Akivé formál...
Van egy nagyon idős hölgy a gyülekezetünkben, jóformán alig lát, Éva. (Amúgy imádkozunk érte, hogy visszanyerje látását, nem adtuk fel.)
Éva már 30 éve az Úré.
-- Előtte is aktív volt, másokért érzett felelőssége miatt sokaknak segített, "nagy beszéde" és "harciassága" miatt híres (hírhedt) volt. Édesanyám még nem hívőként ismerte, (ő is hasonlóképpen "nagy beszédű volt" és "harcias", sok esetben), de mióta Éva befogadta az Úr Jézust, a segítségnyújtás lett a meghatározó az életében.
-- Készenlétben áll. Mások felől gondolkodik. Figyel arra, mit tehet másokért. Hol van szükség rá. Nagyon kevés pénzből él. De amit megtehet másokért, mindig megteszi.
-- Amikor nyugdíjba ment, hogy fiának segíthessen, elment időseket gondozni, Izráelbe. Ahová odakerült, ott áldás volt. Aki mellett dolgozott, onnan soha nem akarták őt elengedni. (Ebben az időben sajnos sokat nélkülöztük, éveken át ilyen szolgálatban állt, míg fia családja zöldágra tudott vergődni.) Akiket gondozott, általában addig dolgozott mellettük, ameddig még éltek. És az Úrhoz vezette őket. Imádkozott értük, és képviselte az igazságot.
-- Egyszer, amikor Éva már visszaköltözött Magyarországra, egy idősebb férfi megtért a gyülekezetünkben. István. Sajnos Istvánnal nem nagyon törődött a fia, de Éva felvette őt a "gondozási listájára".
Amikor István nehéz állapotba került limfoödémája miatt, Éva minden nap elment hozzá, hogy segítsen a fáslit feltekerni a lábára, mert ez a férfi nem érte el a lábait (nem bírt lehajolni hozzájuk).
Éva addig járt hozzá, ameddig ez a férfi még élt. Minden nap. Minden nap "agyusztálta", morgott vele, hogy "behúz neki", ha tovább folytatja, hogy "halálra egye magát", kemény volt vele, hogy István változtasson - igaz, ő nem tette - de Éva kitartott mellette. Ha ő nem lett volna ott ebben a szükséghelyzetben, István nem élt volna addig, míg élhetett. Éva nem csak beszélt, de imádkozott is vele. Érte is, vele is. "Megimádkoztatta".
-- Van 300 ismerőse - klubot vezetett, míg tudta tenni, és kirándulásokat szervezett - és én úgy imádkozom a mai napig, hogy őket mind be tudja hozni Isten országában. Teszi. Míg jobban látott, rendszeresen küldte nekik az emaileket, felhívta őket, ahogy ma is szinte egész nap telefonál, ha éppen mást nem intéz, és mindegyikük élethelyzetét ismeri. Ahogy sorra halnak meg, egyik sem mondhatja, hogy nem hallott a megváltásról. Ez a testvérem nem adja fel, míg mindegyikkel ne tud beszélni. És imádkozik értük.
Tegnap este Éva elmesélte, milyen volt a napja. Nem volt panasz a szájában, de a maga határozott módján elmondta a reggeli szerelővel való történetét, majd azt, hogy egyik szomszédján hogyan segített. Ez a szomszédnő "gyűjtögető". Ismered ezt a megkötözöttséget, amikor mindent begyűjt valaki a lakásába, míg már mozdulni sem tud, és persze rendet nem tesz, nem is takarít, úgyhogy a bűz rettenetes, a fertőzés veszélyének nem csak ő maga, de szomszédai is folyamatosan ki vannak téve. (Évát is újra meg újra elözönlötték a bogarak a szomszédból, míg az ÁNTSZ nem kötelezte ezt a szomszéd hölgyet a bogárirtásra.)
Szóval, miután szomszédja másodnapja nem jött ki a lakásából, Éva akcióba lendült. Megoldotta, hogy bejusson szomszédjához annak húga, és mivel nagyon rossz állapotban találták, elintézte a mentőt, (mert, hogy az emberek az ilyen váratlan helyzetekben néha megbénulnak, cselekvésképtelenekké válnak, mint itt ez a húg is), és mindent, ami kellett hozzá, hogy ez a szomszédja életben maradjon. S mi, a beszámoló végén, együtt imádkoztunk a telefonban ezért a szomszédjáért.
Idős, törékeny, egész életét végigküzdötte, dolgozott, soha nem kímélte magát, de nem nagyon hallasz tőle arról, neki mire van szüksége. Az élete Jézusról szól, és arról, hogy mások megmeneküljenek, másoknak jobb legyen az élethelyzete.
Ilyenné formál a Megváltó, ha az Övé az életed... ez jut Éváról eszembe újra és újra. Hálás vagyok érte, szeretek vele beszélni, szeretem hallgatni "vad szavait", és azt, ahogy másokról gondolkodik. (Mint pásztora, időnként csillapítom, és igyekszem formálni gondolkodását, egy-egy másik szempontot is odateszek, amikor "keményen szól", de hálás vagyok a szívért, ami áthatja.)
Volt egy beszélgetésem az elmúlt időben egy gimis fiúval, úgy fél órát kérdezgettem. Mi tartja vissza attól, hogy mint korábban, most is teljesen az Úré legyen az élete. Egy szó formálódott ki a beszélgetés során: "élni akar", hiszen "egy élete van", és ezt az életet "ki kell élvezni". Úgy fogalmazott, hogy "magára is figyelnie kell", és nem élheti úgy az életét, hogy "csak mások vannak a szeme előtt".
Nem vitattam, hiszen tanul, s mondtam is neki, természetes, hogy kell tanulnia, és sok mindent meg kell tennie, hogy az élete kibontakozzon - de ő persze másra gondolt, nem erre. Amúgy a szívét ismerem, és tudom, sok minden háborog most benne, de ott, mélyen jelen van a segítőkészség, az irgalom... csak a "kínálat", amivel most világa elkapta, ez képes elnyomni, teljesen...
Az imádság a válasz, és ha lehet, új beszélgetés, Ige, ami visszanyeri arra, amit korábban már eldöntött egyszer. De érdekes volt ma reggel erre így visszagondolni. Mennyire más a két életirány. Az, amivé formálódik az ember, ha élete teljesen Jézusé lesz, és sok időt tölt egy ilyen életben...
Úr Jézus, Te meghaltál értünk. Mindent megtettél, hogy minket megments. És bárki, bármikor odajöhetett Hozzád, senkit nem vetettél el. És az a csodálatos, Uram, hogy MOST IS, ma is. Te tegnap, ma és örökké ugyanaz vagy. Köszönöm, hogy te formálod át az életünket, az önzésből a készséges, másokért letett életű segítőkészségbe. Köszönöm, hogy hűséges vagy, és megtanítasz bennünket is a hűségre. Köszönöm, hogy nem adod fel, szüntelen formálsz, és kimentesz bennünket az önzés világából is, átmentesz minket a legjobbra, arra, hogy meglássuk, Neked mik a terveid, mik azok a napról-napra, helyzetről-helyzetre elkészített "jó cselekedetek", amiket Te készítettél elő, hogy az élet jobb legyen, mások megmeneküljenek, és ne a gonosz terve menjen végbe teljességgel. Köszönöm Neked, Úr Jézus. Ámen.
"Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon. Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és Megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését. Aki Önmagát adta miértünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson Önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt." (Titus 2, 11-14.)
Köszönöm Neked, Úr Jézus. Ámen.
2022. 03. 17.