Új élethelyzetünk (Róma 6) - 1.
"Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?" (Róma 6, 1-2.)
1./ Ez a kérdés az előző törvényszerűségre utal vissza. Mármint, amit a Róma 5 végén mondott el.
-- Az Újszövetség levelei eredetileg nem voltak fejezetekre bontva. Még vers számok sem voltak benne.
-- Amit az előzőekben mondott az apostol, tisztán összefüggésben van azzal, amit most mond.
2./ Mi volt ez az előző?
-- "de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik. Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Róma 5, 20-21.)
--Más szóval: olyan mérhetetlen az a jóság, az a hűség és szeretet, ami a mi Örökkévaló Istenünkben van, hogy még az is, hogy a bűn eluralkodott, még az is, hogy kétségtelenné lett a bűn uralma, azt munkálta, hogy még sokkal inkább kiáradjon az Ő kegyelme! S ez csodálatos. Hatalmas erejű tény.
3./ Akkor, egy buta emberi következtetésként felmerülhet, hogy "megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen"?
-- "Dehogy, dehogy, dehogy..." - jön a válasz!
-- Fel se merüljön! Ennél távolabb semmi nem lehet!
-- S hozzá egy másik tény, amit nem szabad kifelejteni, soha, ha magadra gondolsz (aki már odaadtad az életedet az Úr Jézusnak, és Vele jársz).
-- "...akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?" (Róma 6, 2.)
-- Vagyis: mi már meghaltunk a bűnnek! Ez egy új élethelyzet. Egy új tény, ami ott van, ott működik az életünkben.
-- Ezt nem hagyjuk figyelmen kívül, ahogy magunkról gondolkodunk. Ahogy az élethelyzetünkre tekintünk, ahogy egy-egy dolgot átgondolunk, ahogy reagálunk, döntünk - ott van ez a tény is, hogy mi már meghaltunk a bűnnek!
--Lehet, hogy ez furcsa. Erre nem gondoltál eddig. Lehet. A rómaiak sem biztos, hogy tudatosították ezt magukban - ezért az apostol most beszél erről.
"Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az Ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért Ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk." (Róma 6, 3-4.)
4./ Mit olvasol itt? Egy tényt és egy célkitűzést.
a./ A tény ez:
-- Amikor megkeresztelkedtél (a hit által, tudatosan, eldöntve, hogy odaadod magad Neki, az Ővele való életre, mint az Ő megváltottja, vérén megvásároltja), akkor egyszerűen az Ő halálába keresztelkedtél meg (merültél bele).
-- Nem csak a víz volt ott, amibe beletemettek, hanem ott volt, egyidejűleg, egy különleges, mennyei módon az Ő halála is.
-- Más szóval: az Ő halála valami olyan "közeg", amibe bele tudtál kerülni, bele tudtál lépni, amiben el tudtál merülni, és te most is ebben vagy benne.
-- Vagyis: egyszerre élsz, biológiailag, sőt, az új életedben (az újjászületés által a Tőle kapott mennyei életedben), és egyszerre vagy "halott", méghozzá a "Krisztus halálával"... hm. Igen. Ez furcsa, ez új, de van benne valami nagyon különleges, valami nagyon jó, valami mennyei gondoskodás. És egyszerűen: akár furcsa, akár nem, ez egy tény, ha belemerültél a keresztség vizébe.
-- Ezt nem én mondom, hanem az Ige.
"Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az Ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért Ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk." (Róma 6, 3-4.)
5./ Tehát láttuk a tény-t, vagyis, hogy amikor megkeresztelkedtél a Krisztus Jézusba, akkor egy különleges dolog is megtörtént: az Ő halálába keresztelkedtél meg. Belekerültél egy "új közegbe", egy új "állapotba", (egy új státusba), méghozzá a "Krisztus halálába".
b./ És ennek van egy hatalmas célja az életedben. Mi ez a célkitűzés?
