A TISZTA BESZÉDEK NAPJA (BÖJT/16)
"Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni." (Jakab 3, 2.)
-- Vágysz arra, hogy a beszéded tiszta legyen?
-- Vágysz rá, hogy se haragból, se félelemből, se felfuvalkodásból, se irigységből, se megbocsátatlanságból, se keserűségből, se paráznaságból, se nyereségvágyból, se dicsőségvágyból, se rövidlátó gondolkodásból, se okoskodásból, se hitetlenségből, se vallásos gőgből, se lenézésből, se hivalkodásból, se bántásból, se hazugságból, se ördögi indulatból, se uralkodásból, se fennsőbbrendűségi érzésből, se elkeseredésből ne mondj ki rossz beszédeket?
-- "A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája." (Lukács 6, 45.)
-- Ha újjászülettél, a bensődben él egy új ember. A legmélyén, a "szellemedben" (a szíved legmélyén) ott lakik, igazságban, és valóságos szentségben, az Úrtól való élettel. Ő nem fog gonoszul beszélni. De a régi természet... mindig ebbe az irányba indul...
-- A régi természet, (ha már újjászülettél), "Ádám" (az "óember"), mindig fel akarja ütni a fejét. Halálba TE tudod adni. "Krisztussal együtt megfeszíttettem, élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Amely életet pedig most e testben élek, az Isten Fiában való hitben (hitből, hit által - szüntelen, minden helyzetben) élem, Aki szeretett engem és Önmagát adta értem." „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.”(Galata 2, 20.)
-- Ha megjelenik, ha kijön a gonosz beszéd, a tisztátalan beszéd, a hazug beszéd, a hivalkodó beszéd, a lenéző beszéd, a pletyka, a súsárlás (mások eláztatására való beszéd), a vallásos gőgből, kioktatásból, okoskodásból, vitatkozásból fakadó beszéd, te vagy, aki azt tudod mondani: bocsánatot kérek, ez bűn volt, és elhatárolom magam ettől. Te vagy, senki más. Te vagy, és a bűnbánattal te tudod elszakítani magad a régi természettől, úgy, hogy bűnnek nevezed, ami bűn, s a "halálba adod".
-- Ez tudatos lépés, és attól függetlenül, hogy megigazultál, új teremtés vagy Krisztusban, és a "régiek elmúltak, s íme újjá lett minden", ebben az új-ban neked kell megmaradnod, mert a régi felüti a fejét. Így tudod megtenni: a bűn, az bűn. A szenny, az szenny. A hamis, az hamis. A vádoló, az vádoló. A bántó az bántó. És nevén nevezed, és bocsánatot kérsz. Ha századszor, akkor századszor is. És ha ezért nehezen bocsátanak is meg neked, akkor is elhatárolod magad tőle, és akkor is bocsánatot kérsz.
-- Nem az embertől határolod el magad, akit megbántottál, lejárattál, földbe döngöltél, akinek hazudtál, vagy akit megszégyenítettél, hanem a bűntől határolod el magad, amit TE tettél... függetlenül attól, hogy ő mit tett veled, ellened, melletted... nem Ő volt, aki téged "bűnbe vitt" (milyen könnyű ezzel vádolni a másikat - ki is tette először... Ádám volt az első, akitől ilyen olvasol), hanem a régi természet, a bűnös természet, akit te már a keresztre adtál Jézus Krisztussal együtt. A te bűnöddel nem a másikat vádolod, hanem elhatárolod magadat tőle.
-- Uram, ez én voltam. A régi természetem. Bennem már Te élsz. Hogyan maradhatnék meg abban, ami bántó, sértő, megalázó, hogyan, ami tisztátalan, szennyes, ami hazug és romboló? Nem, Uram, nem maradok meg benne, bocsánatot kérek Tőled - és az embertől is, akivel szemben vétkeztem - és bocsánatot kérve, elhatárolom magam attól, amit tettem. Kérlek, Uram, bocsáss meg és tisztíts meg engem. Kérlek, tartsd tisztán a beszédemet, a Te hatalmaddal, az új élettel, az Igével, Szentlelkeddel. Ámen.
-- "Tégy Uram závárt az én számra; őriztessed az én ajkaim nyílását!" (Zsoltárok 141, 3.)
ÁTADÓ IMÁDSÁG:
Uram, átadom Neked. Mindazt, ami vagyok, mindazt, ami hozzám tartozik, mindazt, ami arra való, hogy Téged megdicsőítsen... a szívemet, újra és teljességgel, a szájamat, hogy Téged dicsőítsen, és ne megszégyenítsen Téged, építsen, és ne romboljon, a gondolkodásomat, hogy a Te jó indulatod, a Te tisztaságod lakjon benne, teljességgel, és elhatárolom magam mindattól, ami idegen Tőled. Ámen.
