Titokban...
1./ Voltak régen is "titkos tanítványok".
-- Arimathiai József "titokban" Jézus tanítványa volt. Azért titokban, mert félt. Mit fognak szólni, mit tehetnek majd vele, kirekesztik (megvetik, lenézik) majd, és megszakítják vele a kapcsolatokat. Úgy érezte, VAN vesztenivalója.
-- Nikodémus is "titokban" ment Jézushoz, éjszaka, amikor senki nem láthatta, és nem is gondolhatta, hogy ő "mégis" felveszi a kapcsolatot a Megváltóval, Akit megvetettek a vallási és népi vezetők.
2./ Emlékszem, amikor katona lettem, 1977 őszén, a kiképző tizedesem Sipos Berci volt, aki bevonulása előtt három hónappal tért meg.
-- Volt egy szekrénye, (tudod, a seregben tilos volt a szekrényeket "lezárni" - lakattal, lánccal védeni a betekintés elől - a sorkatonaságnak), amit lezárva tartott. Nekem egyszer megmutatta, mi volt a szekrényében.
-- Egy nagy könyvkupac. Az országba "nyugatról" becsempészett keresztény könyvek, abban az időben "tiltott áru", amit a határon előszeretettel koboztak el. Ha pedig Erdélybe akartad volna átvinni, és elkapnak, jaj neked... Ceauescu és követői nem bírták elviselni, mert magyar nyelvű olvasnivaló, és ráadásul evangéliumi, megtérésre hívó, vagy megtérteket hitükben erősítő könyvek! Még a vonatról is leszállítanak, és visszafordítanak - ha ennyivel megúszod.
-- Ez a könyvkupac Sipos Berci kincse volt. És megosztotta velem. Titokban tartotta ott, de annyira nem titkolta, hogy engem, aki akkoriban már közeledőben voltam Isten felé, ne ajándékozott volna meg a ténnyel, hogy neki vannak ilyenek, és ne adott volna kölcsön belőle, hogy olvassak. (Az "Igazi tanítványság" c. füzetet választottam, William MacDonaldtól, ami egész életemre meghatározó lett - meg is fogalmaztam: "ha én egyszer megtérek, ilyennek akarok megtérni... tanítványnak... aki teljesen odaadja az életét Jézusnak".)
3./ Amikor közeledtem az Úr Jézus felé, ott, a katonaságnál is, és utána, az egyetem első év első félévében is, beszéltem róla az embereknek.
-- Igaz, nem nagyon volt mit elvenni tőlem (legfeljebb az "eltávot", esetleg a "kimaradást"), más vesztenivalóm nem nagyon volt - egyszerűbb világ volt. De valószínűleg most is így lennék. Jézussal a dolgok "egyszerűbbek".
-- Az egyetemen is beszéltem, hívogattam az embereket gyülekezetbe... igaz, még nem voltam megtérve, komoly belső viaskodásaim voltak, főként a "lányok dolgában" (a paráznaságot letenni nem egyszerű egy 20 éves fiatalembernek) - de voltak, akik eljöttek velem. Igaz, csak egyszer-egyszer, ismétlődően talán senki. Viszont a híre terjedt... így, amikor Böbe öngyilkos lett (hála legyen az Úrnak, megmentették, sőt, nem is egyszer, hanem háromszor élte túl, egymás után), akkor Kovács Zsuzsi, évfolyamtársam, engem hívott fel, hogy jöjjek, mert Böbe nagy bajban van. Zsuzsi édesen befogadta őt, és ott találkozhattam náluk évfolyamtársunkkal, az ő konyhájukban... s - én már nem tudom, mit mondhattam Böbének, de - másfél órát beszéltem (valamit), és a végén egy Bibliát adtam neki. S amikor egy-két hét múlva bementünk az egyetemre, az a hír fogadott, hogy "Gyuri, képzeld, a Böbe megbolondult... vallásos lett, és kilépett a KISZ-ből!". Más szóval: Böbe megtért, újjászületett, az Úr megragadta, "hóna alá nyúlt", kiemelte végtelen magányából és kiúttalanságából, megerősítette őt a tanulásban, egy vizsga híján mindent letett néhány hét alatt, mindenféle engedélyekkel, s amikor egy év halasztás után újra kezdte az egyetemet, egy kicserélt ember volt. Bátor, hűséges, bizonyságtevő, következetes, tiszta... olyan, mint Jézus legklasszabb tanítványai. A mai napig így él.
