Nagyon izgalmas kérdések.
-- A 2Móz 3,22 alapján hogyan van az, hogy Isten arról beszélt, hogy Izráel népe, ahogy kihozza őket Egyiptomból, a rabszolgaság helyéről, "kifosztja" az egyiptomiakat. Hogyan működik ez? Holott Isten nem a kifosztás Istene, és nem igazságtalan - hanem az ördög a lopás és pusztítás kulcsszemélye... Ahogy megnéztük az 1Móz 15-öt, az ősi próféciát, amit Isten, személyesen adott Ábrámnak, ahol az ő későbbi "magváról" (utódairól) beszél vele, elmondja, hogy jövevények lesznek, majd pedig rabszolgaságban (elnyomásban, nyomorban) fognak élni egy földön, ami nem az övék. De ennek a nyomornak egy nagy szabadítást fog véget vetni, amikor kijönnek onnan, meggazdagítva. S ezt történt meg itt, az Exodus könyvében. Nem vettek el semmit az egyiptomiaktól, hanem kértek tőlük, és az Úr készséget adott a szívükbe, és adtak nekik... amit kértek, sőt... Még az is hozzátartozik a témakörhöz, hogy a pusztában, az Úr kért tőlük adakozást... a meggazdagítottaktól... méghozzá arra, hogy egy olyan létesítmény jöhessen létre, ami biztosítja, hogy az Úr mindig a népe között lakhasson. S erre elkezdtek adni, adni és adni... (A Fil 4-ből megnéztük, mit jelent megtanulni bővölködni... mert, hogy azt is tanulni kell.) :)
-- A másik témánk az volt, hogyan van, hogy a Jób könyvében Jób rossz megközelítésű barátai olyan értékes üzeneteket (is) mondanak, amik a mi számunkra Igék. Hogy van, hogy valaki, aki amúgy hibázik, sőt, kifejezetten gyanús személyiségű illető, mégis Isten Igéjét tudja kimondani. A megbeszélést Kajafással kezdtük a János Evangéliuma 11. fejezetből, ahol - jóllehet a szentségtől és a Szentlélekkel való mélységes kapcsolattól távol állt ez a korrupt ember, Izráel népének főpapja - ez az ember prófétált. Olyat mondott - szándékán kívül - amit az evangélista megragadott, és Istentől való szóként idézte az Evangéliumban.
A másik érdekes személyiség Bálám volt, aki szintén próféciát mondott, amikor már nem is "bér-átkozás" helyetti áldásról volt szó... Bálák királlyal való találkozása végén a 4Móz 24,17-ben. Ez a fél-igaz próféta egyáltalán nem volt hitelt érdemlő személyiség, de mégis, Isten kijelentését adta tovább ebben a helyzetben. S így, amikor Elifáz, a Jóbot erőteljesen kritizáló "barát" a Jób 5-ben ragyogó kijelentéseket mond, már "nem csodálkozunk". Isten adott neki korábban megértést - ha most kevéssé szól is Isten ismeretéből - és ez működik most is, még, ha gondolkodásmódja rosszabb irányban változhatott is. A korábbi megértések itt megjelennek - még, ha összefüggésükben, lelkületükben nem is közeliek, ahhoz az Istenhez, Akiről szólnak. Ha pedig megnézed az apostolokat, mondjuk Pétert, Pünkösdkor, amikor prédikált, a Szentlélek úgy vezette, hogy sok olyan helyről idézett az Ószövetségből, ahonnan a legkevésbé várták volna az emberek, és a legkevésbé gondoltak volna arra, hogy az Úr Jézus Krisztusról szóló igeversek ezek. Pál apostol pedig pl. a Róma 3-ban, olyan sok helyről vesz elő, kicsi, töredék-verseket, s foglalja be, egy nagyobb egységbe, amikor az emberiséget gyötrő, egyetemes bűnről szól, hogy az ember csak "kapkodja a fejét". De a Szentlélek, Aki indította az apostolt, megtehette, és megteheti ezt most is... Úgy idézhet, hogy "kiemel" a nagyobb összefüggésből egy-egy verset, vagy félverset, és felhasználhatja a maga Újszövetségbeli munkájához. Megteheti... és meg is teszi. Ma is megteszi, ha hallgatunk rá. S ez nem lesz "idegen" az eredeti helyéhez képest, és nem húzza át, hogy mi viszont, amikor az Igét tanulmányozzuk, megismerjük az eredeti jelentést, a törekvést, hogy mit akart elmondani, megismerjük a kultúrális közeget is, hogy megértsük, az akkori emberek mit érthettek belőle, és hogyan foghatták fel. Nem ellentétes, sőt, hasznos. Az összefüggéseket is megfigyeljük, az előtte és utána elhelyezkedő igeverseket, a közeget, ahol megjelent (mármint az adott szentírási rész), és a személyeket, akikkel kapcsolatban volt (a beszélő, és amit mondott). S mindezen közben engedünk teret a Szentléleknek, hogy megszólíthasson bennünket is, most, itt, ebben a mi korunkban, saját élethelyzetünkben, személyesen...