Róma 14,7-től a Róma 15,16-ig. 🙂
--Ismételtünk.
--Utána folytattuk egyre gazdagabban.
--Házi feladatként igetanulás vár ránk: Róma 15,4-5 és Róma 15,13. 🙂
--Itt a jegyzet a Róma 14,10-től:
Róm 14:10 Te pedig miért kárhoztatod (krinó) a te atyádfiát? Avagy te is miért veted (exoutheneó – semmibe vesz, megvet, lenéz, nem vesz tudomást róla, megutál, elutasít LXX) meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.
a./ TÉNY: Ott fogunk állni mindannyian.
--Kivétel nélkül.
--És a BÍRÓNK Jézus Krisztus lesz.
b./ 2Kor 5,9-11. Jn 5,22. 2Tim 4,1.8.
--Kikeresni: mindenki Bírója...
--Bizonyosság: az igaz Bíró az igazság koronáját adja majd át neki ama napon – ez az ítélet napja.
c./ Az „ajtó előtt áll” – nem számíthatod ki az idejét: Jak 5,9 – egymás elleni sóhajtozás (rossz kívánság a másiknak, panasz, bántás, számonkérő gondolkodásmód) ítéletet hoz (katakrinó).
d./ Következtetés: Jak 4,11-12. „Ne szóljátok meg egymást” (katalaleó – ellene beszél, rosszat mond, rágalmaz).
--Nagyon összekapcsolja a mennyei Úrral, a rendelkező Úrral, Aki a törvény mögött áll, a testvérek megtisztelését és a velük való egységre történő törekvést.
Róm 14:11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nekem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. Róm 14:12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.
a./ Ézs 45,23 – „Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér, hogy minden térd nekem hajol meg, rám esküszik minden nyelv.”
--Ez az eredeti próféciában, élből – első értelemben – Círuszról szól, aki bár nem ismerte az Urat, de az Úr használja életét és döntéseit, népe javára
--v.5. Az Úr a Mindenható, akár elfogadja ezt az ember, akár „perbe száll Vele”. Tény.
b./ A 13.verstől megint Círuszról szól, de a Messiásról is – értik így is.
--Ugyanakkor elrejtőzködő Istenről szól az üzenet, és arról, hogy a bálványok imádói is fel és el kell ismerjék majd Őt. Izráel pedig megszabadul.
--Mindenkit hív megtérésre, Önmagához. Meg kell érteni, hogy bár nem ismerik Őt, de valójában Ő a Teremtő. Hozzá kell térnie mindenkinek – Ő a méltó rá, hogy meghajoljanak Előtte a térdek.
c./ A Fil 2,11 ezt az Úr Jézusra alkalmazza – Róla (is) szól ez a fejezet, itt, prófétai módon. 25.v – Izráel is Hozzá fog jönni.
d./ Itt összefoglaló üzenetként figyelmeztet bennünket ez a TÉNY, hogy mindenki SZEMÉLYESEN áll majd meg az Úr előtt, és ad számot önmagáról.
Róm 14:13 Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk (krinó), hanem inkább azt tartsátok (krinó), hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek (tithémi) megütközést (proszkomma – megbotlás, beleütközés) vagy megbotránkozást (szkandalon – csapda, kelepce, ok a felháborodásra, botrány, botránykő, bűnre való csábítás, késztetés).
a./ Alapkiindulás: ne szerezz megbotránkoztatást (szkandalon).
--Ha „eddig tetted is”, TÖBBÉ ne tedd!
--Ne légy okozója, hogy testvéred rossz irányba fordul.
b./ Ugyanazt a kifejezést használja kétszer is – krinó – ami jelenti aa./ az elítélő ítélethozatalt, de bb./ a „sima” véleményformálást, különbségtételt is (v.5.) és azt is, cc./ hogy mit tartasz előrébb valónak, mit hogyan különböztetsz meg, választasz el egymástól.
--Tehát TARTHATOD azt is fontosnak (választhatsz így is), hogy a MÁSIKAT ne vidd rossz irányba.
--Tarthatod ŐT is olyan lényegesnek, hogy lemondasz más területeken az „igazságodról”.
