"Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem, felgerjedésedben ne ostorozz meg engem! Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült. Nincs épség testemben a te haragodtól - nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt." Zsoltárok 38,1-4
- Van, aki nem gondolja, hogy az ember ilyet élhet át.
- Van, aki azt mondja: Isten nem "nyilazza" az embert, és "keze nem nehezül rá" az emberre.
- Amiről ez a zsoltár beszél, egy ilyen állapot. A bűn miatt a súly, ami az emberre ránehezül, mintha Isten "nyilaitól" lenne, mintha Isten "saját keze" lenne.
- A bűn hozza az ítéletet. Akár majd az örökkévalóságban, a véglegeset, akár itt, ezen a földön, a földi következményeket. A súly, ami ránehezül az emberre, nem kíméli sem a lelkét, sem a testét.
- Ez a bűn törvénye, hogy hordozza a halált. Egy olyan súly tör rá az emberre, ami rászabadítja a gonoszság erejét. Ez nem "Isten dühössége", hanem a bűn miatti jogos ítélet, a "harag", amit az Úr Jézus Krisztus kereszthalála tartóztat fel minden ember életére nézve, aki Őt megismeri, elfogadja, segítségül hívja, és aki az Ő vére alá "menekül". (Menekül a szó szoros értelmében, a bűn súlya alól, a bűn törvénye elől.)
- Az ember kiált, segítségül hívja az Urat, mert a bűn miatt érzi a súlyt, az ítéletet, amitől csak Istenhez menekülhet.
"Mert bűneim elborítják fejemet, súlyos teherként, erőm felett. Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt. Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok. Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen. Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok."
Zsoltárok 38,5-9
- A bűn bevasalja a számlát. Amikor megteszi az ember, csak "jót" ígér, de utána valami egészen más lesz belőle. A lustaságból veszteség, az önzésből magány, a dicsőségvágyból szégyen. A paráznaságból súlyos betegség, a gyávaságból szétesés, a vakmerőségből összetörés. Más, mint amit eredetileg ígért. A bűn súlyos teherként borul az ember fejére. Erő feletti súlyos teherként.
- A pszichológus és az orvos is megmondja: ami belül nincs elrendezve, kiütközik a test betegségeiben. Gyógyulatlan, üszkösödő sebek, gerincproblémák, gyulladások, erőtlenség, és sok más betegség. Nem orvos írja mindezt, hanem olyan, aki átélte - a bűn bevasalja a tartozást. Ha nem rendezi az ember, jönnek a következményei.
- A szív keserűsége, a jajgatás és az erőtlenség, roskadozás és összetörtség kart karba öltve járnak.
- Az Újszövetség kiáltja feléd: gyere Jézushoz! Ő, saját mag mondja:
"Jöjjetek énhozzám (személyesen Hozzá) mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugtatlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű." Máté 11,28-30
- Ő az egyetlen, aki választ tud adni erre az élethelyzetre. A bűn súlyát senki más nem tudja elvenni rólad. Ő az, Aki meghalt a bűneidért, és minden átokért, ami a bűnből fakad. Ő adta cserébe Önmagát teérted. Ő a válasz, személyesen - Jézus Krisztus. Az Istennek ama Báránya, Aki elvette a világ bűneit.
„Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!” János 1,29
"Uram, Előtted van minden kívánságom, és nincs Előled elrejtve az én nyögésem! Szívem dobogva ver, elhagy erőm, s szemem világa - az sincs már velem." Zsoltárok 38,10-11
- Nincs senki más, Aki látná a szívemet. Nincs senki más, Aki előtt ott lenne minden nyögésem. Minden kiáltásom. A szívem legmélyebb fájdalma. Csak te, Uram, egyedül Te.
- Amikor minden szívdobbanásodat hallod, szinte az egész tested egy szívverés, annyira erőtlen vagy... Amikor már a látásod is elhagy... Amikor senki és semmi más nincs már veled: csak Ő marad. Ő az egyetlen.
"Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban - rokonaim pedig messze állanak." Zsoltárok 38,12
- És akkor jön még egy megalázás. Mindenki otthagy. Minden ember arrébb áll. Egy "átkozottat" nem szívesen vesznek körül. Egy beteg rossz "ómen", nem kívánatos senkinek. (Nyerni nem lehet tőle, csak terhet jelent, és ki tudja, mennyit kell még foglalkozni vele, "mibe kerülhet ez nekünk", egyszerűbb "sorsára hagyni"... Minek "hiába erőlködni"... Inkább "mentsük magunkat".)
- A test fájdalmánál néha nagyobb, amit az ember átél azoktól, akiket hűségesnek gondolt. Amikor árulásként csap rá, hogy "otthagyták". Amikor magára maradt... Mindenki félreáll... Messze áll tőle.
- Ahogy az ember ezen átmegy, nem marad senki más, csak az Úr. De a bűn pedig pontosan Tőle választ el. A bűn nagyon, nagyon gonosz. Sunyi, alattomos, bejön, és az egyetlen segítségtől választ el. Vagy a bűn - vagy Jézus. Ha a bűn marad ott, Jézus nem lehet ott. Ha a bűnből Jézushoz kiáltasz, Ő a bűnt felcseréli az Ő megbocsátásával és igazságával. Ha Őhozzá kiáltasz, Ő odaenged Önmagához. Erről szól a Golgotai kereszt.
"De tőrt vetnek, akik életemre törnek, és akik bajomra törnek - hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap. De én, mint a süket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, aki nem nyitja föl száját. És olyanná lettem, mint az, aki nem hall, és szájában nincsen ellentmondás. Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!" Zsoltárok 38,13-16
- Van még az eddigieknél is rosszabb? Amikor mindezek közben gonoszul beszélnek rólad. Összehordanak hetet-havat, hogy besározzanak. Még a "tisztes szenvedést" is elvitatják tőled, és kárhoztatnak, vádolnak, olyannal, amit meg sem tettél, ami távol lett volna tőled.
- S ez az az állapot, amikor az Úr nagyon mélyen tud dolgozni benned. Nincs már melletted senki. Nincsen senki, akire az emberek közül számíthatnál. Csak Ő maradt, egyedül Ő. És akkor megszületik valami...
- Ekkor születik meg az, hogy már "nem hallasz", mintha "süket" lennél. És már "nem beszélsz", mintha "néma" lennél. Ez a mennyhez kötöttség "süketsége", és az Úrra várás "némasága". Egy új vonás, egy mennyei tulajdonság, egy mélységes, kiszolgáltatott várakozás, ami csak az Úrra való várakozás, ami egy Őhozzá kötött várakozás. Szoros kötelékben, olyan, ami kizárólag Ővele elégszik meg. Csak Ő van, és senki más.
- "Mint bárány, mely mészárszékre vitetik - száját nem nyitotta fel..." - mondja az Ézs 53-ban az Úr Jézusról. "Száját nem nyitotta fel...". Mintha "néma" lenne. De ez nem a "megbénultság" némasága, hanem az Istenre várakozás "elnémulása", amikor már "mondhatnak bármit", nem juthat el az ember szívéhez, mert belül más van, az Úr van, és az Úrra való várakozás.
- Ez egy másik állapot, egy összekapcsolódás a mennyel... Egy új megközelítés, ami már a mennyből lát, a mennyei szemszögből lát. S ez jó... Ez kívánatos állapot. Maga a bántott helyzet nem az. A bűntől sújtott állapot nem jó... És az sem, ami ebből fakad... Az emberek elhagyása sem, és az sem, ahogy kihasználják a helyzetünket - csak egyetlen jó van ebben: az Úr közelsége. Az, hogy megtanulsz Őreá várni, mindennek ellenében. Megtanulod, mit jelent teljességgel függni Őtőle. A fájdalom idején, a magadra maradás idején, az ellenségek bántása idején. Úgy, hogy nincsen senki más, csak Ő van, kizárólag, egyedül Ő.
"Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam - mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem! És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van. Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt. De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim. És akik jóért rosszal fizetnek, ellenem törnek, amiért én jóra törekszem." Zsoltárok 38,17-21
- A legfájóbb tud lenni, amikor amúgy is kiszolgáltatott vagy, még taszítanak rajtad egyet. Hatalmaskodnak feletted, visszaélnek kiszolgáltatott helyzeteddel. Rád taposnak... Miközben mélységesen sújt a bánatod, amúgy is.
- Ilyenkor egy állandó állapot a szomorúság, szinte nincs benne megállás. Mélyen hat át, "mindig előtted van". A gyász is ilyen, a veszteség gyásza, és a magányba taszítottságé, amikor a bajban elhagytak, és még lesték is, miben lesz látható a gyengeséged, hogy még rád is tapossanak.
- Nincs más, csak az Úr. És az, hogy Őhozzá ragaszkodsz. Minden mással szemben. Minden bűn ellenében. És ez az a mélység, amikor minden takargatás nélkül előjön a bűnbánat. Amikor minden magyarázkodás nélkül sír az ember, és összetörik, mert fájnak a bűnei, fáj, hogy "jódolgában" keménykedett az Úrral, vagy nem volt hálás, vagy megbántott másokat, vagy irgalmatlan volt, pedig mások irgalmára szorultak volna. Legyenek azok a saját gyermekei, házastársa, szülei, vagy gyülekezete tagjai (netán pásztora, vezetői).
- Amikor nincs más, csak az Úr, akkor a bűn sötétnek tűnik fel, olyannak, mint amilyen valójában. A bűn gyilkos, ami rávesz a keménységre, az önzésre, és hűtlenül elhagyat veled másokat. Amikor téged hagynak így el, átjár a bűnbánat. (És ez egy áldott állapot, mert a bűn az, ami a legmélyebben szakít el téged az Áldott Istentől. Tehát, ha a bűnbánattal bejön a bűntől való megszabadulás, a bűn elhagyása is, akkor bejön a mennyei felszabadítás és visszafogadás is. A bűnbánatból bűnbocsánat lesz, és megigazítás, helyreállítás. Visszafogadás és Isten közelsége.)
"Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem! 23 Siess segítségemre, oh Uram, én Szabadítóm!" Zsoltárok 38,22-23
- Ilyenkor már csak az Úr Jézus marad. Őhozzá kiáltasz, Őt hívod segítségül, Ő a te Szabadítód, Őt várod, és - az Újszövetség minden bizonyságtételével mondom: Ő a Hozzá kiáltókat nem veti ki. Befogadja, és megszabadítja.
- „Aki az Úr Jézus nevét segítségül hívja: megmenekül.” ApCsel 2,21
- Ő maga hív magához: "jöjjetek énhozzám, mindnyájan...". És Ő ígéri meg: "hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged és te dicsőítesz engem". Zsoltárok 50,15.23
- Ő nem fog eltávolodni tőled - ha megvallottad bűneidet, "Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneidet, és megtisztítson téged minden hamisságtól". 1 János 1,9
- Van újrakezdés, van megbocsátás és van szabadítás. És ez a te számodra van. Bármilyen mélyen vagy is. Bármennyien hagytak is el a szomorúságodban vagy szenvedésedben. Ő nem hagyott el. Hanem odafogad. Most. Ebben a legmélyebb állapotodban. Megígérte.
Uram, köszönöm, hogy nincs olyan mélység, ahová Te ne követnél bennünket, ahol Téged ne lehetne megtalálni, ahonnan Te ki ne tudnál emelni bennünket. Köszönöm, hogy Veled van mindig jövőnk, bármivel kecsegtetett korábban bármi is, Te vagy a mi közös jövőnk. Ámen.