Böjt 14

Böjt

MEGTÉRÉS MINDEN FRONTON (BÖJT/14)

"És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, 25 el nem hagyván a magunk gyülekezetét (összegyülekezését - episzinagógé) amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget..." (Zsidó 10, 24-25.)

1./ A megtérés fontos fordulópont.

-- Bekövetkezik - s ez csoda, ajándék, imameghallgatás - s vele jön az újjászületés, és Isten országához tartozol innentől, gyermek lettél az Atya családjában, s örököse is... van örök életed is, van jövőd.

-- Ugyanakkor, a megtérés kiterjedése, hogy a "megtért szív" áthassa az egész életünket, ez egy folyamatban megy végbe, életünk során... a Szentlélek és az Isten Igéje, s a gyülekezet (a gyülekezeti testvérek, vezetők és tanítványtársak) formálása által. Ez mennyei terv.

2./ A büszkeség, a lenézés, a mások elítélése, semmibe vétele, a közömbösség mások iránt, az önző gondolkodásmód, a kemény szív, a meg nem bocsátás, haragtartás, felülről kezelő kioktató hozzáállás (bármilyen szent köntösben jelentkezik is), a keserűség és hitetlenség, a paráznaság, iszákosság, drogfüggés, pornófüggés, vádaskodás, szűkmarkúság, más szóval fösvénység, érzéketlenség, bántó és szeretetlen viselkedés - ezek mind, mind, mind olyan területek, amikre a megtérésnek ki kell hatnia, ha ott van az életedben.

-- A helyi gyülekezetben ezek meglátszanak, "kijönnek", ha őszinte szívvel jársz oda, s elkötelezett az életed.

-- Az Úr Jézus így találta ki a gyülekezetet, hogy megtartó erő is lehessen, ösztönzés is, növekedésedhez forrás, biztatást, reménységet és örömöt is jelentsen, hordozó társak legyenek mögötted, és te is be tudj állni az ottani teherhordásba, ami nélkül NINCS növekedés az Úrban.

-- A helyi gyülekezet - a tanítványok közössége (rendszeres összegyülekezése és összetartása) - az Ő találmánya. Ha megveted, ha hagyod, hogy az ördög kirázzon belőle, ha engeded, hogy a szálak meglazuljanak, elméletivé váljon az odatartozásod, ha az ottani terheket nem hordod, ha az élet úgy megy tovább, hogy elszállnak a hónapok, hogy oda se nézel, akkor lemaradsz arról, amit az Úr Jézus ott akar elvégezni benned, és ez később mérhetetlenül hiányozni fog.

3./ Bármilyen furcsa, a helyi gyülekezetért való anyagi, hordozó, szolgáló felelősség is a növekedés-t segíti elő tanítványi életedben.

-- Ha adsz, kapni is fogsz - a menny ellátása összefügg magvetéseddel... ha hiszed, ha nem, és ha ellenkezőt tanítana bárki is, vagy sem... ez így van. Olvasd csak el a Galáciai levél 6. részét, vagy a 2Korintus 8-9 fejezeteit... összefüggnek a dolgok...

-- Ugyanígy, ha hordod mások terheit, ez is a növekedést segíti elő... a te, tanítványi életedben. Ha nem, ettől foszt meg...

IMÁDSÁG:

Uram, köszönöm a mennyei tervet a Gyülekezetre. Köszönöm, hogy VAN, hogy lehet, hogy Te nem mondtál le róla, hogy Rábíztad a Te mennyei terved betöltését.

Itt vagyok, hogy része legyek, itt vagyok, hogy áldására legyek, hogy a Te mennyei tervedet megvalósítsam a hétköznapjaimban... hordozással, tudatos felelősségvállalással, kényelmetlenségek vállalásával is, mert SZERETLEK, Uram, és szeretem a Te tervedet, a Gyülekezetet is. Ámen.

BŰNBÁNAT:

Ha mondtál olyat, amivel lenézted a gyülekezetet (tiéteket, másokét), ha mások bizalmát megrendítetted, rossz beszédeket szólva, ha lenézően nyilatkoztál, ha pletykáltál, rossz híreket adtál tovább, ha felmentetted közben magad, hogy "te csak az 'igazságot' mondtad", s NEM szerettél közben, (hiszen te sem szeretted volna, ha veled bárki így jár el), akkor itt az idő a bűnbánatra.

