"Mindenem a Tiéd..." (2) - Szorosan az előzővel összefüggő folytatás)
Erre úgy érzed, hogy "kevés", amit az Édesapa mond... vagyis, hiányzik valami? Úgy érzed, jobb lenne, ha a te életedben is lenne valami "ünneplés", vagy valami "megérkezés", amiről "mindenki tud"? Öröm, a megérkezés felett?
-- Figyelj: A Tiéd még hátra van. Meg fogsz érkezni! Haza. A mennybe. Az, hogy milyen körülmények közt mész el innen, a földről, hogy mások mit gondolnak majd erről, hogy milyen summázást mondanak majd a sírodnál, életed kapcsán - mindegy.
-- Amikor megérkezel - mert "megérkezés lesz" - akkor a mennyei értékelés fog körülvenni. Azzal a mérhetetlen szeretettel, azzal a megbecsüléssel vesznek majd körül, amit soha, amúgy nem kaphattál volna meg ezen a földön.
-- A megérkezésedben benne lesz mindaz, amit ezen a földön a "múló időben", a "gyorsan pergő napokban" tettél, ahogy Vele voltál, ahogy hűséges maradtál, ahogy megtalálhatónak tekinthettek téged a mennyből, mert ha indítottak, mentél, szóltál, tettél, imádkoztál, könyörögtél... érinthető voltál és indítható... ez a menny, ez az, amit ezen a földön sokan nem láttak, de valóság volt. És ott meglátszik majd a megérkezésben, és abban, ahogy a "hűség jutalmát" átadják neked... mondhatjuk, hogy naponként élsz benne, mintha minden nap ünneplése lenne annak, aki voltál, aki maradtál, akivé lettél, aki vagy...
Szóval, a te "megérkezésed" még hátra van.
És az, amit mostanra mond az Édesapa neked: "fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd" - erre a földi életre mindennel felér...
Uram, köszönöm, hogy Te így nézel a hűségeseidre.
Köszönöm, hogy Neked ez megnyugvás, ez biztonság, ez megbízhatóság - és megosztasz mindent, amid van... köszönöm. Ámen.
Nem kell "elmenned", hogy "fontos legyél"...
-- De az is igaz, hogy én is kell, hogy ezt erősítsem benned.
-- Fontos, hogy vagy, fontos, hogy itt vagy, hogy megbízható vagy, hogy hűséges vagy, hogy megtalálható vagy, hogy készséges vagy, hogy indítható vagy, hogy részt veszel abban, ami most van...
Egyszer, egy missziós munkatársam azt mondta: "nem csak a 'kívülről jötteket' kell ünnepelni, hanem azokat is, akik mindenkor itt vannak"... és ezt azokra a gyerekekre értette, akik itt vannak a gyülekezetben, a sok-sok más gyermekkel összehasonlítva, akiket elérünk a Palánta Gyermek-és Ifjúsági Misszió útján.
-- Őket elérjük, és örvendezünk benne, hogy megajándékozhattuk őket, hogy hallanak a megmentés üzenetéről.
-- És akik itt vannak? Nem "szolgák", akikről megfeledkezünk, hanem ünnepeljük őket is, szeretjük, és megajándékozzuk.
Igen. Ugyanígy vannak a hűséges édesanyák, akik gyermekeikkel jönnek, bármilyen meleg vagy hideg van is. Így vannak az apák, akik nem csalják meg a feleségüket, nem hagyják el őket, hanem "csak egyszerűen ott vannak", ahol lenniük kell.
-- Így vannak a gyülekezet hűséges imádkozói, akik a "háttérszolgálatban állnak" és "magától értetődő", hogy "teszik a dolgukat", ami "rajtuk áll".
-- Így vannak, akik rendben tartják a gyülekezet épületét, szerveznek, szolgálnak a "háttérben", akik "láthatatlanul" egyengetik azok útját és lehetőségeit, akik "megjelennek".
-- Így vannak a gyülekezet "saját gyerekei", a misszió útján elértekhez képest, akik "mindenkor velünk vannak"... de "ettől még" ünnepeljük őket... szeretjük, és akarjuk, hogy érezzék, ők fontosak...
Ha benned kétség lenne, hogy "fontos" vagy-e, azzal, hogy "pusztán" a "helyeden állsz", és semmi nagy "felhajtás" nincs körülötted - nem feledkezünk meg róla, hogy az igazi "megérkezés" még hátra van... ott lesz nyilvánvalóvá a "hűség jutalma".
Ha pedig olyat látsz magad körül, akiket nem övez "nagy felhajtás", de nélkülözhetetlenek és megtalálhatók mindenkor, hűségesek, és biztatásra méltók, add meg, ami rajtad áll, az elismerést, a biztatást, a megerősítést, a vigasztalást és a felemelést... Tedd meg, amit ezen a földön Te tehetsz meg...
-- Az "ünneplés" nem csak "majd a mennyben" lehetséges...
-- A szeretet szavai, az, hogy észreveszed a másikat, és lerögzíted, amit tett, amit tesz, "ünneplést" is jelentenek... és még más "meglepetésekkel" is kifejezésre juttathatod a valóságot...
Legyen, Uram, legyen áldás minden hűségeseden, legyen a Te kedves, jó, tökéletes akaratod ott, a Tiéiddel, akik nem mentek el, akik nem érzik, hogy olyan "különlegesek" lennének, mint "mások", akiket "ünnepelnek".
Uram, a szeretet, a mindennapi irgalmasság és megtalálhatóság jutalma a Teveled való közösség, hogy Te mindent megosztasz velünk, és ismersz, és odafogadtál, és keresel, és megtalálsz, és indítasz, és számíthatsz ránk... és egy nap, amikor eljön az ideje, meg lesz a megérkezés is, az, amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem gondolt. Köszönöm Neked, Uram.
És még azért imádkozom, hogy gyógyuljon, vigasztalódjon azoknak a szíve, akik nem érzik, hogy ők "ünneplésben" részesülnének, pedig ott vannak, ahol lenniük kell - különösen is imádkozom azért, hogy a keserűség ne tudja őket elfogni, ne forduljanak el a megtalálhatóságtól, az indíthatóságtól... és megmaradjanak mindenkor ott, a Te közelségedben... abban, ahogy Te mondtad: "fiam, te mindenkor énvelem vagy". Ámen.
2024. Június 26.