Azon kívül, hogy egészen egyszerűen az Ő „hétköznapi csodája”, hogy élünk, működünk, vannak dolgok, amikben az Ő természetfeletti beavatkozását várjuk.
Hálát adunk mindazért, amit a hétköznapjainkban Ő hűségesen, napról-napra, egészen láthatatlanul tesz, fenntart, s amivel élhetünk. Szívünk minden dobbanásáért, immunrendszerünk titkos működéséért, vérünk belső megtisztításáért és oxigénnel való feltöltéséért, idegrendszerünk egészen természetes működéséért, az elménk hihetetlen összehangoló tevékenységéért... Mindazokért, amiket „átélünk”, és nem „mi működtetünk”, amikkel csak egyszerűen „vagyunk” az Ő kezében...
És eközben az Ő természetfeletti beavatkozását várjuk. Imádkozunk emberekért. Betegekért, életükért és egészségükért küzdőkért, gyógyulásért, mennyei beavatkozásért. Gerincekért, tüdőkért, sebtisztulásért, műtétek sikeréért, jó folyamatok beindulásáért és stabilizálódásáért. Imádkozunk egészségügyesekért, hálával és könyörgéssel, imádkozunk anyagi helyzetünkért, gyermekeinkért, az ő jövőjükért, szeretteinkért a távolban, akár a fizikai távolságban, akár a lelkileg távol levőkért. Várjuk a természetfeletti beavatkozást, a mennyei csodát, életünk sok-sok területén.
Kincs, ajándék, és gyönyörű, ahogy rájövünk, hogy csak így, csak Őreá bízva magunkat, élhetünk. Ez a mi óriási kiváltságunk. Ez a mi ajándékunk a mennyből, hogy megismerhettük Őt, és a valóságot, megismerhettük az Ő szeretetét, és azt, hogy mennyire, de mennyire rábízhatjuk magunkat, mert Ő él, Ő feltámadt, és cselekszik, Nála ott van a szabadítás, a különleges összehangolás, az időzítés és a gondoskodás. Ahogy bennünket ez átjár, és elkezdjük rábízni magunkat, egyre inkább meglátjuk az Ő csodáit.
Egy idő után számon sem tudjuk tartani, amivel Őt keressük meg, amit Őhozzá „passzolunk”. Néha egy tucatnyinak tűnik, de, ha elkezdjük Őelőtte felsorolni, akár, ha leírjuk is, már százszámra lesz... és van, amit már „kipipálhatunk”, hálaadással. S van, mindig van, amit Őhozzá hozunk... S ott tartunk Őelőtte.
Ez az életünk. Jézussal.
ÁLDÁS.
Legyen áldás, kedves életeden, szeretett hűséges testvérem, bátor közbenjáró, könyörgő harcostársam, és soha ne feledd: nem hiábavaló a te munkád az Úrban. Ámen.
Ige.
„De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, Aki minket szeretett.” Róma 8, 37
„De hála az Istennek, Aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” 1Korinthus 15, 57-58
- Gondolsz rá, hogy az imádság egyúttal munkavégzés is? A dolgok előre mennek, itt, a természeti világban is, ahogy a természetfelettibe bekapcsolódsz, s kéred azt.
- Gondolsz rá, hogy te erre vagy elhívva? Két lábbal a földön, két (felemelt) kézzel a mennyben. (Persze, amikor a kezeidet e földön munkára használod, nem látszik, hogy „fel vannak emelve”, de lelkedben, az Úrral, „felemelt kezekkel” jársz. Itt is, ott is, mindenhol.) Ez az imádkozók elhívása. Amit itt látsz, „közvetíted” az Úrhoz – s a mennyeit, az áldást, a megoldást, a győzelmet, a gyógyulást, a felemelést, a megerősítést, a helyreállítást, „hozod” a Hit által, „csatornaként” a mennyből, ide, a földre.
- Az, Aki elhívott téged, hűséges, és Ő meg is cselekszi azt.
Elolvashatod még:
„Hű az, a ki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt. ”1Thessalonika 5, 24.
„Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre, ”1Korinthus 1, 9.
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,”Efézus 6, 10-18.