Háború és barátok...
"Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek. Telve vagyok vigasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett. Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképpen nyomorogtunk: kívül harc, belül félelem. De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titus megjöttével. Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ti vigasztaltátok meg, hírül hozván nekünk a ti kívánkozásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat. Úgyhogy én még jobban örvendeztem." (2Korinthus 7, 4-7.)
1./ Egy izgalmas fejezet. Az előző második felével együtt egy "látlelet" a korintusi testvérek helyzetéről - egyúttal egy felszabadulás is a szomorúság alól, amit jelentett a korábbi viselkedésük.
2./ Volt is nyomorúság (thlüpszisz - összeszorítottság, külső támadás, bántás, megfélemlítő, nehéz helyzet), és van is, jelenleg is, az apostol életében. De valami felvidítja, és reménységet ad neki: ez pedig a testvérek hozzáállása. Vagyis megváltozott hozzáállása, lelkülete és viselkedése. Amiről hírt kapott.
3./ Ahogy Macedóniába megérkeztek - még nem kapott hírt a testvérek hozzáállásának változásáról (bűnbánatáról és mélységes szomorúságáról amiatt, amit korábban tettek az apostollal) - "kívül harc, belül félelem"... ez volt a helyzetük.
-- Van ilyen.
-- Néha olyan nyomással tud lenni az ellenség, (embereket is felhasználva), hogy az ember "szinte csak azt látja", ami "rossz", ami "fenyeget", s ez elkezdi áthatni, bekúszik, megfélemlíti... "belül félelem"...
-- De... de, amikor megkapjuk a hírt a testvérekről, hogy ők mi mindent tesznek az Úrban, vagy milyen jó a szívük (itt: ahogy változtak, az Úr átformálásától, s az Igétől, ami a "megszomorító levélből" elérte őket), egyszerűen MEGERŐSÖDÜNK... felvidulunk, reménységet kapunk és megvigasztalódunk. S ez az Úrtól van. ?
-- A mi Istenünk egymás által is vigasztal bennünket.
-- Ez nem "ige-ellenes", sőt... ez kifejezetten mennyei, az Úr gondoskodásából való, hogy a testvérek hite által megerősítést nyerünk, és egymás hite által épülünk... hozzáállásukból, benső változásukból vigasztalást nyerünk és reménységet kapunk! Ez Isten munkája a mi javunkra (is).
4./ Soha nem felejtjük el, hogy a mi Istenünk "a megalázottak megvigasztalója"... szeret vigasztalni.
-- Ő vigasztal.
-- Ő látja, amikor megalázott a szíved, az életed.
-- És Ő nem hagy úgy, hanem megvigasztal. Mert szeret, mert ISMERI, mit jelent az, amiben vagy...
-- S ebben néha a testvéreket használja fel. Talán nem is kevésszer.
-- Eszedbe jut, ahogy ők szeretik az Urat, ahogy ők hozzád állnak, ahogy átformálódtak, mert a Szentlélek dolgozik bennük, és megvigasztalódsz. "Felette igen..." - ahogy itt az Ige mondja.
5./ Ez a "kívánkozás", ahogy én értem, az apostol utáni vágyakozásuk. Azoké, akik korábban megvetették őt, lenézték, kibeszélték, megvádolták, semmibe vették. S most mégis kívánkoznak utána és bánkódnak amiatt, amit korábban tettek.
-- Ez megvigasztalja Pál apostolt. És ez normális. Egyáltalán nem "emberi", hanem benne van a mennyei tervben!
-- Ha szeretnéd, hogy mások "megvigasztalt állapotban" legyenek, hát légy jó, és légy hűséges, és szeresd őket, és végezd azt, ami javukra van!
-- S ha rosszat tettél korábban, kibeszélted őket, megbántottad, megsértetted őket, lenézted, semmibe vetted, hát válts, és vond vissza, ami rosszat mondtál vagy tettél, s kezdj el szeretni... mert ez az Isten országa...
6./ Háború tőled függetlenül van, akár akarod, akár nem... az ellenség (nyilván a gonosz, a sötétség birodalmának fejedelme) szenvtelenül támad, szekíroz, mindent megtesz, hogy az Úr szent népét kikészítse, lelombozza, semlegesítse... ha pedig így van, Te legalább legyél azon, hogy az Úr népe megvigasztalódjon... méghozzá felettébb...
-- Légy mások örömén.
-- Szeresd őket, és biztasd azzal, ahogy szereted az Urat, és tiszteled a testvéreket!
-- Tegyél meg mindent, hogy Isten harcos népe erős lehessen (az Úr öröme az ő erősségük), és légy rajta, hogy az ellenség megszégyenüljön, nem tudván semmi rosszat mondani rólad! Ne élj megbotránkoztatóan - mert ezzel segíted a testvéreidet az amúgy is nehéz harcban!
7./ Valaki a napokban telefonon azt mondta, hogy "mindig háborúról írsz", s alá is kommentelt az egyik bejegyzésnek hasonló értelemben. (Erre hívtam fel telefonon, hogy "Mi van most végülis?"... s jelezte, hogy "csak froclizott", de azért rákérdeztem, hogy "Te valójában nem méred fel, hogy ténylegesen harc van, és ez 'nem politika' - mint amire ő célzott - hanem élet-halál harc az ellenséggel szemben?".)
-- Igen, van harc.
-- Az ördög még nem ment nyugdíjba.
-- Igen, Jézus legyőzte őt a golgotai kereszten ("Elvégeztetett") és le is fegyverezte - más szóval nincs joga, hatalma, nincs "jogi értelemben" lehetősége legyőzni az "atyafiakat" - ahogy a Kolossé 2, 15 is mondja, s ahogy erről a Jelenések 12, 11 is beszél.
