Ha bajban vagy, hálás vagy minden segítségért, ami reménységet támaszt benned, hogy ki tudsz jönni belőle. Így van?
Az emberek keresik azt, ami reménységet ad nekik. S ha találnak valamit, ami ténylegesen reményt támaszt bennük, és megbízhatónak tűnik, elkezdik "beépíteni" életükbe. Azután kiderül, tényleg megbízható "alap" volt-e, amire építettek, vagy cserben hagyja őket.
Amikor a 113. Zsoltárt olvasom, az Urat látom meg benne. Mégpedig úgy, hogy "kedvem támad megragadni" azokat a tényeket, amikkel bemutatja a mi Istenünket, és "kedvem támad erre építkezni" az életemben. (Nem rossz ötlet. Mivel Isten Igéje nem fog üresen visszatérni, hanem elvégzi a munkát, amiért "ki van küldve a mennyből", mint az áztató eső, ami termővé teszi a földet. Ézsaiás 55.)
„Dicsérjétek az Urat. Dicsérjétek az Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét, Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké! Napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az Úr neve! Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken. Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik? Aki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; Aki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból, Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé; Aki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!” Zsoltárok 113
„Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaimútaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.” Ésaiás 55
"Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, Aki a magasságban lakozik? (Mindenható, mindenek felett való.) Aki magát megalázva (!), tekint szét mennyen és földön (nyomon követ, figyel, fontos Neki, amit lát, türelmes, és "nem szól bele" mindenbe... várakozik - pedig sok minden bánthatja Őt). Aki felemeli (!) az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonssza(!)a sárból, (mert látja őket, mert megindul rajtuk),Hogy odaültesse őket a főemberek közé (!), az Ő népének főemberei közé (mert szereti az ilyet, szereti a felemelést, szereti, amikor valakivel jót tehet, és keresi erre a lehetőséget, állandóan a jót munkálja, tervezi és kivitelezi),Aki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. (Mert szereti, amikor ÖRÖM van, szereti a helyreállítást, szereti a kibontakoztatást, szereti a megvigasztalást.) Dicsérjétek az Urat!" (Zsolt 113,5-9.)
1./ A mi Istenünk MINDENHATÓ, és minden felett való. A személyiségében, a lényében is, és az Ő minden isteni jellemzőjében (mindenhatóságában, bölcsességében, stb.) is.
2./ A mi Istenünk NÉZ. Néz és lát. Látja azokat a dolgokat, amik a "mennyen és földön" vannak.
3./ Ahogy lát, amiket észrevesz, amik nem kerülik el tekintetét, (sajnos) nem minden szerez Neki örömöt. Sőt... nagyon sok olyan dolog van, ami bántja Őt. Olyasmik is, amiket te is látsz, és téged is bántanak, de ennél sokkalta több dolog, amiket esetleg nem látsz, de Ő mégis tud ezekről, és mélységesen bántják - sőt bosszantják (bosszanthatják) is - Őt. Az emberek gonoszsága, visszaélése a hatalmukkal, szeretetlensége, ridegsége és közönyössége, hűtlensége, becsapása, és minden, amivel másokat rombolnak - és saját magukat, jövőjüket, kapcsolataikat is. Ezek Istennek FÁJNAK. A szó legszorosabb értelmében. És ezek Istent bántják, a bosszantás értelmében is. Ellenére vannak. Mint, amikor egy szép műalkotásnak kalapáccsal meg neki az ember. Ez nem csak szomorúságot vált ki, hanem azt is, hogy le akarod állítani, és egyszerűen nem érted, hogyan lehet ilyen barbár valaki. (És a mi Istenünknek MENNYIVEL fontosabb az ember, mint egy-egy szép műalkotás! S a hétköznapokban nagyon sok ember "megy neki" mások életének, életlehetőségének.)
4./ Amikor az Úr NÉZ, és lát, közben megalázza Magát... egyszerűen "vissza kell tartsa Magát", mert még VÁR az ítélettel, azzal, hogy minden gonosszal szembeszálljon, mindent leleplezzen és megsemmisítsen mindenféle megjelenésében. Mert közben az embert, aki lényéből fakadóan VÁLASZTHAT, (jót is, gonoszt is), őt is meg kellene semmisítenie. S a mi Istenünk NEM AKARJA, hogy bárki elvesszen, hanem, hogy mindenki megtérhessen és megmenekülhessen. („Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” 2Péter 3,9. „A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,” 1Timótheus 2,4-5.) Ezért még VÁR... várakozik... s közben tény, hogy gyalázzák Őt, és visszaélnek azzal, hogy türelmes... a mi Istenünk MEGALÁZZA MAGÁT.
