a megértést és megismerést. Mint a vakon született ember esetében: Jn 9 – „Ki az, Uram, hogy higgyek Benne?” 🙂
--Ez MA IS így működik. Sok ember lát, hall csodákat, sőt, része is van benne (személyes beszélgetések alkalmával kiderül ez, hogy az Úr nagyon sokakat megkeres egyszer-kétszer ilyen módon az életükben – s rájuk bízza, mit kezdenek ezzel majd a későbbiekben) – de az, hogy az Urat megismeri-e, és Vele fog-e majd járni, azon fog múlni, hogy HŰSÉGES-E ahhoz, amit már megkapott, átélt. Ha ebben megmarad, megismeri a megszabadító Urat. Van ebben egy törvényszerűség – Jn 8,31-36. Vagy: a Lk 16-ban, a hamis sáfár példázatában is találunk erre utaló üzeneteket. S a mustármag példázata is figyelmeztet erre. Piciny mag – nagy fa lesz... de kell hozzá, hogy elvettessék, megmaradjon. Mint a szántóföldbe vetett mag(ok) példája, vagyis a magvető példázata – Mt 13. Nem minden föld lesz termőképes. Vagyis, nem minden mag fog teremni.
Apcs 3:12 Mikor pedig ezt látta Péter, mondta a népnek: Izrael férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal műveltük volna azt, hogy az járjon?
1./ NEM mi, NEM mi, NEM mi... nagyon fontos mai üzenet.
--A sikerből sokan szeretnének elismertséget, népszerűséget, követők sokaságával rendelkező „szolgálatot (ministry) kovácsolni”.
--De NEM rólunk szól, nem a mi pénzünkről, sikerességünkről, követői táborunkról, létszámunkról szól.
2./ NEM az „erő”, és NEM a „jámborság” (eüszebeia – Isten-félelem, „kegyesség”, Istennek tetsző élet) – eredményezte a gyógyulást.
--Nem jelenti ez azt, hogy semmibe vehetnénk azt, hogyan élünk.
--Nem jelenti ez azt, hogy hiábavaló az önmagunk átadása, a megtisztulás, átformálódás az életünkben, amikor szeretnénk, hogy az Úr CSODÁVAL beavatkozzon az életünkbe, vagy mások életébe.
--Nem jelenti ez azt, hogy ne lenne különleges „erő a mennyből” egy-egy helyzetben, ne lenne speciális „meglátogatás” egy-egy gyógyulás alkalmával.
--Nem jelenti ezeket. De fontos LERÖGZÍTENI, hogy NEM ezek hozzák be a gyógyulást. A természetfeletti az Úr ajándéka, és nem a mi „erőfeszítéseink gyümölcse”. Legalábbis itt világossá teszi Péter apostol, és ÍGY hirdeti az Úr Jézus megváltását.
3./ A CSODA funkciója kettős: annak segít, aki átélte, aki megkapta a gyógyulást (a mennyei irgalmasság megnyilvánulása), és azoknak is segítségére van, akik hallják vagy látják – mert megismerhetik a „csoda forrását”, a Megváltót.
--Itt Péter világosan látta, hogy Jézus Krisztust kell és lehet hirdetni.
--Az életünkre ez – szerintem – általános érvényű. A csoda azt segíti elő, hogy az Úr Jézust megismerhessék az emberek.
--Az imádságom és vágyam, hogy soha ne boruljon fel ez a harmónia az életemben. A természetfeletti JÉZUSRÓL beszél, NEM rólam, és ARRA ad lehetőséget, hogy az emberek Őt ismerjék meg... s én ERRE adom oda magam, hogy Őt hirdessem! 🙂
Apcs 3:13 Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette (doxadzó) az Ő Fiát, Jézust, Akit ti elárultatok (paradidómi), és megtagadtatok (arneomai) Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja (apolüó).
Apcs 3:14 Ti pedig azt a Szentet és Igazat megtagadtátok (arneomai) és kívántátok (aiteó – kértétek, kérelmeztétek), hogy a gyilkos ember bocsáttasson (kharidzomai – kedvében jár, ajándékoz, elenged pl. adósságot) el nektek.
Apcs 3:15 Az Életnek Fejedelmét pedig megöltétek. Akit az Isten feltámasztott a halálból, aminek mi vagyunk (tanú)bizonyságai.
Apcs 3:16 És az Ő nevében való hit által erősítette meg az Ő neve ezt, akit láttok és ismertek. És a hit, amely Őáltala van, adta neki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.
1./ Itt az Evangélium. A CSODA kapcsán az Úr Jézus lesz a középpontban!
--Milyen tényeket rögzít le az apostol? (Jézust megtagadták, elárulták, átadták, mást kértek ki Helyette, megölték. Jézus az Isten Fia. Az Élet Fejedelme. Meg lehetett ölni. De Isten feltámasztotta Őt. Ennek a tanúi az apostolok. Isten MEGDICSŐÍTETTE az Ő Fiát, Jézust. Megdicsőítette a feltámadással is, de az Úr Jézus egy másik tényként az Ő kereszthalálára is ezt mondta: megdicsőítette az Atya. Jn 12,23. Sőt, Péternek is így beszél a mártírhalálról: Jn 21,19.)
--A feltámadás erejéről pedig ez a CSODA is bizonyságot tesz. A MEGDICSŐÍTETT NÉV tette, és a HIT, ami Őáltala (az Élő Jézus, az Élet Fejedelme) által van, adta neki ezt az épséget... 🙂
--Az Evangélium folytatódik mindjárt, méghozzá a bűnbánat és döntés üzentével.
2./ Amiről még lehetne itt beszélni: az Ő NEVE. És a gyógyulás a Bibliában. (Az Acs 4,12 is az Ő Nevének üzenetét adja elénk. És még beszélünk a gyógyulásról is majd.)
Apcs 3:17 De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból (agnoia) cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek (arkhón) is.
1./ Mennyire izgalmas. Az előbb láttuk, hogy az ember a bűn indítékaitól sodortatva még azt is letagadja, (vagy kimagyarázza), amit saját szemével lát. És MÉGIS, itt egy MÁSIK jellemzőjéről szól az embernek: arról, hogy el van homályosodva a látása, meghomályosult, (Ef 4,18.), és most sok ponton teljes tudatlanságban van.
--Az Úr pedig KÉSZ ezt látni, ennek betudni a gonoszság lépéseit (pl. az Úr Jézus megtagadását, eladását és megölését is – az Úr Jézus is így imádkozott kivégzőiért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” – Lk 23,34.).
--Ez SEGÍTHET a megtérésben is, bocsánatot kérni is talán könnyebb így... és a LÉNYEG, hogy meglépjék a döntést, és ne kötözzék meg őket saját gonosz cselekedeteik. (Péld 5,22 – saját bűnének kötelével kötöztetik meg...)
Apcs 3:18 Az Isten pedig, amikről eleve megmondta (prokataggelló – előre bejelent) minden Ő prófétájának szája által (pl. Ézs 53,1-6.), hogy a Krisztus elszenvedi, ekképpen töltötte be.
1./ Ez NEM azt jelenti, hogy „Isten volt az oka”, hanem Ő ELŐRE látta, előre megmondta, kijelentette.
--Amit megmondott, amit előre látott, így valósult meg. Így ment végbe. Így történt meg. Így lett háromdimenziós valósággá.
--Előre lehetett látni – vagyis, ahogy a történelem lépéseibe betekintett az Úr, így előre megláthatta. De az emberek töltötték be. S miközben az emberek töltötték be, valójában Isten terve valósult meg – a MEGVÁLTÁS terve.
2./ Itt a Krisztus szenvedéséről van szó, a megváltáshoz szükséges odaadásról és arról, hogy a bűneinkért eleget tett.
--Zsolt 22,12-20.
3./ Isten töltötte be. Ezek próféciák voltak. De mégsem úgy, „direkt módon”, hogy valakit automatává tett, rákényszerített, hanem úgy, hogy ami gonoszt tettek az emberek, azt „használta fel” és fordította át jóvá.
--1Móz 50,20 – ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de az Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa... 🙂
4./ De ebből NEM az következik, hogy akkor az emberek „ártatlanok”, hanem ÉPP ELLENKEZŐLEG: az következik ebből, hogy akkor, MOST, bánd meg a bűneidet! Kezdj újat. Istennel. Hívd segítségül Őt.
Apcs 3:19 Bánjátok meg (metanoeó) azért és térjetek meg (episztrefó – visszatér, hazatér, megfordul, visszafordul), hogy eltöröltessenek (exaleifó – kitöröl, eltűntet, letöröl, mint a tábláról a krétát) a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés (anapszüxisz – felfrissülés, enyhülés, fellélegzés, megkönnyebbülés) idei (kairosz) az Úrnak színétől (proszópon – arc, tekintet, ábrázat, kinézet... jelenlét, személy, ember).
Apcs 3:20 És elküldje a Jézus Krisztust, Aki nektek előre hirdettetett (prokérüsszó).
Apcs 3:21 Akit az égnek kell magába fogadnia (dekhomai) mind az időkig (khronosz), míg újjáteremtetnek (apokatasztaszisz – helyreállítás) mindenek, amikről szólt az Isten minden Ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.

--Mi a MEGMENTÉS üzenetének tartalma. Mi nem maradhat ki az Evangéliumból.
--Nem szégyelljük. Meghirdetjük, mert az Úr végzi a munkáját - általa s általunk.
--Ő él, jelen van, formál, dolgozik... mi pedig képviseljük Őt.
A jegyzeteim:
Az első néhány pontot átismételtük, hogy bele tudjunk kapcsolódni az üzenettel abba, amit a múlt héten jó gyorsan átvettünk. Most volt rá időnk... Szóval, nem hiábavaló onnantól ideilleszteni a jegyzetet, ahonnan most átvettük. 🙂
Apcs 3:13 Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette (doxadzó) az Ő Fiát, Jézust, Akit ti elárultatok (paradidómi), és megtagadtatok (arneomai) Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja (apolüó).
Apcs 3:14 Ti pedig azt a Szentet és Igazat megtagadtátok (arneomai) és kívántátok (aiteó – kértétek, kérelmeztétek), hogy a gyilkos ember bocsáttasson (kharidzomai – kedvében jár, ajándékoz, elenged pl. adósságot) el nektek.
Apcs 3:15 Az Életnek Fejedelmét pedig megöltétek. Akit az Isten feltámasztott a halálból, aminek mi vagyunk (tanú)bizonyságai.
Apcs 3:16 És az Ő nevében való hit által erősítette meg az Ő neve ezt, akit láttok és ismertek. És a hit, amely Őáltala van, adta neki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.
1./ Itt az Evangélium. A CSODA kapcsán az Úr Jézus lesz a középpontban!
--Milyen tényeket rögzít le az apostol? (Jézust megtagadták, elárulták, átadták, mást kértek ki Helyette, megölték. Jézus az Isten Fia. Az Élet Fejedelme. Meg lehetett ölni. De Isten feltámasztotta Őt. Ennek a tanúi az apostolok. Isten MEGDICSŐÍTETTE az Ő Fiát, Jézust. Megdicsőítette a feltámadással is, de az Úr Jézus egy másik tényként az Ő kereszthalálára is ezt mondta: megdicsőítette az Atya. Jn 12,23. Sőt, Péternek is így beszél a mártírhalálról: Jn 21,19.)
--A feltámadás erejéről pedig ez a CSODA is bizonyságot tesz. A MEGDICSŐÍTETT NÉV tette, és a HIT, ami Őáltala (az Élő Jézus, az Élet Fejedelme) által van, adta neki ezt az épséget... 🙂
--Az Evangélium folytatódik mindjárt, méghozzá a bűnbánat és döntés üzentével.
2./ Amiről még lehetne itt beszélni: az Ő NEVE. És a gyógyulás a Bibliában. (Az Acs 4,12 is az Ő Nevének üzenetét adja elénk. És még beszélünk a gyógyulásról is majd.)
Apcs 3:17 De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból (agnoia) cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek (arkhón) is.
1./ Mennyire izgalmas. Az előbb láttuk, hogy az ember a bűn indítékaitól sodortatva még azt is letagadja, (vagy kimagyarázza), amit saját szemével lát. És MÉGIS, itt egy MÁSIK jellemzőjéről szól az embernek: arról, hogy el van homályosodva a látása, meghomályosult, (Ef 4,18.), és most sok ponton teljes tudatlanságban van.
--Az Úr pedig KÉSZ ezt látni, ennek betudni a gonoszság lépéseit (pl. az Úr Jézus megtagadását, eladását és megölését is – az Úr Jézus is így imádkozott kivégzőiért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” – Lk 23,34.).
--Ez SEGÍTHET a megtérésben is, bocsánatot kérni is talán könnyebb így... és a LÉNYEG, hogy meglépjék a döntést, és ne kötözzék meg őket saját gonosz cselekedeteik. (Péld 5,22 – saját bűnének kötelével kötöztetik meg...)
--Acs 17,30 – a pogány hátterű emberekre nézve is így szól az üzenet – „e tudatlanság idejét elnézvén (hüreidón – figyelmen kívül hagy, szemet huny vmi felett) az Isten, most parancsolja (paraggelló) mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek (metanoeó)”.
--De az a tény, hogy „tudatlan voltam”, NEM MENT FEL az alól, ami most előttem áll, miután felismerem, amiben vagyok, amibe kerültem. A megtérés áll előttem... 🙂
Apcs 3:18 Az Isten pedig, amikről eleve megmondta (prokataggelló – előre bejelent) minden Ő prófétájának szája által (pl. Ézs 53,1-6.), hogy a Krisztus elszenvedi, ekképpen töltötte be.
1./ Ez NEM azt jelenti, hogy „Isten volt az oka”, hanem Ő ELŐRE látta, előre megmondta, kijelentette.
--Amit megmondott, amit előre látott, így valósult meg. Így ment végbe. Így történt meg. Így lett háromdimenziós valósággá.
--Előre lehetett látni – vagyis, ahogy a történelem lépéseibe betekintett az Úr, így előre megláthatta. De az emberek töltötték be. S miközben az emberek töltötték be, valójában Isten terve valósult meg – a MEGVÁLTÁS terve.
2./ Itt a Krisztus szenvedéséről van szó, a megváltáshoz szükséges odaadásról és arról, hogy a bűneinkért eleget tett.
--Zsolt 22,12-20.
3./ Isten töltötte be. Ezek próféciák voltak. De mégsem úgy, „direkt módon”, hogy valakit automatává tett, rákényszerített, hanem úgy, hogy ami gonoszt tettek az emberek, azt „használta fel” és fordította át jóvá.
--1Móz 50,20 – ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de az Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa... 🙂
4./ De ebből NEM az következik, hogy akkor az emberek „ártatlanok”, hanem ÉPP ELLENKEZŐLEG: az következik ebből, hogy akkor, MOST, bánd meg a bűneidet! Kezdj újat. Istennel. Hívd segítségül Őt.
Apcs 3:19 Bánjátok meg (metanoeó) azért és térjetek meg (episztrefó – visszatér, hazatér, megfordul, visszafordul), hogy eltöröltessenek (exaleifó – kitöröl, eltűntet, letöröl, mint a tábláról a krétát) a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés (anapszüxisz – felfrissülés, enyhülés, fellélegzés, megkönnyebbülés) idei (kairosz) az Úrnak színétől (proszópon – arc, tekintet, ábrázat, kinézet... jelenlét, személy, ember).
Apcs 3:20 És elküldje a Jézus Krisztust, Aki nektek előre hirdettetett (prokérüsszó).
Apcs 3:21 Akit az égnek kell magába fogadnia (dekhomai) mind az időkig (khronosz), míg újjáteremtetnek (apokatasztaszisz – helyreállítás) mindenek, amikről szólt az Isten minden Ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.
1./ Ez is az Evangélium része.
a./ Bűnbánat (metanoia – új felismerésre jutás, szándék megváltoztatása, maga meggondolása, megbánás)
b./ Megtérés (episztrefó) – ez visszafordulást, irányváltást jelent, azt, hogy valaki hazatér, mint a tékozló fiú. (Ld. Lk 15 – a folyamatot is láthatod.)
--A kettő, együtt, amellett, hogy HIT-re jut az ember, feltámad a BIZALOM a Megváltóban, és segítségül hívja az Ő nevét, a bűnbocsánat és a helyreállítás útja. (Róma 10,9-10. Acs 2,21. Ott a hit és ott a szó is. S az Úr, Aki mindezt megcselekszi.)
--Az egyik is, a másik is, tartalmaz érzelmi és értelmi elemeket, és összekapcsolódik az akarattal.
--A megtérés az Ószövetségben is ismert volt. Hágárnak is ezt mondta az angyal. (1Móz 16.)
--2Kir 23,25 – Jósiás királyról mondja: „Nem volt király, aki ’úgy megtért volna’ (súb – visszatérés, hazatérés, megfordulás), az Úrhoz teljes szívéből és teljes lelkéből és teljes erejéből, Mózesnek minden törvénye szerint; de utána sem támadott hozzá hasonló.”
--Keresztelő János is ezt hirdette – s összekapcsolta a megtérés cselekedeteivel. Figyelmeztetést jelentett ez a korában, hogy rendezniük kell dolgaikat, mert az ítélet az ajtó előtt áll. S az Isten országa is. EZÉRT meg kell térni – hogy az ítélet helyett az Országgal és annak Urával tudjanak találkozni. Jó értelemben. EZ volt az ÚTKÉSZÍTÉS. (A megtérés jelentette az utat az Úr eljöveteléhez, vagyis, ÍGY FEL FOGJÁK ISMERNI, így fogják TUDNI majd FOGADNI Őt, és nem mennek el mellette, és nem fogják megtagadni, eladni és megölni.) – Mt 3 és Lk 3. 🙂
--Az Úr Jézus is hirdette, és a tanítványokat is erre küldte ki: Mt 4,17. (Mk 1,14-15.). Mt 10,1.7-8.
--S Pünkösd után az apostolok is ezt hirdették: Acs 2,38-39.
2./ Az Evangélium része a bűneltörlés is (bűntől való megtisztítás, a bűn erejének megerőtlenülése és a bűn feletti győzelemmel való megtöltés – 1Jn 1,9. Zsid 9,26. és 28. szemben a Zsid 10,4-el és Zsid 10,11-el.) és a „felüdülés” az Úrnak „színétől”. 🙂
a./ Eltörli a bűneinket.
--Ez bűnbocsánatot is jelent. Ef 1,7.
--Azt is jelenti, hogy a lelkiismeretedet tisztává teszi – nem kell vádolnod magad többé semmi miatt. („Magadnak is megbocsáthatsz.”)
--Ez azt is jelenti, hogy megigazít, igazzá tesz Őelőtte. Eltörölt bűnökkel szabadon bejöhetsz Őelé. (Róma 5,1. és 9. „Minekutána azért most megigazultunk az Ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen, Őáltala...” Zsid 4,16. Bátran, bizalommal...) 🙂
--Ez azt is jelenti, hogy igazzá formál, felöltözöd az igazságot, olyanná leszel, mint aminek Ő akart, akar, aminek a bensődet megteremtette, valóságos igazságban és szentségben (Ef 4,24.) és ez lesz a jellemződdé. (Átformálódási – megszentelődési – folyamat útján. Az Ő, bennünk munkálkodó élete ereje által: Róma 8,1-4.) 🙂
--Ez azt is jelenti, hogy „Isten igazságává” lettél, leszel, és így Őt ismerik meg rajtad keresztül is. (2Kor 5,21.) 🙂
Jel 1:5 És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,
Jel 1:6 És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.
Ef 1:5 Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint,
Ef 1:6 Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,
Ef 1:7 Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.
Kol 1:13 Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;
Kol 1:14 Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata;
Zsid 9:12 És nem bakok és tulkok vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.
Zsid 9:13 Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára:
Zsid 9:14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, Aki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.
Zsid 9:15 És ezért új szövetségnek a közbenjárója Ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.
Zsid 9:26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje (atheszétisz – hatálytalanítás, megszüntetés, semmivé tétel, érvénytelenítés) a bűnt.
Zsid 9:27 És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:
Zsid 9:28 Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése (anaferó – felvisz, felhoz, áldozatot bemutat, feláldoz, felemel, magára vesz, vállal, elvisz – Jn 1,29: airó) végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre.
Zsid 10:1 Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
Zsid 10:2 Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
Zsid 10:3 De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
Zsid 10:4 Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje (afaireó – elvesz vmit, eltávolít, levesz, levág, lemetsz, eltöröl, megfoszt vmitől) a bűnöket.
Zsid 10:5 Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem,
Zsid 10:6 Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
Zsid 10:7 Akkor mondám: Íme itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
Zsid 10:8 Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél amelyeket a törvény szerint visznek,
Zsid 10:9 Ekkor ezt mondotta: Íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli (anaireó – hatálytalanít, megszüntet – elpusztít) az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
Zsid 10:10 Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
Zsid 10:11 És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni (periaireó – levesz, elvesz, köröskörül eltávolít, megszüntet, eltöröl) a bűnöket.
Zsid 10:12 Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ült az Istennek jobbjára,
Zsid 10:13 Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az Ő ellenségei.
Zsid 10:14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
b./ És „felüdít” – eljönnek a „felüdülés idői” Istentől.
Apcs 3:19 Bánjátok meg (metanoeó) azért és térjetek meg (episztrefó – visszatér, hazatér, megfordul, visszafordul), hogy eltöröltessenek (exaleifó – kitöröl, eltűntet, letöröl, mint a tábláról a krétát) a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés (anapszüxisz – felfrissülés, enyhülés, fellélegzés, megkönnyebbülés) idei (kairosz) az Úrnak színétől (proszópon – arc, tekintet, ábrázat, kinézet... jelenlét, személy, ember).
Apcs 3:20 És elküldje a Jézus Krisztust, Aki nektek előre hirdettetett (prokérüsszó).
Apcs 3:21 Akit az égnek kell magába fogadnia (dekhomai) mind az időkig (khronosz), míg újjáteremtetnek (apokatasztaszisz – helyreállítás) mindenek, amikről szólt az Isten minden Ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.
1./ Az Evangélium része:
a./ Bűnbánat
b./ Megtérés
c./ A bűnök eltörlése (bűnbocsánat, megtisztítás, megigazítás, igazzá formálás)
d./ Felüdülés.
2./ Ez a „felüdülés” legalább kettőt jelent:
a./ Itt, ezen a helyen az Úr Jézus VISSZAJÖVETELÉT és az ÚJJÁTEREMTÉST jelenti, („új ég és új föld”).
--Szűkebb értelemben: Izráel helyreállítása – Ezékiel könyve – 37 – nagy sereg áll elő a csontokból – Lélekkel megtöltve.
--Az Úsz-ben is van ilyen kép, az egész földre, minden népre vonatkozóan: Mt 19,28. róma 8,19-23. Ef 1,10.)
--A Föld helyreállításáról is szól az Ige: Ézs 35,1. 41,18-19.
--Más törvényszerűségek hatnak – megszűnik a kezdeti átok, a terméketlenség és a munka feletti átok: Ézs 32,15. Jer 31,12. Az állatvilágban is: Ézs 11,6-9. 65,25.) Az emberi élet minden területén – Ézs 65,20-24.
--Új ég és új föld: Jel 21,1. 2Pét 3,13.
--Háború nélkül: Ézs 2,4. Mík 4,3. Agg 2,22. Dán 2,44.
b./ De amúgy ez az egyéni életünkben is igaz – miután befogadtuk az Úr Jézust (bűnbánatra jutottunk, megtértünk, HITTÜNK Benne, és bűneink eltörlésre kerültek) – JÖN a mennyei felüdítés. A helyreállítás. A rendbetétel.
--Az életünk is rendbe kerül. (Tartozásaink, elrendezetlen kapcsolataink, elrontott döntéseink, félbehagyott dolgaink, stb. lépésről-lépésre rendezésre kerülnek a Szentlélek vezetése alapján, Isten erejével és bölcsességével.)
--A környezetünk is elkezd rendeződni. A közvetlen környezetünk, de a tágabb, a legszélesebb környezetünk is, ahogy az Úr az Ő Igéjével, s általunk, az Ő jelenlétével elkezdi formálni azt. Munkahelyünk, lakókörnyezetünk, ahol megfordulunk, akikkel kapcsolatban vagyunk, szélesebb értelemben vett lakóhelyünk, országunk is talán, ha elegen kezdünk hozzá (imádsággal és Igével).
--A gyógyulás, a belső gyógyulás is elkezdődik, vagy csoda útján hirtelen megy végbe, vagy, ha következetesen járunk Vele, lépésről-lépésre elfoglaljuk ezeket az örökségi területeket is. (Lehet, hogy lesz, ami nem lesz a miénk... de amire a lábunkat rátesszük, már előre odaadta nekünk az Urunk. Józs 1,1-9.)
--Ezen felül jönnek „eseti” felüdülések (pl. „meglátogatás az Úrtól”, valami új ígérettel, vagy régiek megerősítésével), és vannak „rendszeres” felüdülések – dicsőítés, istentisztelet, imaközösség, stb.
3./ Az Úr Jézus visszajövetele is része az Evangéliumnak.
--Jeleiről Ő beszélt velünk – s a KÉSZSÉGRŐL is, ahogy várjuk Őt. Készenlétben. (Mt 24. Mk 13. Lk 17. 21. Jn 16.)
--Az apostolok is szóltak róla: 1Kor 15. 1Thess 4-5. 2Pét 3. Róma 8.
--A Jelenések könyve is szól.
--Itt, Acs 3-ban is erről van szó. 🙂

--A fő hangsúly azon volt, hogy "EZEK a napok voltak, amikről a próféták előre szóltak". És a "felüdülés" napjai, az eszkatológiai (utolsó idős) jelentésen kívül, a MOSTANI időszakra vonatkozó jelentéssel. A "kellemetes" (kegyelmi, kivételezett, kedves, elfogadott) időkről, s az üdvösség "napjáról", ami nem "csak majd lesz", hanem ami MÁR, MOST ITT VAN. (2Kor 6,2-3.) 🙂
--Az elején a Zsolt 115-ben láttuk, hogy a "kicsiket és a nagyokat" megáldja, azokat, akik félik az Urat. És azt is láttuk, hogy "az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta". S felmértük, hogy arra adta oda, hogy itt az Ő akaratát, a legjobb tervet valósítsuk meg... de ez NEM megy Őnélküle. Csak Vele tudjuk ezt megtenni. Kell, hogy a menny a földdel találkozzon, ismét "egybe legyen szerkesztve" (Ef 1,10.). 🙂
--Utána elolvastuk az Apcsel 3,17-26 és 4,1-14. verseit, néhol meg-megállva. Láttuk a bátorságot, a Szentlélek által betöltött ember bátorságát, aki már NEM tagadja meg az Úr Jézust, hanem tisztelettel, de rendkívül határozottan és világosan lerögzíti a tényeket... s ez az Evangélium ereje. Az igazság dolgozni fog... elvégzi a maga munkáját (Jn 8,31-36.) 🙂
--Ezt követően Corrie Ten Boom könyvéből az Istennel mindenen át című könyvből olvastam fel a 14. fejezetet: Szembenézés a halállal. Nagyon összekapcsolódott azzal, amit Péter és János átélhetett itt, az Ékes kapu gyógyítás után a Főtanács börtönében s másnap, a Főtanács előtt.
--Utána visszatértünk a 3. rész 17. verséhez, és rövid ismétléssel folytattuk, az előző bibliaiskolán átvett üzenetekből.
--S a 22. verstől áttértünk a mai üzenetre:
A jegyzet első része:
Apcs 3:22 Mert Mózes ezt mondta az atyáknak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem. Azt hallgassátok mindenben, amit csak szólni fog nektek. 23 Lesz pedig, hogy minden lélek, amely nem hallgat arra a prófétára, ki fog írtatni a nép közül. 24 De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek.
1./ Ez a BETELJESEDÉS ideje.
a./ A testet öltés, ahogy a Fiú megszületett. (Lk 1. Mt 1. Lk 2. Mt 2. Jn 1.)
b./ Ahogy a Fiú betöltötte a mennyei szót, a próféciákat, ahogy járt ezen a földön – legyőzve a gonoszt.
--Lk 4,18-19.
--1Jn 3,8. Mt 12,28-30. Acs 10,38.
--Az én szerelmes Fiam: Mt 3,17. Mt 17,5. Akiben én gyönyörködöm – Őt hallgassátok.
c./ A kereszt is a beteljesedés ideje volt – a szenvedés és a kereszthalál teljesítette be a megváltást. Jn 12,23 – eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia... a földbeesett gabonamag... DE AZÉRT jutottam erre az órára... 🙂
--Mely igen szorongattatom, míg el nem végeztetik – Lk 12,49-50. (mennyire várom, hogy elvégeztessék).
2./ Az Ószövetség Igéi MEGNYÍLTAK, mint ÖRÖKSÉG, előttünk.
a./ Az örökség javak összességét jelenti, (javak és kötelezettségek összességét), amely az örökhagyó halálával száll az örökös(ök)re.
b./ Az örökség „megnyílása” az örökhagyó halálával történik meg.
c./ Hogyan halhatott meg az ÖRÖKKÉVALÓ Isten, Akinek örökségét nyertük el? Úgy, hogy EMBERRÉ lett, megtestesült, hogy egy nap meghaljon. A Golgotán ez megtörtént. EZ VOLT a CÉL. (Gal 4,4-7.) 🙂
d./ Amikor az Úr Jézus kimondta: „ELVÉGEZTETETT”, amikor minden ki lett fizetve, a számla törölve, (az ószövetség kárhoztató ítélete felszögezve a keresztre, Jézus Krisztus teste által), akkor MEGNYÍLT az örökség.
3./ Mi ígéreteket örököltünk. Vagyis, az örökség javai ígéretek formájában lettek a miéink. Tehát nekünk a HIT által kell IGÉNYBE vennünk az örökséget. Más szóval: HISZÜNK, hogy éljünk, hiszünk, hogy bűnbocsánatot nyerjünk, hiszünk, hogy közösségben lehessünk a mi Istenünkkel, hiszünk, hogy erőnk legyen... a HIT által VAN meg mindenünk!
a./ 2Kor 1,20 – Mert az Istennek valamennyi (összes) ígérete Őbenne lett IGENNÉ és Őbenne lett ÁMENNÉ az Isten dicsőségére, miáltalunk.
b./ Zsid 6,12 – Azért ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik HIT és békességestűrés által öröklik az ígéreteket.
c./ Vissza tudsz emlékezni saját életedben olyan helyzetekre, amikor:
--Az Úr ígérete, vagy ígéretei lendítette előre az életedet?
--Az Úr ígérete tartott meg az egyenes úton, mert TUDTAD, hogy Ő veled van, és tudtodra adta, hogy mit szeretne, hogyan élj, hogyan dönts – és Ő megteszi, amit megígért? Gyűjtés... 🙂
4./ Ez az az IDŐSZAK, amikor minden nap teli van kegyelemmel, Isten nem várt jóságával, és azzal, hogy mi KIVÉTELEZETTEK, kegyelembe fogadottak, kedvesek és VÁRTAK vagyunk.
--2Kor 6,2-3. – „Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme itt a kellemetes idő, íme itt az üdvösség napja.”
--Itt a várt idő, a kedves állapot ideje, amiben az Úr is közel jön.
--Az üdvösség: a szótéria – gazdag, széles és mély jelentésű kifejezés. Jelenti a megszabadulást, jelenti a jövő elnyerését, jelenti a gyógyulást, a szabadulást, a veszély elhárulását. S ENNEK a NAPJA van itt most. 🙂
Utána kicsit részletesebben megnéztük ezt a bizonyos "napot" - "kellemetes idő, üdvösség napja". 🙂
Kinyílt az örökség
2Kor 1,20. „Mert az Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk.”
Kiről szól ez az Igevers? És miről?
--A SZEMÉLY – Jézus Krisztus. Ez az „Őbenne”.
--És rólad is szól. Aki megérted az Igét, akinek az ígéret sokat számít, és betöltöd ezeket, mármint a te oldaladról, abban az értelemben, hogy amit megértettél, ahhoz „szabod” az életedet (Róma 12,1-2.), vagyis, a döntéseidben alapnak tekinted, és így születnek meg döntéseid. Az ígéretek alapján, az ígéreteket szem előtt tartva. Úgy, hogy számítasz az ígéretek beteljesedésére az életedben. Mert Jézus Krisztusban ezek IGENNÉ és ÁMENNÉ lettek.
--És Istenről, az Atyáról is szól, Aki adta ezeket az ígéreteket, és akarta, hogy a menny és a föld összetalálkozzon. Aki elküldte az egyszülött Fiút, hogy ezek az ígéretek „hatályosuljanak”, hatásossá váljanak, megerősödjenek, ellenállhatatlanokká legyenek. Ez volt az Ő terve. S ahogy megvalósul, általad és általam, ŐT fogják megismerni az emberek, úgy, ahogy Ő van... más szóval: megdicsőül.
Milyen ígéretek?
--Vannak ígéretek, amik ott vannak, de még nem olvastad, vagy téged még nem érintettek meg.
--Vannak ígéretek, amiket régen megértettél, a tiéid lettek, de azóta sok idő múlt el, és mintha már nem is lennének érvényesek. Néha elkeseredéssel gondolsz rájuk...
--Vannak ígéretek, amikről elfeledkeztél.
--Vannak ígéretek, amik ott élnek benned, HIT támadt fel benned velük kapcsolatban, ott vannak gondolataidban, támogatnak döntéseidben, bizalmat adnak a jövőre gondolva, amikről lehetetlen, hogy elfeledkezzél.
Mit mond ez az Ige az ígéretekről?
2Kor 1,20. „Mert az Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk.”
--Azt, hogy nekünk a mi mennyei Atyánk AD ÍGÉRETEKET.
--Azt, hogy Ő azt akarja, hogy ezek az ígéretek működőek legyenek.
--Azt, hogy Neki semmi nem volt drága, hogy ezeket az ígéreteket működővé – hatékonnyá, hatályossá – tegye.
--Azt, hogy ezek az ígéretek szavakban fogalmazódnak meg – de életté és valósággá válnak.
--Mert, hogy Isten velünk SZAVAI által tart kapcsolatot. Szól és meglesz. Parancsol és előáll. Az Ő ígéretei is szavakban fogalmazódnak meg. Ott van bennük az Ő KÉSZSÉGE, ott van az Ő AKARATA, ott van az Ő EREJE is, amivel a lehetetlent lehetségessé tudja formálni... de SZAVAK hordozzák mindezeket.
--Ezek a SZAVAK hozzánk szólnak, vagyis CÉLZOTTAK, és mögöttük az Isten végtelen szeretete és készsége áll, hogy életünk formálódjon, összesimuljon Ővele, és hogy jobb és gazdagabb legyen... s mások élete is, a miénk által.
--Azt, hogy „IGENNÉ” és „ÁMENNÉ” lettek, azt az örökséggel tudjuk megérteni. Amikor HATÉKONNYÁ váltak, amikor MŰKÖDŐVÉ lettek a mi életünkre nézve is ezek az Igeversek, ez akkor történt, amikor az Úr Jézus, mint „Örökhagyó”, mint az Örökkévaló Fia, Aki teljességgel képviselte az Atyát ezen a földön, a golgotai kereszten kimondta: „Elvégeztetett”. Amikor meghalt értünk, amikor „kilehelte lelkét”.
--Ez „nyitotta meg” az örökséget. Isten Ígéreteinek tárházát. Mindenki számára.
Akkor most milyen időszakban is élünk?
2Kor 6,1-2. „Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. 2 Mert Ő mondja: Kellemetes (dektosz – elfogadott, kedves) időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme itt a kellemetes (eupródektosz) idő, íme itt az üdvösség napja.”
1./ „Kellemetes időben” – más szóval: „kedvező”, „alkalmas”, „nekem tetsző” (vagyis Istennek tetsző, kiválasztott, elfogadott).
a./ Ézs 49,8 – „jó kedvem idején” – rácón – kedv, kedvezés, kivételezés, szívesség. Innen szól ez az idézet:
--„Így szól az Úr, Izrael megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látják királyok, és majd fölkelnek. Fejedelmek, és leborulnak az Úrért, Aki hű. Izrael Szentjéért, Aki téged elválasztott. 8 Így szól az Úr: Jókedvem (rácón – jóindulat, jóakarat, kegy, elfogadás, tetszés) idején én meghallgattalak, és a szabadulás (jesuah – megmenekülés, győzelem, jólét, biztonság) napján segítettelek. Megtartalak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket.
b./ Egy másik hely, ahol a „dektosz” áll: „Az Úrnak Lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az Evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat. 19 Hogy hirdessem az Úrnak kedves (dektosz) esztendejét. 20 És behajtván a könyvet, átadta a szolgának, és leült. És a zsinagógában mindenki szemei Őreá voltak függesztve. 21 Ő pedig kezdett hozzájuk szólni: Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra.” (Lk 4,18-21.) 🙂
--Ez persze akkor kiborította a hallgatókat, meg is akarták lincselni az Úr Jézust, de ez NEM változtatott a helyzeten: beköszöntött a „kellemetes idő”, az „Úrnak kedves esztendeje”, vagyis, a KEGYELEM ideje. Az Úr Jézussal jött el.
--Ez most itt egy átmeneti időszak volt, János után, de a megváltás előtt – viszont az „Elvégeztetett” VÉGLEGESSÉ tette ezt. És mi már most ebben élünk, egy Feltámadt Megváltóval, Aki meghallgat, sőt, ELŐTTÜNK ment be a Szentek Szentjébe, hogy ÚTNYITÓNK legyen. 🙂
2Kor 6,1-2. „Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. 2 Mert Ő mondja: Kellemetes (dektosz – elfogadott, kedves) időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme itt a kellemetes (eupródektosz) idő, íme itt az üdvösség napja.”
2./ És az „üdvösség” napja?
--Ezen élünk ma – itt van ennek az ideje. Ennek a napja.
a./ Ezen élünk: szótéria – szabadulás, megmenekülés (benne az örök élet és üdvösség is), gyógyulás, épség, egészség, túlélés, épségben való megérkezés, biztonság, oltalom, védelem.
b./ Ahol ezt az „szódzó” nyelvtani igét látod, ott ez az Istentől való cselekvés, ez az Ő mennyei lépése az érvényes: (ez már a jövő héten fog sorra kerülni - ha az Úr megsegít, az Acs 4,12 alapján fogjuk megnézni, milyen gazdag ennek a kifejezésnek a jelentése magyarul). 🙂
Még két lényeges rész hátra volt a 3. fejezetből, egyiket röviden átbeszéltük, a másikat ideillesztem:
Apcs 3:25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondva Ábrahámnak: És a te Magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.
1./ Tehát itt az IDŐBELI beazonosítás. És a személybeli is – vajon nem maradunk ki ebből?
--Nem. A föld „nemzetségei mindnyájan” azt jelenti, hogy MI IS, a mi népünk is.
--Ez egy kiterjedő áldás – ezt nehezen értették meg a tanítványok: Mk 7 – síroföníciai asszony (bocsásd el, mert utánunk kiált). Lk 9,54-56 – „kérjünk tüzet az égből, ahogy Illés próféta is tette?” – „Nem tudjátok minémű lélek van bennetek... az ember Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem, hogy megtartsa.”
--Izráel népét is kiborította ez, főként, ahogy a HIT által járó pogányokról beszélt az Úr, szemben Izráel hozzáállásával: Lk 4,24-28.
--Nekünk MEG kell értenünk – és elvetni minden előítéletet. Megmenteni MINDENKIT kell, mindenkinek szüksége van rá, és MINDENKIRE nézve megnyílt az örökség... HITRE kell vezetni mindenkit (akit csak lehet).
2./ Izráel népére speciálisan is vonatkozik – ŐKET akarta az Úr világossággá tenni minden pogány nép számára.
--Az Úr Jézust ezért küldte: „Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izraelnek dicsőségére.” Lk 2,32. (Símeon áldása) 🙂
--Izráelre nézve is ez volt a terv: ............
3./ Ez volt most itt gyakorlatban előttük – az Ékes kapuban meggyógyult ez a sánta (és sokak által lenézett) koldus. Az ÁLDÁS kiáradt rá is. És így akarja az Úr az áldást szerte árasztani a pogányokra... (Acs 13,47 – Pál és Barnabás a pisidiai Antiochiában, miután a zsidók a zsinagógában féltékenységből elutasították az üzenetet, a pogányokhoz fordult, s Ézs 49-ből idézett: „Mert így parancsolta nekünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. 48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendeztek, és magasztalták az Úrnak Igéjét.” 🙂
Apcs 3:26 Az Isten az Ő Fiát, Jézust első sorban (próton – „zsidónak először, meg görögnek” Róma 1,16.) nektek támasztva, elküldte Őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítve bűneitekből.
1./ Az Úr Jézus ÁLDANI jött.
--Mi is áldunk. Róma 12,14.
--Áldásra valók vagyunk: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.”
2./ NEKTEK támasztotta – ez is kivételezett helyzet.
--A kegyelem kivételezést is jelent, kellemet, bájt, kívánatosságot és azt, hogy megkülönböztetetten bánnak velünk.
--De egyúttal személyesen azt is hordozza ez magában, hogy a BŰNTŐL el kell szakadni 🙂
Két házi feladatot is adtam:
a./ Az egyik az volt, hogy gondoljanak vissza, mikor volt, hogy az Úr egy ÍGÉRETTEL megelevenítette őket, vagy átlendítette valami nagy nehézségen, elakadáson. Mikor segítette meg őket egy ígérettel.
Illetve, hogy volt-e, amikor az Úr egy ígérettel és figyelmeztetéssel, biztatással megtartotta őket a helyes úton, az egyenes úton, és nem hagyta eltávolodni az Ő akaratától, vagy visszahozta őket a helyes, az egyenes útra.
b./ A másik egy gyűjtési feladat volt: a hétköznapjaikra vonatkozó ígéreteket kellett gyűjteni a Bibliából, amikre minden helyzetben tudnak támaszkodni.

--NEM a félelem lelkét (szellemét) kaptuk, hanem a szeretet, erő és józanság lelkét (szellemét) - 2Tim 1,7.
--NEM erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkem (Szellemem) által - azt mondja a Seregeknek Ura. (Zak 4,6.)
--A félelem az ellenségünk. A szorongás az ellenségünk. A rettegés és a rettegtetés is az ellenségünk. Ellene állunk a gonosznak és elfut tőlünk. Nagyobb az, ami bennünk van, mint ami a világban van. A Békességnek Istene pedig megrontja a sátánt a mi lábaink alatt, hamar. Ez a valóság. 🙂
Ez a mai üzenet a harmadik fejezet befejezésén (rövid átismétlésén) túl a hatalom gyakorlati kérdéseiről szólt. Vagyis arról, hogy Péter és János hogyan tapasztalták a hatalommal való visszaélést, saját életükben, s mit láthatunk meg ezzel kapcsolatban az Igében. (Folyt.köv - jövő héten, hétfő 17:30-tól.) 🙂
A jegyzeteim:
Apcs 3:25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondva Ábrahámnak: És a te Magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.
1./ Tehát itt az IDŐBELI beazonosítás. És a személybeli is – vajon nem maradunk ki ebből?
--Nem. A föld „nemzetségei mindnyájan” azt jelenti, hogy MI IS, a mi népünk is.
--Ez egy kiterjedő áldás – ezt nehezen értették meg a tanítványok: Mk 7 – síroföníciai asszony (bocsásd el, mert utánunk kiált). Lk 9,54-56 – „kérjünk tüzet az égből, ahogy Illés próféta is tette?” – „Nem tudjátok minémű lélek van bennetek... az ember Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem, hogy megtartsa.”
--Izráel népét is kiborította ez, főként, ahogy a HIT által járó pogányokról beszélt az Úr, szemben Izráel hozzáállásával: Lk 4,24-28.
--Nekünk MEG kell értenünk – és elvetni minden előítéletet. Megmenteni MINDENKIT kell, mindenkinek szüksége van rá, és MINDENKIRE nézve megnyílt az örökség... HITRE kell vezetni mindenkit (akit csak lehet).
2./ Izráel népére speciálisan is vonatkozik – ŐKET akarta az Úr világossággá tenni minden pogány nép számára.
--Az Úr Jézust ezért küldte: „Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izraelnek dicsőségére.” Lk 2,32. (Símeon áldása) 🙂
--Izráelre nézve is ez volt a terv: ............
3./ Ez volt most itt gyakorlatban előttük – az Ékes kapuban meggyógyult ez a sánta (és sokak által lenézett) koldus.
--Az ÁLDÁS kiáradt rá is.
--És így akarja az Úr az áldást szerte árasztani a pogányokra... (Acs 13,47 – Pál és Barnabás a pisidiai Antiochiában, miután a zsidók a zsinagógában féltékenységből elutasították az üzenetet, a pogányokhoz fordult, s Ézs 49-ből idézett: „Mert így parancsolta nekünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. 48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendeztek, és magasztalták az Úrnak Igéjét.” 🙂
Apcs 3:25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondva Ábrahámnak: És a te Magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. 26 Az Isten az Ő Fiát, Jézust első sorban (próton – „zsidónak először, meg görögnek” Róma 1,16.) nektek támasztva, elküldte Őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítve bűneitekből.
1./ Próton – először, („első sorban”) – ez IDŐBELI elsőséget is jelenthet, nem csak értékelésbeli különbséget (amire sokan gondolnak – féltékenységgel, sértődéssel). 🙂
--Először a zsidókhoz jött el az üdvösség – utána (részben rajtuk keresztül is) a pogányokhoz.
--De ez időbeli elsőséget jelent, nem azt, hogy személyében ne szeretne Isten mindenkit sajátosan, végtelen szeretettel és irgalmassággal.
2./ „Nektek támasztotta...” – (anisztémi) – feltámad, feltámaszt, felkel (pl. ülésből), felemelkedik, feláll, felkerekedik, útra kel... 🙂
--„Nektek” – akik ott hallják.
--Kiterjesztő értelemben: „nektek” – vagyis, ez a mostani időkre is vonatkozik. Te vagy, ti vagytok ez a nép. A CÉL ti vagytok.
3./ Az Úr Jézus ÁLDANI jött.
--Mi is áldunk. Róma 12,14.
--Áldásra valók vagyunk: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.”
4./ NEKTEK támasztotta – ez is kivételezett helyzet.
--A kegyelem kivételezést is jelent, kellemet, bájt, kívánatosságot és azt, hogy megkülönböztetetten bánnak velünk.
--De egyúttal személyesen azt is hordozza ez magában, hogy a BŰNTŐL el kell szakadni – aposztrefó – elfordít, visszafordít. Visszaküld, visszatesz, visszavisz. (Amikor pl. az Úr Jézus Péternek azt mondta, „tedd hüvelyébe szablyádat”... térj vissza az útról, amire elindultál, a vagdalkozás útjáról. A SZÓBELI vagdalkozás útjáról is így kell visszatérni, TUDATOS döntéssel. Abbahagyással. Másik példa: Júdás is így VITTE VISSZA a 30 ezüstpénzt a főpapokhoz és a vénekhez, mondván: „vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért” – Mt 27,3. Ne add meg magad a kárhoztatásnak és annak se, hogy az emberek nem vesznek részt a bánkódásodban. Jézus OTT VAN, és FOGAD téged.) 🙂
Apcs 4:1 Míg ők azonban a néphez szóltak, odaléptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője és a szadduceusok. 2 Neheztelve amiatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást. 3 És rájuk vetették kezüket, és vetették őket őrizet alá másnapig, mert már este volt.
1./ Hivatalos személyek – itt, Jeruzsálemben, Péter és János számára, ebben a helyzetben:
a./ Papok.
b./ Főpapok.
c./ Templomfelügyelő.
d./ Szadduceusok.
2./ Hivatalos személyek – hogyan állunk hozzájuk?
a./ A korábbi időszakban, idehaza:
--A 70-es, 80-as évekre emlékszem itthon, az ember kicsit mindig izgult, ha meglátott egy rendőrt.
--A lelkészeket sokszor az egyházügyi hivatal, vagy az onnan kézben tartott egyházi felsőbbség, illetve néha direktben a párttitkár vagy tanácselnök próbálta gúzsba kötni.
--Ebben az időben „sikk” volt nemzeti színű kokárdát hordani március 15 után is pár nappal, vagy keresztény könyveket csempészni (pl. Erdélybe), vagy csempészett könyveket ajándékozni, pl. évfolyamtársak között. Volt ebben egy fajta hősiesség, igényelt bátorságot, néha azt, ami Sidrák, Misák és Abednego döntése mögött állt: „a mi Istenünk meg tud szabadítani ebből a kemencéből, ó király, és meg is szabadít – de, ha nem tenné is, mi akkor sem imádjuk a te isteneidet”. (Szabadon a Dán 3,18-ból.)
--Vagy, mint Eszter királynő hozta meg a döntését: „bemegyek a királyhoz, noha törvény ellenére – ha azután elveszek, hát elveszek”. (Szabadon: Eszt 4,16 után.) 🙂
b./ És ma?
--Azután változott a helyzet. A „szolgálunk és védünk” jelszó mögött ott áll, hogy a rend őrei a mi javunkra teljesítik „szolgálatukat”, és bennünket „védenek”.
--Akik ma nevelkednek fel, nem ismerik élből azt a „zsigeri” rossz érzést (félelmet), amit az ötvenes-hatvanas évek gyermekei, vagy későbbi időszakéi, a nyolcvanas évek közepéig... nekik akkor áll be ez az érzés, ha „rossz fát tesznek a tűzre”. 🙂
3./ Hivatalos személyek a békeidőkben:
a./ Más az, ha „magunk javára” teszünk valami „rosszat” (törvényellenes dolgot), más pedig, ha az Úrért, az Úr javára, az Ő országáért, az Ő tervének megfelelően, vagy megmentő szándékával.
--Ha az előbbi, akkor a Róma 13,4 lesz az érvényes... nem kereshetünk kifogást, ha rosszul járunk el, törvény ellenére: „nem ok nélkül viseli a fegyvert – mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik”. (Vagyis a bűnözés visszatartásáért, a közrend, a közbiztonság fenntartásáért vannak – állította oda őket Isten.)
b./ Viszont, ha VISSZAÉLNEK a rájuk ruházott hatalommal (vagyis, ha a háttérben olyanok állnak, akik visszaélnek lehetőségeikkel, és pl. ideológiák mentén megpróbálják az Evangélium hirdetését visszaszorítani, vagy a gyermeknevelésben megakadályozni a szülőket, pl. családi életre felkészítésben, bibliai családmodell átadásában, vagy életvédelemben, és erre akarják felhasználni az igazságszolgáltatást, a bűnüldözés szervezetét és személyeit), akkor más lesz a helyzet. Akkor az Ige alapján ÚGY járunk el, mint Péter és János járt el itt, az Acs 4-ben vagy az Acs 5-ben.
aa./ TUDATOSÍTJUK – magunkban is (és, az Úr Lelkének vezetése alapján) a hatóság személyeiben is, hogy az ELSŐ az Úr, és minden és mindenki más, csak Ő UTÁNA jön. Ő határozza meg a viselkedésünket, mert NEKI tartozunk számadással, mi az ÖVÉI vagyunk.
bb./ Az Övéi vagyunk – Acs 27,23: „Mert ez éjjel mellém állt egy angyala az Istennek, Akié vagyok, Akinek szolgálok is...”
--Nem a magunkéi vagyunk – 1Kor 6,19-20: „Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, Akit Istentől nyertetek... és NEM a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben (pneuma), amelyek az Istenéi...”
cc./ Mi Neki adunk számot magunkról és az egész életünkről: „Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, Neki kedvesek legyünk. 10 Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2Kor 5,9-10.) 🙂
4./ Mi volt a CÉL itt?
--Megakadályozni az apostolokat a munka további folytatásában.
--Megfélemlíteni a hívőket, hogy ne hirdessék az Úr Jézus feltámadását.
--Bebizonyítani (ha csak lehetséges), hogy ezek az emberek „nem méltók” arra, hogy meghallgassák őket (írástudatlan és közönséges emberek, akiknek NINCS semmi felhatalmazásuk arra, hogy hirdessék az Evangéliumot – magyarázzák az Írásokat).
--Igazolni önmagukat, hogy amit korábban tettek – hogy elítélték az Úr Jézust – jól tették.
--Megtartani a hatalmukat, megakadályozni a népmozgalmat, védeni a hatalmat a rómaiakkal kapcsolatban is.
--Nem akarták, hogy „őket is felszólító” igehirdetések hangozzanak – vagyis, hogy arról legyen szó, hogy nekik is bűnbánatra kell jutniuk, hogy eljöjjenek a „felüdülés idei”. Nem akarták, hogy az ő döntésüket – elutasító magatartásukat – bárki értékítélet alá vonja. Ezt meg kellett előzniük, s ehhez el kellett hallgattatniuk az igehirdetőket.
5./ Mit tettek?
--Erőszakkal léptek fel.
--Kiszakították a „hangadókat” a sokaság közül, elszakították az apostolokat – és a meggyógyult embert – a tömegtől, akik támogatták őket.
--Létrehoztak egy kiszolgáltatott (fenyegető) helyzetet, amiben „megtörhetik” az apostolok következetes kiállását.
Apcs 4:4 Sokan pedig azok közül, akik hallgatták az Igét, hittek, és lett a férfiak száma mintegy ötezer.
1./ Nem hiábavaló a te munkád az Úrban. Bármilyennek néz is ki egy-egy helyzet.
--Az Ige lerögzíti. 1Kor 15,58.
--A tapasztalatok is alátámasztják, ha eleget vársz, meglátod te is személyesen.
--KÖZBEN az Úr Jézus is bizonyságot tesz (tehet), hogy TUDD... belül, a Szentlélek által, hogy ne légy bizonytalan... pl: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass, mert nekem sok népem van ebben a városban... Acs 18. 🙂
2./ Ez a REMÉNYSÉG miatt fontos. Hogy FOLYTASD, amit elkezdtél. Bármibe ütközöl.
--Ha eltűnik a reménység, elbizonytalanodnak a kezek. Lecsökken a jelentkezők száma. Megáll az Isten munkája. Bár Ő akarja, de az emberek visszahőkölnek, vagy visszább vesznek a lendületből, avagy visszafordulnak. Ez egy törvényszerűség.
--A reménység megerősít... „az igazaknak reménysége öröm” (Péld 10,28.) – az „Úr öröme a ti erősségetek”. Vagyis, NEM adod fel, ha ott a reménység és az öröm.
3./ A kihallgatók, a törvényt ülők (bírák) szempontjából is fontos ez a szám.
a./ Nem sok számot hallunk a keresztény gyülekezetekkel kapcsolatban.
--Egyszer volt egy 3000 utána most itt az 5000. S ennyi.
--Amúgy azt olvassuk, hogy pl. „ők (Barnabás és Saulus) egy egész esztendeig forgolódtak (szünagó – összehív, összegyűjt, összegyűlik, stb.) a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot” (Acs 11,26.).
--Vagy: „A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békesésgük volt, épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vigasztalásában, sokasodtak.” (Acs 9,31.) Ld. még: Acs 11,24. 🙂
b./ De ez a TÉNY, hogy „sokan” voltak, akik Isten útját kezdték el követni (Acs 16,17. Acs 18,26.), ELGONDOLKODTATTA őket. Nem lehet „csak úgy” elintézni ezt az „ügyet”, mintha „valami zugolyában lett dolog” lenne (Acs 26,26 – ahogy Pál apostol szól Agrippa király előtt, aki TUD arról, amit ő most elmond, mert ez a dolog nagyon is nyilvánvaló, nem valami „elrejtett”, vagy „szőnyeg alá söpörhető”.).

Apcs 4:5 Történt pedig, hogy másnapra egybegyűltek azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe. 6 És Annás, a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és akik csak főpapi nemzetségbeliek voltak.
1./ Ez egy szabályos kihallgatás és bírósági eljárás.
--Amúgy a törvényhozás és az ítélethozatal (bírósági eljárás) ma külön van választva, sőt, ettől is külön van választva a végrehajtás (pl. a büntetésvégrehajtás, vagy a közigazgatás, pl. útlevél ügyintézés, vagy adóbehajtás).
--Akkoriban nem volt ez ennyire különválasztva. A főhatalom mindhárom területet magában foglalta és gyakran ugyanazok a személyek döntöttek mindhárom területen. A Főtanács – a Szanhedrin – szerepköre átfogta e három döntési területet. Szabályozott, ítélkezett és döntött a végrehajtás ügyében is (végre is hajtatott). Vagyis a hatalom koncentrálódott a Főtanács kezén. Ami ahhoz vezetett, hogy ha valami elcsúszás következett be – pl. az Úr Jézus perében – akkor „kritika nélkül” végbemehetett az egész eljárás, a kihallgatástól az ítélethozatalig (s István esetében a tényleges végrehajtásig – megkövezésig).
2./ Kik voltak ezek az emberek? Hol találkoztunk velük korábban?
--Ugyanazok, akik az Úr Jézust hallgatták ki és ítélték el alig több, mint két hónappal korábban. Ismerték a helyzetet, a körülményeket, megkapták a híreket az Úr Jézus feltámadásáról, talán voltak, akik arcról is ismerték, vagy ismerhették a tanítványokat.
--Ugyanazok, akikre tekintettel Péter AKKOR megtagadta az Úr Jézust – nem is egyszer, hanem háromszor. Félelmetes, megfélemlítő emberek, akik a hatalmukkal a „rómaiak kegyéből” élnek, de mindent megtesznek, hogy az emberek ezt elfelejtsék, s őket úgy tekintsék, mint akik „egyeduralmat gyakorolnak”.
--Az ilyen emberek nagyon vigyáznak a látszatra, „jók akarnak lenni” mindenki szemében, és különösen ügyelnek arra, hogy amennyire lehet, ne éleződjenek ki a konfliktusok, ne legyen tumultus, ne nőjön fel semmi népmozgalom. Amit lehet, „csírájában kell elfojtani”.
--Pláne, ha „vallási köntösben” jelentkezik valami, mert ez az ő hatalomgyakorlásukat „belülről” kezdhetné ki és ingathatná meg.
3./ Képzeld el, ahogy Péter ugyanazon az udvaron megy át, ahol két hónapja megtagadta az Úr Jézust. Talán épp ugyanazok a szolgák és szolgáló lányok vannak a környéken. Talán fel is ismerik őt... de MENNYIRE MÁS a helyzet most. Szentlélekkel teljesen, a feltámadás bizonyosságával felfegyverezve... 🙂
Apcs 4:7 És mikor őket a középre állították, tudakozták: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?
1./ Miért PONT EZT kérdezik?
--Ez, ugye, jótett volt. Önmagában nem lenne érdemleges.
--És ráadásul NEM volt még csak szombat sem, hogy szombatrontásnak lehetett volna értékelni (mint az Úr Jézusnál történt – pl. Lk 6,5-11. a száradt kezű meggyógyítása esetében).
2./ Akkor mi volt, ami KIKEZDTE a béketűrésüket?
--Hát a NÉV, és a HATALOM, amivel a csoda történt.
--És miért volt ez annyira fontos?
--Mert az Úr Jézust szerették volna már „halottnak látni” és az Ő ügyét „elintézettnek tekinteni”. De most ISMÉT beleütköztek, hogy az Ő nevében történik csoda, és hogy a tanítványok Őróla úgy beszélnek, mint Aki él, mert feltámadt, és cselekeszik, és hogy az Ő elítélésében ők lennének a bűnösök. Ez így nagyon rossz fényt vetett rájuk.
a./ Nem is olyan régen, UGYANEZEK az emberek az Úr Jézustól kérdezték ugyanezt:
„És történt azok közül a napok közül egyen, mikor Ő a népet tanította a Templomban, és az evangéliumot hirdette, előálltak a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt. 2 És mondták Neki, így szólva: Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta? 3 Felelvén pedig, monda nekik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, mondjátok meg azért nekem: 4 A János keresztsége mennyből volt-e, vagy emberektől? 5 Azok pedig tanakodtak maguk közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk, „Mennyből”, [azt] fogja mondani, „Miért nem hittetek tehát neki?” 6 Ha pedig [ezt] mondjuk „Emberektől”, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta volt. (Vagyis: ügyeskedtek a válaszukkal. Nem az igazságot mondták, nem is azt, amiről meg voltak győződve, vagy amiben bizonytalankodtak, hanem azt, amiről úgy gondolták, a legkevésbé árthat a helyzetüknek. Kikerülték a kérdésben eléjük állított igazságot. Ezzel pedig jellemükről, indítékaikról tükröztek hű képet.) 7 Feleltek azért, hogy ők nem tudják, honnét [volt]. 8 És Jézus mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.” (Lk 20,1-8.)
--Ez, akkor ennyiben maradt.
--Ki akarták kezdeni az Úr Jézust – Ő pedig AZÉRT nem adott választ, mert látta, hogy milyen indítékkal kérdezik. Mint a kutyafalka, akik azonnal rátörnek, ha bármit mond, amit meg tudnak ragadni. Ez az Úr Jézus részéről bölcsesség volt, nem az igazság előli elrejtőzés.
b./ Láttuk, hogy Nikodémus előtt NEM rejtette el az igazságot, mert látta, hogy ő tiszta indítékkal jött hozzá (pedig a Főtanács tagja volt ő is, és farizeus – Jn 7,32-45-50!-52.).
„Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. 2 Ez jött Jézushoz éjjel, és mondta Neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket Te teszel, hanem ha az Isten van vele. (Annyit látott és hallott, mint a többiek a Szanhedrinből, de a szíve tiszta volt, és az indítékai rendben voltak. Tartott is a többiektől, ezért jöhetett éjjel.) 3 Felelt Jézus és mondta neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. 4 Mondta Neki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e? 5 Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6 Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. 7 Ne csodáld, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek újonnan születnetek. 8 A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Lélektől született. 9 Felelt Nikodémus és mondta Neki: Mimódon lehetnek ezek? 10 Felelt Jézus és mondta neki: Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket? 11 Bizony, bizony mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok. 12 Ha a földiekről szóltam nektek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok nektek? 13 És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, Aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, Aki a mennyben van. 14 És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. 15 Hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,1-16.) 🙂
--Megkapta a választ Nikodémus, amiért jött?
--Igen. És többet is kapott.
--Miért?
--Mert úgy jött, mint aki KÉSZEN áll elfogadni, készen áll változni, készen áll lépni az Úr Jézus felé. Készséges szívvel, alázatosan és nyitottan.
--KULCSKÉRDÉS az indíték: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják... (Mt 5,8.) Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6.) 🙂
c./ Itt, az Acs 4-ben a Főtanács tagjai NEM voltak készek, hanem támadóak voltak. Megakadályozni akarták az Úr Jézus munkáját, és elhallgattatni akarták a tanítványokat, akik az Úr Jézusról tettek bizonyságot. Megfélemlítéssel léptek fel, és az övéiktől való elszakítással.
--S mégis: MEGKAPTÁK a választ, amit amúgy nem akartak elfogadni.
--Ez itt egy MÁSIK helyzet volt, egy MÁSIK időszak, amire az Úr Jézus felkészítette tanítványait:
„De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket], adván a gyülekezetek elé, és tömlöcökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. 13 De ebből nektek lesz tanúbizonyságotok. 14 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre. 15 Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik.” (Lk 21,12-15.) 🙂
d./ EZ TÖRTÉNIK most itt.
aa./ Ez ELŐKÉPE annak, ami majd a következő 20 évszázadban fog történni egészen az Úr Jézus visszajöveteléig.
bb./ És BÁTORÍTÓ bemutatása annak, ahogy az Úr Jézus OTT VAN az Övéivel és ahogy MÉGIS, mindennek ellenére, „nekik lesz bizonyságukra” az, amit mondanak és ahogy hallgatják őket. Az Úr JÓRA fordítja az egészet, az Ő országának előretörésére. 🙂
3./ Mi volt még benne ebben a kérdésben (számonkérésben)?
--Az, hogy LETAGADHATATLAN volt a CSODA, ezt nem tudták megkérdőjelezni.
--Ott állt velük a meggyógyult ember is. (Acs 4,14.) 🙂
--Sokszor, ahogy számon kérnek téged, ha FIGYELSZ a Szentlélekre, megmutatja, hogy valójában a szívükben – bármilyen haragosak is, vagy bármennyire próbálnak is felülről kezelni téged – ott van egy mély meggyőződés, hogy van itt valami TÉNY, amivel NEM tudnak mit kezdeni. Az életed, a viselkedésed, a hozzáállásod, a bizonyságtételed, amit elmondtál, vagy amit láttak megvalósulni az életedben.
--Az emberek sokszor lelkiismeretük ELLENÉBEN próbálják áthúzni Isten cselekedeteit, létezését, indításait, amiket belül ők is éreznek.
--Emlékszel Saulusra? „Nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod.” (Acs 9,5 – „kentron” – szúró eszköz, ami a kemény bőrű állatok megfékezésére vagy ösztökélésére készült és került használatba. NEM „ösztön”, vagyis nem „születéstől fogva jóság”, ami ellen rugódozik az ember... hanem „ösztöke”, ami útján az Úr jelez, és indít a jóra, a készségre, önmagunk megalázására, és arra, hogy megadjuk magunkat Istennek.)
--Sokszor azért (próbálják áthúzni Isten cselekedeteit, létezését, indításait, amiket belül ők is éreznek), mert „túl drága” lenne nekik, ha engednének Istennek, vagy büszkeségük nem engedi őket elismerni, hogy Istennek van igaza. Ilyenkor NEM te vagy a fő „cél”, hanem az Úr, Akit te képviselsz. Ne félj. Ő az, Aki harcol érted és az Ő tervéért, hogy az igazság meggyőzze ezeket az embereket is. 🙂
--Bátran láthatod így azokat, akik elé odavisz az Úr, hogy bizonyságot tegyél nekik. (Néha egyáltalán nem keresed, de az Úr adja a helyzeteket. Máskor kéred Őt, és várod, hogy kaput nyisson...) 🙂
Apcs 4:8 Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, mondta nekik: Népnek fejedelmei és Izraelnek vénei!
1./ Figyelj! Hogyan beszél itt Péter?
a./ Szentlélekkel megtelve.
--Van, hogy „úgy általában” tölt be a Szentlélek. Pl. amikor imádkozol ezért. Vagy, amikor dicsőíted Őt. Vagy, amikor tanulod az Igét. Vagy, amikor egy Igét megértesz, kapsz egy üzenetet, élő Igét... egyszerűen ÁTJÁR az Úr öröme, ereje, betölt a Szentlélek, ahogy mondjuk.
--De van, amikor SPECIÁLISAN tölt be, egy konkrét helyzetre nézve.
--Pl. itt, a bátor és bölcs válaszra, Isten Igéjének VILÁGOS meghirdetésére, lerögzítésére, egy ellenséges helyzetben.
--Vagy van, amikor egy gyógyulással kapcsolatban tölt be, vagy egy személyes bizonyságtételre, vagy próféciára, amikor az Úr akar szólni általad. (Vagy épp szellemi harcra, mint Acs 13,9-ben Pál telt meg Szentlélekkel és vetette szemeit Barjézusra... s szólt. Vagy, mint István telt be Szentlélekkel – „teljes volt Szentlélekkel, a mennybe függesztette szemeit – atenidzó – látta Istennek dicsőségét és Jézust állni az Isten jobbja felől...” s mondta is...)
--Csodálatos, amikor az igehirdetésre tölt be, vagy közben jár át – lelkesedéssel, tűzzel, Jézus iránti szeretettel, mennyei irgalmassággal, az Ige bátorságával... ezt az Úr csinálja.
b./ Megígérte az Úr Jézus, korábban:
--„De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket], adván a gyülekezetek elé, és tömlöcökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. 13 De ebből nektek lesz tanúbizonyságotok. (Vagyis: akármit próbálnak kihozni ezekből az eljárásokból, az Úr úgy fordítja, hogy az IGAZSÁG bontakozzon ki, és MEGERŐSÍTSE az Ő igazságát, s még a kihallgatók szívét is átjárja ez... a bevádoltak MELLETT fog állni az Úr, az Ő Igéje és a Szentlélek.) 14 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre. 15 Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik.” (Lk 21,12-15.) 🙂
--„ Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, mimódon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok. 12 Mert a Szentlélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.” (Lk 12,11-12.) 🙂
--Más szóval: Ő fogja adni a bölcsességet és a szót, aminek nem fognak tudni ellene szólni sem ellene állni, akik magukat nektek ellenetekbe vetik. 🙂
c./ Egy másik fontos szempont: TISZTELETTEL szól.
--Annak ellenére, hogy jogtalanul (méltánytalanul, az elhallgattatás céljával) állítják őket bíróság elé, NEM „ember haragja” irányítja. Mert az NEM hagyna helyet Isten szavának, ítéletének, a mennyből érkező szónak, próféciának. (Jak 1,20.) 🙂
--NEM a „méltánytalanság” indít bennünket, hanem ENGEDÜNK teret az Úrnak... az Ő indításának és mennyei indítékainak. 🙂
--Szóval: MEGSZÓLÍTJA kihallgatóit.
--Ahogy akkor is megszólította az embereket, Pünkösd napján, amikor összeverődtek a csodát hallva (szélzúgás) és látva (öröm és nyelveken imádkozás). S ahogy Pál apostol is meg fogja szólítani, tisztelettel a kihallgatóit az Acs 26-ban.
--Ahogy MEGSZÓLÍTOD az embereket, úgy veszed kezedbe a beszélgetés (beszéd) fonalát, és úgy állítod irányba, vagy legalábbis potenciálisan úgy állítod irányba az egészet... javadra lesz, és azok javára, akik hallgatnak. (Még, ha ők más irányt is akarnának venni, NEM fognak kifogást találni a tisztelettudó viselkedésedben. Nem lesz ürügyük a rosszra.) 🙂
2./ NEM kereste magának ezt a helyzetet, sem Péter, sem János, sem pedig a meggyógyult ember.
--Az Úr hozta létre, (jóllehet az ellenség indítására fogták el őket).
--Ők úgy állnak itt, mint akik ISTENNEK engednek, Őneki felelősek, az Ő ügyében jártak el, és bármi veszi is körül őket, ezen a TÉNYEN ez nem változtat.
--Ez az, amire Pál apostol a későbbiekben biztatja tanítványát:
„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, Aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő eljövetelekor és az Ő országában. 2 Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. 3 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. 4 És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez (mítoszokhoz) odafordulnak. 5 De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.” (2Tim 4,1-5.) 🙂
--Ez a helyzet itt nem valami „alkalmas”.
--De ALKALMASSÁ TESZIK azzal, ahogy FELHASZNÁLJÁK.
--Valójában az Úr ott áll a háttérben, és Ő ADJA, hogy ez a helyzet is alkalmassá váljon. Csak TE is add magad ehhez hozzá. Péter és János odaadták magukat erre az „alkalmasságra”. 🙂
--Ez itt van a háttérben. Adják magukat, NEM dühösködnek, nem zúgolódnak – EZÉRT tudja betölteni őket a Szentlélek. Ezért tudnak tisztelettudóak maradni a méltánytalanság ellenére.
--EZ szabadítja fel őket a bátor igehirdetésre és arra, hogy az embereknek nagyon VILÁGOSAN rögzítsék le az igazságot. Nem kell félniük... 🙂
Apcs 4:9 Ha e mai napon mi egy nyavalyás (aszthenész – beteg, gyenge) emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez. 10 Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izrael egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, Akit ti megfeszítettetek, Akit Isten feltámasztott halottaiból, Az által áll ez ti előttetek épségben.
1./ A kiindulás: a kérdést világossá tesszük.
--Nem hagyjuk, hogy félretereljenek.
--„Ez itt a kérdés” – és erre adunk választ.
--Az „ügy” nem „takarható el” a másodlagos kísérő jelenségekkel, azzal, hogy „mi, hogy néz ki”, vagy „ki mit állított”, stb. – hanem KÖZÉPPONTBA ÁLLÍTJUK azt, ami a LEGFONTOSABB, ami a középpontba való. Vagyis: a Megváltó személye és cselekedete. Ez az, amiről beszélünk! 🙂
--Minket is sokszor akarnának elterelni... TUDSZ ilyen „általában felmerülő elterelő” hadműveleteket? (Pl. egyház bűnei... papok bűnei... kereszteshadjáratok... miért gondoljátok magatokról, hogy csak nektek lehet igazatok... miért van szenvedés a földön, ha Isten jó... stb.)
--Szóval, bennünket is sokszor el akarnának terelni – de NEM hagyjuk elterelni magunkat... 🙂
--Ahogy találkozol ezzel az eltereléssel egy-egy „vita-helyzetben”, vagy bizonyságtétel, beszélgetés során, mit teszel?
--Igen, ha szükséges, adunk felvilágosítást, megerősítünk az igazsághoz tartozó dolgokat, vagy akadályozó kérdésekre adunk feleletet (amennyire tudunk) – de a LÉNYEGTŐL nem hagyjuk eltéríteni magunkat. Jézus menti meg az embereket – és nekik erre a megmentésre szükségük van. Tehát Ő áll a középpontban (mint a pünkösdi prédikáció során is, Acs 2-ben). 🙂
2./ A tények „kiborítják” a hallgatókat. De mi NEM félünk lerögzíteni az igazságot.
--Jézus Krisztus feltámadt. Él. Ő cselekszik.
--Emellett tény, hogy meghalt a bűneinkért. (Itt világos, hogy épp a kihallgatók ítélték el és adták keresztre Őt. S ez „beduplázza” a feszültséget.)
--Itt NEM lehetett ezt kikerülni – ők maguk ítélték el, két hónapja itt állt előttük a Megváltó... és most itt a BIZONYÍTÉK, hogy Ő feltámadt és cselekszik.
Apcs 4:11 Ez ama kő, Amelyet ti építők megvetettetek, Amely lett a szegletnek fejévé. 12 És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk.

