Hála
Amikor nagyon nagy nehézségen mész át, amikor mélyen fáj valami, egy veszteség, vagy komoly hibázás és annak következményei... amikor úgy érzed, talán meg sem ért téged senki... egy valami még ott van, mint "tartalék erő" - s ez a hálaadás.
-- Furcsa? Amikor ilyen fájdalommal küzdesz, ezt mondom?
-- Igen. Ezt mondom. Vannak mennyei mélységek is, nem csak a fájdalomnak van mélysége. Vannak a jövő formálásának is lépései, Istentől, amik nagyon mélyben mennek végbe... de a jövődet utána napról-napra, immár szemmel láthatóan (is) formálják. S a hálaadás ide vezet el
Amikor édesanyámat elütötte egy autós a zebrán, néhány évvel ez előtt, azon a délutánon átéltem, mit jelent ez a "légüres tér", amiben az ember jár, ha nagyon mélyen érinti egy fájdalom.
-- Először félretettem - Icát hoztam haza a Könyvesboltba, Pestszentimréről. Nem beszéltem. Csak vezettem.
-- Utána a kórház előtt találkoztam szeretteimmel. Szeretem a feleségemet, nagyon édes volt. Nagyon. És a húgom is ott volt. Nem beszéltem. Valamit meghallgattam abból, amit mondtak. De nem beszéltem. A doktornő - sok hasonló tapasztalaton mehetett már át - nem engedte, hogy bemenjek a holttesthez. Pedig imádkozni akartam menni, hittel... de kizárta.
-- Utána zsúrra mentünk, meghívták Ambrust, s minket is... nem mondtuk le. A gyerekek ne rövidüljenek meg egy ilyen szörnyűség miatt. De köszönés után nem maradtam benn. Kimentem a hideg alkonyatba. És sétáltam. Róttam az utcákat, ügyelve rá, hogy ne tévedjek el a számomra ismeretlen Pesterzsébeten, s ahogy gyalogoltam a néptelen úttesteken, két dolgot tettem... nem találtam ki, csak tettem... "jött"...
-- Az egyik egy dal volt... ami ott, korábban, a böjtzárón hangzott el... és most visszaköszönt, itt volt bennem, és énekeltem, énekeltem, énekeltem... újra és újra a néptelen utcákon. Ahogy jött, énekeltem, és odaadtam magam rá: "Fenségednél nincs vonzóbb e földön... se szó, se dal, se kép. És nem találnék Nálad szebbet, bármerre is indulnék. Benned van a szeretetet fénye, csak Te vagy az egyetlen út. Benned ott találok minden választ, Nagy Király és Győztes Úr. Most csak nézlek és csodállak. És tiszta szívből áldlak. Minden tisztelet csak Hozzád száll - imádlak, hű Atyám..." Énekeltem, és énekeltem.
- -A másik ez volt: "Köszönöm, Uram... köszönöm... köszönöm... köszönöm..." - és nem tudom felsorolni, mit köszöntem meg. Megköszöntem a helyzetet, amire nem számítottam... hogy ismerhetem az Urat, hogy Hozzá jöhetek most is, hogy Ő ott van, hogy nincsen más, Rajta kívül, mert Ő a biztonság, Ő az állandóság, hogy eddig volt édesanyám, hogy beimádkozott engem az Isten országába, hogy barátom lett és harcostársam, közbenjáró imahátterem, hogy szeretett, hogy mindig felhívott, amikor eltelt két vagy három nap, hogy tudja, mi zajlik éppen, velem, velünk, a Palántában... s hogy tudhattam, mindig imádkozik értem... és még nem tudom, mi mindenért... de csak mondtam: "Köszönöm, köszönöm, köszönöm... Uram, köszönöm..."
