ÉLET...
A Balatonon, ahol a nyaralóban felnevelkedtek gyermekeink, s most unokáink, van egy hosszú folyosó. A szobák és a fürdi is ebből nyílnak. A folyosó végén ott a konyha, majd a terasz. Ahogy az ajtó innenső oldalán a szobában vagy, hallod a robogó kis lábacskákat, amint át-meg átszáguldanak a folyosón a konyha felé, ahol az anya (most már nagymama) "van jelen". S utána vissza. Majd megint oda. S közben beszélgetések hangjai. Foszlányok az életből. A lábacskák néha "galoppozva", majd megint gyors léptekkel futva.
Ez az élet... s ez az Isten országa.
A biztonság, amit az anya, a nagymama (és persze az apa és nagypapa) is jelentenek. Az elrejtettség, az értékelés, a jelen öröme és a jövő biztonsága.
Ajándék Istentől: a szeretet.
Közben készülök... készülnék, hiszen gyülekezeti tábor áll előttünk, és Isten beszéde nélkül a legjobb szervezés, a legszebb hely és a legklasszabb csapat is "üres marad".
De van Ige, és lesz szó, lesz üzenet.
S közben ott a sok kérdés, amit újra és újra "felpasszolok" az én Uramhoz és Megváltómhoz. Ha fel kellene sorolni a "harci helyzeteket", a bizonytalan dolgokat, a kérdéseket, lehet, hogy száz is lenne? Nem számolgatom, hanem "passzolom"... ahogy tudom. Mert közben készülni kell, az Úr előtt állni, egy "másik témában", a táborban... de ott vannak Előtte a Palánta területei, az égetőek és a hosszútávúak... a raktár-kérdés, sok kemény küzdelemmel, harccal, a pedagógus könyvek, ezek előkészítése, kiadása, hogy kiküldhessük őket már szeptembertől csomagolva... anyagi kérdésekkel, forrásszükségekkel... és hozzá még a holnapi fizetés, a tizenkettedikei járulékok... hosszú távú döntések és a mindennapok harcai. "Passzolom, passzolom" az Úrhoz, Aki hordja, elkészíti, betölti, mert Ő az élet, mert az Övé az Út, és az Ő igazsága az igazság, nem a miénk, a "saját igazságunk"...
Kicsoda olyan, mint Te, Uram, kicsoda olyan... Aki mindenre gondolsz, mindent összhangban tudsz tartani, Aki nem jössz zavarba, ha "nehézségek" támadnak, vagy éppen vádolnának is Téged... sőt, túllátsz ezeken, szeretsz, mérhetetlenül, még ellenségeidet is szereted... s tanítasz erre engem is, és szélesebbé teszed gondolkodásomat, és a jelen mellett a jövőt is a Te gondoskodásoddal és útmutatásoddal átszőve, elém adod, belém plántálod... Kicsoda olyan, mint Te, Uram, kicsoda olyan... Aki mindennel ellátsz, és gondoskodsz, szeretsz és tanítasz szeretni és bölcsen dönteni. Ámen.
"Kicsoda olyan Isten, mint Te, Aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk. Eltapossa álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!" (Míkeás 7, 18-19.)
S ha jönnek rossz hírek, hová mehetnék, Uram, hová vihetném ezeket? Csak Hozzád... Aki meghallgatsz, Aki megértesz, Akinek megoldása is van, Aki soha nem hagysz magunkra bennünket.
Ui: amikor ezt az írást elkezdtem 8 óra volt. Most fél tizenkettő. Ennyi idő alatt is kaptam két súlyosabban rossz hírt, és néhányat, ami "kevésbé súlyos", vagy "könnyebben orvosolható". Hova vinném a híreket, ha nem Hozzá? Ő az egyetlen, aki ezer km-ek távolában is tud cselekedni, és a lehetetlenek világában is "járatos", méghozzá a megoldások szárnyán közlekedik!
Uram, köszönöm, hogy Te vagy az Egyetlen, a "Leg..." - és mi pont Hozzád jöhetünk be, a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül. Ámen.
2025. 07. 09.