Jákób szíve - és a Miénk...
Egy "elalélt" (elgyengült, "kihúnyt") szív életre kelése.
"És amikor tudtára adták, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Egyiptom földén, az ő szíve elalélt, mert nem hitt nekik. Elbeszélték azért neki József minden beszédét, amelyeket velük beszélt, és látta a szekereket is, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, akkor föléledt az ő atyjuknak, Jákóbnak lelke (ruah)." (1Mózes 45, 26-27.)
1./ Két évtizeddel korábban "beadták neki", hogy József meghalt.
-- József, akiben megbízott, aki lojális volt, hűséges, és az ő szempontjait tartotta maga előtt.
-- József, akiben mindig a jövőt látta, és szeretett felesége vonásai sejlettek fel előtte.
-- József, aki vigasztalást jelentett. Akivel meg lehetett beszélni mindent. Aki kiállt a gonoszság ellenében is, a tisztaság, a hűség, a jóság mellett.
2./ Akkor is nehéz volt elhinni. Szinte lehetetlen.
-- Nem csak azért, mert a halál önmagában is olyan, hogy az ember csak idővel tudja átélni, elfogadni, "elhinni", hogy a másik "már nem létezik" (nincs itt ezen a földön), hanem azért is, mert ezek a fiai, akik a hírt hozták... hm... amúgy is megbízhatatlanok voltak.
-- Életben maradt fiai lelkülete, gondolkodásmódja, viselkedése önzésről árulkodott, rossz indulatról, mint akiknek semmi nem drága, csak, hogy saját pillanatnyi (vélt) érdeküket bármi áron kikényszerítsék, megvalósítsák.
-- Sokszor csapták már be, összejátszottak ellene - fájt a viselkedésük, és most csapatostul jöttek, és mondták, hogy József, akiben reménység volt, aki a jövőt képviselte... József meghalt.
-- Higgyen nekik? De az évtizedek múltak, semmi hír Józsefről... s bár belül érezte, hogy valami nem stimmel, mit gondolhatott volna. Elfogadta... elfogadta?... elfogadta, mert mást nem tehetett... az övé lett a hiány, a mérhetetlen fájdalommal. Élni kellett, tovább kellett menni, de hogyan... ez az élet legnagyobb fájdalma.
3./ És most hozzák a hírt... József, "a te fiad" - ahogy József fogalmazott - él. Sőt, Egyiptomban az uralkodó után a második...
-- Él? Hát, akkor eddig? Él? El lehet hinni? Amit két évtizede tagadtak... Él? Mégis? Lehetséges ez? Odaadhatom a gondolataimat erre? El merhetem hinni?
-- Az ember annyira, de annyira őrzi, vagyis megtanulja őrizni a lelkét... sok fájó tapasztalat alapján.
-- Rólam sokan azt mondják: "naiv vagyok". Azért, mert a jó feltételezésről nem akarok lemondani, egyetlen percre sem. Mert az embereknek akarok lehetőséget adni, hogy "jók legyenek", vagy készek legyenek tényleg megváltozni, és hogy ne Én legyek az akadály abban, hogy változás lehessen az életükben.
-- Igen, én ezt tudatosan teszem, választottam, és választom. De az emberi lélek, a sok fájó tapasztalat alatt, (emlékek tucatjai - vagy, ha a múltba süllyedteket is nézzük, a tudattalanba lesüllyedteket is, akkor százai - alatt), védekezésre áll rá. Nem akarja, hogy ismét csalódás érje.
-- Mennyi, de mennyi beszélgetésben tapasztalom ezt ... tapogatózás van, néha órákon át, néha napokon, vagy akár hónapokon át, hogy "valóság-e", amit éreznek, hogy "meg lehet bízni" a másikban (egy-egy ilyen beszélgetésnél: bennem), hogy nem fognak-e "ismét csalódni", hogy létezik-e, létezhet-e még olyan, amit éreznek... igen. A csalódásnak, a fájdalmas tapasztalatoknak nagy ereje van. Nagyon nagy hatása. Néha gyógyíthatatlannak tűnő hatása...
