BÉKESSÉG NAPJA (BÖJT/23)
A békesség ajándék.
A békesség alapállapot az Isten országában.
A békesség sokszor támadás alá kerül.
A békesség az igazság gyümölcse az Isten országában.
1./ „Az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” (Róma 14, 17.)
-- Minden igazi békesség alapja az Istennel való békesség.
-- Vele megbékélés útján jutunk békességre. Ő békéltetett meg bennünket Önmagával: a golgotai kereszt által. Ott történt meg a nagy kicserélés – Aki bűnt nem ismert, Ő bűnné tette értünk (Jézust), hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne („Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.” 2Korinthus 5, 21.) – az Ő vére által.
-- Boldog, aki megértette ezt, igénybe vette a Jézus Krisztus vérét, a megváltást, és beköszöntött az életébe a bűnbocsánat és a megigazítás – s ennek útján az Isten békessége is.
2./ Az egymással való békesség alapja a szeretet... a gyakorlatban az, hogy megalázzuk magunkat, szelídek maradunk, s ebben kitartunk, „hosszútűrők” leszünk. Ez kulcskérdés, mert az emberek közt mindig előkerül(het)nek konfliktusok, amik megoldásában ez, a „Békesség kötele” (Ef 4,1-3.) jelent megoldást.
-- A bölcsesség is fontos (mikor és hogyan szóljunk, mit tegyünk és mit ne, hogy a konfliktusok ne éleződjenek, hanem megoldódjanak).
-- Az imádság is (néha nagyon nehéz beszélni valakivel, néha nem is lehet – de az Úr „harmadik szálként” mégis behozhatja a rendeződést, a „mennyei kommunikáció” útján).
-- Az is kulcskérdés, hogy eldöntöd, hogy te követni fogod a békesség útját. („Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt. ”1Péter 3, 11.) – Keresed és követed... ebből nem engedsz. (Igazából azért, mert a szívedben ez van... oda már beköltözött.)
3./ Nem szabad elfelejteni, hogy az ellenség – az ördög (a sátán) – egyik neve „szétdobáló” (diabolosz). Mindig azon lesz, hogy szembefordítson – embert Istennel, és embert az emberrel... s végül az embert önmagával is... míg eljuttatja a teljes pusztulásra. Gonosz, ördögi munka.
-- Ennek is ellene mond, ha te nem vagy hajlandó belemenni a másodlagos (és gonosz) szétszakító „vitákba” (amik a társadalmi kérdések, de a vallási kérdések kapcsán is pártokra osztják az embereket), hanem embernek tekinted a másikat, még, ha más a véleménye is, mint a tiéd. Ez is döntés kérdése – és a békességet munkálja.
-- Békesség alapján sok mindent meg lehet beszélni – de, ha teljességgel különbözne is a véleményetek, te akkor is szeretni fogsz, ezt eldöntöd, ez az alapkiindulásod... és a szeretetből sok minden fakad... a megmentő szándék, az imádság, és az, hogy őrzöd magad a haragtól, bosszútól, áskálódástól, lejáratástól. Erről beszél az „Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek: Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek, Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.” 1Péter 3,8-11.
4./ Van még egy terület. Ez pedig a leggonoszabb háború területe, ami most a világunkat fenyegeti – ami akár harmadik világháborúvá is eszkalálódhat.
-- Meg vagyok győződve róla, hogy az ördög áll a háború mögött. Nem az embereket és az országokat nézem most, hanem a gonoszság szellemi hatalmát, ami arra tör, hogy embereket pusztítson el, s vigyen a pokolba ha csak teheti.
-- Nekünk adott az Úr vasat („Isten-dicsőítés legyen torkukban, kétélű fegyver kezeikben;”Zsoltárok 149, 6 – ahogy két nappal ez előtt olvastad) és odaadta az imádság hatalmát... ami nem csak a kérést jelenti, hanem – mint ezt is leírtam – a megkötés, a feloldás, a parancsolás és az áldás hatalmát is. Különösen, ha ez csoportban – úgymond: „testületileg” – történik. Ebben nagy hatalom van.
-- S egy ilyen böjti időszak nem erről szól? Felismerjük, hogy mi az, ami Isten ellenére való, és ellene fordulunk annak, az Ő Igéjével lerögzítjük, mi az, ami Tőle van, és mi az, aminek nem szabad lennie. És ez utóbbit megkötjük, és elparancsoljuk.