-- Így telt el ez az este. Köszönöm - ez járt át. És az éjjel... hamar elmúlt. Másnap, ahogy az ember felébred, azt gondolja, az, amit az előző nap átélt, csak álom volt... de utána, pár másodperc múlva már tudja, hogy nem... ez a valóság most, amivel meg kell barátkozni. Amihez hozzá kell igazodni. És ez történik. Az első nap. Utána a másodikon. És mindig új és új helyzet, amiben fel kell mérni, el kell fogadni, és amiben megérti az ember, hogy ezzel együtt kell élni, mert ez tény, és nem változik... s közben ott a "köszönöm, köszönöm, köszönöm..." - ajándék a hála, ami ott tud maradni, végig tud kísérni, és meg tud ajándékozni a túléléssel, a feldolgozással, a jövővel, ami még itt van előtted, mert még élsz, még tovább fogsz menni, és még "erőműként" adnod kell másoknak, szeretetet, megértést, meghallgatást, vigasztalást, jóságot, törődést, segítséget, felemelést... és fogsz is adni, mert a hálaadás, benned, fölé emel annak, amin most átmész. Természetfeletti módon... gyönyörűen...
Gyakorlatban: ha most nehézségen mész át, fájdalmon, amit talán nem sokan éreznek át, értenek meg - nézd végig, mi az, amiért most is, ebben a pillanatban is, hálás lehetsz... amiért hálát tudsz adni.
-- Elvesztettél valakit - mi volt a jó, amikor még itt volt. Milyen heteket, hónapokat, éveket éltetek át, amiket ajándékként látsz most?
-- Mi az, ami mégsem veszett el. Ami most is meg van. Amiért hálát tudsz adni...
-- Nézz körül, látni fogsz legalább valamit - vagy valakit - és ha elkezdesz hálát adni, megtapasztalod (ha benne maradsz, nem adod fel, hanem tudatosan tenni fogod), hogy megnyílik a szemed a jóra, és meg fogod látni, mi mindennel ajándékozott meg téged a Mindenható Isten, pont most, még pont most, ezekben a napokban is...
-- Ez egy tudatos tevékenység... az ember hajlamos rá (hacsak belülről az Úr már nem formálta át), hogy a rosszat lássa meg, hogy a rossz legyen hangsúlyos, hogy a rosszról beszéljen (panaszkodjon), hogy a rosszra készüljön, és ne a jóra (nehogy becsapódjon, csalódjon). De a hálaadó szív egy új látásmóddal fog megajándékozni téged.
-- S ahogy teszed, érdekes, a jellemedben is változás megy végbe. Elkezdesz belülről hálaadó, megcsöndesedett szívű, jót váró és jót munkáló emberré lenni. "Erőmű", akin Isten jó erői, áldó munkája árad tovább...
„Ama Vigasztaló pedig, a Szent Lélek, Akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam nektek.” (János 14, 26.)
„Mikor pedig eljön majd a Vigasztaló, Akit én küldök nektek az Atyától, az igazságnak Lelke, Aki az Atyától származik, Az tesz majd én rólam bizonyságot.” (János 15, 26.)
A Vigasztaló eljött, és megvigasztal téged. És, ahogy bizonyságot tesz benned Jézusról, ahogy kijelenti Őt neked, (benned), hallgass Rá. És add oda magad arra, hogy meglásd a jót, amit Ő tett és tesz veled, még most is, ebben a helyzetben is... és add, ami a szívedből fog jönni, belülről, mélyről: add a hálát, mondd ki, rögzítsd le, mert ez Istentől van.
-- Meg fog gyógyítani téged az Úr - ez által is.
„De mikor eljön Amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem Ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti nektek. Az (Ő) engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti nektek.” (János 16, 13-14.)
-- Van jövő az Úrnál.
-- Vannak "bekövetkezendők"... és a Szentlélek beszél veled a jövőről is. És arról, hogy Ő milyen, az Úr Jézus, és kijelenti Őt neked.
Légy áldott, bármilyen nehéz helyzeten mész is át most, életedben. Légy áldott, Jézussal, Szentlélekkel, az Ő közelségével, vigasztalásával, megerősítésével. Légy áldott, ahogy átmész most ezen a nehéz helyzeten, légy áldott a hálás szívvel, és a kimondott "köszönöm"-mel, hogy a szíved gyógyuljon, helyreálljon benned a békesség, beköszöntsön az erő és a jövőkép. Legyen az Ő közelsége, szeretete ott veled, most, életednek ebben a helyzetében. Ámen.
2024. 01. 18.