Róm 14:14 Tudom (eidó) és meg vagyok győződve (peithó) az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja (logidzomai). Róm 14:15 De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik (lüpeó), akkor te nem szeretet szerint cselekszel (peripateó – jársz el, viselkedsz, folytatod életmódodat). Ne veszítsd el (apollümi) azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt.
a./ „TUDOM, és meg vagyok győződve” – Róma 14,14.
aa./ Ez a meggyőződés (HIT) radikális, kijelentésen alapul, biztosan rögzíti le az apostol, akarja, hogy mindenki előtt világos legyen.
--Ez az ALAPKIINDULÁS. (1Tim 4,4-5. „Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő (apoblétosz – visszautasítandó, mert tisztátalan), ha hálaadással élnek azzal. Mert megszenteltetik Istennek Igéje és könyörgés által.)
bb./ Az Úr Jézus is EZT MONDTA: Mt 15,11 – NEM az fertőzteti meg az embert, ami bemegy a száján, hanem, ami kijön a szájából (más fertőzést értünk ez alatt, mint az orvosok... ez a „vallási tisztaság” szempontjából való fertőzés).
cc./ Egy másik világos kijelentés: 1Kor 8,4 – egy bálvány sincs a világon... Isten sincs senki más, csak egy... (Más szóval: nem érdekel, kinek áldozták fel az állatot, simán megehetjük... az ördög pedig le van ejtve... lábunk alatt van... Lk 10,19. Róma 16,20. Ha a szívünk tiszta és a lelkiismeretünk meg van erősítve Isten Igéje által, nem érhet el az ördög semmilyen csapdája vagy kárhoztatása.)
b./ UGYANAKKOR: Róma 14,14 – de ugyanakkor lehet olyan, hogy valaki „tisztátalannak tart” valamit.
aa./ Az ő számára – lelkiismerete számára – ez tisztátalan is lesz. Mert a HITE nem működik ezen a területen – s így, ennek megfelelően cselekszik... ebben veszély van. Tényleges „elvesztés” lehet belőle (apollümi – az apollion, a vesztő kifejezése, tönkretételt, lerombolást jelent, megölsét, kipusztítást, elveszejtést, elkárhozást...)
--1Kor 8,7 – de nem mindenkiben van meg ez a felismerés, sokan eszik „bálványáldozati húsként” ma is (írja az apostol, oda szólóan, Korinthusba).
--Róma 14,23 – ha kételkedik, aki eszi – kárhoztatás alatt van, „nem hitből eszi” (bűn az).
bb./ EZÉRT – bár az 1Kor 6,12 szerint: „minden szabad nekem, de nem minden használ... minden szabad nekem, de én nem adatom valakinek a hatalma alá” (nem sodorhat önmagam döntése nélkül)... – mégis a következtetés: 1Kor 8,8-13 – inkább nem veszek részt ilyen étkezésben, mint, hogy testvérem lelkiismeretét megsértsem (megbotránkoztassam).
cc./ Ez az összefoglalás: 1Kor 9,19-23.
--Az önmagamat alárendelni kész, mások szempontjait szemem előtt tartó megközelítés.
--Ami fontosabbnak tartja a testvére boldogulását, előre jutását (azt, hogy ne botránkoztassam meg), mint a saját szabadságom érvényesítését és hirdetését. „Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.” (v.22.)
dd./ Itt is ezt az összefoglalást látod: 1Kor 10,23-33: „mindenkinek kedvében járok, nem keresve a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak”.
ee./ Itt a „szabadságunk (benső) korlátja” – a Gal 5,13-ban megfogalmazva: „szabadságra hívattál el... de ez nehogy rossz irányba vigyen” („ürügy legyen a testnek” – pl. azon az úton, hogy „nem érdekel más véleménye”, vagy „vessen magára a másik, aki rosszra bátorodik fel a te viselkedésed által”), sőt, „szeretettel szolgáljatok egymásnak”...