Mit vettünk végig? Acs 4,8-31. 🙂
--Végigolvastuk, az ismétléseket is kihangsúlyozva, de különös hangsúllyal az igazság felismerésének és befogadásának kérdésén. Itt láttuk, a Szanhedrin tagjai milyen megfontolással fenyegették meg az Evangéliumot hirdető apostolokat, hogy ne merjenek SENKINEK Jézus nevéről beszélni, vagy az Ő nevében tanítani. Mindezt miért? Mert nem akarták elfogadni az igazságot. Jóllehet komoly tények szóltak mellette (mármint, pl. Jézus feltámadása mellett... a gyógyulás áthúzhatatlan volt), de mégis az igazság elutasítása és az apostolok elhallgattatása mellett döntöttek. Miért? Mert VOLT vesztenivalójuk... hatalmi státus, népszerűség, vagyon, status quo, büszkeségük és hasonlók.)
--Illetve arról is beszéltünk, hogy mi az a pont, ahol a lelkiismereti meggyőződés felülírja az engedelmességet a társadalmi berendezkedés, a világi hatósággal szemben.
--Azt is végignéztük, mit jelentett Jézus Krisztus neve, s láttuk a "kizárólagosság" jelentőségét. S azt is, hogy mennyire tudja ez bosszantani a "toleranciát hangsúlyozó" hozzáállást, ami, amúgy, ha az evangéliumi megközelítéssel találkozik, kimutatja foga fehérjét, és kikiáltja a következetesen bibliai gondolkodásmódot kirekesztőnek, lenézőnek, fajgyűlölőnek, károkozónak, az egész világot fenyegetőnek és deviánsnak. A következő lépés az üldözésre való felszólítás, az elhallgattatás és fizikai megfélemlítés és megsemmisítés.
1./ Méltó, hogy az Ószövetség alapjait lerögzítsük a KŐ üzenetével kapcsolatban. (Ezt még nem tudtuk átvenni.)
a./ A prófécia.
--Zsolt 118.
--Ézs 28.
b./ A beteljesedés.
--1Pét 2,4-8. (Itt az Újszövetség világos tanítása erről a próféciáról.)
--1Kor 3,9-11. (és a hozzá tartozó következtetések: egészen a 15. versig). 🙂
--Ef 2,20 – utalásszerűen.
2./ A NÉV.
a./ Az Ószövetségben is kulcskérdés volt az Úr neve: 2Móz 3-ban Mózes is erre kérdez rá. És az Úr ERRE ad választ neki az állandó létezés szavával, azzal, hogy Ő az ÖRÖKKÉVALÓ. (2Móz 3,13-15.)
b./ Az ígéretben a „Fiú”-ról van szó, a „Csemetéről”, (Ézs 9,6-7. Zak 6,12.) – s erről az ígéretről szól az angyal Máriának is, Józsefnek is: Jézus neve. (Lk 1,31. Mt 1,21.)
c./ Ez a SZABADÍTÁS, amiről a Fiú kapja a nevét, az Ószövetségben a „jesa”, és gyakran találkozol vele... 🙂
--„És szólnak ama napon: Íme Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (Ézs 25,9 – amikor a népekről lekerül a lepel, a takaró, és amikor az Ő népe gyalázatát is elveszi az Úr... s eltöröltetik a halál... itt a MEGTARTÓ jelenik meg.) 🙂
--„ Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg (jesa) minket.” (Ézs 33,22.) 🙂
--„Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! (Ézs 43,11.) 🙂
S itt jön egy Hf:
d./ Ami Jézus nevében megtörtént és történik. 🙂
3./ Az ÜDVÖSSÉG.
a. / A kifejezés
b./ Ahol ezzel találkozunk.
4./ A KIZÁRÓLAGOSSÁG, ami kiborítja a ma emberét.
5./ A TÉNY, amiről itt Péter szól.
--Objektív tény.
--Nem filozófia, nem vallási elgondolás, nem érzés-kérdése, nem egy-két ember vallási tapasztalata. TÉNY, történelmi tény. Összekapcsolódik a Názáreti Jézus személyével, és azzal, ami történt, ott, a szemük láttára.
--Nem húzták át azzal, hogy előhozták volna Jézus testét.
--Nem hivatkoztak arra, hogy a tanítványok lopták el Őt.
--Nem tudtak mit tenni, mert itt volt a nyilvánosan meggyógyult, valamennyiük által, még betegsége idejéből ismert ember – egészségesen és Jézus Krisztust Megváltójának fogadva.

Amiben NINCS kompromisszum.
AMIT tehetünk a legnagyobb nehézségek (támadások) idején... s ami történik. 🙂
Jegyzeteim:
Apcs 4:13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságát, és megértették, hogy írástudatlan (agrammatosz – műveletlen, tudatlan, Szent írásokat nem ismerő) és közönséges (idiótész – hozzá nem értő, képzetlen, járatlan) emberek, csodálkoztak (thaumadzó – álmélkodtak). Meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak.
--Számukra nem súllyal rendelkező, nem jelentős emberek: nincs „végzettségük” (és nincs „felszenteltetésük” sem). „Laikusok”.
--De éppen ezért volt megdöbbentő nekik, hogy így értik és alkalmazzák az Írásokat, és hogy ennyire bátrak a szólásban, a kiállásban és az írásmagyarázatban is.
--A tényeket is úgy rakták össze, mintha a legjobb rétori iskolában tanultak volna. Mintha ügyvédek lettek volna.
--Fel is ismerték őket – s ez még inkább zavaró volt nekik – hogy ők Jézus tanítványai, ott voltak Jézussal, amikor Jézust próbálták faggatni vagy elhallgattatni. S most itt vannak. Ugyanolyan képtelen helyzetet hozva létre, mint Jézus tette korábban... 🙂
Apcs 4:14 Mikor azonban látták, hogy amely ember meggyógyult, ő velük együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenük szólni (anteipon – cáfolni, tagadni, ellenszegülni, szembeszállni).
--A nyilvánvaló csoda (40 évesnél idősebb, mindenki által ismert ember gyógyult meg) letagadhatatlan volt. Nem lehetett semmivé tenni szavakkal. Nem lehetett elhallgatni. „Magáért beszélt”.
--Ez a kettő – a tanítványok bátorsága, „felkészültsége” és tényei, amiket eléjük tártak a történésekből és az Igéből, valamint a gyógyulás nyilvánvaló ténye, a csoda – leszerelte őket. Ahhoz vezetett ez így, hogy nem tudtak mit mondani. Nem tudtak velük „szembeszállni”.
--Mit lehet tenni? Tanácskozni kell, nélkülük, s úgy döntést hozni.
Apcs 4:15 Mikor pedig őket a gyűlésből (szünedrion – Szanhedrin) kiküldték, tanácskoztak maguk közt, mondván. 16 Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lett általuk, mindazoknak, akik Jeruzsálemben laknak, tudtukra van, és el nem tagadhatjuk (arneomai – tagad, megtagad, letagad, elutasít, visszautasít). 17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük (apeileó – fenyeget, fenyegetőzik, szigorúan megtilt) meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a NÉV-ben.
--Ez az a helyzet, ahol a hatalmukkal visszaélő vezetők a fenyegetést veszik elő.
--Az elhallgattatás eltussolást jelent, reménykednének, hogy zárt körben marad a dolog.
--A fő problémájuk „a NÉV”, Jézus neve, vagyis az Ő Szabadító lénye, Megváltói volta, Messiássága. Ez az, amit mindenképpen ki akarnak iktatni a beszédtémák közül. Ezért a tiltás iránya: „senkinek se szóljanak ebben a NÉVBEN”.
--A SZÓ: hatalom. Az IGEHIRDETÉS: hatalom. Jézus NEVE: hatalom. Az ellenség EZT akarja megakadályozni. Ha itt kompromisszumot kötsz, MEGCSAPOLJA az erőt, megfoszt a hatalomtól, a CSELEKVŐ erőtől... soha ne köss itt kompromisszumot. 🙂
Apcs 4:18 Azért beszólítva őket, megparancsolták nekik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus NEVÉ-ben. 19 Péter és János pedig felelvén, mondták nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! 20 Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.
--Itt az ALAPELV, amit mindenkor követnünk kell. A misszió, az élet, a szolgálat, a Jézus Krisztus küldetésének alapelve: Őt mi HIRDETJÜK, tanúként bizonyságot teszünk Róla, és ettől bennünket nem lehet eltiltani!
--Ha valahol hatalommal való összeütközés van, EZ az a terület, ahol NINCS kompromisszum. Sok mindentől megfoszthatnak, sok mindenben megszégyeníthetnek, meg is fenyegethetnek, de ettől NEM tilthatnak el, hogy az Úr Jézusról bizonyságot tegyünk.
--Mi EZÉRT élünk itt, a földön. Ez a mi életünk KÖZÉPPONTJA.
--NEM vagyunk tiszteletlenek, NEM keressük az ellenkezést, NEM nézünk le senkit, készek vagyunk minden tekintetben engedelmeskedni, tiszteljük a törvényeket és a jogot, a jog uralmát is, a közhatalmat is... mindent: de ITT, ezen a területen hajlíthatatlanok vagyunk. Mert ERRE kaptunk megbízatást a mennyből.
--És ez itt, IGAZSÁG-KÉRDÉS, hiszen azt kellene semmivé tenni hallgatásunkkal, amit láttunk, hallottunk, amiről meg vagyunk győződve... s amire küldetést kaptunk, hogy hirdessük. 🙂
--Jónás 2 végén: „akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat” – fogalmaz Jónás az imádságában. Tapasztalatból. S mi TUDJUK, hogy ERRE szól a meghívás, és itt ISTENNEK kell INKÁBB engedelmeskedni, mint embereknek. Nem tehetjük (objektíve, a menny miatt), hogy nem szólunk... ez NEM gyávaság, NEM erőtlenség, NEM „tehetetlenség”, hanem ÁTADOTT élet, és MENNYBŐL kapott erő és küldetés. 🙂
Apcs 4:21 Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsátották őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették az Istent azért, ami történt.
Apcs 4:22 Mert több volt negyven esztendősnél az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája lett.
--Igazából tehetetlenné vált a hatalom.
--Milyen csodálatos, hogy ekkor, itt, még nem volt inkvizíció. (Kicsit később, már a 8. fejezettől kezdve az is lett. Üldözés, kihallgatás, elszakítás szeretteiktől, börtönbe vetés, fenyegetés és menekülésre kényszerítés. István kivégzése után ez már általánossá lett Saulus ténykedése kapcsán. S később is, sajnos, a Római Birodalom keresztényüldözése, és a későbbi, a pápai uralom ébredés-üldözése során. De, sajnos ezt minden felekezet megcsinálta – tisztelet a kivételnek – a velük „szembefordulókkal” szemben.)
--Szóval, itt „még csak” a SZÓVAL való kényszerítéssel találkoztak az apostolok. Megerősített fenyegetéssel. 🙂
Apcs 4:23 Mikor pedig elbocsáttattak, mentek az övéikhez, és elbeszélték, amiket a főpapok és a vének mondtak nekik.
Apcs 4:24 Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez, és mondták: Urunk, Te vagy az Isten, Aki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot. 25 Aki Dávidnak, a Te szolgádnak szája által ezt mondtad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat? 26 Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az Ő Krisztusa ellen. 27 Mert bizony egybegyűltek a Te szent Fiad, a Jézus ellen, Akit felkentél – Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével. 28 Hogy véghez vigyék, amikről a Te kezed és a Te tanácsod eleve elvégezte (volt), hogy megtörténjenek. 29 Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a Te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a Te beszédedet, 30 A Te kezedet kinyújtva gyógyításra, és hogy jelek és csodák történjenek a Te szent Fiadnak, a Jézusnak NEVE által.
Apcs 4:31 És miután könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek. És beteltek mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólták.
1./ Mi történt?
a./ Elbeszélték, amit átéltek.
b./ Elmondták, mit parancsoltak nekik.
c./ Ennek alapján kapásból jött az imádság. Egy akarattal. Egy szívvel-lélekkel, mint az Acs 1-ben is olvastuk. S a 2-ben is.
2./ Mi volt az imádság tartalma? Mi járta át ezt az imádságot?
a./ Isten dicsősége, az Ő hatalma.
--Nekünk nagyon fontos, hogy LÁSSUK, tudjuk, KIHEZ szólunk.
--A TÉNYEKKEL kezdünk.
--Másként szólunk, ha átjár bennünket, milyen hatalmas Ő, Mindenható, Teremtő, mindeneket Fenntartó, Uralkodó, Örökkévaló.
b./ Az Ige.
--Az Úr néha világosan megadja az Igét, ami irányba állít bennünket.
--Néha válaszként adja az Igét.
--Néha helyzetlátásként.
--Néha továbblépésként, vezetésként, vagy úgy, hogy AZT kell kimondanunk, vagy annak jegyében (szavaival) eljárnunk. Pl. kimondjuk, lerögzítjük, szembefordítjuk az ördöggel, annak munkáival, ennek alapján kimondjuk, amit az Úr tesz, vagy amit kérünk, hogy Ő tegyen (mint itt is tették az apostolok).
c./ A helyzet megfogalmazása.
--Az Igét azonnal összekapcsolták azzal, amiben voltak.
--S ebben benne volt az ő Istennel – Isten országával, az Ő akaratával, eljárási módjával, munkájával – kapcsolatos MEGÉRTÉSÜK. Így láttak, az Ő Igéje alapján. (S ez útmutatás nekünk is. Pl. itt, most, ebben a fenyegető helyzetben, látják, hogy az Úr felette van, s ezek az emberek, minden hadakozásukkal sem tudják felülírni az Úr gondolatait, amit már előre megmondott az Igében, s hatalmát, ami MOST IS, ebben a helyzetben is maga alatt tudja az ellenség minden acsarkodását.)
d./ Most jön a kérés, a továbblépés, ahogy az Úr munkáját látják.
--Mit kérnek? Kettőt: bátorságot és hatalmat az Úr cselekedeteiben.
--Az Úr cselekedeteit (jelek, csodák, gyógyulás) összekapcsolva látják azzal, amit ők tehetnek és tenni fognak. Az Úr cselekszi, (kezét kinyújtja erre), ők pedig hirdetik az Igét, és Jézus NEVÉT. 🙂
--Mint a Mk 16,20-ban – az Úr „együtt munkálkodott velük”... amikor hirdették az Igét.
--PONTOSAN annak imádkoznak ELLENE, amit tőlük vártak, vagy amire őket kényszeríteni akarták. NEM fognak hallgatni, NEM fogják elhallgatni a NEVET, hanem hirdetik. EHHEZ kérik az erőt, a bátorságot. S a jeleket is. 🙂
4./ Mi történik? Mi a válasz a mennyből?
--Ami Pünkösdkor. A Szentlélek kiáradása.
--Ez egy „újabb pünkösd”?
a./ Abban az értelemben, hogy ugyanaz történik, mint akkor, igen.
b./ Abban az értelemben, hogy az már korábban megtörtént – az első kitöltetés, „Amit megnyert az Atyától”, azt MÁR kitöltötte az Úr Jézus, (Acs 2,37) – ebben az értelemben (üdvtörténeti értelemben), nem.
c./ De a történet jelezi, és BIZTAT bennünket, hogy MEGTÖRTÉNHET ismét és ismét.
--Ki mindenki telt be Szentlélekkel, itt az Apcselben?
--Péter és János teljes volt a Szanhedrin előtt (Acs 4)
--István teljes volt (Acs 7,55).
--És az Efézusi levél miről beszél az 5,18-ban? Arról, hogy ismét és ismét be lehet telni. Kell is – szemben az iszákos bódulattal.
5./ Mi lesz a következmény?
--Isten beszédét bátorsággal szólják.
--Amit kértek, az valósul meg.

Acs 5,1-11. Anániás és Safira.
--A megelőző történettel, illetve összefoglalással együtt: Acs 4,32-37. A Krisztus Teste működése, a gyülekezet élete. Mit jelent a TELJES odaszánás, ami az alap a keresztény életben. Mit jelent a tanítványi élet a gyakorlatban. 🙂
--Ha Apcsel 5, akkor Anániás és Safira, és az üldözés eszaklációja. E kettő közül az elsőt vettük át.
Jegyzeteim a következők voltak (ezekből nem hangzott el minden, ami itt következik, de tartalmilag ideillik). 🙂
Anániás és Safira történetéhez:
1./ MIÉRT próbáltak hazudni?
--A hírnév miatt?
--Szégyellték, hogy ők nem adnak oda mindent?
--Nem vették számításba, hogy a Szentlélek is ott van, és ők Istennek hazudnak, nem „csak” embernek?
--Korábban is voltak már ilyen tendenciák náluk, „SZOKÁSSÁ” vált náluk a bűn?
(ethosz – bevett mód, megszokás, beidegződés... Zsid 10,25-szokásuk némelyeknek, hogy „elhagyják a maguk gyülekezetét”. szünétheia – közös szokás, bevett dolog... nekünk olyan szokásunk nincsen – mármint, hogy mi NEM versengünk /ha némelyeknek „tetszik” is versengeni/.)
2./ Nem túl „erős” ez a következmény?
--Következmény mindig van – ha nem látszik is meg (rögtön, vagy hamar).
--Ézs 30,15-18. VAN következmény – ha ez abban látszik is meg, hogy ELSZAKAD az ember az Úrtól, eltávolodik, magára marad.
--Így HALNAK EL (ha nem is halnak meg) testvérek, ahogy teret engednek a bűnnek. És közben a látszat még megmarad egy darabig. De az „elhalás” (szellemi-lelki értelemben) ugyanúgy VALÓSÁGOS, mint a „meghalás” Anániás és Safira életében.
--Némelyek úgy gondolkodnak, hogy „Péter ment túl” azon, amit az Úr Jézus tett volna ebben a helyzetben. De valójában a Szentlélek adott kijelentést. Zsid 10,31 – „rettenetes dolog az Élő Isten kezébe esni”... Mert a mi Istenünk „megemésztő tűz” – Zsid 12,29. Ő ILYEN, még, ha nem is látszik meg rögtön. Egy nap MINDANNYIAN megállunk majd az Ő ítélőszéke előtt: 1Kor 3,10-15. 2Kor 5,9-11. Fil 2,12-15. 2Tim 4,1-8. S ettől NEM kell félnünk, főként, ha engedjük, hogy Ő MOST, ebben az időben intsen bennünket, formálja életünket. 🙂
--Itt az ÚR MAGA adott egy intést az egyháztörténelem egészére nézve – ha valaki kész megérteni, meghallani és befogadni. Ez KÉP, (bár ott valóság volt), ami BEÍRJA a Szentlélek munkáját, tisztaságát a szívünkbe – ma is. 🙂
Apcs 5:1 Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladta birtokát.
Apcs 5:2 És félretett az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letette.
1./ Megegyeztek.
--Jó a férj és a feleség megegyezése, egy akarata – de ha rossz az irány, vagy egyiknek, vagy másiknak SZÓLNIA kell. S NEM egyezhetsz bele abba, ami Isten ellenére való – istentelen.
--Ez konfliktushoz vezet, de EZÉRT vagyunk „egy test”, hogy JÓ IRÁNYBAN tartsuk egymást. Hol egyik a másikat, hol viszont. Vagy mindkettő jó irányt vesz – az, hogy egyiknek sem szól a Szentlélek, MEGKEMÉNYEDETT szívről, hozzáállásról beszél, amiben már ott a bűnben gyönyörködő elme... a megszokás, amikor az ember „hozzászokik a bűnhöz”. (Kol 1,21. „gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek /dianoia – gondolkodásmód, szándék, stb./”... 2Thess 2,12 – akik gyönyörködtek az „igazságtalanságban” /adikia – álnokság, hamisság, gaztett/. Érdemes megnézni, miben „gyönyörködik az Úr”. Végig az Igében...) 🙂
2./ Apostolok lábai elé... ez ÁTADÁST jelentett, azt, hogy maximális bizalommal odateszik, hogy ők eloszthassák azt (ahogy az Acs 4 végén olvastuk).
--Igazából istentiszteletként vitték oda, nem Pétert imádták, de általa (s az apostolok által) Istent imádták, és így adták át az Úrnak azt, amit adni szerettek volna.
--Nem „feldobták az égbe”, hanem átadták.
--„Üres kézzel senki ne járuljon az Úr elé.” – vagyis senki ne jelenjen meg színem előtt (arcom előtt). 2Móz 23,15. 5Móz 16,16. Valahogy az ember érzi, hogy „hoznia kell valamit” – ahogy vendégségbe is úgy megyünk, hogy valamit viszünk. Virágot a ház asszonyának, kis hozzájárulást a vendégséghez, sütit, vagy valami mást, vagy ajándékot.
--Isten ugyan láthatatlan, de VALÓSÁGOSAN jelen való.
--Nem szégyenítjük meg azzal, hogy úgy csinálunk, mintha nem is lenne ott... (ravasz kis gondolkodásunkban látszólagosan adunk, de valójában nem... ez olyan, mintha méricskélnénk, mit látnak és mit nem az emberek... az, hogy az Úr látja-e, amit teszünk, pedig „nem számít”... mintha azt mondanák ezzel az emberek, hogy „Ő úgysincs ott”).
--Az Ószövetségben ezek az Igék is – mint a manna is, és a Szent Sátorra való adakozás, hozzátartozott az Úr „edzéséhez”, hogy MEGTANULJA az ember, hogy Ő ott van, ha nem látszik is, és VELE lehet járni, ha HIT által akar járni az ember. A szombatnap is ilyesmi volt. És az irgalmassági parancsok – vak elé ne vess gáncsot... süketet ne szidalmazz... az Úr akkor is ott van, ha ez az ember nem veszi észre, mert sérült, mert kiszolgáltatott. (3Móz 19,14.) 🙂
„Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.
3Móz 19:10 Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
3Móz 19:11 Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját.
3Móz 19:12 És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.
3Móz 19:13 A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
3Móz 19:14 Süketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
3Móz 19:15 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
3Móz 19:16 Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
3Móz 19:17 Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
3Móz 19:18 Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.”
Apcs 5:3 Mondta pedig Péter: Anániás, miért foglalta el (pléroó) a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tegyél?
1./ Az „elfoglalás” NEM AZONNAL történik.
--Lépésről-lépésre. Ahogy enged az ember neki. Ahogy átadja a teret neki.
--Júdás szívét is elfoglalta. (A Jn 13-ban látjuk, hogy előbb eldönti belül, hogy neki kell a 30 ezüst, utána elmegy, és kifejezésre juttatja ezt a főpapok előtt, amikor megegyeznek, már csak egy van hátra, konkretizálni a helyszínt és az időt. S ez előtt van az utolsó vacsora. S az Úr Jézus a megbecsülés falatját adja oda neki. S rögtön ez után bemegy a sátán oda. Előtte is jelezte az Úr Jézus, hogy itt az áruló az asztalnál, kérdezte is Péter, János útján, hogy ki az, és az Úr EKKOR adta oda a megbecsülés falatját. A megbecsülés, a kiemelés, egyidejűleg a gonosz szándékkal, és azzal, hogy Júdás NEM leplezi le magát, hanem képmutató módon elfogadja a megbecsülést, a kiemelést, és közben ott a gonosz szándék és a már megtörtént megegyezés a szívében, s csak „alkalomra les”, hogy a 30 ezüstöt beválthassa Jézus vére árán, ez a kettősség lelkileg és szellemileg megnyitja a bensőjét a sátán teljes elfoglalása előtt... és be is megy.)
2./ Hogyan tudod ettől megőrizni magad?
--A bűnt bűnnek nevezed.
--Iszonyodsz a gonosztól és ragaszkodsz a jóhoz. (Róma 12,9.)
--Segítségül hívod az Úr nevét, és az Ő nevében hatalmat veszel az ördög felett (Róma 16,20. Acs 2,21.)
--Bocsánatot kérsz minden tudott – felismert – bűnödért. Nem várva, hogy „majd csak elmúlik ’magától’...” – mert NEM múlik el. Azonnal teszed meg ezt, de semmiképpen nem viszed át a következő napra – Ef 4,26. 1Jn 1,9.
--Megbocsátasz mindenkinek, akivel szemben panaszod lenne – ez is megőriz a megkeseredéstől. Mert a keserűség gyökere felnövekedő jellegű: Zsid 12,15.
--Ellene állsz a gonosznak és elfut tőled (Jak 4,6-8.) 🙂
--Az indítékaidat rendbe teszed, rendben tartod és kéred az Urat, hogy tegyen Ő rendet, ha kell, „teremtsen rendet”. (Zsolt 51,12 – tiszta szívet teremts bennem...) 🙂
--Odaadod magad az Ő akaratára, a JÓRA, és megkeresed azt – napról-napra (nem hagyva helyet másnak, a gonosznak) – Ef 2,10. Ez a rendeltetésed – és ezt be akarod tölteni. 🙂
Apcs 5:4 Nemde megmaradva neked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért, hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
1./ NEM volt elvárás.
--Neki maradt volna meg.
--Csak akkor nem lett volna „nagy” a testvérek szemében.
--A kecsegtetés – hogy híres legyen, hogy elfogadott legyen, hogy közben megmaradjon az áhított gazdagság is – nagy volt, és nem állt ennek ellene. Úgy nézett Istenre, hogy Ő igazából „nem lát”, és „nem hall”, és lehet, hogy „nincs is ott”... pedig közben azért az Úr biztos, hogy próbált bizonyságot tenni a szívében.
2./ Az Apcsel NEM árul zsákbamacskát.
--Beszél az ilyen nehéz helyzetekről is. Pl. Acs 6-ban a testvérek közti megoszlásról. Aminek persze meg lett a megoldása. Acs 11-ben úgyszintén. Itt Péter eloszlatta az előzetes előítéleteket. Azután hasonló helyzettel találkozunk az Acs 15-ben. A megoldással együtt.
--Ez így valóságos. A harcokkal, a bukásokkal együtt.
--Így hiteles – és ezért is gyönyörű az Apcsel.
Apcs 5:5 Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghalt. És mindenkiben nagy félelem támadt, akik ezeket hallották.
Apcs 5:6 Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölték őt, és kivivén eltemették.
1./ A szó – a leleplezés – a Szentlélek munkája nyomán: ítéletet jelentett.
--A halálban NEM volt emberi rész. Péter annyit mondott, amennyit tudott.
--Az Úr ítélete volt.
--Nem mindig ilyen „látványos”, amikor Ő itt, a „történelemben” visz véghez ítéletet. Acs 12-ben olvasunk Heródesről, akit megemésztenek a férgek. (II.Heródes Agrippa, Nagy Heródes dédunokája – Kr.u 41-44.) 🙂
2./ Az ítélet akkor is végbe megy, ha nem látványos.
--Következményekkel találkozik az ember – ezek lehetnek lelkiek (értelmi, érzelmi, jellembeli), környezetiek (kapuk bezárulása, anyagi katasztrófa, mások szembefordulása, árulása, stb.) vagy egészségügyiek (gyors vagy lassabb lefolyású betegségek, egészségromlás – figyelem: NEM minden betegségnél lehet „beazonosítani” valamilyen „bűnnel”... mondván, hogy ez „ítélet”. NEM vezet jó irányba ez a megközelítés. Az Úr Jézus sem gondolkodott ezen a Jn 9-ben. „Isten dicsőségét” kell meglássuk – válaszolt a tanítványok felvetésére... és meggyógyította a vakon születettet, nem vizsgálva, ki vétkezett...) 🙂
3./ És te?
--Pál az 1Kor 5-ben a „sátánnak való átadásról” írt, nem egymagában, hanem a korintusi gyülekezet vezetőivel együtt.
--1Tim 1,20-ban ugyanerről ír Himeneus és Alexander kapcsán. (blaszphemeó – káromolták Istent).
--Úgy gondolom, óvatosan ezzel:
a./ Saját haragból nem cselekedhetsz.
b./ Megbotránkozásból sem, ha az Úr nem indít kifejezetten, szerintem.
c./ Közösségi tett, nem „egyéni”. Itt jobban működik a „kontroll”, a Szentlélek világossága.
--Bennünket ÁLDÁSRA hívott el az Úr, 1Pét 3,9. Mt 5,44. Róma 12,14. Ez a személyes hozzáállásunk.
--Másfelől itt a Krisztus munkája, a Krisztus Teste elleni tettről van szó, ezért a határozott ítélet az Úrtól. De Ő sem mindig tesz ilyet – VÁR, („hosszan tűr értünk”), hátha megtérésre jut az ember... 🙂
--Itt valószínűleg lejárt ez a várakozási idő. 🙂
Apcs 5:7 Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, bement.
Apcs 5:8 Mondta pedig neki Péter: Mondd meg nekem, vajon ennyiért adtátok-e el a földet? Ő pedig mondta: Igen, ennyiért.
Apcs 5:9 Péter pedig mondta neki: Miért hogy megegyeztetek (szümphoneó), hogy az Úrnak Lelkét megkísértsétek? Íme a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged.
Apcs 5:10 És azonnal összerogyott lábainál, és meghalt. Bemenvén pedig az ifjak, halva találták őt, és kivivén eltemették férje mellé.
--Milyen jó az egység, a szümphoneia a JÓ dolgokban.
--Egy szívvel, egy lélekkel – közös akarattal – végezni a menny munkáját, imádkozni, ez áldást jelent – Zsolt 133,3. Oda küldi az áldást az Úr.
--Az ördög akar a rosszban ugyanilyet létrehozni. A társadalomban sokszor megtörténik, ha ideiglenesen is, míg a hatalmat megkaparintják – utána jönnek a megoszlások... pl. a kommunista diktatúrában is.
Apcs 5:11 És támadt nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezeket hallották.
--Istenfélelem... 🙂
--Messzi földre elterjedt... híre ment. A mennyei cselekvésnek – minden hirdetés nélkül is – híre megy... s ez reménységet ad nekünk a mai hirdetésekkel teli verseny-világban. 🙂

Acs 5,11-16. 🙂
--Ez egy viszonylag rövid szakasz. De amiről ír, nagy jelentőségű.
--Látjuk a gyülekezet működését és az Úr Jézus "(együtt)működését", amiről a Mk 16,20-ban olvasunk.
--Látjuk az Isten-félelmet, ennek jelentőségét, a tisztaságot és a valóságosságot (hiteltérdemlőséget) gyakorlatban. S ezt szeretjük, nagyon. Jelentősége van itt, a mi mostani időnkben. 🙂
--Látjuk a jeleket és a csodákat, a gyógyulásokat, egészen odáig, hogy a betegeket az utakra tették le, hogy az arra járó Péternek csak az árnyéka is érintse őket. Nyilván nem "vallásos elvárásra" tették ezt, nem "rituáléból", és nem is valami "szenzáció vagy divat" miatt, hanem azért, mert VOLTAK gyógyulások, TAPASZTALTÁK, hogy az Úr ott van és gyógyít... akár Péter árnyékán keresztül is.
--Látjuk, ahogy a szomszéd városokból is odahozzák a betegeket és a démonoktól györtötteket. Látjuk, ahogy meggyógyulnak.
--Az Úr jelenléte van ott a gyülekezettel, ezt nagyon szeretik a testvérek, bizalmat merítenek, elkötelezett életet élnek (túlnyomó többségben, gondolom - ahogy Ananiás és Safira is ott volt köztük, korábban, úgy lehettek most is, az ő tapasztalataik után is köztük "látszat-követők", vagyis olyanok, akik "úgy néznek ki, mintha" keresztények... de MEGFONTOLANDÓ nekik ez a kísérlet, hogy ott maradjanak "látszatból" köztük). Az Isten-félelem azt is jelenti, hogy tisztul a gyülekezet, akik csak "látszatból" akarnának ott lenni köztük, vagy egyéni "nyereségvágyból", vagy valami más nem tiszta indítékból, inkább TÁVOL maradnak, "nem mernek közéjük elegyedni"... 🙂
--Talán az 1Kor 14,24-25 jelenségét (is) tapasztalják? Ez a szakasz pontosan a mennyei jelenlétről és a jelenlétben történő "lelepleződésről" számol be. Arról, ahogy az Úr "rendet tartott" gyülekezetében. S ahogy a nem hívő embereknek is számolniuk kellett azzal, hogy Ő ott van. 🙂
Kicsit hosszabban beszéltünk erről:
"Úgyannyira, hogy az utcákra hozták ki a betegeket, és letették ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük." (Acs 5,15.) 🙂
--Ebben is HIT volt, az a személyes hit, ami a vérfolyásos asszonyt is átjárta, amikor benső meggyőződéssel mondta magában: "ha csak ruhája szegélyét érintem is, meggyógyulok". (Mk 5,28.) 🙂
--Ez a HIT egyszerre csak megjelenik, hirtelen "elfog" bennünket, és ott is marad, ha csak nem beszéljük ki magunkat belőle, ellene nem állunk. Ez AJÁNDÉK és LEHETŐSÉG a mennyből, a mi Istenünk jóvoltából. Akarja, hogy legyen bennünk, hogy járjunk a HIT által. Szereti a HITET, és munkálja, sőt, növeli is a HITET bennünk, Ővele kapcsolatban.
--Ez a HIT személyes kapcsolatot jelent az Úr Jézussal, azt jelenti, hogy rábízzuk magunkat, megbízunk Benne, s egy konkrét dologgal kapcsolatban (is) kialakul bennünk egy MEGGYŐZŐDÉS, egy "tudás", hogy Ő mit tesz, mit akar tenni, mi az, amiben mi részt vehetünk az Ő tervéből.
--Látjuk, ahogy ezt a HITET bemutatta a tanítványoknak, amikor a síro-föníciai asszony jött oda be, hozzájuk, mindennek ellenében, s alázta meg magát, bármit hallott, bármilyen visszautasításban volt is része... "Az pedig felelt és mondta Neki: Úgy van Uram - de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból." (Mk 15,27.) Az Úr Jézus pedig ezt mondta neki: "Ó, asszony, nagy a te hited... (Mt 15,28.) E beszédért eredj el, kiment a démon a te lányodból..." (Mk 7,29.) 🙂
--Személyesen feltámadó, megjelenő HIT volt ez, meggyőződés, aminek ODAADTA magát ez az asszony, és nem tartotta vissza magát, hanem megalázta, átment minden akadályon, hogy azt, ami meggyőződéssé vált benne, megvalósítsa. 🙂
--Ezt a HITET a menny munkálja bennünk. Nem emberek "receptjei" alapján megyünk benne előre, nem "elvárásra", és nem másként, hanem úgy, hogy a mennyből jön az indítás, az ajándék "szó", az Ige, vagy valahogy a mennyei "felhívás", és mi megragadjuk, megtapadhat bennünk, és életre kel, s HITTÉ lesz bennünk. Van, hogy embert is használ benne az Úr, mint Elízeust is a szíriai Naámán felé. (Vagy korábban a rabszolga kislányt, aki "elhintette benne", hogy Izráelben VAN próféta, és általa VAN gyógyulás Naámán számára is a leprából.) Naámán átment a "megrázáson", saját indulatai - feltámadó (felhorgadó) nemzeti büszkesége haraggal töltötte el, amikor Elízeus "csak" annyit mondott, hogy merülj be a Jordánba hétszer, és megtisztulsz - révén... de JÓL DÖNTÖTT (bölcs szolgái javaslatát megfogadva). MEGTETTE, amit mondtak neki, és a HIT elkezdett feltámadni benne. Vagy legalábbis megfogadta: "ha nincs HITED, akkor legalább LEGYEN engedelmességed". És megtette, s átélte, s utána már nem volt kétséges, hogy a Mindenható Isten végezte ezt el... gyógyította meg. 🙂
--Láttuk ennek a HITNEK a feltámadását ("megjelenő", vagy "meglepetésszerűen feltámadó" HIT, vagy "szikra-HIT") Mártában, a Lk 11-ben. "Feltámad a te testvéred..." - próbálta meg TÁPLÁLNI ezt a HITET az Úr Jézus, Aki LÁTTA ezt Mártában... és akarta, és munkálta ezt. Az más kérdés, hogy Márta az "elme hamujával" el-eltakarta a fellobbanni kész HIT-lángot. De végül "meglátta" az "Isten dicsőségét", mert HITT. 🙂
--Ezek az emberek itt, az Acs 5,15-ben, ugyanígy, személyes HIT alapján hozták ki betegeiket, hogy Péternek csak az árnyéka is érje őket... 🙂
Hát, ilyesmikről beszéltünk a mai bibliaiskola során. 🙂

Az Acs 5-el foglalkozunk, az apostolok helyzetével, tömlöcben, angyali szabadítással, utána a Templomban, igehirdetés közben, majd a Főtanács előtt, Gamáliel tanácsa idején és utána, a megveretésben s majd a következő időszakban.
Most Gamáliellel kezdtük, arról beszéltünk, hogy az Úrnak MINDIG vannak megfelelő emberei, vagyis Ő IGÉNYBE veszi a megfelelő embereket, hogy saját munkáját jó irányba vigye.
--Persze imádkozunk az ilyen emberekért, akik szembefordulnak az ördögi irányokkal, és jó szóval, érvvel, bölcsességgel megnyerik a döntéshozókat, hogy helyesen (vagy helyesebben) döntsenek.
--És mi magunk is lehetünk ilyenek, "kicsiben és nagyban", attól függően, hol vagyunk, mit teszünk, miben vagyunk, hol akar látni bennünket a mi Urunk. Ez a mi NAGY lehetőségünk, és készenlétben állunk, hogy ami rajtunk áll, megtegyük másokért, az Úrért, az Ő munkájáért. Ez is hozzátartozik az életünkhöz, a küldetésünkhöz. S ez jó. Nem felejtjük el, nem hagyjuk ki a számításból (mint Eszter királynőről is mondta Mardokeus: "nem tudod, nem ezért az időért vagy-e ott, ahová az Úr helyezett..." - EZÉRT az időért... ez egy más fajta látásmód). 🙂
Utána fordultunk az előtte levő részhez.
Íme a jegyzetek:
--És akkor jön ez a „DE”... 🙂
Apcs 5:17 De felkelve a főpap és mind akik vele voltak, azaz a szadduceusok felekezete, beteltek IRIGYSÉGGEL.
--A „DE” ahhoz vezet, hogy elnémítsák az apostolokat. Megfosszák a népet a gyógyulástól s a megtéréstől.
--Mi van emögött a ténykedés mögött? INDÍTÉK... méghozzá GONOSZ indíték: irigység.
--„A búsulásban kegyetlenség [van], és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irigység előtt?” (Péld 27,4.)
--A búsulás is rossz. Kegyetlenség van benne. Gondolj az önsajnálat által felkeltett depresszióra. Nem gondol az ilyen ember a másikra – a gyerekeire, a feleségére, vagy férjére, a gyülekezetére, a meg nem tért emberekre, a munkatársaira, szomszédaira... senkire. KEGYETLENSÉG járja át, kemény szív, ami CSAK magára helyezi a hangsúlyt, fordítja a figyelmet.
--A harag is rossz – talán még rosszabb, mint az előző: ÁRAD, ragad, kiterjed a másik emberre, az egész környezetre.
--De – és itt egy érdekes vonást emel ki az Ige – „ki állhatna meg az irigység előtt”? Más szóval: lehet, hogy rossz a búsulás, lehet, hogy rossz a harag is – de minden dolog közt a legrosszabbak egyike: az IRIGYSÉG.
--Miért? Mert engesztelhetetlen, mindent meg fog tenni, hogy lerombolja a másikat, rossz hírét keltse a másiknak, elnémítsa őt, megsemmisítse az irigysége tárgyát. Ha már ő nem lehet jó, a másik legalább legyen ROSSZABB, mint ő... ne jusson előre, ne sikerüljön neki, ne menjen jól a dolga, ne jusson révbe, ne legyen tekintélye, ne legyenek követői, ne legyen jó híre, ne legyen kívánatos mások előtt az élete, se az eredményei ne legyenek kívánatosak, ne ismerje el senki.
--Ez az irigység indítéka, és ilyen a megjelenése. S közben LEPLEZI MAGÁT, a másikat tünteti fel okozónak, hibásnak, bűnösnek, aki ellen „jogos” a harag, vagy az elnémítás. Brrr... nagyon, nagyon sötét.
--Izsákra is irigykedtek a filiszteusok, mert áldott volt. Betömködték a kútjait. (1Móz 26.)
--Rákhel is irigykedni kezdett nénjére, Leára, mert neki születtek sorban a gyermekei, és ebből fakadóan hosszú távra kiható rossz döntést hozott: odaadta férjének másodfeleségként Bilhát, a szolgálóját. No, ebből azután még több irigység támadt, s versengés, már nem csak az asszonyok között, hanem a tőlük született gyerekek között is. (1Móz 30,1-2.)
--Józsefre is irigykedtek bátyjai, s a végén már meggyűlölték és „jó szót sem bírtak hozzá szólni”. (1Móz 37,4.5.11.) Mi fakadt ebből? Gyilkossági szándék, a testvérük elárulása, megtagadása és az, hogy rabszolgának adták el.
--Ne dőlj be a szokásos reakciómódnak – NE IRIGYKEDJÉL a gonosztevőkre, akiknek látszólag jól megy soruk. Ne tedd, mert a dolgoknak NEM itt van a vége... (Zsolt 37,1-5.) 🙂
--Ha ezt teszed – ha irigyled a kevélyeket, látva a gonoszok jó szerencséjét – akkor süllyedni kezdesz, NEM lesz fix talaj a lábad alatt (amit az Úrral való mély közösség jelentene és az Isten Igéje, az Ő ígéretei, s a HIT, ami ebből fakad), és bajba kerülsz. Az Ige ÓV ETTŐL. 🙂
--Izráel népére csapás zúdult, amikor irigykedni kezdtek Mózesre, ellene beszéltek, lázadtak... NEM jó irány. Soha nem jó irány. Leplezd le magadban ezt az indítékot. Csinálj rendet, SAJÁT jó érdekedben... mert az irigység ROMBOLÁSHOZ vezet, akár úgy is, hogy az Úr ítéletét hozza elő. (Zsolt 106,16-18.) 🙂
--Ne kövesd az erőszakos embert, még, ha „kívánatos” lenne is, amit elért... „Ne irigykedjél az erőszakos emberre, és neki semmi útját ne válaszd. 32 Mert utálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az Ő titka.” (Péld 3,31-32.) – Szeretnéd az Úr közelségét? „Titkát”? Akkor NE az erőszakos ember útját válaszd, NE irigykedj rá, mert elveszíted a jó utat és mennyei lehetőséget. 🙂
--„A szelíd szív a testnek élete; az irigység pedig a csontoknak rothadása.” (Péld 14,30.) – Más szóval: ha JÓT AKARSZ magadnak, válaszd a szelídséget. Vagyis: NE versengj, NE engedd előjönni magadban a sóvár kívánságot az után, ami a másiknak van, NE engedd magadat rávinni a másik javaira, elismertségére, bármilyen dolgára, vagy helyzetére... „ne kívánd” – mondja az 10 parancsolatban... se a szolgáját, se a szamarát, se a házastársát! Ehelyett, FOGADD el a helyzetedet, ALÁZD meg magad Isten hatalmas keze alatt, NE akard azt, amit Isten MÁSNAK adott, vagyis: ne irigykedj rá. Mi lesz abból, ha teszed? BELÜLRŐL elromlik a tartó erőd... NEM lesz tartásod (csontod rothadása azt jelenti, hogy nem lesz támaszod, nem lesz „gerinced”, tartásod...). De azt is jelentheti, hogy megbetegszel... mivel az irigység indítéka NAGYON BELÜL van, rejtve jelentkezik, és sokszor SENKI nem látja rajtad, el lehet leplezni, a következménye is BELÜL ér el, mint a „csontjaid rothadása”. Brr... az Ige NEM „fenyeget”, hanem felhívja figyelmedet, hogy MIT KERÜLJ el, hogy JÓ DOLGOD lehessen! 🙂
--Az Ige arra is figyelmeztet, hogy ÓVATOSAN bánj az irigy emberrel. Őrizd meg magad, amikor kapcsolatba kerülsz vele, mert hosszabb távon rosszul jössz ki abból, ha valamit elfogadsz tőle. (Péld 23,6-8.) 🙂
--„Ne irigykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon. 18 Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.” (Péld 23,17-18.) Más szóval: VÁLASZD bátran az Urat, az Ő útját, az Őhozzá IGAZÍTOTT gondolkodásmódot, viselkedést, mert ez a BIZTOS út, innen nem fogsz csalódással távozni. A bűn útja – bármilyen kecsegtetőnek tűnik is, amit tesznek, vagyis, amire eljutnak (eredményeik, sikereik, gazdagságuk, hatalmuk) – CSAPDA, aminek NINCS biztos kimenetele. Tehát NE ezt válaszd – mondja az Ige. Bölcsen. Hosszú távra gondolkodva és tanácsolva. 🙂
--„Ne irigykedjél a gonosztevőkre, se ne kívánj azokkal lenni. (KIHAT a társaság rád. NEM mindegy, kikkel vagy, kikkel szeretnél lenni, KIKET nézel, kikre nézel fel, vagy kik véleményét hallgatod meg.) 2 Mert pusztítást gondol az ő szívük, és bajt szólnak az ő ajkaik. (Más szóval: ha nem akarod, hogy a pusztító gondolatok járjanak át téged, ha nem akarod, hogy másoknak bajt szerző szavakkal, tervekkel teljen meg a bensőd, vagy ilyenekben részestárs legyél, akkor NE IRIGYELD azokat, akik a GONOSZSÁGBAN járnak. S ne akarj velük lenni... Ehelyett...) 3 Bölcsesség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg. 4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával. (Vagyis: KERESD a bölcsességet, figyelj arra, mit mond a mennyei látásmód, mert így lesz JÓ DOLGOD, így tud megőrizni téged az Úr és így tudja betölteni szükségleteidet.) 5 A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű. 6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.” (Péld 24,1-6.) 🙂
--„Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irigykedjél az istentelenekre. 20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik. 21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél. 22 Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?” (Péld 24,19-22.) Mit is mond? HOSSZÚ TÁVRA gondolkodj, mérd fel, hogy az Úr is látja, ki hogyan él, viselkedik, milyen INDÍTÉKOK hajtják, és bármilyen „hatékonynak” tűnik is a gonoszság, s bármilyen „eredményes” is az istentelenség az emberek szemében, TE TUDD, hogy a vége nem lesz jó, a sötétben magukra maradnak. Ehelyett mit tegyél? ISTENFÉLŐ légy, és tiszteld az elöljáróidat, az uralkodódat. Mert a lázadók („kétrendbeliek” – „kettősök”, kétszínűek, gerinctelenek) büntetése – ítélete – bekövetkezik... ha nem is látszik rögtön. De nagyon hirtelen tör rájuk! Ők biztos nem gondolnak rá előre, és sokan mások sem – de az Ige ÓV ETTŐL az úttól is. NE IRIGYELD az ilyen embereket! Ezt tanácsolja neked. 🙂
--„És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irigységből [rendeli]; annak okáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!” (Préd 4,4.) Nem is gondolnánk... de az Ige azt mondja, hogy NAGYON SOK minden ezen a világon valójában IRIGYSÉGBŐL támad. Nem csak a fegyverkezés, nem csak a gazdasági lépések és helyzetek kialakítása, hanem sokkal több minden. Sok ravaszság, sok gondolkodás, sok ügyes fortély fakad abból, hogy az ember irigykedik. És SOK-SOK minden mögött, ami létrejött, vagy ami van ebben a világban, valójában IRIGYSÉG húzódik meg. 🙂
--Mi volt a FŐ INDÍTÉK, ami miatt kiadták az Úr Jézust Pilátus kezébe? Mi miatt fogták el Őt? Mi miatt kerestek hamis tanúkat ellene? Mi miatt próbálták meg halálra ítélni? És mi miatt szolgáltatták ki Őt a római bíráskodásnak is? IRIGYSÉG miatt... „Mikor azért egybegyülekeztek, mondta nekik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam nektek: Barabbást-e, vagy Jézust, Akit Krisztusnak hívnak? 18 Mert jól tudta, hogy irigységből adták Őt kézbe.” (Mt 27,17-18.) Amióta fellépett az Úr Jézus, amióta gyógyultak az emberek, és amióta olyan világosan tanította őket az Isten országáról, s amióta meglátták, hogy NEM tudnak Rajta fogást találni – IRIGYSÉGBŐL el akarták veszejteni. Szomorú ez, de így volt. És így van KÖVETŐIVEL is – itt az apostolokkal (Acs 5,17-18.) 🙂
--Így láttuk az Acs 5-ben, de ugyanezt látjuk később is: „Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozeliták közül követték Pált és Barnabást, akik szólván hozzájuk, biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. 44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt az Isten Igéjének hallgatására. 45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, beteltek irigységgel, és ellene mondtak azoknak, amiket Pál mondott, ellenkezve és káromlást szólva.” (Acs 13,43-35.) 🙂
--Hú, mit látunk itt?
a./ Konkrétan a sok követő, a gyülekezetnövekedés, az igehirdetés széleskörű kihatása MIATT támadt fel az irigység. Más szóval: az igehirdetők sikeressége (áldottsága) és Istennek való engedelmessége, HITE és bátorsága váltotta ki ezt azokból, akik NEM így cselekedtek. S azokat HIBÁZTATTÁK, akiken Isten áldása nyugodott meg, akik sokaságot vezettek az Úrhoz.
b./ S MI fakadt ebből az irigységből? Ellene mondás Isten Igéjének. Az igehirdetés ellentétét tették a hirdetett szó, az igazság ellenébe. Azt állították, hogy nem igaz, amit most hallanak a tanítványok. Ellenkeztek és ami még ennél is több, KÁROMLÁST (blaszfémeó – Isten szidalmazása, Istenkáromlás, Isten gyalázása) szóltak... s itt MEGLÁTHATJUK sok teológiai okoskodás, irányzat HÁTTERÉT. Nagyon sok teológiai bukfenc, tanítás mögött IRIGYSÉG van. Hogy NE a másikra figyeljenek, ezért átírok könyveket (fordításokba csempészek be hamis részleteket, vagy kihagyok belőlük lényeges, a tisztán élni akaró, hűségesek számára szóló buzdításokat, bizonyságtételeket vagy igei megértéseket) félreértelmezek – másként magyarázok – igehelyeket, hogy ezzel MÁS ÚTRA tereljem őket. Ez is csalás, ez is hazugság, TEOLÓGIAI tévút és szakadás-okozás! Az egyháztörténet rákfenéje... 🙂
--„És némelyek azok közül hittek és csatlakoztak Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélő (szebomai) görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen. 5 De a zsidók, akik nem hittek, irigységtől felindíttatván, és maguk mellé véve a piaci népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztva, felháborították a várost; és a Jáson házát megostromolva, igyekeztek őket kihozni a nép közé.” (Acs 17,4-5.) Mivel találkozunk itt? LINCSELÉSSEL, vagyis ezzel a szándékkal. MI VOLT a lincshangulat keltése MÖGÖTT? Irigység! A gonosz férfiak összegyűjtése, a mindenre kapható ellenséges emberek felindítása, hogy AZ Ő ÚTJUKON elérjék, hogy az apostolokat „kikapcsolják a forgalomból”, más szóval ELHALLGATTASSÁK. („Kiiktassák”, vagy „likvidálják”.) Az IRIGYSÉG gonoszabb a búsulásnál és a haragnál is. Gyilkosságra vezet. Sunyi módon, mert végigvitetheti veled az egész folyamatot és közben SOHA nem tudod meg, hogy milyen INDÍTÉK volt a háttérben. 🙂
--Mit csinálunk Isten Igéje alapján? Ellene állunk a gonosznak és elfut tőlünk. A gonosz indítékoknak is ellene tudunk állni, ha megismertük az Urat. És le tudjuk vetkőzni ezt a gonoszságot, mint egy ruhát – „Levetve azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést, és minden rágalmazást. 2 Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej (vagyis az Ige) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek...” (1Pét 2,1-2.) 🙂
--Bennünket az Ige egyértelműen arra indít, hogy VÁLASSZUK a JÓ INDÍTÉKOKAT, és ne a gonoszságot, közte semmiképpen NE az irigységet. 🙂
Apcs 5:17 De felkelve a főpap és mind akik vele voltak, azaz a szadduceusok felekezete, beteltek IRIGYSÉGGEL.
Apcs 5:18 És rávetették kezüket az apostolokra, és a közönséges (démosziosz – köz-, állami, nyilvános börtönbe) tömlöcbe tették őket.
--Miért? Azért, mert „köztörvényes bűncselekménynek” tekintették amit tettek. Az igehirdetést is, a jelek és csodák véghezvitelét is. Mindent, amit mondtak vagy tettek Jézus nevében. Ahogy ezt korábban tiltották nekik.
--Miért? Mert el akarták ítélni őket, mert meg akarták fosztani őket annak lehetőségétől, hogy továbbra is tegyék, amit az Úr Jézus nevében tettek eddig.
--Miért? Mert a gyilkosság indulata elfogta őket, mert nem volt más érvük, eszközük ellenük, mert az Úr hatalmasan cselekedett általuk, mert szerte-szérül mindenütt csak róluk beszéltek. Mert az IRIGYSÉG átjárta őket.
A „DE” után jön a „HANEM”... vagyis a VÁLASZ a mennyből... s ez azóta is így van. NEM az ördögé az utolsó szó! Nem csinálhat, amit akar... vannak határok, vannak korlátok, s néha egészen nyilvánvalóan meglátszik ez.
--Nem mindig látszik meg, nem mindig rögtön, de itt, az Acs 5-ben, nagyon is meglátszott a „hanem”... 🙂
Apcs 5:19 Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját, és kihozva őket, mondta:
Apcs 5:20 Menjetek el, és felállva, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédét!
--Az angyalnak VAN HATALMA kihozni a tanítványokat. Téged is. Bármikor, bárhonnan, bármilyen körülmények közül. Ha nem történik ilyen veled, ez NEM jelenti azt, hogy ne lenne hatalma erre, de akkor éppen „más van”.
--Ez vigasztalás, biztatás valamennyiünk számára. NEM „csak akkor” működött ez, hanem MOST is meg tudja tenni az Úr, és akarja is, nagyon sokszor.
--De ne feledd, hogy emögött ott a testvérek imádsága is. Akik NEM mondanak le a vezetőikről, nem mondják, hogy „az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve”, hanem KÜZDENEK a testvéreikért, imádságban. Könyörögnek.
--Az angyal nagyon KÜLÖNLEGESEN végezte el munkáját itt: titkosan kihozta őket – átvitte az őrségen keresztül, úgy, hogy közben az ajtó bezárva maradt, legalábbis az őrség szemében – és FELADATOT is adott nekik. Ott folytassátok, ahol abbahagytátok. Nem lehet elvenni tőletek az Ige hirdetését. S ők ezt is tették. Nyilvánosan. Úgy, hogy ismét el lehetett őket fogni.
--Ez mennyei. Ez bátorság. Ez CSODA, és egyúttal nagyon is hétköznapi jelenség – az Úr csodájából az ő elkötelezettségüknek megfelelő cselekedetek lesznek. Az ILYEN emberekkel tesz csodát az Úr. Akikre tud számítani. Utána is, amikor a csodát átélték. 🙂
Apcs 5:19 Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját, és kihozva őket, mondta:
Apcs 5:20 Menjetek el, és felállva, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédét!
--Mit kellett hirdetni? Az ÉLET beszédét. A halál árnyéka alatt, elfogatás, börtön és veszedelem közepette, az ÉLETET hirdetik. A jövőre mutatnak, és megváltozásra hívnak fel.
--Az Úrnak ilyen a munkája: bármi vesz körül, az ÉLET jöjjön ki. Mert Ő az élet Ura, mert Ő szereti az életet, és meg fogja őrizni az életet. 🙂
--Ha nem hirdeted, hogyan hallják meg? Ha nem hallják meg, hogyan hisznek? Ha nem hisznek, hogyan menekülnek meg? EZÉRT kell hirdetni nekik az élet beszédét. (Róma 10.)
--S ők ezt MEG IS TETTÉK. Bátrak voltak. És elkötelezettek. „Egy életük, egy haláluk, ők ezt az utat választották... az ENGEDELMESSÉG útját.” Nem voltak „túl okosak”, vagyis NEM okoskodtak, nem tudta őket megfosztani az „okosságuk” az engedelmességtől. Az engedelmesség volt az ÚTJA annak, hogy elvégezzék, amit az ő Uruk rájuk bízott. 🙂

