"Gyarlóság"...
Ez a kifejezés... ez valami hasonló, mint a "malaszt"... soha nem tudtam mit kezdeni ezekkel... nem is használom őket.
De az Igében - régi, Károli fordításban - olvasod ezt a "gyarlóságot", és mégis van jelentése...
"Mert nem oly Főpapunk van, Aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem Aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt." (Zsidó 4, 15.)
-- Egyértelműen az Úr Jézusról van szó. Ő "Melkisédek rendje szerint" való Főpap, (nem "Áron rendje szerint", vagyis egy új szövetséghez tartozik, ami "jobb ígéretek alapján köttetett"), Aki más, mint a korábbiak.
-- "Áthatolt az egeken" - származása "öröktől, elejétől fogva van". Ő a mennyből jött, és oda is tért vissza, hogy mindenkor éljen, és esedezzen értünk.
-- Mindig "meg tud indulni" az életünk felett - együtt érez velünk (szümpatheó) - mert, bár a mennyből jött, de teljesen hasonlóvá lett hozzánk... ("az Ige testté lett és itt lakott köztünk").
-- Megismerte, és ezért megérti az életünket, minden élethelyzetünkkel együtt...
-- Megindul az életünk felett, helyzeteinken, ha Hozzá fordulunk... Ő látja, megérti, átérzi, amiben vagyunk!
-- A "gyarlóság" pedig leginkább így fordítható: "gyengeség", vagy "elesettség", sőt, ezt a kifejezést (asztheneia) a betegség, erőtlenség, megsebesülés (értheted itt a belső sebeket, fájdalmakat is) kifejezésével is fordítják.
-- Tehát: Ő megérti, és nem hagyja hidegen az, amiben vagyunk... legyen az betegség, kiszolgáltatott állapot (még a bűnnek való "kiszolgáltatottság" is), kétségbeesés, gyengeség, vereség, küzdelem a "kilátástalan ellen"... Veled van ebben, nem hagy magadra, mert mindezt Ő is átélte... erről beszél itt a Zsidókhoz írt levél!
"Mert nem oly Főpapunk van, Aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem Aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt." (Zsidó 4, 15.)
-- Mindenen átment, amit mi átélhetünk. Ezért meg tud esni rajtunk a szíve. Nem elméleti a "megértése". Tudja, mit jelent, amiben vagy...
-- És nem követett el bűnt - az a kifejezés, ami itt szerepel: "hórisz hamartiasz" egy nagyon összevont szó... egyszerűen annyit jelent, hogy távol volt tőle, nem érintette, nem tudta elkapni, nem sodorta magával, nem nyomta le, nem foglalta el... lepörgött róla, mint kacsa tolláról a víz...
Uram, köszönöm, hogy Te ilyen vagy, és hogy mi tudhatjuk ezt, és bízhatunk Benned, és mellettünk állsz, az Ige lerögzíti, megértesz bennünket, mert körül voltál véve mindenféle erőtlenséggel, gyengeséggel.
Köszönöm, hogy Te akkor, mi most... és ez összetartozik. Hozzád tartozunk, Aki megváltottál bennünket, részesei vagyunk a Te megváltásodnak, az örökségnek, amit Tőled kaptunk.
Köszönöm, hogy nem vagy távol most sem tőlünk, megesik a bensőd rajtunk, most, itt, ebben a világban, amiben vagyunk, abban, amin most átmegyünk, és nem hagysz el, nem hagysz magunkra bennünket.
Köszönöm, hogy szeretsz, s közel vagy... a Téged félőkhöz, mindenkihez, aki hűséggel hív Téged... köszönöm, hogy itt vagy, minden nap, a világ végezetéig. Ámen.
"Közel van az Úr minden Őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel hívja Őt. 19 Beteljesíti az Őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket." (Zsoltárok 145, 18-19.)
2024. Június 22.