A Biblia és az új élet...

A Biblia és az új élet... 

A Biblia elleni támadások azóta folynak, hogy a Biblia megszületett. --Folyamatosan született, a támadások folyamatosak voltak. 

-- A Biblia elleni támadások hátterében valójában az áll, hogy az emberek nem akarják, hogy Isten "uralkodjon" rajtuk, hogy "imádni" kelljen Őt, hogy egyáltalán, arra kelljen gondolni, hogy őket "bárki is" teremtette. 

-- Van, akit kifejezetten az idegesített, hogy Isten "felette" van a történelemnek, megmondhatja, mi lesz, mi legyen, és valójában Ő az egyetlen, Aki megmondhatja, mi volt, ténylegesen, és mi van az emberek szívében - szintén ténylegesen. Nem "bemutatás-szinten". (Ha érdekel, egy ilyen Biblia elleni támadást megőrzött nekünk Jeremiás könyve, a 36. fejezet olyan, mintha egy dokumentumfilmet néznél. Tanúkkal, eseményekkel...) 

Volt, hogy az Újszövetség minden példányára vadásztak császári emberek. 

-- Akinél megtalálták, s aki önként és előzetesen nem szolgáltatta be (elpusztításra), azt elpusztították Újszövetségével együtt. 

-- De sajnos később is, amikor bizonyos érdekek úgy diktálták, a Biblia másolt példányait, ha nem egyházi intézményben voltak, biztos őrizet alatt, elkobozták, s a tulajdonosokat üldözésnek vetették alá. 

-- A muszlim világ egyes részein ugyanez a helyzet. Nem ajándékozhatsz meg valakit úgy egy Bibliával, hogy veszélybe ne sodornád, és magadat is... de mégis kell adni, kell, hogy hallják a megmentés üzenetét az emberek... 

A napokban beszélgettem valakivel, egy elég összetört lánnyal (aki szerepéből fakadóan nem ezt mutatta ki, hanem mást, de akivel a beszélgetés során eljutottunk odáig, hogy szívesen újra kezdené az életét), s a végén elmondhattam neki, hogy az Úr Jézus segít, hogy új életet kaphasson. Lehet, hogy a múlt emlékei egy része még elkíséri, de begyógyul a szív, és van szabadulás. Abból is, ami már hat éve kötelék alatt tartja az életét... elfogadta a Bibliát, amivel megajándékoztam, és betette a jelzőt a Lukács evangéliumához, amit javasoltam neki, hogy ott elkezdheti az olvasást. 

-- Annyira, de annyira hálás vagyok, hogy a szerepeink (bármilyen közegben, emberi kapcsolatban működő szerepekről van is szó) alatt, a személyiségünk "legmélyén" (a szívünk legmélyén), ott él az új élet, az a tény, hogy "fiak vagyunk", és örökösök, odatartozók Jézushoz, akiknek küldetésük van, és jövőjük, mennyei otthonuk, akik "a családba" tartoznak... 

-- Ez az új élet dolgozik, végzi a maga munkáját, egy "pogányság felé tartó" világban is, sok-sok olyan ember között, akik valójában vágyva-vágynak, hogy szeressék őket, hogy elfogadják őket, hogy azok lehessenek, akik ott lenn, mélyen, a személyiségük mélyebb rétegeiben vannak, akiknek szükségük van a maradandóságra, az élet értelmes voltára, és arra, hogy szeretni tudjanak, adjanak, és igazából a Teremtőjükkel egy mély harmóniára jussanak. 

-- Annyira csodálatos, hogy nekünk van mit adni... mindazt, amire az emberek a legmélyebb rétegeikben vágynak. 

Köszönöm, Úr Jézus, köszönöm a megváltást, az új életet... "...feltámadtatok Krisztussal... és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal, az Istenben..." (Kolossé 3, 1-3.) 

Köszönöm, Úr Jézus, az elrejtett, biztonságos és valóságos életet, Veled. Ámen.  

2024. Június 17.