Témánk: Acs 5,17-42. 🙂
Az elején az eszkalációról beszéltünk, arról, amit az Apcsel bemutat, ahogy az ellenség össztüzében MÉGIS előre halad az Evangélium hirdetése.
--A valós helyzet (Mt 12,28-30 alapján is) az, hogy az Evangélium hirdetése, az Úr jeleivel és csodáival, egy "betörés az ellenség országába", amit a sötétség fejedelme nem néz jó szemmel. Sőt.. 🙂
Utána versről-versre megnéztük az Acs 5 utolsó szakaszát. Izgalmas volt. Még mindig maradt benne üzenet, amit nem vettünk át - de egyszer be kell fejezzünk egy fejezetet, hogy továbbhaladhassunk... 🙂
Íme a jegyzeteim:
C./ Eszkaláció:
1./ Gyakori jelentése: (helyi) háború lépcsőzetes, fokozatos kiterjesztése, újabb államok bevonódása a konfliktusba'.
a./ Itt: szellemi harcról van szó. Az Evangélium hirdetése és az Úr jelei és csodái, az Isten országának betörését és előretörését jelentik az ellenség világában... ld. Mt 12,28-30 – értelmében. Az Úr Jézus megkötözi az erős embert és „kirabolja házát”. Szabadon bocsátja a lesújtottakat... Lk 4,18-19.
b./ Ez NEM meglepetés (Neki). Ő pontosan EZÉRT jött. Háborúban áll a sötétség hatalmával. Ezért NINCS békesség az ördöggel... Ő tüzet gyújtott, és várja, hogy meggerjedjen. (Lk 12,49-53. 🙂
c./ Már az Ő életében megtörtént, és várta, hogy teljességre jusson. EZÉRT nem lesz békesség „emberi értelemben” – de mennyei módon IGEN – az ember és házanépe között. d./ De a szívben békesség lesz, még az üldözés idején is. (Jn 14,27. Jn 16,33 – e világon nyomorúságotok /thlüpszisz – szorítottság, szorongattatás, nyomás, gyötrés, stb./ lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot. 🙂
e./ Vigyázat: nem a butaságunk vagy megbotránkoztató viselkedésünk következményeiről, az emiatt fellépő kritikáról, megfosztásokról és egyéb következményekről beszél az Úr Jézus, hanem arról, ami TÉNYLEGESEN AZÉRT ér bennünket, mert Őt képviseljük, s az Ő megmentésének üzenetét, világosan, egyértelműen, alázatosan bár, de határozottan.
--Az előzőekről a Szentlélek gondoskodik, vagyis Ő int, utat mutat, szól, jelez, néha testvéreken keresztül, van, hogy az Ige útján, de sokszor belső és világos meggyőző szóval, hogy NEM jó, amit mondanánk, vagy tennénk, vagy ahogy viselkedünk... mert Jézust képviseljük, Aki SOHA nem volt öncélúan megbotránkoztató, „bolond viselkedésű vagy szavú”... 🙂
2./ Nemzetközi szó az angol escalation nyomán, amely a francia escalade ('ostromlétra') ármazéka a latin scala ('lépcső') szóból. Az ~ latinosított forma. Lásd még skála.
a./ Az "eszkaláció" (angolul: escalation) szót magyarul "kiterjesztés", "felterjesztés" vagy "fokozódás" jelentéssel lehet fordítani. Jelentése általában egy probléma, konfliktus vagy helyzet fokozatos növekedését, terjedését vagy bonyolódását jelenti.
b./ Itt az Evangélium és a tanítványok elleni ÜLDÖZÉS fokozódását, kiterjedését értem alatta:
aa./ Az Úr Jézus beszélt róla előzőleg, hogy tudják, LESZ, és fel tudjanak rá készülni szellemben, de azért is, hogy LÁSSÁK, hogy „benne vannak”, és ez NEM véletlenül történik. Ez a harc része... az ellenség aktivizálódása. Némiképpen jelzi azt is, hogy „jó úton járnak”.
--„Ő pedig mondta: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jönnek el az én NEVEMBEN, akik ezt mondják: Én vagyok. És: Az idő elközelgett. Ne menjetek azért utánuk.
Luk 21:9 És amikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem [jön] mindjárt a vég.
Luk 21:10 Akkor mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;
Luk 21:11 És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.
Luk 21:12 De mindezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek (diókó) [titeket], adván (paradidómi – átad, kiszolgáltat) a gyülekezetek elé, és tömlöcökbe és királyok és helytartók elé visznek az én NEVEMÉRT.
Luk 21:13 De ebből nektek lesz tanúbizonyságotok.
Luk 21:14 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre:
Luk 21:15 Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik.
Luk 21:16 Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.
Luk 21:17 És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én NEVEMÉRT.
Luk 21:18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
Luk 21:19 A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.” (Lk 21,8-19.) 🙂
--„Ezeket beszéltem nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 2 A gyülekezetekből kirekesztenek (aposzünagógosz – ezt teszik veletek: kizárnak) titeket. Sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet (latreia – szolgálat, szent cselekedet Isten rendelésére) cselekszik. 3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. 4 Ezeket pedig azért beszéltem nektek, hogy amikor eljön az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam nektek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam nektek, mivelhogy veletek voltam.” (Jn 16,1-4.) 🙂
--„Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, amelyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
Zsid 10:33 Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, akik így jártak.
Zsid 10:34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
Zsid 10:35 Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
Zsid 10:36 Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
Zsid 10:37 Mert még vajmi kevés idő, és Aki eljövendő, eljő és nem késik.
Zsid 10:38 Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
Zsid 10:39 De mi nem vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,32-39.) 🙂
bb./ Megvalósulni (az Úr Jézus életén kívül) először Acs 3 végén, s a 4. fejezetben látjuk.
--Nyilvánosság előtt letartóztatták az apostolokat. Ekkor még nem erőszakkal, de karhatalommal tették. Az erőszaktól az is visszatartotta őket, hogy aaa./ nagy volt a tömeg, bbb./ a nyilvánvaló csodát mindenki elfogadta s ez ccc./ népszerűséget jelentett az apostoloknak és nagy tisztelet – s elfogadás – övezte őket. Tehát „bölcsebb” volt „szépszerével” elvinni őket. De ELVITTÉK.
--Elválasztották őket az övéiktől. Az övéiket is MEGFOSZTOTTÁK tőlük, bizonytalanságot és megfélemlítést váltva ki belőlük. Fenyegetést jelentett ez mindazok számára, akik „a NÉVBEN” hittek és Őt hirdették. „Ezzel találkozhattok ti is, ha folytatjátok...” 🙂
--Ítélet nélkül börtönbe zárták (igaz, egy éjszakára, de nem tudhatták meddig lesznek itt). A bizonytalan helyzetbe állítás is üldözést jelentett. Kiszolgáltatottságukat erősíthette meg bennük.
--A Szanhedrin elé állították őket, kihallgatásra és bírói eljárásra. Idegen és velük szemben ELLENSÉGES bírák vették körül őket, számonkérve őket cselekedeteik és a hirdetett üzenet tekintetében. (A tanítványok bizonyságtételi helyzetnek tekintették ezt és NEM adták oda magukat a félelemre! NEM lázadtak, NEM voltak tiszteletlenek, megalázták magukat, de NEM váltak gyámoltalanná, NEM lehetett megfélemlíteni őket, NEM „simultak be kompromisszummal a lelkükben” az elvárások közé, HANEM bátran bizonyságot tettek, meghirdették az igazságot. Ez a JÁRHATÓ út. Ma is.) 🙂
--Megfenyegették őket, hogy többé NE tanítsanak ebben a NÉVBEN. (A válaszuk egyértelmű volt: „NEM tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne SZÓLJUK!” – Péter és János, oldalukon a meggyógyult sánta emberrel, visszakérdezett: „Vajon igaz dolog lenne-e inkább az emberekre hallgatni, mint Istenre?” Istenre, Aki kétséget felülhaladó módon megmutatta Magát, és megszabadította ezt a korábban béna embert a sorsától és betegségétől! Acs 4,19-20.)
--De végül szabadon bocsátották őket, visszatérhettek az övéikhez. Ők imádkoztak, és az Isten beszédét BÁTORSÁGGAL (tovább is) szólták! 🙂
cc./ Ezt fogja követni most az 5. fejezet, ahol tovább eszkalálódik a helyzet. Az üldözési „skálán” tovább lépnek az elhallgattatni akarók:
aaa./ Az ötödik fejezetben megint letartóztatják őket. (v.18.) Még a helyszínt is megtudjuk: „démosziosz” – vagyis állami, „köz”-börtönbe zárják őket.
--De mielőtt kihallgathatnák őket ismét, az angyal kiszabadítja az apostolokat. (v. 19-20.) Útmutatást is ad: HIRDESSÉTEK tovább, álljatok ki, és szóljátok az „életnek minden beszédét”. Más szóval: végezzék tovább a munkát. Evangélizáljanak és tanítsanak. S ők félelem nélkül teszik ezt – teljes bátorsággal. S a sokaság ott van és hallgatja őket.
--A Szanhedrin összegyűlik – az apostolokat nem találják az amúgy bezárt cellában, hír jön, hogy kint tanítják a népet a Templomban, teljes nyilvánosság előtt – behozatják őket (erőszak nélkül – félve az őket hallgató nép reakciójától). Megint ELVÁLASZTJÁK őket az övéiktől, MEGSZAKÍTJÁK a munkájukat, MEGAKADÁLYOZZÁK azt, amit eddig tettek és BIZONYTALANSÁGOT váltanának ki KÖZHATALMI fellépésükkel.
bbb./ A kihallgatás számonkéréssel kezdődik: „Nem megparancsoltuk nektek (a Szanhedrinban megfogalmazott jogszabályi érvényű utasítással), hogy ne tanítsatok ebben a NÉVBEN?” Erre pont az ellenekzőjét teszitek. Az egész város teli van tanításotokkal. És „mireánk akarjátok hárítani ’annak az embernek’ (NEM mondják ki a NEVÉT) a vérét”!
--A válasz világos: „Istennek KELL inkább engedni, mint az embereknek!” S Péter és az apostolok világosan lerögzítik a TÉNYEKET. Más szóval: bizonyságot tesznek az Ige alapján. Mi történik? A GYŰLÖLET tetőfokra hág: fogaikat csikorgatják és arról tanácskoznak, hogy megölik őket... 🙂
ccc./ Ez NEM újdonság:
--Az Úr Jézust is meg akarták ölni – Mk 3,6: „Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.” (A száradtkezű ember szombatnapi meggyógyítása után.)
--Lázárt is meg akarták ölni, mert, hogy „túl sok ember megy oda, hiszen ilyen csodát nem láttak még – negyednapos halott volt és újra él...” Jn 12,9-11. „A zsidók közül azért nagy sokaság értesült arról, hogy Ő ott van (mármint Lázár, Márta és Mária házánál) és odamentek nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 10 A papifejedelmek pedig tanácskoztak, hogy Lázárt is megöljék. 11 Mivelhogy a zsidók közül sokan őmiatta mentek oda és hittek a Jézusban.”
--Ezek után a terv végleg formát öltött a Pészah idejére – „Két nap múlva pedig húsvét volt és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodtak, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg Őt. 2 Mert azt mondták: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.” – s ehhez kellett nekik Júdás – vagyis, egy áruló, aki lehetővé teszi, hogy „titokban” tudják elfogni, és amilyen hamar, el tudják ítélni Őt, hogy a nép meg ne neszelhesse, csak a kivégzés befejezett tényével szembesüljön... s akkor a mozgalom „majd szépen, magától elül”. 🙂
ddd./ Ekkor áll fel Gamáliel. Tanácsára – miközben az apostolokat kiviszik – elállnak az azonnali kivégzéstől. Ehelyett megveretik őket.
--Ez új lépés az előzőekhez képest.
--Megfélemlítés van benne a fizikai fájdalomokozás és megalázás mellett.
eee./ S a reakció?
--Öröm és további bátorság. „Az Ő NEVÉÉRT gyalázattal (atimadzó – megalázás, tisztelet-megvonás) illettettek...”
--Ez „méltóság”, „kataxioó” – méltóságot nyertek, (érdemesek lettek rá), hogy szenvedjenek Jézusért. 🙂
--Ez elmegy a testvérek közé.
dd./ Hogyan eszkalálódik tovább a helyzet?
--Acs 6 – Istvánt is elfogják. A Szanhedrin elé kerül. Bátran tesz bizonyságot, beszéde világos tükröt tart kihallgatói elé. Amikor eljut az Úr Jézus mostani dicsőségéhez – megragadják, kirángatják és megkövezik. Az ELSŐ gyilkosság Jézus NEVÉÉRT.
--Acs 8 – általános üldözés indul. Ahol érik a testvéreket, ott fogják el. Saulus TUDATOSAN kér felhatalmazást, hogy az üldözést kiterjeszthesse Damaszkuszig. Meg is kapja. A börtön általános lesz. Az üldözési helyzetben a testvérek egy része elmenekül Jeruzsálemből. A vezetők nem.
--Acs 9 – Amikor Saulus bizonyságot tesz, (kezdeti hezitálás után) őt sem fogadják el, sőt, (egy idő után, amikor nem tudnak mit mondani érveire és látják, hogy a tűz nem alszik ki benne, és egyre többeket elérhet), őt is meg akarják ölni. Úgy tűnik, a „megölés” – a „kiiktatás”, a „megsemmisítés” – általános „megoldási formulává” lép elő az Evangélium üldözésének területén.
--Acs 12 – a vezetők elleni TUDATOS fellépés, „szisztematikus (rendszerszerű) kiirtásukra” tett kísérlet: Jakab tanítvány, János testvére kivégzését követően Pétert is ki akarja végeztetni a közhatalom. (Nagy Heródes unokája, I. Heródes Agrippa Kr.u 41-44.) Pétert az Úr angyala szabadítja ki – s ő utána nem marad a jeruzsálemi nyilvánosság előtt. Elindult a rejtőzködés és fokozott mennyei vezetésre, sőt, tudatos imádságra van szükség, hogy az Evangélium tovább tudjon terjedni.
--Innentől kezdve EZ lesz a „természetes” fellépés.
--Illetve, a tudatos „pogánymisszió” idején bejön a képbe a LINCSELÉS (Acs 13 és 14. fejezetek, illetve a második missziói út csaknem minden állomásán ugyanez lesz a helyzet.)
--Innentől sokszor, KIFEJEZETTEN a római közhatalom lesz védelmére az apostoloknak s a tanítványi nép egészének is – pl. Acs 13 – Sergius Paulus. Acs 16 vége – tisztelni kell a gyülekezetet, Pál római állampolgár, a „római polgárjog védelme” összekapcsolódik a gyülekezet életével. S még több helyen kifejezetten látjuk ezt – Acs 18. Korintus, 19. Efézus és Acs 21-ben a Jeruzsálemben állomásozó római légió ezredese. A 22. fejezetben is, ahogy a polgárjog védelmezi Pált, ez előtt nem csak a kihallgatást vezető százados, de az ezredes is meghajol. Ez világos leírás a császári udvar számára – ahogy az Acs. célkitűzése tartalmazza ezt. 24 – Félix helytartó hallgatja az Igét. 25 – Festus római helytartó Cézáreában, II.Heródes Agrippa (Nagy Heródes dédunokája – Kr.u. 24-92.) és Berenice jelenlétében szót ad Pálnak, lehetőséget, hogy bizonyságot tegyen. S világossá teszi ez a fejezet, hogy SEMMI halálra való dolgot nem tesz ez az ember, hanem „csak azért van itt”, mert fellebbezett a császárra, és ezért oda kell szállítani őt. S még a hajóút is a római „védelmet” mutatja meg, ahogy a százados NEM akarja elveszíteni Pált – Acs 27.
ee./ Az egyháztörténelem első két és fél százada (312-ig) az üldözés időszaka. Kb. 10 kiterjedt keresztényüldözésről emlékezik meg az egyháztörténelem, míg végül bekövetkezik a türelmi rendelet Nagy Konstantin trónra kerülésével.
ff./ Ami szomorú, hogy a Római birodalom bukása után (s még azt megelőzően is) a Keresztény Egyházon belül támadt fel az üldözés mindenféle helyszínen és formában. A megújulás kapcsán a „régi”, azt befogadni nem akaró rész, ami ugyanakkor hatalommal rendelkezett, megpróbálta az Acs 3-12 fejezetei közt tapasztalható „skálának megfelelő módon” elhallgattatni azt, ami „nem fért bele” nekik. S ez haladt tovább, tovább, az előreformáción keresztül a Reformációig és azt követő időszakokig, míg ez már a „reformált” egyházi részen BELÜL is megjelent, az egyes irányzatok egymással szembeforduló ágainál és a továbbra is működő megújulások mozgalmaival szemben. Megrázó mindezt látni, de igaz erre is, amit az Úr Jézus az elején mondott: „az Ő NEVÉÉRT”... néha kifejezetten „istentiszteletnek” tűnik fel ez a fajta üldözés... egészen az utolsó időkig, amikor az Antikrisztus is teszi majd ugyanezt, s lehet, hogy az egyház egy (elhajló, elkényelmesedett, képmutató és kompromisszumot kötő) részével együtt... egész az Úr Jézus visszajöveteléig. 🙂
--A misszió területei is az üldözési területekhez tartoznak – pl. a népvándorlás népei közt (germánok, stb.) végzett missziós munka során. De a hindu ill. muszlim területeken, ugyanígy. Szinte minden területen, Kínában, a déli tengerek szigetein, az észak-amerikai indiánok között is, mindenhol... 🙂
Apcs 5:21 Azok pedig [ezt] hallva, bementek jó reggel a templomba, és tanítottak. A főpap pedig elmenve és a vele levők, egybehívták a gyűlést (Szanhedrin), és Izrael fiainak egész tanácsát (gerúszia – vének tanácsa, Jeruzsálemben ez a Szanhedrin volt), és (el)küldtek a tömlöcbe, hogy azokat előhozzák.
--Az eredeti TERV szerint próbáltak megtenni mindent. De Isten ÁTHÚZTA a tervüket.
--Te is kérheted, hogy az ellenség tervét az Úr húzza át. Neki van rá lehetősége. És meghallgat, ha kéred ezt.
--Az ellenség lehet, hogy nagyon gonosz, de néhány ponton FENNAKAD az Úr ellenakcióján. És ez JÓ, és mi gyönyörködünk benne. Néha teljesen feladja a támadást, néha – mint itt is – folytatja. De már MÁS helyzetben, MÁS körülmények között.
És itt jön a HUMOR... az Úr humora.
--A mi Istenünknek VAN humora.
--Amikor Mózest a fáraó udvarában helyezte el, a gyilkos parancsot kiadó fáraó lánya találta meg a kis zsidó fiút a Nílusra tett Mózeskosárban, aki be is fogadta őt, hogy a legjobb nevelést adva neki kitanítsa, és adott esetben utódjává is tegye? Ez nem volt humor? Az Úr humora. A gyilkosságra készülő családja hágja át a rendelkezést és neveli fel azt, aki majd egy nap megdönti ezt a fáraói hatalmat. Szeretem ezt a mennyei gondolkodást és gondoskodást.
--És az, amikor a kigúnyolt „álomlátót” eladják Egyiptomba, ahol majd 13 évvel később annyi gabona lesz, amennyivel a gyilkos szándékú, irigy és haszonelvű testvéreit meg lehet menteni, nem az Úr egy fajta humora volt? József mentette meg őket, akit eladtak rabszolgának. S ráadásul ő felismerte, hogy „nem ti adtatok el ide engem, hanem az Úr küldött el engem előttetek, hogy a ti életeteket megmentsem.” Én ebben a mennyei gondoskodásban is látom az Úr HUMORÁT. (Az Úr NEVET a gonoszok felett... (Zsolt 2,4.: az egekben lakozó neveti... őket... Zsolt 37,13 – az Úr látja, hogy eljön a napja... mármint a gonosznak, s nem viheti ki, amit akar... helyette az lesz, amit az Úr akar...
--Abban is van egy fajta humor, hogy az Úr megmutatja az üldözőnek, mit jelent az üldöztetés. És így hívja el Saulust, hogy legyen Pállá. (Acs 9,16.) S ez a korábbi üldöző szembesül azzal, mennyire tartanak tőle – csak Barnabás lesz, aki maga mellé veszi.
--És akkor, itt is jelen van a humor: a poroszlókat megtréfálja az Úr... 🙂
Apcs 5:22 Mikor azonban a poroszlók odamentek, nem találták őket a tömlöcben. Visszatérve tehát megjelentették. 23 Mondván: A tömlöcöt ugyan nagy erősen bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva. Mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találtunk. 24 Amint pedig hallották e szavakat a pap és a templom felügyelője és a főpapok, zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez?
--A „fizikai lehetetlenséggel” kerülnek szembe, és megáll a tudomány... 🙂
--Mert az fizikai lehetetlenség, hogy az ajtó zárva van, előtte az őrök, odabent pedig köddé váltak a fogvatartottak. Erre nincs fizikai magyarázat. Átmentek a falon, más dimenzióba léptek? Hogyan lehetséges ez? – áll meg az emberi tudomány az ilyen helyzetek előtt. (És persze keres az ember magyarázatokat: valaki odajött éjjel, lefizette az őröket, kihozta a foglyokat, s így oldotta meg a problémát... mint az Úr Jézus üres sírjára is ilyesmi válaszokat adtak... „a tanítványok ellopták éjjel”, stb. De a feltámadt Úr CSELEKSZIK, kitölti Szentlelkét, és most ÚJRA Vele kell találkozniuk azoknak, akik a kivégzéssel akartak kikerülni a szorított helyzetből. Az Úr a CSODÁK útján is cselekszik – csak az embernek „ez sok”.)
--De a mi Istenünk sokszor lép így. A szamár megszólal, a Vörös tenger kettéválik, tűz jön le az égből Illés imádságára, 40 éven át táplálja népét mannával a pusztában, víz fakad a kősziklából, az égből, mint eső hull alá a rengeteg fürj, s a rézkígyóra, ha feltekint Izráel népe, megmenekül a kígyómarás okozta haláltól.
--A mi Istenünk szereti „felfüggeszteni” a fizikai törvények hatását, és egy „magasabb” (mennyei) törvényszerűséget behozni erre a világra. Igaz, ez sokszor „pillanatnyi”, vagy „egy helyzetre ható” (pl. 2Kir 6-ban, a Dótánt körülvevő szíriai hadsereget megvakította arra nézve, hogy merre járnak, s így vezette be őket Samáriába), de akkor is működik.
--És nem szabad elfelejteni: ez sokszor, NAGYON sokszor az imádsággal, a HITTEL, a dicsőítéssel van kapcsolatban – mint pl. a Filippi börtön esetében, ahol az éjfél tájban hallható dicsőítés (az előtte levő, eddig tartó imádsággal együtt) „elvégezte” a munkát, s az Úr megmozdította a földet... ott, speciálisan, akkor, arra a helyzetre nézve, méghozzá úgy, hogy az ajtók kinyíltak, a bilincsek, kalodák lehullottak, s a foglyok előtt szabaddá vált az út.
--Ez a mi bizalmunk, hogy a „mi Istenünk meg tud szabadítani bennünket ebből a tüzes kemencéből (is), és MEG IS SZABADÍT bennünket, ó király – de, ha nem tenné is, mi akkor sem fogjuk a te isteneidet szolgálni” (Dániel 3.). Meg tud szabadítani, meg is teszi... így élünk hétköznapi élethelyzeteinkben. Így gondolkodunk, és cselekszünk, bátorsággal, hogy NEM vagyunk magunkra hagyva. (Velünk van minden nap, a világ végezetéig – s „együtt is munkálkodik velünk”, megerősítve a hirdetett Igét az Ő jeleivel és csodáival... csodálatos mennyei beavatkozásaival. Mk 16,20. Mt 28,20.) 🙂
Apcs 5:25 Eljött pedig valaki, hírül adta nekik, mondván: Íme, ama férfiak, kiket a tömlöcbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.
--Itt a mennyei időzítés: nem korábban és nem később, amikor ott tanakodnak, hogy mi is történhetett a foglyokkal, AKKOR jön a hír, hogy kinn állnak a tömeg előtt és nyíltan hirdetik az Úr Jézust és a megváltást a feltámadással.
--Választ kapnak tanakodásukra, a zavarra, ami elfogta őket. A válasz pedig a nyilvánvaló bátorság és az, hogy ezek az emberek NEM rejtőznek, hanem NYÍLTAN vállalják az üzenetet. 🙂
Apcs 5:26 Akkor elment a felügyelő a poroszlókkal, előhozta őket erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket.
--Kettős védelem volt az apostolokkal:
a./ Isten személyesen, közvetlen beavatkozással védte meg őket (kiszabadította őket a tömlöcből) és
b./ a helyszín, a tömeg, a nyilvánosság jelentette a védelem második fajtáját. Más ennyi ember előtt cselekedni, mint egy szűk csoport előtt. A vezetők félnek a népharagtól. Ezért finoman bánnak az apostolokkal. Ez is az Úr védelme. (A HARMADIK majd Gamáliel lesz, akit az Úr „melléjük állít”. Ld. ott – a 34-40. versekben.) 🙂
Apcs 5:27 Előhozva pedig őket, állították a tanács elé; és megkérdezte őket a főpap. 28 Mondva: Nem megparancsoltuk-e nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És íme betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.
--Az egyik tömeg elől a másik tömeg elé.
--Az ott készséges csoport volt, ez itt támadó beállítottságú, alkalmazkodást – engedelmességet – igénylő. Az ott a küldetés betöltése volt – ez itt pedig egy akadályozás a küldetés betöltése előtt. De MINDKETTŐ része az életüknek.
--Nekünk is. Nem mindig lesz minden barátságos a mennyei célhoz. Nekünk MINDKETTŐ esetben meg kell állnunk hűségesen, a mennyei vezetést mindig megkapni, helyzetről-helyzetre. Pontosan úgy, ahogy OTT, AKKOR KELL tennünk. („Nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, Aki szól tibennetek.” Mt 10,20. Nem kell előre aggódni, nem kell rettegni, BENNE van a mennyei tervben, a RÁLÁTÁSBAN, hogy ez is lesz, ezzel is szembe kell majd találkozni.) 🙂
--A számonkérés, a rátámadás meg tudna rettenteni bennünket. Vissza tudná szorítani bennünk a szót – de a Szentlélek FOGJA MEGADNI a választ, és azt, ami ott, akkor a leginkább megfelelő.
Apcs 5:29 Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondták: Istennek kell inkább engedni, hogy nem az embereknek. 30 A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, Akit ti fára függesztve megöltetek. 31 Ezt (Őt) az Isten Fejedelemmé és Megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. 32 És mi vagyunk Neki (tanú)bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, Akit Isten adott azoknak, akik Neki engednek.
--A válasz TÉNYEKRE épül, és „magától értetődő dolgokra” (evidenciákra).
--A tényekkel és az evidenciákkal SZEMBESÍTIK hallgatóikat. Innentől, minden Szanhedrin tagra SAJÁT lelkiismerete fog hatni, nem sok lehetőségük lesz a kimagyarázásra.
--Az Úr hozta létre ezt a helyzetet, és Ő adta a bátorságot és az időzítést az apostoloknak, s most Ő adja meg nekik ott a Szanhedrin előtt is a megfelelő szavakat. A lényeg, hogy ne lépjenek vissza. S nem is lépnek.
--S a következtetés: Aki cselekvő Isten, Aki hatalomban van, Akié minden és mindenki – ÖVÉ a szó, a döntés, Hozzá igazítjuk a mi döntéseinket is. EMBEREK NE akadályozzanak meg bennünket ebben.
--Nem vagyunk arrogánsok, nem vagyunk tiszteletlenek, nem keressük az engedetlenséget és a lázadást – normálisan élünk a társadalomban, alkalmazkodunk az emberekhez és a körülményekhez is, de... de egy ponton megáll az engedelmesség, egy ponton NEM hagyjuk, hogy megfosszanak bennünket a szuverén döntésünktől... s ez a pont: ahol az Örökkévaló Istennel való közösségünkről van szó. Ahol Ő mondja meg, mit kell tennünk, és mi itt – bár szeretjük az embereket, még az ellenségeinket is – AZT fogjuk tenni, amit Ő mond.
--Ez volt a mártírok döntése. Ez az Eklézsia helyes döntése. Ez őrzi meg az ébredést. Ez őriz meg a tisztaság és hűség útján s a szolgálatunkban.
--Mindig bölcsességgel, de mindig KÉSZSÉGGEL arra, hogy akár szenvednünk is kell azért, hogy döntünk Mellette... 🙂
Apcs 5:33 Azok pedig ezeket hallva, fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy megölik őket.
--Ugye, hogy ez megint nem új? Még a Heródes pártiakkal is készek lettek volna összefogni, csak, hogy Jézust eltegyék az útból.
--„ Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.” – Pedig két mennyire ellentétes irányú mozgalom és csoport! De összefognak, hogy Jézust el tudják veszíteni... (Mk 3,6.)
--Ez már a szolgálata kezdetén történt. NEM tudták meggyőzni Őt érvvel, a tanítványait sem tudták Róla „lekapcsolni”, az embereket is hiába kísérelték meg visszatartani Tőle (ne szombatnapon jöjjetek gyógyíttatni magatokat) – hiába volt a hátsó, az övön aluli és a hatalommal összefonódó támadás ellene, egyetlen egy maradt: „megölni őt”, hogy elnémítsák!
--Ez végigkísérte az Úr Jézus egész útját – s földi élete végén is ez volt a terv: „megfogni Őt beszédben”, hogy lehessen jelenteni, el lehessen ítélni, és ki lehessen végezni. „És küldtek Hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják Őt a beszédben.” (Mk 12,13.) Ez a „megfogás”, az agreuó – ami a vad űzését, a zsákmány hajszolását, a vadászatot jelenti. Benne van a csapdaállítás, a kelepcébe ejtés is. S ezek az emberek így jöttek ki, hogy Jézussal ezt megcsinálják. 🙂
--Amikor Lázárt feltámasztotta, a vélekedés ez volt: „ez az ember ’túl sok csodát’ tesz...” – s a következtetés: nem csak Őt kell megölni, de még Lázárt is, akit feltámasztott a halálból. Mert így tudják MEGTARTANI a hatalmukat. Ennek ÉRDEKÉBEN az igazsággal is leszámolnak, nem érdekli őket, hogy ott él egyik településen valaki, aki a halálból támadt fel negyednapon. EGY volt a lényeg számukra, kikerülni ebből a nekik veszélyes helyzetből. Akárkit áldozatul dobva is... „De némelyek azok közül elmentek a farizeusokhoz, és elbeszélték nekik, amiket Jézus cselekedett. 47 Egybegyűjtötték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot (Szanhedrin), és mondták: Mit cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát művel. 48 Ha ekképpen hagyjuk Őt, mindenki hinni fog Őbenne: és eljönnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. 49 Egy pedig ő közülük, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, mondta nekik: Ti semmit sem tudtok. 50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen. ... Ama naptól azért azon tanakodtak, hogy Őt megöljék.” (Jn 11,46-53.) 🙂
--Lázárról pedig így vélekedtek: őt is meg kell ölni – mert miatta jönnek a tömegek Bethániába... „A zsidók közül azért nagy sokaság értesült arról, hogy Ő ott van – (mármint Bethániában, nem sokkal a Jeruzsálemi bevonulás előtt) – és oda mentek nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 10 A papifejedelmek pedig tanácskoztak, hogy Lázárt is megöljék. 11 Mivelhogy a zsidók közül sokan őmiatta mentek oda és hittek a Jézusban.” (Jn 12,9-11.) 🙂
--Vagyis, ez „szokásos volt” a Szanhedrinben, ha valaki akadályozta az ő hatalmukat, megpróbálták megölni. Most is ez volt a helyzet.
Apcs 5:33 Azok pedig ezeket hallva, fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy megölik őket.
--Ez nem csak ekkor és nem csak itt volt jellemző. ERRŐL beszélt az Úr Jézus korábban:
„Ezeket beszéltem nektek, hogy meg ne botránkozzatok (ne tudjon senki tőrbe ejteni benneteket pl. a rossz hírekkel, a kétségbeejtő helyzetek kiemelésével, az elreménytelenítéssel, stb.). 2 A gyülekezetekből kirekesztenek (aposzünagógosz – a zsidó közösségekből kiraknak) titeket. Sőt jön idő, hogy aki öldököl (apokteinó – leszámol vele, végez vele, megöl, legyilkol) titeket, mind azt hiszi, hogy istentiszteletet (!!!) cselekszik (ez itt az ördög agymosása, a teljes félrevezetés, a hazugság hatalma). 3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. 4 Ezeket pedig azért beszéltem nektek, hogy amikor eljön az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam nektek. (Vagyis, hogy be tudjátok azonosítani ezeket, és ne tudjanak végső kétségbeesésbe taszítani benneteket, s hazug beszédekkel meggyőzni). De ezeket kezdettől fogva nem mondtam nektek, mivelhogy veletek voltam.” (Jn 16,1-4.) 🙂
--És ez, sajnos, végig kísérte az Egyház egész történetét. Az első időktől fogva (tíz nagyszabású keresztényüldözésről beszélnek a Római korban, az első századtól a negyedik század elejéig – Kr.u 64-től egészen 312-ig) – egészen az utolsó időkig, mint ma látjuk: úgy a muszlim, mint sok helyen a hindu területeken, de az ateista részeken (pl. Észak-Korea) is. Ami a legszomorúbb, hogy sok helyen a névleg keresztény hatalom üldözte azokat, akik megújult, Jézushoz szorosan kapcsolódó életet éltek, pl. a 18. századi Angliában Wesley János követőit, a methodistákat. De ugyanígy az anabaptistákat is, és az előreformátorok sok áramlatát és megújulási mozgalmát is.
--A háttérben egészen egyételmű, hogy az „embergyilkos”, a „hazugság atyja” áll.
„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (Jn 8,44.)
„Józanok legyetek, vigyázzatok. Mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen. 9 Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.” (1Pét 5,8-9.) 🙂
--Itt vagyunk a gyilkosság (elnémítás, likvidálás) forrongásai közt, és akkor JÖN az „azonban” – vagyis MEGINT az Úr cselekvése... ÖSSZEFOGLALÁS a fejezetben:
a./ Az Úr munkája tört előre nagy hatalommal (jelek, csodák, nagy istenfélelem, nem akarták megjátszani magukat az emberek, egyre többen csatlakoztak az Úrhoz, még Péter árnyéka is gyógyított... jöttek, jöttek a szomszéd városokból is.
b./ „DE” felkelt a főpap, és akik csak vele voltak, beteltek irigységgel, és fogságba ejtették az apostolokat. (Megfosztották a testvéreikkel való kapcsolattól, megfélemlítették őket, elzárták a lehetőségtől, hogy folytassák a munkájukat.) Ez volt az ÖRDÖG DE-je.
c./ S most jön a „HANEM” – az Úr „hanem”-je: Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját, és kihozta őket, s irányba állította őket – ne féljetek, ne rejtőzködjetek, hanem végezzétek az Úr munkáját, hirdessétek az Evangéliumot.
S ők megtették, nyílt színen, jó reggel, nagy tömeg előtt, benn a Templomban.
--Így kerültek újra a Főtanács elé, most már „szépszerével”, mivel a tömegtől tartottak elfogóik. De a Főtanács előtt meg kellett állniuk bátran, míg végül meg akarták őket ölni. S ekkor jön az Úr „AZONBAN”-ja!
d./ AZONBAN felkelt a tanácsban Gamáliel. Vagyis, az Úr ELŐHOZOTT valakit, akire PONT OTT, pont akkor volt szükség, aki bátor is volt, és akit jó előre az Úr már elkészített, és aki a megfelelő helyen volt.
--Istennek VANNAK ilyen emberei.
--Ő jól tudja az IDŐZÍTÉST is, mikor, hol kell lenniük.
--És MEG tudja fordítani a folyamatokat, meg tudja akasztani az ördög terveit, és a LEGJOBBAT tudja előhozni az ilyen emberek által.
Apcs 5:34 Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat.
--Istennek vannak ilyen emberei.
--Nem mondom, hogy meg volt térve. De Istenről gondolkodott, az Ő Igéjét kereste és követte, amennyire rajta állt, az Úr tervét akarta megvalósítani, egy becsületes, jó hírű, következetes ember volt. És KAPOTT az Úrtól a gondolkodásmódjához illő, életkorából is fakadó, az Isten Igéjétől is áthatott BÖLCSESSÉGET.
--A BÖLCSESSÉGNEK óriási jelentősége van. Ezért imádkozunk bölcsességért (Jak 1,5.) és ezért is imádkozunk a vezetőink számára bölcs – és jó forrású – tanácsadókért. Hogy helyes döntések szülessenek.
--Itt is előállt egy helyes, jó gondolkodású tanácsadó, egy bölcsesség szerint gondolkodó ember. Ki tudja, az Egyház történelme során hányszor állt elő hasonló gondolkodású ember, akikről nem is hallottunk... de jó (vagy jobb) irányba vitte az eseményeket. Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor is hasonló kaliberű ember volt a Rákosi rendszer alatt. Fellépésére a szabadegyházi gyülekezetek működését nem bénították meg teljesen, mint más országokban. Lehet, hogy konkrét egyházi emberekkel kapcsolatban is voltak lehetőségei?
--Imádkozunk, hogy LEGYENEK ilyen emberek, és legyen BÁTORSÁGUK felállni, szembefordulni a „main-stream”-mel, vagyis a túlnyomó többséggel, és legyenek ÉRVEIK, legyen összeszedettségük, bölcsességük és HALLGASSÁK meg őket. Ez komoly imatéma – muszlim területeken is, hindu misszióban is, és itthon is, valamint minden országban, ahol misszió működik.
--Pál is köszöntést továbbított a „császár udvarából” való hívő testvérektől – méghozzá úgy, hogy sok más köszöntés között KIEMELTE őket... valószínűleg a jelentőségük, vagy a lehetőségeik voltak kiemelkedők, és lehet, hogy SOKAT kellett értük harcolni, nehézségeket vállalni, vagy éppen ŐK IS nehézségeket vállaltak az Úrért és a testvérekért. (Fil 4,22.) 🙂
--Gondolsz rá, milyen JELENTŐSÉGE volt Eszter királynő státusának? A király mellett meg tudta akadályozni a zsidóüldözést. Ha volt rá bátorsága. És nyílt rá lehetősége. Mindkettő megtörtént – a háttérben éppenséggel EZÉRT böjtöl és imádkozott Susa egész zsidósága három napon át.
--Ugyanígy volt jelentősége annak, hogy Sidrák, Misák és Abednegó, a zsidó hátterű tisztségviselők között így kiállt az Úr mellett, vállalva a mártírhalál veszélyét is. Az, hogy megmenekültek, az Úr CSODÁJA volt, és egyúttal a király gondolkodásának megváltozásához is vezetett. (Dán 3.)
--Dániel is hatott Nabukodonozor király gondolkodására és döntéseire. (Dán 2 és 4.)
--József jelenléte is más irányba vitte az egyiptomi fáraó gondolkodását és lépéseit. Az egész birodalomra kihatott és saját családja jövőjét is kimunkálta, amit tett, ahogy gondolkodott és ahogy formálta környezetét József.
--Nehémiás is jó helyen volt, jókor, és kapott az Úrtól bátorságot és lehetőséget. Imádkozott, és a király – feleségével összhangban – megadta az engedélyt Jeruzsálem falai felépítésére Nehémiás vezetésével. 🙂
--Szóval, VAN JELENTŐSÉGE annak, hogy ott vagy egy helyen, még, ha „kicsinek” érzed is magad, de az ÚRRAL vagy ott, és imádkozol... ki tudja, milyen kapuk nyílnak meg előtted, milyen közbenjárásra – segítésre – nyílik lehetőséged. Ha „kicsiben” is. LÁSD és TUDD, hogy Isten AKARJA használni az embereket minden időszakban, minden helyen, minden helyzetben. Pl: Ildikó néni a Szakközép iskolában hívő, és felelősséget érez az ottani magányos, önmagukat vagdosó, drogra fanyalodó tizenévesekért. Megtalálta a Boldogságkeresők programot, és egyik hívő tanártársával kiimádkozta, hogy egyre több osztályba eljusson a program. Sáriék pedig bátrak, minden lehetőséget megragadnak, és a tizenévesek szíve reményt kap, változik. Jó helyen vannak, jó szívvel, bátran ezek a hívő tanárok, és LEHETŐSÉGET munkálnak ki a gyerekek átformálódása érdekében. 🙂
--Sok-sok ilyen tanárról, iskolaigazgatóról tudunk megemlékezni – pl. egyik vidéki iskolából került fel a 18.kerületbe egy igazgatónő. A vidéki iskolában évtizedes múltja van a karácsonyi, húsvéti bábozásnak, és ebben a 18. kerületben pedig, amikor János megkereste az iskolát, s az igazgatónő beazonosította a Palántát, Ő LETT a nyitópont. Mert itt évtized óta NEM volt eddig palántás bábozás, de az új igazgató lehetőséget adott rá. Voltak tanárok, (kettő is), akik közben kivitték az osztályukat, sajnos, ez az ő lelkületükre vall, de a többi tanár és osztály végignézte és hallgatta az üzenettel gazdag előadást, és megkaphatták a Palánta Postákat is a gyerekek (s a pedagógusok a pedagógus-ajándékokat). 🙂
--Imádkozunk Gamálielekért.
--Nos, nézzük az Acs 5 helyzetét, tovább:
Apcs 5:35 És mondta azoknak: Izrael férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni! 36 Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek. (Kb. Kr.u 45-ben.) 37 Ezután felkelt ama galileai Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett, és mindazok, akik őt követték, szétszórattak.
Apcs 5:38 Mostanra nézve is mondom nektek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nekik! Mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz. 39 Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt. Nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak (Theomakhosz) is találtassatok.
--Húú, jól összeszedett beszéd. Az iránya egyértelmű: vigyázzatok a rossz döntésekkel. Inkább várjatok, mert, ha „emberi erőlködés” van a mozgalom mögött, magától összeomlik. De, ha Isten van ott mögötte (a FELTÉTELEZÉS, illetve ennek a LEHETŐSÉGNEK az elismerése JELEN van Gamáliel gondolkodásában – elgondolkodtathatja őt Jézus élete, viselkedése, tanítása, de halála és feltámadása is, illetve az erről szóló hírek és a következmények, amiket a tanítványok ERRE vezetnek vissza... elgondolkodtathatja őt a béna ember meggyógyulása, és az előző bátor kiállás Péter és János részéről, s az is, hogy a börtönből is kiszabadultak, sőt, hogy nem bújtak el, hanem kiálltak ISMÉT a bátor igehirdetésükkel... elgondolkodtathatja őt a tömeg is, ami hallgatja az igehirdetést, és a sokaság, aki a gyülekezethez csatlakozik), akkor NEM szabad Vele szembefordulni.
--Gamáliel gondolkodásában ott az a következetesség, ami a TÉNYEKKEL szembenéz, és levonja a következtetést – ha csak hipotetikus formában is, de levonja. NEM tudja az ideológiai szűklátókörűség magával ragadni, a szektariánus vadság és elhallgattatási vágy. A BÖLCSESSÉGHEZ hozzá tartozik, hogy az ember VÉGIGGONDOLJA a tényeket és megnézi a lehetőségeket. NEM hagyja, hogy agymosás áldozatává váljon.
--Ezt ki is mondja, és ráadásul konkrét történelmi példákkal teszi mindezt. És MEGNYERI gondolatainak a legvéresebb szájúakat is.
Apcs 5:40 Engedtek azért neki; és miután előszólították az apostolokat, megverették (őket, és), megparancsolták, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsátották őket.
--Itt az eszkaláció. Már meg is verték őket. A megveretés „deró” történhetett korbáccsal, bottal, vagy pusztán kézzel is... itt valószínűleg a hivatalos jelleg miatt ítéletvégrehajtás jelleggel, korbácsolással vagy megbotozással történt (mint Pál is hivatkozik saját tapasztalataira: „a zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján” – 2Kor 11,24.). Negyven – egy híján (hogy a törvény ne sérüljön, még, ha félreszámolna is valaki) – kemény büntetés. Bőrt, húst, csontokat is sérthet, hogy utána hogyan hajlik le valaki szandálját bekötni, ezt nem tudjuk elképzelni sem.
--Az apostoloknak is része volt a megveretésben – Jézusért.
--Mit tettek?
Apcs 5:41 Ők annak okáért örömmel mentek el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az Ő nevéért gyalázattal illettessenek.
--A reakciómód egyértelmű: AZT LÁTTÁK maguk előtt, hogy KIÉRT szenvedtek.
--A méltatlanság, a gyalázat értékelése megváltozik, ha látjuk, hogy Ő ezt ELŐRE megmondta, hogy Őérte történik mindez, és hogy VAN JÖVŐ, mert NEM haltak meg, végezhetik tovább az Úr munkáját! Itt az öröm ideje... a fájdalmak közötti örömé.
--Mit is mondott erről előre a Megváltó – nem csak nekik, de az ő generációjukat követőknek is:
„Nyomorúságoknak kezdetei ezek (az utolsó idők háborúi, földrengései, éhségei). Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én értem, bizonyságul őnekik. 10 De előbb hirdettetnie kell az evangéliumnak minden pogányok között. 11 Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Lélek.
Márk 13:12 Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket. 13 És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad, az megtartatik.” (Mk 13,9-13.) 🙂
--Ez azt jelenti, hogy mindeddig a napig érvényes ez a figyelmeztetés.
--Lásd, tudd, készülj rá, de ne keresd magadnak. Hanem, ha elér, légy bátor és ne engedd elsodródni az életedet. Ők sem engedték:
Apcs 5:42 És mindennap a templomban és házanként nem szűntek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.
--Pontosan azt tették, amit tiltottak nekik.
--Miért?
a./ Mert erre kaptak megbízatást.
b./ Mert az emberek csak így menekülhettek meg.
c./ Mert a szívük megesett az embereken.
d./ Mert így dicsőítették meg az Urukat, Aki életét adta értük.
e./ Mert csontjaikba rekesztett tűz volt.
f./ Mert a Szentlélek betöltötte őket, bátorsággal és erővel, s Ő bizonyságot akart tenni Jézusról, meg akarta dicsőíteni az Isten Fiát.
g./ Mert, ha az ördög valamire rá akar venni, hogy hagyd abba, akkor annak NAGY jelentősége lehet – és még inkább, csakazértis tenni fogjuk. Ugye?
h./ Mert a HIT csak így támadhat fel az emberekben, csak így térhetnek meg és lehetnek Jézus tanítványai, s csak így telhet be a nagy küldetés.
i./ Mert ez fakadt új életükből, abból, hogy Isten fiai lettek. Erre lettek fiakká. Ez az örökségük része volt. Az, hogy képviselik az Urukat, és ragyognak, mint a világ világossága – s nem rejtik el a fényüket véka alá... 🙂

Előbb: befejeztük az 5. fejezetet.
Utána átvettük a 6. fejezet első versét 🙂
Jegyzeteim:
Apcs 5:41 Ők annak okáért örömmel mentek el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az Ő nevéért gyalázattal illettessenek.
--A reakciómód egyértelmű: AZT LÁTTÁK maguk előtt, hogy KIÉRT szenvedtek.
--A méltatlanság, a gyalázat értékelése megváltozik, ha látjuk, hogy Ő ezt ELŐRE megmondta, hogy Őérte történik mindez, és hogy VAN JÖVŐ, mert NEM haltak meg, végezhetik tovább az Úr munkáját! Itt az öröm ideje... a fájdalmak közötti örömé.
--Mit is mondott erről előre a Megváltó – nem csak nekik, de az ő generációjukat követőknek is:
„Nyomorúságoknak kezdetei ezek (az utolsó idők háborúi, földrengései, éhségei). Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én értem, bizonyságul őnekik. 10 De előbb hirdettetnie kell az evangéliumnak minden pogányok között. 11 Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Lélek.
Márk 13:12 Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket. 13 És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad, az megtartatik.” (Mk 13,9-13.) 🙂
--Ez azt jelenti, hogy mindeddig a napig érvényes ez a figyelmeztetés.
--Lásd, tudd, készülj rá, de ne keresd magadnak. Hanem, ha elér, légy bátor és ne engedd elsodródni az életedet. Ők sem engedték:
Apcs 5:42 És mindennap a templomban és házanként nem szűntek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.
--Pontosan azt tették, amit tiltottak nekik.
--Miért?
a./ Mert erre kaptak megbízatást.
b./ Mert az emberek csak így menekülhettek meg.
c./ Mert a szívük megesett az embereken.
d./ Mert így dicsőítették meg az Urukat, Aki életét adta értük.
e./ Mert csontjaikba rekesztett tűz volt.
f./ Mert a Szentlélek betöltötte őket, bátorsággal és erővel, s Ő bizonyságot akart tenni Jézusról, meg akarta dicsőíteni az Isten Fiát.
g./ Mert, ha az ördög valamire rá akar venni, hogy hagyd abba, akkor annak NAGY jelentősége lehet – és még inkább, csakazértis tenni fogjuk. Ugye?
h./ Mert a HIT csak így támadhat fel az emberekben, csak így térhetnek meg és lehetnek Jézus tanítványai, s csak így telhet be a nagy küldetés.
i./ Mert ez fakadt új életükből, abból, hogy Isten fiai lettek. Erre lettek fiakká. Ez az örökségük része volt. Az, hogy képviselik az Urukat, és ragyognak, mint a világ világossága – s nem rejtik el a fényüket véka alá... 🙂
Jegyzeteim folytatása:
APCSEL TANULMÁNYOZÁS – 6.
Fő témák:
1./ A gyülekezet belső élete
2./ István bevádolása és bátor kiállása – ez folytatódik a következő fejezetben is.
1./ A gyülekezet belső élete
a./ A gyülekezet születése – Pünkösdkor. (2.fejezet)
--Ekkor láttuk a Szentlélek leszállását s az ebből fakadó bátor kiállást és bizonyságtételt, igehirdetést.
--Hallottuk az igehirdetést, az Evangélium üzenetét.
--Láttuk, ahogy fogadták az emberek – bűnbánatra jutottak, meghallották a döntésre felhívást és odaadták magukat teljesen.
--S egy rövid összefoglalásban láttuk a gyülekezet életét.
b./ Az első radikális, nyilvános csoda, amit az ellenség visszaütése követett: Ékes kapu – s utána (az igehirdetés közben) elfogatás, börtönbe vetés. (3.fejezet)
c./ Az ellenség első radikális külső akciója:
--Elfogják az apostolokat, börtönbe vetik, bizonytalansági helyzetbe hozzák, elszakítják az övéiktől és tőlük is elszakítják az övéiket, nem tudhatják, mi fog következni.
--Szanhedrin. Összegyűjtik az egész Főtanácsot, kihallgatják őket, amiben fenyegetés van, és hatalmi fellépés. Péter és János ezt bizonyságtételi lehetőségnek tekinti, és lerögzíti az igazságot, félelem nélkül. (4.fejezet)
--Az ellenség fenyegetése következik: „teljességgel NE szóljanak Jézus nevében”. A válasz egyértelmű és bátor: „NEM tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk... tanúk vagyunk, szólni fogunk...” (4.fejezet) 🙂
--Utána az ellenség ellenében imádság következik. Hatalmi és együttes ima. (4.fejezet)
d./ Egy belső támadás: a tisztátalanság, látszólagosság elhatalmasodásának veszélye – s a megoldás: Ananiás és Safira. (5.fejezet)
e./ Hatalmas áldás kifelé, élet, gyógyulás, hozzák a betegek sokaságát, Péter árnyéka is gyógyít. (5.fejezet)
f./ Még egy külső támadás – már erősebb, mint az előző. (5.fejezet)
--Az apostolokat elfogják, börtönbe vetik, (az Úr kiszabadítja őket, s visszaküldi bizonyságot tenni), s másnap, igehirdetés közben, ismét elfogják és a Szanhedrin elé állítják.
--Számonkérés következik, majd megint világos lerögzítés, bizonyságtétel, és végül, a gyilkos szándékokat Gamáliel tanácsa csöndesíti le.
--Eszkaláció: most már meg is veretik őket. Így mennek vissza, dicsőítve az Urat a méltánytalanságok között, s azok ellenére. Egy új látásmóddal: Jézus szenvedéseiben vesznek részt, Jézusért éri őket mindez. (5.fejezet)
g./ S most látjuk a következő támadást. Ez egy belső támadás lesz. A zúgolódás és a helyzet megoldása: diakónus-választás. (6.fejezet)
2./ S ha már diakónusokról van szó, István életét és szolgálatát látjuk. S bevádoltatását.
a./ Ez megint egy külső támadás. Ahogy az erőt megérzi az ellenség, erősebb fegyvert próbál bevetni ő is. A kihallgatás után itt már lincselés fog következni. (6. és 7.fejezet)
b./ Az Igét fogjuk hallani, s látni István bátorságát. Halljuk szavait, s a végén meglátjuk az ellenséges reakcókat is. (7.fejezet)
c./ Az eszkaláció tovább halad: István vértanúvá lesz. Az első gyilkosság Jézus neve miatt. (S még követi a sok következő is – széles üldözés indul – 8.fejezet).
Apcs 6:1 Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodtak (pléthünó – növel, gyarapít, sokasít, sokszoroz), támadt a görög zsidók közt panaszkodás (goggüszmosz – morgás, zúgolódás, susmorgás, suttogás, elégedetlenkedés) a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek (paratheóreó – nem vesz figyelembe, elhanyagol) a mindennapi szolgálatban (diakónia – az ellátás értelme is benne van, nem csak szolgálatot jelent aktív módon, hanem amikor feléd szolgálnak, azt is).
1./ A „szaporodás” a sokasodás, a gyülekezet növekedése kívánatos, vágyott cél.
a./ Az Acs-ben sok helyen olvasunk róla – csak eddig is ilyen helyeken:
Acs 2,47 – „...az Úr pedig minden nap szaporította (prosztithémi – odaad, átad, hozzáad) a gyülekezetet az üdvözülőkkel...”
Acs 4,4 – „Sokan pedig azok közül, akik hallgatták az Igét hittek, és lett a férfiak száma ötezer.”
Acs 5,14 – „Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy ffiaknak mint asszonyoknak sokasága (to pléthosz – nagy tömeg, nagy mennyiség).”
b./ Az üldözéses helyeken is – itt is, az Acs 4,4 az apostolok elfogása kapcsán rögzíti le az 5000-es számot.
2./ Úgy mondom, mint aki nagyon sokat küzdök ezen a téren – a szaporodás természetes folyamat az élő gyülekezet életében.
a./ Mivel életfolyamat, az élő gyülekezet jellemzője, ezért, ha leáll a növekedés, meg kell keresni az okát, meg kell keresni a megoldást, tenni érte és megnyerni a folytatást.
--Biztosan vannak olyan időszakok is, amikor ez nem „jön magától”.
--Vannak időszakok, amikor várjuk a következő lépéseket Istentől.
--Van, amikor újra és újra „nekimegyünk”, de nem nyerünk egyszerűen választ, hanem akadályok közt találjuk magunkat.
--A kulcskérdés: feladjuk-e. Ha feladjuk, nem lesz meg. Ha imádkozunk és ami rajtunk áll megtesszük, akkor meg fogjuk látni az Úr cselekedeteit is.
b./ Ugyanakkor látni kell azt is, hogy egy gyülekezet élő voltát NEM CSAK a növekedés jelzi:
--A közösség, az egymás szeretete és egymásért való felelősségvállalás is.
--Az imádság és az Evangélium hirdetésére való készség is.
--Az élő igehirdetések, és arra való élő reakció, a dicsőítés, a bizonyságtétel, az imádság és a cselekvés.
--A szív szerinti adakozás, tehervállalás, tudatos részvétel Isten munkájában.
--A más gyülekezetekkel való közösségvállalás... együttmunkálkodás.
--A megtértek felépítése, a tanítványképzés is.
3./ A szaporodás teljesen természetes módon új helyzeteket hoz létre, amikre válaszolni kell – problémákat, amikre meg kell találni a megoldást.
a./ Ilyesmire gondolok (a mai időkben is találkozhatunk ezekkel).
--A helyiségek mérete, elég volta.
--A gyülekezeten belüli kapcsolattartás. Kommunikáció.
--A vezetők, különböző területen szolgálók elegendő száma.
--A különböző hátterű testvérek „összedolgozása”, az egységük megteremtése, segítése.
--Kezelni kell a fel-feltámadó büszkeséget, mások esetleges lenézését, ami elzárkózást hordozhat magában más keresztényekkel szemben, s a bukás lehetőségét is.
b./ Ezt a helyzetet fogjuk látni itt, az Acs 6-ban is.
4./ A szaporodás kihívja az ellenség ellenakcióját. Nagyon utálja. És nagyon veszélyesnek tartja.
a./ Miért?
--Azért, mert a növekvő gyülekezet egyre több embert von ki az ördög fennhatósága alól.
--A gyülekezetnövekedés jelzi (!) hogy az ördög hatalma véges, országa és sorsa meg van pecsételve, az ítélet vár rá.
--Mert a növekvő gyülekezet egyre több embert tud felépíteni, tanítvánnyá tenni és felkészíteni az ördög elleni munkára – Isten országának előretörésére.
--Mert ahol növekszik a gyülekezet egyre több ajándék jelenik meg, a Szentlélek által, és egyre több területen tudnak hatékonnyá válni, egyre több misszió indul el, egyre szélesebben és mélyebben tudják végezni az Úr munkáját.
--A növekedő gyülekezet növekedő anyagi erővel is jár, ami szintén lehetőséget ad a misszió növekedésére. 🙂
b./ Ezért az ellenség a gyülekezet növekedését nagyon sok oldalról megpróbálja megakadályozni. Sok fegyvert tud bevetni és vet is be.
--Ha pedig a növekedést nem tudta is megakadályozni, meghasonlást akar támasztani, hogy a növekedés MÉGIS megálljon, jöjjön az elbizonytalanodás, a megkeseredés, a versengés, az ellenségeskedés, a gyűlölet és az egymás letaposása (az önigazolás érdekében). Ez – végeredményében – mégiscsak leállítja a gyülekezet növekedését. S a misszió sok területét is. 🙂
c./ Ez a fejezet is bemutat valamit ezekből az ellenakciókból.
--A belső megosztás, a szétszakító munka módszerét, ami szorosan összekapcsolódik az elégedetlenséggel, a panasszal, zúgolódással és azzal, hogy mindent kiterjesztjük másokra is. (Így jön létre a pártoskodás, elhúzódás, ítélkezés és végül a szétszakadás.)
Apcs 6:1 Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodtak (pléthünó – növel, gyarapít, sokasít, sokszoroz), támadt a görög zsidók közt panaszkodás (goggüszmosz – morgás, zúgolódás, susmorgás, suttogás, elégedetlenkedés) a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek (paratheóreó – nem vesz figyelembe, elhanyagol) a mindennapi szolgálatban (diakónia – az ellátás értelme is benne van, nem csak szolgálatot jelent aktív módon, hanem amikor feléd szolgálnak, azt is).
1./ Zúgolódás: mit jelent ez?
a./ A „goggüszmosz” – morgást, zúgolódást, susmorgást, suttogást, elégedetlenkedést jelent. Arról beszél, hogy van valami sérelmed, valami, amit nem értesz, vagy amivel nem értesz egyet, de nem azzal beszéled meg, akivel kapcsolatos ez, hanem a HÁTA mögött, róla, és közben vele szemben haragot, meg nem értést, gyanakvást támasztasz ezzel.
b./ Volt ilyen az Ószövetségben? Ó, igen. Szinte mindig. De, a legrosszabb az volt, amikor a manna ellen emeltek szót. Akkor utána jöttek a kígyók. Az Úr nem szereti a zúgolódást. (4Móz 21,6.) 🙂
c./ Zúgolódás – akkor mi a helyes megközelítés?
--A megbeszélés.
--A megérteni próbálás.
--A helytelen (hamis) információk kirekesztése a fejünkből, szívünkből. Ha valamit nem értek, akkor jön az imádság. Jön a kérdezés, beszélgetés, „az igazság megkeresése”, de nem a „saját igazságomé”, hanem egy RÁTEKINTÉS segítségével az Úr által helyesnek tartott irány megtalálása. Erre törekszünk.
--S akkor NEM lesz zúgolódás, panasz, mert abból jön a vádaskodás, a veszekedés, az egymástól elszakadás és elválás, és végül a szakadás a gyülekezetben. Brrr... 🙂
d./ Persze ehhez – a zúgolódás kivédéséhez – KELL a bizalom, a tiszta szív, a tudatos békességre törekvés, az Isten szeretete és tisztelete. 🙂
e./ Zúgolódásra mindig talál módot az, aki NEM zárja ki az életéből. Mindig jöhet valami, ami sértő, bántó, amiben az ember háttérbe szorítottságot érez, él át. Az ördög gondoskodik róla, hogy MINDIG legyen valami, amin rágódni tudsz... s ami MEGFOSZT az élettől, az előrejutástól, a kibontakozástól, Isten munkájától... 🙂
f./ Az ördög egyik legjobb eszköze a keresztények visszatartására, és a gyülekezet megosztására, elgyöngítésére. Támaszt valami viszályt, ami első ponton zúgolódás formájában jelentkezik.
2./ A „mellőzés” megint valami olyan, ami miatt az emberben nagyon mélyen tud feltámadni a meg nem értettség érzése, a lenézettség érzése, vagy egyéb módon a méltatlankodás.
a./ A mellőzöttség érzése nagyon furcsa jelenség. Nagyon könnyen talál társra, (keresi is a társát), és könnyen csap át zúgolódásba, méltatlankodásba, morgásba és panaszkodásba. (Világunkra ez nagyon jellemző ma. Az emberek „alapérzéseihez” tartozik, hiszen „emberi jogaikban mellőzik őket”, nem kapnak szót, nem érvényesülnek elgondolásaik, várakozásaik, s erre még rá is tesz egy jó pár lapáttal a sajtó és annak minden formája. A „köz-elégedetlenségi” hangulat érzékelhető, egy szóból, vagy utalásból is azonnal érezheted, hogy kitörőben van... csak „partnert keres” magának, hogy kiönthesse széles környezetére, ami benne van.)
b./ Hogyan is keresi a társat, s találja meg?
--Ha van a környéken még valaki, akiben hasonló érzések támadtak, s jelzi ezt, akár arcvonásaival (fintor), akár testmozdulattal (akár egy vállrándítással), vagy egy mordulással, vagy sóhajtással (még szavak sem kellenek hozzá), vagy éppen szavaival, akkor nagyon könnyen „egymásra találhat” a két mellőzöttségi érzés, s „egymást erősítve”, kollektív ítélkezéssel összekapcsolódva, zúgolódás indulhat el.
--Ha egy valaki zúgolódik, könnyen talál hozzá partnereket. Akiben szintén ott van ez az indíték (lelkület, megközelítési mód), az „rezonál” a másikra... mint a híd, amin a katonák lépést tartva mennek át... vagy amit a szél egy bizonyos rezonancia fokra visz el, míg akkora lesz a kilengése, hogy leszakad.
--S bár az előbb utaltam a mai társadalmi környezetünkre, de a gyülekezetben, keresztény közegben ez UGYANÍGY jelentkezik... aki mellőzöttnek érzi magát, vagy „panasza van”, nagyon könnyen talál magának partnert, és akkor már nem „megkettőzötten”, hanem MEGSOKSZOROZÓDVA fog továbbáradni a panasz és morgás – zúgolódás és versengés lesz belőle.
--Nézd csak meg Izráel népét a pusztában? A végén a manna sem volt „elég jó” nekik, azt mondták rá: „nincs más, csak ez a HITVÁNY eledel”... (4Móz 21,5.) – a panaszáradatban elvész a normalitás, elvész a helyes értékítélet és elvész a hála is, gyökerestül kiszárad... ezért ELLENE kell állni, mint az ördögnek. (Izráel népe nem állt ellene, már eljutottak odáig, hogy MÓZES az oka mindennek, MINEK hozta ki őket Egyiptomból, az volt a (titkos) CÉLJA, hogy megölje őket itt a pusztában? A gyűlölet (!), a harag, a lázadozás, a zúgolódás és panaszáradat elvette a „józan megítélésüket”, és MEGERŐSÍTETTE őket a ROSSZ gondolkodásban! 🙂
--Amúgy az ördög volt, aki először rászabadította ezt az emberiségre. „Tudja az Isten, hogy ha esztek abból, olyanokká lesztek, mint az Isten...” – mondta Évának a fa alatt, és kimondatlanul ott volt ebben: „ÉS EZT NEM akarja, Ő MEG AKAR FOSZTANI benneteket, mellőzöttek vagytok, és TUDATLANSÁGBAN is akar tartani benneteket e tekintetben. Nem akarja, hogy „megnyilatkozzanak” a szemeitek...” – holott Isten eleve Önmagához hasonlóvá teremtette őket, és rengeteg tudással is megajándékozta őket. S amire szükségük volt, is el volt készítve nekik, mert FIAKKÉNT tekintett rájuk, ÖRÖKÖSÖKNEK tekintette őket, csak volt FOKOZATOSSÁG abban, ahogy mindent odaadott nekik... érettségtől függően, és az Ő mennyei bölcsességének megfelelően. S az ördög EZT használta ki, és erre az ÜRÜGYRE építve TÁMASZTOTT bennük GYANAKVÁST, és így, a mellőzöttségi érzést feltámasztva, az ebből következő panaszt és zúgolódást kihasználva VITTE őket bele a LÁZADÁSBA (az engedetlenségbe, a hűtlenségbe) és ami ebből fakadt, a keménységbe és hazugságba, a vádaskodásba is. Így lett az ember magányossá, így szakadt el Istentől és társától, s a környező világa is így lett ellenségévé... (1Móz 3,5.) 🙂
3./ Mit tehetsz, ha elindul a környezetedben?
a./ Mindenképpen bölcs, ha megpróbálod megállítani.
b./ Ehhez az az első, hogy te mindenképpen maradj ki belőle. Ha már beleszálltál, nehéz utána megállni, pláne a többieket megállítani.
c./ Hogyan tudsz kimaradni?
aa./ Magadban eldöntöd, hogy TE NEM fogsz zúgolódni. Nem keresed a hibát a másikban. Ha lenne is, NEM ezt hangsúlyozod ki. Valamit keresel, amit MELLETTE tudsz felhozni. Esetleg valami derűs, vicces módon próbálod megoldani a helyzetet. Van, hogy magadon nevetsz, vagy mondasz valamit, ami ELHÁRÍTJA a rossz ízű beszédeket. De NEM vagy hajlandó gyanakodni! Az egész gondolodásmódod „naivabb”, egy „szent naivitással”, amiben JÓT FELTÉTELEZEL... ez is LEHET egy gondolkodásmód. Csak MÁS, mint a megszokott. 🙂
bb./ Ha hallottad, amit mondtak, sem kell feltétlenül reagálnod rá. ELERESZTHETED a füled mellett, mintha nem zúgolódott volna senki. Nem vagy „köteles” mindent meghallani. Ha felhívják a figyelmedet arra, ami elhangzott, akkor jöhet az előző lépés – megpróbálod elhárítani.
cc./ Ha nagyon komoly, és erőltetnek rá, hogy „vallj színt te is” (vagyis vegyél részt a zúgolódásban), akkor „színt vallhatsz”, és elmondhatod, hogy részedről, te NEM szereted azt, ha olyanokról van szó, akik nincsenek ott, nem tudják megvédeni magukat... és amúgy is, LEHETNEK még más szempontok, amiket most nem gondoltunk végig, és amik mellette szólnak annak, akiről szó van (pl. a vezetőnek). Elmondhatod, hogy VOLT már tapasztalatod hasonló helyzetekben, amikor valakiről szó volt, aki nincs ott (például egy vezetőről, aki döntéshozó, felelősségteljes szerepkört tölt be), és utólag kiderült, hogy egyáltalán nem volt igaza azoknak, akik elítélték, vagy, hogy a szívedet mindenképpen szeretnéd megőrizni attól, hogy leterheljék ilyen hírek és vélekedések.
dd./ Ez már nem egyszerű helyzet.
--Ez már konfrontáció.
--Lehet, hogy az addig szidott ember sorsára jutsz, és már téged is szidni fognak.
--Lehet, hogy kiközösítés lesz a vége, továbbra is zúgolódnak, de úgy, hogy te ne halljad, vagy éreztetik veled, hogy „előtted nem mondanak ’semmit’, mert te ’túl érzékeny’ vagy”, avagy „részrehajló”, vagy „becsukod a szemedet, hogy ne kelljen látnod”, vagy „túl naiv vagy”, avagy „agymosott”, vagy „xy bérenc”, stb. stb. 🙂
ee./ De még így is megéri, hogy nem szállsz bele, mert:
--aaa./ Az Úrral való mélységes közösséged bánhatja, ha elkezdesz zúgolódni.
--bbb./ Lehet, hogy nem is fogod meghallani egy idő után az Úr vezetését, intését, figyelmeztetését.
--ccc./ Lehet, hogy nemsokára a szidott emberrel fogsz találkozni, és akkor hogy állsz meg előtte, hogyan tud felé használni az Úr, vagy hogyan tudod meggyőződni hűségedről, lojalitásodról?
--ddd./ Szóval, hosszú távon kell gondolkodnod, hogy megőrizhesd magad, és hogy felmérjed, „megéri-e” belemenni a zúgolódásba.
Apcs 6:1 Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodtak (pléthünó – növel, gyarapít, sokasít, sokszoroz), támadt a görög zsidók közt panaszkodás (goggüszmosz – morgás, zúgolódás, susmorgás, suttogás, elégedetlenkedés) a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek (paratheóreó – nem vesz figyelembe, elhanyagol) a mindennapi szolgálatban (diakónia – az ellátás értelme is benne van, nem csak szolgálatot jelent aktív módon, hanem amikor feléd szolgálnak, azt is).
4./ Mi miatt támadhatott ez a zúgolódás (panaszkodás)?
--Vajon amiatt, hogy nem jutottak elegendő szolgálati lehetőséghez? Szerettek volna szolgálni ugyanúgy, mint a zsidó hátterű özvegyasszonyok, csak nem volt annyi szolgálati terület? Nem, úgy gondolom, nem erről volt itt szó.
--Inkább arról volt szó, hogy az özvegyasszonyokról ebben a korban NEM nagyon volt gondoskodás. Ha a gyermekeik nem gondoskodtak róluk, teljesen kiszolgáltatottak voltak, magukra maradtak, akár éhen is halhattak, fedél nélkül maradhattak.
--Tehát a gyülekezet „beszállt” abba, hogy az özvegyasszonyok NE kerüljenek ilyen szörnyű helyzetbe. Nyilván megvizsgálták a helyzeteket... nem mindenkit „tekintettek özvegynek”, akinek a státusa özvegy volt. Legalábbis a gyülekezet későbbi idejében már határozott útmutatást is megfogalmazott az apostol ezzel kapcsolatban:
„Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. 4 Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást – mert ez szép és kedves dolog Isten előtt. (Tehát NE a személyes hozzátartozók nemtörődömsége, közömbössége, önzése miatt kelljen a gyülekezetnek felvenni a terhet – az Úr ELSŐDLEGES akarata, hogy az övéik gondoskodjanak azokról, akik rászorulnak. NE keressenek kibúvót, NE hárítsák át saját felelősségüket a gyülekezetre vagy másra /az „állam” ebben az időszakban nem vett fel ilyen terhet/, ne keressék a könnyebb, az anyagilag nekik „megfelelőbb” módokat!) 5 A valóban özvegy és magára hagyatott asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal. 6 A bujálkodó pedig élvén megholt... Akinek jó cselekedetekről bizonysága van; ha gyermeket nevelt, ha vendéglátó volt, ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített, ha minden jó cselekedetben foglalatos volt... (Tehát az, hogy valaki „özvegyként ellátást” kapjon a gyülekezetben, megvizsgálás és vezetői döntés kérdése volt. Az életét, a szolgálatát, a készségét, a tisztaságát nézték meg.) ... Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek.” (1Tim 5,3-6.10. 16.) 🙂
--AZOKRÓL gondoskodott a gyülekezet, akikről VALÓBAN nem gondoskodtak mások.
--Akiknek hozzátartozói voltak, tőlük ELVÁRTÁK, hogy saját édesanyjukról, nagymamájukról viseljenek gondot, hogy a gyülekezet „ne terheltessen meg”. Más szóval: ABBA az irányba tudjon szolgálni – terhet hordani – amelyik irányban TÉNYLEG kell.
--Maguk az „özvegyek” is egy „minőséget” jelentettek: szerették az Urat, szolgáltak Neki, ott, ahol tudtak... ha fizikailag nem tudtak, imádkoztak, mert ez nagyon fontos volt, ezen keresztül az Úr tudta tovább vinni munkáját.
--Sőt, a korábbi életük is alátámasztotta, hogy a gyülekezet „özvegyként” tartsa őket számon: amit tehetett, megtett, hogy az Úr dicsőségére éljen, segítsen másoknak, tegye, amiért az Úr erre a földre elhelyezte.
5./ Ha „valóban özvegyek” voltak, a gyülekezet felvette értük a terhet. Segítette őket.
a./ Igen ám, de itt felmerült a „származási” kérdés. A „háttér” – és a részrehajlás (korrupció) kérdése. Vagyis, GYANÚ támadhatott:
--Mi a helyzet, ha „mi nem vagyunk zsidó hátterűek”?
--Vajon mi megkapjuk „ugyanazt” a gondoskodást, amit ők megkapnak?
--Vagy lehet, hogy számít az, hogy Péter is zsidó, János is zsidó, Jakab is zsidó, és mindenki más az apostolok közül, hiszen az Úr Jézus is zsidó volt, és nyilván zsidók közül hívta el a tanítványait.
b./ És ez így fogalmazódhatott meg (vagyis, ma így fogalmaznák esetleg sokan) – „Nem lehet, hogy mi valójában háttérbe vagyunk szorítva? „Emberi jogainkban” vagyunk megrövidítve. Ki az, aki kiáll mellettünk? Ha mi nem lépünk fel jogainkért, mellőznek bennünket...” – és elindult a szóbeszéd, elindult a pletyka, elindult a hamis beállítás, a panaszkodás, zúgolódás. Ha ez így mehetett volna tovább, lett volna belőle elkülönülés, versengés, és a végén szakadás is. (Az ördög csak alkalomra les, hogy véghez vigye a maga szakító, romboló munkáját.) 🙂
6./ Igazából erről volt szó.
a./ A gyülekezet növekedésnek indult. A külső támadások nem tudták megakadályozni a növekedést, bár eszkalálódtak. Volt már fenyegetés, volt börtön, megveretés – de a gyülekezet tovább növekedett... ami persze azért volt lehetséges, mert HIRDETTÉK az Igét a nem hívő emberek között.
b./ Az ördög pedig akadályozni akarta a növekedést, bénítani a gyülekezet munkáját, s ha lehet, lerombolni azt, ami eddig felépült. Ezért most BELSŐ támadást indított.
c./ Ebben simán felhasználhatta azt, ami az embert jellemezte bukása óta.
--Amikor újjászülettek, megkapták a lehetőséget, hogy győzzenek a bűn felett.
--De szokásaik, érzéseik, rossz emlékeik, előítéleteik továbbra is próbáltak dolgozni bennük.
--A régi természet ismét felütötte fejét. Ez ellen egyszerűen a „halálba adás” működik (Róma 6,6-7.). De, ha nem működik, mert nem adják magukat halálba, (mármint a Gal 2,20 nem érvényesülhet bennük), akkor JÖHET az ördög gyanakvása, a panaszkodás, zúgolódás, lázadás, szakadás... amit az ördög akar tenni. Ez egy egyszerű pszichológiai, szociálpszichológiai törvényszerűség – az ember elkezd „felfelé mérni”, és kialakul a „relatív deprimáció” érzése. S ha nem dönti el, hogy ő NEM fog zúgolódni, ítélkezni és versengeni, akkor elborítják ezek az érzések, ezek jönnek ki a száján, megtalálja hozzá a társakat és kész a lázadás, majd a szakadás is. 🙂
d./ Az ördög jó eszköze, ha zúgolódást (panaszkodást, méltatlankodást) tud elhinteni. Ebből azután jön a pártokra szakadás, az előítélet, az elkülönülés, eltávolodás, elszakadás, kiszakadás, szétszakadás – és ami ezekkel együtt jár: a fájdalom, a harag, a gyűlölködés, a rossz beszédek, szembefordulás, egymás munkájának akadályozása, egymás megbénítása, a külső hatalom segítségül hívásával akár a másik lelki, társadalmi ellehetetlenítése, vagy később (más történelmi korokban) a másik fizikai megsemmisítése is.
e./ Itt is behozta, az első lépcső már meg is született: a gyanakvásból, a mellőzöttségi érzésből már létre is jött a panaszkodás, zúgolódás, amiben ott volt az egymással történő egyetértés, megegyezés a „többiekkel szemben”.
--Itt volt a szakadás magva.
--Akik panaszkodtak, egy bizonyos „szemellenzővel” gondolkodtak, a maguk gondolkodási keretei között, nem törődve azzal, hogy „vannak más szempontok” is, vagy azzal, hogy „egyáltalán nem biztos”, hogy „tényleg” így is vannak a dolgok, mint ahogy ők ezt most érzik. 

Acs 8,18-25. Simon mágus, ítélet, indítékok, következmények... 

Jegyzeteim:

(A 2. és 3. pont ismétlésként jött elő. S utána indul a folytatás.)

2./ Ha nem jó indíték tölt el, mit lehet tenni? Van valami, amit tehetsz?

--Az első a megtérés. Ha szembesülsz azzal, ami belülről rombol, és meg akarsz szabadulni tőle, akkor ott bent RENDET kell tenni. Ami rossz, azt rossznak nevezni, ami jó, azt jónak. A rosszat pedig meg kell vallani a Mindenható Isten előtt, Aki NEM akarja a gonoszságot az emberi szívben.

--Ha megvalljuk a bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. A megtisztítás az indítékokra is igaz.

--A bűnbocsánat az egyik része a mennyei beavatkozásnak, a másik az újjászületés (ha ez még nem volt meg), vagy a megelevenítés, megszabadítás, felszabadítás, benső megtisztítás – ha már korábban megtértél, de még nem tisztult ki a szíved.

--Kérdezheted, „miért nem volt elég, hogy megtértél és újjászülettél” – s a válaszom erre, hogy elég volt, de ennek a munkának folytatódnia is kell. Itt az „új ember felöltözéséről” van szó, arról, hogy ami odabent elkezdődött, az folytatódhasson, és a lelkedet, a személyiségedet, annak mélységeivel együtt is, ÁTJÁRHASSA.

--Ebben benne van a „halálba adás” és a „felöltözés” is. (Ef 2,1-6. 4,17-5,4 és tovább... s a Róma 6 is erről beszél.)

--Az indíték-vizsgálat egész életünkben elkísér bennünket, és ahogy rossz indítékok tűnnek fel előttünk, nem legyintünk rájuk, nem magyarázzuk ki őket, hanem bűnnek tekintjük, mondjuk és valljuk meg, és elszakítjuk magunkat tőlük. Az Úr elé tesszük, és kérjük Tőle, hogy töltsön be az Övével, a mennyeivel – cserélje fel ezt, ami ilyen gonosz volt. Az önzés mindennapi ellenség.

--Ha egyedül nehéz, kérj segítséget, legyen imatársad, harcostársad, akivel EGYÜTT odamentek az Úr elé, és HARCBA szálltok a gonosz lelkület (indíték) ellen.

--Azt sem szabad elfelejteni, hogy amit megnéz az ember, meghallgat, amivel foglalkozik, azt hajlandó „mélyre engedni”, s ez segítheti a benső indítékok megerősödését vagy eltűnését. Pl. önző, parázna, kegyetlen, nyereségvágyat támasztó filmeket néz, vagy ilyesmit hallgat meg, ezeken gondolkodik, az ilyen indítékok erősödnek meg benne. Ezek nyernek igazolást, vagy táptalajt. És fordítva: ha irgalmasságra indító, együttérzést támasztó dolgokkal tölti meg magát, Isten Igéjét engedi, hogy hasson rá, az indítékok területére is kihat ez. Megerősíti a jó melletti harcban a gonoszság ellenében.

3./ Simon mágus sokáig élt gonosz – hamis, becsapó, nyereségvágyó – indítékok fogságában. Nem ismerjük az életét, de az Ige néhány mondata arra enged következtetni, hogy:

--Hagyta, hogy a gonosz szellemek befolyásolják.

--Ő maga is részt vett mások befolyásolásában, félrevezetésében.

--Szeretett „nagy lenni” mások szemében, „bármi áron” is, a gonoszság becsapó erőinek működtetése útján is.

--Újra és újra a gonoszság mellett döntött. Igazolta magának, hogy ez az ő útja, és hogy „sikeres” ebben. Sokan fel is néztek rá. Az indítékok nagyon mélyen dolgoztak benne.

--Amikor megtért, újjászületett (vajon megtörtént ez?) és megkeresztelkedett, megkapta a LEHETŐSÉGET, hogy teljesen átformálódjon. De az ilyen változáshoz KELL a mélységes bűnbánat, az, hogy ELSZAKADJON a korábbi gonosz indítékoktól (a kimondott szavaktól is, a megtett cselekedetektől is, a fenntartott gonosz indítékú kapcsolatoktól is, sőt, ilyenkor sokszor a javak is hozzátartoznak a megtéréshez, amit ilyen módon szerzett, azzal kártalanít és azt felajánlja jó célokra – pl. Zákeusnál ezt látjuk... szóval, az ELSZAKADÁS sok területre kihat – de az INDÍTÉKOKRA is vonatkozik.).

--Ez szív-vizsgálattal jár, és őszinteséggel, a mélyben rejlő indítékokkal való leszámolás KÉSZSÉGÉVEL. Ha ez hiányzik, egy idő után elvész a tiszta szív, a megtisztítottság, mert újra feltörnek az addig rejtőző indítékok, mondjuk eleinte talán „megszenteltnek tűnő formában”... utána kevésbé megszentelt formában is... (hatalmaskodás mások felett, ehhez tartozó szervezetépítés, stb.).

--Ha LE AKARSZ SZÁMOLNI a gonosz indítékokkal, újból és újból szembesíted magad ezekkel, és ellenük fordulsz. Ha nem történik meg ez, titokban elkezdenek felnövekedni. A régi természethez tartoznak, azt pedig halálba kell adni. Ha nem teszed, ismét felütik fejüket. Simon mágus valószínűleg nem tette meg ezt, és ezért tudott ennyire „hirtelen kiütközni” belőle a nyereségvágy. Vagyis az, hogy ő nagy lehessen, képességet nyerjen, és ennek birtokában tudjon továbbra is úgy lenni, mint korábban volt „valami nagynak” feltűnve az emberek között.

Apcs 8:18 Mikor pedig látta (theaomai – nézte, bámulta, szemlélte) Simon, hogy az apostolok kézrátétele (keze) által adatik (didómi – ajándékoz, átnyújt, rábíz) a Szent Lélek, megkínálta (proszferó – odavisz, felajánl, áldozatot bemutat) őket pénzzel.

Apcs 8:19 Mondva: Adjátok nekem is ezt a hatalmat (exuszia), hogy (val)akire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen (lambanó).

4./ Nézte, látta, „bámulta”, figyelte, „szemlélte”, mi történik.

a./ Nem csak egyszer történt, amit látott. Hanem látható volt, ahogy az apostolok újra és újra rátették a kezüket a testvérekre, akik utána beteltek Szentlélekkel.

--Nyilvánvaló volt, hogy az ő kézrátételük (kezük) által adatott ez az ajándék. Látható volt, nyilvánvaló volt. És kívánatos is volt Simon számára.

b./ Mire gondolsz, miért volt neki ez ennyire fontos? Filepet nem kereste meg pénzzel a jelekért és csodákért. De itt felmerült benne ez.

--Láthatta, hogy formálódnak át emberek?

--Láthatta, mi lesz a következménye?

--Láthatta, hogy ez FORRÁS, amiből MINDEN MÁS fakad. És az, aki tud abban segíteni, hogy ez a forrás felfakadjon, mindenkinél többel rendelkezik. Hát ez lehetett a háttérben... :)

c./ Nincs leírva részletesen, mi mindenre gondolt. Nem látjuk, hogy milyen jövőbeli terveket kovácsolt magában. Csak azt látjuk, hogy teljesen más malomban őrölt... egészen másként közelítette meg, amit látott.

--NEM Istentől valónak tekintette, hanem inkább úgy, mint egy mágikus trükköt, valami varázslási cselekményt, amit jó pénzért megtaníthatnak neki is.

--Úgy gondolkodott, hogy a pénz mindenre elegendő, mindenre magyarázatot ad, mindent meg tud oldani – ezért is ajánlott fel pénzt Péternek.

--Ezzel egyidejűleg abba is betekintést adott, mi lakik benne, minek engedett utat magában, mi az, amiben él, ami áthatja, és ami a jövőre nézve mozdítja. Mi lesz, vagy lehet abból, ha továbbra is rejtve maradhat ez az indíték, és az emberek továbbra is úgy néznek rá, „Istennek egy nagy emberére”.

--Az, hogy gondolkodása, beállítottsága mennyire nem volt jó – mennyire veszélyes volt – abból látjuk, ahogy Péter (a Szentlélek által) erre a megközelítésre reagál... (a veszély abban is ott volt, hogy MÁSOK, a frissen megtértek, ezek után hogy fognak az ajándékra tekinteni, hogyan fogják a pénz értékét látni, és nem fogják-e esetleg összekeverni Simon mágus korábbi varázslási tevékenységével azt, amit most látnak tőle... vagyis az ördög nem fog-e tudni belekeveredni Isten dolgaiba)... :)

Apcs 8:20 De Péter mondta neki: A te pénzed (argurion – ezüst) veled együtt vesszen el (apóleia – romlás, pusztulás, kárhozat), mivel azt gondoltad (nomidzó), hogy az Istennek ajándéka (dórea) pénzen (khréma – vagyon, birtok, gazdagság) megvehető (ktaomai – hozzájut, megszerez, szert tesz valamire).

Apcs 8:21 Nincsen neked részed (merisz – osztályrész, részesedés), sem örökséged (klérosz – sorsvetés, osztályrész, örökség, stb.) e dologban (logosz), mert a te szíved nem igaz (euthüsz – egyenes, korrekt, igaz) az Isten előtt (enópion – színe előtt, szeme láttára).

Apcs 8:22 Térj meg (methanoeó) azért ezen gonoszságodból, és kérjed (deomai – esedezik, könyörög) az Istent, ha (ei – vajon, bácsak) talán (ara – így hát, következésképpen) megbocsáttatik neked szívednek gondolata (epinoia – gondolat, terv, szándék).

Apcs 8:23 Mert látom (oraó – megpillant, néz, tekint, észrevesz), hogy te keserűséges (kholé – epe, düh, gyűlölet, bürök, méreg) méregben (pikria – keserűség, harag, düh, méreg, bosszúság) és álnokságnak (adikia) kötelékében (szündeszmosz) leledzel (ousza – lévő, létező, aki van).

