Őket is szereti?
Ma találkoztam egy régi osztálytársammal egy intézményben.
Mindketten ügyet intéztünk, s megvártuk egymást.
Meséltettem kicsit. Rám is csodálkozott úgy egy óra után: "hát, én teljesen elmeséltem az életemet...". S valóban. Sok mindent megosztott, élete legnehezebb helyzeteivel kapcsolatban is.
Utána rám nézett, és visszakérdezett: sok mindent el tudtam mesélni neki - de legfőképpen azt, ami minden napomat áthatja... hogyan vezetett el Magához a Megváltó, hogyan ismertem meg Őt, hogyan döntöttem Mellette, s hogyan élek Vele most is, s életem minden szakaszában. Persze kicsit meséltem neki a gyülekezetről is, a Palántáról is... és mindenről, amire rákérdezett.
Elég hamar kiderült, hogy ő egészen máshogy gondolkodik Istenről, a "vallásról" - ahogy ő fogalmazott - és az élet különböző helyzeteiről. De amit mondtam, nem vetette el.
A beszélgetés végén egy komoly kérdést tett fel - rám nézett, és látszott, hogy ez most nagyon fontos neki: "Ő (valahogy Istenre akart célozni) szereti azokat is, akik egyáltalán nem ... nem foglalkoznak Vele?"
Én is ránéztem, és a legkomolyabban mondtam neki: Igen. Nagyon szereti őket. És nem akarja, hogy Őnélküle maradjanak. És vár rájuk, megvárja, míg elkezdenek Hozzá közeledni, vagy elkezdenek gondolkodni Őfelőle.
-- De honnan tudod? - kérdezte tőlem.
-- Én pedig ráöntöttem teljes Isten-ismeretemet, beszéltem a megváltásról, hogy ELŐRE megváltott mindenkit, hogy aki csak akarja, megkaphassa a megbocsátást, beszéltem arról, hogyan "próbálja segíteni" az embereket, hogy helyrehozhassák azt a sok dolgot, amit elszúrtak az életükben, és mondtam konkrét példát is...
-- Egy lányról, aki minden áron el akarta vetetni a kisbabáját, ami drogos barátjától fogant, és egyáltalán nem akarta felvenni a felelősséget és a terhet, ami egy pici baba megszületésével jár... elmondtam, hogy a két "jövendő nagymama" milyen tűzzel és odaszánással vállalta fel a jövendő unoka nevelését, és mindent, ami ezzel jár, csak szülje meg az édesanya ezt a pici babát. És elmeséltem, hogy a baba világra jött, azóta csodálatos ötéves lett belőle, és az édesanya, bár eleinte látni sem akarta, de most már egyre inkább megtalálhatóvá válik kicsinye számára... persze a harc még zajlik... de Jézus nem mondott le sem a kismamáról, sem a kisbabáról, egyikük jövőjéről sem... és ugyanígy van nagyon sok rossz döntésre készülő emberrel, s azokkal is, akik nagyon rossz döntéseket hoztak életükben.
Osztálytársam nagyon elgondolkodott. És azt mondta: ezt elviszi magával...
"Az Isten pedig, az Ő mihozzánk való szerelmét (mélységes szeretetét) abban mutatta meg, hogy amikor mi még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt." (Róma 5, 8.)
2024. Április 15