Úgy elképzelem, ahogy az Úr Jézus napról-napra, ahogy felkelt, és az Atya elé állt, és imádkozott, újra és újra kijelentést kapott arról, mit kell most, mit kell ma mondani, tenni, mire kell ma felkészülni, hogyan kell valamit kihangsúlyozni a tanítványok számára.
A tanítványok olyanok voltak mellette, mint a gyerekek, vagy a tinikék, akiket újra és újra formálni kellett, mindig valamit tenni, hogy jó irányban haladjanak.
Nap közben is, egy-egy új helyzetben, mindig kellett valamit mondani, valahogy irányba kellett állítani őket.
És volt, hogy egyszerűen szólt az Atya (szólt a Szentlélek), hogy most mondd meg nekik... súlyozd ki a számukra... rögzítsd le előttük... vésd be a szívükbe... és Ő megtette.
Ez a példázat is valami ilyesmi lehetett, és megmaradt nekünk is, a mai tanítványoknak, akikkel ma is így beszél az Úr Jézus, az Ő szavai (Igéje) által:
"Mondott pedig nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni." Lukács 18, 1
--A proszeükhomai az imádság szava, a könyörgésé. Ez azt jelenti, hogy teszed. Nem csak úgy éppen felsóhajtasz, hanem könyörögsz. Kéred, kéred és kéred.
--A "mindig" tényleg azt jelenti, hogy "minden időben", minden élethelyzetben, újra és újra, meg nem lankadva.
--A "kell" pedig azt jelenti, hogy van értelme, és, hogy vannak dolgok, amik másképpen nem történnek meg, nem valósulnak meg... csak így...
--Ezt a tanítványoknak tudnia kell. Mert ők az Úr munkatársai, ők az Úr barátai, akik Vele mélységes, benső közösségben vannak, erre vannak "rendelve", hogy az Úr munkái általuk végbemehessenek. De ehhez tudniuk kell, hogy így mennek végbe az Ő munkái.
--Ez annyira érdekes: az Úr végzi - de tanítványai útján - és közben a tanítványok mégis tudják, hogy az Úr az, Aki végzi, Aki lehetővé teszi - és kérik - pedig ez az Ő munkája, amit Ő végez... van ebben valami titok, valami nagyszerű, valami nagyon bensőséges, valami közvetlen és közeli... közelséget munkál ki, amire az Úr vágyik, amire Ő elhívott bennünket.
"Mondván (mármint a példázatot): Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt és embert nem becsült. (Nem túl jó ember, ugye? Az Úr Jézus pontosan ezt akarta kifejezni - nagyon nem jó lelkületű. Nem jó függni tőle...) Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony (egy kiszolgáltatott helyzetben levő személy, nagyon kiszolgáltatott), és elment ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen!" Lukács 18,2-3
--A bíró szerepe pontosan ez volt. Védelmet kellett nyújtania. Igazságot kellett szolgáltatnia.
--A Károli fordítás itt eléggé félreérthető, mintha a "bosszúállást" igényelte volna ez az özvegyasszony. De nem erről van itt szó. Az "ekdikeó" egyik jelentése lehet ez is, de benne van a megtorlás, megbüntetés is, és emellett az igazságszolgáltatás is, ami itt, ebben az esetben védelem nyújtását is jelentette. Ez is az "ekdikeó" jelentéséhez tartozik: "védelemben részesít".
--A RÚF szerint:
"Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!" Lukács 18, 3
--Úgyhogy az asszony a megfelelő helyre ment a példázatban, s a megfelelő kéréssel kereste meg az illetékes személyt.
"Az pedig nem akarta egy ideig - de azután mondta ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök. Mindazáltal mivelhogy nekem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem." Lukács 18, 4-5.
