A leglehetetlenebb helyzetekben is...

A leglehetetlenebb helyzetekben is...

Ha a 2Korintus 11 végét olvasod, meglátod, mi mindenen vitte át az Úr Pál apostolt. Megmondta Anániás prófétának, akit Saulushoz küldött megtérése után három nappal, hogy "mert én megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvedni", mint "hordozónak", aki az Ő - Jézus - nevét hordozza pogányok, királyok és Izráel fiai előtt. (Apcsel 9, 15-16.)

1./ Egyszerűen tény, hogy az ellenség nem szereti Jézust.

-- Tény, hogy amikor csak lehet, ártani akar, akadályozni, megbénítani, hogy ne lehessen hordozni az Ő nevét, vagy elvégezni, amit az Úr ránk bízott.

-- De az is tény, hogy nem vagy egyedül, ahogy végzed az Ő munkáját.

-- És tény, hogy Jézus Krisztus természete győztes, és Ő mindenkor diadalra vezet téged, életed minden helyzetében, és az Ő illatát minden helyzetben megjelenti általad...

2./ Soha nem felejtjük el a tényeket.

-- Sem azokat, amik "ellenünk" vannak - ezek józanná tesznek bennünket, és segítenek helyesen értékelni azt, amin átmegyünk.

-- Sem azokat, amik "mellettünk" vannak, vagyis a tényt, hogy együtt Jézussal megyünk át mindenen, Ővele, az Ő akaratában, az Ő útmutatásával, az Ő személyes jelenlétével, az Ő angyalaival megyünk át mindenen. Vele, és az Ő győzelmével is, egyúttal...

3./ Ha a 2Korintus levelet olvasod, újra és újra ezzel találkozol. A két ténnyel:

-- Az ellenség dolgaival is, amik nem hagyják olyan "szimplán" végbemenni a dolgokat, hanem "kacifántossá" teszik őket az akadályozás, nehezítés munkájával...

-- És az Úr Jézus felszabadító, kiszabadító, megoldást hozó és fölé emelő munkájával, ami dicsőségessé teszi "az egészet", a nehézségeket, a szenvedést, az akadályozási helyzeteket, az árulással megterhelt, "magára hagyatottnak tűnő" helyzeteket is. Dicsőségessé, mert Ő fogja megmutatnI Magát ezekben (is).

"Damaszkuszban Aretás király helytartója őrzette a damaszkusziak városát, akarván engem megfogni. És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül." (2Korinthus 11, 32-33.)

4./ Ez akkor történhetett, amikor Saulus "zavarba hozta" a város vallási vezetőit és "szenvedélyes" vallásos embereit azzal a ténnyel, hogy Jézus megszólította, és hogy tényleg Ő a Messiás.

-- A történtek, (tények), amikről Pál bizonyságot tett, és az Ige, amit már így látott, új rálátással, szemléletmóddal, s bátran rögzített le azok előtt, akik teljesen másra számítottak (hiszen ő üldözőként érkezett volna Damaszkuszba), kikerülhetetlenek voltak.

-- Azok, akik nem akarták, hogy meggyőzzék őket, kor szokásai szerint (sajnos most is szokásos ez sok helyen) az elhallgattatás kemény eszközeihez fordultak - figyeltetni kezdték, és halálára törtek... de az Úr megmentette.

5./ Hogyan mentette meg? Úgy, hogy:

a./ Voltak barátai, akik szerették és gondolkodtak vele együtt.

b./ Volt világos kijelentés, mi vár rá, ha itt marad, és hogy erre nem az a válasz, hogy "majd az Úr megment", hanem lépni kell.

c./ Volt bölcsesség, különbségtétel, hogy mi a mennyei megoldás, és mi a "hősködés" közti különbség (itt most "menekülni kell", ami "szégyentelinek" nézhet ki az emberek szemében, de mégis ez a megoldás, mert az Úr ezt mutatja, s nem "hősnek lenni" egy gyorsan befejezett élettel, ami nem tudja elvégezni a rá bízott feladatokat).

d./ Voltak gondolkodók, akik megoldást kerestek.

e./ Volt mennyei ötlet, ami furcsának tűnhetett, de megvalósítható volt.

f./ Volt engedelmesség, alázat és készség az ötlet megvalósítására.

g./ Voltak, akik segítettek megvalósítani az ötlet lépéseit, akik a részleteket kidolgozták, a dolgokat megszervezték, előkészítették és lebonyolították. (Áldott, áldott szervező, véghez vivő testvérek, áldott gondolkodók, aprólékos előkészítők, kivitelezők... az Isten országa rajtatok kívül nem tud tovább lépni!)

h./ És Saulus nem okoskodott, nem gördített akadályt a megoldás ilyen volta elé, hanem készen volt betölteni azt, amin most átviszi az Úr.

