Mindig megdöbbenek...
Már sokszor láttam, de mégis, mindig újra megdöbbenek, ha valaki nem akarja Jézust, mennyi mindent be tud vetni, hogy ne kelljen találkoznia Vele, vagy ne kelljen hallania Róla... ?
"A zsidó emberek (pl. a Jeruzsálemben lakók) közül azért nagy sokaság értesült arról, hogy Ő ott van (Bethániában, Lázár házánál, ami Jeruzsálem közelében volt) és odamentek nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. (Hiszen a dolog - a feltámasztás - friss volt, a látványosság pedig nagy hírt szerzett magának.) A főpapok pedig tanácskoztak, hogy Lázárt is megöljék. Mivelhogy a zsidó emberek közül sokan ő miatta mentek oda és hittek Jézusban." János 12, 9-11.
1./ Te biztos, hogy nem egy ilyen elhallgattatáson gondolkodnál, hanem a tényen, hogy ha Jézus tényleg Isten Fia, Ő a Messiás, hogyan kellene másként berendezni a dolgokat, hogyan kellene alkalmazkodni ehhez a tényhez, és hogyan kellene ezt a hírt minél többekhez eljuttatni.
2./ A legmegrázóbb a tények közül az volt, talán, hogy ott volt helyben Lázár is, aki frissen tapasztalta mindazt, amit mások láttak és hallottak, személyesen élte át, hogy négy napig halott volt, már bomló tetem, de Jézus visszahívta őt erre a földre, "Lázár jöjj ki!", és ő feltámadt. Ilyen lehetőség - lehet vele beszélgetni, a meggyőző tényt közvetlenben lehet tőle hallani.
3./ Az egész helyzet olyan, amihez hasonló a világtörténelemben nem nagyon játszódott le a Teremtéstől fogva, (bár néhány nagyszerű beavatkozás történt már, mint pl. Izsák megfoganása és megszületése, a Vörös tengeri átkelés, Jerikó falainak leomlása, Góliát legyőzése és hasonlók), de ez most itt van, és személyesen meg lehet győződni róla! Ez kiemelkedő...
4./ És akkor jönnek az "ellen-gondolatok"... "Mi lesz, ha Jézus miatt a hatalmi status-quó felborul. A rómaiak bedühödnek. Az eddigi korlátozott szabadságjogoktól is megfosztják a népet. Még mi kerülünk bajba..." - s ha ezekre nem tudsz válaszolni, s még hasonlók is támadnak, megkísért, hogy "jobb lenne, ha ez az egész nem jönne be a képbe most"... majd talán később, majd talán mások életében, vagy valami másképpen... Brrr...
-- Ezek a gondolatok "kicsiben" is feltámadnak. Amikor Jézus személyesen keresné meg az életedet...
-- Nem kell hozzá, hogy egy feltámadás szemtanúja legyen a közvetlen közeledben. Jézus egészen "pici", személyes dolgokban is tud bizonyságot adni, és el kell gondolkodnod, hogy most "hogyan tovább".
-- S ha ilyenkor merül fel, hogy "erről akkor lemaradnék", vagy "mi lesz azzal a területtel", az ember ravasz agya máris hajlamos elkezdeni gondolkodni, hogy "hogyan lehetne elhallgattatni" azt, ami "zavaró". Brrr...
5./ Csak arról nem szabad elfeledkezned, hogy a dolgok nem ismétlődnek korlátlanul. A lehetőségek most adatnak, és nem tudhatod, visszatérnek-e.
-- A napokban beszélgettem valakivel, aki 18 évesen hallotta az Evangéliumot, nagyon világosan, és azt mondta, még a szavaimra is emlékszik.
-- Most, 36 évesen, összetört élettel, házasságának romjain, sok, nagyon sok rossz cselekedet és döntés után, anyagilag is tönkre téve helyzetét, beszorult és kilátástalannak tűnő állapotában bánkódik azon, hogy akkor miért nem hallgatott arra, amivel az Úr Jézus azokban a napokban olyan személyesen elérte.