KÉRÉS:
Uram, ez a mai nap is, minden percével LEHETŐSÉG arra, hogy építsek, hogy vigasztaljak, hogy bátorítsak, hogy jó irányba vezessek, hogy felemeljek, hogy segítsek, hogy a HIT jó szavait szóljam, hogy a Te IGÉDDEL megerősítsek, és a jövőt jó irányba formáljam... a sajátomat is, másokét is.
Kérem, Uram, légy itt - mennyire jó, hogy itt vagy, minden nap, a világ végezetéig, velem, ahogy megígérted, Veled járom végig ezt a napot is, Veled, Aki Győztes vagy - és figyelmeztess. Kérlek, ELŐRE, hogy NE mondjak ki olyat, ami nem épít.
Te meg tudod tenni, Te meg tudsz őrizni, a szívemet is, a szájamat is, hogy ne induljon gonoszra, tisztátalanra, szennyre, rombolóra. Én is odaadom magam erre, és köszönöm, hogy a Te Szent Szellemed, a Te áldó hatalmad, a Te szabadításod ott lesz velem.
Harcba szállok a gonosz beszédek ellen, amik megpróbálnának elsodorni. Nem, Uram, nem adom oda magam ezekre. Ámen.
LERÖGZÍTÉS:
Uram, köszönöm, köszönöm, hogy NÁLAD ott a hatalom a teljes megtisztításra. Nem csak a múlt beszéd-bűneitől, de MOST, itt, a jelenben, a lelkem (az értelmem, az érzéseim, az emlékeim világa, a fantáziám világa) egész területén, Szentlelkeddel, Szent Szellemeddel és Igéddel, Uram, VÉGEZD el, kérlek, tisztíts meg engem és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek a hónál.
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson - MEGTISZTÍTSON - minket minden (MINDEN) hamisságtól.” (1János 1, 9) Köszönöm, Uram, hogy VÉGZED, hogy történik, odaadom magam erre. Ámen.
OLVASMÁNY:
Jakab levele 3. része erről szól. Olvasd el figyelemmel háromszor, vagy többször is. Írd ki magadnak a kulcs-igeverseket. Mondd ki, szánd oda magad, imádkozz vele, az igékkel, rögzítsd le, hogy odaadod magad a jóra, mert AKAROD, hogy életed JÓ IRÁNYBA forduljon (s fordítson másokat is).
Ha szeretnéd, s ha van még rá időd, akkor az Efézusi levél 4. részét is olvasd el, ha kevesebb az időd, akkor a 4, 17-től olvasd a végéig, s kicsit még az 5. rész elejéből is. Fogod látni, meddig...
FELADAT:
Megnézed, az elmúlt napokban kit bántottál meg, milyen rossz (nem tiszta, nem építő) szavakat szóltál, és visszamész odáig, hogy bocsánatot kérsz ezekért, és elhatárolod magadat ezektől?
-- Ami bántó volt, rögzítsd le, hogy az rossz volt! Magadnak is, az Úrnak is, és annak is, akit megbántottál... Így fog jó irányba fordulni az életed.
-- Kérd az Úrtól, MUTASSA MEG, hogy TE hol rontod el... (a másik hibáit könnyebben meglátod)
-- De nem azért teszed ezt, hogy kárhoztasd magad, hanem AZÉRT, hogy megtisztuljon a beszéded, a szíved, az életed, és RÖGZÍTSD le mindazt, amiről ma szó volt itt - az Úr hatalmát, az Úr célját, az Úr Jézus munkáját, és KÖSD ODA magadat Őhozzá, szemben a bűnnel (ez lerögzítés, kimondás, a HIT szava és az odaadás szava, Őfelé).
Jakab levele 3.
1. Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.
2. Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.
3. Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testöket igazgatjuk.
4. Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja.
5. Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!
6. A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.
7. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által:
8. De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.
9. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek:
10. Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!
11. Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt?
12. Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.
13. Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.
14. Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.
15. Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.
16. Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.
17. A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.
18. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak.
Efézusi levél 4.
1. Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.
2. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,
3. Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
4. Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;
5. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
6. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.
7. Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.
8. Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9. (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10. A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)
11. És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12. A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14. Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
16. A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.
17. Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában,
18. Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök;
19. Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
20. Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;
21. Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban:
22. Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
23. Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
25. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.
26. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;
27. Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.
28. A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.
29. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.
30. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.
31. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;
32. Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.
Efézusi levél 5, 1-10
1. Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek:
2. És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.
3. Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik;
4. Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.
5. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.
6. Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira.
7. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek;
8. Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.
9. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),
10. Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.