-- Az, hogy a gyakorlatban, a saját életedben, a hétköznapjaidban, kapcsolataidban, döntéseidben, tervezésedben, viselkedésedben, szokásaidban: Új életben járj!
-- Más szóval: az, hogy amire téged megváltott az Úr Jézus, amivel téged megajándékozott, amikor újjászülettél, az működjön ott, a te életedben, a hétköznapokban... az új élet.
-- Azaz, hogy aki rád néz, lássa (láthassa) az Ő életét benned, a gyakorlatban.
-- Másként: legyőzd az összes ellenállást, megakadályozd az ellenséget abban, hogy visszatartson téged attól, hogy az az új élet, amivel az Úr Jézus megajándékozott téged, ott dolgozhasson benned... a gyakorlatban. Ténylegesen. Viselkedésedben, még érzésvilágodban is, egész valódban.
"Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az Ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért Ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk." (Róma 6, 3-4.)
6./ Mi történt?
-- Amikor megkeresztelkedtél, az Úr Jézus halálába keresztelkedtél meg. Nem csak vízbe, de "halálba" is.
-- Más szóval: ez lett a közeged. Ebben élsz, ebben jársz... vagyis, az Ő halála ott tud dolgozni benned.
-- Miért, ez a halál "dolgozik"? Igen. A Róma 6 arról beszél, hogy ez egy "működő halál", mint ahogy az Ő élete is egy működő élet.
-- Eltemettettél azért Ővele együtt a keresztség által a halálba, hogy (ez a célkitűzés!) - hogy amiképpen feltámasztatott Krisztus az Atyának dicsősége által, azonképpen Te is új életben járj.
-- Mi is akkor a mennyei célkitűzés?
-- Az, hogy új életben járj (és én is... valamennyien, akik újjászülettünk, és megkeresztelkedtünk az Úr Jézus Krisztusba).
-- És MI volt ennek a célnak a megvalósítási útja?
-- Az, hogy eltemettetünk a Krisztus halálába... más szóval: belemerülünk az Ő halálába... vagyis: ott dolgozik bennünk az Ő halála (is - amellett, hogy az Ő új élete is).
"Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az Ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért Ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk." (Róma 6, 3-4.)
7./ Összefoglalva:
-- Amióta megkeresztelkedtél, el vagy temetve (Jézus Krisztussal együtt) a keresztség által az Ő halálába.
-- Vagyis: az Ő halálában is "eggyé lettél Vele".
-- És: ugyanígy, az Ő feltámadásával is eggyé lettél, illetve, leszel, mindig, minden nap, a gyakorlatban, ahogy az Ő új életében jársz, az Ő új életével együtt élsz, és úgy cselekszel, ahogy Ő tenne ott, abban a helyzetben, amiben vagy.
-- De ez nem valami "erőlködés" - legalábbis, ahogy ez az Ige mondja - hanem ez valami ÚJ, valami különleges, valami tény, ami ott dolgozik benned, "szinte helyetted", ténylegesen (kicsit később azért kiderül, hogy a te odaszánásod is része lesz ennek a működésnek, vagyis, a győzelemnek, hogy meg is valósuljon ez, ami történt, a gyakorlatban)... de minden esetre ez egy felszabadító tény. Megtörtént, végbe ment veled, benned, és ezt nem "te csináltad", hanem egyszerűen kaptad... történt veled.
"Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az Ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért Ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk." (Róma 6, 3-4.)
Uram, drága Úr Jézus, én ezt köszönöm. Köszönöm, amit tettél, ami megtörtént, ami az enyém lett, amiben Veled járhatok, "osztozhatom" Veled... a Te halálod, bennem, itt van, dolgozik, és elsegít arra, hogy ténylegesen, a gyakorlatban, új életben járjak. A Te feltámadásoddal együtt. Az Atyának dicsősége által. Köszönöm, hogy ez az Ige itt van az életemben, az enyém, megragadom, megőrzöm, engedem, hogy dolgozzon bennem, akarom, hogy az enyém legyen, mindvégig. Ámen.