„Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim meghajlítják az ércíjat.” Zsoltárok 18, 35
1./ A győzelemhez vezető úton van tanulás is.
2./ Az Úr Jézus akarja a győzelmedet. Ezért készen áll tanítani is téged.
3./ Dávid ércíjjal és karddal harcolt. De tudta, hogy az életét az Úr őrzi, és Ő az, Aki győzelemre segíti. Benne volt a gyakorlás is, benne volt a készség, az idő, az újra és újra nekikezdés – ez az emberi oldal. De benne volt, hogy az Úr az, aki győztessé teszi.
4./ Ma is így leszünk győztesekké.
- Az életünk ma, többnyire, nem fizikai fegyverek használatán múlik.
- De vannak harcok, amiken átmegyünk. Pl. imádságban küzdesz valakiért, vagy valamiért. És átmész veresége(ke)n is. Úgy tűnik, mintha az imádságot nem hallgatná meg az Úr. Olyan, mintha egyedül maradtál volna. Ezek érzések, nem ennyi a valóság, de az érzések is nagy urak, és velük is kell kezdeni valamit. S ezekben a helyzetekben zajlik a tanulás.
- Az Úr most is, ebben az időszakban is tanít, „megtanítja kezedet a harcra” – pontosabban a szívedet, a gondolkodásodat, a szavaidat, a hozzáállásodat... azt, amin múlni fog, hogy feladod, vagy újra nekimész.
- Ez a tanulás minden nap zajlik. S mögötte az Úr Jézus van ott.
- Közben tudod, hogy Ő adja a győzelmet, s Ő akarja a győzelmedet, tudod, hogy Ő tesz győztessé... de azt is tudod, hogy Ő egy tanítási folyamat során tesz győztessé téged. Vagyis, miközben győzelemre jutsz, megtanulsz sok olyan dolgot, amit csak ilyenkor, csak az ilyen „harci időszakban” tud neked megtanítani.
„Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim meghajlítják az ércíjat.” (Zsoltárok 18, 35
5./ Mi nagyon szeretjük azokat a harcokat, amik hamar győzelemhez vezetnek.
- Szeretjük, amikor nem kell sokat várni. Szeretjük, amikor látszik, hogy „volt értelme”. Szeretjük, amikor mások is látják a győzelmet, szeretjük az Úr dicsőségét átélni.
- És nagyon rossz, amikor nem látszik a győzelem, és nem tűnik nagyon „dicsőségesnek” az Úr, és ezért az emberek
a./ lenézik az Urat, (s bennünket is),
b./ és az embereknek, úgy érezzük, talán, hogy „meg kell magyarázni”, hogy mi történt...
- Dehogy kell megmagyarázni, és dehogy néznek le téged – távol áll ez a valóságtól. A valóság az, hogy az emberek akkor is irigyelnek téged, ha nem látszik a győzelem, és megbecsülnek téged, ha meghalt a beteg, akiért imádkoztál, és szeretnék ők is ugyanazt az Istent, Akit te még ekkor is imádsz, szeretsz, és nem hagysz el.
6./ De van, hogy a győzelemhez az út nagyon keskeny, és nagyon sok tövis, kő, és eléd gördülő akadály kíséri. S az Úr Jézus ezek között tanít meg téged arra, hogy mit jelent a győzelem. És, hogy milyen az út a győzelemhez. És milyen a szív, a jellem, a gondolkodásmód, a hit általi látásmód, ami a győzelmet megszerzi neked, Jézussal.
7./ 30 éve dolgozunk „Palántásan”. Tegnap beszélgettem valakivel, aki kicsit csodálkozva is, és óvatosan, nehogy megbántson engem, elmondta, hogy főnökével szót váltva, arra jutottak, hogy nem értik, miért van, de úgy látják, hogy minket – a Palántát – vannak sokan, akik nem csak, hogy nem szeretnek, de gyűlölnek is. Valamiért. Nem tudják, miért, mert ők szeretik és tisztelik a munkánkat, de mások... hát... És ez őket is figyelmezteti, milyen kapcsolatban lehetnek velünk.
- Igen, van, hogy érzem az előítéletet, a lenézést, az idegenkedést.
- Igen, vannak erők, amik a keresztényeket egymással szembe akarják fordítani. Gonosz erők.