--A lustaság nagy úr. A kényelemszeretet is. A konfliktuskerülő hozzáállás is. Az is, ha valaki pénzt vár azért, amit amúgy kötelessége lenne megtenni, tehát a nyereségvágy is. A halogatás is, ami a lustaság egyik megjelenési formája. És a felelősségáthárítás is, ami szintén a lustasághoz tartozik. És gonosz viselkedés. Ez a "hamis bíró", aki "Istent nem félt, embert nem becsült", elhárította magától az asszony megkeresését. (Fúj! - mondhattad volna, de ez a bírót nem nagyon izgatta volna.)
--Viszont nagy úr a "zaklatás" is.
--És itt nem a mai, 21. századi értelemben vett "zaklatásról" van szó. Ma az emberek ezt kifogásként használják sokszor, amikor nem akarnak szembesülni pl. az Evangélium üzenetével, vagy egy családtagjukkal való elrendezetlen kapcsolatukkal, vagy hasonló "kényelmetlen" üggyel. Erre használják nagy sértődéssel a "zaklatás" kifejezést.
--Itt viszont egy olyan meg nem lankadó segítségkéréssel találkozott ez a bíró, ami neki ugyan "zaklatásnak" tűnt, de valójában jogos kérés volt, és mivel meg nem szűnő jellegével semmi reményt nem hagyott neki arra, hogy kibújhasson felelőssége alól, hát döntést hozott: megsegítem őt.
--A bíró személyisége nem változott. Az asszony rendíthetetlensége viszont nem engedett neki lehetőséget. Döntenie kellett, ha el akarta kerülni a további "gyötrelmeket".
--Nézd meg a kifejezéseket, amiket a példázatban ez a bíró használt:
a./ terhemre van ez az özvegyasszony - s ez a "koposz" kifejezés, ami a kemény munkát is jelenti, fáradságról is szól, küszködésről, vesződésről, kimerültségről, sőt, bántásról is, azt árulja el, hogy ha nem is látszik elsőre az "engedékenység" iránti "hajlandóság", de előbb, vagy utóbb, fel fogja adni a lusta és elhárító magatartást. (Lásd ezt, és tudd, amikor te vagy hasonló helyzetben.)
b./ megszabadítom őt (megítélem neki, ami jogos, eljárok perében, védelmet nyújtok neki ellenfelével kapcsolatban, veszem a fáradságot, hogy megtegyem, ami kötelességem), hogy szüntelen reám járván - a "szüntelen" kifejezés a "to telosz"-szal szerepel, ami a végcél elérését jelenti, a célbajutást, a megvalósulást, a beteljesedést, az eredményes kimenetelt, s itt arról szól, hogy "ez az asszony addig fog jönni, ameddig célját el nem éri". A "reám jár" pedig az "erhomai"-al szerepel, ami azt jelenti, hogy eljön, idejön, s így együtt, ez a kifejezés arról beszél, hogy ez a példázatbeli özvegyasszony addig fog jönni, ameddig a célját eléri. Tehát nem fogja abbahagyni. (És ez persze a hamis bírónak nagy terhet jelent.)
c./ ne gyötörjön engem - a "gyötrés" pedig a "hüpopiadzó"-val áll itt, ami a "knock out"-ot jelenti, a szem alá való ökölcsapást, ökölvívói szakkifejezéssel, átvitt értelemben pedig gyötrelmet, kínzást, teljes kiborítást, kifárasztást, zaklatást jelent.
--A bíró helyesen mérte fel a helyzetet. nem lesz vége... csak, ha "megadja", amit kér tőle ez az asszony.
--A bíró nem változott. Az indítéka is önző maradt. De a végeredmény mégis az lett, hogy megadta, amit kértek tőle.
--Miért? Mert ez az asszony nem adta fel. Szüntelen tette, amit tehetett... "odajárt" a bíróhoz. A "nyakára járt".
--Nem szép kifejezések, amiket a bíró használ a kiszolgáltatott özveggyel kapcsolatban, de jelzik, mit jelentett számára, amit átélt.
"Mondta pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!? Hát az Isten nem áll-e bosszút (ekdikészisz - büntető ítélet, igazságszolgáltatás) az ő választottaiért, kik Őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?" Lukács 18, 6-7.