1./ Mi ez? Ítélet.

--Valójában lerögzítés. Annak kijelentése (kinyilvánítása), ami ott, bent, Simon mágus szívében volt. Amiben élt. Amiben „leledzett”. Ami áthatotta.

--Most, itt, előkerült. Felszínre jött egy megnyilvánulásából. Ahogy „rástartolt” a „jó lehetőségre”, ahogy Istenről és dolgairól gondolkodott, ahogy szabadon engedte azt, ami benne dolgozott, az indítékait, s ez nem csak egy megborzongást váltott ki Péterből, s azt, hogy elforduljon tőle, és inkább megszüntesse vele a kommunikációt, hanem azt, hogy lerögzítse ezt az állapotot, s összekapcsolja a következményekkel.

--Ez itt valójában egy rászabadítás volt. Amit Simon választott, amiben ténylegesen benne is volt, ami őbenne ott volt, s akinek ő átengedte önmagát, Péter most azt „engedte” (kérte, mondta ki) rá.

--Ez egy ítélettétel volt. Péter ebben az értelemben egy mennyből kapott hatalomban járt el.

2./ Van ilyen ítélettétel Istentől? Van ilyen hatalom? Tőle való?

--Sokan mondhatják az egyháztörténelem visszaéléseit sorolva, hogy ez itt az „emberi hatalmaskodás” kezdete, ebből nőtt ki a pápaság, stb. de kikerülhetetlen, hogy az Úr Jézus ADOTT ilyenfajta hatalmat az övéinek.

a./ Akár, amikor a gonosz szellemek kiűzésére küldte őket, hatalmat adott nekik. (Jóra, és nem gonoszra, nem saját maguknak való pénzgyűjtésre, stb. Mt 10,1.7-8.)

b./ Amikor a földi és mennyei kötésekről szólt, akkor is ugyanilyen módon adott hatalmat nekik – egyszer kifejezetten Péternek, (de utána egy pillanat múlva óvnia is kellett őt attól, hogy elbukjon az ördög csapdájában – Mt 16,19 és 23.).

--Utána ugyanezt mondta az összes tanítványnak, együtt, többesszámban: Mt 18,18. „Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.” (S ehhez rögtön hozzátette az Úr, hogy ha ketten egy akaraton lesznek a földön, minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik a mennyei Atya. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az Ő nevében, Ő ott lesz köztük. MÁS SZÓVAL: ezt NEM szakíthatják el Őtőle, Ő lesz ott velük, amikor ilyen hatalomban járnak el, és nekik is ŐVELE kell lenniük... ez nem egy Tőle „független” hatalomgyakorlás, hanem egy szükségszerű ítélet-képviselés, ami Tőle való. Zsolt 110.) :)

--Tehát ez NEM csak Péteré, hanem mindenkié, aki felismeri, amit Péter felismert ott, akkor Cézárea Filippi környékén (Mt 16,13-19 – hogy Ő a Krisztus, az élő Istennek Fia). Ő, az Úr Jézus ERRE építi az Ő egész Eklézsiáját, Egyházát... arra, hogy Ő az Isten Fia, Ő a Megváltó – s arra, hogy ezt felismerik, lerögzítik az Övéi és Őhozzá tartoznak. :)

--De hatalmat jelent: hatalmat az ördög felett, és a kérésben, könyörgésben és az egy akaratban levő hatalmat is. S amit a Mt 18-ban olvastunk, az a „rendcsinálás hatalmát” is jelentette, a „tisztaság” hatalmát, vagyis a „tisztán tartás” hatalmát is. (Gyülekezeti fegyelmezésnek is szokták mondani.)

c./ De feltámadása után is így szólt hozzájuk (nem „csak Péterhez”), amikor Szentlelkét adta és a jövőről beszélt velük: „Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak. Akikéit megtartjátok (krateó – megragad, megfog, tart, megtart, elfog, letartóztat, fogva tart), megtartatnak (krateó).” (Jn 20,23.) :)

--S ez azt követte, hogy az Úr Jézus azt mondta nekik, rájuk lehelve, hogy „Vegyetek Szentlelket!”.

--Vagyis ez NEM egyszerűen egy emberi vélekedés, hatalomgyakorlás alapján történő kijelentés, hanem a Lélek vezetésére.

--Mint a 2Kor 13,10-ben írja az apostol: „Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, amelyet az Úr adott nekem építésre és nem rontásra.” Vagyis: kapott hatalmat. Még, ha ezt kétségbe vonták is Korintusban: „Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, amelyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent. 9 Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által. 10 Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány. 11 Gondolja meg azt, aki ilyen, hogy amilyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok [leszünk], ha megjelenünk, cselekedetben is.

.

Apcs 8:20 De Péter mondta neki: A te pénzed (argurion – ezüst) veled együtt vesszen el (apóleia – romlás, pusztulás, kárhozat), mivel azt gondoltad (nomidzó), hogy az Istennek ajándéka (dórea) pénzen (khréma – vagyon, birtok, gazdagság) megvehető (ktaomai – hozzájut, megszerez, szert tesz valamire).

Apcs 8:21 Nincsen neked részed (merisz – osztályrész, részesedés), sem örökséged (klérosz – sorsvetés, osztályrész, örökség, stb.) e dologban (logosz), mert a te szíved nem igaz (euthüsz – egyenes, korrekt, igaz) az Isten előtt (enópion – színe előtt, szeme láttára).

Apcs 8:22 Térj meg (methanoeó) azért ezen gonoszságodból, és kérjed (deomai – esedezik, könyörög) az Istent, ha (ei – vajon, bácsak) talán (ara – így hát, következésképpen) megbocsáttatik neked szívednek gondolata (epinoia – gondolat, terv, szándék).

Apcs 8:23 Mert látom (oraó – megpillant, néz, tekint, észrevesz), hogy te keserűséges (kholé – epe, düh, gyűlölet, bürök, méreg) méregben (pikria – keserűség, harag, düh, méreg, bosszúság) és álnokságnak (adikia) kötelékében (szündeszmosz) leledzel (ousza – lévő, létező, aki van).

3./ Hogyan nézett ki ez a hatalomgyakorlás itt, ebben a helyzetben, a gyakorlatban?

--Tényeket rögzít le – azt is, ami ott, Simon mágus szívében jelen volt, de olyanokat is, amik következményszerűek.

--És ezekhez kapcsolja azt, aminek meg kell történnie – amit „ráenged” Simon mágusra. Ezek következmények, abból a helyzetből fakadóak, ami most lelepleződött.

--Melyek a tények? (Ezek: „azt gondoltad... szíved nem igaz... keserűséges méregben és álnokság kötelében vagy” – benne vagy, dolgoznak a szívedben ezek az indítékok).

--Melyek a következmények? (Ezek: „pénzed veled együtt elvész... nincs része és öröksége a Szentlélek dolgaiban...”)

--És még valamit tesz: felhívja megtérésre. A tényekhez hozzákapcsolja a kimenekülés útját is. Kérjed Istent. Térj meg. A gonoszságtól határold el magad, és kérjed Istent.

--És akkor mi lesz? Ez a „talán” arról beszél, hogy a helyzet kétesélyes. „Talán” Isten megbocsát. De nagyon mélyen van a méreg, a pusztítás a szíve mélyén, így meg van az esély arra, hogy nem tud kiszabadulni ebből – és akkor megy minden a maga útján, ahogy Péter kimondta. Tehát itt ez a megtérés és megszabadulás nem automatikus. A szív mélységében kell megtörténjen a megtérés és az Istenhez kiáltás.

--Ez ma is így van. A szív indítékait feltárni, mélységesen elhatárolni magunkat a gonoszságtól (ami esetleg évtizedek alatt halmozódott fel ott benn és foglalt el mindent, s hat ki mindenféle gondolatra és tervre, szándékra az ember életében), ez az útja annak, hogy valódi felszabadulás, megtisztulás lépjen be az ember életébe. Az Úr útja ez. De nagyon mélyen zajlik... :)

--Csoda minden esetben :)

Apcs 8:24 Felelvén pedig Simon, mondta: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, amiket mondtatok, reám ne jöjjön.

1./ Oké, én is könyörgök érted. Őszintén, mert nem akarom, hogy rossz legyen a jövő. Legyen jó, a te életedben is.

--De ez nem változtat azon, hogy neked, a szíved legmélyében rendet kell tenned.

--Az apostol indítéka a megmentés. A könyörgés is ebből az indítékból fakad. De a másik oldalról – Simon mágus felől – kikerülhetetlen a mélységes, szívbeli megtérés, az elhatárolódás készsége.

--Ez csoda, amikor végbemegy. Ezért imádkozunk. :)

Apcs 8:25 Azok annak okáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak Igéjét, (meg)visszatértek Jeruzsálembe, és a Samaritánusoknak sok falujában prédikálták az evangéliumot.

--Ha már ott voltak, legalább hirdették az Igét is.

--Ez az ébredés itt, ezen a környéken, kinyitotta a kapukat más környékeken is. Ez is egy törvényszerűség. Valahol elindul a munka – más helyen tovább megy. Az emberek viszik a hírt, mások látják rajtuk a változást, követik őket.

--A hatékonyság fontos szempont: ha itt vagyunk, akkor itt kihasználjuk a lehetőségeket. Nem elvágyunk máshová, hanem itt tesszük meg, ami ránk van bízva.

--A vége az, hogy Jeruzsálembe mennek vissza, mert ez a misszió központja, ott szükség van rájuk, ott megkereshetők, ott nem lehet félbehagyni a munkát, amit elkezdtek.

Filep és az etióp eunuch - Apcsel 8,26-40.

Most FELFEDEZŐ bibliaiskolázásban volt részünk. Nagyon klassz volt.

Végigolvastuk a történetet, megnéztük, milyen címet adnánk neki.

Utána megnéztük személyek szerint, és földrajzi helyek szerint. Majd, megnéztük, "ki mit tesz, mit mond, mi lesz a következménye ennek". Ebben jutottunk el addig, míg Filep már a szekérre felült.

Láttuk, mit jelent a "puszta" (erémosz - járatlan út) a történetben, és mit jelenthet a mi életünkben.

Láttuk, mit jelent a személyes evangélizáció a gyakorlatban. Mennyire fontos a kommunikáció, az, hogy kérdezzünk, meghallgassunk, fogadjuk a kérdéseket és "beültessük" az Evangéliumot.

Legközelebb folytatjuk.

Íme a jegyzeteim, eddig a részig:

ITT EGY MÁSIK TÖRTÉNET INDUL... :)

1./ Milyen történet?

A megmentés története.

A személyes evangélizáció története.

A rugalmasság és bátorság története.

Az Úr vezetésének története, amiben a vezetés több fajtája, területe is láthatóvá válik.

2./ Figyeld meg a személyeket, a helyszíneket, és figyeld meg, ki, mit tesz, mit mond, hogyan cselekszik! S minek mi lesz a következménye... :)

Mindenből tanulhatunk.

Izgalmas és valóságos – a mi életünk is ilyen, és ilyen lehet! EZÉRT van leírva... :)

3./ Megfigyelés:

a./ Személyek:

1./ Filep, 2./ Angyal, 3./ Egy vágyódó pénzügyminiszter.

b./ Helszínek:

1./ Samária, 2./ Gázai út, 3./ Víztározó az út mellett, 4./ Etiópia és Azótus (Adzótosz, Asdód (héberül) – talán az öt korábbi filiszteus város egyike, ahogy Gáza is az volt).

c./ Lépések:

1./ Angyal – szól. 2./ Filep – enged. Kimegy az útra. Meglátja a szekeret. „Odajárul” – odafut. Megszólítja a pénzügyminisztert. Kihasználja a nyitott kaput – beszél az Úr Jézusról. Kérdéssel világossá teszi a helyzetet. Megkereszteli a készséges embert. 3./ Pénzügyminiszter – vett egy könyvet (Ézsaiást). Olvassa. Nem érti. Filepet nyitottan fogadja. Hallgatja. Megérti. Kész lesz a döntésre. Meglátja a vizet – a lehetőséget. Rákérdez. Megkeresztelkedik, vagyis adja magát. Tovább megy az útján, örömmel (s elmondja majd sokaknak – evangélizál). 4./ Filep – elragadtatik. A Lélek áthelyezi – lehet, hogy angyal útján.

d./ Következmények:

1./ Filep engedelmessége – pénzügyminiszterrel aa./ találkozik, bb./ megosztja vele az Evangéliumot, cc./ megtérésre vezeti és megkereszteli dd./ továbbjuthat az Evangélium egy távoli területre.

2./ Pénzügyminiszter készsége – hallja, meghallja, befogadja az Evangéliumot, megkeresztelkedik, viheti tovább az Igét, s általa is ébredés indulhat majd el.

3./ Angyal – mindezek mögött Isten akarata áll, az Ő terve, amiben az angyalnak része volt, ráhangolódott, engedett, megtette, ami az ő része volt, és láthatta az EGÉSZ kibontakozását.

Apcs 8:26 Az Úrnak angyala pedig szólt Filepnek, mondva: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez (erémosz – puszta, sivatag, magányos, elhagyatott).

1./ Izgalmas: a „járt útról járatlanra” visz a Szentlélek.

Amit az angyal itt mond, általában gondolati ellenállással találkozik életünkben.

a./ Az ember úgy általában, NEM tenné ezt. Ott a „kijárt út”, a „jól működő” helyzet, MIÉRT hagynám ott, és kezdenék valami egészen mást?

b./ S persze az is felmerül, hogy „mi lesz majd ezzel, amit itt kezdett el az Úr ’rajtam keresztül’, ezen a helyen”?

--Itt ébredés van, már a Szentlélek is kitöltetett – ott pedig egyedül jön valaki, nem látjuk, hogy ebből „valami nagy dolog” indulhatna ki.

--Pedig igen.

--A kopt egyház történetének kezdete. Egy területen, Etiópiában, az Evangélium így kezd hódítani. Az angyal nem beszél erről, de az Úr tervében OTT VAN ez a JÖVŐ, amihez viszont Filep is kell.

--Nagyon sok minden egy emberrel indul. Ez Isten országának egy törvényszerűsége. (A „kicsiny kezdet elve” – „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel... akik csúfolták a kicsiny kezdetet... Zak 4,6-10. Mustármag – kisebb ugyan minden magnál, de nagy fává lesz... Mt 13,31-32.)

--Mennyire izgalmas ez is: Isten hatalmas munkái egy-egy emberrel indulnak el. Valakivel, aki meghallja az Evangéliumot, valakivel, aki engedelmes, és hűséges lesz.

Ki ez a valaki? Itt látjuk leírva.

2./ Még annyi, hogy SOHA ne nézd le, amit „tudsz tenni az Úrért”, mert Ő hatalmasra használhatja fel azt. Csak légy rugalmas, hűséges, engedelmes és bátor a Szentlélekkel. S Ő igénybe fog venni téged.

Apcs 8:26 Az Úrnak angyala pedig szólt Filepnek, mondva: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez (ermémosz – puszta, sivatag, magányos, elhagyatott).

3./ Angyal szól? Van, hogy a Szentlélek szól? Van, hogy egy-egy ember által történik a vezetés? Van, hogy egyszerűen a „helyzetből következik”, mintegy „objektív módon”?

--Több lehetőség is van, ahogy az Úr irányba állítja az Övéit.

--Mindegyik vezetés lehet.

--De, ha több is dolgozik együtt, vagy többször is megnyilvánul valamelyik, akkor is EGY IRÁNYBA mutatnak ezek.

4./ Ha szól, az azt jelenti, hogy kommunikál. Értelmes szót tud mondani, és te is meg tudod érteni. Meghallod valahogy, és belül feldolgozod, levonod a következtetést, megjelenik benned, mint megfogalmazott tennivaló, és döntés elé állít.

--A szavára megjelenik benned:

a./ A készség.

b./ Az elfogadás (vagyis felismered, hogy Istentől való a szó), és a befogadás (ami azt jelenti, hogy nem hagyod elveszni, „lehullani”, mint Sámuel sem hagyta annak idején – 1Sám 3,21.).

c./ A befogadásból jön a HIT, odabent, egy bizonyosság, egy speciális „biztos tudás”, ami NEM hagy téged más irányba menni, meg-megszólal ismét, ha hezitálnál, ösztönzést ad, hogy hallgass rá, és engedj neki.

d./ S a HIT után jön az ENGEDELMESSÉG. Vagyis, hogy MEGTESZED, amire indít. Engedsz Neki, és úgy DÖNTESZ, ahogy Ő mutatja.

--Ez vezet el ahhoz, hogy MEGVALÓSUL, amit Ő tervezett.

--Egy állandó kapcsolatban (közösségben) valósul meg, kommunikáció mellett, hiszen, ha nem hallod is, de mivel ENGEDTÉL Neki, lépésről-lépésre LEMÉRED Őrajta, azon, ahogy Őt megismerted, és az „egész Igén”, amit megismertél Tőle, hogy helyes-e, amit teszel, s mi lehet a következő lépés.

--Ha elbizonytalanodsz, vagy szükségessé válik, valami váltás, vagy új helyzet miatt, MEGINT szólni fog. Ez biztos, mert AKARJA, hogy Vele együtt járj, Ő vezethessen téged, és így, KÖZÖSEN, együtt, Vele, megvalósuljon, amit Ő tervezett. Ez a mennyei EGYÜTT-MUNKÁLKODÁS menete. :)

... ... ...

Apcs 8:26 Az Úrnak angyala pedig szólt Filepnek, mondva: Kelj fel (anisztémi) és menj el (poreuomai) dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez (ermémosz – puszta, sivatag, magányos, elhagyatott).

7./ KELJ FEL... indulj el – menj.

a./ Az angyal beleszól abba, amit éppen teszel.

--Pl. álmában szól Józsefnek, azonnal keljen fel, azonnal keltse fel feleségét, azonnal induljanak Egyiptomba, ne késlekedjen. Mt 2.

--Pl. ugyanígy Lótnak is szól, nem hagyja aludni, készteti, hogy azonnal induljon, hagyja el Sodomát. 1Móz 19.

--Pl. Pétert is felkelti álmából a börtönben, és készteti, induljon, kövesse őt, és hagyja ott az addigi helyét. Acs 12.

b./ Ez eléggé RADIKÁLIS.

--Döntés elé állít – kész vagy-e engedelmeskedni, és választod-e azt, amit ő mondott ott, akkor.

--Kulcskérdés a készség, és annak felmérése, hogy a TERMÉSZETFELETTI hangsúlyosan beleszól abba, ami „szokásos”, s ennek JELENTŐSÉGE van, és nem szabad most halogatni.

--Kulcskérdés az engedelmesség.

c./ Az angyal ISMERI a körülményeket, tudja az útirányokat, a helyiségneveket, a tennivalókat, s az időzítést is.

--Pl. Péterről tudta, hogy Joppéban van (Acs 10,5.). Tudta, hogy Cornelius embereket küldhet – és mondta is, hogy küldjön – hogy odahívassa őt magához. Még a szálláshelyét is megmondta: Simonnál, egy tímárnál van szálláson. A háza a tenger mellett van.

--Itt is megmondta: dél felé, út, Jeruzsálemből Gázába, és járatlan.

Bölcs, ha hallgatsz rá.

Apcs 8:27 És felkelvén, elment. És íme egy szerecsen (aithiopsz – etióp) férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas (dünasztész – nagy hatalommal rendelkező, nagy tekintélyű) komornyikja (eunükhosz – eunuk), aki az ő egész kincstárának (gadza – pénztár) felügyelője (epi – pénztára felett állt) volt, aki feljött (erhomai) imádkozni (proszküneó) Jeruzsálembe.

1./ Egy vágyódó pénzügyminiszter.

--Soha nem tudhatod, kiben mi van és milyen mélyen rejlik. Itt most az Isten utáni vágyódásra gondolok.

--Etiópiában is vágytak az Úr után. (Ez távlati terv, néha teljesen kívül esik a mi ismeretünkön, elképzelésünkön – de NEM esik kívül az Úr gondolatain. Ne „korlátozd” – hadd valósítsa meg az Ő jó terveit!) :)

--„Megfizette az árat” – nem számított a távolság, mennyibe kerül, milyen kényelmetlenségekkel és idővel jár, ELJÖTT, mert IMÁDKOZNI akart. „Itt, a helyszínen”, Jeruzsálemben, mert úgy gondolta, hogy itt KÖZELEBB tud kerülni az Úrhoz.

--Korábban hallhatott Róla, lehettek zsidó hírvivők, talán zsinagóga is, ahol hallhatott az üzenetről, mint Cornelius is, Cézáreában, az ottani zsinagógában (Acs 10.).

--Amit HALL az ember, s amit LÁT, elgondolkodtatja, NEM hagyja nyugodni, felkelti benne a VÁGYÓDÁST, hogy ő is megismerhetné az Urat, és elindul egy úton, „megkeresni Őt”. (Jak 4,8 – Közeledjetek Istenhez és közeledni fog hozzátok. Ézs 65 – megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztek... megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestek... Más szóval: akik népileg, vallásilag, messze voltak, a zsidó nép számára idegenek, pogányok... az Úr megadta nekik az indítást, és akik nekiindultak, megtalálták Őt... „és aki keres – talál...” – Mt 7,7-8.)

2./ Segítség a vágyakozóknak!

A./ Ebben az időben három dolog jelenthetett segítséget az Isten után vágyakozóknak:

a./ A zsinagóga – a szétszórtságban élő zsidó emberek élete és igehirdetése. Ha hiteles és igei volt, a körülöttük élő pogányoknak valami eligazítást jelenthetett. (Ézs 49,6. Ézs 60,3. Mindkettő az Úr Jézusról szól, de ez volt a küldetése Izráel népének is – és ez most az Eklézsiának is. Általunk teszi meg ezt az Úr Jézus. „Kevés az, hogy nekem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izrael megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” Ézs 49,6. „És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a neked feltámadt fényességhez.” Ézs 60,3.)

b./ A Templom, Jeruzsálemben – ahová egy-egy nagy ünnepre el lehetett jönni, s a pogányok udvarán meg lehetett állni, s hallgatni, amit el lehetett csípni az itteni igei üzenetekből, s látni, hogy az áldozatoknak milyen nagy jelentőséget tulajdonít Izráel népe. S valahogy érezték az emberek, hogy ha ITT imádkoznak, ennek van valami különleges jelentősége.

c./ A harmadik az Írás volt, amit másoltak, és meg is lehetett venni. Persze egy-egy könyvet a Szentírásból, de ez azután nagy kincse volt azoknak, akik meg tudták szerezni.

B./ És ma? Ma mi a segítség a vágyakozóknak?

a./ A keresztény gyülekezetek – a tanítványok.

--Akiknek HITELES az életük.

--Akik VÁLASZOLNI tudnak a jogos és felmerülő (néha kifejezetten felhergelt, felkeltett, tudatosan kiváltott) kérdésekre. Hiszen egy ellenséges, vagy ellenségesebbé váló világban élünk. Pl. Schaller Róbert a FB-n rendszeres provokációja, és folyamatos leuraló viselkedése az őt korrigálók felé. De korábban a kommunista (az ateista) ideológia tudatos provokációja és gyerekeket is elérő lejáratásra és kiirtásra törekvő oktató munkája. Vagy a gender ideológia oktatási törekvései ugyanilyen módon ma.

--Akik „be tudják tölteni” a vágyakozást, a szükséghelyzeteket pl. imádságaikkal, kézrátételükkel, de fizikai, vagy lelkigondozói módon is, segítségükkel. Tanácsokkal, együtt gondolkodással, kíséréssel (pl. egy munkanélküli helyzetben, stb.), vagy fizikai segítséggel is.

--Akik közösségükkel, istentiszteleteikkel, házi csoportjaikkal, Istent, az Ő jelenlétét közel hozó szeretetükkel, tisztaságukkal, örömükkel felkeltik, fenntartják és újra erősítik a vágyat az Úr megismerése után, és elképzelhetővé is teszik, mit jelent, Vele járni.

--Akik meghívásaikkal újra és újra jelzik érdeklődésüket, szeretetüket, ami Istenhez hívja a vágyakozókat.

--Tudatos evangélizációjukkal, utcán, közösségi terekben, iskolákban, falunapokon, fesztiválokon, vitaesteken, személyesen és csoportban, úton-útfélen... :)

b./ Az Ige, a teljes Szentírás, vagy annak részletei (Újszövetség), amit kézbe adunk, ami elérhető. Akár hangzó, vagy on-line úton is.

c./ A hangzó anyagok és filmek on-line térben, igehirdetések, bizonyságtételek.

d./ Írott anyagok, könyvek, cikkek, stb. Amit csak kézbe tudsz adni. Pl. Kórházmisszióban (kiállító polcokon a büfékben, stb.). Vagy pedagógus-ajándékként is kézbe adva.

Apcs 8:27 És felkelvén, elment. És íme egy szerecsen (aithiopsz – etióp) férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas (dünasztész – nagy hatalommal rendelkező, nagy tekintélyű) komornyikja (eunükhosz – eunuch), aki az ő egész kincstárának (gadza – pénztár) felügyelője (epi – pénztára felett állt) volt, aki feljött (erhomai) imádkozni (proszküneó) Jeruzsálembe.

3./ Eunuch volt, bizonyos területen korlátozott, megfosztott – de más területen VOLT lehetősége, sőt, JÖVŐJE is volt.

--Az Úr szíve is megindul rajtuk – AD nekik jövőt, ami jobb, mint a „fiakban és lányokban élő név” – örök nevet ad nekik (Ézs 56,4-5.)

--Az élethelyzetek NEM feltétlenül Istentől alakulnak ki.

--Pl. valaki rabszolgaságba kerül, és kiherélik, utána elkezd felemelkedni, és végül pénzügyminiszter lesz – ebben NAGYON SOK összetevő dolgozik össze, egyáltalán NEM mind az Úrtól van... vannak emberi gonoszságok, önzések, nyereségvágyak, kegyetlenségek, sok-sok ember útján, cselekedeteiből fakadó helyzetek... de végül lesz valakiből valami, és az Úr ezt LÁTJA, és készen áll MINDIG valami JÓ JÖVŐT adni, még, ha mindent nem is lehet már megváltoztatni (pl. itt nem kapja vissza a gyermekekben való továbbélő nevet).

--Ahogy az ószövetségi József életútja sem feltétlenül Istentől alakult úgy: pl. a testvérei eladták irigységből. Vagy Potifár felesége szemet vetett rá, és így végül börtönbe került... vagy a főpohárnok megfeledkezett róla. Nagyon sok ponton emberi gonoszság, felelőtlenség formálta sorsát, de VÉGSŐ soron az Úr kezében volt... s az Ő Igéje, a kijelentés „megpróbálta őt”... s utána megpróbált, megfényesedett módon (állapotában) már ALKALMASSÁ vált arra, hogy az Úr nagy horderejű terve megvalósulhasson rajta keresztül Egyiptomban (1Móz 37.39-41.)

--NEM a kritika (Isten vádolása) oldalán állunk, hanem ŐVELE együtt MEGNÉZZÜK, mit lehet tenni, mi az, ami MOST, itt, pontosan ebben a kialakult helyzetben MÉG megtehető, hogy JÓ legyen, jó jövő formálódjon ki.

--A mi Istenünk a helyreállítás, a megmentés, a MÉGIS jobbá tevés Istene – s mi az Ő oldalán állva ugyanezt tesszük! Megkeressük a lehetőséget.

--Itt az angyal EBBE hívta be Filepet – ez az eunuch ember már lehet, hogy soha nem nemzhetett gyermekeket, de rajta keresztül egy egész nép megmenekülhetett, sok gyermekkel, szülővel, s jövendő generációkkal. A mennyben sok gyermeke lesz majd. :)

Apcs 8:28 És visszatérőben volt és az ő szekerén (harma – harmatosz... harci kocsi is) ült, és olvasta (anaginoszkó – olvas, felolvas... Jel 1,3.) Ézsaiás prófétát.

1./ No, ez az etióp pénzügyminiszter kettőt megragadott az előző lehetőségekből – legalábbis ezt a kettőt itt, helyben látjuk – visszatérőben volt Jeruzsálemből, ahol imádkozott, és olvasta Ézsaiás könyvét.

--Az Úr pedig LÁTJA, tudja, mi van a szívében – s tudja, ami a tiédben van, és mindenkiében. És ez FONTOS Neki.

--Amikor imádkozol: MEGHALLGAT.

--Amikor olvasod az Igét: lehetőséget adsz Neki arra, hogy SZÓLJON.

2./ Egy törvényszerűség: „Közeledjetek Istenhez és közeledni fog hozzátok.” Jak 4,8. :)

--Közeledni fog – de HOGYAN?

--Nem egyformán, mindig. Van, amikor meghallgatja imádságaidat, és te rájössz, hogy Ő ott van.

--Van, amikor így látod meg, ahogy itt ez a pénzügyminiszter: ODAKÜLD valakit hozzád, aki útján kapsz meglátást, megértést. (Pl. 5-ös buszon 1984 táján – vki ugyanígy kérdezett: „Vajon érted-e, amit olvasol?” – én akkor nem ismertem még ezt az Apcsel szakaszt. De később összekapcsolt vele, velük – gyülekezetükkel – az Úr.)

--Van, hogy „ráakadsz” egy filmre, vagy egy könyvre, és szól általa.

3./ Ahogy LÁTSZIK... :)

--Nem mindent látsz meg elsőre... jön egy ember szekerén, olvas... felolvas (mint a Jel 1,3-ban látod, boldogok, akik felolvassák és akik hallgatják...) :)

--De honnan jön? Miért volt ott? Mi indította, mi lakik a szívében? Mi hatja át?

--Ha beszélgetsz vele, akkor látod meg – és az Úr jelentheti ki a szívedben, hogy mi a VALÓSÁG! :)

--Add magad erre, hogy az Úr tudjon így szólni hozzád, használni tudjon így, és akkor CSODÁKAT fogsz látni, piciben és nagyban. (A nagyot nem mindig látjuk meg, de akkor is megvalósul, csak talán később, több közvetettség útján – itt: Etiópia megtérése).

--Ez a NYITOTT szív és fül és szem ajándéka... (A halló fület, látó szemet, az Úr adja, az Ő ajándéka – Péld 20,12: „A halló fület és a látó szemet az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.” ... fizikailag is, és ez azt jelenti, hogy HÁLÁT adunk minden nap, minden helyzetben ezért. És szellemi értelemben is, mennyei módon is – ahogy MEGHALLOD, amit Ő mond, vagy MEGLÁTOD, amit Ő lát... láttatja veled, és BEKAPCSOL abba, amit Ő gondol, amit Ő végez...) :)

4./ Tehetsz ezért valamit?

a./ Imádkozol, kéred Őt (Mt 7,7-8.) – és megkapod.

b./ Készséges vagy, és ez azt is jelenti, hogy kész vagy váltani, rugalmasan, NEM várakoztatod az Urat, vagy NEM állítod Őt „nehéz helyzetbe”, hogy számítana rád, és nem indulsz. Tehát LEHETŐSÉGET adsz Neki, vagyis lehetőséget adsz arra, hogy LEGYEN az Ő beavatkozása ott az életedben.

c./ NEM „gyorsalkodsz” az értékítéletedben, a szavaidban, NEM vagy „kizárólagos”, NEM okoskodsz és emelkedsz felül azon, amit Ő tud mutatni... óvatosan gyakorolsz értékítéletet. „Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen.” (Préd 5,2.)

--Vagyis: NYITOTT vagy arra, amit Ő akar mondani, és NEM akadályozod a megértést azzal, hogy lezársz a „saját okosságaidban”. :)

--Mint Péter is: „Uram, a sokaság szorít és nyom össze téged – hogyan kérdezhetsz ilyet, hogy ’ki érintett meg engem’? Hogy lehet, hogy ilyen kérdéseket teszel fel?” (Mk 5,31. Lk 8,45.)

--Amit mond, megtegyétek – szólt előre Mária, bár nem tudta, mit fog mondani majd az Úr Jézus, vagy mond-e valamit egyáltalán... de TUDTA, hogy KÉSZNEK kell lenni arra, hogy AKKOR, amikor mond valamit, megtegye az ember, hogy NE MARADJON LE arról, amit Ő akar... (abból csoda lesz). Jn 2. :)

d./ Bocsánatot kérsz, ha ezzel ellentétben keménykedsz, ítélkezel, okoskodsz és felül helyezed magad azon, amit Ő tud mutatni.

--Kéred, hogy az EGYSZERŰSÉGET munkálja ki benned.

--Kéred, várod, hogy Ő cselekedjen benned, és így utána ÁLTALAD is.

--Kincsként tekintesz arra, hogy Ő szól, megmutat valamit, vezet.

Apcs 8:29 Mondta pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!

1./ Vezetés – immár második módon, csak itt, ebben a történetben.

a./ Angyal szólt először, világos útmutatással, felhívással.

--Filep hallgatott rá, és odament, ahová az angyal mondta.

b./ Most a Lélek – Szent Szellem – szól, megint csak világosan, érthetően.

--Néha egészen váratlanul (mint Annának mondta, amikor feküdt, egyszer csak, teljesen váratlanul: „Bizony, a Gyuri lesz a férjed.”) – néha pedig a HELYZETBE ILLESZKEDŐ módon, mint itt, a „járatlan úton”... járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez.

--Nem mindig hallod a szót, de TUDOD belül, mert egészen mélyen, a szívedben, a gondolataidban szól.

--És el tudod különíteni saját gondolataidtól is.

--Egy mély békességgel, bizonyossággal kíséri az Úr, amikor Ő szól.

--Ha bizonytalan lennél valamiben is, megvizsgálhatod. Az Igével összhangban van. A gyümölcse jó lesz. Ha nem tennéd meg, megbántanád Őt, vagy valami rossz lenne, valami kimaradna, valami nem történhetne meg, amit Ő szeretne.

2./ Ó igen, a Szentlélek tud szólni.

a./ Az Úr Jézus megígérte, hogy elküldi a Vigasztalót, és az megtanít majd mindenre bennünket, és eszünkbe juttatja, amit Ő mondott. (Jn 14,26 – elmenetele előtt, az utolsó vacsoránál is megerősítette ezt. Azután, feltámadása után is megerősítette, hogy ne legyenek bizonytalanok ebben – SZÜKSÉGÜK lesz a Szentlélekre, így tudnak hatékonyan, erővel, mennyei módon bizonyságot tenni Őróla: Lk 24,49. A mennybemenetele előtt közvetlenül is visszautalt rá, és tovább erősítette: Acs 1,8.) :)

b./ A Szentlélek elvezérel bennünket minden igazságra (Jn 16,13 - alétheia.) – az üzenetekkel kapcsolatban is, egy-egy nehéz döntéshelyzettel kapcsolatban is, vezet, vezérel, de ugyanígy, a gyakorlati kérdésekben is.

--Amiket tennünk kell, azokban segítségünkre lesz (Paraklétosz – segítő, vigasztaló, szószóló, ügyvéd).

--A mennyből veszi a szót, ÁTHOZZA ebbe a fizikai világba a mennyeiből azt, ami itt szükséges, ami itt VEZETÉST jelent. :)

3./ SZÓLT a Lélek, Filepnek, rajta volt, hogy Filep most lépjen, nem csak érzést adott neki, hanem úgy gondolta, kell, hogy szóljon neki.

--Szokott ma is szólni.

--Van, amikor ilyen megragadható, tényszerű az üzenete, van, amikor más jellegű, egy rálátást, megértést ad, vagy valamit megerősít, kierősít az életünkben, és innen tudjuk, hogy ez az Ő akarata.

--Az Apcsel „tanító könyvünk” (tankönyvünk) a Szentlélek munkájával kapcsolatban is. És most itt látjuk, hogy VEZETI az Úr tanítványát, SZÓL hozzá, hogy megtegyen valamit.

--Te is kérheted, bátran, ahogy Sámuelt tanította Éli, amikor felmérte, hogy Isten akar szólni hozzá: „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!”.

--Szólj Uram – vagyis nyitott vagyok rá, kész vagyok engedni Neked, szeretném biztosra tudni, Te mit akarsz, hogyan vezetsz. Szólj – szükségem van rá, szeretnék biztosra menni.

--És ez NEM IDEGEN az Úr Jézustól, hogy az Ő tanítványait a Szentlélek szavával vezeti.

Apcs 8:29 Mondta pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda (proszerkhomai) és csatlakozzál (kollaó – összeragaszt, összetapaszt, ragaszkodik valakihez, közé elegyedik, csatlakozik, odaszegődik, követ valakit... az enyv kifejezésből) ehhez a szekérhez (harma – kocsi, szekér, harci kocsi)!

1./ „Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez” – a szó világos, útmutatást tartalmaz.

--Ahogy az angyal szava: KIMOZDULÁST munkál.

--Nem „szoktad”, vagy „másban voltál”, de a Szentlélek SZÓL, és azért szól, mert JÖVŐT lát, és jövőt akar MUNKÁLNI. Általad is. Veled együtt.

--A Szentlélek SZERET együtt-munkálkodni. Szereti, hogy BEKAPCSOL téged az Úr munkájába. Ez Isten rejtett gondolata, mély vágya, és ez ott van, amikor megmenti az embereket – az örökség része: a barátság, az együtt munkálkodás is, a bűnbocsánat és megtisztítás mellett. Újjászül, örök életet ad, és bevon az Ő mennyei terveibe. Átformál, kitisztít, jellemedet is átalakítja, de közben, és ennek gyümölcseként is, RÉSZESSÉ tesz az Ő munkájában! :)

2./ Az együttmunkálkodás jellemzője, hogy lépésről-lépésre visz, de mindig másként. :)

a./ Egy darabig eléd adja a lépést, utána jön majd az, amit már a Szentlélek korábban elvégzett. Vagyis, amit már BENNED elvégzett, amit már KORÁBBAN megmutatott neked, most „működteti”, most elkezd rá építeni, és ENGEDI, hogy most ezt TE hozd elő, mondd el, add tovább, s Ő odaadja hozzá a mennyei ERŐT, azt, hogy a másik ember szíve MEGNYÍLJON, és a megvilágosító hatást... ezt Ő ADJA, bármit teszel is, közben Ő is ott van, és adja ezt. De akarja, hogy TE IS TEDD, ami rajtad áll, ami már a TIÉD. :)

--Most mondja: MENJ ODA, csatlakozz. Utána nem biztos, hogy kell szólnia, (persze figyelünk Rá, útmutatására mindig nyitottak vagyunk, de a megvilágosított értelem is működik). Ahogy beszélgetsz, Ővele vagy, de te szólsz, nem biztos, hogy minden másodpercben „eléd mondja”, amit mondasz... egyszerűen összekapcsol magával, és ahogy te szólsz, abban Ő is ott tud lenni. Szereti ezt :)

--Illetve az, amiben úgy „együtt-munkálkodik” Filep a Szentlélekkel, hogy szinte szétválaszthatatlan, „kinek az ötlete”, vagy „meddig szólt” a Szentlélek, mikortól jött Filep... :)

--De ez nem rossz. Ez az együttműködés FORMÁLÓ jellegű, átformál, alkalmassá tesz arra, hogy VELE EGYÜTT végezzük a munkát, és Ő mindig tud jelezni, indítani, megállítani, tudja formálni, amit mondunk, mert MEGTANULTUK, hogy milyen Ő, és hallgatunk Rá, ha jelez.

b./ Hogyan lehetséges ez – amint Nikodémus is kérdezi az Úr Jézust? (Jn 3,9.) :)

--A megújított értelem dolgozik együtt a Szentlélekkel.

--A megújított értelem, ami Filepben (a Szentlélek által) munkálkodik.

--Róma 12,1-2. ... és ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek (nousz) megújulása (anakainószisz) által, hogy MEGVIZSGÁLJÁTOK, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Vagyis, hogy EGYÜTT tudjatok mozdulni azzal, ami Isten szerint jó, ami Neki kedves és ami teljességre vezető. Így tudj szólni, így tudj dönteni, cselekedni. Ezt jelenti, hogy gondolkodásodban megújulsz (az Ige és a Szentlélek által). :)

--Ef 4,23 – megújuljatok (ananeoó) pedig a ti elméteknek (nousz) lelke (pneuma – Szent Szelleme) szerint... és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben... (Ef 4,23-24.)

--Szóval: ez az új élet, ami a Szentlélek és az Ige által jött be, az „új teremtés”, vagyis az „új ember”, aki bennünk Isten szerint teremtetett igazságban (dikaioszűné) és valóságos (alétheia) szentségben (hosziotész), ez

a./ bennünk van,

b./ egy újat jelent és összekapcsolást a mennyel, hiszen onnan jött, odatartozik,

c./ képviseli bennünk a mennyeit, d./ felöltözhető – vagyis „felvehető magunkra”, azaz átformál, átalakít bennünket,

e./ a nousz-ban, a bensőnkben – is – lakik, és ott is végzi átformáló munkáját,

f./ nem csak a bűn tekintetében végez el átformálást, vagyis felszabadítást, hanem gondolkodásmódunkban is végzi ezt, nyitottá tesz a mennyeire, és lezárni segít a gonosz felé,

g./ segít, hogy EGYÜTT tudjunk munkálkodni, gondolkodni, szólni, cselekedni a Szentlélekkel. :)

Most nézzük meg ezt gyakorlatban:

Apcs 8:30 Filep azért oda futamodva (prosztrekhó – oda futott), hallotta (akuó), amint az Ézsaiás prófétát olvasta (anaginoszkó – felolvasta). És mondta: Vajon érted-e, amit olvasol?

1./ Ez a „vajon érted-e, amit olvasol” az a pont, ahol nem tudjuk, „direktben” a Szentlélek mondta-e Filepnek, hogy ezt kérdezze, vagy egyszerűen Filep a Lélek által (a Lélekkel együtt mozdulva) ráérzett, hogy ez lesz most itt a legjobb kérdés.

--Az ÖTLETEK néha kifejezetten a Szentlélektől jönnek – pl. „járulj oda és csatlakozz ehhez a szekérhez” – néha pedig úgy, hogy a Szentlélek indít valamire, de benned jelenik meg az ötlet, „mintha a tiéd lenne”, de te közben tudod, hogy ez az Úrtól van... vagy, még, ha a „tiéd is”, akkor is úgy van ez, hogy téged BELÜLRŐL ÁTFORMÁLT már az Úr, és ezért, ami a „tiéd”, az az „Övé is”.

--És te gyönyörködsz abban, ha Neki adhatod a dicsőséget. Nem vagy arra kényszerítve, hogy magadat fényezd, és sütkérezzél az elismerések fényében.

2./ A „vajon érted-e, amit olvasol” egy gyakorlati kérdés.

--Benne van a TOVÁBBLENDÍTÉS is, vagyis a LEHETŐSÉG arra, hogy a beszélgetés tovább folytatódjon. S ezért jó kérdés. :)

--Ebben a helyzetben – a pénzügyminiszter (kincstáros) – FELOLVASOTT, adta magát ez a kérdés. És lehetőséget adott arra, hogy ha nyitott lesz, TOVÁBB lehet majd folytatni a beszélgetést.

--Az, hogy „kollaó”-t mondott az Úr, vagyis, hogy CSATLAKOZZON hozzá, „ragadjon rá”, menjen oda és MARADJON is ott, kellett, hogy valami TARTALOMMAL is megteljen. Erre is lehetőséget adott a kérdés: „érted-e, amit olvasol”. Ha van bármi is, amiben szüksége van rá, hogy megmagyarázzák neki, hogy megértésre juthasson, az már TARTALMAT jelent, ami ott tarthatja Filepet, egész a megértésig, a megtérésig, megkeresztelésig.

3./ Nem volt „túl rámenős” itt most Filep?

Ez a „kollaó” – odacsatlakozás (emlékszel – az „enyv” kifejezésből fakad), néha furcsának tűnhet kívülállóknak.

a./ De, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot, annak NEM lesz furcsa.

--Néha RÁÉRZEL, hogy neked most „csatlakoznod” kell, és ez azt fogja jelenteni, hogy BESZÉLGETTEK. Te kérdezel, meghallgatsz, figyelsz az Úrra, szólsz, továbblendíted a beszélgetést, és KIBONTAKOZÁS lesz belőle.

b./ Ez azt jelenti, hogy bár „kívülről” talán „rámenősségnek” tűnik, hogy oda akarsz csatlakozni, vagy belefolysz egy beszélgetésbe, de annak, akik fogja kapni ezen keresztül a szót, a megvilágosítást, NEM fog ilyennek tűnni, sőt, épp, hogy KEDVES lesz a számára, meglepetés, „karácsonyi csoda” (ahogy Anita mondta Jonatán tekerőlant tanszaki koncertjén, ahová kisfiát is elhozta, és ahol életével kapcsolatban a bizonyságtétel útján továbblendítést kapott).

c./ Nem mindig látszik meg ez a kívülvalók előtt, néha „másodlagos szégyenérzést” éreznek, hogy te mennyire „nem tartod be” a közeledés szabályait, vagy az emberek között „megszokott” távolságtartás normáit... hanem közelebb kerülsz, néha egy pillanat alatt, szavaiddal, üzeneteddel, mert az Úr visz oda téged... néha nem értik, nem látják át, meg is akarnak állítani, mint pl. Csiga Kati temetésén az osztálytársak, akik azt mondták: „Dedi, ne csinálj botrányt!”. De utólag, miután ott énekeltem, és szóltam, azt mondták, „ez volt a legjobb az egészben”, illetve, „ha ez nem lett volna, annyira üres lett volna az egész”.

--Igazából ez „prófétai” cselekvés, (a mai divatossá váló „prófétai iskola” értelmében), ami azt jelenti, hogy a Szentlélekkel EGYÜTT működve, átlépsz a megszokott kulturális korlátokon, és ODABENT végzed a munkát... s ez NEM jelent megütközést annak a számára, aki vágyik az Úr szavára... bár a kívülállóknak lehet, hogy „kellemetlen”, vagy „rámenősségnek tűnik”.

--Szóval, ne ess kétségbe, ha nem mindenki érti meg, amit teszel, amikor a „kollaó”-t gyakorolod, mert az Úr ÍGY VÉGZI el, amit akar. Mint Filep esetében is. A kincstárosnak SZÜKSÉGE volt valakire, aki oda csatlakozik hozzá. Filep pedig adta magát rá.

--A KÉRDÉS, amit feltett, a „kollaó” megvalósítására szolgált. Lehessen beszélgetés, lehessen továbblépés, megmenekülés. Ne félj, légy nyitott és légy szabad. :)

Apcs 8:31 Ő pedig mondta: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza (hodégeó – kalauzol, utat mutat, vezet, irányít, kísér) nekem? És kérte Filepet, hogy felhágva (anabainó – feljön, felmászik – mint Zákeus a fára), üljön mellé.

1./ A válasz megmutatja, mennyire jó volt a kérdés.

--Amikor a Szentlélekre figyelsz, előre nem mindenki fogja elfogadni, amit mondasz vagy teszel, de, ahogy a dolgok előre haladnak, többnyire meg fog látszani, hogy JÓ VOLT. (Később már talán mások is elismerik.)

--Bátornak kell lenned, hogy az Úr végezhesse, amit Ő akar, s utána meg fog látszani, megerősít majd téged is, ami ebből lesz.

--Az évek során, ahogy jársz az Úrral, egyre természetesebbé válik, hogy „ÁTLÉPSZ” a megszokottság korlátain, és cselekszel, ahogy az Úr mutatja ott, akkor (mint Elízeus is – 2Kir 4-ben: „mid van otthon”? Ez volt a kérdése, és ahogy választ kapott: „nincs semmi más, csak egy korsócska olaj” – így kapja meg a következő lépést, és így lesz nyitott tér az Úr szabadítására... a HIT által, a HIT általi kérdésre, a HIT által kimondott szóra, a HIT általi válaszcselekvés az asszonytól).

2./ Ez az ember NYITOTT volt, a szíve már „előmunkálatokon” ment át, „elő volt készítve”, s Filep ezt ebből is megláthatta. (Mármint, ahogy válaszolt.)

3./ Igen, FUTNIA kellett eddig, de innentől már átválthat a leülős szolgálatra.

--A Szentlélek néha NEM spórolja meg, hogy odafuss.

--Néha igenis ERŐFESZÍTÉSBE kerül, hogy elmondhasd, amit kell mondanod. (Pl. bábcsoport becuccol, elmegy, kicuccol, előad, majd megint cuccol, s tovább...) :)

4./ A nyitottság: KINCS! :)

--Érték, amit az Úr már korábban kimunkált. Vagy valahogy eljutott rá az ember.

--A nyitottság azt jelentette, hogy hallgatni fogják, zavartalanul.

--A nyitottságért imádkozunk, a nyitottságot megbecsüljük, a nyitottságra építünk, a nyitottságot kihasználjuk. A nyitottság: KINCS :)

Most is áttekintéssel kezdtük (három személyes történetet és tapasztalatot ígértem, talán az elsőt itt elmeséltem), s ahogy a múlt héten a felfedező igetanulmányozással sok meglátásra eljutottunk, most ezeket összefoglaltuk.

Utána tovább haladtunk, az alábbi jegyzet szerint:

Apcs 8:26 Az Úrnak angyala pedig szólt Filepnek, mondva: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez (erémosz – puszta, sivatag, magányos, elhagyatott).

1./ Izgalmas: a „járt útról járatlanra” visz a Szentlélek.

Amit az angyal itt mond, általában gondolati ellenállással találkozik életünkben.

a./ Az ember úgy általában, NEM tenné ezt. Ott a „kijárt út”, a „jól működő” helyzet, MIÉRT hagynám ott, és kezdenék valami egészen mást?

b./ S persze az is felmerül, hogy „mi lesz majd ezzel, amit itt kezdett el az Úr ’rajtam keresztül’, ezen a helyen”?

--Itt ébredés van, már a Szentlélek is kitöltetett – ott pedig egyedül jön valaki, nem látjuk, hogy ebből „valami nagy dolog” indulhatna ki.

--Pedig igen.

--A kopt egyház történetének kezdete. Egy területen, Etiópiában, az Evangélium így kezd hódítani. Az angyal nem beszél erről, de az Úr tervében OTT VAN ez a JÖVŐ, amihez viszont Filep is kell.

--Nagyon sok minden egy emberrel indul. Ez Isten országának egy törvényszerűsége. (A „kicsiny kezdet elve” – „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel... akik csúfolták a kicsiny kezdetet... Zak 4,6-10. Mustármag – kisebb ugyan minden magnál, de nagy fává lesz... Mt 13,31-32.)

--Mennyire izgalmas ez is: Isten hatalmas munkái egy-egy emberrel indulnak el. Valakivel, aki meghallja az Evangéliumot, valakivel, aki engedelmes, és hűséges lesz.

Ki ez a valaki? Itt látjuk leírva.

2./ Még annyi, hogy SOHA ne nézd le, amit „tudsz tenni az Úrért”, mert Ő hatalmasra használhatja fel azt. Csak légy rugalmas, hűséges, engedelmes és bátor a Szentlélekkel. S Ő igénybe fog venni téged.

Apcs 8:26 Az Úrnak angyala pedig szólt Filepnek, mondva: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez (ermémosz – puszta, sivatag, magányos, elhagyatott).

3./ Angyal szól? Van, hogy a Szentlélek szól? Van, hogy egy-egy ember által történik a vezetés? Van, hogy egyszerűen a „helyzetből következik”, mintegy „objektív módon”?

--Több lehetőség is van, ahogy az Úr irányba állítja az Övéit.

--Mindegyik vezetés lehet.

--De, ha több is dolgozik együtt, vagy többször is megnyilvánul valamelyik, akkor is EGY IRÁNYBA mutatnak ezek.

4./ Ha szól, az azt jelenti, hogy kommunikál. Értelmes szót tud mondani, és te is meg tudod érteni. Meghallod valahogy, és belül feldolgozod, levonod a következtetést, megjelenik benned, mint megfogalmazott tennivaló, és döntés elé állít.

--A szavára megjelenik benned:

a./ A készség.

b./ Az elfogadás (vagyis felismered, hogy Istentől való a szó), és a befogadás (ami azt jelenti, hogy nem hagyod elveszni, „lehullani”, mint Sámuel sem hagyta annak idején – 1Sám 3,21.).

c./ A befogadásból jön a HIT, odabent, egy bizonyosság, egy speciális „biztos tudás”, ami NEM hagy téged más irányba menni, meg-megszólal ismét, ha hezitálnál, ösztönzést ad, hogy hallgass rá, és engedj neki.

d./ S a HIT után jön az ENGEDELMESSÉG. Vagyis, hogy MEGTESZED, amire indít. Engedsz Neki, és úgy DÖNTESZ, ahogy Ő mutatja.

--Ez vezet el ahhoz, hogy MEGVALÓSUL, amit Ő tervezett.

--Egy állandó kapcsolatban (közösségben) valósul meg, kommunikáció mellett, hiszen, ha nem hallod is, de mivel ENGEDTÉL Neki, lépésről-lépésre LEMÉRED Őrajta, azon, ahogy Őt megismerted, és az „egész Igén”, amit megismertél Tőle, hogy helyes-e, amit teszel, s mi lehet a következő lépés.

--Ha elbizonytalanodsz, vagy szükségessé válik, valami váltás, vagy új helyzet miatt, MEGINT szólni fog. Ez biztos, mert AKARJA, hogy Vele együtt járj, Ő vezethessen téged, és így, KÖZÖSEN, együtt, Vele, megvalósuljon, amit Ő tervezett. Ez a mennyei EGYÜTT-MUNKÁLKODÁS menete. :)

Apcs 8:26 Az Úrnak angyala pedig szólt Filepnek, mondva: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez (ermémosz – puszta, sivatag, magányos, elhagyatott).

5./ Még egy izgalmas dolog: OTT VANNAK Isten angyalai körülötted?

a./ Az angyalok ott voltak, amikor az Úr Jézus feltámadt (előtte is, a Gecsemánéban, sőt, a keresztnél is, hiszen az Úr Jézus hat légió angyalt is kérhetett volna, hogy kiszabadítsák Őt, csak nem tette).

--De ott voltak előtte is, az Ő egész élete során – „fel és leszálltak az Ember Fiára” (Jn 1,51.) :)

--Már születésénél ott voltak, Máriával és Józseffel is beszéltek, külön-külön, utána Betlehemben a pásztoroknak is megjelentek, útba igazították őket, s megerősítették a tényekben (amit persze ők továbbadtak Máriának és Józsefnek, hogy ők is meg legyenek erősítve, jóllehet „csak istállóban” volt hely a számukra, „mintha Isten nem gondoskodott volna a Fiáról”, annak megszületéséről), s utána is, Józsefnek szólt álmában (immáron másodszor, hiszen a Mt 1-ben, amikor Mária elbocsátását forgatta magában, is szólt, hogy ne tegye), majd megint szólt, amikor Egyiptomban voltak, illetve, amikor hazajöttek. Szóval ott voltak az angyalok ezekben a „korai időkben” is.

b./ De ott voltak, amikor az Úr Jézus a mennybe ment. S megerősítették a tanítványokat abban, hogy VAN JÖVŐ. S, hogy megtegyék, amit az Úr mondott nekik.

c./ Utána láthatatlanul bár, de végig ott voltak a tanítványok útja során, ahogy elfogták őket, a Szanhedrin elé állították, (Pétert és Jánost, kétszer is, Acs 3-4 és 5.), s Istvánt... jóllehet itt ENGEDTÉK végbemenni a kivégzést és a mártírhalált.

--Az üldözés idején is ott voltak a tanítványokkal (ha nem látszott is meg ez minden helyzetben, de sok olyan bántástól őrizték meg őket, ami túl volt a mennyei engedélyen... az ördög nem tehetett meg bármit velük, a maga gonoszsága szerint).

--S most itt, Filepnél megint látjuk, ahogy beavatkozik az Úr az angyalok által az Ő terve szerint.

--Majd megint, fogjuk látni az Acs 12-ben, amikor Pétert szabadítja ki a börtönből az angyal, majd megint sok ponton látjuk a mennyei beavatkozást, jóllehet nem tűnnek fel az angyalok... de a háttérben ott lehetnek, sőt, vannak, egészen biztosan, egészen Pál római útjáig, ahol a viharban megint csak angyal szól hozzá, éjjel, s biztatja őt, hogy nem vész el senki, csak a hajó.

d./ Biztosak lehetünk abban, hogy BENNÜNKET IS körülvesznek Isten angyalai, sokszor ők őriznek meg bennünket s tartanak a mennyei úton. Néha vezetést is adnak, de a védelemnek biztos, hogy oroszlánrészét hordják, folyamatosan.

--Sőt, ahogy az Ef 3,10-ből olvassuk, LÁTJÁK életünket, sőt, FIGYELIK, és ebből (is) ISMERIK MEG az Úr Jézust, hogy milyen Ő, hogyan bontakoztatja ki megmentő tervét életünk által is: „Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége.”

--Mintha „arénában lennénk”, mintha „futásunkat” itt futnánk meg – 1Kor 4,9: „Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága (theatron – színház, cirkuszi előadás) lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.”

e./ Ez NEM csak Pál apostol és a korabeli tanítványok életében van így, ez folyamatosan zajlik, az Úr Jézus visszajöveteléig (ami szintén angyalok kíséretében is lesz). Örömünkre és reménységünkre.

Apcs 8:26 Az Úrnak angyala pedig szólt Filepnek, mondva: Kelj fel (anisztémi) és menj el (poreuomai) dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez (ermémosz – puszta, sivatag, magányos, elhagyatott).

6./ Az angyalok „szolgáló szellemi lények”, teremtmények, a mi javunkra, akikhez ez a mostani időszak elérkezett: „Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, elküldve (aposztelló) szolgálatra (diakónia) azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsid 1,14.)

a./ S az, hogy „szellemi teremtmények” mit jelent?

aa./ Azt, hogy NINCSENEK alárendelve a fizikai világ törvényszerűségeinek (bár néha kifejezetten alkalmazkodnak ezekhez – pl. az 1Móz 18-ban, az Úr mellett, a két angyal, mielőtt elment Sodomába, együtt evett Ábrahámnál a vendégségben. Vagy „megbökte” a könyökével Pétert a börtönben éjjel, hogy felébressze őt. Acs 12.).

bb./ Azt, hogy nincsenek alárendelve az IDŐNEK, az örökkévalósághoz tartoznak.

cc./ Azt, hogy ERŐSEBBEK minden elgondolható erőnél, „szelekké teszi őket” az Úr, és „tűznek lángjává”. Zsid 1,7. S ez a mi JAVUNKRA is van, hiszen értünk is megteszi ezt az Úr. Pl. elküldte angyalát, és befogta az oroszlánok száját, amikor Dániel bent volt a barlangban Dareiosz király idejében. Dán 6,22.

dd./ Azt is jelenti, hogy NINCS AKADÁLY előttük, bezárt ajtón is bemennek, ha kell, bilincseket oldanak le, vagy földrengést támasztva szabadítják ki az Úr tanítványait: Acs 12 és 16. Nem kell félniük a vihartól, megjelennek a legnehezebb helyzetekben is – Acs 27.

ee./ Istent közvetlenül látják, jelenlétében élnek, pl. a gyerekek angyalai is. (Mt 18,10.)

--Teljesen biztos lehetsz abban, hogy életedet, szolgálatodat, egészen hétköznapi dolgaidat is, ANGYALOK kísérik, segítik, bontakoztatják Isten akarata szerint. :)

Apcs 8:26 Az Úrnak angyala pedig szólt Filepnek, mondva: Kelj fel (anisztémi) és menj el (poreuomai) dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez (ermémosz – puszta, sivatag, magányos, elhagyatott).

7./ KELJ FEL... indulj el – menj.

a./ Az angyal beleszól abba, amit éppen teszel.

--Pl. álmában szól Józsefnek, azonnal keljen fel, azonnal keltse fel feleségét, azonnal induljanak Egyiptomba, ne késlekedjen. Mt 2.

--Pl. ugyanígy Lótnak is szól, nem hagyja aludni, készteti, hogy azonnal induljon, hagyja el Sodomát. 1Móz 19.

--Pl. Pétert is felkelti álmából a börtönben, és készteti, induljon, kövesse őt, és hagyja ott az addigi helyét. Acs 12.

b./ Ez eléggé RADIKÁLIS.

--Döntés elé állít – kész vagy-e engedelmeskedni, és választod-e azt, amit ő mondott ott, akkor.

--Kulcskérdés a készség, és annak felmérése, hogy a TERMÉSZETFELETTI hangsúlyosan beleszól abba, ami „szokásos”, s ennek JELENTŐSÉGE van, és nem szabad most halogatni.

--Kulcskérdés az engedelmesség.

c./ Az angyal ISMERI a körülményeket, tudja az útirányokat, a helyiségneveket, a tennivalókat, s az időzítést is.

--Pl. Péterről tudta, hogy Joppéban van (Acs 10,5.). Tudta, hogy Cornelius embereket küldhet – és mondta is, hogy küldjön – hogy odahívassa őt magához. Még a szálláshelyét is megmondta: Simonnál, egy tímárnál van szálláson. A háza a tenger mellett van.

--Itt is megmondta: dél felé, út, Jeruzsálemből Gázába, és járatlan.

Bölcs, ha hallgatsz rá.

Apcs 8:27 És felkelvén, elment. És íme egy szerecsen (aithiopsz – etióp) férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas (dünasztész – nagy hatalommal rendelkező, nagy tekintélyű) komornyikja (eunükhosz – eunuk), aki az ő egész kincstárának (gadza – pénztár) felügyelője (epi – pénztára felett állt) volt, aki feljött (erhomai) imádkozni (proszküneó) Jeruzsálembe.

1./ Egy vágyódó pénzügyminiszter.

--Soha nem tudhatod, kiben mi van és milyen mélyen rejlik. Itt most az Isten utáni vágyódásra gondolok.

--Etiópiában is vágytak az Úr után. (Ez távlati terv, néha teljesen kívül esik a mi ismeretünkön, elképzelésünkön – de NEM esik kívül az Úr gondolatain. Ne „korlátozd” – hadd valósítsa meg az Ő jó terveit!) :)

--„Megfizette az árat” – nem számított a távolság, mennyibe kerül, milyen kényelmetlenségekkel és idővel jár, ELJÖTT, mert IMÁDKOZNI akart. „Itt, a helyszínen”, Jeruzsálemben, mert úgy gondolta, hogy itt KÖZELEBB tud kerülni az Úrhoz.

--Korábban hallhatott Róla, lehettek zsidó hírvivők, talán zsinagóga is, ahol hallhatott az üzenetről, mint Cornelius is, Cézáreában, az ottani zsinagógában (Acs 10.).

--Amit HALL az ember, s amit LÁT, elgondolkodtatja, NEM hagyja nyugodni, felkelti benne a VÁGYÓDÁST, hogy ő is megismerhetné az Urat, és elindul egy úton, „megkeresni Őt”. (Jak 4,8 – Közeledjetek Istenhez és közeledni fog hozzátok. Ézs 65 – megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztek... megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestek... Más szóval: akik népileg, vallásilag, messze voltak, a zsidó nép számára idegenek, pogányok... az Úr megadta nekik az indítást, és akik nekiindultak, megtalálták Őt... „és aki keres – talál...” – Mt 7,7-8.)

2./ Segítség a vágyakozóknak!

A./ Ebben az időben három dolog jelenthetett segítséget az Isten után vágyakozóknak:

a./ A zsinagóga – a szétszórtságban élő zsidó emberek élete és igehirdetése. Ha hiteles és igei volt, a körülöttük élő pogányoknak valami eligazítást jelenthetett. (Ézs 49,6. Ézs 60,3. Mindkettő az Úr Jézusról szól, de ez volt a küldetése Izráel népének is – és ez most az Eklézsiának is. Általunk teszi meg ezt az Úr Jézus. „Kevés az, hogy nekem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izrael megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” Ézs 49,6. „És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a neked feltámadt fényességhez.” Ézs 60,3.)

b./ A Templom, Jeruzsálemben – ahová egy-egy nagy ünnepre el lehetett jönni, s a pogányok udvarán meg lehetett állni, s hallgatni, amit el lehetett csípni az itteni igei üzenetekből, s látni, hogy az áldozatoknak milyen nagy jelentőséget tulajdonít Izráel népe. S valahogy érezték az emberek, hogy ha ITT imádkoznak, ennek van valami különleges jelentősége.

c./ A harmadik az Írás volt, amit másoltak, és meg is lehetett venni. Persze egy-egy könyvet a Szentírásból, de ez azután nagy kincse volt azoknak, akik meg tudták szerezni.

B./ És ma? Ma mi a segítség a vágyakozóknak?

a./ A keresztény gyülekezetek – a tanítványok.

--Akiknek HITELES az életük.

--Akik VÁLASZOLNI tudnak a jogos és felmerülő (néha kifejezetten felhergelt, felkeltett, tudatosan kiváltott) kérdésekre. Hiszen egy ellenséges, vagy ellenségesebbé váló világban élünk. Pl. Schaller Róbert a FB-n rendszeres provokációja, és folyamatos leuraló viselkedése az őt korrigálók felé. De korábban a kommunista (az ateista) ideológia tudatos provokációja és gyerekeket is elérő lejáratásra és kiirtásra törekvő oktató munkája. Vagy a gender ideológia oktatási törekvései ugyanilyen módon ma.

--Akik „be tudják tölteni” a vágyakozást, a szükséghelyzeteket pl. imádságaikkal, kézrátételükkel, de fizikai, vagy lelkigondozói módon is, segítségükkel. Tanácsokkal, együtt gondolkodással, kíséréssel (pl. egy munkanélküli helyzetben, stb.), vagy fizikai segítséggel is.

--Akik közösségükkel, istentiszteleteikkel, házi csoportjaikkal, Istent, az Ő jelenlétét közel hozó szeretetükkel, tisztaságukkal, örömükkel felkeltik, fenntartják és újra erősítik a vágyat az Úr megismerése után, és elképzelhetővé is teszik, mit jelent, Vele járni.

--Akik meghívásaikkal újra és újra jelzik érdeklődésüket, szeretetüket, ami Istenhez hívja a vágyakozókat.

--Tudatos evangélizációjukkal, utcán, közösségi terekben, iskolákban, falunapokon, fesztiválokon, vitaesteken, személyesen és csoportban, úton-útfélen... :)

b./ Az Ige, a teljes Szentírás, vagy annak részletei (Újszövetség), amit kézbe adunk, ami elérhető. Akár hangzó, vagy on-line úton is.

c./ A hangzó anyagok és filmek on-line térben, igehirdetések, bizonyságtételek.

d./ Írott anyagok, könyvek, cikkek, stb. Amit csak kézbe tudsz adni. Pl. Kórházmisszióban (kiállító polcokon a büfékben, stb.). Vagy pedagógus-ajándékként is kézbe adva.

Apcs 8:27 És felkelvén, elment. És íme egy szerecsen (aithiopsz – etióp) férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas (dünasztész – nagy hatalommal rendelkező, nagy tekintélyű) komornyikja (eunükhosz – eunuch), aki az ő egész kincstárának (gadza – pénztár) felügyelője (epi – pénztára felett állt) volt, aki feljött (erhomai) imádkozni (proszküneó) Jeruzsálembe.

3./ Eunuch volt, bizonyos területen korlátozott, megfosztott – de más területen VOLT lehetősége, sőt, JÖVŐJE is volt.

--Az Úr szíve is megindul rajtuk – AD nekik jövőt, ami jobb, mint a „fiakban és lányokban élő név” – örök nevet ad nekik (Ézs 56,4-5.)

--Az élethelyzetek NEM feltétlenül Istentől alakulnak ki.

--Pl. valaki rabszolgaságba kerül, és kiherélik, utána elkezd felemelkedni, és végül pénzügyminiszter lesz – ebben NAGYON SOK összetevő dolgozik össze, egyáltalán NEM mind az Úrtól van... vannak emberi gonoszságok, önzések, nyereségvágyak, kegyetlenségek, sok-sok ember útján, cselekedeteiből fakadó helyzetek... de végül lesz valakiből valami, és az Úr ezt LÁTJA, és készen áll MINDIG valami JÓ JÖVŐT adni, még, ha mindent nem is lehet már megváltoztatni (pl. itt nem kapja vissza a gyermekekben való továbbélő nevet).

--Ahogy az ószövetségi József életútja sem feltétlenül Istentől alakult úgy: pl. a testvérei eladták irigységből. Vagy Potifár felesége szemet vetett rá, és így végül börtönbe került... vagy a főpohárnok megfeledkezett róla. Nagyon sok ponton emberi gonoszság, felelőtlenség formálta sorsát, de VÉGSŐ soron az Úr kezében volt... s az Ő Igéje, a kijelentés „megpróbálta őt”... s utána megpróbált, megfényesedett módon (állapotában) már ALKALMASSÁ vált arra, hogy az Úr nagy horderejű terve megvalósulhasson rajta keresztül Egyiptomban (1Móz 37.39-41.)

--NEM a kritika (Isten vádolása) oldalán állunk, hanem ŐVELE együtt MEGNÉZZÜK, mit lehet tenni, mi az, ami MOST, itt, pontosan ebben a kialakult helyzetben MÉG megtehető, hogy JÓ legyen, jó jövő formálódjon ki.

--A mi Istenünk a helyreállítás, a megmentés, a MÉGIS jobbá tevés Istene – s mi az Ő oldalán állva ugyanezt tesszük! Megkeressük a lehetőséget.

--Itt az angyal EBBE hívta be Filepet – ez az eunuch ember már lehet, hogy soha nem nemzhetett gyermekeket, de rajta keresztül egy egész nép megmenekülhetett, sok gyermekkel, szülővel, s jövendő generációkkal. A mennyben sok gyermeke lesz majd. :)

Apcs 8:28 És visszatérőben volt és az ő szekerén (harma – harmatosz... harci kocsi is) ült, és olvasta (anaginoszkó – olvas, felolvas... Jel 1,3.) Ézsaiás prófétát.

1./ No, ez az etióp pénzügyminiszter kettőt megragadott az előző lehetőségekből – legalábbis ezt a kettőt itt, helyben látjuk – visszatérőben volt Jeruzsálemből, ahol imádkozott, és olvasta Ézsaiás könyvét.

--Az Úr pedig LÁTJA, tudja, mi van a szívében – s tudja, ami a tiédben van, és mindenkiében. És ez FONTOS Neki.

--Amikor imádkozol: MEGHALLGAT.

--Amikor olvasod az Igét: lehetőséget adsz Neki arra, hogy SZÓLJON.

2./ Egy törvényszerűség: „Közeledjetek Istenhez és közeledni fog hozzátok.” Jak 4,8. :)

--Közeledni fog – de HOGYAN?

--Nem egyformán, mindig. Van, amikor meghallgatja imádságaidat, és te rájössz, hogy Ő ott van.

--Van, amikor így látod meg, ahogy itt ez a pénzügyminiszter: ODAKÜLD valakit hozzád, aki útján kapsz meglátást, megértést. (Pl. 5-ös buszon 1984 táján – vki ugyanígy kérdezett: „Vajon érted-e, amit olvasol?” – én akkor nem ismertem még ezt az Apcsel szakaszt. De később összekapcsolt vele, velük – gyülekezetükkel – az Úr.)

--Van, hogy „ráakadsz” egy filmre, vagy egy könyvre, és szól általa.

3./ Ahogy LÁTSZIK... :)

--Nem mindent látsz meg elsőre... jön egy ember szekerén, olvas... felolvas (mint a Jel 1,3-ban látod, boldogok, akik felolvassák és akik hallgatják...) :)

--De honnan jön? Miért volt ott? Mi indította, mi lakik a szívében? Mi hatja át?

--Ha beszélgetsz vele, akkor látod meg – és az Úr jelentheti ki a szívedben, hogy mi a VALÓSÁG! :)

--Add magad erre, hogy az Úr tudjon így szólni hozzád, használni tudjon így, és akkor CSODÁKAT fogsz látni, piciben és nagyban. (A nagyot nem mindig látjuk meg, de akkor is megvalósul, csak talán később, több közvetettség útján – itt: Etiópia megtérése).