-- A bűntudat nem használ. Csak megőrjít és öngyilkossághoz vezet. Nem jó. A döntésnek akkor ott volt az ideje - de most, hogy rájöttél az akkori helytelen lépésekre (elhallgattattad akkor az Ő szavát, és másba mentél bele, hogy ne kelljen szembesülnöd Vele), ismét itt a lehetőség, hogy most (már nehezebb helyzetben) dönts Őmellette, és most ne hallgattasd el Őt.
-- Örömhír: Neki van lehetősége most is arra, hogy segítsen, formálja a helyzetedet... nehezebb, igen, ott van egy kisgyermek is, akinek a jövőjéért felelős vagy, ott vannak a rosszabb körülmények, de most még mindig jobb, mint lehet egy év múlva, vagy még később. Nem tudhatod, mikor jön el megint a döntés lehetősége.
-- Most ugyanabban a helyzetben vagy, mint 18 évvel ez előtt - döntés elé kerülsz, ahogy Jézus megszólít. A hírt hallod, a tények ott vannak előtted, megérted, miben vagy, és mi előtt állsz. A döntés most ismét itt van előtted. Ne hallgattasd el Őt, mert a javadra hozza eléd a tényeket...
6./ A mi Istenünk nem spórolja meg, hogy döntés elé állítson. Keresztutakon találod magad, ahol eldől, hogyan tovább, kivel tovább, és mit vagy kész "odahagyni", ha Jézussal akarsz tovább menni.
-- Igazából, ha már korábban döntöttél Őmellette, újra és újra ott találod magad az útkereszteződésekben: Jézus mindig hív, hogy kövesd, és mindig fel kell mérned, mibe kerül...
-- Tegnap is beszélgettem valakivel, aki lelkileg egy válságban van, "teljesíteni szeretne", de "nem tud", s meg kellett értse, ismét, hogy mi "babák vagyunk az Úr kezében", és mindenünk, amink van, Őtőle van, és az Ő biztonsága, ahogy kezében tart, a legfőbb kincsünk... és félre kell tenni a "nagy okosságunkat", vagy azt, hogy ilyenek szeretnénk lenni, és elfogadni, hogy Ő ott van, és megtart, és szeret, ahogy vagyunk, a magunk "gyenge gügyögésével", amikor "még imádkozni sem tudunk". És Ő így szeret, ahogy vagyunk, így fogad el, és nem támaszt feltételeket, hogy mit mutassunk fel!
-- Ez ugyanolyan döntés: eldöntöd, hogy elengeded, amit te akarsz felmutatni, és rábízod magad, és örülsz annak, amit Ő mondott, tett, és tesz veled most, mint "babával a kezében"... s te ott vagy, és felszabadul a szíved, és átjár az Ő jósága, szeretete és biztonsága.
-- Ez ugyanolyan elengedő döntés - és jó, ha nem hallgattatod el, amikor hív téged erre.
Uram, köszönöm, hogy nem spórolod meg, hogy döntés elé állíts, engem is, ma is, napról-napra, és ahogy hívsz, hogy Veled járjak, adom magam, engedek Neked, és dehogy akarlak elhallgattatni - csak kérlek, ha mégis feltámadna bennem, kérlek, ne engedd, hogy ellened döntsek, és ki akarjak térni a Veled való személyes találkozás elől!
Köszönöm, hogy tegnap is szóltál, és engednem kellett, és hálás vagyok, hogy engedtem, és engedek is Neked, újra és újra, és újra és újra és újra és újra... mindig, Uram, ez a kérésem, hogy így is legyen az életemben. Ma is. Ámen.
"Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt..." (Márk 8, 34-38.)
Olvasd el végig:
Márk 8, 34-38. És Róma 12, 1-2. És 1Péter 1, 23-2,2. Jakab 1, 14-15.