(Ez már tovább vihet... már nem csak erre vonatkozik, hanem a tudatos visszaélésre is... Tit 1,15 – minden tiszta a tisztáknak – akiket az Úr megtisztított, és hit által járnak, és lelkiismeretük is az Igén nyugszik... DE a megfertőztetetteknek (miainó – vallási értelemben beszennyezettek, mocskosak) és hitetleneknek (apisztosz) semmi sem tiszta... megfertőztetett (miainó) azoknak mind elméjük (nousz) mind lelkiismeretük...)
Róm 14:16 Ne káromoltassék (blaszfémeó) azért a ti javatok (agathosz).
--Ami neked jó, ne lehessen érte kárhoztatni téged, ne botránkoztasson meg másokat.
--Nem te csinálsz rosszat, ahogy a HIT által jársz el – de MÉGIS valami ROSSZ lesz belőle, ami miatt mégis visszaköszön rád egy elítélés, vagy ROSSZ végeredmény. Tehát ILYEN szemmel is rá kell nézned arra, amit teszel. Mit vált, vagy mit válthat ki másban... milyen irányba vihet másokat.
--„Miért kárhoztassa az én szabadságomat más lelkiismerete...” (1Kor 10,29.)
Róm 14:17 Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. Róm 14:18 Mert aki ezekben szolgál (douleuó) a Krisztusnak, kedves (euaresztosz) Istennek, és az emberek előtt megpróbált (dokimosz). Róm 14:19 Azért tehát törekedjünk (diókó) azokra, amik a békességre és az egymás épülésére (oikodomé) valók.
a./ Az Isten országa (az Ő KIRÁLYI URALMA) az,
--Ahol az Úr, Úr lehet, vagyis: ahol Ő uralkodik, ahol Őt tisztelik meg, ahová az Ő (személyeken keresztüli) uralma kihat – a személyes döntésünkön keresztül...
--Mert teremtői és világfenntartói uralma, a tényleges törvényszerűségeken, és azon keresztül, hogy mindenhez az Ő ereje kell – Zsid 1,3 – hatalma szavával fenntartja a mindenséget – szóval ezeken keresztül „objektíve” kihat (de NEM mindenhol nyilvánulhat meg az Ő királyi uralma – országa – csak ott, ahol Őt szeretik, tisztelik, és AKARJÁK, hogy az Ő uralma valósuljon meg személyes életükben és közösségükben).
b./ Szóval, az Ő országa és az Ő igazsága OTT HAT KI, az Ő megváltottjain keresztül, ahol
aa./ ezt az Ő uralmát és az Ő igazságát mi „KERESSÜK” – vagyis: akarjuk, hogy életünkben működjön (Mt 6,33.) és
bb./ TUDJUK, hogy itt van köztünk, az Úr Jézus jelenlétén keresztül (Lk 17,20.).
c./ „Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak...” – ez az „ezekben” az igazság, a békesség és a Szentlélek által való öröm.
--Így „szolgálunk” (rabszolgálunk) Krisztusnak – más szóval: Hozzá tartozunk, és életünket így vezetjük.
d./ Mi a törekvésünk – mit „űzünk”, mit „hajszolunk”?
--1Kor 14,1: itt a szeretetet hajszoljuk (diókó) – amellett, hogy dzéloó-val igyekszünk a szellemi ajándékokra is. Lelkesen fáradozunk értük, igyekszünk rájuk, buzgólkodunk értük.
--Mi tehát a törekvésünk? A békesség és az egymás épülése.
--Ef 4,16 – ahol látjuk, hogy a Krisztus Teste így építi „önmagát”, vagy ahogy korábban láttuk a Róma 12,16-21-ben: a békesség áll előttünk, a jó kibontakoztatása... szemben a gonosz visszaadásával!
--Nagyon TUDATOS döntés ez, hétköznapjainkra kiható, minden helyzetünket átható döntés és TÖREKVÉS.
Róm 14:20 Ne rontsd le (katalüó) az ételért az Isten munkáját (ergon – Jn 4,34.). Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással eszi. Róm 14:21 Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem [tenni], amiben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erőtelen.
a./ Alapkiindulás: NE RONTSD LE...
--Alapelv: a szabadság elve. A szeretet elve. A másik tiszteletben tartásának elve.
b./ Az Isten munkáját megbecsüljük.