-- Jákób sem "merte elhinni", hogy ez igaz lehet... József él? Két évtized múltán, még mindig visszatérhet az a mély biztonság, az a mély jó érzés, az a mély reménység, az a mély elégedettség és boldogság, amit fia mellett mindig átélt? Nem egyszerű erre ráadni magunkat...
4./ De látta a "tárgyi bizonyítékokat", és hallotta az "idézeteket", ahogy József szavait idézték neki...
-- Elkezdett feltámadni a reménység, hogy mégiscsak lehetne "hinni" ennek a hírnek.
-- S ahogy elkezd feltámadni a reménység, ahogy elkezd megjelenni a bizalom, s megjelenik a készség arra, hogy elhiggye ezt a jó hírt, elkezd feltámadni az "élet a szívében" (lelkében - pontosabban a "ruah"-ban, a szellemében).
-- Vissza tud térni az "élet", a szellemében való élet, a ragyogás a szemekbe? A reménységgel teli gondolkodás, a megerősített szív, az, hogy nem kell mindig a vereségben gondolkodni, a veszteségben, a fájdalomban, abban, hogy "hiányzik"?
-- Valami ilyen lesz a menny... valami ilyen lesz, amikor elveszített hozzátartozóinkkal találkozunk majd... amikor az "elveszített kincseket" egyszer csak viszontlátjuk, amikor rájövünk, hogy "mégis igaz", hogy Ő a mi "Nála letett kincseinket" meg tudja őrizni "ama napra"... amikor meglátjuk, hogy nála "mégis" meg vannak, amiket már elveszettnek hittünk...
-- És Jákób most mindezt itt éli át, ezen a földön, abban, ahogy Józsefről meghallja, hogy él... vagyis, amikor elkezd megbizonyosodni róla, amikor elkezdi felmérni, hogy "tényleg igaz", amikor elkezd hitelt adni a jó hírnek, amikor elkezdi meglátni, hogy mégis igaz... az ő fia: él...
5./ Valami hasonló, amikor addig még meg nem tért emberek elkezdenek hinni az Úr Jézusban. Személyesen kapcsolatba - élő kapcsolatba - kerülnek Vele.
-- Elkezdenek "ismét hinni" abban, hogy lehet jó is a világban.
-- Elkezdenek "visszatérni" a régi, a korábban elhitt, követett értékekhez, elkezdenek bízni az emberekben, és abban, hogy Isten gondoskodik róluk, és sok-sok mindenről, amiről már nem is gondolták volna.
-- Elkezd "életre kelni" a szívük... az újjászületésben valósággal megkapják ezt az új életet, de ez elkezd kihatni a lelkükre is, és a jövőhöz való hozzáállásukra is.
-- Miért? Mert Jézus tényleg él. Mert Ő kézzelfoghatóan megmutatja Magát, és megadja nekik a reménységet, a bizonyosságot. És, ha elkezdene elveszni ez (az emberek viselkedése, vagy meg nem értett események, stb. miatt), akkor Jézushoz - hozzá, személyesen - mindig vissza lehet menni, és Ő mindig meg fogja őket erősíteni, hogy Ő tényleg él, és tényleg olyan, mint a Bibliában, és tényleg személyesen szereti őket, és gondoskodik róluk... (legyenek az emberek bármilyenek, Ő ugyanaz marad).
6./ Van olyan, hogy "hűség", van olyan, hogy "tiszta szív", van olyan, hogy "megbízhatóság", hogy rá mered bízni magad emberekre, emberek ígéreteire, viselkedésére?
-- Ahogy meglátod, egy-egy embernél, hogy lehetséges, megelevenedik a szíved.
