Nem fél...
Mennyiszer tud megerősíteni az Ige és annak igazsága! Milyen csodálatos tény, hogy az Úr fölé helyezett az ellenségnek, az aggódásnak, a nyomasztásnak, a kilátástalanság érzésének. Mindennek, ami e világból jön, hogy a földbe döngöljön, elvegye az erődet, a reménységedet és a jövőképedet. Neked jó jövőképed lehet, mert Jézussal együtt gondolkodsz róla, és mert Ő tényleg ott van veled, minden nap, a világ végezetéig. S a vége is Ő, Nála, az Ő országában, Vele, abban a jó jövőben, amit Ő készített el neked is. (Mindez persze akkor igaz rád, ha az Övé az életed, Ő az első, és Őt követed. A békesség is ekkor nyugszik meg rajtad.)
No, erre az Igére gondoltam:
"Semmi rossz hírtől nem fél. Szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz." Zsoltárok 112, 7-8.
Kicsi és nagy rossz hírek... most pl. egy hat oldalas levelet írtam meg néhány órás alvás után, hajnalban. És fontos volt, hogy elküldjem interneten. De egész nap, bármennyi próbálkozásom volt is, nem tudtam elküldeni.
Aki várta, megírta sms-ben, hogy imádkozik érte, hogy sikerüljön.
Még egyszer megpróbáltam... és lám: már ott a levél nála.
"Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó..." - igen, amikor jöttek a rossz hírek, (a sikertelenségek, a próbálkozások, az ismét sikertelenségek, az ismét próbálkozások), egyszerűen passzolni kellett az Úrhoz. Az idővel együtt, (ami ugye határidő volt és ami munkatársamat akadályozhatta volna munkája elvégzésében), azzal együtt, hogy "mennyit fektettem bele, mennyire alkalmatlan helyzetben, mennyire kevés alvással", stb... (tudod, nagyon tudnának jönni ezek a gondolatok)... és, hogy "pedig az Úr hogy megadta ezt a levelet... mennyi időt töltöttem vele... és végig, akárhány zavarás volt is, mindig visszakaptam az üzenet fonalát, és teljesen le tudtam írni, ahogy a képe meg volt bennem... és most nem tudnám elküldeni - no, ezeket a gondolatokat kell passzolni az Úrhoz.
És - mivel hitben járunk, és nem látásban - így megmarad az Isten békessége, ami amúgy minden emberi értelmet felülhalad... és ez megőriz a Krisztus Jézusban (vagyis, az Ővele való közösségben, de lelkileg is, a saját érzelemvilágunkban is).
Ma egy filippínó pásztor arról beszélt a gyülekezetében (ami, amúgy egyáltalán nem egyszerű közegben működik, sőt, kifejezetten "ellenséges" közegben, némileg rejtve), hogy az aggódás ellenében legalább négy érv áll:
1./ Isten gondot visel rólad (ezt akarja tenni, meg is ígérte - ld. Máté 6.)
2./ Az aggódás tökéletesen időrabló tevékenység, csak vesztegeted vele az idődet, semmi haszna nem lesz az életedben.
3./ Az aggódás teljesen ellentétben áll a hittel, amit, ha megőrzöl magadban, ki is szorítja az aggodalmaskodást a gondolataidból.
4./ Az Úr jól ismeri, mire van szükséged. (És meg is ígéri, hogy betölti azt... Máté 6, 32-34.)
Az, hogy ki áll elől az életedben, meghatározza a biztonságodat is.
Szóval:
"Semmi rossz hírtől nem fél. Szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz." (Zsoltárok 112, 7-8.)
De jó, Uram, de jó, de jó, de jó... köszönöm Neked, hogy ez így igaz. A Te ajándékod a békesség, és a békesség megőrzése is. A HIT erre is szolgál. És ez átjár, és megváltoztat belülről, nem hagy tönkremenni, nem hagyja az időmet elrabolni, nem hagy bizonytalanságban. Köszönöm Neked, Uram. Ámen.