--Őt Magát is ezzel.
--Ha Őt nem, akkor munkáját sem...
--Jn 4,34: „Az én ELEDELEM az, hogy Annak akaratát cselekedjem, Aki elküldött engem, és az Ő dolgát (munkáját) elvégezzem.”
--Jn 17,4 – „Én dicsőítettelek e földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál (didómi – adtál nekem), hogy végezzem azt...” (a munka elvégzése – Isten megdicsőítése volt... a bizalommal NEM élünk vissza, hanem BETÖLTJÜK a megbízatást)
--Mennyire, de mennyire ÖSSZEKAPCSOLÓDIK Isten munkája, az Ő megdicsőítésével. (Hanyagul, önző módon, másokra hárítva a felelősséget nem végezhetjük el, és így nem is dicsőítjük meg Őt. Hiába, amit a szájával mond az ember...)
--Az Isten MUNKÁJA nem csak „nagyban” végződik, hanem „piciben” is, itt, a mi hétköznapjainkban, miáltalunk. Amikor a szeretteinkkel vagyunk, amikor házimunkát végzünk, tanulunk, vizsgázunk, munkánkat végezzük, kapcsolatban vagyunk környezetünkkel, szomszédainkkal, még amikor a „nem-szeretem-dolgokat” végezzük is... amikor a határidőkön túl vagyunk, izgulunk, stb.
--Pl. ma is, amikor a Lidl-be is be kellett mennem, miután az órást is megjártam, és már jócskán készülnöm kellett volna erre a bibliaiskolára, s gyorsan beraktam mindent a kosárba, s siettem a pénztárhoz, egyszerre észrevettem azt a pénztáros hölgyet, aki a múltkor is panaszkodott a vevőkre, és akinek jobbára rossz kedve van... alig bírtam valahogy kicsit felvidítani és biztatni... már nem emlékszem a bizonyságtételre, amit mondtam neki, vagy adtam neki talán valamit, ajándékba? De most, amint megláttam, épp odajött hozzá egy kolléganője, a váltópénzekkel s nagy pénzesládájával, hogy beálljon a mellette levő pénztárba. Rákérdezett, „hogy van”, mire ez az új (általam még nem látott) kolléganő, a maga érdekes frizurájával, hátra felé kiálló kék hajával, elpanaszolta, hogy nagyon rosszul volt, egész teste fájt... a rosszkedvű kolléganő nem tudott erre mit mondani, az új pedig beállt a kassza mögé. Invitáltak, hogy mindkét kassza készen áll, hát az utóbbihoz indultam. Megmozdult bennem, hogy amit mondott, arra kellene választ kapjon. Úgyhogy kitettem mindent elé, majd fizettem is, és ahogy pakoltam el, odahajoltam kicsit közelebb hozzá, és elmondtam, hogy az előbb hallottam a párbeszédüket. Csodálkozva nézett rám, már szerintem nem is emlékezett arra, amiről beszéltek. De emlékeztettem – „fájt az egész teste”... és így rám nézett. Én pedig a „titkomról” beszéltem neki, pár percben, ahogy a helyzet engedte, hiszen ott volt már a következő vevő is, és mögötte még sok-sok másik. De az üzenet fontos volt: a „Fájdalmak Férfiáról” szólt, Aki ELVETTE a betegségeinket, és elhordozta ezeket... Ő Jézus, és az Ő nevében meg lehet áldani magunkat, hogy a fájdalom eltűnjön, és lehet kérni Őt, hogy áldjon meg bennünket, és gyógyítson meg.
A hölgy rám nézett, nagyon hálásan, és megköszönte, amit mondtam neki. Többet már nem lehetett, de valami MÉGIS ott maradt, ez érezhető volt.
--Isten MUNKÁJÁT végezzük – „piciben” is.
Róm 14:22 Te neked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt (enópion). Boldog, aki nem kárhoztatja (krinó) magát abban, amit helyesel (dokimadzó). 23 Aki pedig kételkedik (diakrinó), ha eszik, kárhoztatva (katakrinó) van, mert nem hitből [eszik]. Ami pedig hitből nincs, bűn az.
a./ HITED van – vagyis, megértetted a szabadságot, a felszabadítást, amit az Úr Jézus elvégzett, és tudsz így élni, lelkiismereti kárhoztatás nélkül, élve a felszabadítás adta örömmel és lehetőségekkel.