--Itt három izgalmas szempont merül fel.
--a./ Az egyik az, hogy milyen helyzetről szól ez a példázat? Az Úr igazságszolgáltatásáért kiáltó szentek, "választottak" imádságairól, és várakozásáról. Szüntelen, fel nem adó könyörgéséről. Arról, amikor az üldözés alatt szenvedő Egyház nem adja fel, és kiált, és imádkozik - egyes üldöző személyekért, az ő megtérésükért, megváltozásukért, és azért, hogy az Úr adjon felszabadítást velük kapcsolatban, és jöjjön el a mennyei védelem nyújtás, és a mennyei igazságszolgáltatás (ami itt a büntető ítélet kifejezéssel is szerepel).
--A „És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek.” Jelenések 6, 9-11 veseiben látjuk az "ötödik pecsét" felbontásának idejét, és az Úrért szenvedő mártírok imádságát, könyörgését, ami pontosan így hangzik: "Urunk, meddig még... meddig nem szolgáltatsz igazságot... meddig tehetik még üldözőink, amit tesznek..." - s az Úr meghallja, és válaszol nekik, s azt mondja: még egy kicsi türelem... nem sokára elérkezik ez is, de most még várni kell, mert még zajlik a történelem, még vannak folyamatok, amiknek végére kell jutniuk, még van valami, aminek meg kell lennie... ha nem is kellemes... de szükséges. Itt pontosan ez a kérés hangzik el, amiről itt olvasunk.
--Szóval, bölcs, ha látja az ember, hogy az Úr, a mi Istenünk BÍRÓ is, amellett, hogy Megváltó és Szabadító Isten. Most még a kegyelem ideje van, most még ellenségeinknek is meg lehet térniük, és mi pontosan ezért imádkozunk, és ahogy Saulus is megtért, a szentek könyörgéseire, úgy megtérnek sokan, terroristák is, üldözők is, felelőtlenek is, elbolondítottak is, csak idő, csak valamennyi idő legyen, ami még erre fenn van tartva... s ezért tolódik ki az ítélet ideje, hogy a kegyelem még lehetővé tegye ezt a megmentési folyamatot. De nem kerülhetjük ki, és nem is akarjuk: a mi Istenünk az ítélet Istene is, és el fog jönni ez az időszak is. És akik üldözés alatt vannak, KÉRIK, és kell is, hogy kérjék, hogy az Úr védelmet jelentő igazságszolgáltatással vegye őket körül. Mint itt, Közép-Kelet Európában pl. Romániában Ceaucescu idején is könyörögtek keresztények a szabadításért és azért, hogy jogaikat az Úr védelmezze. Hálát adhatunk, hogy harminc éve erre a sok gonoszságra, amit ez a diktátor képviselt és művelt, pont került. De könyörgésre azóta is van szükség... ?
--Szóval, ez volt az egyik izgalmas szempont. Az Úr az Ő választottaiért "ringbe lép"... csak imádkozzanak az Övéi.
--b./ A másik pedig ez a kifejezés: "ha hosszútűrő is irántuk".
--Itt eltérnek a fordítások. A "makrotűmia", a hosszútűrés tényleg ott szerepel. De szinte következetesen hozzák az újabb fordítások azt a kérdést, hogy "És várakoztatja-e őket?".
--Az eredeti nyelvben itt több értelmet enged meg az elöljáró szó, tehát belefér az is, amit Károli fordításában olvasunk: "az Úr sokáig kibírja, hogy kérik, ostromolják a kérésekkel a szentek, és egy idő után fogja megadni, amit kérnek" de úgy is lehet fordítani, amit az újabb fordítások hoznak...