4./ No, az, ami ez után indult, s főleg, ami Anna Istenhez való közeledése után kezdődött, akit lenyomoztak a titkosrendőrök, s jelentettek a "téglák" a gyülekezetben... hm. Az jó volt. Valójában az Evangéliumnak soha nem árt, ha felzúdulnak miatta az emberek, és esetleg némelyek "üldözést támasztanak".
-- Volt egy bátor KISZ-vezető fiú az évfolyamon, Peti, aki figyelmeztetett az Országgyűlési Könyvtárban, amikor ott tanultunk... az egyik szünetben kint álltunk s a Dunát néztük. Peti azt mondta: "Gyuri, az ügyed már a rektor előtt van...". Ki akartak rúgni, mert "vallásos vagyok", és ezt "nem is szégyellem" - más szóval: hirdetem is. (Igaz volt, hirdettem. S az emberek hallgattak is rám, főleg, akik épp bajban voltak - pl. szerelmi csalódásban, vagy ittas autóvezetés s cserbenhagyásos baleset miatti nyomozás alatt - ami miatt ki is rúghatták volna az egyetemről... szóval, akik bajban voltak, azért... akik kevésbé, azok pedig érdeklődésből, vagy mert számított nekik a légkör, amit megéreztek, vagy esetleg belső vágyuk volt az Úr Jézus után... úgyhogy tényleg híre volt a dolognak.)
-- Néztük a Dunát, és ahogy Peti arról beszélt, hogy hagyjam későbbre az evangélizálást, majd, amikor már befejeztem az egyetemet, egy példa jutott eszembe. "Ha az innenső part közelében fuldoklik egy ember, és a túlsó parton a Battyhány térnél másik öt fuldoklik, s nekem van egy csónakom, hagyjam itt ezt az innenső partnál fuldoklót, és evezzek át a többi öthöz, hátha tudok majd ott is segíteni? Nem... ezt nem szabad megtenni. Előbb annak kell segíteni, aki itt van, a közelünkben, és, ha még bírják ott a túlparton, akkor át kell evezni, és ott is segíteni, amennyit lehet. Én nem tehetem meg, hogy most 'nem beszélek', hogy elvégezzem az egyetemet, és majd 'utána' evangélizálok, ha MOST vannak itt emberek, akiknek szükségük van az Igére és Jézusra."
-- Peti megértette (azt, hogy titokban mi mindent tett, vagy tettek mások az érdekemben, nem tudom, de egy biztos, a rektor előtt is megmondták, hogy egy jó tanulót, aki másokon segít, nem lehet kirúgni pusztán azért, mert vallásos és ezt még hirdeti is - nem is rúgtak ki, az Úr megtartott a jogi egyetemen, végig)... és többé nem intett, nem próbált meg a "titkosságba" visszakésztetni... s évekkel később, egyszer megüzente nekem valakin keresztül: "A mag kikelt"... más szóval: befogadta ő is az Úr Jézust, újjászületett, nagyszerű ember, jó szakember és bátor hívő lett, aki képviseli az Úr Jézust szerte, ahol csak megfordul. Csodálatos!
5./ Azután eljött egy idő, és úgy Nikodémus, mint Arimathiai József nyílt színen is odaállt Jézus Krisztus mellé.
-- Nikodémus a Nagytanácsban is felemelte szavát a Megváltó mellett. Lerögzítette, hogy hallomás alapján, megalapozatlan vádakkal, senkit sem szabad elítélni. Lehurrogták. De, amit tehetett, megtette.
-- Arimathiai József teljes bátorsággal elment Pilátushoz, és kikérte ettől a kemény római helytartótól a kivégzett Úr Jézus testét, hogy eltemethesse. A test jog szerint a császáré volt, akit Pilátus képviselt ott Jeruzsálemben. A kivégzett bűnözőket kidobták, sorsukra hagyva a testüket, a kutyák és a dögevő madarak táplálékául. Ez abban a korban (is) a megszégyenítés kifejezése volt, de akkoriban még sokkal nagyobb jelentőséget is tulajdonítottak ennek az eljárásnak - a "túlvilágon sem volt jó sorsa" annak, akivel így jártak el... (a síroknak a mai napig van jelentősége Jeruzsálemben... nem is tudom, mennyit kérnek azért, ha valaki a szent városban akar magának temetőhelyet szerezni).