--Járj így, az Úr előtt állsz (vagy buksz) mindazzal, amit teszel.
--Ő fog majd egy napon az Ő trónja elé állítani.
--Rendben van, amit megértettél, élj aszerint. Az Úr előtt vagy ezzel.
--Ha AZT teszed, amit helyeselsz, vagyis, amire felszabadított az Úr téged, BOLDOG ember vagy. Ez a mi szabadságunk, és egyúttal az emberi méltóságnak megfelelő élet, amiben az ember AZT választja, amit HELYESNEK tart, amire az Úr RÁMUTATOTT, hogy az valójában HELYES is. Ez az élet TELJESSÉGE. (Széles értelemben: azért élsz, amiért erre a földre meg lettél teremtve – és betöltöd a mennyei tervet. Ez a boldogság titka.)
b./ Láttad, hogy NEM mindenkinek „van erre hite” – tartsd szemed előtt, hogy aki úgy „eszik”, hogy közben „nincs rá hite”, hanem „kételkedik” (vagyis a lelkiismerete kárhoztatja, mert bizonytalan), az valójában „NEM HITBŐL” eszik, és ez BŰNT hoz az életébe... mert ami „nem hitből van”, az bűn...
--Mire figyelmeztet ez? Arra, hogy NE rontsd le az életét, hanem LÉGY RÁ tekintettel – ahogy az előbb hallottad.
Róm 15:1 Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk (areszkó – tetszik, megtetszik, örömöt okoz, kedvében jár el valakinek, kedvére tesz, törekszik valakinek tetszésére). 2 Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára (agathosz), épülésére (oikodomé). 3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.
a./ Ugye, hogy az „erősek” TARTOZNAK „hordozni” az erőtlenek erőtlenségeit? Miért is? MERT „erősek”. Mert ők EL tudják hordozni azt. NEM lerombolja őket, hanem kiképzetté teszi, „dokimosszá”, kipróbálttá, ami az Isten országában fontos.
b./ Előkerül egy ÚJ kifejezés: „areszkó” – „kedveskedni”, magunk örömére tenni, saját magunk kedvében járni... vagyis, az Ige arra hív, hogy NE tegyük ezt. Ne járjunk önzésben, hanem NYITOTT szemmel, látva (meglátva) azokat, akik körülöttünk vannak!
--Ha NEM a magunk örömére, akkor KIÉRE éljünk (cselekedjünk, döntsünk)?
--A mellettünk élőkre legyünk tekintettel, figyelemmel. A „felebarát” az, aki „ott van”.
--És MIT tartsunk szemünk előtt?
aa./ Az Ő JAVÁT (ami neki jó).
bb./ Az Ő ÉPÜLÉSÉT (ami őt előre fogja vinni, ami segít neki kibontakozni).
c./ És miért? A válasz nagyon egyszerű: mert a mi MEGVÁLTÓNK is EZT tette...
--Ő is ilyen szívvel járt. Ez volt a lelkülete.
--És jön az Ige, ami megalapozza mindezt:
„Mivel a Te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a Te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.” (Zsolt 69,8-10.)
--Amikor Ő eljött, „Önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és amikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta Magát, engedelmes volt a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig...” (Fil 2,5-11.)
d./ Ő ezt tette – mi pedig „tartozunk” azzal, hogy ugyanezt tegyük. „Adósok vagyunk” – mert Ő, az Úr Jézus, értünk megtette ugyanezt, kifizette értünk a váltságíjat, megváltott bennünket, belekerültünk egy ilyen „tartozási helyzetbe” – s így hálaadással odaadjuk magunkat arra, amit Ő is tett. Másokért.
--Róma 13,8 – „Senkinek, semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek...”
Róm 15:4 Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen. Róm 15:5 A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja nektek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: Róm 15:6 Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
a./ Amit az előbb idéztünk az Ószövetségből (Zsolt 69), NEKÜNK lett megírva, hogy mi tanuljunk belőle.
