Amikor az Úr Jézus Saulust megszólította a damaszkuszi úton, ez a haragvó férfi döntés elé került. Az Úr útmutatást adott neki, és ígéretet. Azt mondta: a későbbiekben is fog kapni útmutatást. Nem fogja őt magára hagyni.
"De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok neked jelenni." Apostolok cselekedetei 26, 16
1./ Pál szolga volt. Rabszolga, az akkori státus meghatározás szerint. Ami teljes átadást jelentett. Teljes életátadást és teljes odaszánást az alárendelődésre.
2./ Pál bizonyság volt. "Mártír" az eredeti kifejezés szerint. Ami nem csak a "szenvedést" jelentette, amit a mi fogalmaink szerint jelent, hanem kikerülhetetlen bizonyítékot is, aki az életével bizonyít. Napról-napra. Amit átélt, és ahogy él. Amit mond, és amit tesz. Jézussal, Jézusról, Jézusért.
3./ Pál kapott kijelentést az Úr Jézustól. Megállította őt gyilkos útján az Úr, és megváltoztatta bensőjét. Persze Pál is kellett, hogy engedjen ebben, de az Úr nem véletlenül állította döntés elé. Akarta, hogy engedjen, és bízott benne, hogy fog is engedni. A lehetőség ott állt Pál előtt - s helyesen döntött. Engedett az Úr Jézusnak. A kijelentés és az engedelmesség édestestvérei egymásnak. Ha jót szeretnél az életedben, engedsz a kijelentésnek, a mennyei szónak, az Úr vezetésének.
4./ Az Úr ígéretet adott neki: még meg fog neki jelenni. Úgy is, hogy látja (az eredeti kifejezés itt nem enged másra következtetni), és úgy is, hogy nem látja, mint az élettörténetéből többször is nyilvánvalóvá lett. Egy biztos: nem fogja bizonytalanságban hagyni. Vezetni fogja.
Te mit mondanál?
Te hogyan döntenél?
Gondolsz rá, hogy amikor most, ebben az időszakban döntés elé kerül egy ember, hasonló játszódik le benne? Az Úr szól hozzá, egy életútra hívja, döntésre, hogy Vele fog járni, és ha enged Neki, akkor meg fogja ismerni Őt, és újra és újra vezetést fog Tőle kapni, hogy az életét Vele élhesse, és az élete, sőt, egész személye, az Ő - Jézus - bizonysága (hitelt érdemlő szava, elgondolkodtató bizonyítéka) legyen, ameddig ezen a földön él.
Ezt az emberek megérzik.
Amikor Jézusnak adod az életed, valójában Őróla van szó.
Ő akar téged, Ő hív téged, Ő állít be küldetésébe, és von be az Ő munkájába.
Boldog vagy, ha engedsz Neki.
Boldog vagy, ha Vele jársz.
Boldog vagy, ha bízol Benne, hogy újra és újra megszólít, vezet, útmutatást ad neked, és választ kérdéseidre.
Ez az Isten országa.
Ő ma is keresi azokat, akiket "martüsz"-ként a saját oldalára állíthat egy felfordult, sokszor Istent gyalázó és Isten ellen lázadó világban. Olyanokat, akik vállalják Őt, és a gúnyt, meg nem értést és megvetést, ami azzal jár, hogy Őt képviselik ebben a korszakban.
"De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok neked jelenni." Apostolok cselekedetei 26, 16
Uram, köszönöm, hogy újra és újra szólsz. Megjelensz, hogy ne legyünk bizonytalanok, és megerősítesz abban, amit Te szeretnél. Köszönöm Neked, Uram, átjártál azzal a vággyal, hogy azt tegyem, ami Neked kedves, mindent úgy mérjek le, hogy Te mit szeretnél, és ezért ADSZ SZÓT, adsz vezetést, adsz útmutatást, hogy TUDJAM, mi kedves Neked. Ámen.