--Ez a NYITOTT szív és fül és szem ajándéka... (A halló fület, látó szemet, az Úr adja, az Ő ajándéka – Péld 20,12: „A halló fület és a látó szemet az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.” ... fizikailag is, és ez azt jelenti, hogy HÁLÁT adunk minden nap, minden helyzetben ezért. És szellemi értelemben is, mennyei módon is – ahogy MEGHALLOD, amit Ő mond, vagy MEGLÁTOD, amit Ő lát... láttatja veled, és BEKAPCSOL abba, amit Ő gondol, amit Ő végez...) :)

4./ Tehetsz ezért valamit?

a./ Imádkozol, kéred Őt (Mt 7,7-8.) – és megkapod.

b./ Készséges vagy, és ez azt is jelenti, hogy kész vagy váltani, rugalmasan, NEM várakoztatod az Urat, vagy NEM állítod Őt „nehéz helyzetbe”, hogy számítana rád, és nem indulsz. Tehát LEHETŐSÉGET adsz Neki, vagyis lehetőséget adsz arra, hogy LEGYEN az Ő beavatkozása ott az életedben.

c./ NEM „gyorsalkodsz” az értékítéletedben, a szavaidban, NEM vagy „kizárólagos”, NEM okoskodsz és emelkedsz felül azon, amit Ő tud mutatni... óvatosan gyakorolsz értékítéletet. „Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen.” (Préd 5,2.)

--Vagyis: NYITOTT vagy arra, amit Ő akar mondani, és NEM akadályozod a megértést azzal, hogy lezársz a „saját okosságaidban”. :)

--Mint Péter is: „Uram, a sokaság szorít és nyom össze téged – hogyan kérdezhetsz ilyet, hogy ’ki érintett meg engem’? Hogy lehet, hogy ilyen kérdéseket teszel fel?” (Mk 5,31. Lk 8,45.)

--Amit mond, megtegyétek – szólt előre Mária, bár nem tudta, mit fog mondani majd az Úr Jézus, vagy mond-e valamit egyáltalán... de TUDTA, hogy KÉSZNEK kell lenni arra, hogy AKKOR, amikor mond valamit, megtegye az ember, hogy NE MARADJON LE arról, amit Ő akar... (abból csoda lesz). Jn 2. :)

d./ Bocsánatot kérsz, ha ezzel ellentétben keménykedsz, ítélkezel, okoskodsz és felül helyezed magad azon, amit Ő tud mutatni.

--Kéred, hogy az EGYSZERŰSÉGET munkálja ki benned.

--Kéred, várod, hogy Ő cselekedjen benned, és így utána ÁLTALAD is.

--Kincsként tekintesz arra, hogy Ő szól, megmutat valamit, vezet.

Apcs 8:29 Mondta pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!

1./ Vezetés – immár második módon, csak itt, ebben a történetben.

a./ Angyal szólt először, világos útmutatással, felhívással.

--Filep hallgatott rá, és odament, ahová az angyal mondta.

b./ Most a Lélek – Szent Szellem – szól, megint csak világosan, érthetően.

--Néha egészen váratlanul (mint Annának mondta, amikor feküdt, egyszer csak, teljesen váratlanul: „Bizony, a Gyuri lesz a férjed.”) – néha pedig a HELYZETBE ILLESZKEDŐ módon, mint itt, a „járatlan úton”... járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez.

--Nem mindig hallod a szót, de TUDOD belül, mert egészen mélyen, a szívedben, a gondolataidban szól.

--És el tudod különíteni saját gondolataidtól is.

--Egy mély békességgel, bizonyossággal kíséri az Úr, amikor Ő szól.

--Ha bizonytalan lennél valamiben is, megvizsgálhatod. Az Igével összhangban van. A gyümölcse jó lesz. Ha nem tennéd meg, megbántanád Őt, vagy valami rossz lenne, valami kimaradna, valami nem történhetne meg, amit Ő szeretne.

2./ Ó igen, a Szentlélek tud szólni.

a./ Az Úr Jézus megígérte, hogy elküldi a Vigasztalót, és az megtanít majd mindenre bennünket, és eszünkbe juttatja, amit Ő mondott. (Jn 14,26 – elmenetele előtt, az utolsó vacsoránál is megerősítette ezt. Azután, feltámadása után is megerősítette, hogy ne legyenek bizonytalanok ebben – SZÜKSÉGÜK lesz a Szentlélekre, így tudnak hatékonyan, erővel, mennyei módon bizonyságot tenni Őróla: Lk 24,49. A mennybemenetele előtt közvetlenül is visszautalt rá, és tovább erősítette: Acs 1,8.) :)

b./ A Szentlélek elvezérel bennünket minden igazságra (Jn 16,13 - alétheia.) – az üzenetekkel kapcsolatban is, egy-egy nehéz döntéshelyzettel kapcsolatban is, vezet, vezérel, de ugyanígy, a gyakorlati kérdésekben is.

--Amiket tennünk kell, azokban segítségünkre lesz (Paraklétosz – segítő, vigasztaló, szószóló, ügyvéd).

--A mennyből veszi a szót, ÁTHOZZA ebbe a fizikai világba a mennyeiből azt, ami itt szükséges, ami itt VEZETÉST jelent. :)

3./ SZÓLT a Lélek, Filepnek, rajta volt, hogy Filep most lépjen, nem csak érzést adott neki, hanem úgy gondolta, kell, hogy szóljon neki.

--Szokott ma is szólni.

--Van, amikor ilyen megragadható, tényszerű az üzenete, van, amikor más jellegű, egy rálátást, megértést ad, vagy valamit megerősít, kierősít az életünkben, és innen tudjuk, hogy ez az Ő akarata.

--Az Apcsel „tanító könyvünk” (tankönyvünk) a Szentlélek munkájával kapcsolatban is. És most itt látjuk, hogy VEZETI az Úr tanítványát, SZÓL hozzá, hogy megtegyen valamit.

--Te is kérheted, bátran, ahogy Sámuelt tanította Éli, amikor felmérte, hogy Isten akar szólni hozzá: „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!”.

--Szólj Uram – vagyis nyitott vagyok rá, kész vagyok engedni Neked, szeretném biztosra tudni, Te mit akarsz, hogyan vezetsz. Szólj – szükségem van rá, szeretnék biztosra menni.

--És ez NEM IDEGEN az Úr Jézustól, hogy az Ő tanítványait a Szentlélek szavával vezeti.

Apcs 8:29 Mondta pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda (proszerkhomai) és csatlakozzál (kollaó – összeragaszt, összetapaszt, ragaszkodik valakihez, közé elegyedik, csatlakozik, odaszegődik, követ valakit... az enyv kifejezésből) ehhez a szekérhez (harma – kocsi, szekér, harci kocsi)!

1./ „Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez” – a szó világos, útmutatást tartalmaz.

--Ahogy az angyal szava: KIMOZDULÁST munkál.

--Nem „szoktad”, vagy „másban voltál”, de a Szentlélek SZÓL, és azért szól, mert JÖVŐT lát, és jövőt akar MUNKÁLNI. Általad is. Veled együtt.

--A Szentlélek SZERET együtt-munkálkodni. Szereti, hogy BEKAPCSOL téged az Úr munkájába. Ez Isten rejtett gondolata, mély vágya, és ez ott van, amikor megmenti az embereket – az örökség része: a barátság, az együtt munkálkodás is, a bűnbocsánat és megtisztítás mellett. Újjászül, örök életet ad, és bevon az Ő mennyei terveibe. Átformál, kitisztít, jellemedet is átalakítja, de közben, és ennek gyümölcseként is, RÉSZESSÉ tesz az Ő munkájában! :)

2./ Az együttmunkálkodás jellemzője, hogy lépésről-lépésre visz, de mindig másként. :)

a./ Egy darabig eléd adja a lépést, utána jön majd az, amit már a Szentlélek korábban elvégzett. Vagyis, amit már BENNED elvégzett, amit már KORÁBBAN megmutatott neked, most „működteti”, most elkezd rá építeni, és ENGEDI, hogy most ezt TE hozd elő, mondd el, add tovább, s Ő odaadja hozzá a mennyei ERŐT, azt, hogy a másik ember szíve MEGNYÍLJON, és a megvilágosító hatást... ezt Ő ADJA, bármit teszel is, közben Ő is ott van, és adja ezt. De akarja, hogy TE IS TEDD, ami rajtad áll, ami már a TIÉD. :)

--Most mondja: MENJ ODA, csatlakozz. Utána nem biztos, hogy kell szólnia, (persze figyelünk Rá, útmutatására mindig nyitottak vagyunk, de a megvilágosított értelem is működik). Ahogy beszélgetsz, Ővele vagy, de te szólsz, nem biztos, hogy minden másodpercben „eléd mondja”, amit mondasz... egyszerűen összekapcsol magával, és ahogy te szólsz, abban Ő is ott tud lenni. Szereti ezt :)

--Illetve az, amiben úgy „együtt-munkálkodik” Filep a Szentlélekkel, hogy szinte szétválaszthatatlan, „kinek az ötlete”, vagy „meddig szólt” a Szentlélek, mikortól jött Filep... :)

--De ez nem rossz. Ez az együttműködés FORMÁLÓ jellegű, átformál, alkalmassá tesz arra, hogy VELE EGYÜTT végezzük a munkát, és Ő mindig tud jelezni, indítani, megállítani, tudja formálni, amit mondunk, mert MEGTANULTUK, hogy milyen Ő, és hallgatunk Rá, ha jelez.

b./ Hogyan lehetséges ez – amint Nikodémus is kérdezi az Úr Jézust? (Jn 3,9.) :)

--A megújított értelem dolgozik együtt a Szentlélekkel.

--A megújított értelem, ami Filepben (a Szentlélek által) munkálkodik.

--Róma 12,1-2. ... és ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek (nousz) megújulása (anakainószisz) által, hogy MEGVIZSGÁLJÁTOK, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Vagyis, hogy EGYÜTT tudjatok mozdulni azzal, ami Isten szerint jó, ami Neki kedves és ami teljességre vezető. Így tudj szólni, így tudj dönteni, cselekedni. Ezt jelenti, hogy gondolkodásodban megújulsz (az Ige és a Szentlélek által). :)

--Ef 4,23 – megújuljatok (ananeoó) pedig a ti elméteknek (nousz) lelke (pneuma – Szent Szelleme) szerint... és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben... (Ef 4,23-24.)

--Szóval: ez az új élet, ami a Szentlélek és az Ige által jött be, az „új teremtés”, vagyis az „új ember”, aki bennünk Isten szerint teremtetett igazságban (dikaioszűné) és valóságos (alétheia) szentségben (hosziotész), ez

a./ bennünk van,

b./ egy újat jelent és összekapcsolást a mennyel, hiszen onnan jött, odatartozik,

c./ képviseli bennünk a mennyeit, d./ felöltözhető – vagyis „felvehető magunkra”, azaz átformál, átalakít bennünket,

e./ a nousz-ban, a bensőnkben – is – lakik, és ott is végzi átformáló munkáját,

f./ nem csak a bűn tekintetében végez el átformálást, vagyis felszabadítást, hanem gondolkodásmódunkban is végzi ezt, nyitottá tesz a mennyeire, és lezárni segít a gonosz felé,

g./ segít, hogy EGYÜTT tudjunk munkálkodni, gondolkodni, szólni, cselekedni a Szentlélekkel. :)

Most nézzük meg ezt gyakorlatban:

Apcs 8:30 Filep azért oda futamodva (prosztrekhó – oda futott), hallotta (akuó), amint az Ézsaiás prófétát olvasta (anaginoszkó – felolvasta). És mondta: Vajon érted-e, amit olvasol?

Ó, milyen csudajó bibliaiskola volt ez most!

260108_Apcsel 8 - Az etióp kincstáros megtérése. Kis áttekintés és visszaemlékeztetés után folytattuk ott, ahogy "gyakorlatba került" az, amit a Szentlélek vezetéséről és a megújított értelemről beszéltünk a múltkor.

Nos, akkor nézzük a jegyzetet:

Most nézzük meg ezt gyakorlatban:

Apcs 8:30 Filep azért oda futamodva (prosztrekhó – oda futott), hallotta (akuó), amint az Ézsaiás prófétát olvasta (anaginoszkó – felolvasta). És mondta: Vajon érted-e, amit olvasol?

1./ Ez a „vajon érted-e, amit olvasol” az a pont, ahol nem tudjuk, „direktben” a Szentlélek mondta-e Filepnek, hogy ezt kérdezze, vagy egyszerűen Filep a Lélek által (a Lélekkel együtt mozdulva) ráérzett, hogy ez lesz most itt a legjobb kérdés.

--Az ÖTLETEK néha kifejezetten a Szentlélektől jönnek – pl. „járulj oda és csatlakozz ehhez a szekérhez” – néha pedig úgy, hogy a Szentlélek indít valamire, de benned jelenik meg az ötlet, „mintha a tiéd lenne”, de te közben tudod, hogy ez az Úrtól van... vagy, még, ha a „tiéd is”, akkor is úgy van ez, hogy téged BELÜLRŐL ÁTFORMÁLT már az Úr, és ezért, ami a „tiéd”, az az „Övé is”.

--És te gyönyörködsz abban, ha Neki adhatod a dicsőséget. Nem vagy arra kényszerítve, hogy magadat fényezd, és sütkérezzél az elismerések fényében.

2./ A „vajon érted-e, amit olvasol” egy gyakorlati kérdés.

--Benne van a TOVÁBBLENDÍTÉS is, vagyis a LEHETŐSÉG arra, hogy a beszélgetés tovább folytatódjon. S ezért jó kérdés. :)

--Ebben a helyzetben – a pénzügyminiszter (kincstáros) – FELOLVASOTT, adta magát ez a kérdés. És lehetőséget adott arra, hogy ha nyitott lesz, TOVÁBB lehet majd folytatni a beszélgetést.

--Az, hogy „kollaó”-t mondott az Úr, vagyis, hogy CSATLAKOZZON hozzá, „ragadjon rá”, menjen oda és MARADJON is ott, kellett, hogy valami TARTALOMMAL is megteljen. Erre is lehetőséget adott a kérdés: „érted-e, amit olvasol”. Ha van bármi is, amiben szüksége van rá, hogy megmagyarázzák neki, hogy megértésre juthasson, az már TARTALMAT jelent, ami ott tarthatja Filepet, egész a megértésig, a megtérésig, megkeresztelésig.

3./ Nem volt „túl rámenős” itt most Filep?

Ez a „kollaó” – odacsatlakozás (emlékszel – az „enyv” kifejezésből fakad), néha furcsának tűnhet kívülállóknak.

a./ De, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot, annak NEM lesz furcsa.

--Néha RÁÉRZEL, hogy neked most „csatlakoznod” kell, és ez azt fogja jelenteni, hogy BESZÉLGETTEK. Te kérdezel, meghallgatsz, figyelsz az Úrra, szólsz, továbblendíted a beszélgetést, és KIBONTAKOZÁS lesz belőle.

b./ Ez azt jelenti, hogy bár „kívülről” talán „rámenősségnek” tűnik, hogy oda akarsz csatlakozni, vagy belefolysz egy beszélgetésbe, de annak, akik fogja kapni ezen keresztül a szót, a megvilágosítást, NEM fog ilyennek tűnni, sőt, épp, hogy KEDVES lesz a számára, meglepetés, „karácsonyi csoda” (ahogy Anita mondta Jonatán tekerőlant tanszaki koncertjén, ahová kisfiát is elhozta, és ahol életével kapcsolatban a bizonyságtétel útján továbblendítést kapott).

c./ Nem mindig látszik meg ez a kívülvalók előtt, néha „másodlagos szégyenérzést” éreznek, hogy te mennyire „nem tartod be” a közeledés szabályait, vagy az emberek között „megszokott” távolságtartás normáit... hanem közelebb kerülsz, néha egy pillanat alatt, szavaiddal, üzeneteddel, mert az Úr visz oda téged... néha nem értik, nem látják át, meg is akarnak állítani, mint pl. Csiga Kati temetésén az osztálytársak, akik azt mondták: „Dedi, ne csinálj botrányt!”. De utólag, miután ott énekeltem, és szóltam, azt mondták, „ez volt a legjobb az egészben”, illetve, „ha ez nem lett volna, annyira üres lett volna az egész”.

--Igazából ez „prófétai” cselekvés, (a mai divatossá váló „prófétai iskola” értelmében), ami azt jelenti, hogy a Szentlélekkel EGYÜTT működve, átlépsz a megszokott kulturális korlátokon, és ODABENT végzed a munkát... s ez NEM jelent megütközést annak a számára, aki vágyik az Úr szavára... bár a kívülállóknak lehet, hogy „kellemetlen”, vagy „rámenősségnek tűnik”.

--Szóval, ne ess kétségbe, ha nem mindenki érti meg, amit teszel, amikor a „kollaó”-t gyakorolod, mert az Úr ÍGY VÉGZI el, amit akar. Mint Filep esetében is. A kincstárosnak SZÜKSÉGE volt valakire, aki oda csatlakozik hozzá. Filep pedig adta magát rá.

--A KÉRDÉS, amit feltett, a „kollaó” megvalósítására szolgált. Lehessen beszélgetés, lehessen továbblépés, megmenekülés. Ne félj, légy nyitott és légy szabad. :)

Apcs 8:31 Ő pedig mondta: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza (hodégeó – kalauzol, utat mutat, vezet, irányít, kísér) nekem? És kérte Filepet, hogy felhágva (anabainó – feljön, felmászik – mint Zákeus a fára), üljön mellé.

1./ A válasz megmutatja, mennyire jó volt a kérdés.

--Amikor a Szentlélekre figyelsz, előre nem mindenki fogja elfogadni, amit mondasz vagy teszel, de, ahogy a dolgok előre haladnak, többnyire meg fog látszani, hogy JÓ VOLT. (Később már talán mások is elismerik.)

--Bátornak kell lenned, hogy az Úr végezhesse, amit Ő akar, s utána meg fog látszani, megerősít majd téged is, ami ebből lesz.

--Az évek során, ahogy jársz az Úrral, egyre természetesebbé válik, hogy „ÁTLÉPSZ” a megszokottság korlátain, és cselekszel, ahogy az Úr mutatja ott, akkor (mint Elízeus is – 2Kir 4-ben: „mid van otthon”? Ez volt a kérdése, és ahogy választ kapott: „nincs semmi más, csak egy korsócska olaj” – így kapja meg a következő lépést, és így lesz nyitott tér az Úr szabadítására... a HIT által, a HIT általi kérdésre, a HIT által kimondott szóra, a HIT általi válaszcselekvés az asszonytól).

2./ Ez az ember NYITOTT volt, a szíve már „előmunkálatokon” ment át, „elő volt készítve”, s Filep ezt ebből is megláthatta. (Mármint, ahogy válaszolt.)

3./ Igen, FUTNIA kellett eddig, de innentől már átválthat a leülős szolgálatra.

--A Szentlélek néha NEM spórolja meg, hogy odafuss.

--Néha igenis ERŐFESZÍTÉSBE kerül, hogy elmondhasd, amit kell mondanod. (Pl. bábcsoport becuccol, elmegy, kicuccol, előad, majd megint cuccol, s tovább...) :)

4./ A nyitottság: KINCS! :)

--Érték, amit az Úr már korábban kimunkált. Vagy valahogy eljutott rá az ember.

--A nyitottság azt jelentette, hogy hallgatni fogják, zavartalanul.

--A nyitottságért imádkozunk, a nyitottságot megbecsüljük, a nyitottságra építünk, a nyitottságot kihasználjuk. A nyitottság: KINCS :)

Apcs 8:32 Az Írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez volt: Mint juh vitetett mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírója előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az Ő száját. 33 Az Ő megaláztatásában az Ő ítélete elvétetett, az Ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? Mert elvétetik a földről az Ő élete.

1./ Vannak részek az Ószövetségben, amiket nem hagyunk ki az Evangélizáció során.

--Ézs 53. 1Móz 3,15. Zsolt 22 egyes versei. Ézs 9,6-7.

--A beteljesedés – és az, amit tudunk, hogy ELŐBB keletkezett az Ószövetség, bizonyíthatóan (Holt tengeri tekercsek – 1948), és utána teljesedett be az Újszövetségben – egy hatalmas BIZONYÍTÉK. S mi utalunk erre.

--Vannak szép részek is, amik Isten irgalmasságáról (Mík 7,18-19.) szólnak, vagy a mennyei tervről: újjászületés – Jer 31.

(„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! 19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!” Mík 7,18-19.) :)

--Vannak „izgalmas” részek, pl. utolsó időkről – Dán 9,26-29 :)

--Vannak „bemutató részek”, ahol meglátod Isten hatalmát, irgalmasságát, cselekvését: pl. Dániel 3. vagy Dániel 6. vagy 2Sám 12 – Dávid vétke és bűnbánata a Zsolt 32-vel együtt. Vagy 2Móz 16 – a mannáról, a mai üzenettel (5Móz 30,14 és Mt 4 – nem csak kenyérrel él...)

2./ Ahol a gondolkodása tart valakinek, ott kapcsolódunk be. Az érdekli, az viszi tovább.

Apcs 8:34 Felelve pedig a komornyik Filepnek, mondta: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-e, vagy más valakiről?

Apcs 8:35 Filep pedig száját megnyitva, és elkezdve ezen az Íráson, hirdette neki a Jézust.

Igehirdetésünk közepe: Jézus.

Ő az Alfa és az Ómega.

És persze megtaláljuk a kiindulópontot, és onnan lépünk tovább, hogy „természetes legyen”.

Apcs 8:36 Mikor pedig mentek az úton, jutottak egy vízhez; és mondta a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?

1./ Akkor ezek szerint Filep beszélt a keresztségről is.

A kérdés erre utal.

2./ A készség világosan meglátszik: amint lehetősége nyílt rá, ez a kincstáros, engedelmeskedni akart, MEGTENNI, amit megértett, amire megnyílt a szíve.

--Ez lezárást jelent a múltra nézve (bűnök halálba adása).

--Ez világos bizonyságtételt – megvallást, kinyilvánítást – jelent a jövőre nézve.

--Mindenki látni és tudni fogja – ezt vállalja az ember.

--Ez a jövőre nézve egy új életfolytatást jelent – a bűn a halálban, Jézus a középpontban.

Apcs 8:37 Filep pedig mondta: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelve, mondta: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.

1./ Itt látjuk az akkor vízkeresztség irányát, egyszerűségét, tartalmát.

HIT által történik.

Jézus Krisztussal, Őreá tekintettel történik.

Egyértelmű hitvallssal, megvallással történik.

2./ A nyitottság és szabadság is ott van bennünk – Filepben is, és ebből tanulunk.

--NEM a megszokott formák bírnak jelentőséggel.

Ha valami formához akarta volna kötni, lehet, hogy ez a keresztség elmarad.

--A megvallás, a HIT, a világos bizonyságtétel, a tanú jelenléte elegendő

--Még a katolikus hitvallásban – útmutatásban – is ott van, szükséghelyzetben elég, ha egy megkeresztelt ember ott van, elhangzik a megfelelő kijelentés, kifejezés, és megtörténik a vízkeresztség, ahogy ott lehet. (Pl. kórházban, amikor kérte a beteg, és nem tudtuk, lesz-e még találkozásunk, tanúként ott voltunk négyen, talán, ketten a kórteremből ágáltak ellene, egy darabig kedvesen, utána határozottan de szeretettel leállítottam őket, hogy ez vallásszabadság kérdése... utána nem ágáltak tovább. A katolikus pap utólag – talán Kerényi Imre atya – elfogadta érvényes keresztségnek. S azt mondta, jól tette a beteg, hogy kérte és elfogadta.)

Apcs 8:38 És megállította a szekeret; és leszálltak (katabainó – lemegy, lejön, leszáll, leereszkedik – mint a Szentlélek is) mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelte őt.

Apcs 8:39 Mikor pedig a vízből feljöttek (anabainó – felmegy, feljön, fellép, kijön, kimászik, felmászik), az Úrnak Lelke elragadta (harpadzó) Filepet. És többé nem látta őt a komornyik, mert [tovább] ment az ő útján örömmel.

1./ A keresztség módjára is útmutatást ad: bementek mindketten a vízbe.

--Miért?

--S utána feljöttek

No, a Szentlélek még egy módon bemutatkozik itt – csodálatosan áthelyez. Nem sok helyen olvasunk hasonlót. Az Újszövetségben talán csak itt. Ezen túl Illéssel kapcsolatban. (2Kir 1-2.) :)

Apcs 8:40 Filep pedig találtatott Azótusban. És széjjeljárva hirdette az evangéliumot minden városnak, míglen Cézáreába jutott.

Itt szó volt még az "elragadtatásról" is, Énókh, Illés, majd Filepéről, s a következő üdvtörténeti lépésről is, ami az Eklézsia elragadtatása lesz.

S arról is, hogy ma is megteheti bárhol, bárkivel az Úr, hogy átlendíti máshová - bár sokszor más utat mond neki: gyalog, bicajjal, autóval, busszal, vonattal, repülővel... de néha, az erő és az útiköltség, a csatlakozás vagy az, hogy egyáltalán eléri az ember, vagy, hogy célhoz jut, ugyanúgy csoda, mint az, amit itt olvastunk. :)

Még sok személyes példát is elmeséltem, a Tahi táborban a vízkeresztséget a mozgássérült testvérekkel és velünk, valamint osztálytársak reakcióit az osztálytalálkozók (s az ott elhangzó bizonyságtételek) kapcsán, a We love Apple szervízben a mai tapasztalatot... és hasonlókat. Ezeket csak meghallgatni tudod, már nem is nagyon emlékszem rájuk. De jó volt. :)

Egy nagyon különleges Apcsel Bibliaiskolában volt részünk. Az Acs 9 elejét vettük át. Saulus üldöző munkája és indulata kapcsán sok a mai napig jellemző helyzetet, folyamatot és viselkedést tudtunk átnézni - az agymosás, az ideológiai "feljogosítás" és vallási félrevezetettség sajátosságait és következményeit.

A mai bibliaiskolai áttekintésünk a következő jegyzet alapján történt:
Apcs 9:1 Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenve a főpaphoz, 2 Kért őtőle leveleket (episztolé) Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, akik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe.
Hol is találkoztunk utoljára Saulussal?
Az előző fejezet elején, István, az első vértanú kivégzését követően:
Apcs 8:1 Saulus pedig szintén javallta az ő megöletését. És támadt azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan eloszlottak Júdeának és Samáriának tájaira, az apostolokat kivéve.
Apcs 8:2 Istvánt pedig eltakarították kegyes férfiak, és nagy sírást tettek őrajta.
Apcs 8:3 Saulus pedig pusztította az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe vetette.
Apcs 8:4 Amazok annak okáért eloszolva, széjjeljártak, hirdetve az Igét.
1./ Amikor az indulat elkap.
Amikor a „jogosnak hitt” indulat kap el.
Amikor hatalmadban áll, hogy szabadon engedett indulatoddal másoknak árts.
Amikor mindez még nem elég, hanem szélesíteni akarod a kört, ahol indulatodat szabadjára engedheted.
És Saulus KAPÓRA JÖTT a jeruzsálemi vallási vezetőknek.
2./ Ha a felelősséget nézzük, ez megoszlik a vallási vezetők és Saulus közt. Mindenki benne volt a keresztényüldözésben.
--Ez ma is így történik. A „tényleges kivitelezők” a vezetőkre tudnak hivatkozni, „tőlük kaptuk a felhatalmazást”, a vezetők pedig azokra, akik a gonosztetteket végrehajtják: „mi nem voltunk ott”.
--A „parancsra tettem” kifogás a Nürnbergi per egyik fő motívuma volt. A felelősséget mindenki áthárította, s ezzel mintegy „szabadnak tudta magát”.
--Valójában ki-ki a saját tetteiért felel. A vezetők kétszeresen, mert a saját döntéseik MÁSOKAT is felszabadítanak a gonoszságra. (Vagy késztetnek a helyes tettekre – a döntés jellegétől függően.)
3./ Az Úr Jézus világosan megmondta:
„Ezeket beszéltem nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 2 A gyülekezetekből (aposzünagógosz) kirekesztenek (poieo) titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl (apokteino) titeket, mind azt hiszi (dokeó), hogy istenti (Theosz) tiszteletet (latreia) cselekszik (poieó). 3 És ezeket AZÉRT cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. (Bár talán beszélnek Róla.) 4 Ezeket pedig azért beszéltem nektek, hogy amikor eljön az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam nektek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam nektek, mivelhogy veletek voltam.” (Jn 16,1-4.) 🙂
Ez az utolsó időkre biztos, hogy áll.
--De korábban is jellemző volt – az „első időkben” biztosan, vagyis, amikor az Evangélium útjára indult.
--És a missziói időszakokban is, a misszióval elért területeken. Pl. Bonifácius mártírhalála Fríz földön, miután a germán törzsek közül sokakat az Úr Jézushoz vezetett. (754 június 5)
--De sajnos a későbbiekben az „uralkodó vallás” nevében is hasonló „munkák” végződtek az evangéliumi keresztények ellenében – pl. a valdensek ellenében (13-14. század, sőt később is), vagy ahogy a bogumilokat, illetve később a reformált egyházak képviselőit is támadták.
A félrevezetés totális.
Miközben ISTEN népét üldözik, úgy vélik, hogy ISTEN-TISZTELETET végeznek.
--Az ördög teljes porhintése.
--Kell, persze hozzá az elhallgattatott lelkiismeret is – ahogy Saulusnak mondja az Úr Jézus: „nehéz neked az ösztöke ellen rúgódoznod”. (Én ezt úgy értem, hogy Saulust az Úr újra és újra szólította – Igéje által is, ahogy meg-megértette /vagy legalábbis sejtetni engedte vele, hogy ezek MOSTANRÓL szólnak/, és közvetlen szava által is, ahogy biztatta, hogy ne keményítse meg szívét, keresse az Urat ebben a témakörben... – de, ahogy Saulus mindig ellenállt, a lelkiismerete is szólt, hogy ez „nem jó”, de Saulus nem akarta hallani... no, ez így EGYÜTT, „ösztöke” volt, ami „döfte” belülről, a lelkében, érzésvilágában komoly fájdalmat okozva...)
Az IDEOLÓGIA nagy segítség.
--A vallás megsértése és ezzel „Isten sérelme”, az embereknek elegendő feljogosítást ad arra, hogy a „megsértőt” akár halállal is büntessék. Ennek gátat csak a fennálló rend, az állami rend, az állampolgárokat védelmező jogszabályi rend szabhat (gondolj a muszlim országokra vagy a hindu államra – az ottani keresztényeket sokszor csak az állami rend, a jogszabályok „védik”, de néha még ezek sem... a körülöttük élők „sérelmeivel” szemben).
--Ha ez nem szab gátat, vagy épp kifejezetten serkenti is ezeket a cselekedeteket, jutalmazással, az elkövetők abban a „bizonyosságban” fogják gonosz tetteiket véghez vinni, hogy „dicséretet nyernek értük”. Itt, a földön, és majd Isten színe előtt is. (Gondolj arra, hogy a szélsőséges imámok által feltüzelt terroristák képesek saját magukat is felrobbantva pusztítást végezni, s közben „biztosak” abban, hogy a „túlvilágon” méltó jutalmukat elnyerik. Közben persze nekik is el kell hallgattatniuk lelkiismeretüket – amit már lehet, hogy JÓVAL KORÁBBAN elhallgattattak, amikor „alapozást” nyertek a Koránból illetve a vallási tanításaikból hasonló szélsőséges oktatók útján, vagy amikor kifejezetten erre, vagy ilyen szörnytettekre képezték ki őket. Biztos vagyok benne, hogy a BOSSZÚ és a rasszizmus /vallási felsőbbrendűségi tudat/ is ott dolgozik minden ilyen helyzetben az esetleges anyagi megfontolások mellett.)
--Minél szélesebb körre hat ki az ilyen vallási vezetőség hatalma, tekintélye, s minél többen kapnak – vagy éreznek – ilyen feljogosítást, annál szélesebb körre terjed ki a keresztényüldözés... és annál „biztosabbak” az „igazukban” azok, akik részt vesznek ebben a „munkában” („felszabadító”, vagy „honfoglaló” munkában).
--Ez az ideológiai, vallási felfegyverzés, feljogosítás, az eszkaláció, a szélesedő keresztényüldözés eszköze. (Mintha a mai napokról beszélnénk, világszerte, egy erősödő vallási nyomás és ateista – neopogány – nyomás idején. A kereszténységnek jelenleg ez a helyzete szerte Nyugat-Európában.)
4./ Az apostol saját maga így emlékszik vissza ezekre a „korai időkre”:
„Én bizonyára elvégeztem (dokeó) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges (enantiosz) dolgot kell cselekednem (prasszó – foglalkozik vmivel). (Ez tehát egy megszilárdult döntés volt. Egy tudatos „átállás” a Jézus-ellenes magatartásra.) 10 Amit meg is cselekedtem (poieó) Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást (exousia) megnyerve. Sőt mikor megölettettek, szavazatommal (pszéphosz – szavazó kő, számoló kavics) hozzájárultam. 11 És minden zsinagógában gyakorta büntetve őket, káromlásra kényszerítettem (anagkadzó), és felettébb (perisszoósz) dühösködve (emmainomai – dühöng, felbőszül, tombol, őrjöng vmi vki miatt vmi vki ellen) ellenük, kergettem (diókó – zaklat, háborgat, üldöz) mind az idegen városokig is.” (Acs 26,9-11.) 🙂
--Volt ebben valami SZISZTEMATIKUS jelleg, valami nagyon tudatos RENDSZEREZETTSÉG.
Megkapta a felhatalmazást, („levelet” – Acs 9 – és „felhatalmazást” – Acs 26), elment, ha kellett, más városokba is, hogy minél többeket kerítsen kézre, juttasson börtönbe, és kényszerítsen Jézus megtagadására.
Ez egy KÜLDETÉS volt az életében, legalábbis ÍGY ÉLTE MEG. 🙂
--Saulus jelleme ilyen rendszerezett jellegű volt. Kapott egy lehetőséget, és élt is vele. A tőle telhető legjobban végezte el a munkát.
--Nem tudta visszatartani sem együttérzés, sem könyörgés az áldozatok szájáról.
--A megkeményített szív mögött ott a vallási doktrína, a vallási érvelés és a vallási ideológia. Ez felszabadította arra, hogy tegye, amit csak megtehet, olyan létszámot elérve, amennyit csak elérhet. (Hitler, Goebbels és sok náci ideológus UGYANÍGY szabadította rá a zsidó emberekre az „elvhű” nemzetiszocialistákat, akik ugyanígy, az ideológia nevében, és feljogosítása mellett, kegyelem nélkül, együttérzés nélkül, minden könyörgés ellenében, mint állatokat kezelték a zsidó embereket, s irtották őket, mintha kártevők lennének. Az ördög állt e folyamat mögött, ahogy a keresztényüldözés mögött is az ördög áll. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert HAZUGSÁG a lénye lényege... hazugság atyja. Jn 8,44.)
--Így beszélt az apostol erről a korszakról a Gal 1-ben:
„Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való. 12 Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által. 13 Mert hallottátok, mint forgolódtam (anasztrofé – életvitel folytatása, életvezetés, magatartás, viselkedés) én egykor a zsidóságban, hogy én felette (hüperbolé) igen háborgattam (diókó – üldöz, kerget, zaklat, nem hagyja élni a másikat) az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam (portheó – pusztít, rombol, feldúl, tönkretesz, károsít, bajba juttat) azt. 14 És felülmúltam (prokoptó – előrehalad, fejlődik, gyarapodik) a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett (perisszóterosz) rajongván atyai hagyományaimért (paradoszisz).” (Gal 1,11-14.) 🙂
Ami egyértelmű, hogy az „ideológia”, a „vallási hagyományokért” való „rajongása” mindent felülírt benne. Ez volt a MEGHATÁROZÓ. S ez megfelelő „indoklást” jelentett számára, hogy teljessé tegye az üldözés munkáját... nem törődve a fájdalommal, amit okozott.
Apcs 9:1 Saulus pedig még fenyegetéstől (apeilé – fenyegetés, fenyegetőzés) és öldökléstől (fonosz – gyilkosság, emberölés) lihegve (empneó – bosszúért liheg, amúgy ráfúj, rálehel, lélegzik) az Úrnak tanítványai ellen, elmenve a főpaphoz, 2 Kért őtőle leveleket (episztolé) Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, akik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva (deó – bilincsben, megkötözve) vigye Jeruzsálembe.
5./ Saulus lelki állapotáról ez a „kiborultság” ad jellemzést.
De emellett ott a rendszerezettség, a szisztematikusság is, ami azt jelenti, hogy egy nagyon erős SZENVEDÉLY vette birtokba.
Ez a szenvedély az ideológiából (a vallási „hagyományokból”, előírásokból és büszkeségből) származott.
Teljes feljogosítást jelentett ez mindenki ellen, aki rátörne erre a „vallásra”, vagy annak „tisztaságára”.
Az „eretnekek” nem kapnak „jogot” a védekezésre, úgy kell velük elbánni, mint „kártevőkkel”, akik „veszélyesek” a vallásra, „deviáns”, sőt, „társadalmon kívüli” egyedek, akikkel „le kell számolni”.
No, ez volt a SZENVEDÉLY célkeresztjében.
Erről beszélt ez a lelkiállapot, amit itt az Acs 9 elején olvasunk: „fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úr tanítványai ellen” elment a főpaphoz, hogy MÉG SZÉLESEBBRE tágíthassa az üldözés körét.
Kik ellen irányul ez az üldözés?
a./ Az Úr (Jézus) tanítványai (mathétész) ellen,
b./ „ez út követői” ellen.
Emberek ellen.
Igazából, ha mi magunknak be akarjuk azonosítani, akkor olyan emberek ellen, akik:
aa./ Az Úr Jézust készek voltak elfogadni Megváltójukként és követni, mint Feltámadott Urukat.
bb./ Akik a Mk 8,34-38 szerint megtagadták magukat, felvették a keresztet és követték Őt.
És valójában „csak embereket” üldözött-e Saulus?
Ez mindjárt kiderül, ahogy olvassuk tovább az Igét:
Apcs 9:3 És amint ment, (az) történt, hogy közeledett Damaszkuszhoz, és nagy hirtelenséggel fény sugározta (periasztraptó) őt körül a mennyből.
Apcs 9:4 És ő leesve (piptó) a földre, hallott szózatot (fóné), mely ezt mondta neki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
Apcs 9:5 És mondta: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig mondta: Én vagyok Jézus, Akit te kergetsz. Nehéz neked az ösztöke (kentron – amivel szúrni lehet, fulánk) ellen rugódoznod (laktidzó).
Apcs 9:6 Remegve (tremó) és ámulva (thambeó – elképeszt, megdöbbent, csodálkozik) mondta: Uram, mit akarsz (theló), hogy cselekedjem (poieó)? Az Úr pedig [mondta] neki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.
Apcs 9:7 A vele utazó férfiak pedig némán (eneosz) álltak, hallva ugyan a szót (fóné), de senkit sem látva (theóreó).
Apcs 9:8 Felkelt azonban Saulus a földről. De mikor felnyitotta szemeit, senkit sem látott, azért kézen fogva vezették be őt Damaszkuszba.
Apcs 9:9 És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.
Kit üldözött valójában Saulus?
Vajon mit jelenthetett ez az ő életében, a hétköznapjaiban?
Vajon hogyan jelentkezhet ez ma egy-egy ember életében?
Hogyan kell egy ilyen helyzetben gondolkodnunk? Mire indíthat ez bennünket?
Miután erről gondolkodtunk, NÉZZÜK MEG most még egyszer, szereplők és cselekmény szerint ezt a történetet: ki, hol, mikor, mit tesz, és mi történik? Kire hogyan hat ez, és mit vált ki belőle. Mi lesz a következő lépése, illetve, milyen következmények lesznek?
Apcs 9:3 És amint ment, (az) történt, hogy közeledett (eggidzó) Damaszkuszhoz, és nagy hirtelenséggel fény sugározta (periasztraptó) őt körül a mennyből.
Apcs 9:4 És ő leesve (piptó) a földre, hallott szózatot (fóné), mely ezt mondta neki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
Apcs 9:5 És mondta: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig mondta: Én vagyok Jézus, Akit te kergetsz. Nehéz neked az ösztöke (kentron – amivel szúrni lehet, fulánk) ellen rugódoznod (laktidzó).
Apcs 9:6 Remegve (tremó) és ámulva (thambeó – elképeszt, megdöbbent, csodálkozik) mondta: Uram, mit akarsz (theló), hogy cselekedjem (poieó)? Az Úr pedig [mondta] neki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.
Apcs 9:7 A vele utazó férfiak pedig némán (eneosz) álltak, hallva ugyan a szót (fóné), de senkit sem látva (theóreó).
Apcs 9:8 Felkelt azonban Saulus a földről. De mikor felnyitotta szemeit, senkit sem látott, azért kézen fogva vezették be őt Damaszkuszba.
Apcs 9:9 És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.
Mikor és hol történt ez?
--Kr u 35 körül lehetett (Saulus az Úr Jézus kortársa volt).
--A Damaszkuszba vezető úton.
Ez egy nagyobb, kereskedelmi úthálózat része volt, ami összekötötte Mezopotámiát Egyiptommal. Ismert és forgalmas, fontos kereskedelmi út volt ez a Jeruzsálem és Damaszkusz közötti szakasz is, zarándok út is volt, egyidejűleg. De még katonai szempontból is fontos volt, a légiók felvonulási útvonala, ha szükséges volt.
--Maga a történet EGÉSZEN KÖZEL történt Damaszkuszhoz.
A személyek:
Jézus, aki láthatatlan volt mindenki számára. Saulus, aki vezetője volt ennek a hivatalos csoportnak. A kísérői, akik „csak néztek”, és végül bekísérték őt Damaszkuszba.
Amit látni és amit hallani lehetett:
--Látni a fényt csak Saulus látta.
--Hallani a hangot (fóné – ez nagy hangot is jelent, de szavakat is jelenthet, zaj, zúgás, robaj is ezzel a kifejezéssel szerepel, dübörgés, lárma... de hangszer hangja is, zengése) hallották, de NEM ÉRTETTÉK, ami itt elhangzott.
Az Acs 22,9-ben így számol be Pál apostol erről:
„Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták, és megrémültek. De Annak szavát (fóné), Aki velem szólt, nem hallották.”
Ebből arra lehet következtetni, hogy HALLOTTAK valami hatalmas dörejt, zúgást, vagy csattanást, de AZT, amit Saulus hallott, azt CSAK Ő hallotta... mármint az Úr Jézus SZAVÁT.
Saulus pedig saját anyanyelvén hallotta az Úr Jézust szólni – sőt, az Acs 26-ban kicsit többet is olvasunk róla, mit mondott neki az Úr:
Acs 26,14. Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallottam szózatot (fóné), mely én hozzám szólt és ezt mondta zsidó (hebraisz) nyelven (dialektosz) – Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz neked az ösztön (ösztöke - kentron) ellen rugódoznod.
Apcs 26:15 Én pedig mondtam: Kicsoda vagy, Uram? És az mondta: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz.
Apcs 26:16 De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok neked jelenni;
Apcs 26:17 Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, akik közé most küldelek,
Apcs 26:18 Hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az énbennem való hit által.
Apcs 26:19 Azért, Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látás iránt.

Új szereplő, új élethelyzet, a találkozás megszervezése... :)
Most meglátjuk, amit Saulus még nem tudott, hogyan lesz, amit az Úr Jézus tudott előre, amiről még az Ő küldöttje – munkatársa – sem tudott, sőt, amire őt meg kellett még nyernie az Úr Jézusnak. :)
A találkozás... :)
Apcs 9:10 Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, névszerint Ananiás (Hananiasz – Chananjáhu – héber eredetű tulajdonnév: az Úr kedvezett, könyörült, nagylelkűen adott), és mondta annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig mondta: Ímhol vagyok Uram!
1./ „Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban” – Az Úr ISMERTE tanítványát. 
Jól ismeri azokat, akikkel együtt tud munkálkodni, akik hallgatnak Rá, akik figyelnek Rá, akik készek Neki engedni. :)
Ma is ismeri – téged is ismer. 
És számon tartja őket. (Téged is.)
Mert (mindig) VANNAK tervei... s ehhez KELLENEK azok, akikre tud „támaszkodni”. 
Jn 15,14-16 – NE gondold, hogy Isten „csak kalapácsokat” használ, éppen úgy, ahogy épp akarja... NEM. Ő keresi azokat, akik Ővele BARÁTSÁGBAN tudnak lenni, akik akarják Őt, és akarnak hallgatni Rá. Akik meg akarják ismerni Őt, és készek arra, hogy Vele együtt munkálkodjanak. 
Őket az Úr formálja, „csiszolja”, egyre inkább alkalmassá teszi, hogy „precíziós műszerek” legyenek az Ő kezében. Szóval, van mit fejlődnünk... s ez az Úr akarata. A barátság, hogy Ő megmondhassa, mi a terv, megismerjük az Ő gondolatait, és ennek megfelelően döntsünk, szóljunk, cselekedjünk. :)
Apcs 9:10 Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, névszerint Ananiás (Hananiasz – Chananjáhu – héber eredetű tulajdonnév: az Úr kedvezett, könyörült, nagylelkűen adott), és mondta annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig mondta: Ímhol vagyok Uram!
2./ „Ímhol vagyok, Uram!” – ez a megfelelő válasz. 
--Saulus is kimondta: „Mit akarsz, hogy cselekedjek, Uram?”
--Sámuel is: „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!” 
--Ézsaiás is: „Itt vagyok én, küldj el engem!”
--Jákób is, amikor Lábán mellett kifosztott, kiszolgáltatott helyzetében CSAK az Úr tud neki segíteni, Akit igazából még nem ismer, de kezd felismerni – amikor álmában néven szólítja az Úr, ez volt a válasza: „Imhol vagyok!” (1Sám 31,11.) :)
Ez a KÉSZSÉG szava. 
--Mária is ezt mondta a csoda előtt: „Íme az Úr szolgálóleánya – legyen nekem a Te beszéded szerint!” 
--Elízeus először azt mondta: „Hadd menjek el előbb...” – és az Úr szava ez volt: „Mondtam neked valamit?” Vagyis: az elhívás és a készség kart-karba öltve dolgoznak együtt. LÉGY RAJTA, hogy időben engedj, és hogy meglehessen, amit Ő gondol. IDŐBEN... :)
--A gazdag ifjú nem tette meg ezt – de Vald Péter, kereskedő, nagy vagyonnal rendelkező módos ember az akkori Franciaországban, amikor hallotta ezt a történetet, a 12.században, eldöntötte, hogy amit ez a fiatalember KIHAGYOTT, azt ő NEM fogja kihagyni, abban ő engedni akar az Úr Jézusnak. Isten csodálatos ébredése indult el a középkorban általa... a valdens ébredés. 
3./ Ez a tanítványi hozzáállás... :) 
Pontosabban: maga a tanítvány ETTŐL lesz tanítvány, hogy Jézus az ELSŐ, és Neki ad mindent, egész életét, mindenét, maximálisan, és Őtőle teszi függővé magát. 
Így követi Őt, és engedelmeskedik Neki, így tölti be küldetését és így éli egész életét – kicsiben és nagyban. 
a./ Mk 8,34-38. Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát (1), vegye fel az ő keresztjét (2) és kövessen engem (3). Mert aki meg akarja tartani az ő életét – elveszíti azt. És aki elveszíti az ő életét énérettem és az Evangéliumért, az megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall. Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, amikor eljön az Ő Atyja dicsőségében és a szent angyalokkal.
--A tanítvány: követő. 
--A tanítvány: nem őriz meg magában olyan dolgokat, amik elválasztanák az Úr Jézustól. Ezektől elfordul. Ezeket ellenségnek tekinti önmagában. Ezeket „megtagadja” – vagyis a halálba adja (ezt jelenti, hogy felveszi a maga keresztjét – amin „meghal”). 
--A tanítvány kész vállalni azokat az utakat, megmozdításokat, cselekvéseket, „akciókat”, vagyis „missziót”, amire az Ura hívja, amibe kiküldi, amikben Őt képviseli. Még, ha megvetik is érte az emberek. 
--A tanítvány KÉPVISELI az Urát, hirdeti Őt, az Ő beszédeit – életével (megtagadja magát, felveszi a keresztet, követi Őt), és szavaival. Pontosan OTT, ahol él, és ahová az Ura küldi őt. (Ha erő kell hozzá, kér. Szüksége van a megerősítésre, szüksége van az ÉLETRE, ami át- meg átjárja. Szüksége van rá, mert ettől tudja – szenvedéllyel – tenni azt, amire az Ura elhívta. Így tudja „meghaladni önmagát”, hogy az Ura élete van őbenne.)
b./ Róma 10,7-9. Mert közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal önmagának. Mert, ha élünk, az Úrnak élünk – ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Mert azért halt meg, támadott fel és elevenedett meg a Krisztus, hogy mind élőkön, mind holtakon, uralkodjon. :)
--Tehát, a tanítványi élet egy alárendelt, és alárendelődni kész élet.
--Olyan élet, ami FELISMERI a saját helyét, és ELISMERI az Urat, Urának, személyesen is. 
--Olyan élet, ami ilyen módon „kezelhető” és „küldhető” élet. Amivel LEHET együtt dolgozni. Együttmunkálkodásra kész és képes élet. 
--És ezt NEM mi találjuk ki, hanem erről az Úr Jézus beszél, ezt az Ige mondja. 
c./ Jn 15,5.8. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt. Mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek...
Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek és legyetek nekem tanítványaim. :)
--A tanítvány gyümölcsöt terem. Amennyit csak bír... mert ez „szenvedélye”, mert AKARJA, (vágyja), hogy az Ura megdicsőüljön.
--Tudja, hogy ez CSAK úgy mehet végbe, hogy szoros összeköttetésben van az Urával, a Megváltóval, mint szőlőtővel a szőlővessző, és ezen rajta is van. Ápolja a kapcsolatot az Úr Jézussal, mert ebből fakad az ÉLETE.
4./ Ez a világ, amiben élünk, teli van:
a./ Instant megoldásokkal – amik felszínesek, amik arra tanítanak, hogy „gyorsan meg lehet oldani” valamit, vagy „gyorsan túl lehet lenni rajta”. De a tanítványi élet, egy összefüggő élet, egy növekedő élet, egy gyümölcstermő élet – NEM „instant” jellegű, hanem SZERVESEN együtt létező élet. 
--Kávé, leves, egy perc alatt... de Jézussal nem lehet „túl leszünk rajta” jelleggel járni. 
--Őt megismerni, Vele közösségben lenni, sőt, NÖVEKEDNI Ővele, Őbenne, gyümölcsöt teremni, ez NEM ilyen „instant” életet jelent, hanem egy egész életre szóló elkötelezést, hűségi és napról-napra „Vele élő” kapcsolatot. 
--Ezt az emberek nem gondolják át, vagyis, sokan inkább kerülik ezt a gondolatot.
b./ Könnyítésekkel, hogy „kedvezzünk magunknak”, járjunk a „széles”, vagy a „közép-keskeny” úton... de az Úr Jézus azt mondja, hogy: „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. 14 Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Mt 7,13-14.) 
--Ő kifejezetten a „keskeny”, a nehezebben választható utat adja elénk. Amit kevesen választanak, kevesen „találnak rá”. 
--Az Isten országa MÁS mint amit ez a világ üdvözöl, választana magának, és kívánatosnak tartana. (Pedig az emberek a szívük mélyén MÉGIS ezt vágyják.)
c./ A kereszténységbe is bekerül ez a gondolkodásmód. Ezért alakul ki a „padban ülő keresztények” látásmódja, a „vasárnapiaké”, akik amellett, hogy „keresztények”, még „élik a maguk életét”, mintegy elválasztva Istentől, mintegy függetlenítve magukat Tőle. 
--A Jn 15,5. és 8. arról beszél, hogy NEM választhatod el magad Tőle. Szoros összefüggésben éled Vele az életedet.
--Ez azt jelenti, hogy Őrajta, Őmellette méred le a cselekedeteidet, a gondolkodásodat – mit mond Ő, mit mond az Ő Igéje, mit szeretne Ő, MILYEN Ő, és EHHEZ igazítod az életedet. Ez a tanítványi élet, a tanítványi szív. 
--És ez nem egy évre szól, nem egy időszakra (mondjuk, míg meg nem kapod a társadat, vagy meg nem gazdagodsz, vagy be nem fejezed az egyetemedet), hanem hosszú távra, egy egész ÉLETRE szóló kapcsolat. 
--Mintha házasságot kötnél bibliai értelemben, elkötelezetten, hűségi kapcsolatra, Vele mélységes közösségre, amiből NEM vonod ki magadat, nem vonod vissza magadat, hanem Vele KÖZÖSSÉGBEN maradsz. „Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van, közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére, megtisztít minket minden hamisságtól.” (1Jn 1,7.) :)
d./ Szóval, döntés elé kerülsz. 
--Vagy, amikor megtérsz – jó esetben – már akkor odakerül eléd a tanítványi élet mértéke, és választanod kell, Isten szerint akarod-e élni az életedet, vagy mész a magad útján tovább, csak „megfűszerezed” egy „tanítással”, vagy „vallással”, vagy valamiféle „kulturális adalékkal” azt. 
--Vagy, ha ezzel nem szembesültél a megtérésedkor, lehet, hogy később kerül eléd ez a mennyei meghívás. (De simán lehet, hogy az Úr már megtérésedkor szólt, és hívott erre, csak nem láttál rá mintát, „nem mondta neked senki”, és ezért nem tudtad, hogy ez tényleg Istentől van...) :)
--Bármikor kerül eléd, DÖNTÉS előtt állsz: tanítványi életet akarsz-e élni, és Jézussal így egy egész életre szóló mélységes közösségben akarsz-e lenni, mint „barátja”, akihez szól, aki az „Ő juha” (Jn 10,27.), s akivel megosztja terveit, gondolatait (Jn 15,14-16.), vagy megmaradsz egy fajta „használói szinten”, s amikor „szükséged van rá”, megkeresed Őt, kéred Őt, hogy „megcsinálja amit kérsz Tőle”, pl. „megáldjon”, vagy „kirendeljen valamit, amire vágysz”, vagy „meggyógyítson”. (Ő, amúgy, sokszor MEGTESZI, mert türelmes, mert szeret, és mert szereti megmutatni, hogy Ő ott van, és nem „fizetségért teszi”, amit tesz, hanem kegyelemből, MEGELŐLEGEZŐ szeretettel, és, hogy FONTOS vagy Neki – de alapvetően NEM ez a TERV... hanem a folyamatos, Vele közösségben levő tanítványi élet.)
e./ A tanítványok megváltoztatják a világot. 
--Wesley János mondta valamikor, hogy neki 100 olyan ember kellene, aki senkitől nem fél, és élete teljesen oda van adva az Úr Jézusnak, Ő az első az életükben, és velük megváltoztatja a világát. Megkapta. Megváltoztatta. 
--A 18. század végén Franciaországban teljes felfordulás alakult ki, a királyukat lefejezték a királynővel együtt, az arisztokráciájukat kiirtották, a papságukat bebörtönözték és harmad részüket kiirtották, milliónyi embert öltek meg, a guillotine állandóan működött, és amit rászabadítottak a világra, azóta is ott van, újra meg újra felüti a fejét – pl. a kommunista ideológiában, a világ egyharmad részére, vagy még több helyre rászabadítva... Anglia a 18. században eredetileg ugyanúgy nézett ki, mint Franciaország. De a metodista ébredés megváltoztatta. Az emberek szíve változott meg, s így gondolkodásmódjuk is, s ebből mi lett? Az, hogy megváltozott környezetük is, és egy egész társadalomra kiható új szenvedély lett úrrá az országban. A Jézus Krisztushoz ragaszkodó, Őt kereső, Őt követő életvitel és gondolkodásmód. S ezek a lázadó, „forradalmi ideológiák” nem tudtak teret nyerni... sőt, a modern kori rabszolgaság is itt szűnt meg, egy harminc éves hatalmas küzdelem és munka nyomán (William Wilberforce) és innen kiindulva szűnt meg a világon. 
--Ez volt az Úr Jézus terve. És ez most is, itt, a mi országunkban. A tanítványok, ahol vannak, ahol élnek, amit dolgoznak, ahol mozognak napról-napra, abban a környezetben KIFEJTIK hatásukat, vagyis az Úr Jézus hatását, vagyis az Isten országának megváltoztató hatását, és elérve környezetüket, megváltoztatják azt.
--„Ti vagytok a földnek sói. Ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. 14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. 15 Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. 16 Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,13-16.) :)
f./ Ez a mennyei terv. 
--Olyan életek, amelyek hatnak a környezetükre, olyan közösség (tanítványok közössége – ez az egyház, eredetileg, a Krisztus Teste), ami letagadhatatlan, amihez lehet „igazodni”, ami úgy van jelen a világban, hogy közben útbaigazít, irányt mutat, és „mércét ad” az emberek elé. 
--Az Úr Jézus életéről – megváltásáról, feltámadásáról és arról, amit Ő most végez – tesz bizonyságot. Őt KÉPVISELI. S az embereket így Őhozzá vonja. 
--És NEM HAGYJA a saját útjukon tovább menni a pusztulás felé – visszatartja őket. (Péld 24,10-11: „Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg.” És közben NEM viselik magukat „lágyan” – nem hátrálnak meg /Zsid 10,38-39./ – a nyomorúság, szorongatottság, nehézségek idején, és így „nem szűk az erejük”, hanem ELVÉGZIK ezt a megmentő munkát, az Evangélium szabadító munkáját.) :)
g./ Megértettem, hogy ez volt a terv az én életemmel is. 
--Amikor a katonaságnál voltam, a „Forradalmi Ezred” laktanyájában, Kalocsán, 1977/78-ban, Sípos Bercitől, a kiképző tizedesemtől kaptam egy kis könyvecskét a nagy „raktárából”, amit lakattal lezárt katonaszekrényében őrizgetett sok más, az országunkba becsempészett evangéliumi könyv között: William MacDonald: Az igazi tanítványság c. írását. Ez a könyvecske világosan lerögzítette, mit jelent tanítványként élni Jézussal. Mennyiben más ez, mint a „hétköznapi gondolkodásban élő kép a kereszténységről”. Mit jelent az odaadásban, mit jelent a teljes odaszánásban és mennyire Jézussal ÖSSZEKAPCSOLT élet. Szóval, az Ige mértéke világosan benne volt. Ahogy ezt végigolvastam, pl. az őrtoronyban, erre nagyon határozottan emlékszem, s én ekkor még messze nem voltam megtérve, de eldőlt bennem – s ezt így fogalmaztam meg magamnak – „ha én egyszer megtérek, akkor tanítvány akarok lenni”. Amikor 1978 októberétől kezdve egyre intenzívebben éreztem a „húzást”, ahogy az Úr Jézus döntés elé állított engem, (hallottam a bizonyságtételeket, az igehirdetést, láttam az odaadott és Jézusért égő életeket, s dalaik és imádságaik teljesen új légkört mutattak be nekem), TUDTAM, hogy itt az EGÉSZ életemről van szó. Odaadom-e Neki, vagy visszatartom Tőle, és megyek tovább az addigi utamon, s élek, ahogy addig, előtte. (Mert, ha odaadom Neki, azzal valójában az egész életem meg fog változni. A döntéseim alapja, az életvitelem, a kapcsolataim, hogy mikor mit teszek, minden... s így is lett.) Vagyis a tanítványi élet volt előttem, s ez szorosan összekapcsolódott a megtérés üzenetével. A bűneimtől készen vagyok-e megválni – (ha Ő megszabadít, mert ezt világosan éreztem, hogy nekem erre van szükségem, enélkül soha nem tudok megváltozni) – és készen vagyok-e teljesen Őreá hangolódva, Vele élni. Reggeltől-estig, és az év minden időszakában, minden közegben, bármilyen helyzetben. Vele, százszázalékos elkötelezettséggel. 
--S amikor megéreztem, hogy Ő „kész engem elengedni”, ha nem akarom Őt választani (mint a gazdag ifjúval is tette – vagy, mint Elízeusnál is olvassuk – Mk 10,21-23: „megkedvelte őt... elment búsan... milyen nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van” ill. 1Kir 19,19-20: „menj, térj vissza, mert mit cselekedtem tenéked”...), de akkor LE FOGOK MARADNI arról, hogy Őt megismerjem, és arról, amit Ő tervezett az életemmel – ekkor azt mondtam, NEM... nem akarok a magam útján járni, kérlek, szabadíts meg, és végezd el bennem, hogy Neked tudjam adni az életemet. S megtette... 1979 január utolsó napjaiban az Övé lett az életem. S azóta is.
--Megértettem, hogy ennél kevesebbel NEM szabad megelégedni, mint, hogy tanítványként éljen az ember Ővele... :)
 