--Mi a cél? Az, hogy bármilyen helyzetben vagyunk is, LEGYEN reménységünk.
--A reménység a békességes tűrés által (amit az Úr Jézusnál láttunk) és az Írások vigasztalása (az IGE) által JÖN BE az életünkbe.
--Ahogy láttuk a Róma 5,1-5 szakaszában, EGY ÚT vezet el a reménységig. A megpróbáltatás és hűség útja. Itt pedig látjuk, hogy ebben segítségünkre van az Úr Jézus béketűrése is és az Ő IGÉJE is, (az Ige vigasztalása is). LESZ reménységünk.
--És ERRE áld meg bennünket az Ige is.
b./ Itt az áldás: Istentől, Aki a békességes tűrés Istene is (ahogy az Úr Jézust láttad földi testében), és a vigasztalás Isten is – hiszen Ő adja a vigasztalás Igéit is – és Ő TUDJA megadni, és az áldás alapján ADNI is fogja, ezt a mennyei indítékot (lelkületet, hozzáállást – froneó), ami az Úr Jézusban volt. Ugyanez a mennyei indíték (indulat) fog betölteni bennünket EGYMÁS FELÉ
c./ És így minden különbözőségünk ELLENÉRE összekapcsol bennünket az Úr dicsőítése, és felülemel azokon az eltéréseken, amiken nem szabad megütközni. Ez az IGAZI dicsőítés, a „csak-azért-is” dicsőítés, ami átfog bennünket, eggyé tesz a Krisztus Testének hétköznapjaiban (pici és nagyobb dolgaiban).
Róm 15:7 Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Róm 15:8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyák ígéreteit; Róm 15:9 A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: Annak okáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dicséretet éneklek a te nevednek.
a./ Akkor mi is a teendő? Semmi új, az előzőekhez képest: FOGADJÁTOK be egymást – ahogy az Úr Jézus is befogadott minket. (A pogányokat is – a zsidókat is.)
--És most PONT ERRŐL lesz szó – innentől a szakasz végéig!
b./ Az Úr Jézus Izráelt is szolgálta („szolgája – diakonosz – a körülmetélkedésnek”), az Isten igazságáért (alétheia), hogy MEGERŐSÍTSE az atyák ígéreteit... mindazt, ami Rá vonatkozott. Mindent betöltött. És közben ÚGY született meg, hogy nyolcadnapon körülmetélték. És betöltötte a törvényt. Izráelért (is). Megvalósultak benne a próféciák. Izráel javára (is).
c./ De UGYANAKKOR a pogányokért is jött... és erről győznek meg az Igék:
--„Azért dicsérlek Téged Uram a nemzetek között, és éneket zengek a Te nevednek.” (Zsolt 18,50.)
--És most sorra fognak jönni az Igék erre nézve... Ő a pogányok Megváltója is.
Róm 15:10 És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az ő népével együtt.
(5Móz 32,43.)
Róm 15:11 És ismét: Dicsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok őt minden népek.
Zs117,1 – „Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok, magasztalják Őt mind a népek! 2 Mert nagy az Ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!”
--Amikor felismerjük, amit Ő tett, elvégzett értünk, dicsőítésben törünk ki. A felhőtlen és szabad öröm ide vezet bennünket: dicsőítjük a mi Urunkat.
Róm 15:12 És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és aki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; ő benne reménykednek a pogányok.
Ezek az igeversek – prófétai szavak – is Róla beszéltek, mint Izráel leszármazottjáról, arról, hogy Ő volt, Aki betöltötte Izráel várakozását is, és Ő tölti be a pogányok vágyakozását is.
(Ézs11,1.10. 42,6. 2,2-3. Mik 4,1-2. Jel 5,5.)
Róm 15:13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.
Róm 15:14 Meg vagyok pedig győződve atyámfiai én magam is ti felőletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni. Róm 15:15 Bátorságosabban írtam pedig nektek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nekem adott kegyelem által, Róm 15:16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves [és] a Szent Lélek által megszentelt.