-- Szóval, a "titok" egy idő után már nem volt titok többé. Egy darabig "lehetett titkolni", de egy idő után már nem lehet titokban tartani, ha te odatartozol Jézushoz. Egy idő után leteszed a voksot Mellette, egy idő után meglátják rajtad, amikor olyan értékekről van szó, olyan helyzetekről, ahol le kell rögzíteni, hova tartozol. S én ezt szeretem...
6./ Ma is így van ez. Egy darabig, ameddig "ízlés-kérdése" az, hogy te miben hiszel, s a másik miben hisz, fenn lehet tartani a látszatot, hogy te is "együtt futsz" a fősodorral... de egy ponton túl Jézus mellé állsz.
-- Lehet, hogy van "vesztenivalód" is.
-- Lehet, hogy keresed, hogy "bölcsen" tedd, amit teszel.
-- Lehet, hogy nem akarod, hogy a munkahelyedre is "kihasson", vagy barátaid, sporttársaid, szomszédaid, vagy mások "megtudják" - de, amikor arról van szó, hogy valaki "süllyed" az életében, vagy amikor egy egész társaság elkezd rossz irányba haladni... egyszer csak "érzed", nem lehet tovább titkolni... késztet a Szentlélek, jelzi az Úr, hogy világossá kell tenned, te hogyan ismerted meg a Megváltót...
-- És nem lesz baj.
-- A legtöbbször nem az lesz, amit az ember előre gondol, vagy amitől fél... és, ha esetleg az lenne is - "mit" veszítesz? Csak olyan "kincseket", amik beporosodnak, megrozsdásodnak, amiket úgyis elvesznek tőled később, amik elmúlnak... Számít?
-- A "bátorság" legtöbbször nem abból fakad, hogy érzéseidben olyan "rettenthetetlen" vagy... nem. Sokkal inkább a szeretetből, és az irgalmasságból. És abból, hogy belülről megérzed, az Úr Jézus mellett most nem áll senki... és Ő annyit, de annyit tett és tesz érted... kiállsz Mellette. Egyszerűen, mert "kell", mert ez így "becsületes", mert Ő annyira jó, klassz, annyira szeret... és te odaadod magad erre.
7./ Sokat segít, hogy "mások" is melletted vannak. Nem vagy egyedül - legalábbis a hátad mögött ott állnak. Igen.
a./ "Mikor pedig megérkeztek Macedóniából Sílás és Timotheus, szorongatta a Lélek Pált, és bizonyságot tett a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus." (Apcsel 18, 5.)
-- Eddig is folytatott "dialógust" a zsinagógában, beszélt a zsidó és görög hátterű odatartozókkal. Megtett érte sok mindent, hogy megnyerje - "meggyőzze" (peithó) - őket.
-- De úgy látszik, volt még valami "visszatartás", ami akkor változott meg, amikor munkatársai, testvérei, harcostársai megérkeztek Macedóniából. Akkor "valami váltás" lett... a Szentlélek valami az eddiginél nagyobb erővel késztette Pált arra, hogy tegye világossá az Evangéliumot.
-- Van jelentősége annak, hogy kik vannak melletted, hogy melletted vannak... (szeretek együtt evangélizálni, még az is jó, ha látom, hogy az utca másik oldalán evangélizál valamelyik harcostárs, valamiképpen megerősít, és biztos, hogy van a Szentléleknek is egy sajátos, külön hatása, amikor a testvérek közössége lép fel az Úr Jézus mellett).
b./ "Mikor pedig azok ellenszegültek, és káromlásokat szóltak, ruháit megrázva mondta nekik: 'Véretek a fejetekre. Én tiszta vagyok. Mostantól a pogányokhoz megyek.' És átmentve onnan ment egy Justus nevű Isten-félő ember házához, akinek háza szomszédos volt a zsinagógával." (Apcsel 18, 6-7.)
-- "Én tiszta vagyok..." - mit jelent? Azt, hogy "ami rajtam állt, megtettem", hogy ti megmenekülhessetek. "Nem tartottam vissza semmit", hanem teljességgel hirdettem az Evangéliumot.
-- "Véretek a fejetekre..." - ez mit jelent? Azt, hogy a döntésért innentől már nem Én vagyok a felelős, amit hoztok, hanem ti magatok, hiszen már tudjátok az igazságot, nem rejtettem el előletek semmit, nem tartottam vissza semmit, hogy megmenekülhessetek. Engem már nem kérhetnek számon, hogy nem rögzítettem le az igazságot (ld. Ezékiel 3, 18 - a "próféta felelőssége".)
