MEGISMERJÜK ŐT
„Az Úr Jézus így jött el. Megismerhetjük Őt, s Általa az Atyát is, és közel kerülhetünk a mi Mindenható Istenünkhöz. Családtagok leszünk. Gyermekek az Ő családjában. Tőle kaptuk erre az életet, az örök életet” (János 17, 3.)
-- S mint gyermekek a családban, megajándékozottak is.
-- Örökösök. Ahogy megismerjük Őt, az Ő valódi kincseiben járhatunk, élhetünk, ezekkel ajándékoz meg bennünket. Itt, a hétköznapjainkban. Ma is.
-- Az Ő közelségében. Az Ő elrejtettségében. Biztonságában.
-- Akármilyen ez a világ, itt, körülöttünk, bármilyen híreket hallunk, bármi zajlik is a háttérben, bármilyen szomorú, sőt, szörnyű folyamatok is vannak.
1./ “Mivelhogy az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre (eüszebeia – jóságossággal való élet, tisztaságban való élet, a jó irány választása szüntelen, Isten szerint) való, Annak megismerése által, Aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.” (2Péter 1, 3.)
-- Az Ő megismeréséből fakad, hogy megajándékozottként élhetünk.
-- Ajándékaink képessé tesznek bennünket, hogy az örök életben és a tisztaságban, az Isten szerint való életvitelben éljünk, és kikerüljük a romlottságot, amit a kívánság által hoz be az ellenség az emberek életébe.
-- Valójában Istentől való, nagyon értékes, gazdag, jelentőségteljes, jövőt formáló ígéreteket kaptunk Tőle, az Ő megismerése által. (2Péter 1, 4.) Ezek az Istentől kapott hatalmas jelentőségű ígéretek (Igék) azok, amik az új természetet létrehozták bennünk és ezek azok, amik benne is tartanak bennünket – más szóval: betöltenek az Ő életével és erejével, győztessé tesznek.
-- Mindez az Ő megismeréséből fakadt.
"Mivelhogy az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, Aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott. 4 Amelyek (dicsősége és hatalma) által igen nagy és becses ÍGÉRETEKKEL ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon." (2Péter 1, 3-4.)
2./ “Kívánjuk pedig, hogy közületek ki-ki ugyanazon buzgóságot (szpoudé) tanúsítsa a reménységnek bizonyossága (plérophoria – meggyőződés) iránt mindvégiglen. Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ÍGÉRETEKET.” (Zsidó 6, 11-12.)
-- Azokat az ígéreteket, amiket az Ő megismerésével nyertünk.
-- Örököljük ezeket ill. ezek beteljesedését. Azt, hogy meglátjuk ezeket megvalósulni. Kicsiben és nagyban. Saját életünkben, s ahogy imádkozunk másokért, az övékben is.
-- A reménységnek ez a „bizonyossága” is abból fakad, hogy megismertük Őt. Őmiatta vagyunk biztosak abban, amit Ő tett és tesz.
3./ “Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel (szpoudé) azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak nektek, hogy tusakodjatok (epagonidzomai) a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.” (Júda 1, 3.)
a./ Az üdvösség (megmentés, megszabadítás, felemelés, a "szótéria" amit a görögben jelent ez a kifejezés) – az örökkévaló és az ezen a földön is érvényesülő is – közös. Vagyis, mindenkire kihat, mindenki ugyanazt kapta, és közösségünk is van benne egymással.
b./ A biztatás – parakalló (intés) – arra vonatkozik, hogy harcolni kell azért a hitért, amit már megkaptatok. Ugyanazért, amit korábban is megkaptak a „szentek”, akik az Úrral járnak, és ami most is a tiétek, de harcolni kell érte, hogy legyen is ott, működjön, és ne csak „részben” legyen meg, ne legyünk megfosztva.
c./ Ez az „epagonidzomai” ("tusakodás", élet-halál harc) egy kemény harcról szól.
-- Másként: tudatosan kell odaadni magunkat arra, hogy amit a mi Urunk akar, az meg legyen, ne legyen kifosztva az Ő országa, megfosztva azoktól a „jó cselekedetektől”, amiket Ő előkészített, (Efézus 2, 10.) de a szentek nem ragadnák meg ezeket és nem tennék meg a maguk életében. Az ördög kirabló munkája ne találjon lehetőséget a pusztításra...
-- Vagyis, az ígéreteket, amiket megkaptunk, ahogy megismertük Őt, örököljük is, vagyis, ott legyenek az életünkben, megvalósuljanak, legyenek betöltve. Általunk, és Őáltala.
4./ “Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.” (2Péter 1, 8.)
-- Ez a vágyam: nem akarok henye, halogató, tétlen, dologtalan ember lenni!
-- Nem akarom, hogy hiábavalóvá legyen, hogy megismertem Őt, hanem szeretném, hogy legyenek gyümölcsök. Jók, olyanok, amik az Ő tetszésére valók. Maradandók. Amikre Ő is bólint. Ennyi. Ez a vágyam. Erre futok... és ezek hiánya miatt vagyok elszomorodva, amikor elszomorodom...
5./ Két kincs ami az Ő megismeréséből fakad!
a./ Tudod, mi az, amivel megajándékozott, ami ott van veled, mindennapjaidban, amire építhetsz, és ami biztonságban tartja az életedet
"Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon nektek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét (Szentlelkét, Szent Szellemét) az Ő megismerésében. És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között. És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint..." (Efézus 1, 17-19.)
b./ Az Ő megismerése és az Őbenne való élő hit összekapcsol azokkal, akikkel amúgy Ő már egy Testbe illesztett be. Másként: a mennyei egység meg tud valósulni (ami amúgy hatalmas ígéretekkel jár - János 13, 34-35. János 17, 21.)
"Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére..." (Efézus 4, 13.)
Legyen, Uram, legyen, legyen meg... mint a mennyben, úgy itt, a földön is. Az én életemben is, és a Tiéid életében, mind... legyen. Ámen