A Szentlélek nálunk (1)
Azt is nézhetjük, hogy "volt ott" a Szentlélek "régen", az apostolok idejében, velük. Azt is, hogy van ott most, a mostani időszakban "másutt".
Ezek is jelenthetnek örömöt, útmutatást... de az, hogy a Szentlélek hogy van most itt, nálunk, nagyon izgalmas. Itt, a te életedben, az enyémben, a közösségben, ahová tartozunk, a misszióban, amit végzünk az Úrral... ez a legizgalmasabb...
1./ A múlt vasárnap, kirándulni mentünk. Rám köszönt egy hölgy fenn a domboldalon, és hirtelen ráismertem: F. Anna volt, a Gyümölcstermő Bibliaiskola egy korábbi tanulója, akinek élete ott, előttünk bontakozott ki, ahogy imádsággal kísértük a házi feladatok és amúgy is harci helyzetek közt.
-- Hétköznapjaiban csupa nem hívő ember vette körül. S ahogy a bibliaiskolán megtanulta, mit jelent személyesen elmondani, hogyan ismerte meg az Úr Jézust, a házi feladatot - amit ő mindig következetesen végigcsinált - úgy oldotta meg, hogy egyre többen hallottak tőle a Megváltóról... s az élete, a szolgálata, bontakozni kezdett.
-- Sokszor bizonytalankodva mondta el, odatárva elénk a bibliaiskolán (nagyon jó közösségünk volt egymással, hónapról-hónapra, a konzultációkon is, de amúgy is, hónap közben is, folyamatosan megemlékeztünk egymásról az Úr előtt), milyen "nehezen" megy az öt perces igehirdetés, a személyes kapcsolatteremtés, és az, hogy elmondja, hogy mentette meg az Úr Jézus, és mit jelent Ő a számára... de éreztük, tudtuk, hogy csodálatos bontakozás zajlik az életében.
-- Nem hívő - és szörnyen viselkedő - férjéhez végig hűséges volt, kiápolta őt, mielőtt elment a földi világból. Megérezte, hogy élete és bizonyságtétele szorosan összetartozik, és hogy megkeményedett szívű embereket csak így lehet megmenteni, ha odaadjuk magunkat rá - nem csak a szavainkat... Győzött.
-- "Buli-király" fiát is végig kísérte a megtéréshez vezető úton - és itt is győzött. Pedig voltak helyzetek, amikor nem úgy tűnt... de nem adta fel, imádkozott, és élte a Jézus Krisztus szeretetével és irgalmasságával teli életet... Győzött...
-- Környezetében, a településen, ahol él, szinte mindenki ismeri - körzeti ápolónőként dolgozik, járja a lakásokat, otthonokat, Istentől ajándékba kapott férjével harci szövetségben van és gyülekezetében - az ottani nagy nehézségek idején - oszloppá vált. Sokan néznek rá, s nyernek biztatást általa.
-- A Szentlélek "nálunk" - pl. F. Anna életében - "ilyen". Ott van a hétköznapokban, átlendít a bizonytalanságokon, kitartást ad az imádság harcában, reménységet a reménytelen helyzetekben, betölt örömmel és békességgel a hívésben, és kiárad, s végzi a munkát környezetünkben... ugye jó?
2./ Az istentiszteleten nem adjuk fel, akármi van, akármilyen hírek közt vagyunk is, akárhányan jönnek is oda időre, vagy akár később is, akarjuk, hogy Élő Ige legyen, életteli, gazdag, amitől "jóllaknak a bárányok", és legyen ott az Úr Jézus jelenléte a dicsőítésben, amikor odajövünk Hozzá, felemeljük az Ő nevét, az Ő cselekedeteit, és azt, hogy Ő milyen... és odatesszük "koronáinkat lábai elé" - mindazt, akik vagyunk, amivel rendelkezünk... letesszük, és megdicsőítjük Őt.
-- Ebből nem engedünk.
-- Nincs rutin, nincs sablon, nincs "minden mindegy, majd lezajlik valahogy"... nincs, nincs, nincs, nincs - mert mi Őelőtte vagyunk, Őhozzá jövünk, Őt szeretjük, Őt dicsőítjük meg, tudjuk, hogy Ő ott van velünk... ünnepeljük Őt.
-- A testvérek - akárhányan vagyunk, akármilyen "egyszerű emberek", akárhány évesek, egyik a másik után - hozzák a "hétköznapok történeteit", a Szentlélek "hétköznapi" jelenlétéről, arról, ahogy az Úr előhozza a megoldásokat, átvisz a harci helyzeteken, a lehetetleneket lehetségesekké teszi, és mondják, mondják... néha a "bizonyságok fellege" alakul ki, és az igehirdetésre alig jut idő, annyi hangzik el. De ez is jó, ez az élő jelenlétről beszél, az pedig arról, hogy a küldetés, a Krisztus Testének munkája, zajlik...
-- Szeretjük a Szentlélek élő jelenlétét itt, az istentiszteleten is. Itt van Ő, nálunk...
3./ Reggel felébredek, és megköszönöm az új napot, az éjszakai alvást, az erőt, amivel nekiindulhatok a mai napnak... az Úr Jézus jelenlétét, azt, hogy Ő hordoz, kezében tart, és hogy jó lesz minden... teli reménységgel...
-- Ez is a Szentlélek, "nálunk", a mi reggeleinkben. Ugye?
-- És, ahogy megy tovább a nap? Egy-egy találkozásban - ad kérdéseket, ad figyelmet, megértést, odagondolást, megadja, hogy lássam, értsem, amiről szó van, és ahol kell, szóljak is, a hit által, mennyei szóval, útmutatással, jó gondolatokkal, amik Tőle jönnek... megoldásokkal, vagy legalábbis elgondolkodtatással, ami a megoldáshoz segít közelebb...
Drága Szentlélek, Úr Jézus, Aki megajándékoztál saját Szellemeddel... köszönöm a jelenlétet, köszönöm a hétköznapi örömöt, a jó munkát, amit végzel bennem, és különösen, amit végzel általam.
Kívánom, akarom, vágyom, hogy gazdagodjon mindez. Minden nap. Minden helyzetben.
Ezért hallgatok Rád, és akarok is figyelni, ma is, minden nap, kedves Szentlélek, köszönöm, hogy vezetsz, hogy tovább lendítesz, hogy megerősítesz, hogy betöltesz, örömmel jársz át, és békességgel, feltámasztod bennem az irgalmasságot, és meggondolást munkálsz ki, helyzetről-helyzetre.
Kontrolláljuk a szájamat, jó? Te is végezd, kérlek, "tégy Uram, závárt a szájamra", és én is odaadom magam erre, és tudatosan uralkodni akarok a beszédemen, hogy csak, ami építő, csak, ami szükséges, csak, ami áldást hordoz, csak, ami Rólad tesz bizonyságot, csak, ami Hozzád hozza közelebb az embereket... Ez jöjjön ki, és semmi más... semmi rothadt beszéd... Ámen.
2024. Május 18