-- Jákób szíve is elkezdett megelevenedni, ahogy a sok rossz tapasztalat után, a reménytelenség évei után elkezdett hitelt adni a jó hírnek, hogy József mégis él.
-- Van, aki azt mondja, hogy "ne bízz emberekben", és hogy "ha rájuk bízod magad, csalódni fogsz" - és nyilván rossz tapasztalatok alapján mondja, vagy, mert neki is ezt mondták, vagy, mert nem voltak jó tapasztalatai. De a kihunyt szívre a válasz nem ez... hanem az, hogy mégis van, akiben meg lehet bízni, mégis, van jó hír, van reménység, van jövő és biztonság... Jézussal együtt...
-- A "Tűzfal" adását hallgatva Francis Shaeffer könyvéről, Bolyki Laci idézte fel ezt a bibliai történetet, Jákób tapasztalatát... szívének "megelevenedését"... arról beszéltek Szabados Ádámmal, hogy mit ér a "hideg (bár talán igaz) tanítás, ha az élet, a közösség, az Isten-szerinti kapcsolatok hiányoznak".
-- Száz rossz tapasztalat után is, ha "csak egy" lenne is jó, akkor is igaz, hogy van, és megelevenedhet a szíved.
-- Van, mert Jézus tényleg olyan, mint az Igében olvasod, és Ő maga tesz bizonyságot erről a szívedben - és másokéban is. És Ő át tud formálni, és lehet, hogy nem vagyunk maximálisan befejezett "szentek" a végleges kiformáltság értelmében, de van őszinteség, amiben ott a töredékesség mellett a bocsánatkérés és az új kezdés utáni vágy is, és ott van a mélységes vágy is arra, hogy legyen jobb, tisztább, őszintébb a kapcsolat, amire oda is adjuk magunkat...
-- Igen, az emberek mindig ilyenek lesznek, ameddig ezen a földön élnek, de a legmélyebb rétegeikben, ha Jézussal közösségben vannak, ott van ez a vágyakozás, és az átformálódás is, amit Jézus végez, és ha nem is mindenkitől tapasztaltad ezt, (enyhén kifejezve a tapasztalataid mennyiségét), mégis van, akiben ott van, és a szíved megelevenedhet...
"És amikor tudtára adták, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Egyiptom földén, az ő szíve elalélt, mert nem hitt nekik. Elbeszélték azért neki József minden beszédét, amelyeket velük beszélt, és látta a szekereket is, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, akkor föléledt az ő atyjuknak, Jákóbnak lelke (ruah)." (1Mózes 45, 26-27.)
7./ Tudod mit kívánok neked? Az előző igevers alapján (is) - elevenedjen meg a szíved. Adj lehetőséget ismét annak, hogy mégis van, akiben meg tudsz bízni, akinek hiteles az élete, vagyis hitelesen Jézusé az élete, és ezért Ő tudja formálni (és fogja is formálni), ha nem is "tökéletes"... de szereti az Urat, és szeretni kész az emberek felé is.
-- Kívánom, hogy "legalább egyet" találj a valóságban, és ne is csalódj benne. (Igaz, ehhez a "tökéletesség iránti elgondolásodat" Jézus felé kell fordítanod, és az embereket megőrizni abban a biztonságban, hogy ha "hibáznának is", te készen állsz elfedezni, új kezdést adni nekik.)
-- Kívánom, hogy támadjon életre a szíved, és legyen a te kedves életed bátorítás mások számára, hogy van olyan, akiben meg lehet bízni, aki kész szeretni és őrizni a kapcsolatot, a tisztaságot, a jó szívet és jó lelkületet. Minden áron...
Mindezeket áldásként is mondom, legyen ez így, kedves életedben, (s az enyémben is), és a mi hűséges Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus végezze ezt a munkát benned (és bennem is), minden nap, míg vissza nem jön, vagy oda nem vesz bennünket Önmagához. Ámen.
A mai nap is a "megelevenedés" napja. Ámen.
2024. Május 29