6./ Az ilyen helyzetekben felmerülnek "nem jó kérdések" is, melyek akadályozóak, nem vezetnek megoldáshoz...

-- Nem jó kérdés, hogy "miért engedte meg az Úr" ezt.

-- Nem jó kérdés, hogy "miért mindig a 'jók' szenvednek.

-- Nem jó kérdés, hogy "hol van most az Úr", hogy lehet, hogy "engedi üldöztetni, szenvedni az Övéit".

7./ A nem jó kérdések akadályozók, bénítók, és a gondolkodást nem fogják elősegíteni.

-- Átmész a nem jó kérdéseken, ez normális.

-- De meghaladod a nem jó kérdéseket, vagyis, egy idő után már nem teszed fel őket, hanem megkeresed a megoldást - és meg is találod.

-- Sőt, egy idő után edzett leszel az ilyen helyzetekre, és másokat is át tudsz lendíteni a nem jó kérdések kísértési időszakán, és tudod, hogy az Úr néha egészen váratlan megoldásokat készít el.

8./ Végülis megszületett a megoldás.

-- Utólag az Úr dicsősége jött ki belőle.

-- Amikor elmeséled bárkinek, a megoldás, a szabadítás lesz a nagy, mindenek között az Úr dicsőíti meg Magát ... persze benne van, hogy adod magad a szabadításra, és gondolkodsz Vele a megoldáson, és készséges vagy az Ő megoldásaira, ötleteire, nem dolgoznak "merev vallásos" lezártságok, vagy büszkeségi megközelítések - butaságok, oktalanságok - a megoldások ellenében...

-- Fal, kosár, kötél, ablak, időzítés... ezek is ott voltak a megoldás részletei között. És a testvérek, akik mindezt előteremtették, előkészítették és megoldották... a kivitelezők - és a tőlük való "függés".

-- Nem tudod kikerülni: az Úr Jézus Krisztus testben gondolkodik, gyülekezetben, Eklézsiában... testvérek közösségében (és, ami akkor nem merült fel, de ma jócskán itt van a levegőben - felette van annak, ami az évszázadok során létrejött, a "felekezeti kérdésnek").

-- Testvérek, tanítványok, mennyei emberek, az Ő munkatársai, szerte az országban, szerte a környezetben, szerte mindenhol, ahol Ő veled végzi a munkáját... mindenféle háttérről... de az Övéi, és ezért Ő együtt látja őket...

-- No, ez is hozzátartozik ehhez a szabadításhoz. Akkor még nem volt ilyen "felekezeti kérdés", csak legfeljebb "nemzeti", és "származási" kérdés - zsidó, vagy pogány hátterű - de ma bejött ez a kérdés is... de az Úrnál nem kérdés. Ő tanítványokat lát, olyanokat, akik az Övéi, és Őreá tekintettel dolgoznak, végzik a munkájukat. S ez jó... felszabadító.

Uram, hálás vagyok a Te nagyvonalúságodért, a szeretetért, ahogy mindenki felé vagy. Ámen.

Uram, átvitted az apostolt is, nem akartad, hogy idő előtt véget érjen az élete, és újra és újra győztessé tetted, bármilyen helyzetbe is került.

Köszönöm, hogy biztatsz, anyagi helyzeteinkben, kapcsolatiakban, akadályozások közepette, zárt kapuk előtt, várakozási időkben, minden helyzetben, hogy van megoldás, nálad meg van a szabadítás, és hogy Te győzni fogsz és győzelemre is vezetsz. Diadalra, a Te teljes győzelmedre.

Köszönöm, hogy bennünket is edzetté teszel, és munkatárssá, hogy mások győzelmét is munkáljuk, segítsük, és kibontakozhasson mások életében is a Te győzelmed!

Köszönöm, hogy megtanítasz gondolkodni, normálisan rálátni a helyzetekre, a hit által, és mennyei praktikussággal... őrizz meg, kérlek, minden rossz befektetéstől, minden félelemből fakadó rossz lépéstől, és minden más indítékból fakadó rossz lépéstől is, büszkeségtől, helytelenül értelmezett hősiességből is... legyen velünk, velem, és a Te munkatársaiddal, népeddel, a Te mennyei bölcsességed, erővel, hatalommal, mennyei módon. Teljességgel úgy, ahogy Te szeretnéd - mint a mennyben, úgy itt a földön is.

-- Köszönöm, hogy megcselekszed. Ma is. Ámen.

2024. 01. 04.