-- Mondhatja erre valaki, hogy „hogyan képzeled, hogy egy háborút így megakadályozhatsz?”. A válaszom az, hogy nem én teszem, én „csak imádkozom”, és figyelek az Úrra (azokkal együtt, akik szintén így teszik), s az Úr teszi meg népe imádságáért, imádságai útján.
-- Nem lehetetlen ... (Nézd meg a 2Krónika 20. fejezetét – Josafát király és a nép helyzetét és hozzáállását – s az Úr tettét. Vagy a 2Királyok 19 és Ézsaiás 37 fejezeteit – Ezékiás király korában ugyanezt.) Ma is megteheti...
„És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.” (2Krónika 7, 4.)
-- Óriási ígéret. Élni kell vele
-- Ő imameghallgató és Szabadító Isten.
-- Nála ott a hatalom és a megoldás.
-- Mi vagyunk, akik megkeressük Őt.
RÁBÍZÓ IMÁDSÁG:
Uram, megígérted, hogy ha Hozzád jövünk, keresünk Téged, változtatunk mindazon, ami idegen Tőled, ami megszégyenít Téged, és fáj Neked, akkor meghallgatsz bennünket, megbocsátod a bűneinket és MEGSZABADÍTOD a mi földünket.
Ezt tesszük, Urunk, mást tenni nem tudunk, de várjuk, kérjük a Te szabadításodat, mert felismertük, hogy egyedül ez a mi lehetőségünk. Cselekedj, Urunk, cselekedj. Mi pedig a Te néped, a Te legelődnek juhai vagyunk – teljesen Rád bízva magunkat, mert Te vagy az egyetlen, aki megszabadíthatsz bennünket.
ELDÖNTŐ IMÁDSÁG:
Uram, én eldöntöm, hogy a békességet keresem. Most is. És holnap is. És minden helyzetben. Keresem és törekszem rá, hogy a békesség uralkodjon, a Te mennyei békességed.
Nem olyan lényeges egy csomó dolog, mint ahogy én pillanatnyilag gondolnám, csak szólj, Uram, vezess, hogy meglássam ezt, és ne hadakozzak feleslegesen, hanem bátran válasszam az elengedés és az önmagam megalázásának útját.
Erre adom oda magam, és arra, hogy MUNKÁLJAM a békességet. Ámen.
HARCI IMÁDSÁG:
Uram, most összekapcsolódom a Te mennyei akaratoddal. Az élettel és a békességgel. És ellene mondok annak a sok gonosz folyamatnak, ami emberek pusztításához vezet. Minden gyűlöletnek és gyűlöletkeltésnek, minden gonosz emberi szándéknak és olyan érdekeknek, amik a háborút támogatnák. Minden ördögi befolyásnak és hamis beállításnak, ami szétszakítja egymástól az embereket és a gonoszság folytatására veszi rá őket. Jézus Krisztus nevében legyen vége, az ördög minden gonosz munkáját elvetem, megtagadom és kimondom, hogy szűnjön meg. Ámen.
A békességnek Istene megrontja a sátánt a ti lábaitok alatt, hamar – ez így van. Uram, Te odavetetted, a legyőzött ellenséget, és mi taposunk a kígyókon és skorpiókon és az ellenségnek minden erején és semmi nem árthat nekünk – legyen így, most is, az ellenség engedjen Neked és a Te hatalmadnak, a Te nevednek, Uram. Ámen.
OLVASMÁNY:
Újszövetség: 1Péter 3. Az Efézus 4 első néhány verse.
Ószövetség: 2Krónika 20. A győzelem fejezete – ahogy dicsőítéssel és imádsággal jön közel Isten győztes szabadítása.
A 37. Zsoltár sokban segíthet a harag ellen
1Péter 3.
1. Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek;
2. Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket.
3. A kiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való;
4. Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt.
5. Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek.
6. Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, a kinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek.
7. A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel,az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.
8. Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek:
9. Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek,
10. Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot:
11. Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.
12. Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orczája pedig a gonoszt cselekvőkön.
13. És kicsoda az, a ki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek?
14. De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek;
15. Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel:
16. Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.
17. Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.
18. Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;
19. A melyben elmenvén, a tömlöczben lévő lelkeknek is prédikált,
20. A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;
21. A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;
22. A ki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erők.
Efézus 4
1. Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.
2. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,
3. Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
4. Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;
5. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
6. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.
7. Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.
8. Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9. (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10. A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)
11. És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12. A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14. Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
16. A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.
17. Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában,
18. Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök;
19. Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
20. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;
21. Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban:
22. Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
23. Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
25. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.
26. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;
27. Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.
28. A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.
29. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.
30. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.
31. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;
32. Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.
2Krónika 20
1. És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele.
2. Eljövének pedig a hírmondók, és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger tulsó részéről nagy sokaság jön ellened Siriából, és már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engedi.
3. Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában bőjtöt.
4. Azért felgyűlének a Júdabeliek, hogy az Úr segedelmét keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék.
5. És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az Úr házában az új pitvar előtt;
6. És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, a ki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben van az erő és hatalom, és senki nincsen, a ki ellened megállhatna.
7. Oh mi Istenünk! nem te űzéd-é ki e földnek lakóit a te néped az Izráel előtt, és nem te adád-é azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké?
8. És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, mondván:
9. A mikor veszedelem jövend mi reánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban előtted (mert a te neved e házban van) és a mikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg minket.
10. És most ímé az Ammoniták, a Moábiták és a Seir hegyén lakozók, a kiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Égyiptom földéből kijöttek, hanem mellettök menének el és nem pusztíták el őket;
11. Ímé ezért azzal fizetnek nékünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nékünk.
12. Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg őket? Mert nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink.
13. És a Júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.
14. Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Asáf fia közül való Lévita vala) az Úrnak lelke szálla, a gyülekezet közepette,
15. És monda: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten.
16. Holnap szálljatok szembe velök! Ímé ők a Czicz hágóján fognak felmenni, és rájok találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben.
17. Nem kell néktek harczolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenök, mert az Úr veletek lesz.
18. Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az Úr előtt és imádák az Urat.
19. A Kéhátiták fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dícsérjék.
20. És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!
21. Tanácsot tartván pedig a néppel, előállítá az Úr énekeseit, hogy dícsérjék a szentség ékességét, a sereg előtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ő irgalmassága;
22. És a mint elkezdették az éneklést és a dícséretet: az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén lakozók ellen, a kik Júdára jövének, és megverettetének.
23. Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadának, hogy őket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő.
24. A Júda népe pedig méne Mispába a puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának: ímé csak elesett holttestek valának a földön, és senki sem menekült meg.
25. Akkor elméne Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találának nálok temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztának rólok, oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette sok vala.
26. Negyednapra pedig gyűlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adának hálákat; azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig.
27. Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal, az ő fejedelmökkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel; mert az Úr megvigasztalta vala őket az ő ellenségeik felett.
28. És bemenének Jeruzsálembe, lantokkal, cziterákkal és trombitákkal, az Úr házához.
29. És lőn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izráel ellenségei ellen.
30. Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene minden felől.
31. És uralkodék Jósafát Júda felett. Harminczöt esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben huszonöt esztendeig; és az ő anyjának neve Azuba vala, a Silhi leánya.
32. És jára Asának, az ő atyjának útján, el sem távozék attól, cselekedvén azt, a mi az Úr szeme előtt kedves dolog vala.
33. Csakhogy még a magaslatok nem rontattak le, és a nép nem készítette az ő szívét az ő atyái Istenéhez.
34. Jósafátnak pedig első és utolsó dolgai ímé meg vannak írva Jéhunak, a Hanáni fiának könyvében, a ki azokat beírta az Izráel királyainak könyvébe.
35. Azután Jósafát, a Júda királya megbarátkozék Akháziával, az Izráel királyával, a ki gonoszul cselekedett vala;
36. Mindazáltal vele megbarátkozék, hogy hajókat készítenének, melyeken Társisba mennének; és a hajókat Esiongáberben készíték.
37. Jövendöle azért Eliézer, a Maresából való Dódava fia Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkozál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörének, és nem mehetének Társisba.
37. Zsoltár
1. Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3. Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9. Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10. Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13. Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14. Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15. De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16. Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
17. Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18. Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20. De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21. Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22. Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
23. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
25. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
26. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
27. Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28. Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30. Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33. De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34. Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36. De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37. Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
38. De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39. Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
40. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.