- Igen, első, hogy valaki ezt el is mondja (milyen jó, hogy őszinte – igaz, biztattam is erre – és milyen jó, hogy bátor, s hogy ezek után sem zárta le a beszélgetést, hanem találkozásra adott lehetőséget vele is, főnökével is).
- Igen, ez lehetséges, hogy van ilyen.
- De... nem ez a végleges állapot.
- Igen, van lehetőség arra, hogy még ezen is változtatás lehessen.
a./ Egy újabb harci helyzet, egy újabb lehetőség, amikor Jézust még inkább megismerhetjük, még inkább tanulhatunk Tőle, még inkább dicsőségére lehetünk.
b./ S egy újabb harci helyzet, amiben már müködhet sok minden, amit az Úr Jézus az elmúlt időszakban „beépített az életünkbe”, mert, hogy a korábbi időkben már megtanította nekünk, már átvitt bennünket rajta, „harci tapasztalatokon”, alázatossági „gyakorlóterepeken”, és "kiképzett", hogy az ilyen lehetetlen helyzetek is megoldódhassanak.
c./ Ő teszi meg, Ő hozza be a győzelmet, Ő hozza létre a szövetséget, szemben a korábbi idegenkedéssel, sőt, néhol gyűlölködéssel is. Ő az Úr, és Ő tesz győztessé... most is, mindenkor. Minden helyzetben.
8./ Van minden napra valami, amit meg kell harcoljunk. Van minden napra valami, amiben győzelmet könyvelhetünk el. (Ha lesz időm, tegnapról még kettőt leírok, igazi gyönyörűséggel töltött el mindkettő – és jövő is van benne.) Van minden napra, amit megtanulhatunk az Úr Jézussal. Van minden napra, amit „passzolunk az Úr Jézushoz”, mert ez az Ő harca, mi csak „tanulunk benne”, kiképzést nyerünk, de Ő Maga tesz győztessé bennünket. Van minden napra, amit a korábban megtanultak alapján küzdünk végig. Van minden napra, amiben ott lesz az „ismétlés”, (ami a tudás anyja - vagy apja? nem tudom, hogy szól a közmondás). Van minden napra, amiért odakényszerülünk Őelé. Van minden napra, amiben újra reménységet kell gyakoroljunk. Van minden napra, amiben előremenekülünk, Őhozzá. Van minden napra, amiben megkeressük a megoldást. Van minden napra, amiben megismerjük Őt, ismét. Van minden napra, amit csak vele tudunk győztesen átélni. Van minden napra, amiben ismét meglátjuk, hogy szükségünk van Rá. Van minden napra, amiben ügyeseknek kell lennünk. Van minden napra, amiben önfegyelmet kell gyakoroljunk. Van minden napra, amiben bátorítunk másokat, miközben mi is (talán a legnagyobb) harcainkon megyünk át. Van minden napra, amiben meglátjuk az Ő győzelmét. Van minden napra, amiben részgyőzelmeket látunk meg, és a végleges még hátra van. Van minden napra, amiben újra reménységet kell vennünk. Van minden napra, amiben tudatosan őrizzük meg az örömünket (pl. a tudatos hálaadás útján, és azon az úton, hogy a szavunkat nem adjuk oda a rossz beszédekre, a jövő rossz lerögzítésére... nem). Van minden napra, amikor félretesszük azt a gondolatot, hogy „már megint?”. Van minden napra, amikor tudatosan választjuk a jó szót. Van minden napra, amikor vissza kell emlékezzünk az Úr ígéreteire, az Igékre, az Ő jóságára... Van. Igen. Van. De ez nem rossz. Ez a tanulási folyamathoz tartozik. És jó.
Uram, köszönöm, hogy ma is, minden nap, Veled, és csak Veled, de Veled igen, győzelmet nyerünk. És átviszel bennünket a tanulási folyamaton. Köszönöm, hogy megtanítasz bennünket, és bátorrá is teszel közben, és reménységgel teljesekké... és a reménység nem szégyenít meg. A Szentlélek által kitöltetett a mi szívünkbe, és töltetik újra és újra a Te végtelen szereteted. Az irántad való szeretet is, és a Tőled való szeretet is, mások felé. Köszönöm, hogy átviszel életünk harcain, és kihozol győzelemmel. Ámen.
„Kihozta őket a sötétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatta.” Zsoltárok 107, 14
„Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim meghajlítják az ércíjat.” Zsoltárok 18, 35