Az elengedés tudománya egy óriási tudomány. Vannak helyzetek, amikor te mindent megtettél, de valami még hátra van. És ez az, hogy odaengeded az "egészet" az Úr kezébe.
Gondolsz rá, hogy a legmélyebb mélységeket is ismeri az Úr? Azokat, amikben vagy, de más nem érti meg... ez sincs elrejtve Előle. És, ahogy kiáltasz, ahogy segítségül hívod Őt, Ő ott van, meghallgat...
Beletekintettem egy magyarországi természetfilmbe. Gyönyörű volt látni, ahogy a fiókáit táplálta a fakopáncs. Újra és újra megjelent az odúnál, a fiókák kidugták fejüket, pontosabban csőrüket, és a fakopáncs a megszerzett táplálékot "beadta" nekik. Fáradhatatlanul. Dolgozott, hogy táplálhasson. És a fiókák ezt azzal hálálták meg, hogy növekedtek.
Te is átéled, amikor a "lehetetlennel" találkozol, hogy az Úr belül lendít, ösztönöz, hogy ne add fel? Nagyon "végső" helyzet kell, hogy kiállj a harcból. Vagy ilyen lehet, hogy nem is létezik... folytatod, és győzelemre vezet az Úr...
"És Ő (Jézus) előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. És Ő a feje a Testnek, az Egyháznak: Aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenekben Ő legyen az első (Jézus). Mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség. (Jézusban). És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezve az Ő keresztjének vére által.
"Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, Aki az Ő nagy irgalmassága szerint újonnanszült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van FENNTARTVA számunkra. Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.
Sok minden elterelné a figyelmedet. Sok minden más irányba vinne. Sok minden mond ellene annak, ami valóban igaz, ami valóban fontos, ami valóban a jövőt munkálja.