--Az Úr biztos, hogy feleslegesen nem várakoztat. De van, hogy újra és újra "ostromolni kell Őt", mert vannak dolgok, amiket mi nem látunk át, és ezért ha feladjuk az imádságot, lehet, hogy nem fog végbemenni... nem valósul meg, amit kérünk. Nem látunk bele azokba, amik a háttérben vannak. egyetlen egy út van előttünk, és ez az imádság, a szüntelen imádság, a meg-megújuló imádság. És az Úr, egy ponton engedni fog...
--Nem úgy, mint a "hamis bíró", aki lusta volt, és szeretetlen - nem. Az Úr szeret, és meghallgat, de vannak olyan dolgok, amikbe nem látunk bele - ezért tesszük, újra és újra, tesszük, nem adjuk fel, hanem kérjük és kérjük és kérjük Őt. Mert erre biztat az Úr Jézus. Ezzel a példázattal is.
--Ja igen. És, ha nem vagyunk "üldözési helyzetben"? Akkor nem tehetjük ezt? De igen.
--c./ És ez a harmadik fontos szempont ezzel a példázattal kapcsolatban.
--Szerintem ez a példázat is, mind olyan sok más, nem csak egy élethelyzetre érvényes, hanem alapelvet ad elénk. Más területen is, nem csak az "üldözés" területén, ugyanígy járunk el. A hit által újra és újra jövünk, könyörgünk, kérünk, és odatesszük a kérésünket az Úr elé. És tudjuk, hogy Ő nem olyan, mint a "hamis bíró", nem gonosz, nem "istentelen", nem önző, nem lusta és nem szeretetlen - hanem szeret, és javunkat munkálja, és azt akarja, hogy a legjobb valósuljon meg, csak vannak dolgok, amiket nem látunk át, és ezért újra és újra oda kell jöjjünk, és kérjük Őt. Minden területen. Ameddig azt nem mondja, hogy eddig, nem tovább, vagy ameddig meg nem adja azt, amit kérünk. ?
"Mondom nektek, hogy bosszút áll értük (igazságot szolgáltat nekik) hamar(osan). Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön?" Lukács 18, 8.
--Húú, ez is nagyon izgalmas. Ez a hit, amit az Úr Jézus vár... és az, hogy vajon "talál-e"... ugye, hogy ha magadra gondolsz, egyből az jön elő belőled: "Uram, itt vagyok, akarom, hogy találj hitet, akarom, hogy ne csalódj, akarom, hogy legyenek embereid, a HIT emberei, akik várnak Téged, és végzik a Te munkádat, és boldogok, mert amikor az Úr hazajön, "munkában találja" őket... itt vagyok, Uram, ne hagyd, hogy az én hitem kialudjon, elkényelmesedjen, semmivé legyen, múlttá, megszokássá, kiüresedetté... nem akarom, Uram, ezért mondom Neked: formálj, alakíts, szólj, és ne hagyj valaha is elfordulni Tőled. Ámen."
--Szóval, van hit, és lesz hit, ha te itt vagy, és kéred az Urat, és adod magad arra, amit Ő akar.
--De mégis elgondolkodtat, mire gondolhat az Úr? És az jut eszembe, hogy az utolsó időkre azt mondja az Ige, hogy "nagyon kemény napok" lesznek. (Khaleposz - a „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.”2 Timótheus 3,1-ben - ami azt jelenti, hogy nehéz, nehezen elviselhető, keserves, gyötrelmes, fájdalmas, fárasztó, terhes, kellemetlen, veszélyes, ártalmas, kegyetlen, szigorú, kemény... van, aki úgy adta vissza ezt, hogy: "terrorista napok", olyan szívtelen napok, mint amikor egy bérgyilkossal kerül össze az ember. Tehát nagyon, nagyon kemény napok.)
