„Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.” Zsoltárok 18, 34
1./ Az alapkiindulás, hogy a mi Istenünk szereti, ha győztesek vagyunk. Szereti a diadalt.
2./ A másik alapkiindulás, hogy Ő adja a győzelmet:
--Ő az, Aki olyanná teszi lábadat, mint a szarvasé – kitartó vagy, gyors vagy, biztosan lépsz, felmész a magas helyekre is.
--Ő adja hozzá az erőt, a megújuló erőt, Ő véd meg a rád támadóktól, Ő tesz győztessé.
--Ő állít téged a te magas helyeidre. Feljutsz a hegycsúcsra. Amikor nehéz felmenni, akkor is végigcsinálod. Ott leszel.
--Ő ad neked kilátást. Végig tudsz tekinteni az egész területen, s felülről látsz mindent. van kilátásod, van rálátásod. Ebben benne van az is, hogy végigküzdötted, amíg feljutottál a csúcsra.
3./ Ez a „te magas helyed” - lehet, hogy másnak ez meg se kottyanna. Lehet, hogy nem is érti más, miért olyan nehéz neked ez az egész. De ahogy te végigmész ezen az úton, ahogy „CSAK-AZÉRT-IS” felmész a csúcsra, megmászod ezt a hegyet is, az Úr Jézus tudja, hogy ez neked milyen nehéz volt, és tudja, hogy ez a „te magas helyed” mennyire fontos a te életedben, és veled van, és megsegít, és győztessé tesz téged ebben a helyzetben (is).
„Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.” Zsoltárok 18, 34
4./ Akkor, ezek szerint, van benne harc, és eltelik egy idő, míg végül győzelmes leszel ebben a harcban? Lehet, hogy be kell járnod egy területet, lehet, hogy végig kell harcolnod egy harcot, míg ez megtörténik? „Olyanná teszi lábamat” – végül? „Az én magas helyeimre állít engem” – végül? Odasegít. Eljutottál odáig?
--Ez levesz abból a győzelemből, amit ez az Ige mond? Szerintem nem.
--Szeretjük úgy érteni, hogy „egyik pillanatról a másikra” – és ez így is van: ez nagyon jó érzés. A csodát úgy érezzük, annyira benne vagyunk, hogy az letagadhatatlan. A miénk. És átjár ennek a dicsősége is. Az egyik pillanatról a másikra megjelenő diadal dicsősége. Ez öröm, ez mámor, és közben, mert az Úré a dicsőség, ez dicsőítéssel tölt el bennünket, és ámulattal, ami Ő előtte hódolat jelent, imádatot. És ez jó. Szeretjük.
--De van, hogy nem egyik pillanatról a másikra történik meg egy ilyen hódítás? Nem lesz a győzelem egyik pillanatról a másikra a miénk? Igen. Van, hogy lépésről-lépésre haladunk előre, sőt, sokszor még „visszalépésekkel”, váratlanul felmerülő akadályokkal is meg kell küzdenünk. De ettől még győzelem a győzelem, a közben levő „kicsi” megerősítések, „részterületek” is a győzelemhez tartoznak, s a vége is, ha később következik is be.
5./ Mennyi, de mennyi ilyen terület van az életünkben.
--Tegnap egy bábfelvétel, 2 órányira tervezve, de elnyúlik 5 órára. S a végén kiderül, hogy a „rec” gomb nem lett benyomva... .... ... el tudod képzelni mit jelent ez? A sok idő, a sok reménység, a sok munka, most úgy tűnik, elszállt, és maradt egy új megoldandó, nehéz feladat... úgy, hogy a reménység is újra „megharcolandó”...
--De: az egész szempontjából ez „csak” egy harci délután volt, (estébe nyúlóan), és ha az egészet nézem, akkor ez egy ütközet volt, amiben lehet, hogy részben alul maradtunk, de
a./ felállunk, Jézus nevében,
b./ újra meghódítjuk ezt a területet,
c./ tanulunk belőle, és legközelebb már ugyanazt a hibát nem követjük el,
d./ önmagában az is a győzelemhez tartozik, hogy nem legyintünk, nem adjuk fel, nem keseredünk meg, nem mondjuk, hogy minek fektettünk bele ennyi időt, erőt, reménységet, odafigyelést, hanem tudatosan hálát adunk az Úrnak, és nekifordulunk még egyszer az ellenségnek, és meghódítjuk a magaslatot.
--Vannak hullámvölgyek. Vannak nehézségek, amik újra megjelennek. Vannak harcok, amiket még egyszer meg kell harcoljunk. A kulcskérdés, hogy nekimész-e még egyszer.
„Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.” Zsoltárok 18, 34
6./ Olyanná teszi lábadat, mint a szarvasé. Olyanná teszi. Ez az Ő oldala. Ő ezt megteszi. Akármilyen sokszor kell is a szarvasnak megmásznia a hegyet. Ő olyanná teszi.
7./ A magas helyeidre állít téged. Odaállít, vagyis véghez viszi. Elsegít oda. Lehet, hogy nem szárnyakat ad, és nem repít fel egy pillanat alatt. Lehet, hogy végigküzdöd a hegymászás minden örömét és minden nehézségét. Lehet, hogy megizzadsz, lihegsz, de a tiéd lesz a csúcs, a magaslat. Megmondta.
Uram, köszönöm Neked a harc nehézségeit, a harc szépségét és a harc győzelmeit is. Köszönöm a jelent, a jövőt, és elsősorban azt, hogy mindezt Veled élhetjük át. Ámen.