Oktatás...
Elküldtem valakinek egy üzenetet, amit amúgy itt is kitettem. Megilletődött. Azt mondta, személyes tanítást kapott belőle. Úgy értette: az Úr Jézustól.
Igen.
Ad az Úr ilyenkor szót, és útmutatást. És képez. (S ezért hálás vagyok, én is kapom, és várom is a képzést, Tőle.)
Erre válaszoltam neki, és elmondtam, hogy van egy másik fajta "különóra," méghozzá "gyakorlati oktatás", amikor tesszük, amit Ő mond, mutat, amibe "behív" bennünket, mint a katonákat.
Ez is oktatás, és közben szinte észre sem vesszük, hogy képez bennünket...
Ez néha a "nem-szeretem" feladatok ellátásánál is működik. Amikor "engedelmességből" csinálsz meg valamit... pl. meg tudja mutatni az Ő szempontjait.
-- Meg tudja mutatni, amiket Ő lát, miközben teszi veled azt, amit teszel (mert valójában Ő teszi általad, a te kezed, szájad, gondolkodásod által).
-- Meg tudja mutatni, hogy mi lesz belőle, vagy mi lehet belőle, amivel betekintést ad a jövőbe.
-- És abba is, ami neki fontos. Ez is tanítás, méghozzá "Isten-ismeret" óra, "gondolkodásmód-óra", amit nem sok helyen tanítanának neked.
Amikor teszed, amit Ő szeretne, soha nem hagy tanítás nélkül, megerősít a már megszerzett ismeretekben (tényekben), és finomítja a megértésedet.
-- Ő tanít a gyakorlati módokra is, az eljárási módokra, és arra, hogy mit, hogyan bölcs megtenni. miközben engedsz Neki, cselekszel, tanít mindenre, ami igazán fontos.
Hálás vagyok ezért. Köszönöm Uram, hogy ha engedek Neked, mindig tovább viszel. Abból is, amit megértek az Igéből, de abból is, ahogy Veled engedelmeskedve Neked, járok. Ezt akarom, kérlek, győzz meg mindenkor, ne hagyj lustálkodni, halogatni, engedetlenkedni, másokra áthárítani azt, amit rám akarsz bízni. Kérlek, győzz meg, győzz le, és ne engedj mást csinálni, mint amit Te szeretnél. Én mindent meg akarok érteni, amit Te meg akarsz mutatni, és megtanulni, amit meg akarsz tanítani. Megismerni Téged, és örömmel betölteni, amit Te szeretnél. Ámen.