Milyen sokszor kiált így a szívében az ember: "Ne késsél!" És az Úr megígérte: nem késik.
Azt mondta, hogy ha Hozzá jössz, a "kegyelem királyi székéhez (trónjához)", hogy irgalmasságot nyerjél, és kegyelmet találj, alkalmas időben való segítségül, bízzál Őbenne, bátran.
Amikor felállították a szent sátrat, a felhő „megjelent“. Beborította a sátrat. Az Úr jelenlétének felhője.
Az 1Kor 10 úgy mondja, hogy „mindannyian a felhő alatt voltak“. Mindannyian. Mert a felhő mindannyiuk áldására volt. Azért jött, azért volt ott, hogy Izrael mindenkor tudja, hogy védelem alatt van.
Mit jelentett nekik? Persze még árnyékot is jelentett a tűző nap ellen, és ez kellemes volt, de vezetést is, ahogy itt (4Móz 9 végén) olvassuk, és ez mind abból fakad, hogy az Úr Maga volt ott velük. Ő ilyen volt. És megismerhették Őt.
"Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll. Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az Ő népét mostantól fogva mindörökké. Mert nem pihen meg a gonoszság pálcája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak." Zsolt 125,1-3