5./ Akkor is ezt tette, amikor itt járt a földön. Amikor mint "ember Fia" eljött, és ugyanígy látta, sőt, TAPASZTALTA is az emberi gonoszságot. Beszélt a jövőről, az ítéletről, beszélt az emberek választási lehetőségéről, és bemutatta azt, milyen a mennyei élet, mire hívott el bennünket Isten, a mi mennyei Atyánk. Voltak, akik megértették, megragadták, akarták ezt, és voltak, akik elvetették, sőt, az ellenkezőjét tették. S voltak, akik el akarták hallgattatni Őt. Amikor "eljött ennek az ideje", át is tudták Őt adni a bíróságnak, el is tudták ítéltetni, s ki is tudták Őt végezni. A Golgotai kereszt a mi Istenünk ALÁZATOSSÁGÁNAK a teljes bemutatása. Amikor Isten meghal a kereszten azért, hogy a teremtményei megmenekülhessenek... megváltozhassanak, és bocsánatot kérhessenek és bocsánatot nyerhessenek.
6./ "Aki magát megalázva (!), tekint szét mennyen és földön..." - ez ténylegesen megvalósult, amikor Isten emberré lett, és amikor a Megváltó itt járt a földön. DE MOST is ez történik, ahányszor Isten végignéz ezen a földön. Az emberek kegyetlenségét, gúnyolódását látja és hallja - és vár, VÁRAKOZIK, mert nem akarja, hogy bárki elvesszen...a megmentő SZERETET türelmesen várakozik. Ez Isten alázatossága... :)
"Aki felemeli (!)az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonssza(!)a sárból, (mert látja őket, mert megindul rajtuk), Hogy odaültesse őket a főemberek közé (!), az Ő népének főemberei közé (mert szereti az ilyet, szereti a felemelést, szereti, amikor valakivel jót tehet, és keresi erre a lehetőséget, állandóan a jót munkálja, tervezi és kivitelezi), Aki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. (Mert szereti, amikor ÖRÖM van, szereti a helyreállítást, szereti a kibontakoztatást, szereti a megvigasztalást.) Dicsérjétek az Urat!" (Zsolt 113,7-9.)
7./ Egyszerűen SZERET jót tenni. AKARJA a megmentést. Akarja a felemelést, a helyreállítást. Akar LEHETŐSÉGET adni, akarja JÓ irányba formálni a helyzeteket, a történelmet, az emberi életeket.
8./ Ha Ő ilyen - milyen lehetnél te? Ugyanilyen. Ugyanez a törekvés él benned - ha az Övé lettél, és az Ő életét kaptad meg az életedbe - a felemelés és helyreállítás törekvése.
9./ "Aki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonssza (kivonja, kiemeli, kihúzza) a sárból..." - amiben él. Ha TÉGED hív be ebbe a munkába, te TUDOD, hogy az Úr megmentő munkáját végzed, az Ő felemelő segítségében veszel részt. S ahogy teszed, Ő TESZI ezt általad, rajtad keresztül. Mert Ő NEM AKARJA, hogy így maradjon minden, "beavatkozás nélkül". Indiában sem. Afrikában sem. És Magyarország szegény területein sem. Kárpátalján sem.
10./ Minél többen adják oda magukat Neki, és adják magukat erre a "felemelő szolgálatra", annál inkább tudja végezni ezt a megmentő, helyreállító, továbbsegítő munkáját. Így EMELKEDNEK ki emberek a porból, és kerülnek ki a "sárból". A szó szoros, és átvitt értelmében egyaránt.
11./ Van egy barátom, (O.L.), aki egyből azt mondaná: "hát miért van akkor még mindig szegénység, éhezés...".
- S azt mondanám neki: "mert még nem adták oda esetleg magukat azok, akiken keresztül EZT is el tudná végezni az Úr... még nem adták oda szolgálatra magukat, vagy még nem kezdték el tenni, akiket pedig erre hívott, s így "korlátozva" van abban, hogy "mindent" elvégezzen...".
- Ez azután lehet, hogy furcsa lenne neki, de meg kell érteni, hogy "az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta...". Ami azt jelenti, hogy itt, ezen a földön, nagyon sok dolog van, ami úgy alakul, ahogy NEKI NEM kedves, ami NEKI NEM tetszik, de ELNÉZI, mert "magát megalázva tekint szét...". Vagyis, VÁRJA azokat, akik Neki adják az életüket, és akiken keresztül ezt meg tudja oldani, el tudja végezni.
- Erre barátom mondhatja, hogy "miért nem éri el, hogy többen adják oda magukat Neki".
- Én pedig azt mondom, (közben őreá is nézve): MIÉRT... miért... miért? Miért nem adod oda TE, saját magad, magadat, Őneki. (És magamban még azt is gondolom, "miért nem mondják még többen, még többeknek, hogy az Úr Isten várakozik, és várja, hogy Hozzá forduljanak az emberek...türelmesen vár... - vagyis: HIRDETNI KELL az Evangéliumot, hogy többen legyenek, akik késszé lesznek arra, hogy ennek a világnak a sebeit gyógyítsák.)
12./ És még azt is hozzátenném:
--VAN, amit az Úr KÖZVETLENÜL végez el, (ezt CSODAKÉNT éljük meg, hirtelen beavatkozásként, vagy olyan lépésről-lépésre való CSODA-FOLYAMATKÉNT, ami mögött CSAK Ő LEHET), és vannak dolgok - nem kevés (!) - amibe TÉGED von be, és engem, és ÁLTALUNK akarja elvégezni.
