Mégis hallotta...
Nekem ajándék volt, ahogy megtudtam. Biztatás, és megerősítés arról, hogy az Úr Jézus is ott volt...
--Múlt héten Anna néni kint állt a kis kilépőn a lépcső tetején, és dohányzott. Szóba elegyedtünk. Kedves volt, közlékeny, és ahogy hallottam a betegségeit, s a következő hétre tervezett műtétjét, megkérdeztem, megáldhatom-e, imádkozhatom-e a betegségek ellen, s a műtétért. Megengedte. Megtettem.
-- Az imádság végén azt mondta - már nem emlékszem pontosan milyen szavakkal, de tartalmilag ez hangzott el: "Teljesen átjárt, ahogy imádkozott. Itt éreztem magamban a hatását." Valami ilyesmit mondott. Az egyértelmű volt, hogy mintha az Úr Jézus közelségét is megérezte volna.
-- Nos, ma is bementem hozzá. Értékes és gazdag beszélgetés volt, s imádság a végén.
Zuhogott az eső, s már elindultam a kapu felé, miután a másik részlegen mindenkitől elbúcsúztam. De nem tudtam csak úgy simán elmenni, éreztem, fel kell mennem a lépcsőn, s megkérdezni, hogy van Anna néni. Ha még nem engedték haza, mit tudnak róla, ha itthon van, hogy van.
-- Nem volt még műtét.
--Találkoztunk, és beszélgettünk. Közel lépett hozzám, s ahogy picit hátráltam, ő mindig közel jött. Végül, hagytam.
-- Búcsúzás előtt megint imádkoztam érte. Azt mondta, velem "vigyázni kell", mert "nagyon hat az imádságom". S ekkor mondta el, hogy a múlt héten nagyon érdekes volt, hogy hallotta, amit imádkoztam, mert ő amúgy nagyothalló (szerintem ezért is lépett mindig olyan közel hozzám), és alapból nem hallott volna olyan távolról (én lent, ő fent a lépcső tetején). De hallott is, és érezte is, ahogy imádkoztam.
-- S most is érezte. Kicsit "aurás gondolkodású", mert azt mondta: "akkora az aurája, mint egy ház"...
--Mosolyogtam magamban, de én Jézusról beszéltem. Majd legközelebb szó eshet erről az "aura-dologról" is... ő nem engem érez, hanem Jézust, Aki keresi őt, és megérinti őt. Addig pedig ott az imádság, ami most is megnyugodott rajta. Az Úr pedig bontogatja az igazságokat előtte, és nyitogatja a szívét...
Amúgy, akihez eredetileg jöttem (Tamás), most, a beszélgetés második felében felvetette, hogy ő korábban mindig "jövőkutatóként" is gondolkodott az életéről... rákérdeztem, "jósokra" céloz, vagy valami asztrológia-féleségre? Igen.
-- Mondta, hogy testvére már szólt neki, hogy az asztrológia nem Istentől való dolog, de most, ahogy beszélgettünk, előkerült ez a téma is. Nem én hoztam elő. Én csak arról beszélgettem vele, hogy döntéseinknek következményei vannak, amikkel később találkozunk. S ekkor került elő a "jövőbe látás" témaköre.
-- Kis beszélgetés után letette az Úr Jézus kezébe az asztrológiát és minden más jövőt jósló dolgot is. S ez megint valami olyan volt, amit az Úr Jézus hozott elő, s amivel kapcsolatban Ő maga győzte meg. Szeretem, ahogy látom, hogy hogyan halad előttem. Ő készíti elő a lépéseket. Ez ajándék.
Köszönöm, Úr Jézus, köszönöm Neked. Ámen.
2023. 12. 02.