-- "Mostantól a pogányokhoz megyek..." - ez pedig arról szólt, hogy akik "templomos emberek" voltak, vallásilag "előképzettek", kritikával fogadták a megmentés üzenetét, jóllehet ismerték a prófétai írásokat, és Pál világossá tette a próféciák beteljesedését az Úr Jézus Krisztusban. Nem akartáK a megmentés üzenetét, nem akarták, hogy a "vallási biztonságukat" (status quo) elvegyék tőlük, hanem meg akartak maradni a korábbi elgondolásaik, "bejárt útjaik" és "rendszerük" mellett... ezért innentől már nem volt értelme, hogy Pál újra és újra bizonygassa nekik a tényeket - oda fog menni, ahol nyitottság van az Evangéliumra. Ahol örömmel fogják fogadni.
-- S egy házzal "odébb állt". Mondjuk nem volt túl távol az eddigi evangélizációs központtól - a zsinagógától - ami eléggé bosszanthatta azokat, akik szerették volna semmivé tenni a misszió munkáját... de, hát mit lehetett tenni. Ezek voltak az adottságok...
c./ "Krispus pedig, a zsinagógavezető hitt az egész háznépével együtt. A korintusbeliek közül is sokan hallván, hittek és megkeresztelkedtek. Mondta pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: 'Ne félj, hanem szólj és ne hallgass! Mert én veled vagyok, és senki sem támad reád, hogy neked ártson, mert nekem sok népem van ebben a városban.' És ott lakott egy év és hat hónapig, tanítva köztük az Isten Igéjét." (Apcsel 18, 8-11.)
-- Vajon Pál apostol félt ebben a helyzetben? Fogalmazzunk így: "elővette a félelem"... Más szóval: megkísértette.
-- A félelem gondolatai rád tudnak támadni. Sőt: szorongatni is próbálnak. Rajta lennének, hogy állandóan a "rossz jövőn" járjon az eszed, azon, hogy "mit veszthetsz", vagy, hogy "mi lehet ebből"...
-- De az Úr ismeri ezt, és megerősít.
-- A mi Istenünk a megerősítés Istene, Aki jól tudja, mire van szükségünk - és megadja, ami kell, hogy erővel hirdesd az Evangéliumot, és "ne félj, hanem szólj és ne hallgass".
-- Megerősít, ha ott vannak a testvérek melletted, vagy a háttérben.
-- Megerősít, ha az Úr Jézus közvetlenül szól, bátorít és beszél a jövőről.
-- Az Úr Jézusnak volt terve ezzel a várossal, az ott lakókkal.
-- Az Ő tervének megvalósulásához kellett, hogy Pál hirdesse az Evangéliumot, bátran szóljon, és ne hallgasson (ne maradjon "titokban").
-- Az Úr odaáll amellé, aki leteszi a voksot Őmellette. Nem hagyja magára. Csodák útján, mennyei védelem útján, Isten angyalai útján különleges oltalmat gyakorol. Egészen másként alakulnak majd a dolgok, mint alakulnának különben... az ember elgondolása felett jó lesz, amiben vagyunk.
-- Természetesen kell a bölcsesség is - nem mindegy, mit és hogyan cselekszel. Az Úr megadja ezt is. És természetesen kell a bátorság is. Tisztán, kedvesen, irgalmassággal és egyúttal világosan, mennyei egyszerűséggel tesszük le a voksot az Úr Jézus mellett. A jövőt tartjuk szemünk előtt...
Uram, köszönöm, hogy Te a "titkos követőket" előhozod, felszínre hozod, segítesz nekik, hogy világossá tegyék, amit addig "titkoltak".
Köszönöm, hogy hozol helyzeteket, amikor bátorrá kell lenni, és megerősödni abban, hogy Te ott vagy velük, (velünk), és egyszerűen nem lesz más út, mint előre.
Köszönöm, hogy angyalaiddal, bölcs összerendezéseiddel, bölcs útmutatásaiddal ott vagy, megelőzöd a rosszat, előhozod a jót, és nem az lesz, amit az ördög akarna, egyáltalán nem az lesz, hanem a legjobb lesz, amit Te tudsz előhozni... még a nehézségekből is jó lesz... a legjobb. Köszönöm. Ámen.
2024. Július 13.