-- De ugyanakkor, a hazugság, a betegítés, a pusztítás erői, a depresszív és megfélemlítő erők itt dolgoznak, a "Már igen és még nem" értelmében... ameddig az Úr Jézus vissza nem jön. Mi már győzelembe vagyunk helyezve, de mi is a HIT által vesszük igénybe a győzelmet, amit értünk az Úr Jézus kivívott.
-- Az ellenség az embereket - az emberek tömegeit - manipulálva, sok mindent elér... akadályozza az Úr országának előretörését, a megmentés munkáját.
-- Sőt, az Úr népét is mételyezi hazugsággal, lázítással, büszkeséggel, okoskodással és hitetlenséggel - s ahol csak tud, befolyásával nehezítést próbál elérni... szívben, belül, s emberek útján, kívülről is... "kívül harc, belül félelem"... mindent megtesz, hogy legyöngítse az Úr embereit, és megakadályozza előrehaladásukat az Evangéliummal.
-- Le van győzve, de mi kizárólag a HIT által, Isten Igéjével, a Szent Szellem hatalmával és bizonyságtételünk beszédével (szavaink lerögzítő használatával, az imádság, a lerögzítő, kijelentő szó, a prófétai beszéd, a mennyei útmutatásnak engedő megvallás) útján tudjuk legyőzve tartani... ahogy az 1János 2, 12-14 is mondja, a Jelenések 12, 11 mellett - "és ők legyőzték azt a Bárány vérével és az ő bizonyságtételüknek beszédével és az ő életüket nem kímélték mindhalálig... írtam nektek ifjak, mert erősek vagytok és az Isten Igéje megmarad bennetek és legyőztétek - legyőzve tartjátok - a gonoszt".
-- Szóval, Van jelentősége, hogy te harcban állsz az ellenséggel szemben: "álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek"... van jelentősége, hogy te nem adod meg magad kísértéseinek, nem adod alá magad annak, amit ő akar, sugall, vagy amire kényszerítene akár mások szava által is. nem, nem és nem... ellene állsz, és elfut tőled.
-- Aki azt mondja, hogy "nincs háború", mert az Úr Jézus már győzött, az nem ismeri az ellenség becsapó munkáját és megakadályozni akaró törekvéseit. Az más kérdés, hogy nem az ördögöt tartjuk szemünk előtt, hanem a mi Győztes Urunkat, Megváltó Úr Jézus Krisztusunkat, és az Ő akaratát, Igéjét, megváltását, hatalmát, szüntelen jót munkáló szeretetét. Igen, ezt látjuk. De közben tudjuk, hogy az ellenség munkája által "a világban levő atyafiságunkon ugyanazok a szenvedések telnek be", és ezért is ellene állunk, a gonoszság erejének, erősek lévén a hitben (1Péter 5, 9.)
-- Szóval, ahogy előre törünk - átvesszük a mennyből a tervet, lépésről-lépésre, és megvalósítjuk azt a mi Urunkkal együtt - újra és újra beleütközünk az ellenség akcióiba. Ellenakciókba. Akadályozásokba. A testvérek közötti megosztásokba, ítélkezésekbe, bolond beszédekbe, helytelen tanításokba, becsapásokba, félrevezető butaságokba és megkísértett állapotokba... s ez akadályozza az Úr munkájának előrehaladását. Harc ez a javából. Nem emberek ellen (nem "test és vér ellen"), hanem szellemi erősségek, gonosz szellemi fejedelmek és hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, amik a magasságban vannak - és onnan igyekeznek lecsapni az Úr harcosaira (is). (Efézus 6, 10-18.)
-- Ne lenne harc? De van. Ugyanakkor VAN győzelem is. Csak ismerjük az Urat, ahogy megismerjük Őt, és az Ő hatalmának erejét, és az Ő elhívásának reménységét, győzelemben járunk (Efézus 1, 17-20.).
-- Szóval: van harc... és van győzelem.
-- De éppen ezért ügyelünk rá, hogy ne bánjunk rosszul a mi testvéreinkkel, ne nézzük le őket, NE vegyük el reménységüket bolond beszédekkel, ne sértsük meg őket, tiszteletlenséggel, semmibevétellel... hanem mit teszünk? Biztatjuk őket és vigasztaljuk helyes hozzáállásunkkal, menny szerinti lelkületünkkel és viselkedésünkkel.
Ezt tanulom én ebből a fejezetből.
És felfedezem, milyen nagy jelentőségű, amikor a testvérek helyesen állnak egymáshoz, szeretik egymást, és jó lelkületükkel, viselkedésükkel vigasztalást hoznak a sokat sérült, sokszor megbántott harcosok számára...
-- Miért ne tennénk így?
-- Ki tart vissza ettől?
Uram, köszönöm a Te vigasztalásodat, Aki a megalázottak vigasztalója vagy.
Köszönöm, hogy tanítasz, hogy szeressek, megbecsüljek, emeljek, vigasztaljak és megértsek másokat, a Te szentjeidet, harcosaidat, hűségeseidet.
Köszönöm, hogy vigasztalsz, és megerősítesz a jóban, és nem engedsz keserűségbe temetkezni, visszahúzódni, bánkódni és önsajnálatba merülni.
Köszönöm, hogy győzelemre tanítasz, a Te véred, a Te Igéd, a Te Szentlelked által, és nem engedsz elsüllyedni, hanem harcba szólítasz a gonoszság erői ellen.
Köszönöm, hogy a győzelmet Te munkálod, és munkáltatod általam is, mások életében. Ámen, ámen és ámen. Adom magam rá. Ámen.