Kivételezés...
Amikor eljön a legnehezebb korszak, amiről az Úr Jézus szólt, azok, akik egy pohár vizet adnak a tanítványnak "tanítvány nevében" (más szóval: arra tekintettel, hogy ők az Úr Jézushoz tartoznak), "el nem vesztheti jutalmát" (Máté 10, 41-42.)
-- A tanítványok kiszolgáltatottságának kora ez. Ki lesznek rekesztve Jézusért.
-- De ugyanakkor nincsenek elfelejtve az Úrnál, Ő keresi azokat, akik készek irgalmasságra indulni "az Úrért" és az "Övéiért", és általuk továbbra is gondoskodni fog róluk.
-- Ilyenkor a tanítvány "vízválasztó" lesz, mellette fog "megméretni" kinek-kinek a gondolkodása.
-- Aki "bevállalja", hogy mellé áll az üldözöttnek, kirekesztettnek (mint a vészkorszak idején Izráel népének - itthon is, de Hollandiában, Dániában is), nem veszítheti el jutalmát.
-- A tanítvány pedig átéli, hogy ő "kivételezett", az Úr támaszt mellé olyanokat, akik segítik őt, és nem engedik elveszni.
Igazából most is átéljük ezt.
-- Amikor a Palánta 33 kezdeményezésről van szó, amikor az Úr Jézusnak a Palánta Gyermek-és Ifjúsági Misszió által végzett munkájáról, annak támogatásáról, arról, hogy működni tudjon, hogy legyenek, akik kiviszik az intézményekbe az ajándékokat, ugyanígy kivételezettek vagyunk, ahogy az Úr Jézus felindítja azokat, akik mellénk állnak...
-- De tegnap is megtapasztaltam: egy nagyon intenzív és folyamatos fájdalom vett erőt rajtam (valami emésztési dolog), és ahogy láttam, nem múlik, s ahogy felmértem, hogy van múltja is (szeptembertől ismétlődően jelent meg) s ahogy némi kísérletezés után láttam, hogy nem egyszerűen bizonyos táplálékok hatására jön elő, elindultam orvost keresni. Az egész menetet nem részletezem, de a sebészeten beleütköztem abba, hogy az orvos nem akart odatelefonálni az ultrahangra, hogy sürgős az ügy, úgyhogy ott augusztusra adtak volna időpontot. A háziorvos gasztroenteorológiai vizsgálatot írt elő, de itt viszont novemberre kaptam volna időpontot. Felmentem az osztályra, és kerestem az ottani orvost... s itt jön a "kivételezés" - ahogy Annával jártunk ott kutatóan figyelve mindent és mindenkit, megszólít egy férfi, aki épp egy zsidó rabbival beszélget a padon ülve. (Milyen érdekes, néhány órával korábban pontosan erre a rabbira figyeltem fel, amint Tórát olvasott a kórház előtt a kapuban, s bár nem akartam megzavarni, de a gondolataimban elvittem őt, és azt, hogy milyen elkötelezettség van benne, ahogy ortodox ruhájában, itt, mindenki előtt, megteszi, ami az ő feladata...) Ránk kérdez: miben segíthet? Elmondom neki röviden. Másnap tíz órára odahív, mert, hogy ő az a főorvos, akihez amúgy a háziorvos küldött. S elmondja: "amúgy novemberig nem foglalkoznának önnel..." - igen. De úgy tűnik, az én Uram nem akarta, hogy ne foglalkozzanak velem. Ezért létrehozta ezt a találkozást, amiben említést tehettem arról is egy szóban, ennek a rabbinak, hogy délelőtt láttam őt a kórház kapujában Tórát olvasni. Mosolygott. Szóval, az egész valami nagyon kedves és mennyből elrendezett dolog volt. (Még az is hozzátartozik, hogy úgy a háziorvos, mint ez a főorvos, hétfőtől már szabadságon lesz, úgyhogy a legutolsó pillanatban jött létre a találkozás mindkét helyen... Nem véletlenül. Köszönöm Neked, Uram.)
-- A "kivételezés" szinte általános a mi életünkben. A mi Megváltónk így bánik velünk, akik Hozzá tartozunk, s mi csodáról-csodára járunk, az "időbeli összeegyeztetés", az un. "véletlen találkozások", az "éppen akkor" mennyei gondoskodásában.
-- Majd akkor is, a "nehéz időszakban", és most is, a mostani "nehéz időszakokban" ugyanazt tapasztaljuk: Nem felejtenek el bennünket a mennyben, és "jól tudja a ti mennyei Atyátok", hogy mindezekre szükségetek van...
Uram, drága Úr Jézus, Te kivételező Megváltó vagy, hűséges, Aki nem feledkezel meg a Tiéidről. Köszönöm, hogy így van, és Rád bízhatjuk magunkat - maximálisan. Ámen.
Biztató ige:
A Zsoltárok 112 - ez rólad szól, ha az Úrnak adtad az életedet, és Vele jársz...
2024. Június 28.