Megtérés "minden fronton" - ez a gyülekezethez való "visszatérést" is jelenti... Isten tervének a tiszteletben tartását... ?

HA BŐVEBBEN szeretnél erről olvasni, akkor a FB oldalamon, a mai napon (2023.01.22) 08:30 körül kitett cikkben, a "MEGTÉRÉS MINDEN FRONTON" cím alatt - amúgy, ha itt vagy az oldalamon, akkor eggyel lejjebb, amit eggyel korábban tettem ki, olvasd végig, mind a 12 pontot, alaposan, akár ki is nyomtathatod, és ha van bármiben kérdésed, SZEMÉLYESEN várom, Messenger formájában, hogy beszélgethessünk róla, hiszen élethelyzet MÁS és MÁS lehet, Isten országában NINCS "fűnyíró elv"...

OLVASMÁNY:

--Az említett Galata 6 és 2Korinthus 8-9 fejezetei mellett az Apcsel 11 második felét javaslom, s a 13. fejezetet is.

--És még hozzá, ha van időd a János 13-at, ami a gyülekezeti életre vonatkozik, és arról, hogy KIÉI a bárányok, a János 21 második felét, amikor az Úr Jézus Péterrel beszélget erről...

Galata 6

1. Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg?

2. Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából?

3. Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?

4. Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába.

5. Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekeszi-é?

6. Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.

7. Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.

8. Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek.

9. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.

10. Mert a kik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.

11. Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.

12. A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.

13. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ:

14. Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.

15. Atyámfiai! ember szerint szólok. Lám az embernek megerősített testámentomát senki erőtelenné nem teszi, sem ahhoz hozzá nem ád.

16. Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, a ki a Krisztus.

17. Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten először megerősített a Krisztusra nézve, a négyszázharmincz esztendő multán keletkezett törvény nem teszi erőtelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet.

18. Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten.

19. Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a míg eljő a Mag, a kinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.

20. A közbenjáró pedig nem egyé, Isten ellenben egy.

21. A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-é? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, a mely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság.

22. De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.

23. Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.

24. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.

25. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.

26. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.

27. Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.

28. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.

29. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.

2Korinthus 8-9

1. Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.

2. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.

3. Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak,

4. Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket.

5. És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratjából.

6. Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.

7. Azért, miképen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.

8. Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.

9. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

10. Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.

11. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, azonképen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, a mitek van.

12. Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs.

13. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását;

14. Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen;

15. A mint megvan írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.

16. Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta értetek a Titus szívébe.

17. Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.

18. Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért;

19. Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre;

20. Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bőséges jótétemény miatt;

21. Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.

22. Sőt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva.

23. Akár Titusról van szó, ő az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége:

24. Adjátok azért szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek, bizonyságát irántuk a gyülekezetek előtt is.

9. rész

1. A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom.

2. Hiszen ismerem a ti készségteket a melylyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt.

3. Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek.

4. Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban.

5. Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.

6. Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat.

7. Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.

8. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek,

9. A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad.

10. A ki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét,

11. Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek.

12. Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt;

13. A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségtekért.

14. Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt.

15. Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.

Apcsel 11

1. Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét.

2. Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók,

3. Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.

4. Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván:

5. Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla:

6. Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat.

7. Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

8. Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.

9. Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.

10. Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe.

11. És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám.

12. Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába:

13. És elbeszélé nékünk, mimódon látta, a mint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik;

14. Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.

15. Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, miképen mi reánk is kezdetben.

16. Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.

17. Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?

18. Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!

19. Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak.

20. Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.

21. És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén.

22. Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig.

23. Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.

24. Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz.

25. Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába.

26. És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.

27. Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.

28. Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében.

29. A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:

30. A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.

Apcel 13.

1. Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.

2. Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam.

3. Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket.

4. Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba.

5. És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs.

6. És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus;

7. Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.

8. Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.

9. De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,

10. Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?

11. Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.

12. Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.

13. Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.

14. Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének.

15. És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok.

16. Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg.

17. Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által.

18. És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában.

19. És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik.

20. És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig;

21. Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.

22. És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.

23. Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust;

24. Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének.

25. És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.

26. Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.

27. Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.

28. És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.

29. És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték.

30. De az Isten feltámasztá őt halottaiból:

31. És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt.

32. És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust:

33. Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.

34. Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait.

35. Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.

36. Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.

37. De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.

38. Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata:

39. És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.

40. Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:

41. Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.

42. Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.

43. Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.

44. A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására,

45. Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.

46. Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.

47. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.

48. A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.

49. Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.

50. A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.

51. Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.

52. A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.

János 13