Biztató kérdés...

Biztató kérdés...

"Ha mégis leplezett (kalüptó - el van takarva, lepel van rajta) a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek (apollümenoisz - elveszők, akik az elveszés útján vannak, elpusztulók). Akikben e világ istene (a sátán) megvakította a hitetlenek elméit (nousz - az ember legbensője), hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, Aki az Isten képe..." (2Korinthus 4, 3-4.)

-- Tehát, vannak, akik ebben az állapotban vannak - elveszők, elpusztulók (vagyis ezen az úton járnak, ilyen jövő vár rájuk e pillanatban).

-- A háttérben "e világ istene" áll, aki munkát végez, "vakít", hogy ne lássanak...

-- A legbensőjükben (nousz) zajlik ez a munka - zajlott is, és zajlik folyamatosan, hogy ne legyen ezen változás - meg legyenek vakítva Jézus Krisztusra nézve...

-- Ezért nem látják azt a világosságot, ami benne van a megmentés evangéliumában...

-- A szövegösszefüggésből kitűnik, (ld. 2Korinthus 3, 14-16.) hogy itt a "lepel mögött" néző Izráelről van szó. Tágabb értelemben: mindenki, akinek "elméje szemeit" e világ istene - az ördög - megvakította!

-- Maradjanak így? - EZ a kérdés...

-- A kérdés így hangzik: "Hagyjuk így őket? Nem azért vagyunk-e itt, hogy ne maradjon így a helyzet? Nem ezért tartott-e itt a mi Urunk, hogy más legyen a helyzet?"

-- Sokan úgy gondolkodnak, hogy ha egyszer valami "adottság", akkor "el kell fogadni"...

-- "Szél ellen nem lehet pisilni" - gondolnak a szólás-mondásra.

-- "Kinek gondolod te magad?" - teszik fel a támadó kérdést, ha arról beszélsz, hogy ez "kihívás", és nem "elvégzett dolog"...

-- Közben pedig arról van szó, hogy a mi Istenünk egy változtató Isten, egy megmentő Isten, Aki nem akarja, hogy az emberek elvesszenek, hanem, hogy megtérjenek és éljenek!

-- Ő nem (!) "gyönyörködik a 'meghaló' halálában", (Ezékiel 18, 32.: mút (héber) - aki elvész, aki elhalálozik)...

-- "Élek én, ezt mondja az Úr Isten (Jahve), hogy nem gyönyörködöm (háfec - kedvel, örömét leli benne) a 'hitetlen' (rásá - bűnös, vétkes, büntetést érdemlő, megátalkodott, ellenséges) halálában, hanem, hogy a hitetlen megtérjen (súb - visszafordul) útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Hiszen miért halnátok meg, ó, Izráel háza!?" (Ezékiel 33, 11.)

-- Ez az Úr válasza: térj meg, térj vissza, fordulj vissza - más szóval: gyere Őhozzá!

-- Akkor? Mit teszel akkor?

-- Az én válaszom a "szemgyógyító ír"... (Jelenések 3, 18.)

-- A "mégis" megosztás, az imádság, hogy az Úr Igéje hasson rá, a böjt, hogy "mindennek ellenére mégis" megnyíljanak a szemei, az "életnek beszéde" (Filippi 2, 14.), ami letagadhatatlan (ebben az élő Ige is benne van, a megelevenített szó, a mennyei szó, amit megértettél a Szentlélek által, ami személyre szabott, ami prófétai, ami most, ott, helyben, megérinti őt, és megnyeri az életre - és benne van az életed szava, az, amit áthat az Ige, ami "látszik" belőled, illetve rajtad keresztül, az életpélda, a "só", a "világ világossága", a "hegyen épített város", a "jó cselekedetek", amiket látnak az emberek és dicsőítik a te mennyei Atyádat... Máté 5, 12-16.), ami kikerülhetetlen, ami hangosan beszél, mint István vértanú életéből is, Saulus számára...

-- Az én válaszom, hogy nem vagyok "fatalista", nem vagyok hajlandó "csak úgy hagyni mindent", hanem adom, és újra adom, és megint csak adom az Igét, a lehetőséget, a megfelelő formában, keresve, hogy most, itt, ebben a helyzetben MI a megfelelő, mit lehet tenni, hogy megértsék, hogy az ellenség munkájával szembeszegüljön, és mindennek ellenében, mégis megnyíljanak a szemek, és megmeneküljenek az emberek...

-- Én így értem ezt az Igét. Ahogy az előbb leírtam... a "szemgyógyító írral együtt"...

-- Összefüggésben a 2Korinthus 5, 9-11 verseivel: "Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk..."

-- Így adunk majd számot egy nap mindenkiről, aki körülöttünk élt.

-- Így adunk majd számot a mi saját időnkről, arról a korszakról, amiben mi éltünk.

-- Így állunk majd meg egy nap a mi Urunk előtt, Aki elhívott bennünket, hogy kifosszuk az ördög országát, hogy a "pokol kapui se vegyenek diadalmat rajtunk"!

-- Mi vele vagyunk, ezért "gyűjtünk"... ami rajtunk áll... nem pedig "ellene", "tékozolva, pazarolva" az időt, a lehetőségeket, amikre Ő nyitotta meg a MI szemeinket!

(Máté 12, 28-30.)

Ó, bár, ha minél többen megértenék ezt... akiknek meg van a lehetőségük erre...

-- Akik anyagilag, életükkel, imádságaikkal, böjtjükkel, ügyességükkel, idejükkel, kapcsolataikkal, lehetőségeikkel segíthetnék ezt a munkát... és végezhetnék ezt, a maguk környezetében... és tág körben, az által, hogy részt vesznek abban, amilyen módon tudnak!

-- Ez az én imádságom... és ez az én hívásom is...

Imádságom:

Uram, ez a vágyam... ez a vágy, ami átjár, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt, a földön is! Ámen.

Olvasmány:

1Timótheus 2, 1-4.

Máté 12, 28-30.

Jelenések 3, 18.

Ezékiel 18 és 33.

Róma 10.

Áldás:

Végezd, legyen veled az Úr, most, ma, és minden napodon, nyíljanak meg a kapuk előtted (Zsoltárok 24) és nyíljon meg a te látásod is, hogy lásd az embereket úgy, ahogy az Úr Jézus Krisztus látja őket, a Szentlélek által szólj, és cselekedj, és legyen rajtad a menny minden áldása. Erővel, megmentő erővel, Jézus Krisztus nevében. Ámen.

2024. 02. 05