Ez itt még az előző videó folytatása a tanítványképzéssel kapcsolatban. Ez itt az én bizonyságtételem hozzá.
g./ Megértettem, hogy ez volt a terv az én életemmel is.
--Amikor a katonaságnál voltam, a „Forradalmi Ezred” laktanyájában, Kalocsán, 1977/78-ban, Sípos Bercitől, a kiképző tizedesemtől kaptam egy kis könyvecskét a nagy „raktárából”, amit lakattal lezárt katonaszekrényében őrizgetett sok más, az országunkba becsempészett evangéliumi könyv között: William MacDonald: Az igazi tanítványság c. írását. Ez a könyvecske világosan lerögzítette, mit jelent tanítványként élni Jézussal. Mennyiben más ez, mint a „hétköznapi gondolkodásban élő kép a kereszténységről”. Mit jelent az odaadásban, mit jelent a teljes odaszánásban és mennyire Jézussal ÖSSZEKAPCSOLT élet. Szóval, az Ige mértéke világosan benne volt. Ahogy ezt végigolvastam, pl. az őrtoronyban, erre nagyon határozottan emlékszem, s én ekkor még messze nem voltam megtérve, de eldőlt bennem – s ezt így fogalmaztam meg magamnak – „ha én egyszer megtérek, akkor tanítvány akarok lenni”. Amikor 1978 októberétől kezdve egyre intenzívebben éreztem a „húzást”, ahogy az Úr Jézus döntés elé állított engem, (hallottam a bizonyságtételeket, az igehirdetést, láttam az odaadott és Jézusért égő életeket, s dalaik és imádságaik teljesen új légkört mutattak be nekem), TUDTAM, hogy itt az EGÉSZ életemről van szó. Odaadom-e Neki, vagy visszatartom Tőle, és megyek tovább az addigi utamon, s élek, ahogy addig, előtte. (Mert, ha odaadom Neki, azzal valójában az egész életem meg fog változni. A döntéseim alapja, az életvitelem, a kapcsolataim, hogy mikor mit teszek, minden... s így is lett.) Vagyis a tanítványi élet volt előttem, s ez szorosan összekapcsolódott a megtérés üzenetével. A bűneimtől készen vagyok-e megválni – (ha Ő megszabadít, mert ezt világosan éreztem, hogy nekem erre van szükségem, enélkül soha nem tudok megváltozni) – és készen vagyok-e teljesen Őreá hangolódva, Vele élni. Reggeltől-estig, és az év minden időszakában, minden közegben, bármilyen helyzetben. Vele, százszázalékos elkötelezettséggel.
--S amikor megéreztem, hogy Ő „kész engem elengedni”, ha nem akarom Őt választani (mint a gazdag ifjúval is tette – vagy, mint Elízeusnál is olvassuk – Mk 10,21-23: „megkedvelte őt... elment búsan... milyen nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van” ill. 1Kir 19,19-20: „menj, térj vissza, mert mit cselekedtem tenéked”...), de akkor LE FOGOK MARADNI arról, hogy Őt megismerjem, és arról, amit Ő tervezett az életemmel – ekkor azt mondtam, NEM... nem akarok a magam útján járni, kérlek, szabadíts meg, és végezd el bennem, hogy Neked tudjam adni az életemet. S megtette... 1979 január utolsó napjaiban az Övé lett az életem. S azóta is.
--Megértettem, hogy ennél kevesebbel NEM szabad megelégedni, mint, hogy tanítványként éljen az ember Ővele... 🙂
Innentől folytatódik a mai üzenettel a jegyzet:
Apcs 9:10 Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, névszerint Ananiás (Hananiasz – Chananjáhu – héber eredetű tulajdonnév: az Úr kedvezett, könyörült, nagylelkűen adott), és mondta annak az Úr látásban (horama – horamatosz) – Ananiás! Az pedig mondta: Ímhol vagyok Uram!
5./ Az Apcsel teli van látással, megszólítással, prófétai szóval, angyali megjelenéssel... lehet, hogy ez egy korai időszak volt, de nem mondhatod, hogy ennek „immár vége”, mert erre NINCS sehol Igei utalás.
a./ Ma is megszólíthat az Úr.
--Ifjaik látásokat látnak, véneik álmokat álmodnak. (Acs 2 – Jóel 2.) 🙂
--Az Úr ma is több féle képpen tud szólni. Látás útján is. Angyal megjelenése útján is. Prófétai biztatás, megszólítás útján. De benső megszólítás – a Lélek szava (Filep, amikor meglátja a szekeret) útján is. És ez ugyanolyan „érvényes”, és „természetfeletti”, mint az előzőek.
--Néha egészen „természetes” már, ahogy Ő szól, vagyis, hogy Ő SZÓLNI FOG, egy-egy helyzetben, szinte már „előre tudod”, vagy ez már „beleilleszkedik” a hétköznapjaidba.
--S ez jó.
--Ez is hozzátartozik a „precíziós műszerhez”, az együttmunkálkodásban való növekedéshez, az Úr ismeretében – megismerésében – való növekedéshez.
b./ Ugyanakkor, igaza van azoknak is, akik óvnak az öncélúságtól, a versengéstől, a becsapástól és összekeveréstől, ezen a téren (is).
--Igen, amikor „sportot űzünk” abból, hogy „ki kapott több látomást”, vagy egyáltalán, hogy valaki „kap-e látomást”, vagy sem... akkor óriási hibát követünk el.
--A látomás SOHASEM azért van, hogy „te valakivé legyél mások szemében”, hogy rád „irigykedjenek”, vagy te „tekintélyt szerezzél mások előtt”, hanem MINDIG funkciója van. Valami továbblendítést, vezetést, vagy megerősítést, intést, figyelmeztetést ad.
--Valóban természetfeletti beavatkozás, az Isten országának „betörése” e jelen, fizikai, háromdimenziós világba – ami „izgalmas”, az embert „megállítja”, sőt, örömmel és várakozással tölti el (amellett, hogy pl. Kornélius századosnál is látjuk, meg is rettenti a látomás – ho horama -horamatosz).
--De az ördög is tudja ezt, hogy az embereknek ez milyen izgalmat jelent, sőt, vannak, akik „mindent megtennének”, hogy részesüljenek benne, mert ezzel lesznek „valakikké”, vagy így nyernek „szellemi izgalmat” az életükben – és gondoskodik róla, hogy lehessen is részük ilyesmiben... 🙂
--Persze ez nem csak a mai világban van így (mint a jósok, varázslók is részesülnek hasonlókban, a spiritiszták is, és sok ezoterikus – hiszen ezekkel az ördög ilyen nyelven beszél, és ezzel „fizet” nekik, így „vezeti” őket, hogy az ő utcájában maradjanak)... hanem a régebbiben is. Nagyon is:
Így szól az Úr Isten: Jaj a bolond (nábál) prófétáknak (nábi), akik az önnön lelkük (ruah) után (ahar) mennek, mert semmit sem láttak (rá’áh). (Ez 13,3.)
--Különbség van aközött, hogy az Úr szólt, és adott látást, és aközött, hogy valaki a „saját lelkéből (szelleméből)” szól, az után indul, ami „saját magából” fakad, és NEM lát az Úrtól semmit.
--Ez teljesen más.
--De közben azt az embert, aki ezt teszi, becsapja. Teljesen félre tudja vezetni.
Ez 13:4 Mint rókák (súál) a romok (háröbáh – horbá) közt, olyanokká lettek prófétáid, oh Izrael!
--Ott sompolyognak, keresik a prédát, ami „nekik jó”, ami az ő szükségleteiket betölti, de NEM törődnek azzal, hogy „rommá lesz minden”... emberi életek, társadalom, környezetük, azok, akiknek SZÜKSÉGÜK lenne az Úrra, az Ő szavára, megmentő üzenetére és arra, hogy képviseljék Őt előttük.
--Romok vannak körülöttük, de ők nem törődnek ezzel.
--A romok részint abból is származnak, hogy ezek a hamis próféták („bolondok”) NEM töltötték be küldetésüket, vagyis a prófétai küldetést.
Ez 13:5 Nem hágtatok fel (áláh) a törésekhez (perec), nem falaztatok (gádar) falat (gádér) Izrael háza körül, hogy megállhassatok (ámad) a harcban (milöhámáh – milhámá) az Úrnak napján.
--Nem harcoltak az ellenség ellen – és itt a bűnről, a megtévesztésről, az ördögi munkákról van szó.
--Nem építkeztek imádságban, közbenjárásban, az emberek tanításában, biztatásában a jóra – s amikor az ellenség el akarta ragadni őket (hamis tanításaival, ideológiáival, vallásával, kultuszával, sodrásával, beetetésével), akkor ki tudta őket rabolni, meg tudta őket fosztani az Úrtól, a Vele való élettől, a Hozzá való hűségtől.
--Ez jellemző a hamis – bolond – prófétákra, NEM törődnek azzal, ami VALÓSÁGGAL le kellene kösse figyelmüket, harci kedvüket, tettvágyukat, értelmüket, szervezői vagy ösztönzői képességeiket.
--NEM tudja őket bevonni az Úr abba, amiben látni akarná, ami a népéért való imádság, gondolkodás és aktivitás.
--Ezzel szemben üresjáratokban voltak.
Ez 13:6 Hívságot (sávö – sáv – üresség, értéktelenség, hiábavalóság, hazugság, valótlanság pl. beszédé) láttak (házáh) s hazug (kázáb – hazugság, hamisság, valótlanság, becsapás, megtévesztő dolog, illúzió) jövendölgetést (miqösám – mikszám – jövendölés, jóslás, jövendőmondás), kik ezt mondják: Mondta (nö’um – kijelentés, kinyilatkoztatás, üzenet) az Úr! Holott az Úr nem bocsátotta (sálah) őket, és még várják (jáhal – vár, kivár, várakozik, várakozásban van, remél), hogy betelik (qúm) beszédük (dábár).
--Ez a becsapás – a hamis látások útján – olyan mértékű lehet, hogy „még várják is, hogy betelik beszédük”. Holott NEM az Úr szólt, ez egyértelmű. De előttük nem egyértelmű... 🙂
Ez 13:7 Avagy nem hiábavaló (sáv) látást (mahazeh – látomás, extatikus állapotban) láttatok-e (házáh), és nem hazug (kázáb) jövendölgetést (miqösám – mikszám) szóltatok-e (dábár)? – amikor ezt mondtátok (ámar)... Mondta (nö’um) az Úr! Holott én nem szólottam (ámar)!
c./ Mi tud akkor eligazítani? Mitől lehetünk biztosak abban, hogy egy látomás, álom, mennyei vezetés, prófécia az Úrtól van?
1.--Az Ő lényétől. Ahogy megismered Őt (nem csak hallasz Róla, nem csak elméletileg „tudod”, hogy milyen Ő, hanem ahogy JÁRSZ Vele, és megismered, milyen Ő valójában).
2.--Az Igétől – az Igén nem fog túlnyúlni, nem lesz vele ellentétben, nem kell „erőltetve keresni” hozzá az Ige magyarázatait vagy „igazolását”. Egyszerűen az Ige összesimul vele, vagyis fordítva, az Istentől való látomás, prófécia, összesimul az Igével. S itt is az Ige „ismeretéről” van szó, ahogy Ő kibomlik, „összeáll”, és így ad egy látást, rálátást, lelkületet.
3.--A gyümölcséből. Az Úrtól való látomás sohasem öncélú, hanem ÖSSZEFÜGG az életünkkel, mások javára (vagy a te javadra) van, JÓ LESZ belőle, előre visz, ad valami útmutatást, valami megerősítést, vagy intést, ami formálni fog. Jó gyümölcsöket terem benned, másokban, illetve általad, általuk.
4.--S végül a Krisztus Teste működéséből. „A prófétalelkek engednek a prófétáknak.” (1Kor 14,29-32.) Ez kicsit más összefüggésben szerepel itt, hiszen az istentiszteleti próféciákról van szó, de az alapelv ugyanaz: NEM „uralkodik” a Szent Szellem, a prófétálás Szelleme azon, aki mondja a próféciát. És mivel emberek vagyunk, BELEKEVEREDHET valami rossz dolog is, emberi, vagy épp ördögi is esetleg abba, amit kimond egy prófétáló ember, ezért szükség van a MEGÍTÉLÉSRE (diakrinó) is. Úgy az istentiszteleti prófétálás során, mint a „hétköznapi”, a saját életünkben megjelenő prófétai eligazítás során. „A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.” (1Kor 14,29.) Aki próféciákat szokott kapni, akinek prófétai „jellege van”, (ilyen elhívásban van), RÁÉREZ, meg tudja ítélni, nem csúszott-e be valami emberi, és SEGÍTENI tud ezzel a megítéléssel, hogy biztonságban legyen, aki próféciát (látomást) kap.
Úgyhogy ha kapsz, keress valakit, akivel meg tudod osztani, aki tapasztalt, bátor, hűséges (tehát a jelleme is jó, kipróbált), s az Úr Jézussal jár, és beszéld meg vele. Így biztonságban lehetsz.
Apcs 9:11 Az Úr pedig [monda] neki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert íme imádkozik.
1./ Ó, ez egy KONKRÉT iránymutatás.
a./ Szerintem az értelmes prófécia is ilyen.
--Nem olyan „általánosság”, amit „amúgy is tudsz”, hanem valami választ jelent, vagy irányba állítást, aminek „értelme van”, vagy olyan biztatást, vagy vigasztalást, ami „betalál”, aminek VAN jelentősége.
--Az Úr Jézus aa./ ismeri a helyszíneket, bb./ LÁTJA Saulust, és látja a környezetét is, cc./ és ebbe illeszti bele az útmutatását. Nem hagy félreérthetőséget. Világos, egyértelmű a szava. 🙂
--Illésnek is így szól fenn az Úr hegyén, amikor megkérdezi tőle: „Mit csinálsz itt, Illés?”. Illés válasza után – miszerint azt csinálja, hogy „búsul” – világos útmutatást ad neki. Kit kell felkennie, ki lesz majd az utódja, hogyan fog végbemenni az ítélet, amit Ő megígért már korábban, s aminek feltételei most (sajnos) bekövetkeztek. (Mert, hogy még a Kármel-hegyi lángokra, s az utána való ítéletre sem tértek meg az emberek, a király sem, Jezabel sem, és még sokan mások...) Hazáel, Elízeus, nevek kerülnek elő, és jövőkép, amit az Úr megmutatott Illésnek. (1Kir 19.)
b./ Lehet, hogy NEM MINDIG történik ilyen világos előremutatás, vagy ilyen világos elküldés, de alapvetően – ALAPELVI szinten – „az én juhaim, hallják az én szómat”, az Úréi, a tanítványok jellemzője, hogy Vele kommunikálnak, kapcsolatban vannak. És Ő: tudja őket vezetni. (Jn 10,27.)
--Mint itt is, Anániást.
--És őt sem mindig ugyanígy, és nem mindig ennyire konkrétan... ez van itt feljegyezve, mert nagy horderejű volt, de Anániás sok más „hétköznapjában” az Úr nem feltétlenül szólt ugyanígy... attól persze még szólt... 🙂
c./ Van az Úrnak sokféle vezetése.
--És ez kicsit személyhez kötött jellegű is.
--Van, aki inkább kap látomásokat, vagy álmokat – és ezek megbízható vezetést jelentenek neki – és van, aki nem, vagy szinte sohasem kap ilyesmit, de az Úr mégis, egy fajta „belső bizonyosság” útján, vagy az Ő szavának „hallása” útján tudja őt vezetni. Van, aki „igei vezetést” kap, egyszerűen megérti az Igéket (persze te is megérted, és össze is áll benned az üzenet, és te is kapsz élő Igéket, biztatást, útmutatást az életedre nézve, de ő lehet, hogy máshogy is). Az Igék útján ad neki az Úr útmutatást, vagy segítséget döntéseiben.
--Az a jó, hogy ezek mind össze is kapcsolódhatnak egymással, és ha több is ott van az életedben, EGY IRÁNYBA fognak mutatni.
--Úgyhogy NE IZGULJ, ha nem kapsz látomásokat, nem kapsz „klasszikus értelemben vett próféciákat”... semmi baj, ez is mennyei, ha az Úr téged belső meggyőződés, bizonyosság, benső szó, vagy megelevenített Igék útján tud vezetni.
--Nem kell „rástartolni”, hogy „te is kapj látomásokat”, vagy próféciákat... de ugyanakkor az Ige biztat rá, hogy a próféciát „keresni kell” vagyis, késznek kell lenni rá, hogy kapj, hogy másokat biztass, bátoríts, megerősíts, akár istentiszteleti helyzetben, akár kiscsoportban, vagy személyes kapcsolatban is... (1Kor 14,39.)
--Kérheted, és várhatod, mert Ő akarja adni. De ez nem „egyféle módon” fog menni... nem „csak látomások” útján, vagy az Úr szavának „füledben hallása” útján... hanem több féle módon, beleilleszkedve abba, aki te vagy, ami „hozzád inkább passzol”, és ami a leghatékonyabb nálad, a te életedben. Az Úr jól látja ezt, és ezért NE IZGULJ, hogy nálad „nem pont úgy van”, mint másoknál, pedig „az tűnik ’trendinek’, mások által követettnek”.
--Légy szabad... akkor az Úr tud adni neked is mindent, amit Ő szeretne, és biztos, hogy fog tudni vezetni, indítani téged! 🙂
Apcs 9:11 Az Úr pedig [monda] neki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert íme imádkozik.
2./ Íme, imádkozik... 🙂
a./ Látjuk Saulust.
Vakon, harmadnapja, várakozásban az Úr SZAVA SZERINT (mikor és ki fog jönni, és mit fog mondani, mi lesz a teendőm), mit tesz? IMÁDKOZIK.
b./ Ez egy „cselekvés”? Az imádság: „cselekvés”?
--Igen. Ez tett. Ez valami, amit teszünk.
--Ez egy kapcsolódás. Megszólítás. Kérés, sőt, kérlelés. Visszakapcsolás – vagyis beszélgetés. Ez mindenképpen kommunikáció.
--Van, hogy várnod kell, mert nem „hallod” a választ, de a helyzeted azt, hogy akkor is szólsz, és kérsz, és vársz, és figyelsz... és BÍZOL a Mindenható Istenben, mert Tőle függsz, és EZT tudod tenni. Ez is „cselekvés”, ha mások esetleg kritizálnák is, vagy nem tekintenék „semminek”.
--De, ahogy Istennel kapcsolatban vagy, az imádság: „MUNKA”. Ez által – az imádság által – elvégződnek dolgok. Történnek, végbemennek dolgok, amik amúgy imádság NÉLKÜL, nem mennének végbe.
--Egy nap a mennyben fogjuk meglátni, milyen jelentősége van az imádságnak.
Ma a HIT által teszed, hogy 1Kor 15,58 – „nem hiábavaló a te munkád” – de egy nap meg fogod látni, hogy MILYEN HATALMAS jelentősége volt.
Lk 11,5-8.
Lk 18,1-11.
c./ Az Úr SZERETI, igényli, és segíti az imádkozást.
Igen, itt Saulus még nem ilyen „formáló” imádságban volt, valószínűleg ( 🙂 ), de később nagyon is ilyenbe került: Fil 1,9-10. Ef 1,17-22. Ef 3,14-21.
3./ Vajon mi lehetett Saulus imádságának a tartalma?
Mert, hogy az imádságnak VAN tartalma... Az imádság nem „üresjárat”, hanem értelmes dolog, van tartalma... 🙂
Vajon mi lehetett Saulus imádságának a tartalma?
a./ Biztos, hogy volt benne rácsodálkozás.
--A felismerés, hogy Jézus TÉNYLEG AZ, akinek mondták... hogy Ő a Messiás.
Ez nem egy perc volt. Egy újra és újra megjelenő csodálkozó felismerés.
És ebből fakadóan:
b./ Biztos, hogy volt benne HÁLAADÁS, hogy megszólította őt.
És rögtön, ehhez kapcsolódóan:
c./ Bűnbánat is, hogy eddig ellene állt annak, amit az Úr jelzett, mondott, vagy akart neki mondani.
--És bűnbánat a sok kemény cselekedet miatt, a kegyetlenségek miatt, a türelmetlen, kérlelhetetlen magatartás miatt, amivel sok-sok szenvedést okozott.
--Ez a bűnbánat lehet, hogy élete végéig elkísérte, ahogy újra és újra eszébe jutott, hiszen sokkal később írja is, hogy „nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Isten anyaszentegyházát”. De ettől természetesen még apostol, hiszen Isten kegyelme által az, ami... és az Ő kegyelme nem lett hiábavaló az ő életében (1Kor 15,9-10.) 🙂
d./ S talán kérdezés is – MOST, mit akarsz velem, Uram?
--Hol van, akit küldesz, hogy szóljon nekem?
--Itt az idő, vagy várnom kell még?
--Itt vagyok, Uram, kérlek, szólj, „hallja a Te szolgád”!
e./ S közben, ahogy lepörögtek előtte az Ószövetség Igéi, a Messiásról szóló fejezetek, versek, elkezdett összeállni a kép, s jött, újra csak jött a felismerés, a hálaadás, a bocsánatkérés, és a kérés, hogy szóljon az Úr.
Apcs 9:12 És látta [Saulus] látásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú bement hozzá és kezét reá vetette (epitihémi), hogy lásson (anablepó).
1./ Ez a mennyei összekapcsolás.
a./ Az Úr szól látásban Anániáshoz – és b./ az Úr szól látásban Saulushoz is. S ha jól értem, MEGMUTATJA Anániásnak, hogy Saulushoz is szól. Előre lehet látni, mi fog történni: Anániás bemegy, ráteszi kezét Saulusra, hogy lásson.
A menny összekapcsolja a személyeket, összekapcsolja a végpontokat, összeköttetést teremt és hozza a megoldást.
2./ Ez nem szükségszerűen történik meg mindig így, ilyen módon.
Az összekapcsolás igen – de nem mindig így. Az Úr ELŐTTÜNK jár, előkészíti a dolgokat... de nem mindig látjuk előre.
(Utólag sokszor meglátjuk. Hálát adunk érte – pl. mint amikor Viki előkészítette a nyár során a Boldogságkeresők teljes programját, kompletten, elektronikusan, minden részletre kiterjedően. És, amikor szeptemberben kiírták a pályázatot, hogy kik mennének be az iskolákba a tizenévesekhez, egy héten belül kompletten be tudta adni az elsők között. Nem sokkal rá, már meg is kaptuk a regisztrációt. Utólag láttuk meg, mennyire IDŐZÍTETT dolog volt, amit Viki nagyon érzett, hogy elő kell készítenie a programot.)
3./ Amit látott Saulus, ha ezt ő is látta, BIZTATÁS volt neki:
a./ Hogy jön hozzá valaki,
b./ S hogy visszanyeri a látását.
c./ Vagyis: az Úr NEM felejtette el őt és a helyzetét.
Apcs 9:13 Felelt pedig Ananiás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, milyen sok bosszúsággal (kakosz) illette (poieó) a te szentjeidet (hagiosz) Jeruzsálemben.
Apcs 9:14 És itt [is] hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze (deó), akik a Te nevedet segítségül hívják (epikaleó).
1./ Ez az értelmi ellenvetés.
--A józan – emberi józanság szerinti – megközelítés.
Sokszor vagyunk így: az Úr indít valamire, de nekünk meg vannak az ellenérveink.
--Van, hogy ezek mentén valaki ellene áll az Úr szavának.
De boldog az az ember, aki MEGGYŐZHETŐ az Úr Jézustól.
--Isten NEM botránkozik meg azon, hogy VANNAK kérdéseid, vagy van ellenvetésed. (Pl. Mária rákérdezett: „Mimódon lesz ez, holott én férfit nem ismerek...” – Az Úr NEM tekintette hitetlenségnek, akadékoskodásnak. Az is igaz, hogy a szíve rendben volt – nem úgy, mint Zakariásé, aki ugyanúgy rákérdezett, de ott ellenvetés volt a szívben, és így az Úr jónak látta 9 hónapra elnémítani. Bár a kérdése szó szerint ugyanúgy hangzott: „Hogy lehet ez?”. Szóval, ha a szív rendben van, az én megértésem szerint, lehet kérdezni.)
2./ „Aki az Úr nevét segítségül hívja: megszabadul, megmenekül, üdvözül.” (Acs 2,21.)
--Ki is ez az Úr? Itt az Urával beszélget Anániás – s az Ő nevéről van szó. Ez az Úr: Jézus Krisztus.
--Szóval, eszerint LEHET Vele beszélgetni imádságban (szemben azzal, amit mondanak néhányan, hogy „nem lehet” Jézussal beszélni, hanem az Atyával kell, Jézus nevében).
--Szóval: Anániás az Úr Jézussal beszél és mi is beszélhetünk Vele. 🙂
Apcs 9:15 Mondta pedig neki az Úr: Eredj el, mert ő nekem választott (hé eklogé) edényem (szkeüosz), hogy hordozza (basztadzó) az én nevemet (onoma) a pogányok és királyok, és Izrael fiai előtt (enópion).
Apcs 9:16 Mert én megmutatom (hüpodeiknümi) neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni (paszkhó).
1./ Annyira hálás vagyok az Úr Jézusnak, hogy Ő TÜRELMES.
--Neki van ideje, hogy meghallgasson minket.
--Ő teljesen jól tudja minden oldal gondolatát, de tudja a jövőt is, vagyis a tervezett jövőt. S tudja, mi minden mond ellene bennünk ennek. S meg tud rá nyerni, vagyis arra, hogy RÁ MERJÜK BÍZNI magunkat.
--Anániást is megnyerte. Egész addig, hogy maximálisan RÁBÍZZA magát az Úr Jézusra, ebben a mostani küldetésben is.
2./ „Választott edény...” 🙂
a./ Itt egy emberről van szó. Személyesen Saulusról.
--És egy küldetésről. Egy életútról. Egy olyan „sorsról”, ami „rá vár” – ha belekapcsolódik. (Nem kívüle, nem nélküle, nem ellenére. Erről volt szó a TÜRELEMNÉL – Ő megvárta, míg Saulus kérdez, és kész lesz az Ő akaratát megtenni.)
b./ Az „edény” – tartalmaz, hordoz valamit.
--Mi lesz, amit hordoz? A NÉV, méghozzá az Úr Jézus Krisztus szabadító neve.
--Mit jelent ez? Azt, hogy Saulus, ahová megy, mindenhová „VINNI” fogja az Úr Jézust, a megmentés üzenetét, ami az Ő nevével kapcsolatos („aki segítségül hívja az Ő nevét, az megmenekül”). KÉPVISELI Jézus Krisztust, a Megváltót, az Isten Fiát, az „URAT”, Aki előtt ott a damaszkuszi úton meghajolt, Akit URÁNAK fogadott el.
--Hová fogja vinni? Sokakhoz. Meg nem nevezett, de kategóriában széles sokaságra utaló „célközönséghez”. Pogányok (ez Izráel számára némiképpen botrány volt, később fogunk ezzel még a keresztény közegben is találkozni – kiborítja őket, hogy a „pogányokkal pl. együtt eszik”), királyok – s itt a méltóság, a pozíció a meghatározás, nem a származás, s végül Izráel fiai. Ez utóbbi is halálos küldetés.
c./ Mint elvégzett TÉNYRŐL beszél az Úr a küldetésről.
--Anániásnak a JÖVŐT mutatja be. Milyenné lesz ez a Saulus.
--Néha te is belelátsz a jövőbe – de nem mindig tudod megragadni azt, inkább kapsz egy meglátást, és elindulsz felé. Utána lépésről-lépésre bontakozik ez ki, ahogy haladsz előre az időben és cselekvésedben.
--Vannak „sarokpontok”, amikhez tudsz igazodni. S ami közben formálódik, összekapcsolódik ezekkel. Pl. egy-egy ember küldetését meglátod, megbeszélheted vele, imádkozhattok együtt, imádkozhatsz érte. De a kibontakozás lépésről-lépésre történik. Akkor is VAN jelentősége a nagy vonalakban való rálátásnak. Segít irányban maradni. „Fókuszálni” időnként.
Apcs 9:16 Mert én megmutatom (hüpodeiknümi) neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni (paszkhó).
3./ „Mennyit KELL neki az én nevemért szenvedni...” 🙂
a./ Kell? Ez miért van?
--NEM „büntetésből”, az biztos.
--Egyszerűen TÖRVÉNYSZERŰ, hogy akik az Úr Jézus nevét segítségül hívják, és Vele hűségesen akarnak élni („kegyesen”), azok szenvedni is fognak. Nem keressük magunknak, sőt, ha történni kezdene is, megkérdezzük: „maradjunk-e, vagy menjünk”. De, ha „maradunk”, akkor számíthatunk a bántásra is – mint az első fejezetekben szó volt róla... amikor az „eszkalációról” beszéltünk.
b./ A szenvedés mögött az ellenség haragja és gonosz szervezései állnak. Nem pusztán emberi meg nem értés, hanem FELHERGELT gondolkodásmód, amikor „szinte vallásos cselekményként” látják, ha üldözik azokat, akik az Úr Jézus nevét segítségül hívják.
--Ez félrevezetés, teljes tévedésben tartás – ahogy Saulus is járt korábban. „Miért kergetsz engem?”. Valójában Jézust kergette, amikor az Ő tanítványait bántotta.
c./ Így akarja az ellenség BÉNÍTANI Isten országának evangéliumát, annak előretörését. Ha embereket üldöz, akkor a „hordozó edényeket” támadja, hogy NE hordozhassák tovább – más területekre is, más emberekhez is – az Ő nevét. Szóval a KETTŐ, az ördög haragja és az Evangélium késleltetése szorosan összetartozik.
Apcs 9:17 Elment azért Ananiás és bement a házba, és kezeit reá vetve, mondta: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, Aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, HOGY szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel.
Apcs 9:18 És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyerte látását. És felkelve, megkeresztelkedett.
Mi történt Saulussal?
a./ Visszajött a látása.
--Megkeresztelkedett – ezzel lerögzítette, „hová tartozik”.
--Valószínűleg betelt Szentlélekkel, hiszen Anániás EZÉRT is jött, és ezt ugyanakkor kimondta, amikor a látás visszanyerését elmondta neki.
b./ Volt, ami „történt vele”, és volt, amit ő maga tett meg.
--A látása? Visszajött.
--Szentlélekkel betelni – ezt is „átélte”.
--És a keresztség? Ez az ő döntése volt, MEGTETTE. Ez HOZZÁ TARTOZOTT ahhoz, hogy odaadta az életét az Úr Jézusnak. Logikus következmény. Eggyé lett Vele a keresztségben. (Róma 6,4.) 🙂
c./ Ez így van velünk is – van, amit átélünk, van, ami történik velünk, (bár magunkat ODAADJUK erre is, amikor a HIT által segítségül hívjuk az Úr Jézus nevét), s van, amit nekünk kell MEGTENNI. Pl. leszámolni valamivel, abbahagyni valamit, megtenni valamit, amiről érezzük, tudjuk, hogy az Úrtól van. (Ehhez is kapunk erőt, lendületet. De ez a mi döntésünk. Pl. visszavinni valamit, amit korábban elloptunk. Vagy elmenni valakihez, hogy elmondjuk, mi történt velünk, ha az Úr a szívünkre teszi.) 🙂
Apcs 9:19 És miután evett, megerősödött (eniszkhüó). Volt pedig Saulus a damaszkuszi tanítványokkal (mathétész -ou) néhány napig.
Apcs 9:20 És azonnal (eutheósz) prédikálta (kérüsszó) a zsinagógákban a Krisztust, hogy Ő az Isten Fia.
Apcs 9:21 Álmélkodtak (exisztémi – magukon kívül voltak...) pedig mindnyájan, akik hallották, és mondták: Nem ez-e az, aki pusztította (portheó) Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül (epikaleó), és ide is azért jött, hogy őket fogva (deó) vigye a főpapokhoz?
Apcs 9:22 Saulus pedig annál inkább erőt vett (endünamaó), és zavarba hozta (szügkheó, szügkhünó) a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva (szümbibadzó), hogy ez a Krisztus.
1./ Van jelentősége a fizikai megerősödésnek is. A lelkinek – a közösséginek – is.
--Az Úrtól nem idegen, hogy te megerősödj. A fizikai megerősödésnek is van jelentősége. Az Úr ezt is fontosnak látja. Benne van a tervben ez is.
--Nem véletlenül mondja itt az Ige. A böjt is kivette az erejét, de ez a találkozás, a fizikai és lelki, sőt, szellemi megrázkódtatás is. Az igehirdetéshez, a bizonyságtételhez pedig erejére is szüksége volt. Megerősödött. Az Úr látta ezt.
--A tanítványokkal való közösség is része volt a megerősödésnek. Ez a lelki (kapcsolati, megerősítő) és szellemi megerősödési rész. Amit megértett, tőlük ugyanúgy hallotta.

Ez rólunk szólt - és a mi napjainkról. 
A találkozásunk jegyzeteit idemásolom - az elején csak ismétlés volt, de a jegyzet anyagát abból is ideteszem. Legfeljebb átugrod. 🙂
Apcs 9:19 És miután evett, megerősödött (eniszkhüó). Volt pedig Saulus a damaszkuszi tanítványokkal (mathétész -ou) néhány napig.
Apcs 9:20 És azonnal (eutheósz) prédikálta (kérüsszó) a zsinagógákban a Krisztust, hogy Ő az Isten Fia.
Apcs 9:21 Álmélkodtak (exisztémi – magukon kívül voltak...) pedig mindnyájan, akik hallották, és mondták: Nem ez-e az, aki pusztította (portheó) Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül (epikaleó), és ide is azért jött, hogy őket fogva (deó) vigye a főpapokhoz?
Apcs 9:22 Saulus pedig annál inkább erőt vett (endünamaó), és zavarba hozta (szügkheó, szügkhünó) a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva (szümbibadzó), hogy ez a Krisztus.
1./ Van jelentősége a fizikai megerősödésnek is. A lelkinek – a közösséginek – is.
--Az Úrtól nem idegen, hogy te megerősödj. A fizikai megerősödésnek is van jelentősége. Az Úr ezt is fontosnak látja. Benne van a tervben ez is.
--Nem véletlenül mondja itt az Ige. A böjt is kivette az erejét, de ez a találkozás, a fizikai és lelki, sőt, szellemi megrázkódtatás is. Az igehirdetéshez, a bizonyságtételhez pedig erejére is szüksége volt. Megerősödött. Az Úr látta ezt.
--A tanítványokkal való közösség is része volt a megerősödésnek. Ez a lelki (kapcsolati, megerősítő) és szellemi megerősödési rész. Amit megértett, tőlük ugyanúgy hallotta.
2./ Mi történt még azonnal?
a./ Bizonyságtétel és az igehirdetés.
--A kérüsszó a meghirdetés, a kihirdetés, a nyilvánosságra hozatal.
--Ez szoros összefüggésben volt azzal, hogy ő LÁTTA az Urat, vagyis látta a jelenlétét, és HALLOTTA a szavát, s MEGÉREZTE nyilvánvalóan, fizikailag is, az Ő erejét. Vagyis: TANÚ volt. És hozzátartozott az is, hogy az Úr utána szólt hozzá megint, látomásban, s Anániáson keresztül is, akinek szintén látomásban szólt. Tehát az Úr terve világos volt, az eddigiek is, az Ő „szemüvegén át”, egy TELJES ÁTÉRTÉKELÉSBEN, és a jövő is, amit Ő gondolt el. Ez is a „tanúságtétel” része volt.
--S most ezt a kettőt, a bizonyságtételt és az Ige meghirdetését ÖSSZEKAPCSOLJA, teljes hitelességgel.
b./ Ez a MI életünkben is hasonló jelentőségű – amikor hirdetjük az Igét, és hozzákapcsoljuk a mi személyes tapasztalatainkat, életfordulásunkat, s az Úr személyes szavát, ahogy megnyert és formált bennünket – ez így, EGYÜTT, meghatározó jelentőségű. Hiteles. Megrázó azoknak, akik hallják.
--Persze megfelelően kell fogalmazzunk, úgy, hogy ÉRTHETŐ legyen, és NE legyen félreérthető, vagy félreértelmezhető. (Mindig lehet hibát találni, ha nagyon akarnak keresni az emberek, de az rajtunk áll, hogy amennyire lehet, KÖZEL hozzuk fogalmazásunkkal is, a történetek normális sorrendbe állításával is, és az összefüggések világos megmutatásával is, hozzájuk, hogy ha akarják, megérthessék. Aki lezár, természetesen annál ez sem számít – bár, idővel lehet, hogy amikor visszaemlékszik arra, amit hallott, nyomni fog a latban az „érthetőség”, hogy mit és hogyan mondtunk el.)
--Amit így elmondasz, ott marad az emberekben és idővel dolgozni fog.
3./ Megint csak azt látjuk, amit az Acs 2-ben (Péter), 3-ban (Péter) és 4-ben (Péter és János) láttunk: Jézus Krisztus VAN a középpontban.
--Őt hirdette.
--Úgy hirdette, ahogy az Írásokban volt Róla szó és ahogy ő megismerte ez alatt az idő alatt.
--Miért Őt?
--Mert az Ő NEVÉT kell segítségül hívnia annak, aki meg akar menekülni.
--És mimódon hívják segítségül azt, Akiről nem hallottak? Hogyan hallanának, ha nem hirdetik nekik? Hogyan hirdetnék, ha nem lennének elküldve, hogy hirdessék? (Róma 10 – azért a HIT hallásból van, a hallás pedig ISTEN IGÉJE által... EZÉRT kell hirdetni az Igét arról, amiben akarjuk, hogy hit támadjon fel.) 🙂
Apcs 9:20 És azonnal (eutheósz) prédikálta (kérüsszó) a zsinagógákban a Krisztust, hogy Ő az Isten Fia.
Apcs 9:21 Álmélkodtak (exisztémi – magukon kívül voltak...) pedig mindnyájan, akik hallották, és mondták: Nem ez-e az, aki pusztította (portheó) Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül (epikaleó), és ide is azért jött, hogy őket fogva (deó) vigye a főpapokhoz?
Apcs 9:22 Saulus pedig annál inkább erőt vett (endünamaó), és zavarba hozta (szügkheó, szügkhünó) a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva (szümbibadzó), hogy ez a Krisztus.
4./ Mit váltott ki az igehirdetés és bizonyságtétel?
--Csodálkozást.
--Értetlenséget.
--Elgondolkodást is, bizonnyal, mert nyomós volt a TÉNY, mint érv, az eddigi gondolkodásukkal szemben... a TÉNY, hogy PONT ő, akit üldözésre küldtek ide, hirdeti azt, Aki ellen kellett volna fellépnie.
--Kiakadást – mert ez hallatlan volt és felháborító, „Istenkáromló”, sértő és „vallásgyalázó”.
--Tehát komplex volt a fogadtatás. És időben eldőlhetett, hogy melyik lesz a „maradandó” megközelítés, ami teret hódít bennük.
5./ S mit tett még Saulus?
--A bizonyságtétel és igehirdetés mellett még valamit tett: ÉRVELT.
--A szümbibadzó azt jelenti, hogy „összehoz, egyesít, összetart, egybeköt, következtet, következtetést levon, érvel, bizonyít, tanít”.
--Vagyis: értelemmel szólt, az eddigi ismereteikhez KAPCSOLTA azt, amit mondott, és bemutatta, hogy az ő gondolkodása hogyan változott meg. Mennyire ÖSSZEÁLLT benne minden, amióta megismerte a Megváltót, hogy ez így „logikus”, így nyernek magyarázatot az Ószövetség prófétai Igéi. (Ld. a Római levél, vagy máshol is, a levelek igemagyarázatát. Vagy itt, az Acs-ben a 13. fejezet részletesebb igei üzenetét, zsinagógában való evangélizációját.)
--Ez pedig a bizonyságtétel és igehirdetés mellett: összezavarta a hallgatóit. Nem tudtak rá mit válaszolni.
--Sőt, soraik közt is zavar támadt, nem tudtak egymásnak sem mit mondani. Ami eddig „biztos” volt, az teljesen elgyengült, mint érv, elbizonytalanodás következett be és itt megállhattak gondolkodni... ha akartak... 🙂
--Ez Isten útja a megtérés előtt állók felé. Elgondolkodtatja őket, gyakran teljesen felkavarja az állóvizet, megállítja őket az addigi érvelésükben. S ezzel LEHETŐSÉGET ad nekik... (2Kor 4,1-2. Lehetőséget adunk... életünk példája és az igazság összekapcsolódik s lelkiismeretüket is bevonja a döntésbe...) 🙂
--Aki akar, ilyenkor megtérhet. Aki NEM akar megtérni, az meg fogja találni a kifogásokat, amik szintén „logikusnak tűnnek”, és saját magát „felmentheti” a megtérés iránya alól.
--Minden esetre UGYANAZT látjuk: Jézus Krisztus van a középpontban. Ő a megtérésre vezető személy, a TÉNY, ami Vele kapcsolatos, fogja megmenteni az embereket.
--Mi sem változtathatunk ezen. Sok mindenről lehet vitatkozni, de, ha bölcsek vagyunk, az Úr Jézus felé tereljük a beszélgetést, mert az Ő neve menti meg az embereket... Benne kell megnyugvásra jutniuk, Neki kell átadniuk az életüket, Őt kell segítségül hívniuk... tehát Benne kell hitre jutniuk. 🙂
Apcs 9:23 Több nap elteltével azonban a zsidók (joudaiosz) tanácsot (szümbouleuó) tartának, hogy őt megöljék (anaireó).
Apcs 9:24 De tudtára (ginoszkó) esett Saulusnak az ő leselkedésük (hé epiboulé). És őrizték (paratéreó) a kapukat (hé pülé) mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék.
Apcs 9:25 A tanítványok azért vették őt éjjel, a kőfalon bocsátották alá, leeresztve egy kosárban (hé szpürisz -szpüridosz).
1./ „Több nap elteltével...” 🙂
a./ „Hikanosz” – elég, alkalmas, megfelelő vmire... elég nagy, elég hosszú (idő) – elteltével tanácskoztak. Vagyis: NEM AZONNAL.
--Miért nem azonnal? Mert még tartott a „megzavarodás”, az újdonság miatti csodálkozás, és a „kegyelmi idő-lehetőség”, vagyis, ameddig még megtérhettek.
--NEM ők találták ki, meddig tart ez, de ŐK döntötték el, hogy „most már ebből elég volt”. Vagyis, egy ponton úgy döntöttek, hogy „ők ezt nem hallgatják tovább”.
--Ilyenkor az ember az INDULATAINAK (illetve az érdekeinek – a pillanatnyi, vélt érdekeinek) engedve dönti el, hogy valamit tesz az ellen, ami meg akarná őt győzni.
--Ez az a pont, amikor „megkeményíti a szívét”, és a „tettek mezejére lép”.
b./ Eddig még meggyőzhetőbbek voltak – amikor többek érvrendszerét összekapcsolva, a sértettség és ellenállás mondatait egymás megerősítésére használva megerősítik magukat is abban, hogy ezt NEM fogadhatják el („mert mi lenne akkor a vallásukkal, vagy az addigi életvitelükkel”), akkor így, egymást erősítve ELLENSÉGES lépéseket fognak megfontolni.
--Ez a szövetkezés LEÁLLÍTJA azt a korábbi időt, amikor még meg tudtak volna térni. (Később is lehet, de már nagy ellenállást kell legyőznie a Szentléleknek és saját gondolkodásuknak is, hiszen az „első, döntő, meggyőző találkozásuk” már megvolt, és ezt már „sikerült kimagyarázniuk”, és megtalálták a kifogásokat – nagyon sok „ösztöke-döfés” kell hozzá, hogy később még megismerhessék az Urat. De Jézus még velük is türelmes... ameddig itt élnek, még talán van lehetőségük.)
c./ Ez a „megölés” a „kiktatás”, a „likvidálás”, a „megsemmisítés”, az „eltörlés” szava. „Anaireó” – meggyilkol, kivégez, eltöröl, megszüntet, hatálytalanít... fegyverrel legyőz, elpusztít (LXX). El akarják tenni az útból. Meg akarják szüntetni a lehetőséget is, hogy ilyesmi hangozhasson el. Mintha nem is létezett volna.
--Ez az ellenség célkitűzése. „Lenullázni”, „semmivé tenni”, hogy ne is találkozhasson senki, még az emlékével se az „ilyennek”. (Tudod, a gyakorlatban minden a beszéddel kezdődik el... amikor ez már eldőlt, ebben már megerősítették magukat, hogy „kiiktatják”, és „semmivé fogják tenni”, akkor általánossá válnak a „kikerülő szavak”, az emberi mivoltát ÁTHÚZÓ kifejezések: „patkány”, vagy „tetű”, vagy „állat”, vagy hasonlók. A nácik is így kezdték. S ezen az úton jutottak el a teljes kiirtásig – s amikor ez már szóba került, addigra „megdolgozták” saját gondolkodásukat is, s környezetüket is.)
2./ Mit teszel, ha támad az ellenség Jézus miatt?
a./ Az attól függ.
--Egy biztos, nem tagadod meg Őt. Képviseled továbbra is.
--De belefér, hogy elmenekülsz? Itt, úgy tűnik, a testvéreknek ez nem volt kérdés. Megmentették Saulust.
--Ha az Úr azt mondja, hogy menni kell tovább a veszély felé, akkor menni kell – erre is volt példa: Acs 21,10-14. Itt a prófécia világos volt – Agabus által – mi vár Pálra Jeruzsálemben. A testvérek kérlelték, ne menjen oda. De Pál világossá tette, hogy ő nem csak megkötöztetni, de meghalni is kész Jézus nevéért... ez a prófécia nem azért jött, hogy visszatartsa, hanem, hogy megerősítse (mint Mózest is, ahogy az Úr figyelmeztette, hogy a fáraó NEM fog engedni... szóval, az ellenállás ellenében is tovább kell haladnia). A testvérek is megértették ezt, és nem „szomorították tovább” Pál lelkét. („Összezúzva a szívét...” – szünthrüptó.) 🙂
--De mindig látni kell, ki kell kérni, mi a teendő. Menni tovább, vagy megállni, várni, avagy elrejtőzni. „Csak annyi vitorlát feszíts ki, amennyi szükséges – de tartsd szilárdan a kormányt!” – üzente Wesley Jánosnak az édesapja, az 1730-as években, amikor hallotta, hogy Oxfordban milyen ellenállásba – sőt, kifejezett gúnyolódásba, üldöztetésbe – ütközött a fia. Vagyis: nem kell túlfeszíteni a dolgokat, hagyni kell az Urat, hogy Ő cselekedjen, és vezessen – de a kormányt szilárdan kell tartani, abból, amit megértettél, amit képviselsz, ahogy az Úr Jézussal jársz, NEM szabad engedni. (Hiszen az egész nyomás erre irányul, hogy feladd... de ezt ne tedd. Viszont magadat kiszolgáltatni csak bölcsen kell, lehet, hogy vannak pontok, amikor hátrébb húzódsz. Saulus itt ezt tette. Damaszkuszból hátrébb húzódott.)
b./ HOGYAN imádkozunk az üldözött keresztényekért?
--Kérjük az Urat, a megmenekülésükért. (Alapkiindulás.)
--Kérjük a csodálatos beavatkozásokért. Angyalok segítségéért, Szentlélek vezetéséért, nyilvánvaló és megmentő csodákért. (HITTEL, nem csak szavakkal...)
--Kérjük, hogy legyen erejük, a Szentlélek szálljon le rájuk békességével, örömével, és tudjanak mindvégig kitartani... még hálaadásban és dicsőítésben is (1Pét 4,4.).
--Kérjük, hogy ellenségeiket vakítsa és süketítse meg – ez is a természetfeletti beavatkozás csak az ellenségeik oldalán – és ha lehet, vezesse őket megtérésre, mint Saulust is vezette. (Ezt is HITTEL, nem „recept” alapján...)
--Kérjük a jogszabályi (vezetői, berendezkedési) változásokat, és a hatalmi fellépést ellenségeik ellen. Akár külső erőket is – pl. amerikaiakat Nigériában.
--Ez a NORMÁLIS, mert az élet Istentől való érték, ezt meg kell becsüljük, feleslegesen nem dobjuk oda, és kérjük, az Úr védelmezze.
--Ezen túlmenően, ha mindenképpen eljött az idő és a helyzet, és életükkel kell bizonyságot tegyenek (és szenvedésükkel), akkor legyen rá erejük, és a Szentlélek ez által is VEZESSE az Úr Jézushoz a kivégzőiket, kínzóikat. (Példák erre is – a 21 kivégzett kopt testvér édesanyja az Aldzazirában tett bizonyságot és imádkozott a muszlim kivégzőkért.) István is így tett Acs 7 végén.
Apcs 9:24 De tudtára (ginoszkó) esett Saulusnak az ő leselkedésük (hé epiboulé). És őrizték (paratéreó) a kapukat (hé pülé) mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék.
Apcs 9:25 A tanítványok azért vették őt éjjel, a kőfalon bocsátották alá, leeresztve egy kosárban (hé szpürisz -szpüridosz).
3./ Az Úr TESZ csodákat ilyenkor.
--Tudtára jutott... valaki kihallgatta őket, valakinek fecsegtek? Nem tudjuk. Az Úr gondoskodott róla, hogy az információ eljusson.
--Erről másutt is olvasunk, másutt is volt ilyesmi, az Acs 23,16-23 történetében. Pál unokaöccse meghallotta, hogy szövetkeztek Pál ellen, és hamis módon akarják újra kihallgatásra hívatni őt. Bölcs módon egyből az ezredeshez küldette az egyik századossal, aki odajött hozzá, amikor hívatta. S így elhárult a gyilkos terv.
--A testvéreknek is TÁMAD ÖTLETÜK, mit tehetnek. Ez is része az imádságnak, de a tanácskozásnak is. A tanácskozásnak is van jelentősége. Mindkettőnek... 🙂
--A megfelelő időben való, megfelelő módon való cselekvés, ami MINDEN szempontra ügyel, megoldást hoz. Ez Istentől van, bár a testvérek ügyessége, odaadása és kockázatvállalása is része ennek! 🙂
--Nem hiábavaló sem a gondolkodás, sem a jól megfontolt cselekvés.
Apcs 9:26 Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni. De mindnyájan féltek tőle, nem híve, hogy ő tanítvány.
Apcs 9:27 Barnabás azonban maga mellé véve őt, vitte az apostolokhoz, és elbeszélte nekik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében.
Apcs 9:28 És ki - és bejáratos volt köztük Jeruzsálemben.
Apcs 9:29 És nagy bátorsággal tanítva az Úr Jézusnak nevében, beszélt, sőt vetekedett (szüdzéteó – közösen keres, kutat, kérdez, együtt megvitat, megbeszél, vitázik, vitatkozik) a görög zsidókkal. Azok pedig igyekeztek őt megölni.
Apcs 9:30 Megtudva azonban az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték őt Tárzusba.
1./ A bizalom nem egyszerűen támad fel.
--És ez érthető is.
--Kell valaki, aki leteszi a voksot a másik tanítvány mellett.
--Barnabás egy tiszta szívű, elkötelezett, bátor és következetes tanítvány volt.
--Korábban is adakozott bátran (Acs 4 vége) és most is bátor volt abban, hogy amikor megismerte Saulust, MAGA MELLÉ VETTE, és elvitte az apostolokhoz. Rá hallgattak, ismerték őt, és így Saulusról is meggyőződhettek, hogy Istentől való a megtérése és már nem kell tőle tartani.
--Így nyert ELFOGADÁST Saulus.
--Ma is így van: ha valaki hitelt érdemlő, mellé állunk. Letesszük a voksot mellette. És másokban is feltámad a bizalom.
--Ez ma is így van. A HIT által állunk mellé valakinek, a HIT által találunk olyat, aki mellénk áll. Megbecsüljük a bizalmat, és élünk vele a HIT által, hálaadással.
--A testvéri KÖZÖSSÉGNEK is jelentősége van. Jó együtt lenni a testvérekkel, épülést jelent, és szolgálatot is, ahol az Úr akarja, hogy ajándékainkkal mások életét építsük mindenféle módon. (1Kor 14,23. Ef 4,16. Róma 12 végig. 1Pét 4. „Mindenek épülésre legyenek...” – 1Kor 12.)
2./ Az időzítés izgalmas.
--A Gal 1-ben és 2-ben olvassuk Pál apostol saját bizonyságtételét a megtéréséről és arról, hogy hogyan kapta meg az Evangéliumot direktben az Úr Jézustól.
--Itt arról van szó, hogy NEM ment RÖGTÖN Jeruzsálembe, hanem három évet Arábiában töltött.
--Lehet, hogy ez után kezdte újra Damaszkuszban, s ezt követően ment fel Jeruzsálembe... de az is lehet, hogy a három év után Jeruzsálembe ment, és akkor történt mindez, amit itt leír az Apcsel.
--Minden esetre a végső állomáshely Tarzus lett, ahonnan az Acs 11-ben Barnabás magához hívta, hozta, Antiochiába.
Apcs 9:29 És nagy bátorsággal tanítva az Úr Jézusnak nevében, beszélt, sőt vetekedett (szüdzéteó – közösen keres, kutat, kérdez, együtt megvitat, megbeszél, vitázik, vitatkozik) a görög zsidókkal. Azok pedig igyekeztek őt megölni.
Apcs 9:30 Megtudva azonban az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték őt Tárzusba.
3./ Mit csinált Saulus Jeruzsálemben?
a./ Tanított – beszélt (laleó). Ez inkább beszédet fejez ki, mint bibliai értelemben tanítást – de nem zárja ki azt sem.
b./ Parrésziadzomai – nagyon őszintén, nagyon nyíltan, nagyon szabadon, nagyon bátran beszélt.
c./ Vitázott, együtt érvelt, vitatkozott – szüdzéteó (közösen keres, kutat, kérdez, együtt megvitat, megbeszél, vitatkozik). Ez az, amit Damaszkuszban is tett.
--A megértett Igék dolgoznak itt.
--Az átélt tapasztalatok.
--Jézus megismerése, milyen Ő, milyennek ismerte meg Őt.
--Mindez lehet nagyon meggyőző – akár úgy, hogy együtt hozzák elő az érveket, akár úgy, hogy BESZÉLGETÉS van, és közben zajlik az érvelés.
--A VITA nem önmagában „kerülendő” – ha van értelme, ha megfelelő módon zajlik, ha „csak azok hallják”, akiknek ez jelentőségteljes és építő, akkor mehet. Saulus mindenképpen tette. Itt is, másutt is. (Amit a második missziói út során tett, Béreában, az is hasonló volt. Hallgatták, kérdezték, lehet, hogy voltak ellenvetéseik is, érvelhetett is – és megnyerte őket. Acs 17,10.) 🙂
--Amellett, hogy nagyon meggyőző volt ez az érvelés, szól az is, hogy akik nem akarták elfogadni, el akarták törölni Saulust a föld színéről. Mint Damaszkuszban.
--„Anaireó” – eltörlni, likvidálni, kivégezni, megsemmisíteni... ez volt a vágyuk.
4./ Mit tettek a testvérek?
a./ Megtudták (dicsőség az Úrnak, a források mindegy, a lényeg: cselekvésre ösztönözte őket).
b./ Elvitték – segítettek neki oda jutni – Cézáreába (ez már érintetlenebb város volt, nem olyan fenyegető, mint Jeruzsálem) és onnan tovább küldték biztonságos helyre: Tarzusba.
--Lehet, hogy időlegesen nincs „szem előtt” – attól még tud bizonyságot tenni.
--Vannak – lehetnek – idők, amikor háttérbe kell húzódni.
--A testvérek bölcsességére célszerű hallgatni. (Kivéve, ha az Úr kifejezetten – és tutira – mást mond. Akkor az a testvéreket is megnyeri majd, mint az Acs 21-ben Filepéknél.)
Apcs 9:31 A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békességük volt, épülve és járva az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vigasztalásában, sokasodtak.
1./ Összefoglalás 🙂
--Mint sok más helyen is az Apcselben. Ez a továbbvezetés összefoglalása is. Egy-egy nehezebb időszak leírása után történik.
--Az Evangélium előretörése és a gyülekezet békességes növekedése szempontjából: Acs 2,47., (Acs 5,10-11.), Acs 6,7 – Ige, Acs 9,31., (Acs 11,26.), Acs 12,24 – Ige, Acs 16,5. 🙂
--„Az Úr pedig minden napon szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (2,47.)
--Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lett a nép között; és egy akarattal mindnyájan a Salamon tornácában voltak. 13 Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalta őket. 14 Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.” (5,12-14.)
--„És az Isten Igéje növekedett. És sokasodott nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben. És a papok közül is nagy(on) sokan követték a hitet.” (6,7.)
--„A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békességük volt. Épülve és járva az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vigasztalásában, sokasodtak.” (9,31.)
--„És történt, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot. És a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.” (11,26.)
--„Az Istennek Igéje pedig növekedett és terjedt.” (12,24.)
--„A gyülekezetek azért erősödtek a hitben, és gyarapodtak számban naponként.” (16,5.)
2./ „Azért, alapvetően”... békességük volt.
a./ Volt miért vigasztalást kapni, de alapvetően a./ az Úr félelmében (a Neki való szív szerinti engedelmességben, az Őt tisztelő életben) és b./ és a Szentlélek vigasztalásában aa./ jártak és bb./ épültek.
--Vagyis volt NÖVEKEDÉS abban, ahogy az Urat megismerték.
--Volt szükség mindkettőre: az Úr félelmében való életre (és az ebben való növekedésre) és a Szentlélek vigasztalására (s az ebben való járásra és növekedésre) is. Más szóval: minden élethelyzet hordozza a NÖVEKEDÉS lehetőségét és szükségességét is.
--Még az üldözés, a kellemetlenségek elszenvedése is HORDOZZA a növekedés lehetőségét. És ezt az Ige itt világosan megragadja és elénk teszi. AKARJA, hogy mi is így járjunk és növekedjünk.
b./ NEM mindegy, hogyan értékeled a helyzetedet.
--Ennek megfelelően fogsz a jövődről gondolkodni, alapvetően az Úrral való kapcsolatodról is, de az emberekhez is így fogsz hozzáállni.
--Ebben, ahogy itt az Apcsel 9,31 összefoglalja a helyzetet, VAN egy fajta reménységgel és jó hozzáállással teli gondolkodásmód.
--Itt van benne, hogy „azért alapvetően békességük” volt – sokkal inkább, mintha egész területekre kiterjedő kollektív üldözés lett volna, vagy az emberek annyira meg lettek volna félemlítve, hogy egyáltalán nem akartak volna a gyülekezethez csatlakozni.
--„Ebenhaezer” – mindezidáig megsegített minket az Úr. Bár voltak veszteségeink, bár Saulus nagyon sok rosszat tett... de az Úr MÉGIS, mindvégig velünk volt, el nem hagyott bennünket és el nem távozott tőlünk. (1Sám 7,12.) 🙂
--Tudod, ez KINCS, amit nem győzünk tanulni – a./ másoktól, akik a reménységben előre jutottak (talán sok szenvedés miatt – Róma 5,1-5.) és b./ az Úr Jézustól, Aki a Reménység Ura! (Ő a mi reménységünk... 1Tim 1,1. Ő a dicsőségnek ama reménysége – Kol 1,26. Pál apostol Rómában – szóljak veletek... mert Izráelnek reménységéért vétettem körül e lánccal – Acs 28,20.)
„A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.” (Róma 15,13.) 🙂

Húúú! Ez jó volt, nagyon. Acs 9-ből Éneás meggyógyítása. Acs 9,32-35.
Csak négy vers, de mennyi minden van benne. 
Kezdtük a "szentekkel", ez nem is volt benne a jegyzetben, de egy gyors áttekintést kaptunk az Igéből arról, ahogy az Úr Jézus megszentel, és ahogy mi az Ő ajándékból kapott szentségében - szentsége szerint, szentségének erejével (Szentlelke erejével) - járunk most itt a hétköznapokban. Ha pedig elszúrnánk: 1Jn 1,9 - "Ha megvalljuk bűneinket, HŰ és IGAZ, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." 🙂
Utána lerögzítettük, hogy EZ a gyülekezet. A "szentek közössége", a szentek népe ezen a földön. Aki nem "életszerűtlenek", nem "elszakadtak", hanem akik hordják szívükben a mennyet, és így képviselik azt, bárhol járjanak is.
Utána, a felfedező bibliatanulmányozásunk - közös, Zoom-csoportos testvéreimmel végzett felfedezésünk - során megnéztük az un. újságírói kérdéseket:
KI, HOL, MIKOR, MILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT, MIT TETT, MILYEN KÖVETKEZMÉNNYEL (MI TÖRTÉNT), ÉS MÉG AMIT FEL LEHET KUTATNI... PL. MILYEN INDÍTÉKKAL, HOGYAN, stb.
Nos, ezeket végig is néztük.
S közben, amiket a jegyzetben leírtam, igyekeztem beleilleszteni.
A jegyzetet most itt megosztom - de előtte mondom, ha szeretnél a Zoom-ba bekapcsolódni (mi utána is együtt maradunk még kicsit, imádkozunk egymásért, örvendezünk egymással, szerte az országból, és Európa több országából), akkor keresd Szabó Erikát itt a FB-n, és a "Tanuljunk együtt igeverset minden nap" c. FB csoport útján... kérd a linket, és be tudsz kapcsolódni. (Hétfőnként tartjuk a bibliaiskolát, 17:30-tól, nyilvános közvetítéssel 19:00-ig, s utána még egy félórát, vagy többet, közösségben, Zoom-on, imádságban és sok bizonyságtétellel... Ez a közösség NINCS felekezethez kötve, és szeretet s elfogadás alapján működik, tisztelettel és örömmel.) 🙂
No, itt vannak a jegyzeteim:
Apcs 9:32 Történt pedig, hogy Péter, amikor mindnyájukat bejárta (dierhomai), lement (katerhomai) a Liddában lakozó szentekhez (hagiosz) is.
Apcs 9:33 Talált pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban feküdt, aki gutaütött (paralüó) volt.
Apcs 9:34 És mondta neki Péter: Éneás, gyógyítson (iaomai) meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal (euthetósz) felkelt (anisztémi).
Apcs 9:35 És látták őt mindnyájan, akik laktak Liddában és Sáronban, akik megtértek (episztrephó) az Úrhoz.
1./ A látogatók – összekötők, gondoskodók – szolgálata.
Az apostolok, mármint a 12 és a gyülekezet kiküldöttjei (aposztolosz ezt jelenti) járták a gyülekezeteket. Segítettek, tanítottak, amit láttak, az Úr elé vitték és iránymutatást adtak. (Amikor Titusnak ír az apostol, pontosan erről beszél vele. Tit 1,5.2,7-8. Az Acs-ben ezt olvassuk: „Visszatérve most, látogassuk meg a mi testvéreinket minden városban, melyben hirdettük az Úrnak Igéjét, hogyan vannak...” Acs 15,36.) 🙂
--A testvéreknek szükségük van biztatásra, tanításra és korrekcióra.
--A testvéreknek JÓ ÉRZÉS volt arra gondolni, hogy TUDNAK róluk, eljönnek hozzájuk, meghallgatják őket, imádkoznak értük és segítik az ő életüket (növekedésüket) is.
--Ez biztonságot is jelent, mert tudnak rólunk, imádkoznak értünk, és ha rossz irányba haladnánk, korrigálnak bennünket. Szeretnek minket. Jó érzés az elrejtettség... és ez, emberi szinten, emberi – gyülekezeti – kapcsolatok szintjén ezt is jelenti – NEM pedig „kiszolgáltatottságot” és szervezeti, vagy hatalmaskodási értelemben „hierarchikus” viszonyokat. Az igazi apostolságnak ILYEN hatása van. És ez jó érzéssel tölti el az embereket. (Persze a visszaélés, a hatalmaskodás, az elnyomás, a másik életének lenyomása és kibontakozni nem engedése pontosan az ELLENKEZŐJE ennek, s erről az Ige is ugyanígy vélekedik: 1Pét 5,1-5. Mint „presbitertárs” kéri az apostol, hogy a presbiterek örömmel legeltessék Istennek köztük levő nyáját – az Úréi a testvérek, nem az övéik – és ne rút nyerészkedési indítékból és ne is uralkodással. Ellenkezőleg: példaképei legyenek a nyájnak. Tehát, ez egy igazi „apostoli” hozzáállás, amiben a TÁRS-JELLEG, a JÓ keresése és munkálása dominál, és ő maga sem „hatalmaskodik”, nem „parancsolgat”, hanem iránymutatást ad és kérlel... saját maga is PÉLDÁT adva a jóra, a helyes hozzáállásra és megközelítésre. A „hatalommal” való „helyes élésre”. ) 🙂
2./ Földrajzi helyek.
Lidda.
--„Lüdda” – héber eredetű (lod) helyiségnév. Joppétól (Jaffától) kb. 15 km-re DK-re.
--Joppé Jónás városa volt, vagyis nem szülő- és lakóvárosa, (az Gát Héfer volt), hanem a hely, ahol hajóra szállt, menekülve az Úr küldetése elől. Kikötőváros. Jáfó,  héber eredetű földrajzi név, jelentése: szép – tengerparti város volt Judea tartományban.
Sárón.
--Szarón – héber eredetű földrajzi név, jelentése: sík terület. Sík vidék volt Cézárea és Joppé között.
Apcs 9:32 Történt pedig, hogy Péter, amikor mindnyájukat bejárta (dierhomai), lement (katerhomai) a Liddában lakozó szentekhez (hagiosz) is.
Apcs 9:33 Talált pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban feküdt, aki gutaütött (paralüó) volt.
Apcs 9:34 És mondta neki Péter: Éneás, gyógyítson (iaomai) meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal (euthetósz) felkelt (anisztémi).
Apcs 9:35 És látták őt mindnyájan, akik laktak Liddában és Sáronban, akik megtértek (episztrephó) az Úrhoz.
3./ A csoda.
Amikor valaki 8 éve paralitikus – megbénult – akkor izmai is elsorvadnak, a leggondosabb kezelés (gyógytorna) mellett is. Ha nem vigyáznak rá – nem forgatják rendszeresen – felfekvések is kialakulnak, amik fájdalmasak, fertőzést is okozhatnak, sőt, halált is. Éneást valószínűleg gondos kezekkel ápolták, szerették, így bírta ki 8 éven át.
--A csoda a gyógyulásban és a gyógyulás AZONNALI jellegében is meglátszott.
„Azonnal felkelt...”, ahogy Péter ezt mondta: Vesd meg magad az ágyadat... 🙂
--Amit 8 éven át nem tudott megtenni, most az övé lett. Áldás és gondoskodás az Úrtól. És csoda, ami letagadhatatlan volt.
--Ez nem orvosi ellátásból fakadó gyógyulás volt. Ez csoda volt, egyértelműen.
a./ Jöttek hozzá. Nézegették, tapogatták, hallgatták – és hittek. Akik még nem voltak megtérve, megtértek.
aa./ Mint annak idején Lázárhoz is, akit az Úr Jézus feltámasztott negyednapos halotti állapotából...
bb./ S ahogy a tömegek megkeresték, a főpapok eldöntötték, hogy még Lázárt is meg fogják ölni. Jn 12,9-11. „apokteinó” – végezni vele, elpusztítani, leszámolni...
cc./ Mint ahogy Damaszkuszban Saulussal is, és később ugyanígy Jeruzsálemben is. dd./ Pontosan, mint ahogy korábban ő is ezt akarta Istvánnal és mindenkivel aki az Úr Jézus nevét segítségül hívja...
ee./ Mert akik NEM akarták az Urat követni teljes szívükből, MEGÉREZTÉK, hogy a CSODA egy „aratási eszköz”, és ezt eltüntetni csak a gyilkosság útján gondolták megvalósíthatónak... hogy az ÉRVET – a TÉNYT – az emberek szeme elől eltüntessék...
ff./ Mert ez az ördög indítéka, aki embergyilkos volt kezdettől fogva – Jn 8,44.
gg./ Az elhallgattatás szándéka, a megsemmisítésé, amikor már NINCSENEK érvek, mert a CSODA nyilvánvaló... de, ha valaki NEM AKAR megtérni, keresni fogja, hogy valahogy eltüntesse ezt az érvet, hogy ne kelljen lelkiismeretfurdalással, önmagát elítélve élnie... inkább haljon meg a másik, és így a „tömegeket” is vissza lehet tartani attól, hogy „félre térjenek” és „befolyás alá kerüljenek”...
b./ Ha valaki KÉSZEN áll arra, hogy Istené lehessen az „utolsó szó”, és kész arra, hogy megtérjen, az egy ilyen CSODA hatása alatt sokkal könnyebben dönt...
aa./ Felismeri, hogy OTT az élő Isten, és hogy Ő egy CSELEKVŐ Isten, Akinek VAN akarata, és ezt az akaratot ÁT LEHET ÉLNI, és ennek LEHET engedni... s megtér.
Egész életére nézve, jövőjére nézve is.
Aki készen áll rá... a csoda, ilyen értelemben „aratási eszköz” (is – mert szükségletbetöltési „eszköz” is, és imameghallgatás). 🙂
c./ Aki ezt ÁTÉLI, az „maga is csoda” az emberek szemében, de mindenképpen TANÚBIZONYSÁG. (Acs 1,8.)
--Szólj és ne hallgass... – mondta az Úr Pál apostolnak Korintusban a nagy nyomás idején, mert „Neki sok népe van ebben a városban” – de ők CSAK akkor fognak megtérni, ha hallják az Igét, a bizonyságtételt.
--Tehát NE ADD MEG magadat annak, amit mások gúnnyal, megvetően, vagy épp fenyegetően mondanak. (Acs 18,9. Mint Ezékiás királynak sem szabadott megijednie Rabsaké és társai beszédétől, amit Asszíria királya, Szanhérib üzent neki – az Úr azt mondta: NE FÉLJ... Ézs 37-38. 2Kir 19 és környéke.) 🙂
Apcs 9:32 Történt pedig, hogy Péter, amikor mindnyájukat bejárta (dierhomai), lement (katerhomai) a Liddában lakozó szentekhez (hagiosz) is.
Apcs 9:33 Talált pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban feküdt, aki gutaütött (paralüó) volt.
Apcs 9:34 És mondta neki Péter: Éneás, gyógyítson (iaomai) meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal (euthetósz) felkelt (anisztémi).
Apcs 9:35 És látták őt mindnyájan, akik laktak Liddában és Sáronban, akik megtértek (episztrephó) az Úrhoz.
4./ Péter és a csoda... 🙂
a./ „Talált ott...” – mint amikor az Úr az Ékes kapunál megmutatta azt, aki kért tőlük alamizsnát.
--Ránézett, és utána szólt neki Jézus Krisztus nevében. (Az Úr megmutatta neki – vagyis: „bemutatta”, bemutatta a jövőt, a lépést, amit lehet tenni... hogy hogyan jött ez a mondat, hogy „nézz mireánk”, ott, az Ékes kapunál, nem tudjuk, ahogy Filepnél sem tudjuk, hogyan jött ez a kulcsmondat: „Vajon érted-e, amit olvasol?”.)
--A Szentlélek EGYÜTT, a mi megújított elménkkel, a mi Istennek odaadott életünkkel, személyiségünkkel, szól, ad, megjelenít, „behoz”, és így születnek meg ezek a csodák, ezek a „csoda-mondatok”. S ami még ebből lesz... gyógyulás, helyreállítás, továbblépés, kibontakozás. (Ez a csoda a mennyel való együttmunkálkodás, a „barátok” csodája, ahogy BEVON bennünket az Ő csodálatos megmentő tervébe, munkájába – Jn 15,14-16.) 🙂
b./ Mint amikor Pál Lisztrában, a második missziói úton az addig soha nem járó béna emberről „látta, hogy van hite, hogy meggyógyul...” – Acs 14,9.
--Így mondja: „atenidzó” – rá függesztette szemeit... ránézett nagyon erőteljesen. Belelátott... többet látott, mint amit az emberek láttak rajta. Az Úr nyitotta meg szemét, hogy lássa, mi van benne, hogy „van hite”, hogy meggyógyul. És ekkor kiáltott rá: „állj fel lábaidra egyenesen” – és felszökött és járt.
c./ Mint az Úr Jézus a Bethesda tavánál – „látta” ezt a 38 éve beteg embert, és amikor meghallotta, (megtudta), hogy mennyi idő óta van ott, akkor kérdezte meg: „Akarsz-e meggyógyulni?”.
--Az Úr a hallásunkat, a szemünket, a gondolatainkat IGÉNYBE veszi, és összekapcsolja a következő – mennyei – lépésekkel. Szereti az Övéit bevonni az Ő munkáiba. 🙂
d./ Szeretem Elízeust látni – Jerikó kútjánál... az olaj megszaporításánál... a fejsze víz felszínére való felhozatalánál... és Mózest is, Máránál: „az Úr mutatott neki egy fát”... 🙂
--Nyitottnak kell lennünk. Nem mi találjuk ki. Mi imádkozunk és készenlétben vagyunk. Vannak, akiket könnyebben tud használni, s vannak, akiket kevésbé. De törekszünk rá, hogy MINÉL INKÁBB tudjon igénybe venni. NE MONDD, hogy téged nem akar... 🙂
5./ Jézus volt a csoda mögött.
Mk 16,15-20. „Az Úr együtt munkálkodott velük... Az Igét követték a jelek és csodák.” 🙂
a./ Ma is?
Igen.
b./ Nem olvassuk, hogy „csak akkor” – igaz, Péter személyéhez kötve olvastuk ezt, de előtte egy prófétai cselekedetet Anániás is megtett az Úr indítására (Saulus visszanyerte látását és betelt Szentlélekkel). Szóval, ez NEM „csak” Péterhez kapcsolódott.
c./ Szeretjük olvasni, ahogy ezt az Úr MA IS végzi. Jó könyvekben látjuk. Isten csempésze. A legboldogabb emberek a földön. Corrie Ten Boom: Istennel mindenen át. Lester Sumrall: Kalandozásaim az Úrral. T.L. Osborne: A betegek meggyógyulnak. F.F.Bosworth: Krisztus a Gyógyító.
És még sok-sok könyvben, bizonyságtételben.
d./ Mi hajlamosak vagyunk elcsüggedni.
--Hajlamosak vagyunk
aa./ elfelejteni, amiket az Úr tett velünk, vagy általunk, és
bb./ hajlamosak vagyunk elfelejteni amiket olvastunk, vagy hallottunk másoktól. S belesüppedünk a „lehetetlenségbe” és a „megszokottba”, abba, amibe már „beletörődtek mások”, vagy mi magunk is „beletörődtünk”. (Ez a csodák ellentétel, elaltatója.)
cc./ Hajlamosak vagyunk rá... vagyis az ellenségünk megpróbálja, hogy feledjük el ezeket, amiket olvastunk, az Igében, jó könyvekben, és amit hallottunk másoktól, vagy magunk is átéltünk korábban... és azt tekintsük „természetesnek”, amit ő tesz... 🙂
--Az Ige is mondja: 2Pét 1,13: HITET élesztgetni kell – ébresztgetni, emlékeztetés által „diegeiró”, felébreszt, „hüpomnészisz”, emlékeztetés – hogy NE aludjon ki... 🙂
--„Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak nektek, hogy tusakodjatok (epagonidzomai – élethalál harc és tusa, mint a birkózásban, a harci cselekmények között) a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.” (Júd 1,3.) Ez a HIT már „egyszer már” a „szenteknek adatott” – most megint meg kell harcolni érte. Ez már ott, az első században is így volt, mennyivel inkább ma... 🙂
--„Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által.” (2Tim 1,6. anadzópüreómai – ismét megeleveníted a lángot, amit már kaptál... megfújod a parazsat, hogy lángra kapjon a fa, és lobogjon a tűz.) 🙂
Apcs 9:32 Történt pedig, hogy Péter, amikor mindnyájukat bejárta (dierhomai), lement (katerhomai) a Liddában lakozó szentekhez (hagiosz) is.
Apcs 9:33 Talált pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban feküdt, aki gutaütött (paralüó) volt.
Apcs 9:34 És mondta neki Péter: Éneás, gyógyítson (iaomai) meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal (euthetósz) felkelt (anisztémi).
Apcs 9:35 És látták őt mindnyájan, akik laktak Liddában és Sáronban, akik megtértek (episztrephó) az Úrhoz.
6./ Kérdezheted – hát Péternek nem kellett-e ébresztgetnie a hitét, vagy Pálnak, vagy az első idők apostolainak?
--De igen.
--Láttuk, hogy Péternek is meg kellett erősíteni a hitét és a hozzáállását – ami már nagyon elkényelmesedett „beállt” – megváltoztatni, az Acs 10-ben (mindjárt olvassuk majd, az Úr MI MINDENT megtett azért, hogy ez a HIT, ami „kezdetben a szenteknek adatott” ÉLŐ és bátor cselekvő legyen őbenne.. pedig mi úgy látjuk, hogy ők „kezdetben” voltak, a kezdeti „szentek” között... mégis kellett éleszteni a hitüket).
--Látjuk, hogy Pál is egy fajta „köszörűkő” volt, ami mellett „mások hite” is élesedhetett... Timotheusnak írja: „Mert nem félelemnek Lelkét adott nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelkét. Ne szégyeld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem az Ő foglyát – hanem együtt szenvedj (szügkakopatheó) az Evangéliumért Istennek hatalma szerint.” (2Tim 1,7-8.)
--A saját hitére nézve azt mondta: „ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam...” – tehát az ő hite is kihívások alatt volt, támadás alatt volt, MEG kellett TARTANIA... és ez harccal jár, meg-megújuló munkával az Úrtól.
(Ef 4,23. Róma 15,32. Róma 12,2. Jer sir 3,23. Ézs 40,31. Péld 3,8. Zsolt 104,30. Zsolt 103,5. 2Kir 5,14. Ezek a versek nem csak Pálról szólnak... de a megújulás ígéreteiről és szükségességéről, mindannyiunknak.) 🙂
7./ Van, aki azt mondja, hogy a „csoda-gerjesztette hit nem igazi” hit, az ilyen megtérés, „nem valóságos” megtérés, hanem csak „felkorbácsolt érzelmeknek” köszönhető.
a./ Itt, az Igében NEM olvasom ezt a korlátozást.
b./ Sőt, a Mk 16,15-20 ígéretében és beszámolójában sem.
c./ Igaz, az Úr Jézus a Jn 6-ban mondja az odasereglőknek, hogy „azért jöttetek, mert ettetek a kenyerekből”, s miközben odatárja eléjük a VALÓSÁGOT, az „élő kenyérről”, az Ő testéről... ők azt nem értik. S sokan meg is botránkoznak, sőt, még a tanítványai közül is egy csomóan „lelépnek”. A 12-t kérdezi: „Ti is el akartok menni?” S a válasz: „KIHEZ mehetnénk, örök életnek beszéde van Nálad, és mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus az Élő Istennek Fia.” (Jn 6,67-68.) 🙂
d./ Szóval, volt, hogy a „csodák” miatt jöttek az emberek, de a csodák kapcsán is VOLTAK, akik megtértek, és voltak, akik nem, csak felszínes követőkké lettek...
--„Rá akartak rohanni... (Mk 3,9-10 akiknek valami bajuk volt, érinteni akarták Őt... „haptomai” – érinteni ill. megragadni...) ruháját akarták megragadni... (Mt 14,36 – itt szépen kérték... Mk 6,56 – itt is kérték...)” – és közben voltak, akik „csak meggyógyultak”, és utána elhagyták Őt, s voltak, akik hűségesek maradtak... pl. a Magdalai Mária is, akiből hét démon ment ki az Úr Jézus hatalmával. Csodát élt át, és megmaradt (Mk 16,9. Lk 8,2.). Ilyen is volt és olyan is. 🙂
e./ Ezért NEM mondhatjuk, hogy „nem kellenek csodák” a megtéréshez – a CSODA az Úr Jézus VALÓSÁGOSSÁGÁRÓL beszél, LETAGADHATATLAN jelenlétéről, cselekvő szeretetéről. Ha valós, ha Tőle való csoda.
--Szóval, NE nézd le, és NE beszélj ellene, adj hálát, ha van csoda, és kérd, ha nincs, hogy legyen.

