Kérdés-felelet a Covid-időszakból, annak tapasztalatairól...
1./ Ezt írtam ki ma:
Barátom mondta ma: az utóbbi időben látja, a testvérek inkább egy "szolgáltató Jézusban" gondolkodnak, mint olyanban, Aki Úr.
2./ Így kérdezett rá egy testvérem:
Érdekes gondolat, miért szolgáltató Jézus? Mire értsen? Igen, Ő még a tanítványok lábát is megmosta. Ő azért jött hogy, mindenben példát mutasson. Szelíd és alázatos szívű volt. Mindenben az Atya akaratát cselekedte, semmit nem tett az Atya akaratán kívül! Isten tette Őt Úrrá és Krisztussá!
3./ Ezt válaszoltam neki:
Igen, Ő szolgált, megmosta tanítványai lábait, szelíd és alázatos szívű volt, és arra tanít bennünket, hogy kövessük Őt, és tanuljuk meg Tőle ezt. S közben mi alárendeljük magunkat Neki, és azt mondjuk: "Uram, Jézus Krisztus!".
- És nem csak "mondogatjuk, hogy Uram, Uram", hanem cselekesszük, amire elhívott, és követjük Őt, ahogy hív... Persze az Ő erejével, az Ő mennyei megerősítésével.
- S ez itt, ahogy én értem, a kulcskérdés: Ő akkor is Úr, ha közben ad, és szeret, és körülvesz az Ő jóságával. Az emberek pedig hajlamosak - ahogy barátom említette e Covidos-időszak gyülekezeti tapasztalatait ecsetelve - arra, hogy egyre inkább "szolgáltatónak" lássák Őt, Aki azt teszi, ami "nekik jó", és Akitől "el lehet várni", hogy mit tegyen, "mivel tartozik", de közben kimarad a tény, hogy Ő Úr, Akinek mi szolgálunk, és Akit mi követünk.
- Hát, ő erre gondolt, és elgondolkodtatott, hogy valódi kísértés ez a mai ténylegesen "kiszolgált" világban, ahol az internet kezünk ügyében van, és "kezünkben tartjuk", hogy mikor, milyen igehirdetést "akarunk" látni és hallani, melyik gyülekezetbe "akarunk belépni", és "válogathatunk a kendermagban"...
- Nem azért mondom, mintha az rossz lenne, hogy ennyi közvetítés lett gyülekezetekből, ez egyáltalán nem rossz, hanem azért mondom, mert a másik oldalon megjelenik ez a kísértés (ami amúgy lehet, hogy eddig is ott volt, de most rásegítést kap abból, hogy a Covid miatt úgyis "otthon kell lenni", és "jogunkban áll" távolról részt venni az istentiszteleten).
- Ma, egy jobbára pásztorokból álló imacsoportban, a Zoom segítségével (ez is interneten jött a lakásunkba) hangzott el az üzenet, hogy amikor véget ér majd a Covid időszak, lehet, hogy nem túl gyorsan fognak visszatérni az emberek a gyülekezetekbe az istentiszteletekre, mert megszokták, hogy mindenből otthon is részesülhetnek, miért fáradnának azért, amit kezükben tartott mobiljuk útján is élvezhetnek. (Pedig a gyülekezet közössége más, a mostani időszak inkább csak egy átmeneti "kényszerhelyzet", de az emberek hajlamosak a kényelmeset meglátni és "élvezni" mindazokból, amiken átmennek, és leszedegetik maguknak a legszebb gyümölcsöket, s ott hagyják a kerti munkákat, másra... Szóval, ez az a kísértés, amiről írtam, amit barátom is említett, gyülekezeti pásztori tapasztalatából...)
Hát, ne így legyen. Ez a kérésem, ez a vágyam, és ezt várom... És munkálom.
Ui: Még annyi, hogy nem akarok ítélkező gondolatot elültetni bárkiben is, ehelyett, egy valós veszélyre éreztem rá, ami megkísérthet mindenkit. Úgy gondolom, mindenkit, valóban, a gyülekezetben, a vezetőket is, és mindenkit, aki odatartozik.