tanítás

—Róma 5,1-5 ?
—Megnéztük a TÉNYEKET, a TÖRVÉNYSZERŰSÉGEKET, azokat, amik TÖRTÉNTEK s amik TÖRTÉNNEK velünk, azt, ami a GONDOLKODÁSUNKAT áthatja s amit mi TESZÜNK.
—Megláttuk a reménység jelentőségét, működését, megszületését, kialakulásának folyamatát. Megláttuk, hogyan FAKAD helyzetünkből, s mennyire akarja a menny, hogy alapjellemzőnk legyen. Mint a békesség is… ?
—Láttuk mit jelent ÁLLNI a kegyelemben, miközben szüntelen jövünk is hozzá.
—Láttuk mit jelent a “háborúság”, mi minden okozhatja, s mit jelent “dicsekedni” a háborúságban.

--Róma 5.
--Most legalább kétszer végigolvastuk, másodjára nagyon figyeltünk azokra, amiket a múltkor házi feladatként már előre átnéztünk a fejezetből: a./ hol szerepel a "MOST", (a "második státus", vagyis, ami mireánk jellemző most, itt, az Újszövetségben, a megváltás idején)., b./ mi uralkodik kin, és kik uralkodnak hol, s mi által... ? Ezen felül még: c./ hol látjuk a "sokkal inkább" kifejezést, és mire vonatkozik.

—Ma az 5. fejezetbe kezdtünk.
—Átismételtük egész nagyvonalakban a korábbiakat, hogy rálátásunk legyen, s szorosabban lássuk, mibe kapcsolódik bele a mostani fejezetünk.
—Láttuk a fordulópontokat: a megváltás szakaszát a 3,19-27. verseiből s a HIT törvényszerűségét a 4. fejezetből (csak tényleg áttekintő ismétlés szintjén 4,16-21.). Részletesebben a 4,22-23 s a 24. verseket s legrészletesebben pedig a 4,25-öt vettük át. Mit jelent, hogy “a mi bűneinkért” (itt kicsit megelőlegeztük a 6. s a 8. fejezet üzenetét is, hogy a kép teljesebbé legyen). ?

—Egyszerűen átvettük a 3. s a 4. részt.
—Nem volt hiábavaló. A negyedik fejezet is nagyon klasszul kibomlott.
—Mindig előjön valami új, ahogy most is ott volt előttünk a körülmetélkedés, mint amit Ábrahám a körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapott… de ami segítette egy módon a hite megőrzésében s növekedésében - ahogy beszélgettünk róla… ?

Oktatás...

Elküldtem valakinek egy üzenetet, amit amúgy itt is kitettem. Megilletődött. Azt mondta, személyes tanítást kapott belőle. Úgy értette: az Úr Jézustól.

A napokban Hunyadi Jánosról olvastam. Megint megerősödött bennem: a lehetőségek ideje mindig akadályozott is, és mindig "lezáruló" - ki kell használni. amiért a földön vagyunk, el kell végezni, akár "kicsinek" tűnik az mások számára, akár "nagynak", akár a mi magunk számára is. Olyan jó azt tudni, hogy céllal vagyunk a földön.

Ha szereted megismerni a Teremtődet és a Megváltódat, olvasd ezt a 146. Zsoltárt, engedd be a szíved mélyébe... szereted az Urat, Aki ilyen... és átjár, hogy mennyire hűséges, hatalmas, irgalmas, bölcs...

"Márkot magadhoz véve, hozd magaddal, mert nekem alkalmas (eührésztosz) a szolgálatra." 2Timótheus  4, 11

--Normális dolog: az ember felméri, egy-egy szolgálatban kire tud számítani, kikkel tud együtt dolgozni, ki, miben "hasznos"

Először Kerekes Szabolcs énekéből hallottam a 131. Zsoltárt. Ő majdnem szó szerint énekelte ezeket az Igéket, s az életében is mélyen átélte. A dal onnan fakadt.

Az Úrhoz való simulás, a Nála való elrejtőzés járta át ezt az éneket, ahogy a zsoltárt is. Ő az első, Nála nincs fontosabb, Őhozzá jövök mindenemmel, minden helyzetben, és megőrzöm szívemet mindentől, ami Tőle eltávolítana.

Elvittem magammal ezt a lelkületet és vágyakozást. Jó iskolám volt. Ezt az üzenetet az Úr újra és újra odaadta nekem. Ma is ezt akarom.