Tábitha feltámad. 🙂
Sok izgalmas témakört érintettünk, a végén azt is belevettem az összefoglalásba, amit Anna mondott a történetről a bibliaiskola előtt. Nagyon élveztem.
Itt vannak a jegyzeteim:
Apcs 9:36 Joppéban pedig volt egy nőtanítvány (mathétria – ffi tanítvány: mathétész), név szerint Tábitha, mely megmagyarázva (diherméneuó) Dorkásnak (dorkasz- dorkadosz... gazella, őz, zerge, [azaz zergének] mondatik: ez gazdag (plérész -esz) volt jó (agathosz) cselekedetekben (to ergon) és alamizsnákban (eleémószűné -ész), amelyeket osztogatott (poieó).
Apcs 9:37 Történt (ginomai) pedig azokban a napokban, hogy megbetegedve, meghalt. És miután megmosták (louó) őt, kiterítették (tithémi) a felházban.
Apcs 9:38 Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok meghallva, hogy Péter ott van, küldtek két férfit őhozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.
Apcs 9:39 Felkelvén azért Péter, elment azokkal. Mihelyt odaért, felvezették őt a felházba. És elébe álltak (parisztémi) neki az özvegyasszonyok (hé khéra -asz) mindnyájan sírva és mutogatva (epideiknűmi) a ruhákat (khitón) és öltözeteket (to himation -ou), amelyeket Dorkás csinált(poieó), míg velük együtt volt.
Apcs 9:40 Péter pedig mindenkit kiküldve (ekballó), térdre (to gonü -gonatosz) esve (tithémi) imádkozott (proszeükhomai). És a [holt] testhez (szoma) fordulva (episztrephó), mondta: Tábitha, kelj fel (anisztémi)! Az pedig felnyitotta (anoigó – csoda-megnyitás, ég, süket fül, vak szem) szemeit (ofthalmosz). És meglátva Pétert, felült (anakathidzó).
Apcs 9:41 És az kezét (hé kheir -osz) nyújtva (didómi) neki, felemelte (anisztémi) őt. És beszólítva (fóneó) a szenteket (hagiosz) és az özvegyasszonyokat (hé khéra -asz), eleikbe állította (parisztémi) őt elevenen (dzaó).
Apcs 9:42 És tudtára (gnósztosz-é-on) lett az egész (holosz) Joppénak. És sokan (poüsz, é, ü – sok, rengeteg, számos, bőséges) hittek az Úrban.
Apcs 9:43 És történt, hogy ő több (hikanosz-é-on) napig (hémera) maradt (menó) Joppéban egy Simon nevű tímárnál (para... ho bürszeusz -eósz).
1./ A gyülekezetről és a státusról.
Amiről sokan sok mindent mondanak... 🙂
a./ Voltak tanítványok és „nő-tanítványok” – vagyis, NEM volt különbség.
--A hölgyek is részt vehettek Isten munkájában. Az Úr Jézusnak teljesen „egyenrangú” követői voltak.
--Láttuk, hogy feltámadása után is női tanítványainak jelent meg először. (Ők voltak, akik tisztességet akartak tenni Neki, megkenni meghalt testét illatos kenetekkel.) Simán lehet, hogy „fel akarta őket emelni” – de lehet, hogy azért csupán, mert ők „keltek fel előbb” és mentek ki előbb a sírhoz. Bár, ha nagyon akarta volna, fel tudta volna serkenteni valamelyik tanítványát a 12 közül, hogy ő lehessen „az első”, de NEM AKARTA, hanem „hagyta”, hogy így történjen.
--P.J.Cho kapta meg válaszként, amikor kétségek közt hányódott, betegségében, nagyon nehéz gyülekezeti állapotában, kb. 3000 fővel, amikor a presbiterei elhárították maguktól a gondolatot, hogy segítségére legyenek azzal, hogy házicsoportokat hoznak létre, és így megosztják vele a vezetés és lelkigondozás terhét, szóval, ebben az állapotában az Úr győzte meg, hogy legyen bátor, és bízza bátran a házicsoportok vezetését asszonyokra.
--Ekkor kérdezte meg őt, ágyában fekve, Bibliatanulmányozásában – „Cho, ki szült meg engem?” Asszony – válaszolta Neki Cho. – „Kik voltak, akik a keresztem alatt VÉGIG ott voltak?” Asszonyok – Jánoson kívül – válaszolta megint Cho. „Kiknek jelentem meg először feltámadásom után?” – kérdezte ismét Cho-tól. Asszonyoknak.
--Az Úr meggyőzte őt, s a koreai társadalomban meg nem szokott módon, a gyülekezet asszonyaira bízva, elindultak az első sejt csoportok. S jól működtek, a végén milliós gyülekezeti létszámig jutottak el, s amikor már a férfiak is elismerték, hogy jól működik, és kezdték adni magukat, az asszonyok is megmaradtak ebben a felelősségteljes szolgálatban. Megtartotta őket.
b./ Az egyház történetében különböző vonulatok voltak ezzel kapcsolatban, de a Gal 3,26-29 (ill. a Kol 3,9-11.) eligazít bennünket.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27 Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. 28 Nincs zsidó, sem görög. Nincs szolga, sem szabad. Nincs férfi, sem nő. Mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. 29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök. (Gal 3,26-29.) 🙂
„Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkőztétek amaz óembert, az ő cselekedeteivel együtt. 10 És felöltöztétek amaz új [embert], amelynek újulása van Annak ábrázata (eikón – kép, képmás, hasonmás, hasonlóság) szerint való ismeretre (epignószisz – megértés, ismeret, megismerés, felismerés), Aki teremtette azt. 11 Ahol nincs többé görög és zsidó. Körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség. Idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.” (Kol 3,9-11.) 🙂
--Az örökség szempontjából – befogadottság, az ország polgársága szempontjából – teljesen egyenértékűség van.
--Fiak vagyunk mindannyian. A többi pedig másodlagos különbség. Pl. származás, életkor, nem, szabad vagy rabszolga státus... végzettség, iskolázottság, foglalkozás, családi állapot, stb.
--Ezek a korábban „fontosnak számító” különbségek olyanok – ahogy a 2Kor 5-ben mondja – amik „test szerint” (vagyis, amikor MÉG NEM voltunk újjászületve, ameddig még csak a „földi” tájékozódási szempontjaink voltak meg), szóval, AKKORIBAN „számítottak”.
--De most már ÚJ helyzetben vagyunk, (Kol 3,10 szerint „felöltöztük az új embert”), s ez KIHAT státusunkra is... 🙂
--Már van új állampolgárságunk, új megítélésünk, új státusunk: „Krisztus”, hiszen mi „Krisztusban vagyunk”. Most már MÁSKÉNT gondolkodunk magunkról és egymásról is. 🙂
„Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. 17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2Kor 5,16-17.) 🙂
c./ Természetesen vannak szempontok, amik ebben a „másodlagos” helyzetben érvényesülnek.
--Pl. ellentétben azzal, amit a mostani homo-, gender- és woke ideológia állít, a férfiak NEM szülnek, tehát ők SOHASEM lesznek a szó szoros értelmében édesanyák. A házasság egy férfi és egy nő között jön létre, szövetségként.
--Bár értékünkben egyenlőek vagyunk, és az örökség szempontjából – szemben az ebben a világban érvényesülővel – MÁS szabályok érvényesek, egyenértékűség van, mégis, SZEREPEINK tekintetében VANNAK különbségek.
„Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus. Az asszonynak feje pedig a férfiú. A Krisztusnak feje pedig az Isten.” (1Kor 11,3.) 🙂
--VAN felelősséghordozó, vezető, aki hordoz, aki gondoskodik, akinek alá vagyunk rendelve. Tehát, VAN, aki alá van rendelve, engedelmességgel tartozik, jóllehet – mint a férfi és a nő – egyenértékű... de szerepei tekintetében mégis, a hétköznapi működésben meg van egy fajta alárendeltség. (Nem félreértendő: itt nem leuralásról van szó, hiszen az Ef 5-ben az Ige nagyon világosan mondja, hogy a férfiaknak ÚGY kell szeretniük feleségüket, mint ahogy Jézus Krisztus szereti az Egyházát... más szóval egyáltalán nem uralkodniuk kell rajta, nem „vethetik maguk alá” őket, hanem „el kell szeretniük arra” őket, hogy „elfogadják” ezt a szerepkört, úgy, hogy közben örülnek, békességben vannak, és kibontakoznak a saját szerepkörükben... összetett, de nagyon szép összefüggés. Krisztus is így van az Atyával. S bennünket, mint Egyházat, benne egyenként mindannyiunkat, hölgyeket és férfiakat, ÍGY szeret és így hordozza értünk a felelősséget, a vezetés terhét.) 🙂
--VAN férj és van feleség, apa és anya, s tiszteletben kell tartanunk a hivatali méltóságot, a vezetői szerepkört, és mindazt, ami körülvesz bennünket. Ld. Pál apostolt az Acs 26-ban, milyen tisztelettel beszél országa vezetőivel. S amikor az Evangéliumról szól, egy ponton, nagy tisztelettel, de azt is hangsúlyozza, hogy ők is, mindannyian, EMBEREK, akik teremtmények egyformán, Isten előtt, és szükségük van a megváltásra, ami ebben az értelemben egyenértékűvé tesz bennünket Krisztusban... milyen finomság, bölcsesség, tisztelet és egyértelműség. 🙂
d./ Ebben a tekintetben nézzük meg, amit Pál apostol Korintusban mondott:
„A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nekik, hogy szóljanak. Hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja. 35 Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket. Mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.” (1Kor 14,34-35.) 🙂
aa./ Ez nagyon „radikálisnak” tűnik.
bb./ De, ha megértjük az egészet, ahogy ott, abban a gyülekezetben (is) történhettek a dolgok, megértjük, hogy EGYÁLTALÁN NEM az előző alapelvek „áthúzásával” mondta ki, amit itt mondott.
--Ez NEM jelentette azt, hogy az asszonyok amúgy egyenként ne prófétálhatnának, ne gyakorolhatnának szellemi ajándékokat, ne tehetnének bizonyságot úgy hölgyeknek mint férfiaknak, ne biztathatnának, ne inthetnének, ne magyarázhatnák az Igét, sőt, a vezetők tekintélye alatt ne „szolgálhatnának az Igével” (ami igehirdetést jelent) is, mint ahogy mindenki a vezetők tekintélye alatt teszi ezt... 🙂
--A „befedezettségről” szólt a kendővel kapcsolatos néhány sor is az Igében az 1Kor 11-ben, ahol ezt olvassuk: „Minden asszony pedig, aki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyíratott volna...” (1Kor 11,5.).
cc./ Anélkül, hogy most a „befedezettség” témakörét átvennénk – ami időben elvinne nagyon most bennünket – a tényeket nézzük meg: simán és kétség nélkül VOLTAK a gyülekezeti összejövetelen asszonyok, akik prófétáltak vagy mindenki jelenlétében, hangosan imádkoztak. Tehát ilyen értelemben NEM „hallgattak”. 🙂
--Ez teljesen NORMÁLIS volt. Amiről itt szó van, hogy „befedezettség alatt” tegyék ezt. S ennek is szellemi jelentősége volt, amire Pál apostol visszavezette ezt az útmutatást.
--Szóval, ha megtehették, hogy megszólaltak a gyülekezetben – s ezt itt, a 11.fejezetben olvassuk – akkor NEM jelentheti a 14. fejezetben az, hogy „hallgassanak” azt, hogy egyáltalán nem gyakorolhatnák a szellemi ajándékokat, vagy ne imádkozhatnának, ne prófétálhatnának a gyülekezetben. Hanem valami MÁST kell jelentsen. S ez sokkal hétköznapibb, mint gondolnánk.
--A zsidó hátterű közösségekben minden valószínűség szerint két sorban ültek a férfiak és nők, egymástól elválasztva, sőt, valószínűleg még függöny is volt köztük. S az „átkiabálások”, az egymáshoz való szólások zavarhatták az istentiszteletet, az igehirdetést, és így az apostolnak kellett e tekintetben rendet tennie. Az ellenvetésekre nézve – hogy „mi csak tanulni akarunk” – is választ adott: „otthon tegyék meg”.
dd./ Szerintem ilyen egyszerű ez a kép, s NEM olyan, mint amit levettek belőle később: „az asszonyok nem szólhatnak” – vagy, mint Erdélyben egyszer tapasztaltuk egy erősen törvénykező gyülekezetben: volt „női mikrofon” és volt „férfi mikrofon” is, és Annát leállították, amikor a „férfi mikrofonban” szólalt meg... meg amúgy is nadrágban volt... és ez betett az ottani testvéreknél. Bbrrr... ráadásul nem is tudtuk ezt, mert tiszteletben tartottuk volna. De azért nem volt hiábavaló ez sem, utána mennyei üzenet hangzott, felszabadító, mindezeknek a tapasztalatoknak alapján... hiszen meg voltunk hívva, hogy az Igével szolgáljunk. Volt módom utána megosztani az Igét... ezzel a témakörrel kapcsolatban is. 🙂
e./ Még az 1Tim 2,8-15 is belefér ebbe, ha helyesen értjük meg...
„A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjon, hanem legyen csendességben...” (1Tim 2,12.) 🙂
--Alapkiindulásként: egyenértékűség és szerepekben eltérő szerepviselkedések és szabályok.
--Itt arra kerül a hangsúly, ami a szerepekből, hölgyi vonásokból, megnyilvánulásokból kerülhet elő... előbb az önmaguk mértékkel való ékesítéséről, utóbb pedig a férfiakkal szembeni esetleges uralkodási lelkületről ami beszűrődhet a gyülekezeti közösségbe is, ha erre nem vigyáznak.
--De ugyanakkor TUDOM, hogy vannak elhívások, (Kathrin Kullmann) és maximálisan tiszteletben is tartom ezeket. Az indíték és a szellemi/lelki helyzet a meghatározó... (ha erről részletesebben kellene beszélni ilyesmiről esne szó.) 🙂
Acs 9:36 Joppéban pedig volt egy nőtanítvány (mathétria – ffi tanítvány: mathétész), név szerint Tábitha, mely megmagyarázva (diherméneuó) Dorkásnak (dorkasz- dorkadosz... gazella, őz, zerge, [azaz zergének] mondatik: ez gazdag (plérész -esz) volt jó (agathosz) cselekedetekben (to ergon) és alamizsnákban (eleémószűné -ész), amelyeket osztogatott (poieó).
Szóval, ott volt ez a „nő-tanítvány” – vagyis: testvérnő.
Neve: Tábita – Tabitha – arámi eredetű tulajdonnév, jelentése: gazella.
Lefordítva: Dorkász – ami görög eredetű tulajdonnév, jelentése: gazella, őz, zerge.
1./ Mit tudsz róla?
Azt, hogy „mindene az Úr volt”, és az Ő irgalmassága (Mík 6,8 – szerette az irgalmasságot... amit leginkább kell kívánni embernek, az irgalmasság az – Péld 19,22. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Mt 5,7.).
a./ Betöltötte a szívét, az életét ez, „gazdag volt jó cselekedetekben és adakozásban”.
Mit jelent, hogy „gazdag valaki valamiben”?
--Azt, hogy VAN neki, hogy BŐVÖLKÖDIK ebben, hogy NEM kell „kölcsönkérnie”, vagy „magyarázkodnia”, hanem elárasztja az, amiben gazdag.
--A „gazdag volt” a „plérész” kifejezéssel szerepel, ami azt jelenti, hogy „teli van valamivel”, megtelt valamivel, teljes, hiánytalan, egész. Más szóval: Dorkász élete teljes volt azzal, amit tett.
b./ Ha szereted az Urat, a te életed is teli lesz Ővele, az Ő tanításával, az Ő jelenlétével, az Ő indítékaival, az Ő irgalmasságával, az Ő cselekedeteivel, az Ő vezetésével, az Ő Igéjével... azzal, amit kapsz Őbelőle, és AMIRE HÍV téged.
2./ A „jó cselekedet” az „agathosz”, vagyis a jó, nemes, bátor, vitéz, kiváló, derék, becsületes, jóindulatú, jóakaratú cselekedeteket jelenti, és a „hasznos”, előnyös, kedvező, jótékony hatású (!) cselekedeteket.
--Ha a cselekedetet nézzük, az bizony „ergon”, vagyis „munka”.
--Amire Isten hív bennünket, hogy Vele együtt munkálkodjunk. (Jn 5,17 – az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom... Jn 4,34 – „Az én eledelem az, hogy Annak akaratát cselekedjem, Aki elküldött engem, és az ő dolgát (ergon – munka) elvégezzem.” (A mi Istenünk SZERET munkálkodni, és bennünket is behív az Ő munkájába...) 🙂
--Persze „kicsiben” kezdődik minden, és sokszor mások szemében „kicsinek” is néz ki, de SOHA NE NÉZD LE azt, amit az Úrnak teszel, vagy amit mások az Úrnak tesznek. Ő meg tudja sokasítani, és aki a kicsin hű, sokra bízatik. Tőle van a megsokasítás, Ő a meggazdagító Isten. 🙂
3./ Miben volt még gazdag Tábitha?
--Az alamizsnákban (eleémószüné) – ami nem „könyöradományt” jelent „filléres értelemben”, hanem részvétet, szánalmat, könyörületességet, irgalmasságot és ami ezekből FAKAD, a jótékony cselekedeteket, adakozást, adást.
--Erről a Krisztus Testében sokszor szégyenkező jelleggel beszélnek vagy nem beszélnek.
--Valóban „ne tudja a te jobb kezed, mit cselekszik a bal” – vagyis NE HIVALKODJ azzal, amit teszel – de:
a./ Cornelius százados is gazdag volt adományokban, és az Úr angyala eljött hozzá. NEM véletlenül írja le az Ige, hogy milyen adakozó életet élt.
b./ A kapernaumi százados, akinek szolgáját (fiát) gyógyította meg az Úr Jézus, is gazdag adakozó volt – nem úgy volt gazdag, hogy fölötte volt gazdagságban másoknak, ezt nem tudjuk, hanem úgy, hogy gazdagon adott... „még a zsinagógát is ő építtette” (Lk 7,5.) a zsidó közösség számára! Ezt ráadásul a zsidó vezetők mondták az Úr Jézusnak, kérve Őt, hogy ezt is „számítsa be” (vagyis vegye tekintetbe), amikor dönt arról, hogy eljön-e hozzá, hogy meggyógyítsa szolgáját. Szóval tudtak is róla és számon is tartották.
c./ Az Úr Jézus körül – Lk 8,1-4 – olyan hölgyek is jelen voltak rendszeresen, akik „vagyonukból szolgáltak” Neki, vagyis segítettek ellátni Őt és a tanítványokat. S ez sem volt szégyellni való. Tudatosan tették, felismerték a lehetőségeiket és megtették, ami rajtuk állt. S az Úr Jézus ÍGY, ilyen módon TUDTA végezni szolgálatát. („...vele a tizenkettő. 2 És némely asszonyok, akiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, aki Magdalénának neveztetik, akiből hét ördög ment ki. 3 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, akik az ő vagyonukból szolgáltak Neki.”
d./ Az Úr Jézus leült a Templom perselyével szemben, és figyelte, kik adnak, és még amit lehetett látni (Mk 12,41-44) – és így mutatott rá arra az idős, szegény, özvegyasszonyra, aki szintén jött, és bedobta, amije volt – két fillért. Ami anyagilag – mennyiségileg – nem volt sok, de a szív, mögötte, kiemelkedő volt. NEM a feleslegéből adott, hanem amije volt, odaadta. (Mennyire más ez a megközelítés, mint amikor a dél-afrikai konferencián hallottam, hogy ez az asszony „milyen sokat adott” mennyiségileg... nyilván, hogy ösztönözzék a hallgatókat a mennyiségi adakozásra...) 🙂
e./ A sunemita is így volt Elízeussal. Még építkezett is javára, hogy ott lehessen, elrejtőzhessen nála és megpihenhessen, amikor arra jár.
Szóval, ez az „adakozó szemléletmód”, ez az életvitel egyáltalán NEM idegen az Úr Jézustól!
--Ezt JÓ FELMÉRNI, hogy van-e lehetőséged erre, és érzed-e, hogy az Úr HÍV téged erre. S akkor tedd.
--Amúgy is tedd, amikor lehetőséged van rá, istentiszteleten, vagy másként is, a szükségben levők számára... de ha ezt kapod, TEDD, boldogan és visszatartás nélkül, „gazdagon”, mint Dorkász is tette.
--(Visszaemlékezem a walkman-re, amit kaptam, úgy sejtem, tudom, kitől, aki letette ezt a lakásunk ajtaja mellett, bal oldalra... és nagyon sokat számított ez nekem akkoriban. Vagy arra, hogy amikor valaki felmérte, Anna mennyit mosogat 5 éhes száj (plusz én) után, egy mosogatógéppel lepett meg bennünket – közvetve, hogy ne tudjuk, ki is ő... de mégis tudom. Hálás szívvel. És amikor Mironnak egy csellót kellett vennünk, ami milliós összeg volt, és én nem tudtam erre félretenni öt gyermek mellett, egyszer csak valaki telefonált, hogy menjek le a ház elé, ott áll autóval, és küldeményt hoz. Egy CD-tokot hozott, benne egy bibliaprogrammal és egy borítékot... vastagot. Amikor felvittem – megköszöntem, de mondta, hogy ő csak postás – (itt is gondolom, hogy tudom, kiről volt szó) – s megszámoltuk: egymillió forint volt benne. Meg tudtuk venni azt a csellót, amit Miron azóta is használt az Operett színházban. Amikor egy szerencsétlen helyzetben egy rossz autót vásároltam, egy testvér csak rákérdezett, mondta, ne legyen rá gondom, elkérte a kulcsot, elvitte magához, csinált vele valamit, szétszedte, eladta, vagy elvitte Romániába, és ott adta el, nem tudom, csak annyit, hogy „forgatta az árát”, és amikor már háromszor ott hagyott a Wartburgunk, pontosan szolgálati időben, és azt mondtam, hogy ennek vége, többé nem akadályoz meg, akkor szólt, hogy van egy autó, most hozták be Hollandiából, és vigyük a Wartburgot, ő kiegészíti a „nála levő pénzünkkel”, és kifizeti az autót, csak haza kell hozzuk. Még beleülni sem mertem... 13 éves Toyota Carina II volt, gyönyörű, édes, kitartott nálunk húsz éves koráig. Ilyen autót... a szintén 13 éves Wartburg helyett... és azt sem tudtuk meg, valójában mennyibe került... de használtuk, mert használnunk kellett, és az Úr ajándéka volt. Elmondhatatlanul sokat kaptunk így az Úr Jézustól – pl. az lakásunkat, amit még az ingatlan bumm előtt vettünk (foglalóztunk le), eladtuk a 75 nm-est 6 millióért, a 150 nm-est pedig 6,5 millióért megvettük, minden darab csótánnyal és szennyel, ami benne volt... s jöttek a testvérek, és ki-ki ott, ahol tudott segített, valaki az egész csempét és padlólapot, ami kellett, megvette nekünk, csak válasszuk ki... csoda és ajándék volt ez is. „Körülnézel a te hajlékodban, és semmiben nem látsz hiányt...” – s amikor hiányt láttunk néhány szobában, elmondhattam ezt az Úr Jézusnak, és segített. Nagyon sokszor TESTVÉREKEN, ilyen irgalmas, adakozó szívű tanítványokon keresztül!)
4./ Még azt is megláthatjuk később, hogy mi mindent adott – legalábbis, amik megmaradtak (az ennivalót biztosan megették, a tüzelőt elfűtötték) – ruhákat, amikre szükségük volt, amiket a megajándékozottak MEGBECSÜLTEK. (Hiszen ott mutogatták Péternek, amikor áthívták Joppéba.) 🙂
--Volt ezeknek jelentőségük Dorkász életfordulatában?
--Szerintem nagyon is volt... ezek az özvegyasszonyok, egyszerűen NEM akarták elfogadni, hogy jótevőjük most meghalt, és vége... egyszerűen HÁLÁSAK voltak, és más felől életük függött is tőle... 🙂
Apcs 9:36 Joppéban pedig volt egy nőtanítvány (mathétria – ffi tanítvány: mathétész), név szerint Tábitha, mely megmagyarázva (diherméneuó) Dorkásnak (dorkasz- dorkadosz... gazella, őz, zerge, [azaz zergének] mondatik: ez gazdag (plérész -esz) volt jó (agathosz) cselekedetekben (to ergon) és alamizsnákban (eleémószűné -ész), amelyeket osztogatott (poieó).
Apcs 9:37 Történt (ginomai) pedig azokban a napokban, hogy megbetegedve, meghalt. És miután megmosták (louó) őt, kiterítették (tithémi) a felházban.
Apcs 9:38 Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok meghallva, hogy Péter ott van, küldtek két férfit őhozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.
Apcs 9:39 Felkelvén azért Péter, elment azokkal. Mihelyt odaért, felvezették őt a felházba. És elébe álltak (parisztémi) neki az özvegyasszonyok (hé khéra -asz) mindnyájan sírva és mutogatva (epideiknűmi) a ruhákat (khitón) és öltözeteket (to himation -ou), amelyeket Dorkás csinált(poieó), míg velük együtt volt.
Apcs 9:40 Péter pedig mindenkit kiküldve (ekballó), térdre (to gonü -gonatosz) esve (tithémi) imádkozott (proszeükhomai). És a [holt] testhez (szoma) fordulva (episztrephó), mondta: Tábitha, kelj fel (anisztémi)! Az pedig felnyitotta (anoigó – csoda-megnyitás, ég, süket fül, vak szem) szemeit (ofthalmosz). És meglátva Pétert, felült (anakathidzó).
Apcs 9:41 És az kezét (hé kheir -osz) nyújtva (didómi) neki, felemelte (anisztémi) őt. És beszólítva (fóneó) a szenteket (hagiosz) és az özvegyasszonyokat (hé khéra -asz), eleikbe állította (parisztémi) őt elevenen (dzaó).
Apcs 9:42 És tudtára (gnósztosz-é-on) lett az egész (holosz) Joppénak. És sokan (poüsz, é, ü – sok, rengeteg, számos, bőséges) hittek az Úrban.
Apcs 9:43 És történt, hogy ő több (hikanosz-é-on) napig (hémera) maradt (menó) Joppéban egy Simon nevű tímárnál (para... ho bürszeusz -eósz).
1./ Ebben a korszakban – mint most is, Keleten, muszlimok közt – nagyon gyorsan temettek.
a./ A sunemita is, ahogy meghalt a fia, BEZÁRTA a felházba, és úgy ment el megkeresni Elízeust. (Miért zárta be? Nehogy eltemessék, míg távol jár.)
b./ Itt is, megmosták és „kiterítették”, előkészítették a temetésre, de GYORSAN elrohantak a küldöttek, (két férfi tanítvány) Péterhez, hogy jöjjön ízibe, mert sürgős az ügy. (15 km oda és 15 km vissza. Ha hajnalban indultak, estére meg is érkezhettek.)
c./ „Meghallották”, hogy Péter nem messze van, feltámadt a reménység – de mire is? Arra, hogy FEL fog támadni. Hogy Péter imádságára feltámasztja őt az Úr.
--Mi volt ez?
--Reménység – vagyis, jót vártak.
--Kérés – szükséghelyzet, amit feltártak, és várták, hogy az Úr Jézus elé teszi majd Péter, és megnyerik a választ.
--Hit – és várakozás – bizalom, hogy az Úr cselekszik, hogy Péter olyan kapcsolatban van az Úr Jézussal, hogy meg is fogja Tőle ezt kapni.
--„Mit veszíthetünk” – jellegű gondolkodás. Vagyis: ezt megtesszük, mert egyszerűen MEG KELL TEGYÜK, hogy ne maradjunk le arról, amit az Úr Jézus akar tenni, bár még nem tudjuk, mit fog tenni. De azt reméljük, várjuk, és abban bízunk, hogy csodát tesz majd. (Ilyen megközelítés is lehetett.)
d./ Figyelj! Bármelyikből lehet csoda.
--Mi nem vagyunk „tökéletesek”.
--Néha úgy vagyunk, mint a holdkóros fiú apukája: „Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek.” (Mk 9,24. – S az Úrnak „elég” volt ez a „hit” is. Amit az apuka amúgy lenézett magában. De közben megalázta magát, és a MEGFELELŐ HELYEN kérte, a „kegyelem királyi székéhez” járult...) 🙂
--De, ha nem adjuk fel, ha amit lehet, még megpróbálunk, LÁTHATUNK csodát... mert a mi Istenünk sokszor ERRE néz, aki „megtört szívű”...
„Mert így szól a magasságos és felséges, Aki örökké lakozik, és Akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ézs 57,15.) 🙂
2./ És Péter?
Eljött. Készséggel. Nem méricskélte, „mibe kerül ez neki”. És nem vizsgálgatta, „van-e rá hitem”, vagy „lesz-e elég hitem majd akkor”. Eljött – de miért?
a./ Mert hívták.
b./ Mert az Úr Jézus is elment mindenhová, ahova hívták.
c./ Mert szükséghelyzetben voltak.
d./ Mert megesett a szíve rajtuk. Könyörült rajtuk. Talán elmesélték, Tábitha milyen sokat segített az ottani testvéreken, és ez megindította, talán hatott a mennyei törvényszerűség is: „boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Mt 5,7.) 🙂
3./ Miből látta, hogy milyen ember volt Tábitha?
--A sok adományból, amit most felmutattak az özvegyasszonyok.
--Lehet, hogy élted során „kevésnek tűnik”, amit adtál, „elsikkad”, nem „gyűlik össze” látszólag – de mégis ÖSSZEADÓDIK, a mennyei értékítéletben nagyon sok lesz, ha TESZED, amire az Úr indít téged. Majd meglátod... te elfelejtheted, de az Úr nem felejti el... ahogy a „szentek imádságait” is összegyűjtötték és „kiegészítették” (némi mennyei tömjénnel) a Jel 8,3-4 szakaszban.
--Lehet, hogy nem is méred fel, mi mindent tettél – mint a „juhok” az ítéletben a Mt 25-ben. Adtak, amikor szükség volt rá, és nem tudták, hogy közben az Úr Jézusnak adtak... „éheztem, és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok...” – De, hát mikor láttuk, hogy éhes, vagy szomjas lettél volna? Amennyiben eggyel eme legkisebbek közül megtettétek, velem tettétek meg... 🙂
--Megmozdította Pétert is, amikor meglátta, mi mindent adott ez a tanítvány! ELÉ ÁLLTAK, és mutatták, sorra a ruhákat, amiket kaptak Dorkásztól.
Mit tett Péter?
Apcs 9:40 Péter pedig mindenkit kiküldve (ekballó), térdre (to gonü -gonatosz) esve (tithémi) imádkozott (proszeükhomai). És a [holt] testhez (szoma) fordulva (episztrephó), mondta: Tábitha, kelj fel (anisztémi)! Az pedig felnyitotta (anoigó – csoda-megnyitás, ég, süket fül, vak szem) szemeit (ofthalmosz). És meglátva Pétert, felült (anakathidzó).
Apcs 9:41 És az kezét (hé kheir -osz) nyújtva (didómi) neki, felemelte (anisztémi) őt. És beszólítva (fóneó) a szenteket (hagiosz) és az özvegyasszonyokat (hé khéra -asz), eleikbe állította (parisztémi) őt elevenen (dzaó).
Apcs 9:42 És tudtára (gnósztosz-é-on) lett az egész (holosz) Joppénak. És sokan (poüsz, é, ü – sok, rengeteg, számos, bőséges) hittek az Úrban.
Apcs 9:43 És történt, hogy ő több (hikanosz-é-on) napig (hémera) maradt (menó) Joppéban egy Simon nevű tímárnál (para... ho bürszeusz -eósz).
Mit tett?
1./ Kiküldött mindenkit.
--Ahogy az Úr Jézus Jairus házánál. Csak a kislány szüleit vette maga mellé és a három tanítványt. Mk 5,37.40. Mindenki mást kiküldött. 🙂
--Vagy, amikor az Úr Jézushoz hozták ezt a nehezen szóló siketet a Tízváros környékén: „Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az ujjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét. 34 És föltekintvén az égre, fohászkodott, és mondta neki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg. 35 És azonnal megnyilatkoztak annak fülei: és nyelvének kötele megoldódott, és helyesen beszélt.” (Mk 7,33-35.)
--Amikor a tömeg elkezdett összeverődni, akkor „felgyorsította” a folyamatot:
„Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!” (Mk 9,25.)
--Van jelentősége annak, hogy KIVEL imádkozol, KIVEL mész misszióba, KIVEL lelkigondozol együtt valakit, KIVEL hordod együtt az anyagi terheket másokért?
--Igen, van. Mert az EGY AKARAT előre viszi az imameghallgatást. A megosztás pedig visszavet. (Mt 18,19 – „Ismét, mondom nektek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.” Ámós 3,3 – járnak-e együtt, ha nem egyeztek meg egymással? Barnabás és Pál is elváltak, ahogy nem egyeztek meg... még jó, hogy később megbékéltek. Acs 15 vége.)
--Emel, ha olyanokkal dolgozol együtt, akik szintén hisznek. És visszahúz, ha nem hitben járóval mennél... Elízeus is bezárkózott és Illés is, amikor a halott gyermekkel volt dolga.
„És bement Elizeus a házba, és íme a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán. 33 És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak. 34 És az [ágyra] felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste. 35 Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.” (2Kir 4,32-35.)
„És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
  1Kir 17:18 Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
  1Kir 17:19 És monda neki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebléről, és felvivé a felházba, amelyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.
  1Kir 17:20 Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, akinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?
  1Kir 17:21 És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
  1Kir 17:22 És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
  1Kir 17:23 És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
  1Kir 17:24 És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.” (1Kir 17,17-24.) 🙂
2./ Térdre esve imádkozott.
--Teljesen ki volt szolgáltatva az Úrnak.
--Függött az Úrtól.
--Bevonta az Urat a helyzetbe.
--Őhozzá fordult, senki máshoz nem tudott.
3./ Végül a holttesthez fordult és szólt.
--Parancsolt.
--Mint a hegynek és a fának az Úr Jézus szava szerint.
„És Péter visszaemlékezvén, monda neki: Mester nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott.
  Márk 11:22 És Jézus felelvén, monda nekik: Legyen hitetek Istenben.
  Márk 11:23 Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz neki, amit mondott.
  Márk 11:24 Azért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen nektek.
  Márk 11:25 És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket.
  Márk 11:26 Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mk 11,21-26.) 🙂
--Van „értelme” olyan dolgokhoz szólni, amik nem tudnak hallani? Pl. itt a holt testhez? Vagy egy elgémberedett, érzéketlen kézhez? Vagy egy süket fülhöz? Vagy egy kapuhoz, hogy nyíljon ki?
--Az Ige azt mondja, hogy „még a pokol kapui sem vesznek rajtuk diadalmat”. (Mt 16,18.)
--Mózesnek ki kellett nyújtania a pálcát, ami a kezében volt – „válaszd ketté a tengert” – mondta neki az Úr. (2Móz 14.)
--A hegyen kellett állnia a pálcájával és emelnie a kezét, míg Józsué a völgyben harcolt. A kettő összefüggött. Áron és Húr kellett tartsák a kezeit, mert, ha leeresztette őket, Józsué vesztésre kezdett állni. (2Móz 17. Le kellett írni.)
Apcs 9:40 Péter pedig mindenkit kiküldve (ekballó), térdre (to gonü -gonatosz) esve (tithémi) imádkozott (proszeükhomai). És a [holt] testhez (szoma) fordulva (episztrephó), mondta: Tábitha, kelj fel (anisztémi)! Az pedig felnyitotta (anoigó – csoda-megnyitás, ég, süket fül, vak szem) szemeit (ofthalmosz). És meglátva Pétert, felült (anakathidzó).
Apcs 9:41 És az kezét (hé kheir -osz) nyújtva (didómi) neki, felemelte (anisztémi) őt. És beszólítva (fóneó) a szenteket (hagiosz) és az özvegyasszonyokat (hé khéra -asz), eleikbe állította (parisztémi) őt elevenen (dzaó).
Apcs 9:42 És tudtára (gnósztosz-é-on) lett az egész (holosz) Joppénak. És sokan (poüsz, é, ü – sok, rengeteg, számos, bőséges) hittek az Úrban.
Apcs 9:43 És történt, hogy ő több (hikanosz-é-on) napig (hémera) maradt (menó) Joppéban egy Simon nevű tímárnál (para... ho bürszeusz -eósz).
Mi történt?
MEGHALLOTTA a holt test és felült.
Lázár is meghallotta és kijött. (Jn 11.)
A tenger is észrevette, és kettévált.
Ez a szó NEM CSAK Péter szava volt, hanem az Úré is, egyúttal:
„Mert Ő szólt, és meglett, parancsolt és előállott” – Zsolt 33,9.
Így EGYIDEJŰLEG lehet Isten szava és ember szava, ha a forrásra vigyázunk – ügyelnünk kell rá, hogy JÖHESSEN az „édes” belőle... 🙂
„Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremtettek:
  Jak 3:10 Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!
  Jak 3:11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt?
  Jak 3:12 Avagy atyámfiai, teremhet-e a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.” (Jak 3,9-12.) 🙂
Mi lett a következmény?
Sokan hittek... 🙂
A csodáknak VAN jelentőségük. 🙂
Anna összefoglalása:
1./ Péter tudta, hogy kihez kell fordulni.
Tudta, hogy a haláleset nem végleges.
Tudta, hogy a győzelem Jézusé.
A halált legyőzte Jézus.
Volt szellemi tudása, ismerete. Ezért fizikai eseményt máshogy látta, szellemileg ítélte meg.
Azt is tudta, hogy a HIT ellensége a hitetlenség.
Ezért kiküldte az embereket.
Mert nagyon kevés embernek van olyan HITE, ami a teljes szellemi igazságban tud hinni.
Ő személyesen folyamodott Jézushoz.
Tudta, hogy KINEK HISZ, és tudta, hogy ha kér valamit, megkapja.
Áttöri a levegőeget és „lehúzza a mennyet erre a helyre”.
És ez meg is történt.
A legfontosabb, hogy mi is ebben a szellemi HITBEN járjunk.
Meg kell vizsgálni magunkat, hogy hol tartunk.
A hívők többsége nagyon az elején van ennek. Nagyon kevés HITTEL és ismerettel rendelkezik.
De akkor fog növekedni a HIT, ha van cselekedete.
Péter is cselekedett. Letérdelt, kiáltott és HITT, és hitt és kiáltott, míg meg nem történt, amit kért.
2./ Tábitha feltámadt.
Azért jött az Isten Fia, hogy örüljünk, hogy az ördög munkáit lerontsa, hogy örömünk teljes legyen. Teljes örömöt adott nekik, azzal, hogy visszaadta nekik Tábithát.
1Jn 3,8. És Jn 16,24.
Nézd meg, hogy hol tartasz, mit tennél ebben a helyzetben.
Nekem is fejlődnöm kell.
Nem baj, ha nem vagy ott. De ne nyugodj meg abban, hogy nem vagy ott.
Ki kell lépni a háromdimenziós hívő életből.
A komfortzónából. A láthatókra néző, minden kényelem, minden jó – jól érezzük magunkat és akkor minden rendben van. Ez nem így van.
Aki ilyen hittel rendelkezik, a tragédiák felett is járni tud. A problémák felett is járni tud.

APCSEL TANULMÁNYOZÁS – 10.
Apcs 10:1 Volt pedig Cézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados (centurio) az úgynevezett itáliai seregből.
  Apcs 10:2 Jámbor (euszebész) és istenfélő (phobeo Theo) egész házanépével (oikosz) együtt, aki sok alamizsnát (eleémoszüné) osztogatott (poieó) a népnek, és szüntelen (diapantosz) könyörgött (deomai) Istennek.
  Apcs 10:3 [Ez] látta látásban (horama-tosz) világosan (phanerósz), a napnak mintegy kilencedik órája (15:00) körül, hogy az Istennek angyala bement (eiszerhomai) őhozzá, és mondta neki: Kornélius!
  Apcs 10:4 Ő pedig szemeit reá függesztve (atenidzó) és megrémülve (emphobosz ginomai) mondta: Mi az, Uram? Az pedig mondta neki: A te könyörgéseid (proszeükhé) és alamizsnáid (eleémoszüné -ész) felmentek (anabainó) Isten elé (enópion) emlékezetnek (mnémoszünon) okáért.
  Apcs 10:5 Most azért küldj (pempó) Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, aki neveztetik Péternek;
  Apcs 10:6 Ő egy Simon [nevű] tímárnál (bürszerusz -eósz) van szálláson (xenidzó), akinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja (laleó) neked, mit kell (dei) cselekedned (poieó).
  Apcs 10:7 Amint pedig elment (aperhomai) az angyal, aki Kornéliussal beszélt (laleó), szólított (phóneó) kettőt az ő szolgái (oiketész) közül, és egy kegyes (euszebész) vitézt (sztratiótész) azok közül, akik rendelkezésére (proszkartereó) álltak.
  Apcs 10:8 És elmondva (exégeomai) nekik mindent, elküldte (aposztelló) őket Joppéba.
  Apcs 10:9 Másnap pedig, amíg azok mentek (hodoiporeó) és közeledtek (eggidzó) a városhoz, felment (anabainó) Péter a háznak felső (to dóma -tosz) részére imádkozni (proszeühomai) hat óra (12:00) tájban (peri).
  Apcs 10:10 Megéhezett azonban, és akart enni. Míg azonban azok ételt készítettek (paraszkeüadzó), szállt (epipiptó) őreá elragadtatás (hé extaszisz -eósz).
  Apcs 10:11 És látta (theóreó), hogy az ég megnyílt (anoigó) és leszállt (katabainó) őhozzá valami edény (to szkeuosz -usz), mint egy nagy lepedő (othoné), négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve (kathiémi) a földre (hé gé -ész).
  Apcs 10:12 Melyben voltak (hüparkhó) mindenféle földi négylábú állatok (tetrapousz,oun, Gen: tetrapodosz), vadak (to thérion -ou), csúszómászó állatok (ho herpeton -ou) és égi madarak (to peteinon -ou).
  Apcs 10:13 És szózat (hé phoné -ész) lett (ginomai) őhozzá: Kelj (anisztémi) fel Péter, öljed (thüó) és egyél (phag)!
  Apcs 10:14 Péter pedig mondta: Semmiképpen sem (médamósz), Uram, mert sohasem (oudepote) ettem semmi közönségeset (koinosz, é, on), vagy tisztátalant (akathartosz, on).
  Apcs 10:15 És ismét (palin) szózat (hé pohoné -ész) [lett] őhozzá másodszor (deuterosz, a, on) is: Amiket az Isten megtisztított (katharidzó), te (szü) ne (mé) mondd (koinoó) tisztátalanoknak (koinoó).
  Apcs 10:16 Ez (touto) pedig (de) három (trisz) ízben történt (ginomai), és ismét (pálin) felvitetett (analambanó) az edény (to szkeuosz -ousz) az égbe (ho ouranosz -ou).
  Apcs 10:17 Amint (hósz) pedig (de) Péter magában (en heauton) tűnődött (diaporeó), mi lehet az a látás (to horama -atosz), amelyet látott (eidó), íme (idou) a férfiak (ho anér, androsz), akiket Kornélius küldött (aposztelló), megtudakozva (dierótaó) a Simon házát (hé oikia -asz), odaérkeztek (ephisztémi) a kapuhoz (o pülón -ónosz).
  Apcs 10:18 És bekiáltva (phóneó) (meg)tudakolták (pünthanomai), vajon (ei) Simon, aki neveztetik (epikaleó) Péternek, ott (enthade) van-e szálláson (xenidzó)?
  Apcs 10:19 És amíg (de) Péter a látás (to horama -atosz) felől (peri) gondolkodott (enthümeomai), mondta (epó) neki (autosz -é, -o) a Lélek: Íme (idou) három (treisz, N: tria) férfiú (anér, androsz) keres (dzéteó) téged (sze).
  Apcs 10:20 Nosza (alla) kelj fel (anisztémi), eredj alá (katabainó), és minden kételkedés (diakrinó) nélkül (médeisz, médemia, méden) menj el (poreuomai) ővelük (szün) : mert (dioti) én küldtem (aposztelló) őket (autosz, -é, -o).
  Apcs 10:21 Alámenve (katabainó) azért Péter a férfiakhoz, akiket Kornélius küldött (aposztelló) őhozzá, mondta: Íme (idou), én vagyok, akit kerestek (dzéteó). Mi dolog (hé aitia -asz) az, amiért jöttetek (pareimi)?
  Apcs 10:22 Ők pedig mondták: Kornélius százados (hekatontarkhész), igaz (dikaiosz, a, on) és istenfélő (phobeó Theosz) férfiú, aki mellett a zsidók (joudaiosz, aia, aion) egész (holosz, -é, -on) népe (to ethnosz, -ousz) jó bizonyságot tesz (martüreó), szent angyal által (üpo) megintetett (krhématidzó), hogy hívasson (metapempó) téged (sze) házához, és halljon (akouó) tőled valami dolgokról (to rhéma -atosz).
  Apcs 10:23 Behívva (eiszkaleó) azért őket, szállására fogadta (xenidzó). Másnap (epaurion) pedig elment (exerhomai) Péter ővelük, és a joppébeli atyafiak (ho adelphosz) közül is némelyek együtt mentek (szünerkhomai) ővele.
  Apcs 10:24 És másnap (epaurion) eljutottak (eiszerkhomai) Cézáreába. Kornélius pedig várta (proszdokaó) őket, egybegyűjtve (szügkaleó) rokonait (szüggenész -esz) és jó (anagkaiosz, -a, -on) barátait (ho philosz -ou).
  Apcs 10:25 És történt, hogy amint (hósz) Péter bement (eiszerkhomai), Kornélius elébe (autosz, -é, -o) menve (szünantaó), lábaihoz borulva (piptó) imádta (proszküneó) [őt].
  Apcs 10:26 Péter azonban felemelte (egeiró) őt, mondva: Kelj fel (anisztémi). Én magam is (kagó) ember (ho antróposz, -ou) vagyok.
  Apcs 10:27 És beszélgetve (szünomileó) vele, belépett (eiszerkhomai), és talált (heuriszkó) sokakat egybegyűlve (szünerkhomai).
  Apcs 10:28 És mondta (phémi) nekik: Ti tudjátok (episztmai), hogy tilalmas (athemitosz -on) zsidó (joudaiosz, -aia, -aion) embernek (ho anér, androsz) más nemzetbelivel (allophülosz, -on) barátkozni (kollaó !), vagy hozzámenni (proszerkhomai). De nekem az Isten megmutatta (deiknüó, deiknümi), hogy senkit (médeisz, médemia, méden) se mondjak (legó) közönséges (koinosz, -é, -on), vagy tisztátalan (akathartosz, -on) embernek (ho antóposz, -ou).
  Apcs 10:29 Annak okáért ellentmondás nélkül (anantirrhétosz) el is jöttem(erkhomai), miután meghívattam (metapempó). Azt kérdem (pünthanomai) azért, mi okból (ho logosz, -ou) hívattatok (metapempó) engem?
  Apcs 10:30 És Kornélius mondta (phémi) : Negyednaptól (tetartosz, -é, -on) fogva (apo) mind ez óráig böjtöltem (nészteuó – émén), és kilenc órakor imádkoztam (proszeukhomai) az én házamban (ho oikosz, -ou). És íme (idou) egy férfiú (ho anér, androsz) állt meg (hisztémi) előttem (enópion mou) fényes (lamprosz, -a, -on) ruhában (hé eszthész, -étosz).
  Apcs 10:31 És mondta (phémi) : Kornélius, meghallgattatott (eiszakouó) a te imádságod (proszeukhé, -ész), és a te alamizsnáid (eleémoszüné, -ész) emlékezetbe (mnaomai) jutottak Isten előtt (enópion).
  Apcs 10:32 Küldj (pempó) el azért Joppéba, és hívasd (metakaleó) magadhoz Simont, aki Péternek neveztetik (epikaleó). Ez Simon tímár (ho bürszeusz, -eósz) házában van szálláson (xenidzó) a tenger mellett. Ő, miután eljön (paraginomai), szól (laleó) neked (szoi).
  Apcs 10:33 Azonnal (exautész) azért (oun) küldtem (pempó) hozzád (prosz sze). És te jól (kalósz) tetted poieó), hogy eljöttél (paraginomai). Most (nün) azért (oun) mi (hémeisz) mindnyájan (pasz, pasza, pan) az Isten előtt (enópion) állunk (pareimi), hogy meghallgassuk (akouó) mindazokat (pasz, pasza, pan), amiket Isten neked (szoi) parancsolt (prosztasszó).
  Apcs 10:34 Péter pedig megnyitva (anoigó) száját (to sztoma, -atosz), mondta (epo). Bizonnyal (epi hé aléteia, -asz) látom (katalambanó !), hogy nem (ou, ouk, oukh – eszti) személyválogató (proszópoléptész) az Isten.
  Apcs 10:35 Hanem minden nemzetben (ethnosz, -ousz) kedves (dektosz, é, on) Őelőtte, aki Őt féli (phobeó) és igazságot (hé dikaioszüné, -ész) cselekszik (ergadzomai).
  Apcs 10:36 Azt az Igét, amelyet elküldött (aposztelló) az Izrael fiainak, hirdetve (euaggelidzó) békességet (hé eiréné, -ész) a Jézus Krisztus által (Ő mindeneknek Ura).
  Apcs 10:37 Ti ismeritek (eidó) azt a dolgot (to rhéma, -atosz), amely lett (ginomai) az egész Júdeában, Galileától kezdve (arkhomai), az után a keresztség után, amelyet János prédikált (kérüsszó).
  Apcs 10:38 A názáreti Jézust, mint kente fel (khrió) Őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal (hé dünamisz, -eósz), Aki széjjeljárt (dierkhomai), jót téve (euergeteó) és meggyógyítva (iaomai) mindeneket, akik az ördög hatalma (katadünaszteuó) alatt voltak. Mert az Isten volt Ővele.
  Apcs 10:39 És mi (hémeisz) vagyunk (eszmen) bizonyságai (ho mártüsz, mártürosz) mindazoknak, amiket mind a zsidóknak tartományában (hé khóra, -asz), mind Jeruzsálemben cselekedett (poieó). Akit megöltek (anaireó), fára (to xülon, -ou) feszítve (kremannümi).
  Apcs 10:40 Ezt az Isten feltámasztotta (egeiró) harmadnapon, és megadta (didómi), hogy Ő megjelenjen nyilván (emphanész, -esz).
  Apcs 10:41 Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott (prokheirotoneó) bizonyságoknak (ho martüsz, martürosz), nekünk, akik együtt ettünk (szüneszthió) és együtt ittunk (szünpino) Ővele, miután feltámadt (anisztémi) halottaiból (ek nekrosz,-a,-on... ho nekrosz, -ou).
  Apcs 10:42 És megparancsolta (parangelló) nekünk, hogy hirdessük (kérüsszó) a népnek (ho kritész, -ou), és tegyünk bizonyságot (diamartüromai), hogy Ő az Istentől rendelt (oridzó) bírája élőknek és holtaknak.
  Apcs 10:43 Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek (hé hamartia,-asz) bocsánatát (hé apheszisz,-eósz) veszi (lambanó) az Ő neve által mindenki, aki hisz Őbenne.
  Apcs 10:44 Mikor még szólta (laleó) Péter ez Igéket (to rhéma,-atosz), leszállt (epipiptó) a Szent Lélek mindazokra, akik hallgatták e beszédet (ho logosz).
  Apcs 10:45 És elálmélkodtak (exisztémi) a zsidóságból való (hé peritomé,-ész) hívők (pisztosz,-é,-on), mindazok (hoszosz,-é,-on), akik Péterrel együtt mentek (szünerkhomai), hogy a pogányokra is kitöltetett ekkheó, ekkhünó) a Szent Lélek ajándéka (hé dórea,-asz).
  Apcs 10:46 Mert hallották, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják (megalünó) az Istent. Akkor felelt Péter:
  Apcs 10:47 Vajon eltilthatja-e (kólűó) valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, akik vették (lambanó) a Szent Lelket miképpen mi is?
  Apcs 10:48 És parancsolta (prosztasszó), hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérték (erótaó) őt, hogy maradjon (epimenó) náluk néhány napig.
I./ A történet végigolvasása.
II./ A történet felosztása:
A./ Cornelius és az angyal.
--Cornelius.
--Az angyal megjelenése.
--Engedelmesség – a megfelelő személyek kiküldése.
B./ Péter és Cornelius küldöttei.
--Péter és a látomás.
--A küldöttek megérkeznek és a találkozás Péterrel.
--Vendégség és út visszafelé.
C./ Másnap Corneliusnál.
--A megérkezés és megismerkedés.
--Igehirdetés a vendégek jelenlétében. 
--A Szentlélek leszáll és vízkeresztség. 
III./ Kit mi ragadott meg.
1./ IDŐZÍTÉS.
Olyan, mintha egy dokumentum filmet látnánk. Különböző helyszínekkel. Időzítéssel. És egyszerre – párhuzamosan – játszódó cselekményekkel. Nagyon valóságos. 
A mi Istenünk az időzítés – az előkészítés és kibontakoztatás – Istene. 
2./ A Szentlélek leszállása.
„Formabontó” – nem a dogmatikus elvárásoknak megfelelően következik be.
--Pogányokra.
--Mielőtt kimondták volna, hogy megtértek. 
--Vízkeresztség előtt. 
„Bátor” – mert fontosnak tartja, hogy továbblépés legyen, EHHEZ kellett ez a mennyei „formabontás” ... „innentől már ki tilthatja el ezeket, hogy megkeresztelkedjenek”... hm... attól kellett tartani, hogy lennének, akik „eltiltanák” a „pogányokat” attól, hogy megkeresztelkedjenek, illetve, hogy lennének, akik „eltiltanák pl. Pétert attól”, hogy megkeresztelje a pogányokat. Nos, ezt a gondolkodásmódot KEZELNI kellett a mennyből. 
--Hát, EZÉRT történt így, valószínűleg, ahogy történt. 
--Meg talán azért, mert ANNYIRA nyitottak, elfogadók és készségesek voltak ezek a megtérő pogányok, hogy egyszerűen JÖTT a Szentlélek, és betöltötte őket. S ez a zsidó hátterű tanítványok számára is „lecke” volt, illetve elgondolkodtató, és példa, amire lehetett hivatkozni ezután minden felé. :)
3./ Az Úr szereti Pétert minden akadályával együtt, és EGYÜTT munkálkodik vele... megmondja, MENJEN, Péter megy, és utána cselekszik. Immár a Lélek sodrásában. :)
IV./ Újságírói kérdések: 
A./ Ki
B./ Hol
C./ Mikor
D./ Mit tett
E./ Milyen következményekkel
F./ Ha tudjuk – milyen indítékkal
G./ Mi lett belőle
A./ A történet szereplői:
1./ Cornelius
2./ Angyal
3./ A kiküldöttek (két szolga és egy eüszebész katona)
4./ Péter
5./ Az Úr a háttérből – a látomás mögött, aki mutatja a képet és aki szól.
6./ A Szentlélek – aki szól Péternek. 
7./ Péter kísérői – névtelenül, hatan.
8./ A vendégek – névtelenül, sokan.
9./ A Szentlélek – aki leszáll. (Az Úr Jézus, Aki küldi.)

Áttekintés a szereplőkkel és eseményekkel kapcsolatban. A fő üzenet: a gondolkodásunk megújítása volt és az, hogyan dolgozik együtt az Ő tanítványaival (velünk) az Úr Jézus. 
Nos, a jegyzeteimet is megosztom, azzal, hogy NEM mindent vettünk át belőle (egyszerűen idő híján), illetve több mindent a személyes beszélgetésekben kibontottunk, ami NINCS benne a jegyzetekben. 
IV./ Újságírói kérdések: 
A./ Ki
B./ Hol
C./ Mikor
D./ Mit tett
E./ Milyen következményekkel
F./ Ha tudjuk – milyen indítékkal
G./ Mi lett belőle
A./ A történet szereplői:
1./ Cornelius
2./ Angyal
3./ A kiküldöttek (két szolga és egy eüszebész katona)
4./ Péter
5./ Az Úr a háttérből – a látomás mögött, aki mutatja a képet és aki szól.
6./ A Szentlélek – aki szól Péternek. 
7./ Péter kísérői – névtelenül, hatan.
8./ A vendégek – névtelenül, sokan.
9./ A Szentlélek – aki leszáll. (Az Úr Jézus, Aki küldi.)
1./ Cornelius: 
a./ Kornéliosz – Cornelius – latin eredetű tulajdonnév. Jelentése: szarvból való. 
--Istenfélő római centurió (százados) a júdeai Caesareában (Caesarea Maritima). Az itáliai légióhoz (cohors) tartozik. 
b./ Az itáliai (Italica) elnevezés arra utal, hogy az egységet eredetileg Itáliából toborozták, nem pedig a helyi (szíriai vagy júdeai) lakosság közül, mint a legtöbb segédcsapatot (auxilia). 
c./ Szerepük: Caesarea volt a római helytartó (prokurátor) székhelye, az itáliai cohors pedig a helytartó közvetlen védelmét, a rendfenntartást és az adók beszedését biztosította. 
--Az egység a tengerparti Caesareaban, (Caesarea Maritima) volt. 
--Ez a cohors kb. 5-600 fős segédcsapat (auxilia) lehetett – a görög kifejezés a szpeira, ami a légió alapegységeire (360 fős cohors ill. 120 fős manipulus) vonatkozik... és nem pedig egy teljes 5-6000 fős légió. 
--Caesarea Maritima ekkor Júdea római provinciájának közigazgatási központja és a helytartó székhelye volt, tehát stratégiai fontosságú katonai egységek állomásoztak ott. 
d./ Cornelius Istenfélő. Ez azt jelenti, hogy pogány származású, de Izráel Istenét kezdte el imádni, és elfordult a pogány bálványok imádatától. 
--Élete is ezt tükrözi, jelleme is, de imádságai, böjtölése és adakozása is erről beszélnek. 
--Tudjuk róla, hogy imádkozik, sőt, böjtöl is, és adakozik (mint tette ezt az előző fejezetben Dorkász, vagyis Tábitha, s a negyedikben Barnabás is – és még sokan, sokan úgy, hogy nincs megemlítve a nevük).
--Három napot böjtölt, s amikor elküldte a megbízható embereket Péterhez, még továbbra is böjtben maradt. Ezt mondja: „negyednaptól fogva mind ez óráig böjtöltem...”. 
Még néhány háttérinformáció: 
--A római százados (centurio) az 1. századi hadsereg gerincét alkotta. Nem csupán katonai vezető volt, hanem a Római Birodalom helyi „arca”, aki egyszerre képviselt végrehajtói hatalmat, rendfenntartást és közigazgatást.
Kornéliusz és társai helyzetét az alábbi tényezők határozták meg: 
--Vagyon és fizetés: Egy százados a közkatonák bérének legalább tizenötszörösét (évi 15 000 sestertiustól felfelé) kereste. Ez lehetővé tette számukra a jómódú életvitelt. Cornelius esetében a Biblia említi a „házanépét” és a hozzá beosztott katonákat, ami egyfajta magánszférát és személyzetet feltételez. 
--Tekintély: Bár nem tartoztak az arisztokráciához (ordo equester), a tartományokban ők voltak a legbefolyásosabb rómaiak, akikkel a helyi lakosság közvetlenül érintkezett. 
--Vezetés: Egy centuria (kb. 80–100 ember) közvetlen parancsnoka volt. Jelenlétük a csatatéren az első sorokban volt elvárt, így nagy személyes bátorságot követeltek tőlük. 
--Fegyelmezés: Jelvényük a vitis (szőlővessző-bot) volt, amellyel testi fenyítést is alkalmazhattak. Cornelius esetében éppen ezért hangsúlyos a jellemzése: a „szelíd” vagy „istenfélő” jelzők éles ellentétben álltak a századosokról alkotott általános képpel, akiket gyakran tartottak keménynek és könyörtelennek. 
--Helyzetük ebben a korban: Kényes egyensúly: Cézáreában, a római közigazgatás központjában állomásozva, a századosoknak fenn kellett tartaniuk a békét a zsidó lakosság és a pogány hatalom között. A századosok gyakran láttak el bírói feladatokat, felügyelték az adószedést vagy a közmunkákat. Ez megmagyarázza, miért volt Corneliusnak kiterjedt kapcsolatrendszere és miért tudott „jó hírnévnek örvendeni az egész zsidó nép körében”.
2./ Angyal:
a./ Összegyűjthetjük az Apcselből, hol mindenütt találkoztunk eddig az angyalokkal. 
--Jézus Krisztus mennybemenetelénél (1,10).
--Az ötödik fejezetben, ahol kiszabadítja (5,19) az apostolokat és megparancsolja, hogy hirdessék az üzenetet a templomban. Meg is teszik. 
--A nyolcadik fejezetben (8,26) angyal szól Filepnek, menjen a gázai útra. 
b./ Leírás nincs az angyalokról általában – két férfi fehér ruhában (1,10), akik szóltak is (érthetően és a jövővel kapcsolatban is). Kihozta az apostolokat (cselekedett) és szólt is, mit tegyenek (5,19). Öltözetéről nincs szó. 
--Az Acs 8-ban sincs róla szó, hogyan volt felöltözve. De szólt Filephez, induljon el Samáriából egy járatlan útra. 
--És itt: öltözetről eleinte úgy tűnik nincs szó, világos nappal jött, és megrémült tőle Cornelius. Úrnak szólítja, egyértelműen mennyei jelenség. De később, ahogy Cornelius Péter jelenlétében barátainak, ismerőseinek elmeséli, mit élt át, már említi, hogy fényes ruhában volt. (Acs 10,30.) Délután 3-kor szólt hozzá, miközben imádkozott. Ott állt meg mellette, és beszélt vele. 
--Értelmesen szól, mennyei dolgokról is (felmentek az Úr elé könyörgéseid és alamizsnáid, emlékeztető munkát végeznek), s tennivalóról is. Tudja a részleteket és el is mondja. Pontos térképet ad át és neveket. Utána egy ponton elment az angyal. Tehát BEJÖTT és utána ELMENT. :)
3./ Kiküldöttek
Akiket Cornelius „aposztelló”-val küldött ki – céllal. S elvégezték a feladatot a célkitűzésnek megfelelően.)
--Az istentelen követ bajba esik – a hűséges követ: gyógyulás. (Örömöt jelent, boldog leszel, ha ilyet küldesz. Péld 13,17.)
--Mint a havas hideg az aratásnak idején, olyan a hű követ azoknak, akik őt elbocsátják. Mert az ő urainak lelkét megvidámítja. (Péld 25,13.)
Bátraknak kellett lenniük és engedelmeskedniük kellett – emellett alázatosoknak is kellett lenniük. 
Nem mindegy, kivel egyezel meg, kire bízol feladatot. Ha nem hűséges, rághatod a körmödet, izgulhatsz, s még rosszabb a helyzet, mintha te magad oldanád meg, időráfordítással. Utólag, ha nem megfelelő követet küldtél, jó időbe telik majd kijavítani, amiket elrontott, ha ugyan ki tudod egyáltalán javítani. 
Az Ige bölcsen tanácsol, hogy jól válaszd ki, akikre feladatot bízol. 
4./ Péterről: 
Hol találkoztunk eddig vele? 
a./ Az Evangéliumokban. 
--Jól meg kellett fontolja, hogy az Úr Jézushoz szegődik. Amikor testvére, András Jánoshoz szegődött, találkozott az Úr Jézussal. Elment Vele szállására. Utána saját testvérével származott, odavitte az Úr Jézushoz. Az Úr megszólítja: Te Simon vagy, Jóna fia. Kéfásnak fogsz hívatni. (Jn 1,36-41-43.)
--Péter még nem döntött. De amikor az Úr Jézus a Galileai tenger mellett tanított, Pétert kérte, vegye be a hajójába. S utána megtörtént a nagy halfogás is. Péter pedig leborult az Úr Jézus előtt, „távozz, én bűnös ember vagyok” – mondta. De az Úr Jézus azt mondta neki: „Mostantól fogva embereket fogsz.” (Lk 5,10 – s innentől már követte Őt.)
--Ott volt a kiválasztott apostolok között – Mk 3,14.16. – akiket az Úr kiküldött Maga előtt – Mt 10,2. – miután felhatalmazta őket. 
--Péter mondta ki először: „Te vagy a Krisztus, az Élő Isten Fia.” (Mt 16,16.) S ezt megerősíti később is, amikor a kenyérszaporítást követően sokan elhagyják az Úr Jézust: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van Nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az Élő Isten Fia.” (Jn 6,68-69.)
--Ott volt a megdicsőülés hegyén, Jairus lányának feltámasztásánál, és a Gecsemánéban is a három között, akiket Maga mellé vett az Úr Jézus, hogy Vele virrasszanak. (Mk 9,2. Mk 5,37. Mt 26,37.) Vagyis a belső tanítványi körhöz tartozott. Amúgy láttuk, hogy sokszor megengedte magának, hogy „kioktassa” az Úr Jézust (pl. Lk 8,45 – Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod „ki az, aki érintett engem”? Mt 16,22 – Mentsen Isten, Uram. Nem eshetik meg ez Teveled.)
--A megtagadásra az Úr Jézus már az utolsó vacsora idején figyelmeztette őt (miután a lábmosásnál nem akarta engedni, hogy az Úr Jézus megmossa az ő lábait is – majd pedig kérte, hogy kezét, fejét is... Jn 13), és ez meg is történt háromszor, mielőtt a kakas kétszer szólt volna. Mk 14,30. Az Úr ránézett... Péter sírva fakadt. Lk 22,61. 
--A feltámadás után ő is látta az üres sírt, majd valamikor dél tájt megjelent neki személyesen az Úr Jézus, és végül, Galileában, a tó partján háromszor megkérdezte, jobban szeretsz-e (agapaó) engem ezeknél (mert, hogy korábban azt mondta az úr Jézusnak az utolsó vacsora alkalmával, hogy „ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem...” Mk 14,29.) S ő nem tudta kimondani (csak annyit, hogy fileó) míg végül az Úr Jézus is így kérdezte: fileó engem? S Péter elszomorodott, s mondta: „Uram, Te mindent tudsz. Te tudod, hogy én szeretlek (fileó – „csak fileóval”) téged... – de az Úr MÉGIS megbízta: „boszkó” az én bárányaimat. Őrizd – poimainó... irányítsd, fogd össze, igazgasd, törődj velük, viseld gondját az én juhaimnak (probaton). S harmadszor megint: „boszkó” és „probaton”. Jn 21,15-17. 
--Utána még szól a jövőről is – „más övez fel téged – s oda visz, ahová nem mennél el (ahová nem akarod)”. Jn 21,18. 
b./ Az Apcselben. 
--Már eddig is tudtunk róla, az elejétől fogva. Ott volt a felházban – 1,13 – és indítványozta, válasszanak tizenkettediket.  
-- Az Acs 2 „főszereplője”, ő volt, aki „előállt” a tizeneggyel. Ő volt a szóvivő. A bátor. Aki hirdette az Igét az ellenségek közepette. S akinek szavára megtértek – s lett a hívők száma 3000. 
--Az Acs 3-ban is, az Ékes kapuban is, majd utána az igehirdetésben is teljes bátorságban, rugalmasságban és tűzben látjuk. 
--A Szanhedrin előtt is, Jánossal együtt, meghatározó (Acs 4,8 – Szentlélekkel megtelve, bátran szólt és világosan)... ez az a kő, amelyet ti építők megvetettetek – mely lett a szegletnek fejévé. Acs 4,12. S amikor megparancsolták nekik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak Jézus nevében, ő volt, aki Jánossal együtt így szólt a legmagasabb rangú vezetők előtt: „vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre? Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk!” Acs 4,19-20. 
--Az Acs 5-ben Anániás és Szafira kapcsán is, meg a Főtanács előtt is, majd pedig utána, az egész misszióban meghatározó a szerepe. Árnyékára kihozzák a betegeket. Acs 5,15. Amikor számonkérik őt megint az apostolokkal együtt, hogy miért nem engedelmeskedtek a fegyelmezésnek, világosan, bátran és egyértelműen válaszol Péter, az apostolokkal együtt: Istennek kell inkább engedni, mint az embereknek. (Acs 5,29.) Átélték az első megveretést az Evangéliumért. 
--Acs 6-8-ig nem olvasunk róla, de amikor Samáriában megtérnek az emberek, az apostolok Pétert és Jánost küldték el oda, hozzájuk. Lementek, és imádkoztak értük, mert a Szentlélek még nem töltötte be őket. Így viszont leszállt. S itt olvassuk a Simon mágussal való összeütközést is. 
--Saulus megtérését követően, a 9-ben a fejezet második felében megint hangsúlyos: Éneás meggyógyulásában és Tábitha feltámadásában kulcsszerepe van. 
--S most – a 10. fejezetben – ott van Joppéban. 
c./ KELLETT egy személy, akivel tovább lehet lendíteni a missziót. Péter „jó lesz”, ha adja magát (reméljük), ha megérti (!) mi a következő lépés, s nem tudja visszatartani semmi (saját okossága, korábbi berögzöttségei) sem. EZÉRT látogatja meg őt az Úr ELŐRE, mielőtt Corneliustól megérkeznének a küldöttek... :)
5./ Az Úr a háttérből – mit tudsz Róla mondani? 
a./ Mi volt Neki a fontos? 
Milyen akadályokkal találta szemben Magát?
Hogyan lépett, hogyan oldotta meg ezeket? (2Pét 3,9 – nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem, hogy mindenki megtérésre jusson... 1Tim 2,4. Aki azt akarja (!) hogy minden ember üdvözüljön és az igazság megismerésére eljusson. Jn 3,16-18.) :)
b./ Fő célkitűzése: Mt 28,18-20 és Mk 16,15-20 – hogyan tudod megfogalmazni? (Ehhez igazodva: Acs 1,8. és 2Tim 2,1-2. Esetleg még: Acs 2,21. 2Kor 4,1-4. 5,17-21.) :)
c./ Az Úrnak általában nem olyan egyszerű... van világos célkitűzése, de meg kell rá nyernie az Övéit, és jó irányba kell vezesse őket. 
--Pl. Acs  13-ban meg kell nyerni az apostolokat, hogy küldjék ki Barnabást és Saulust, aki Pál is, missziói útra a pogányok felé. Megtették. 
--A 15 végén Barnabás és Pál elválnak egymástól Márk kapcsán. Az Úr most már mindkét irányt meg kell áldja. 
--Azután a tanácstalankodás idején Acs 16-ban, megint be kell avatkozzon. 
--És Korintusban is meg kell nyernie Pált: „szólj, és ne hallgass, mert nekem sok népem van ebben a városban”. 
De általában Ő győz... és jó lesz minden. 
Az egyháztörténelemben NEM MINDIG látjuk ezt így... most, pl. amikor az lmbt alapján több egyház is szétszakadt... hm. Nem egyszerű a téves irányokkal, berögzöttségekkel. 
6./ A Szentlélek
a./ Aki szól Péternek a látomás után. 
--Ő szólt Filepnek is az Acs 8-ban, „járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez”. S utána hagyta, hogy Filep saját maga fogalmazzon.
--Ugyanígy Péternek is – adott biztatást (TŐLE van itt a dolog) – de utána „hagyta Pétert” kibontakozni... amit eddig kapott, tanult, megértett, hadd dolgozzon. 
Szereti így végezni a munkáját.
b./ Aki leszállt a végén. 
Hm. Küldve volt – a Fiú tölti ki. (Acs 2,33. Akit Isten ad azoknak, akik Neki engednek: Acs 5,32
7./ A névtelenek:
a./ Akiket Cornelius kiküld (hűségesek, bátrak, engedelmesek, elvégzik a küldetésüket).
b./ Akiket Péter maga mellé vesz.
Tanúk lesznek. 
Tanácskozó társak is (ki tilthatná el a vizet azoktól, akik vették a Szentlelket, mint mi is). 
Védelmezők is a későbbiekben, Jeruzsálemben. 
c./ A vendégek. Megnyerik az üdvösséget, a Szentlelket, és munkatársakká lesznek. 
IV./ Újságírói kérdések folytatása.
 

