hit

Ezt írtam ki tegnap:

"Ha Illést látom a fenyő alatt, eszembe jut, hogy az elkeseredés, az önsajnálat és a reménytelenség ikertestvérek."

Az alapkiindulás az 1Királyok 19 volt, ebben is a 4. vers, ahol Illés, egy nagy és győztes harc után, amiben egyértelműen az Úr vezette és erősítette meg, s tette győztessé, egy fenyegetés hatása alatt, leül a pusztában egy napi járóföldre az otthagyott szolgájától, távol mindenkitől és mindentől, egy fenyő alá, és meg akar halni...

"A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik." (Példabeszédek 19, 15.)

1./ Van egy barátom - még nem az Úré - s ha vele beszélgetek, mindig azt mondja, hogy a hit az egy érzés. A hit az érzelemvilágunkhoz tartozik.

"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága (hüposztázisz - alap), és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” Zsidó 11, 1

Gondolsz rá, hogy az igazi keresztény élet, követő élet? Jézus Krisztus követésével teljes. Nem csak "szimpatizáns"- élet, nem csak "a csodálók" élete, hanem olyanoké, akik odaadták magukat arra, hogy kövessék az Úr Jézust. Megvalósuljon bennük, amit az Úr tervez, amiért az Úr megváltotta őket, amire az Úr elhívta őket... akarják, vágyják, és ez tölti be hétköznapjaikat.

"Tudván, Istentől szeretett atyámfiai, hogy ti ki vagytok választva, hogy a mi evangéliumunk tinálatok nem áll csak szóban, hanem [isteni] erőkben is, Szent Lélekben is, sok bizodalomban is - amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti értetek." (1Thessalonika 1,4-5.)