--A legklasszabb, amikor ezt a kettőt EGYÜTT teszi. Más szóval: bevon bennünket az Ő mindennapi CSODÁIBA, és azzal, hogy engedelmeskedünk Neki, és TESSZÜK, ami ránk van bízva (egészen egyszerűen, a hétköznapjainkban), LÉTREJÖNNEK az Ő felemelő, megszabadító CSODÁI (is - amellett, hogy sok olyan dolog is történik, amit az emberek nem neveznek "csodának", csak egyszerűen átélik a felemelést, a kiszabadítást, a helyreállítást, a kibontakoztatást).
-Annyira egyszerű: amikor adod magad arra, hogy megtedd, amit az Úr szeretne egy-egy helyzetben (pl. adsz - magvetéssel, a HIT által - másnak, s ő azt éli át, hogy Isten meghallgatta imádságait...vagy más iskoláztatásában veszel részt. Vagy abban, hogy jövendő házassága megalapozott legyen. Vagy abban, hogy meggyógyuljon, pl. úgy, hogy odaadsz neki egy gyógyulásról szóló hangfelvételt, vagy ráveted kezeidet, és megáldod a menny vezetése alatt), Ő pedig "cselekszik" az Ő ígérete szerint, akkor ez a folyamat bontakozik ki.
- És Ő VÉGHEZ TUDJA VINNI, amit szeretne, amit akar, és a "porból felemelt alacsonyt", és a "sárból kivont szűkölködőt" odaülteti a "vezetők" mellé, "népe főemberei mellé".
- Ő egyszerűen SZERETI ezt.
- És megteszi, közvetlenül is, ha nincs, akivel együtt munkálkodhatna, de VAN HIT, és imádság - de gyönyörködik abban, ha VELED EGYÜTT teheti, ha taníthat téged arra, mit kell tenned, és VEZETHET az Ő mennyei (megmentő) akarata szerint, a hétköznapjaidban.
"Aki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!" (Zsoltárok 113, 9.)
13./ Egyszerűen szereti a helyreállítást. Szereti a gyógyítást. Szereti a felemelést. Szeret JÓT TENNI.
14./ Ha pedig RÓLAD van szó, te vagy az a "meddő", akinek SZÜKSÉGE van a szabadításra, a mennyei beavatkozásra, akkor ezt az ÍGÉRETE megragadhatod. Mert Ő ILYEN! "Beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját... nagy örömre." Szereti az ÖRÖMÖT, szereti a szabadítás örömért.
15./ És, ha más értelemben vagy "meddő", aki nem tudtál "egyről a kettőre jutni", aki úgy érezted, az életed csak "elpörög", és "terméketlen maradtál", lásd meg Őt, Aki keresi, hogy megszabadíthasson, és a helyzetedben változást hozhasson elő. NAGY ÖRÖMRE... a te örömödre is. És az Ő örömére. Ő ilyen...
Imádság
Uram, köszönöm, hogy ilyen vagy.
Köszönöm, hogy szereted a HITET, és akarod a HITET, és munkálod a HITET, hogy a HIT által mi meglássuk és megértsük, s átvegyük Tőled, amit Te cselekszel, és amit Te akarsz cselekedni. Amit meg fogsz tenni.
Köszönöm, hogy a HIT elvégzi, csodálatosan közel hozza a Te mennyei beavatkozásodat, és a HIT által mi MEGLÁTJUK, amit Te cselekszel. Ámen.
(Olvasmány: a „Dicsérjétek az Urat. Dicsérjétek az Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét, Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké! Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve! Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken. Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik? Aki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; Aki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból, Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé; Aki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!” Zsoltárok 113
mellett még a
„Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz. Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi. Mivelhogy soha sem ingadozz: örök emlékezetben lesz az igaz. Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz. Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel. Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.” Zsoltárok 112
sőt a
„Dicsérjétek az Urat.Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben. Nagyok az Úrnak cselekedetei; kívánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban. Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké. Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ő népének, nékik adván a pogányok örökségét. Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes. Megingatatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak. Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig” Zsoltárok 111.
És olvasd el mellette az
„Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a templomba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát. Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! Az annakokáért figyelmez valareájuk, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobb kezénél fogva felemelé, és azonnal meg erősödének az ő lábai és bokái. És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velük a templomba, járkálva és szökdelve és dicsérve az Istent. És látá őt az egész nép, hogy jár és dicséri az Istent: És megismerték őt, hogy ő volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékes kapujában; és meg telének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala ő vele. Mikor pedig ragaszkodik Péterhez és Jánoshoz az a sánta, a ki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájuk a tornácba, mely Salamonénak neveztetik. Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal művelték volna azt, hogy az járjon? Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárultátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára. De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is. Az Isten pedig, a mikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképen töltötte be. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva. Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek. Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.” Apostolok cselekedetei 3-at is.
Az „És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.” Apostolok cselekedetei 3,16-ra különös tekintettel. Jó?)