Először az Az Apcsel 10 történeti jellegéről és hitelességéről beszéltünk: 
A./ A történelemben, a „felvilágosodás korszakától kezdve” szokássá vált a megkérdőjelezés és a bizonyítékok követelése. Nagyon sok NEM HÍVŐ ember is emögé a barrikád mögé próbál meg elrejtőzni: „Ki tudhatja?” Vagy: „Honnan tudjam, hogy nem mese az egész?”.
B./ Az Apcsel egésze történeti jellegű, ez a 10. fejezet is az. 
--Nem filozófiai eszmefuttatás.
--Nem tanmese jellegű.
--Nem legenda-szerű. 
--Hanem leellenőrizhető tények és események felsorolása és rögzítése, történeti jelleggel, időrendbe állítva. 
C./ Mi támasztja ezt alá? 
--Időben van elhelyezve. (Nem csak úgy „lóg a levegőben”. A 9. fejezet előtte beleilleszkedik a sorba, azt megelőzően a damaszkuszi úttal, és a 11. fejezet pontosan ráépül erre.)
--Térben, fizikai környezetben játszódik, ami viszont leellenőrizhető. Régészeti leletek, feltárások is alátámasztják hitelességét – legalábbis a fizikai, földrajzi környezet leellenőrizhetőségét. De az említett „Pilátus-kő” is bizonyíték, immár személyre nézve is. A városok, amiket említ, ma is megtalálhatók. A létesítményeik (pl. a Cézáreai színház, amit ma is használnak szabadtéri előadásokhoz, a Hippodrom és az Aquaduct, egyértelműen bizonyítják a római kori központi jelleget. 
--Értelmes, összeszedett gondolatok a beszédekben, célkitűzések, kommunikációk. 
--A személyek is nagyon megragadható, világos karakterek: TANÚK, valóságosak.
--Az Evangélium útja e fejezet után más irányt vett. Történetileg visszakövethető. 
Ezután megnéztük a helyszíneket, az időzítést és még sok izgalmas területet és a történet jelentőségét is. 
A jegyzeteim:
IV./ Újságírói kérdések folytatása. (Az első kérdést: "Ki" - már a múltkori találkozáskor megbeszéltük, ez volt az "A./ pont" alatt.) 🙂
Folytatás:
B./ Hol?
Két fő helyszínt említ ez a történet. 
Cézáreát, ahol Cornelius százados szolgált, és Joppét, ahol Péter tartózkodott ebben az időben.
Caesarea Maritima (vagy Cezárea) az ókori Júdea egyik legfontosabb városa, politikai központja és technológiai csodája volt a Földközi-tenger partján.
1. Elhelyezkedése. A város a mai Izrael területén, a Földközi-tenger partján fekszik, nagyjából félúton Tel-Aviv és Haifa között. Stratégiai ponton épült, ahol korábban egy föníciai állomás, a Sztratón tornya állt. 
2. Története. Alapítás: Nagy Heródes zsidó király építtette újjá i. e. 25 és 13 (vagy 10) között, és pártfogója, Augustus császár tiszteletére nevezte el. Római korszak: I. sz. 6-tól a római helytartók (például Pontius Pilatus) székhelye lett. Bizánci és későbbi korok: A kereszténység egyik korai központjává vált (itt élt Euszebiosz egyháztörténész). Később arab, majd keresztes fennhatóság alá került, mígnem a mamelukok 1265-ben elpusztították. 
3. Jelentősége. Kereskedelmi és katonai központ: Heródes egy hatalmas, mesterséges kikötőt (Sebastos) építtetett, amely korának egyik legmodernebb mérnöki teljesítménye volt.
Politikai székhely: Júdea provincia tényleges fővárosaként szolgált, itt állomásozott a római katonaság (köztük az itáliai sereg is). Itt tartották fogva Pál apostolt is kétéves fogsága alatt. 
4. Főbb építészeti látnivalók: Színház: Ma is használt szabadtéri színpad. Hippodrom: Hatalmas kocsiversenypálya a tengerparton. Aquadukt (Vízvezeték): A Kármel-hegy forrásaiból szállította a vizet a városba.
Pilátus-kő: Egy feliratos kőtábla, amely régészetileg igazolta Pontius Pilatus történelmi létét. 1961 júniusában találták meg Caesareaban, az egykori római színház területén végzett ásatásokban. Az olasz régészcsoportot Antonio Forva vezette, a konkrét felfedezés pedig Maria Teresa Fortuna Canivet nevéhez fűződik. A mészkőtömböt nem eredeti helyén, hanem másodlagos felhasználásban találták meg: a 4. században egy lépcsőfoknak építették be a színház egyik részén. JELENTŐSÉGE: Ez az első és eddigi egyetlen kortárs latin felirat, amely megnevezi Pilátust. Korábban csak irodalmi forrásokból (pl. Biblia, Josephus Flavius, Tacitus) ismerték a nevét, így a lelet döntő bizonyíték lett a létezésére a szkeptikusokkal szemben.
Joppé – Jaffa. 
Joppé (mai nevén Jaffa) az ókori Júdea legfontosabb kikötővárosa volt, ahol Péter apostol tartózkodott, amikor Cornelius százados követei rátaláltak.
Elhelyezkedése: A Földközi-tenger partján fekszik, egy körülbelül 35 méter magas sziklás dombon, Jeruzsálemtől nagyjából 55 km-re északnyugatra.
Neve: Az ókori görög és latin forrásokban Joppé néven szerepel (jelentése: „szép” vagy „gyönyörű”). Héber neve Jáfó, arabul Jaffa. 
Története: Ókor: A világ egyik legrégebbi kikötővárosa, már a második évezredben (i. e.) létezett. Fontos állomása volt a tengerparti kereskedelmi útvonalaknak. Innen indult útnak Jónás próféta, amikor megpróbált elmenekülni Isten küldetése elől. Ezen a kikötőn keresztül érkeztek a Libanonból küldött cédrusfák Salamon templomának építéséhez. Péter apostol itt gyógyította meg (vagyis az Úr Jézus, általa) Éneást, támasztotta fel Tábithát (Dorkászt). 
A 1. században Joppé (a mai Jaffa/Tel-Aviv) és Cézárea Maritima (a mai Caesarea) közötti távolság körülbelül 30–35 római mérföld volt, ami modern mértékegységben nagyjából 45–56 kilométernek felel meg. A két város a Földközi-tenger partvidékén feküdt, és a római korban kulcsfontosságú tengerparti útvonal kötötte össze őket. Távolság: A források szerint a két város között mintegy 30-35 mérföld volt a távolság, és a korabeli utazók (például Péter) általában két nap alatt tették meg ezt az utat gyalogosan, gyakran a köztes településeken, mint például Antipatriszban szállva meg. Az út jellege: A Joppé és Cézárea közötti út a parti síkságon (Saron-síkság) haladt észak-déli irányban. Ez az útvonal a nagy Via Maris (tengerparti út) része volt, amely Egyiptomot kötötte össze Szíriával és Mezopotámiával. A rómaiak ezt az utat karbantartották, mivel stratégiai jelentősége volt a császári közigazgatás számára. Környezet: Az 1. században ez az út a tengerparti dűnék és a mocsaras területek közötti sávban futott, összekötve a régi kikötővárost, Joppét az új, Heródes által épített római adminisztrációs központtal, Cézáreával.
C./ Mikor?
Péter apostol és Cornelius százados találkozása a bibliai kronológia és a történelmi adatok alapján az i. sz. 30-as évek végére vagy a 40-es évek legelejére (körülbelül i. sz. 37–41 közé) tehető. A legfontosabb forrásunk pontosan az Apcsel 10, ami részletes beszámolót ad. De a következő adatokhoz is köthetjük ezt az eseményt, belehelyezve a történelmi kontextusba: 
Az „itáliai” ezred: Cornelius az „itáliainak nevezett zászlóalj” (cohors Italica) századosa volt. Történelmi feljegyzések megerősítik, hogy létezett egy Cohors II Italica Civium Romanorum Voluntariorum nevű egység, amely Szíriában és Júdeában állomásozott a Krisztus utáni első század közepén.
Heródes Agrippa uralkodása: Az esemény nem sokkal megelőzi I. Heródes Agrippa júdeai királyságának (i. sz. 41–44) megszilárdulását. Az Apcsel 12 már Agrippa üldözéseiről és Péter fogságáról ír, ami után Cézáreába távozik, tehát a Corneliussal való találkozásnak ezt megelőzően kellett történnie.
Pál apostol megtérése: A történet kronológiailag Pál megtérése (kb. i. sz. 33–36) után, de az első missziói útja (kb. i. sz. 46–48) előtt helyezkedik el a bibliai beszámolóban.
D./ Mit tett
Ezt átláttuk – Cornelius: imádkozott, böjtölt, amikor az angyal megszólította, elküldött Péterhez, összegyűjtötte ismerőseit, köszöntötte Pétert, és figyelt arra, amit hallott... majd HITT (megtért), és újjászületett, s utána betelt Szentlélekkel. 
Péter figyelt, hallgatott az Úrra. Meglepődött, eleinte nem értette, amit látomásban kapott, de nyitott volt, és ezért lehetett küldeni, be lehetett vonni a mennyei tervbe, és ez áldás volt neki is, a másik hat testvérnek is, Corneliusnak és egész háza népének, sőt, ismerőseinek is. S később, valószínűleg még sok más pogány hátterű embernek, sőt talán a zsidók közül is sokaknak. 
Péter hirdette az Igét. 
Ez nagyon izgalmas volt, hiszen mi is vagyunk sokszor ilyen helyzetben – vagy lehetünk, ha készek vagyunk ezt elfogadni, sőt, ha kérjük az Úrtól. 
Nem mindenki bátor, hogy tegye, de a megfelelő csatornát, a megfelelő kommunikációt mindenki megtalálhatja, ha nyitott az Úr vezetésére. 
Pl. édesanyám nehezen beszélt rokonok, ismerősök között. Meg-megpróbálta, de úgy érezte, kudarcot vall. Nem tudott világosan, szépen és egyértelműen beszélni az Úr Jézusról, a megtéréséről, s arról, mi az Úr Jézus terve az ő számukra. 
Ezzel szemben nagyon jól tudott levelet írni. Hosszan, gazdagon, szeretettel, megértéssel, őszintén, mennyei üzenettel – sok-sok levelet írt. Hosszú, sok oldalas leveleket, szép kézírással (talán később még géppel is), s elküldte a rokonoknak. Akik megtértek haláluk előtt, megtérésükben óriási jelentősége volt ezeknek a leveleknek, édesanyám kedvességének, és imádságainak. Akik még élnek, mindannyian visszaemlékeznek rá, és külön kiemelik a leveleit. Szerintem ezek a levelek máig dolgoznak – mint az imádságai is. 
E./ Milyen következményekkel
1./ Cornelius így született újonnan – ismerőseivel, háznépével együtt.
Eddig odafordult Izráel Istenéhez, ószövetségi módon megtért – a bálványokat elhagyta – és életvitelét is engedte, hogy Isten Igéje (az igehirdetés és a környezete példája) átalakítsa. 
De újjászületni és Szentlélekkel betelni – s utána megkeresztelkedni – csak azért vált lehetségessé a számára, mert hallgatott az Úr szavára (az angyali szóra) és engedett Neki, s elküldött Péterért. 
2./ Péter így értette meg a mennyei szabadságot, hogy a pogányok is örökös társak. 
--Nem csak Pál értette meg ezt – pl. a Galáciai levélben ill. az Efézusi levélben (Ef 3,6. és Gal 3,13-14. 3,26-29.) – hanem Péter is, méghozzá a Galáciai levél 2. részében említett Antiochiai látogatás előtt (ahol Pálnak szemtől-szemben ellene kellett állnia a pogányoktól elhúzódó viselkedése miatt). 
a./ Itt van Pál megértése:
Ef 3:1 Ezért [vagyok] én, Pál, a Krisztusnak foglya ti értetek, a pogányokért;
  Ef 3:2 Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nekem adott a ti érdeketekben;
  Ef 3:3 Hogy [tudniillik] kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, aszerint, amint az előbb megírám röviden,
  Ef 3:4 Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől;
  Ef 3:5 Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által:
  Ef 3:6 Hogy [tudniillik] a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által.
  Ef 3:7 Amelynek szolgájává lettem az Isten ama kegyelmének ajándékából, mely adatott nekem az Ő hatalmának munkája szerint.
Gal 3:26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.
  Gal 3:27 Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.
  Gal 3:28 Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
  Gal 3:29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.
b./ Péter pedig itt, a látomás által világos megértésre jutott. 
aa./ Az Úr Jézus adta neki a látomást. 
--Honnan tudom? (Miért gondolom ezt?) A beszélgetésből, amit az Úr Jézussal folytatott... „Semmiképpen sem, Uram...” (Acs 10,14.) – az Úr Jézussal szoktak így beszélni az Újszövetségben. 
--Saulus is így beszélt Vele... „Kicsoda vagy, Uram? ... Uram, mit akarsz, hogy cselekedjek?” (Acs 9,5-6.) 
--Anániás is így szólt az Úrhoz, amikor látomásban néven szólította őt: „Imhol vagyok, Uram! ... Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől... akik a Te nevedet segítségül hívják...” (Acs 9,10.13-14.)
bb./ Utána pedig a Szentlélek szólt hozzá, hogy jönnek, keresni fogják őt, és bátran menjen el ezzel a három emberrel, mert Ő KÜLDTE őket. (Tehát a Szentlélek vastagon benne volt Cornelius angyali találkozásában s a megbízatásban.)
cc./ Amikor megérkeztek a küldöttek:
--Kikérdezte és meghallgatta őket.
--Szállására fogadta őket. (Vendéglátás.)
--Utána pedig elment velük Cézáreába. Bátran, bár maga mellé véve hat tanút (Acs 11,12.) – ó, milyen „elővigyázatos” volt... hiszen, amikor számon kérték később, Jeruzsálemben, és amikor vitáztak vele (diakrinó) a zsidó háttérről megtért testvérek, akik nem kapták még meg ez a világos vezetést és megértést – TUDOTT HIVATKOZNI arra, hogy ezek a TANÚK is ott voltak vele. 
3./ Így a jeruzsálemi többi testvér, a zsidó háttérről megtért tanítványok is MEGKAPHATTÁK ugyanezt a világosságot (ha akarták és ha nyitottak voltak erre), és az Evangélium bátran és szabadon tovább terjedhetett a pogány hátterű emberek között. 
a./ Ez egy paradigmaváltást hozott a szemléletmódban. 
--Bár az Úr Jézus nem hagyott kétséget afelől, hogy SZÉLES e világra el kellett vinni az Evangéliumot, „minden teremtéshez (teremtményhez”, vagyis minden néphez (Mt 28,18-20 és Mk 16,15-20)... 🙂
--De az emberi szűklátókörűség, az emberi megszokások és berögzöttségek miatt, a vallási háttérből (szocializációból és a környezet elvárási rendszeréből) fakadó gondolkodási keretek és fékek miatt ezt KIEJTETTÉK gondolkodásukból. 
--Az Úr elvitte az Evangéliumot a samáriabeliekhez. Leszállt a Szentlélek is. Tudatosan imádkoztak ezért. 
--De közben eltelt néhány év – és megint jött a bezárulás, az értetlenség. 
Volt elég gondjuk a saját gyülekezetükkel, a saját kultúrális közegükkel (a zsidósággal, és a prozelitákkal, akik még talán veszélyesebbek is voltak, mint „neofiták”, újhitűek, újsütetűek, „új seprő jól seper” alapon), kinek kellett még egy újabb konfliktus, hogy a pogányok között hirdessék a megmentés üzenetét. 
Meg amúgy is, ki gondolt erre, amikor saját közegükben is „jól megvoltak”, illetve itt is üldöztetésnek voltak kitéve. 
--Szóval, lezárultak a szemek, bezárultak a fülek, a gondolkodási keretek erősekké váltak és elképzelhetetlenné vált számukra az, amiről eredetileg az Úr Jézus beszélt: „a föld végső határáig” (Acs 1,8.). 
A Szentléleknek kellett ezt a bezáruló keretet lerobbantania róluk. 
Meg is tudta tenni, mert azért Péter mégis készséges volt, ha vonakodott is kissé. 
Meg lehetett győzni. 
b./ Ma is ez a helyzet. 
Az Úr újra és újra akarja szélesíteni a gondolkodási kereteinket. 
Akarja adni az új látást, a bátor kilépést, továbblépést, szélesítést. 
Mi hajlamosak lehetünk arra, hogy a megszokott keretekhez szabjuk elgondolásainkat, terveinket, elképzeléseinket – de az Úr szereti kitágítani ezeket. 
Pl. az Isten csempésze c. könyvben olvasod, ahogy az Úr Andrew testvérnek fokozatosan bontja ki tervét, hogy a Vasfüggöny mögé eljuttassa a Bibliákat és evangéliumi írásokat. Csodálatos szélesítés és kibontakoztatás. 
Pl. David Wilkerson is így megy át egy látás-szélesítésen, az 1950-es években, amikor a New Yorkban élő sodródó gang-ekhez viszi el a Szentlélek. Hogyan jön létre a megmentő misszió... a Kés és kereszt c. könyvben olvasod. 
Pl. John Wesley is eljutott arra – miután minden anglikán templom bezárult előtte, mert nem akarták beengedni a nyilvánvaló, világosan meghirdetett, erőteljes evangéliumot – hogy az utcákon, a bányák előtti tereken, és magánházakban hirdesse az Igét. Pedig jólnevelt és konzervatív angol emberhez méltó módon ettől viszolygott. De az Úr átvitte a látásszélesítésen. 
Pl. Palánta az 1990-es, majd a 2000-es és a további években: 
1./ 1989-ben kinyíltak a kapuk. Voltak felkészített gyermekmisszionáriusaink. 1991-ben elindultunk az iskolai bibliai csoportok felé. A kapcsolatok kinyíltak eleinte a belső kerületek felé, itt Bp-n... 6-7-8. kerületek iskolái.
2./ Jött a Karácsony. Mi lenne, ha műsort tartanánk nekik, evangéliummal. Bohóc darabbal, koncerttel, üzenettel? De mire jönnek el? S jött a lehetőség – ajándékozzuk meg őket. Olyasmivel, ami ÉRTÉKET jelent számukra, szüleik, tanáraik számára is.
3./ Lettek Samaritánus ajándékaink a Hajnalcsillag Alapítvány útján, Nyári Jenő segítségével... jöttek is az Almássy térre, és más művelődési házakba az iskolákból komplett alsó tagozatok, örömmel. 
4./ De az ajándékok kifogytak – vagyis számunkra elfogytak (úgy kb. három év alatt) – és így kevésbé jöttek a gyerekek (kevésbé hozták a tanárok őket)... váltani kellett. 
Mi kellett, hogy menjünk a gyerekekhez. De mivel, hogyan? 
Így jött létre a bábmisszió. Eleinte Budapesten, Békésen és Nyíregyházán. 
5./ Amikor maximalizáltuk az erőinket, és így is korlátok közt maradtunk, elindult egy látás kapcsán az OBM – Országjáró Bábmisszió. Szerte az országban, sőt, a határokon túl is, a Trianon előtti ország területein. Erdélyben, Délvidéken, majd később Kárpátalján, Felvidéken. 
6./ Azután rájöttünk, hogy a bibliai csoportok gyermekei felnövekszenek, felsőben már kevésbé kapcsolódnak be a bibliai csoportokba – hogyan tovább? 
Így született meg a Boldogságkeresők program. A Timotheus Társaság FÉK programja kapcsán, annak megismerésével bontakozott ki, és lépett önálló útra. (A FÉK nevet nem használhattuk, erre megkértek bennünket, ezért lett Boldogságkeresők program.)
7./ Közben 1995-től elkezdtük a beiratkozás alkalmát is felhasználni – Mondd ki a dzsungel királya c. ajándék kazetták ajándékozásával. 5000 db-val indultunk. Majd következő évtől létrejött – megszületett – a Tavaszi kirándulás, 6000 db-val, majd 10.000 és 12.000 darabbal, s így tovább, évről-évre a beiratkozó kicsik számára. Bp, Békés, Nyíregyháza, majd egyre több helyen. Megszületett hozzá a foglalkoztató füzet, majd idővel az iskolákba kiküldött csomagokban a pedagógusok is kaptak ajándék könyveket – az Ó utcás testvérek (áldott Vohman Péter) segítségével. Százezres mennyiségben az évek során. 
8./ Idővel a bábelőadásokhoz is megszülettek a hanganyagok, és hozzá a Palánta Posták, amikkel szintén megajándékoztuk az elért gyermekeket – speciálisan minden bábdarabhoz, a hozzá illő anyaggal. Sőt, a pedagógusok is kaptak ajándék könyveket a gyerekek ajándékai mellett (amiket velük is megosztottunk).ú
9./ Eleinte adtunk hangkazettát, majd, ahogy a váltás megtörtént CD-ket, utána pedig rá kellett álljunk az internetes elérésre, honlapot hoztunk létre, YT csatornát, és ott helyeztük el a hanganyagokat, s immár a bábelőadások filmfelvételeit is – ezt pedig QR-kód segítségével helyeztük el az ajándék kiadványokon, kiadványok lapjain. Így született meg a HANGZÓ MAGAZIN... 🙂
10./ 2018-tól már az Ovisok is kaptak ballagó ajándékot – hiszen felismertük, hogy az iskolák sok helyen nem fogadják el a Tavaszi kirándulást – az Ovik nyitottabbak voltak. Az „Állatkerti séta” c. csoda-kiadványt (immár hangzó magazint) 60ezres mennyiségben kapják, azóta is, évről-évre... ugyanazok a gyerekek is, akik a Tavaszi kirándulást megkapják, de még sokkal többen is, akik azt nem kapják meg az iskolai zártság miatt. 
11./ 2022-től pedig a Lárkisz király ajándék is megszületett – képregény, animációs film, hozzá honlap-háttér, beszélgetős videókkal és feladatokkal... 60, majd 50 ezres példányszámban az ötödikesek és nyolcadikosok számára. 
12./ Most pedig a Jónás könyve van születőben – a hatodikosok számára. 
13./ Közben megkaptuk a lehetőséget, hogy Képes Bibliákkal érjük el a gyerekeket – több, mint félmillió példány juthatott el már az elmúlt négy-öt évben hozzájuk – és jut el idén is. 
14./ A Boldogságkeresők program pedig regisztrációt kapott, és most már az iskolák keresnek bennünket – csak győzzük elérni őket. 
c./ A gondolkodási kereteinket újra és újra egyre inkább szélesíti a mi mennyei Urunk, akarja, hogy most, itt, ebben a csodálatos időablakban elérjük a gyerekeket, olyan mértékben, amiben korábban talán sohasem... az Evangéliummal, tiszta üzenettel, a megtérés és újjászületés lehetőségével. 
d./ Mindannyian, egyen-egyenként, saját SZEMÉLYES életünkben is így vagyunk! 
Nézd meg, ki az, kik azok, akiknek:
a./ Továbbadhatod az evangéliumot
b./ Akiket építhetsz, mint megtérteket
c./ Ha ehhez segítség kell, Erika segít, (Budapesten János, keddenként) az Élet Jézus Krisztussal c. füzetsorozat a tanítványképzésben segítségedre lesz, csak át kell venned vele, és tovább tudod majd adni te is, és megerősödnek melletted a megtértek. 
d./ Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak arra, hogy ismerőseidet, barátaidat összehívd, vagy egyenként elérd... hogyan tudod őket meghívni, mire hívod meg, hogyan tudsz átváltani az Igére, a bizonyságtételre... ez MESTERSÉG, de a Szentlélekkel együtt történik – NEM lehetetlen... 🙂
F./ Ha tudjuk – milyen indítékkal
Milyen indítékkal? 
Cornelius? Akiket megbízott? Az Úr Jézus és a Szentlélek Péter mellett? Péter, saját maga? Cornelius ismerősei? 
Gondold végig, mit vihetsz el belőle – nyitottság, készség, bátorság, engedelmesség, HIT-gyakorlás, HIT általi szólás, a következtetések nyitott levonása (vajon kiknél lehetett ez fontos... Péter... és a hat társa). 
Együttműködés a Szentlélekkel. 
G./ Mi lett belőle
Már megnéztük – az evangélium tovább terjedése. 
Megértés. 
Az Úr Jézus megmentő tervének felismerése és betöltése.

Ameddig nem szakadt félbe, nagyon klassz volt, "hiánypótló" üzenetű, az alázat, a tekintély, az egység, az "akkori" és a mostani egyházi működéssel kapcsolatban. Igazán izgalmas volt. 
--Péterre is nagyszerű "rátekintést" nyertünk, személyére, üzenetére, példakép-jellegére, szolgálatára, elhívására és eljárási módjaira. Bátorító volt. 
--S megláttuk a vallásos megközelítések korlátozó, fékező, bezáró szemléletmódját és azt, hogy mennyire át tudnak vinni a számonkérő, elváró viselkedési módba. 
--De itt, valahol félbeszakadt. Folyt. köv - ha az Úr megsegít és élünk. 🙂
Jegyzeteim:
Apcs 11:1 Meghallották (akouó) azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették (dekhomai) az Istennek beszédét (ho logosz -ou).
Az ember sok mindent hall.
Van, aki kifejezetten kíváncsi. Van, akihez „hivatalból” jutnak el a hírek. Van, akit egyszerűen csak „tájékoztatnak”, de bárhogy is, mindenképpen KELL valamit kezdened a hírekkel. 
És kezdesz is. 
--Van, amin felháborodsz.
--Van, amit nyugtázol, és megnyugszol benne.
--Van, ami kérdéssel vagy bizonytalansággal tölt el. 
De akárhogy, a hírek valamit kiváltanak benned. 
Mit hallottak a Jeruzsálemben lakó testvérek és az apostolok?
1./ Azt, hogy a „pogányok” befogadták az Igét. 
2./ Azt, hogy Péter és társai „bementek” a pogányokhoz, sőt, együtt is ettek velük. 
Vajon melyik lesz számodra meghatározó? 
Mivel mit kezdesz? 
Békességben megvárod, hogy meglásd, megértsd, amit Isten akar tenni, vagy „kiakadsz” és „számonkérésre váltasz”?
Nézzük, mi történt itt az első század meghatározó keresztény köreiben... 🙂
Apcs 11:1 Meghallották (akouó) azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették (dekhomai) az Istennek beszédét (ho logosz -ou).
1./ „Bevették – befogadták” az Igét.
Dekhomai – befogad, elfogad, fogad, vesz, átvesz, magához vesz, fölvesz, elfogad, tudomásul vesz, helyesel, felfog, megért, szívesen lát, magára vállal.
--Széles és gazdag jelentésű kifejezés. 
--Ha ezt mind összerakod az Igével kapcsolatban, akkor egy olyan KÉSZSÉGES és odaadó hozzáállást látsz, aminek kapcsán az Ige bejut a szívbe, s bent, munkát tud végezni: mert SZÍVESEN FOGADJÁK.
2./ Ez, hogy „az apostolok és a Júdeában levő testvérek” egy „magasra felemelt minőségről” beszél. Az ottani értékítélet meghatározza az egész kereszténység jövőjét. Ha ők meg vannak győzve valamiről, akkor az „jó”, de, ha onnan kétkedés, vagy neheztelés jön, akkor ez „elbizonytalanítja” a dolgokat. 
--A Júdeában élő testvérek és az apostolok olyan tekintélyt jelentettek a többiek szemében, ami „biztosította” a „kereszténység egységét”. Amire ők „igent” mondtak, az mindenhol átment, s amire nemet, az megállította a folyamatokat. 
a./ Az emberek szeretik a „tekintély-adta biztonságot”. Abban a korban legalábbis így volt. 
--Bár minden korban vannak lázadó, megkérdőjelező megközelítések, de a tekintéy segíti az „egységes” és biztonságos cselekvést. (A mai világunk ennek ellene mondani látszik – de, ha közelről megnézzük a dolgokat, még a „legnagyobb lázadók” is megkeresik maguknak a „tekintélyt”, akihez igazítani tudják gondolataikat... legyen az pl. Trockij, vagy CheGuevara, vagy Fidel. Lehet, hogy lázadásukban „minden tekintélyt” kimozdítanak a helyükből, de SAJÁT KÖREIKBEN ők is megtalálják a tekintélyt, akihez tudnak igazodni... ha másban nem, akkor abban, hogy a „leginkább lázadót” követik.)
--Az Egyházban is ott volt ez – az egyháztörténelem évszázadaiban ugyanígy megjelent. 
--Az első időszakban Jeruzsálem, majd felsorakozott hozzá Antiochia, Efézus, majd Alexandria és Róma. 
--Végül Róma és Konstantinápoly közt jutott törésre a tekintély-kérdés, Róma győzelmével (az oszmán törökök közrejátszása mentén – Konstantinápoly elfoglalásával, amit azóta is Isztambulnak hívnak). 
--Később, a reformáció után Wittemberg és Genf közt később pedig még több tekintélyi központ közt oszlott meg az elfogadás, sok esetben teológiákra (mint egy-egy helyen működő intézményekre) irányuló szemekkel. 
--Ma pedig főként személyekhez kapcsolódik a „protestáns” illetve a „szabadegyházi” világban. Róma pedig még mindig középpontban van a katolikus gondolkodásban. 
b./ Szóval, ha a tekintélyi központban „meghallják”, mi történt, miben vettünk részt, mit képviselünk, KULCSKÉRDÉS lesz, hogy fognak hozzáállni. Ez nem csak a mi „személyes megítélésünket” fogja érinteni, hanem a „további folyamatokat” – mi mehet tovább a megkezdett pályán, és mi nem. 
--Tehát nagyon fontos lesz, HOGYAN fogadják a hírt Jeruzsálemben. 
Apcs 11:2 Mikor azért felment (anabainó) Péter Jeruzsálembe, vetekedtek (diakrinó) ő vele a zsidóságból valók.
Apcs 11:3 Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
1./ Ez az „anabainó” (felmegy, feljön, fellép, felemelkedik felszáll, stb. felmászik fára, stb.) kifejezi ezt a „tekintélyi” jelleget, amiről az előbb beszéltünk. 
--Egy zsidó ember számára „felmenni Jeruzsálembe” mindig egy beteljesedést jelent, a múlttal, az egész történelemmel való kapcsolatot, Dávid királyt, a „hősi múltat”, Salamon templomát (a biztos dolgokat). 
--Még akkor is, ha ebben a korban Jeruzsálemben már a római helyőrség – Antiochia erőd – magasodott a Templom mellett, és ha az ország már régóta nem volt független. 
2./ Péter is „anabainó”-val „ment fel” Jeruzsálembe, az apostoli közösséghez, az ottani „régóta Jézussal járó” testvérekhez... 
a./ Jóllehet ő az „apostolok közé” tartozott, sőt, ő volt, akinek az Úr mondta a feltámadása után, hogy „legeltesd” az én bárányaimat, és „őrizd” az én juhocskáimat. 
--És jóllehet ő volt, aki az első fejezetben felvetette, hogy egészítsék ki a 11-et 12-re és így választották meg Mátyást. 
--Majd a második fejezetben is ő volt, aki előállt a tizeneggyel, s hirdette az Igét, Pünkösd napján. 
--S ő volt, aki az Ékes kapuban találkozott a sántával és az Úr gyógyításával, s miközben a meggyógyult sánta táncolt és ugrált, és úgy örvendezett az Úrnak és gyógyulásának, ő lett, aki hirdette az Igét az összeverődő sokaságnak. 
--Őt fogták el kétszer is, és állították Jánossal, illetve többed magával a Főtanács elé, s ő volt, aki ennek során BÁTRAN kiállt az Úr Jézus mellett: „és nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk”. 
--Ezt követően őt látjuk, amint Anániás és Szafira bűne kapcsán mond ki határozott ítéletet, majd pedig az ő árnyékára hozzák ki a betegeket, hogy azok meggyógyuljanak. Meg is gyógyulnak. 
--Ő mondta ki egy újabb elfogatás kapcsán: „Istennek kell inkább engedni, mint az embereknek”, és „nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokról ne szóljunk”, s őt verték meg többed magával az Úrért. Látjuk, hogy itt bizony már a régi vallási hatalom és az új mozgalom közti „tekintélyi kérdés” merül fel... ez az „Istennek kell inkább engedni, mint embereknek” azt erősíti meg, hogy a felismert igazság, a megnyert elhívás olyan súllyal esik latba, ami áthúzza az akadályozni akaró tényezőket (a korábbi „megértést” és „berendezkedést”, amihez „vallási elvárások” tartoznak). S ez bizony sérelmes lehet a régi vallási hatalomnak... sérelmes is. 
--Amikor Jeruzsálemből „le kellett menni” Samáriába, megnézni az ottani ébredést, megítélni, hogy „minden rendben van-e”, akkor is Péter és János mentek le, és végül az imádságukra ott is kitöltetett a Szentlélek.
--A kilencedik fejezetben látjuk őt, amint Éneás és Dorkás kapcsán mennyei nyitottsággal és hatalommal működik, s ezt - mint az árnyékára végbement gyógyulásokat is – mindenki számon tartja, és Péterről mindenki úgy gondolja, hogy ő a „tekintély megtestesítője”. 
b./ És mégis... Péter mégis úgy megy fel Jeruzsálembe, hogy „számon lehet kérni”, hogy „kész elszámolni” tetteivel, és kész „magyarázatot adni” a többieknek, hogy így azután ők is „megnyugodhassanak” és a misszió munkája tovább mehessen a maga mennyei útján. 
--Nem pökhendi, nem „kéri ki magának”, hogy őt ugyan „miért kérik számon”, hiszen ő az, akinek az Úr maga mondta, hogy „legeltessen és őrizzen”. 
--Nem enged a felülről kezelő indulatnak, s bár TUDJA magáról, mindezeket (amiket az előbb néztünk meg, hogy mi mindenben volt része, s az Úr mennyire fontosnak látta, hogy ő elöl járjon és vigye a dolgokat felelősséggel), de mindez összekapcsolódik benne a mennyei alázattal, amit ő maga is leír az 1Pét 5-ben: 
1Pét 5:1 A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese;
1Pét 5:2 Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal;
1Pét 5:3 Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.
1Pét 5:4 És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját.
1Pét 5:5 Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
1Pét 5:6 Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
c./ Izgalmas kérdés ez az alázatosság-kérdés. Egyfelől, a felelősség miatt, a tekintély miatt, meg lehet a kísértés a visszaélésre. (Pl. a „rút nyerészkedésre”, illetve az „uralkodásra”.)
--De az, amit az Ige itt elénk tesz: a „példakép” a nyáj előtt, egész életünkre mércét állít fel előttünk. 
--Egyetlen igazi „Főpásztor” van, és ez Jézus. Az emberi tekintélyek NEM érnek fel Ővele, s ez az alázatosság alapját jelenti. Az alázatosság engedelmességben látszik meg, abban, hogy KÉSZ az ember alárendelni magát a másiknak – vagyis sem büszkélkedés, sem versengés, sem „kivagyiság” nem vezetheti arra, hogy semmibe vegye a másikat.
--Az „ifjabbak” engedelmeskednek a véneknek. 
--A „vén” jelleg tapasztalatban, bölcsességben való elől járást is jelenthet. Ez pedig „irányba állít” – az Ige ezt erősíti meg. A KÖZÖS célt tartjuk szemünk előtt, hogy JÓ legyen a Krisztus Testének működése, a misszió – a mennyei terv – megvalósuljon, és ENNEK rendeljük alá az életünket és az egymással való kapcsolatainkat is. 
--S egyidejűleg itt van a „mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedve” FELÖLTJÜK az alázatosságot – útmutatás. (Ez az „egkomboomai” – felövezésről, ruhafelvételről is beszél. Vagyis az alázatosságot ÍGY VESSZÜK FEL, magunkra, így öltözzük fel, így leszünk alázatosakká. Néha nem olyan „magától értetődő” jelleggel, hanem TUDATOSAN, önmagunkat megalázva, a régi természetet, a lázadó ádámi jelleget „halálba adva”, Krisztussal „együtt megfeszíttetve” VÁLASZTJUK az alázatosságot. Gal 2,20.)
d./ Ha belegondolsz, egy későbbi időszakban Antiochiában Péter apostol UGYANÍGY kellett „alárendelje magát” annak az intésnek, amit Pál apostol mondott ki, amikor a Jeruzsálemben működő gyülekezet és annak vezetői látogatásakor, FÉLELEMBŐL elkülönítette magát a pogány hátterű testvérektől, s innentől már nem evett velük együtt. (Gal 2.)
--No, ezt Pál apostol, függetlenül a tekintélyi kérdésektől, nem engedte el szó nélkül, mert LÁTTA a veszélyét annak, hogy ez kifut a testvérek közé, és MINTÁT jelenthet a belső meghasonláshoz, a pogány és zsidó hátterű testvérek közti szétváláshoz. 
--Felemelte szavát, és Péter el kellett fogadja mindezt... jóllehet ő „korábban” volt már megtért, sőt, „ő saját maga már az Úr Jézus követője volt” amikor az Úr még személyesen itt járt a földön. Jóllehet ő a „jeruzsálemi apostolokhoz” tartozott. S mégis, kész volt „alárendelni” magát, s betölteni az Igéből a „mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel” alapelvet (1Pét 5,5.). 🙂
Szóval, Péter „felmegy” Jeruzsálembe, és vitatkoznak vele a „zsidóságból valók”. 
Apcs 11:2 Mikor azért felment (anabainó) Péter Jeruzsálembe, vetekedtek (diakrinó) ő vele a zsidóságból valók.
Apcs 11:3 Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
3./ Amikor „felment”, vitával találta szemben magát. 
a./ A „diakrinó” ezt jelenti: elválaszt, megkülönböztet, különbséget tesz (ez önmagában klassz), eldönt, ítél, megítél (ez is szükséges), a mediális alakban: kételkedik, bizonytalankodik, habozik, tétovázik, és passzív alakban: vitázik, vitatkozik, ellentmond, meghasonlik, harcba száll. 
--Látjuk, hogy széles jelentésű kifejezés. 
--Kulcskérdés, milyen összefüggésben, HOGYAN jelenik meg – mit is jelent ténylegesen: 
b./ Hát, igen. 
--Számon kérték Pétert, egy nekik fontos témakörben, amiről Péter is úgy vélekedett korábban, hogy „soha, semmi tisztátalan nem ment be a számon”. 
Vagyis, amit a vallásuk tisztátalannak mondott, abban NEM vehettek részt. És bizony, itt, ebben a korban, a pogányokkal való együtt evés, idetartozott. Egyszerűen TILOS volt belépni is egy pogány családhoz. 
--A „pogányok” – a „körülmetéletlenek” (hé akrobüsztia -asz) – egy másik „kasztot” jelentettek, bár ez a kifejezés a hindu területekre jellemző. De „érinthetetlenek” voltak, csak „elnézték nekik”, hogy élnek, hogy léteznek, viszont nem voltak „teljes értékű” emberek. Fő jellemzőjük ez a „körülmetéletlenségük” volt, vagyis, hogy „nem a mi kutyáink almából” származtak, „idegenek”, akiktől „jó óvakodni”, mert „beszennyeznek” vallási értelemben. 
c./ Az, hogy „együtt ettél velük”, ha lehet, még nagyobb súllyal esett latba, mint, hogy pusztán bement hozzájuk. 
--A közös étkezésnek sokkal nagyobb jelentősége volt az ókori keleten, mint amit ma tulajdonítunk neki – Jel 3,20. 
--Bár Péter is kihangsúlyozta, amikor Corneliusnál ott találta az ismerősök nagy csapatát: „ti tudjátok, hogy zsidó embernek ’tilalmas’ pogányokhoz menni”... de, miután az Úr megmutatta neki, hogy az Ő SZEMÉBEN ezek a „pogányok” teljes értékű EMBEREK, akikért a megváltás ugyanúgy végbe ment, már NEM tartotta vissza magát... sem attól, hogy belépjen, sem attól, hogy letelepedjen velük enni. 
--Talán emlékszel arra, milyen botránkozást váltott ki a vallási vezetők – véleményhordozók – között az, hogy az Úr Jézus „bűnösökkel” vállalt közösséget, pl. a vámszedőkhöz ment be enni, az ő asztaltársaságukkal evett együtt. S a tanítványok is megdöbbentek, hogy a „samáriaiaknál” ezzel az asszonnyal beszélgetett az Úr Jézus. (Mt 8. Lk 19. Jn 4.) Az Úr Jézus pedig „rehabilitálta” őket, pl. Zákeust – „mivelhogy ő is Ábrahám fia”, vagy a samáriaiakat azzal, hogy ott maradt közöttük még két napig.
Apcs 11:2 Mikor azért felment (anabainó) Péter Jeruzsálembe, vetekedtek (diakrinó) ő vele a zsidóságból valók.
Apcs 11:3 Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük. 
Apcs 11:4 Elkezdvén (arkhomai) pedig Péter, megmagyarázta (ektithémi) nekik rendre (kathexész), mondván...
4./ A számonkérésre Péter NEM visszavágással felel. Hanem elkezdi megmagyarázni a MEGÉRTÉST, amire eljutott. 
--Így megy tovább az Isten országában az Úr munkája. 
--Ő megmutat valamit, te – alázatosan (és értelmesen) – elmondod, elmagyarázod, és utána megjelenik a MEGÉRTÉS a többiekben is. Ha a szív jó, ha készség van az alázatosságra, ha készek „egymásnak is alárendelni magukat”, egymásnak „engedelmeskedve”. 
a./ Szóval, VITATKOZÁSNAK – számonkérésnek – INDUL ez a „beszélgetés”, de NEM az lesz belőle, mint ebben a világban általában, hanem MEGÉRTÉS, és továbblépés. 
b./ Mi a titka? 
aa./ Az, hogy alázatos vagy, és készen állsz tisztelettel elmondani, amiben „számon kérnek téged”. 
--Nem viaskodsz, nem hepciáskodsz, nem kéred ki magadnak. 
--A JÓ JÖVŐT tartod szemed előtt, és azt, hogy a „Főpásztornak” mindannyian alá vagytok rendelve, s így te sem vagy „különb”, hanem a többiekkel is készen állsz EGYÜTT működni, KÖZÖSSÉGBEN lenni és maradni, az EGYSÉGET tartva szemed előtt. 
bb./ A másik oldalról is kell a készség, a nyitottság, hogy ELFOGADJÁK azt, amit Isten cselekszik, s amit Ő meggyőző erővel bemutat. 
--Ha megy a viaskodás, és még „Isten sem győzheti meg őket”, akkor NEM lesz egység és nem lesz előre lépés. 
--Tamás azt mondta: „hacsak a sebeibe nem teszem bele a kezemet”, SEMMIKÉPPEN el nem hiszem... de végül, KÉSZEN állt elfogadni a számára hihetetlent, megbotránkoztatót, és megalázta magát a „Főpásztor” előtt. 
cc./ Szóval, az alázatosság mindkét oldalról – ez a válasz a helyzetekre. Ez a helyes hozzáállás, megközelítés. Ebből lesz élet, ebből lesz továbblépés. 

Izgalmas bibliaiskolánk volt, felfedező bibliatanulmányozással. Az Antiokhiai gyülekezet volt előttünk. Részletesen csak az első verset tudtuk átbeszélni. 🙂
A jegyzeteimből ideillesztek annyit, amennyire eljutottunk. 
EGY FONTOS VÁLTÁS
--Itt rálátást nyerünk ugyanebben az időben egy gyülekezeti munkára, egy előrelépésre, egy jövőbeli alapra, oszlopgyülekezetre. 
--Mit végez itt az Úr, milyenekké válnak, s hogyan indul el innen az Úr Jézus munkája a további célok betöltésére. 
Apcs 11:19 Azok tehát, akik eloszlottak (diaszpeiró) az üldözés (hé thlipszisz -eósz) miatt, mely Istvánért támadott (ginomai), eljutottak (dierkhomai) Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálva (laleó) az Igét (ho logosz -ou), hanem csak (monon) a zsidóknak (judaiosz,-a,-on).
Ahogy eljutottak – menekülés közben – az új földrajzi helyeken elkezdték hirdetni az Igét. Eleinte CSAK zsidóknak, de később a helyzet változott. 
Fönícia
Ciprus
Antiókhia
Miért nem prédikálták vajon másoknak az Igét, csak zsidóknak? 
Lehet, hogy volt valami ferde tanításuk erre? Vagy ez így egyszerűbb volt, mert ők „elő voltak készítve”? Vagy akkor kevesebb „értetlenséggel” kellett találkozniuk? 
  Apcs 11:20 Voltak azonban közöttük némely ciprusi és cirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.
Hogyan kezdődik el ez a faja evangélizáció?
A te tapasztalataid mit mondanak? Hogyan szoktál elkezdeni beszélni Jézus Krisztusról? 
Mik a lépőköveid? Honnan „dobbantasz tovább”, hogy „behozd” a megmentés témáját? 
Könnyen váltasz át? Vagy „húzod az időt”, hogy ne kelljen hamar nekikezdeni az Evangélium hirdetésének? 
Szoktál imádkozni ELŐRE, hogy adjon az Úr LEHETŐSÉGET, nyissa meg a beszélgetés közben a kaput arra, hogy elmondhasd, hogyan ismerted meg Őt, illetve hogy mit tett Ő érted – és hallgatódért is?
Bátran kell VÁLTANI, mert az Úr így adja oda a másikat, megmentésre. Pl. haragos András 33 éve dolgozik a Dob utcában – Jézus 33 évesen adta oda az életét értünk. Máté kérdezte, én nem szoktam inni (mert, hogy ő mondta, ha iszik, hadd tudják a telefon hely-jelzéséből, hogy hol van, és csatlakozhassanak – s én rácsodálkoztam, minek egy vidám és kedves 20 évesnek inni). S erre meséltem... 🙂

A hírek és azok kezelése. Hogyan őrizd meg a lelkedet. Az alázatosság jelentősége. A békesség kötele és az egység megőrzése. Kulcskérdések egész életünkre nézve. 
Apcs 11:1 Meghallották (akouó) azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették (dekhomai) az Istennek beszédét (ho logosz -ou).
1./ Az ember sok mindent hall.
a./ Mai világunk a hírek világa. Emberek, cégek élnek a hírekből, hogy eljuttassák hozzád. Mindent megtesznek, hogy az ingerküszöbödet áttörjék. Érdekessé teszik, megfélemlítővé, bulvárrá, érzékekre hatnak, hogy a híreiket „egyed”. 
--Az embernek ki kell fejlesztenie, mit hall meg, mit nem, mire adja oda figyelmét (fülét, idejét), s mitől őrzi magát. 
--Mit, MIKOR hallgat, néz, mikor nem. (Pl. a mannát mikor kellett felszedni? Amíg a nap még nem kelt fel. A hírek nekem a napkeltét jelentik, vagyis ELŐTTE kell az Úrral találkoznom. És ami fontos, tervezés, imádság, kikérése a napnak, ELŐTTE kell megtegyem.)
--Miről beszél, s miről nem... illetve miről, mikor... mert LEURALHATJÁK a hírek a napjait, kapcsolatait, érzelmeit, fantáziáját, elvehetik alkotókészségét, ihletét, figyelmét, idejét, erejét, s megfoszthatják őt a tennivalóitól is.
--Óvatosan a hírekkel... 🙂
b./ A hírek különféle módon, helyzetből fakadóan érik el az embereket. 
--Van, aki kifejezetten kíváncsi. Fülel. Keresi, figyeli, hallgatja a híreket. 
--Van, akihez „hivatalból” jutnak el a hírek. „Hallania ’KELL’ őket” ... pl. Palántában Olgi, vagy más, „hivatalból” kell tájékoztasson, sok rossz hírről is. 
--Van, akit egyszerűen csak „tájékoztatnak”, pl. szomszédok, stb. ilyenkor sok pletyka is eléri, ha hagyja ezt az ember, tehát elérné az embert. (Egyébként egy kicsit azon is múlik, MIRŐL beszélnek veled az emberek, hogy korábban mire hogyan reagáltál, miről gondolják – tapasztalatból – hogy VEVŐ vagy rá... szóval, egy kicsit tudod ezt formálni azzal, ahogy viszonyulsz, ahogy válaszolsz, ahogy tereled a beszélgetést, ahogy jelzed, hogy „ebből nem kérsz”, stb. Persze kinél-kinél másként, más erősséggel kell a jelzéseket leadnod, mert nem mindenki veszi észre „magát”, vagyis, hogy a híreket hogy adja tovább, vagy miket ad tovább... néhol erőteljesebben kell a leállítást megtenned...).
--De bárhogy is, mindenképpen KELL valamit kezdened a hírekkel. 
c./ És kezdesz is. 
--Van, amin felháborodsz.
--Van, amit nyugtázol, és megnyugszol benne.
--Van, ami kérdéssel vagy bizonytalansággal tölt el. 
--Van, ami szervezési, vagy másként „válasz-helyzetbe” hoz téged – valamit kezdened kell velük. (Pl. 260329-én reggel hív a Katasztrófavédelem hogy Szemesen le kellett vágják a lakatot, mert egy nagy faág bezuhant a kertünkbe... esett az eső, hideg volt, másként terveztük a napot unokáinkkal – de le kellett menni... át kellett szervezni mindent... mire odalent kiderült, hogy a szomszéd kertjébe esett be mindez.)
--De akárhogy, a hírek valamit kiváltanak benned. 
2./ Mit hallottak a Jeruzsálemben lakó testvérek és az apostolok?
--Azt, hogy a „pogányok” befogadták az Igét. 
--Azt, hogy Péter és társai „bementek” a pogányokhoz, sőt, együtt is ettek velük. 
a./ Vajon melyik lesz számodra meghatározó? 
--Mivel mit kezdesz? 
--Békességben megvárod, hogy meglásd, megértsd, amit Isten akar tenni, vagy „kiakadsz” és „számonkérésre váltasz”?
b./ Min fog múlni, hogy milyen hír mit vált ki benned?
--Ahogy gondolkodsz, ami a szívedben van, ami kialakult benned eddigre... a hírekre igazából a „bensőd” reagál. Amit fontosnak tartasz, amiket értéknek tekintesz, amik átjárnak, amik benned laknak... 🙂
--Ezt te magad is, TUDATOSAN is megfigyelheted, sőt, valamilyen szinten talán tudod formálni is magadban, (vagyis az Úr Jézussal, vagyis keresheted Ővele együtt, hogy JOBBAN bírd a híreket, jobban tudj reagálni rájuk, pl. ne legyenek olyan „hirtelen reakcióid”, vagy pl. ne legyenek „harag-reakcióid”...). 
c./ Van néhány dolog, amit megtehetsz, vagy amiben „gyakorlatoztathatod magad” ezen a téren... 🙂
aa./ A teljes rábízás, az Úr Jézus megismerése alapján. 
--A bizalom az ígéretek alapján, és ezeknek az ígéreteknek az „előengedése”... 🙂
--Amikor amúgy „testből” (Gal 5,16-17.: érzelmekből, a megszokásból, a hirtelen „lelki” – pszichés – reakciókból) MÁS fakadna... de te ODAKÖTÖD magad a JÓHOZ, a mennyeihez, az Úr szavához, ahhoz, amit EDDIG már MEGISMERTÉL Őbelőle. 
--Odakötöd magad, és „megfogod” a hirtelen elsőre megjelenő félelem- (pánik) reakciókat. 
bb./ Az, hogy „megfogod”, azt jelenti, hogy:
--Kívül NEM adod oda pl. a szájadat, az arcizmaidat (mimika) arra, hogy ez az „elsődleges reakció” jelenjen meg rajtad.
--NEM mondod ki, ami a szádra tolulna (pl. „Jaj, jaj, édes uram, mit cselekedjünk!?” – mint Géházi mondta Dótánnál, amikor az arámokat meglátta, akik körülvették a várost, ami más szóval ezt jelentette: „Jaj, jaj, most mi lesz”? 
--Vagy mint a tanítványok a viharban, míg az Úr Jézus aludt a hajó aljában: „Mester, Mester! Elveszünk!”... míg az Úr Jézus felkelt és megdorgálta a szelet és a vizeket, s végül azt mondta: „Hol van a ti hitetek?”. Lk 8,25. A HIT – a bizalom – azt jelentette volna ebben a helyzetben, hogy az első reakciókat ÜTKÖZTETIK az Isten-ismeretükkel, az Igékkel, amiket már megértettek, amik már DOLGOZNAK bennük, amik már az ő sajátjaikká lettek.)
--Ez a „zár” a szájadon MEGŐRIZ attól, hogy ezek az „első reakciók” elsodorjanak magukkal. 
--Könnyebben hatalmadban tudod tartani, ha NEM adod oda a szavaidat, mert azok tovább sodorhatnának téged magukkal... (ld. Jakab 3-ban: a hajónak viszonylag milyen kicsi a kormánylapátja... az egészet irányba állítja... ill. kicsiny tűz mekkora erdőt felgyújt...) 
--Zsolt 141,3 – tégy Uram závárt az én számra. Őriztessed az én ajkaim nyílását. 
--Péld 25,28 – mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, akinek nincsen birodalma az ő lelkén. 
cc./ Ha már valamit kell mondani, az JÓ legyen... előre vezető, jó irányba állító. 
--„Jó lesz...” – ez a reménység szava. 
--A reménység sisakja a fejeden (bensődben a reménységgel teli hozzáállás és a SZÓ, ami kijön is, reménység alatt áll). Ez megőriz a csapásoktól, az értelmed, gondolataid elveszítéséhez – „elveszted a fejedet” – egy-egy helyzetben. 
--Ha mondasz valamit, pl. „dicsőség az Úrnak!”. Amiben ott van, hogy MINDENKÉPPEN az Úré lesz ez a helyzet (is). Őt fogja megdicsőíteni. 
--Vagy: „de jó!”... vagy „ez jó”... NEM pedig a kétségbeesés, vagy a harag szava. 
--Vagy egy Igevers, ami átjár: „Azoknak pedig, akik az Istent szeretik, minden javukra van – minden összedolgozik a javukra...”
--Szeretem, amikor egy-egy ÚJABB „szót” kapok, értek meg, s teszek el magamnak, „későbbi használatra”. Pl. most a hétvégén (260327-e körül) a 2Krón 25,9-ből: „Az Isten neked annál sokkal többet is adahat.” (Ld. az istentisztelet elején a biztatást 260328-án.) Nem szabad az „anyagi veszteségeken” izgulni, ha Őt választjuk és Vele járunk.) 🙂
dd./ Azt is jelenti, hogy TUDATOSAN hálát adsz a „mindenekben hálaadással”... ez BIZALOMBÓL fakad, és abból, hogy szereted az Urat, és TUDOD, hogy Ő ott van, és szeret téged... 🙂
--Köszönöm, Uram... dicsőség legyen Neked, Uram, köszönöm, hogy kezedben van minden, köszönöm, hogy jöhetek Hozzád most, köszönöm, hogy jó lesz, hogy Ura vagy ennek is. 🙂
--Ez egyáltalán NEM egy „vallási elvárás” (törvény – „a jó keresztény”, vagy másként, karizmatikussabb megfogalmazással: „a szellemi keresztény” hálát ad mindenben), hanem tudatos VÁLASZTÁS benned. 
--Mert MEGTEHETED, mert fel vagy rá szabadítva, hiszen a HIT ott dolgozik benned, és újjászülettél, és ez az ÚJ ÉLET is dolgozik, reagál, és szól, és bekapcsol a MENNY reakcióiba... pl. megnyugtatásába (nem lesz baj... jó lesz... íme én tiveletek vagyok minden nap – ma is, most is – a világ végezetéig).
--Ez a bensőd – újjászületett lényed – reakciója arra, amit átélsz, ami történik körülötted vagy veled. Mert benned már az Úr Jézus élete lakik: „Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert ’nem test és vér’ jelentette meg neked ezt.” 
--Más szóval: FELETTE van a reakciód, a válaszod, annak, ami amúgy belőled, a régi természetedből, „úgy természetesen” fakadna... (Mt 16,17. Kol 3,17 – és mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala... Ef 5,20 – hálákat adván mindenkor, mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának... 1Thess 5,18 – mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.)
ee./ És végül JÖSSZ a kegyelem királyi székéhez, BIZODALOMMAL JÁRULSZ, és irgalmasságot nyersz és kegyelmet találsz alkalmas időben való segítségül (Zsid 4,16.). 
--Ténylegesen „jössz”, vagyis „járulsz” – szavaiddal, benső hozzáállásoddal... és ténylegesen meg is nyered mindezt. 🙂
Nézzük, mi történt itt az első század meghatározó keresztény köreiben... 🙂
Apcs 11:1 Meghallották (akouó) azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették (dekhomai) az Istennek beszédét (ho logosz -ou).
1./ „Bevették – befogadták” az Igét.
Dekhomai – befogad, elfogad, fogad, vesz, átvesz, magához vesz, fölvesz, elfogad, tudomásul vesz, helyesel, felfog, megért, szívesen lát, magára vállal.
--Széles és gazdag jelentésű kifejezés. 
--Ha ezt mind összerakod az Igével kapcsolatban, akkor egy olyan KÉSZSÉGES és odaadó hozzáállást látsz, aminek kapcsán az Ige bejut a szívbe, s bent, munkát tud végezni: mert SZÍVESEN FOGADJÁK.
2./ Ez, hogy „az apostolok és a Júdeában levő testvérek” egy „magasra felemelt minőségről” beszél. Az ottani értékítélet meghatározza az egész kereszténység jövőjét. Ha ők meg vannak győzve valamiről, akkor az „jó”, de, ha onnan kétkedés, vagy neheztelés jön, akkor ez „elbizonytalanítja” a dolgokat. 
--A Júdeában élő testvérek és az apostolok olyan tekintélyt jelentettek a többiek szemében, ami „biztosította” a „kereszténység egységét”. Amire ők „igent” mondtak, az mindenhol átment, s amire nemet, az megállította a folyamatokat. 
a./ Az emberek szeretik a „tekintély-adta biztonságot”. Abban a korban legalábbis így volt. 
--Bár minden korban vannak lázadó, megkérdőjelező megközelítések, de a tekintéy segíti az „egységes” és biztonságos cselekvést. (A mai világunk ennek ellene mondani látszik – de, ha közelről megnézzük a dolgokat, még a „legnagyobb lázadók” is megkeresik maguknak a „tekintélyt”, akihez igazítani tudják gondolataikat... legyen az pl. Trockij, vagy CheGuevara, vagy Fidel. Lehet, hogy lázadásukban „minden tekintélyt” kimozdítanak a helyükből, de SAJÁT KÖREIKBEN ők is megtalálják a tekintélyt, akihez tudnak igazodni... ha másban nem, akkor abban, hogy a „leginkább lázadót” követik.)
--Az Egyházban is ott volt ez – az egyháztörténelem évszázadaiban ugyanígy megjelent. 
--Az első időszakban Jeruzsálem, majd felsorakozott hozzá Antiochia, Efézus, majd Alexandria és Róma. 
--Végül Róma és Konstantinápoly közt jutott törésre a tekintély-kérdés, Róma győzelmével (az oszmán törökök közrejátszása mentén – Konstantinápoly elfoglalásával, amit azóta is Isztambulnak hívnak). 
--Később, a reformáció után Wittemberg és Genf közt később pedig még több tekintélyi központ közt oszlott meg az elfogadás, sok esetben teológiákra (mint egy-egy helyen működő intézményekre) irányuló szemekkel. 
--Ma pedig főként személyekhez kapcsolódik a „protestáns” illetve a „szabadegyházi” világban. Róma pedig még mindig középpontban van a katolikus gondolkodásban. 
b./ Szóval, ha a tekintélyi központban „meghallják”, mi történt, miben vettünk részt, mit képviselünk, KULCSKÉRDÉS lesz, hogy fognak hozzáállni. Ez nem csak a mi „személyes megítélésünket” fogja érinteni, hanem a „további folyamatokat” – mi mehet tovább a megkezdett pályán, és mi nem. 
--Tehát nagyon fontos lesz, HOGYAN fogadják a hírt Jeruzsálemben. 
Apcs 11:2 Mikor azért felment (anabainó) Péter Jeruzsálembe, vetekedtek (diakrinó) ő vele a zsidóságból valók.
Apcs 11:3 Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
1./ Ez az „anabainó” (felmegy, feljön, fellép, felemelkedik felszáll, stb. felmászik fára, stb.) kifejezi ezt a „tekintélyi” jelleget, amiről az előbb beszéltünk. 
--Egy zsidó ember számára „felmenni Jeruzsálembe” mindig egy beteljesedést jelent, a múlttal, az egész történelemmel való kapcsolatot, Dávid királyt, a „hősi múltat”, Salamon templomát (a biztos dolgokat). 
--Még akkor is, ha ebben a korban Jeruzsálemben már a római helyőrség – Antiochia erőd – magasodott a Templom mellett, és ha az ország már régóta nem volt független. 
2./ Péter is „anabainó”-val „ment fel” Jeruzsálembe, az apostoli közösséghez, az ottani „régóta Jézussal járó” testvérekhez... 
a./ Jóllehet ő az „apostolok közé” tartozott, sőt, ő volt, akinek az Úr mondta a feltámadása után, hogy „legeltesd” az én bárányaimat, és „őrizd” az én juhocskáimat. 
--És jóllehet ő volt, aki az első fejezetben felvetette, hogy egészítsék ki a 11-et 12-re és így választották meg Mátyást. 
--Majd a második fejezetben is ő volt, aki előállt a tizeneggyel, s hirdette az Igét, Pünkösd napján. 
--S ő volt, aki az Ékes kapuban találkozott a sántával és az Úr gyógyításával, s miközben a meggyógyult sánta táncolt és ugrált, és úgy örvendezett az Úrnak és gyógyulásának, ő lett, aki hirdette az Igét az összeverődő sokaságnak. 
--Őt fogták el kétszer is, és állították Jánossal, illetve többed magával a Főtanács elé, s ő volt, aki ennek során BÁTRAN kiállt az Úr Jézus mellett: „és nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk”. 
--Ezt követően őt látjuk, amint Anániás és Szafira bűne kapcsán mond ki határozott ítéletet, majd pedig az ő árnyékára hozzák ki a betegeket, hogy azok meggyógyuljanak. Meg is gyógyulnak. 
--Ő mondta ki egy újabb elfogatás kapcsán: „Istennek kell inkább engedni, mint az embereknek”, és „nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokról ne szóljunk”, s őt verték meg többed magával az Úrért. Látjuk, hogy itt bizony már a régi vallási hatalom és az új mozgalom közti „tekintélyi kérdés” merül fel... ez az „Istennek kell inkább engedni, mint embereknek” azt erősíti meg, hogy a felismert igazság, a megnyert elhívás olyan súllyal esik latba, ami áthúzza az akadályozni akaró tényezőket (a korábbi „megértést” és „berendezkedést”, amihez „vallási elvárások” tartoznak). S ez bizony sérelmes lehet a régi vallási hatalomnak... sérelmes is. 
--Amikor Jeruzsálemből „le kellett menni” Samáriába, megnézni az ottani ébredést, megítélni, hogy „minden rendben van-e”, akkor is Péter és János mentek le, és végül az imádságukra ott is kitöltetett a Szentlélek.
--A kilencedik fejezetben látjuk őt, amint Éneás és Dorkás kapcsán mennyei nyitottsággal és hatalommal működik, s ezt - mint az árnyékára végbement gyógyulásokat is – mindenki számon tartja, és Péterről mindenki úgy gondolja, hogy ő a „tekintély megtestesítője”. 
b./ És mégis... Péter mégis úgy megy fel Jeruzsálembe, hogy „számon lehet kérni”, hogy „kész elszámolni” tetteivel, és kész „magyarázatot adni” a többieknek, hogy így azután ők is „megnyugodhassanak” és a misszió munkája tovább mehessen a maga mennyei útján. 
--Nem pökhendi, nem „kéri ki magának”, hogy őt ugyan „miért kérik számon”, hiszen ő az, akinek az Úr maga mondta, hogy „legeltessen és őrizzen”. 
--Nem enged a felülről kezelő indulatnak, s bár TUDJA magáról, mindezeket (amiket az előbb néztünk meg, hogy mi mindenben volt része, s az Úr mennyire fontosnak látta, hogy ő elöl járjon és vigye a dolgokat felelősséggel), de mindez összekapcsolódik benne a mennyei alázattal, amit ő maga is leír az 1Pét 5-ben: 
1Pét 5:1 A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese;
1Pét 5:2 Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal;
1Pét 5:3 Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.
1Pét 5:4 És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját.
1Pét 5:5 Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
1Pét 5:6 Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
c./ Izgalmas kérdés ez az alázatosság-kérdés. Egyfelől, a felelősség miatt, a tekintély miatt, meg lehet a kísértés a visszaélésre. (Pl. a „rút nyerészkedésre”, illetve az „uralkodásra”.)
--De az, amit az Ige itt elénk tesz: a „példakép” a nyáj előtt, egész életünkre mércét állít fel előttünk. 
--Egyetlen igazi „Főpásztor” van, és ez Jézus. Az emberi tekintélyek NEM érnek fel Ővele, s ez az alázatosság alapját jelenti. Az alázatosság engedelmességben látszik meg, abban, hogy KÉSZ az ember alárendelni magát a másiknak – vagyis sem büszkélkedés, sem versengés, sem „kivagyiság” nem vezetheti arra, hogy semmibe vegye a másikat.
--Az „ifjabbak” engedelmeskednek a véneknek. 
--A „vén” jelleg tapasztalatban, bölcsességben való elől járást is jelenthet. Ez pedig „irányba állít” – az Ige ezt erősíti meg. A KÖZÖS célt tartjuk szemünk előtt, hogy JÓ legyen a Krisztus Testének működése, a misszió – a mennyei terv – megvalósuljon, és ENNEK rendeljük alá az életünket és az egymással való kapcsolatainkat is. 
--S egyidejűleg itt van a „mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedve” FELÖLTJÜK az alázatosságot – útmutatás. (Ez az „egkomboomai” – felövezésről, ruhafelvételről is beszél. Vagyis az alázatosságot ÍGY VESSZÜK FEL, magunkra, így öltözzük fel, így leszünk alázatosakká. Néha nem olyan „magától értetődő” jelleggel, hanem TUDATOSAN, önmagunkat megalázva, a régi természetet, a lázadó ádámi jelleget „halálba adva”, Krisztussal „együtt megfeszíttetve” VÁLASZTJUK az alázatosságot. Gal 2,20.)
d./ Ha belegondolsz, egy későbbi időszakban Antiochiában Péter apostol UGYANÍGY kellett „alárendelje magát” annak az intésnek, amit Pál apostol mondott ki, amikor a Jeruzsálemben működő gyülekezet és annak vezetői látogatásakor, FÉLELEMBŐL elkülönítette magát a pogány hátterű testvérektől, s innentől már nem evett velük együtt. (Gal 2.)
--No, ezt Pál apostol, függetlenül a tekintélyi kérdésektől, nem engedte el szó nélkül, mert LÁTTA a veszélyét annak, hogy ez kifut a testvérek közé, és MINTÁT jelenthet a belső meghasonláshoz, a pogány és zsidó hátterű testvérek közti szétváláshoz. 
--Felemelte szavát, és Péter el kellett fogadja mindezt... jóllehet ő „korábban” volt már megtért, sőt, „ő saját maga már az Úr Jézus követője volt” amikor az Úr még személyesen itt járt a földön. Jóllehet ő a „jeruzsálemi apostolokhoz” tartozott. S mégis, kész volt „alárendelni” magát, s betölteni az Igéből a „mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel” alapelvet (1Pét 5,5.). 🙂
Szóval, Péter „felmegy” Jeruzsálembe, és vitatkoznak vele a „zsidóságból valók”. 
Apcs 11:2 Mikor azért felment (anabainó) Péter Jeruzsálembe, vetekedtek (diakrinó) ő vele a zsidóságból valók.
Apcs 11:3 Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
3./ Amikor „felment”, vitával találta szemben magát. 
a./ A „diakrinó” ezt jelenti: elválaszt, megkülönböztet, különbséget tesz (ez önmagában klassz), eldönt, ítél, megítél (ez is szükséges), a mediális alakban: kételkedik, bizonytalankodik, habozik, tétovázik, és passzív alakban: vitázik, vitatkozik, ellentmond, meghasonlik, harcba száll. 
--Látjuk, hogy széles jelentésű kifejezés. 
--Kulcskérdés, milyen összefüggésben, HOGYAN jelenik meg – mit is jelent ténylegesen: 
b./ Hát, igen. 
--Számon kérték Pétert, egy nekik fontos témakörben, amiről Péter is úgy vélekedett korábban, hogy „soha, semmi tisztátalan nem ment be a számon”. 
Vagyis, amit a vallásuk tisztátalannak mondott, abban NEM vehettek részt. És bizony, itt, ebben a korban, a pogányokkal való együtt evés, idetartozott. Egyszerűen TILOS volt belépni is egy pogány családhoz. 
--A „pogányok” – a „körülmetéletlenek” (hé akrobüsztia -asz) – egy másik „kasztot” jelentettek, bár ez a kifejezés a hindu területekre jellemző. De „érinthetetlenek” voltak, csak „elnézték nekik”, hogy élnek, hogy léteznek, viszont nem voltak „teljes értékű” emberek. Fő jellemzőjük ez a „körülmetéletlenségük” volt, vagyis, hogy „nem a mi kutyáink almából” származtak, „idegenek”, akiktől „jó óvakodni”, mert „beszennyeznek” vallási értelemben. 
c./ Az, hogy „együtt ettél velük”, ha lehet, még nagyobb súllyal esett latba, mint, hogy pusztán bement hozzájuk. 
--A közös étkezésnek sokkal nagyobb jelentősége volt az ókori keleten, mint amit ma tulajdonítunk neki – Jel 3,20. 
--Bár Péter is kihangsúlyozta, amikor Corneliusnál ott találta az ismerősök nagy csapatát: „ti tudjátok, hogy zsidó embernek ’tilalmas’ pogányokhoz menni”... de, miután az Úr megmutatta neki, hogy az Ő SZEMÉBEN ezek a „pogányok” teljes értékű EMBEREK, akikért a megváltás ugyanúgy végbe ment, már NEM tartotta vissza magát... sem attól, hogy belépjen, sem attól, hogy letelepedjen velük enni. 
--Talán emlékszel arra, milyen botránkozást váltott ki a vallási vezetők – véleményhordozók – között az, hogy az Úr Jézus „bűnösökkel” vállalt közösséget, pl. a vámszedőkhöz ment be enni, az ő asztaltársaságukkal evett együtt. S a tanítványok is megdöbbentek, hogy a „samáriaiaknál” ezzel az asszonnyal beszélgetett az Úr Jézus. (Mt 8. Lk 19. Jn 4.) Az Úr Jézus pedig „rehabilitálta” őket, pl. Zákeust – „mivelhogy ő is Ábrahám fia”, vagy a samáriaiakat azzal, hogy ott maradt közöttük még két napig.
Apcs 11:2 Mikor azért felment (anabainó) Péter Jeruzsálembe, vetekedtek (diakrinó) ő vele a zsidóságból valók.
Apcs 11:3 Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük. 
Apcs 11:4 Elkezdvén (arkhomai) pedig Péter, megmagyarázta (ektithémi) nekik rendre (kathexész), mondván...
4./ A számonkérésre Péter NEM visszavágással felel. Hanem elkezdi megmagyarázni a MEGÉRTÉST, amire eljutott. 
--Így megy tovább az Isten országában az Úr munkája. 
--Ő megmutat valamit, te – alázatosan (és értelmesen) – elmondod, elmagyarázod, és utána megjelenik a MEGÉRTÉS a többiekben is. Ha a szív jó, ha készség van az alázatosságra, ha készek „egymásnak is alárendelni magukat”, egymásnak „engedelmeskedve”. 
a./ Szóval, VITATKOZÁSNAK – számonkérésnek – INDUL ez a „beszélgetés”, de NEM az lesz belőle, mint ebben a világban általában, hanem MEGÉRTÉS, és továbblépés. 
b./ Mi a titka? 
aa./ Az, hogy alázatos vagy, és készen állsz tisztelettel elmondani, amiben „számon kérnek téged”. 
--Nem viaskodsz, nem hepciáskodsz, nem kéred ki magadnak. 
--A JÓ JÖVŐT tartod szemed előtt, és azt, hogy a „Főpásztornak” mindannyian alá vagytok rendelve, s így te sem vagy „különb”, hanem a többiekkel is készen állsz EGYÜTT működni, KÖZÖSSÉGBEN lenni és maradni, az EGYSÉGET tartva szemed előtt. 
bb./ A másik oldalról is kell a készség, a nyitottság, hogy ELFOGADJÁK azt, amit Isten cselekszik, s amit Ő meggyőző erővel bemutat. 
--Ha megy a viaskodás, és még „Isten sem győzheti meg őket”, akkor NEM lesz egység és nem lesz előre lépés. 
--Tamás azt mondta: „hacsak a sebeibe nem teszem bele a kezemet”, SEMMIKÉPPEN el nem hiszem... de végül, KÉSZEN állt elfogadni a számára hihetetlent, megbotránkoztatót, és megalázta magát a „Főpásztor” előtt. 
cc./ Szóval, az alázatosság mindkét oldalról – ez a válasz a helyzetekre. Ez a helyes hozzáállás, megközelítés. Ebből lesz élet, ebből lesz továbblépés. ----------------------
Apcs 11:4 Elkezdvén (arkhomai) pedig Péter, megmagyarázta (ektithémi) nekik rendre (kathexész), mondván...
Hú, hát ez nem egyszerű.
1./ Amikor számon kérnek, HIGGADTSÁGRA van szükséged. 
--Ez az alázatosságból is fakad, amit „felöltesz magadra” (1Pét 5,5.) és a SZERETETBŐL, aminek RÉSZE az alázatosság is, (1Kor 13.), s az igazán FONTOS dolgok megértéséből, ahogy az „egység működik” a Krisztus testében: 
--„Teljes alázatossággal, szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezvén megtartani a Lélek (Szent Szellem) EGYSÉGÉT a békességnek kötelében...” – vagyis, az egység a békesség kötelének szálaitól fog FÜGGNI... ha VAN teljes alázatosság, szelídség és hosszútűrés, ha VAN elszenvedésre kész szeretet, akkor LESZ egység, vagyis az az egység, amit a Szentlélek MÁR MEGADOTT, ami ott van – mert „egy a Test és egy a Lélek”, vagyis „élből, alapból” VAN egység – az MEG tud maradni, vagy egy ilyen „vitahelyzetben” ismét LÉTRE tud jönni, vagyis, MEG TUD NYILVÁNULNI.
--De ehhez KULCSKÉRDÉS a békesség kötele... vagyis annak szálai – hogy ezek OTT vannak benned, és ott tudnak DOLGOZNI benned, egy ilyen kihívó helyzetben. 🙂
2./ Ezt – egy ilyen vitahelyzetben is – EL KELL KEZDENI, neki kell állni. 
--TÜRELEMMEL „elmagyarázni”, megmagyarázni azt, ami történt. 
VILÁGOSSÁ tenni az indítékokat és a TÉNYEKET, hogy a többiek is megérthessék. 
a./ Mondjuk, „valakinek általában MINDIG el kell kezdenie”, hogy a sérelmek boncolgatása és visszavágások helyett a higgadtságot és türelmet választja és bölcsességet kérve SEGÍT a másiknak megérteni, mi történt.
b./ Néha a dolgok annyira össze vannak gubancolódva, hogy már ahhoz is kell, ÖNMAGÁBAN is bölcsesség, hogy „szétszálazzuk” őket. 
--Az emberek a sok összekavarodás miatt, az indulatok miatt, a „jogos méltatlankodás” hozzáállása miatt, egyszerűen EGY AZ EGYBEN kidobnák azt, ami „nem fér bele” az elgondolásaikba, ami „túl van” a komfortérzetükön. 
--Ezt TUDNOD kell, amikor oldani akarod a helyzetet (ez a bölcsesség, hogy bele tudsz illeszkedni abba, ami a másik embert indítja, áthatja, és ÚGY tudsz FOGALMAZNI, és úgy tudod ÖSSZERAKNI a mondanivalódat, hogy be tudja fogadni, minden indulata, elégedetlenkedése, haragja ellenére). 
--A „szétszálazás” néha sok TÜRELMET igényel, és olyan aprólékos megközelítést, ami túl van az emberek pillanatnyi elvárásain és haragján. 
--De csak így tudod rendbe tenni a dolgokat.