--Mi ebből érzünk valamit, de szerintem még nem mindent. A gonoszság folyamatai nagyon próbálkoznak a háttérben, és vannak országok, ahol felszínre is jutnak, de úgy, egészében, még nem tart ott ez a világ, ahol fog tartani, amikor az Úr elviszi az Övéit... a szentek elragadtatása után. Akkor - "ami most még az útban van, eltolatott" - felszabadul az ördög előtt a gonoszság pályája. Nem lesz, ami visszatartsa. Nem lesz itt az "igazság oszlopa és erőssége". Az Eklézsia. És akkor a törvénytelenség "teljességre jut", és az embereket teljesen elhiteti, és félrevezeti mindenféle hamis jel és "csoda" által. S akkor, ebben az időben, az élete árán kell megvennie mindenkinek, hogy hite lehessen az Élő Istenben. Az üldözés is megnövekszik, a becsapást is, és a hit elkezd kihunyni az emberekben. Kényelmesebb átadni magukat a sodrásnak, és kihátrálni a "harcból", ami a hitért fog zajlani... szomorú időszak lesz, de az Úr erről itt is beszél. A 2Thessalonika 2-ben is, és a Jelenések sok fejezetében is, de nekünk, most, itt, a Lukács 18, 8-ban is mondja. jön egy idő, amikor az, ami most "természetes", eltűnik, és kivételes lesz, hogy lesz valakinek hite.
--És az Úr szereti a hitet, és keresi a hitet, és ezért mondja, hogy vajon, amikor Ő majd visszajön, vajon talál-e hitet. (Az elragadtatás - úgy gondolom - előbb megtörténik, s itt pontosan azok mennek el az Úr Jézussal, akik készen voltak, akik a hit által "várva várták" az Ő megjelenését - 2Timotheus 4, 8.)
--Ez a példázat, az utolsó, hozzáfűzött mondataival együtt, ma figyelmeztet, hogy:
a./ akarjuk látni, hogy az Úr cselekszik,
b./ ezért ne adjuk fel, újra és újra imádkozzunk,
c./ Ne gondoljuk, hogy Ő "hamis bíró", mert nem az, de, még egy "hamis bíró" is "feladta", amikor szüntelen rá jártak, és nem hagyták nyugton,
d./ Lássuk, amit a szemünk előtt tartunk, amiért imádkozunk, amit kérünk Őtőle,
e./ Ne hagyjuk magunkat félrevezető és álalázatos "teológiáktól" kifosztani, hanem tudjuk, hogy az Úr Jézus akarja, hogy mindig imádkozzunk, és meg ne restüljünk,
f./ Ne dőljünk be annak a látszólag nagyon alázatos érvnek, hogy "egyszer is meghallotta Isten, minek újra és újra odajönni Hozzá ezzel a kéréssel",
g./ Hanem lássuk, hogy az Úr azt mondja: kell, ameddig meg nem kapjuk, amit kértünk,
h./ és ne hagyjuk magunkat félrevezetni és elbizonytalanítani az imádságunk "témáival" kapcsolatban, amire ígéreted van, és ami az Úr lényével összhangban van, ahogy megismerted Őt, azt kérheted Tőle, bátran... legfeljebb, ha tényleg nem jó az irány, majd korrigál téged... (hidd el),
i./ és lássuk meg, hogy az Úr Jézus szereti a hitet, és keresi a hitet, és akarja a hitet, és megbecsüli a hitet... szóval jó nyomon jársz, ha a hit által újra és újra jössz Hozzá, és kéred Őt.
?
Befejezésül: eszembe jut sok édesanya, aki rendületlenül kéri az Urat gyermekeiért. Nem adja fel, és minden helyzetben, újra és újra odajön, és kiált, és mondja: "az én gyermekem szenved az ördögtől"... és "szabadítsd meg őt"... legyen ez megtérési, vagy függési helyzet, legyen ez életút választási, vagy társkérdés... "mert aki kér, az mind kap és aki keres, talál... és a zörgetőknek megnyittatik". Máté 7, 7-8
Az Úr Jézusnak drágák ők, és ezért, ha jössz a gyermekedért, tudd, hogy az Úr meg akarja hallgatni az imádságodat, és nem hiábavaló a te könyörgésed. "Mindig imádkozni kell, és meg nem restülni." Lukács 18, 1