Számvetések és kincsek...
"De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." (Apcsel 20, 24.)
1./ Ars'poetica. Ez a mondat egy jövő formáló és összefoglaló üzenet közben az apostol szívét, hozzáállását, gondolkodásmódját mutatja meg.
2./ Neked is van, nekem is van ars'poeticánk. Vagy tudatosul, vagy nem.
-- Valaki azt mondta: "mindenkinek van valamiféle istene - az ember nem tud úgy élni, hogy ne 'szolgálna' valakinek"... van, akiknek "istenük az ő hasuk"...
-- Boldog, aki felismerte az Örökkévaló Istent, megértette, hogy a lehető legjobb, ha Neki "szolgál" az ember... vagyis Vele él, és azon méri le dolgait, hogy azok örömöt szereznek-e Neki, az Ő tervéhez igazodnak-e, vagy sem.
3./ Egy nap eldöntöttem, hogy nem "magamnak" akarok szolgálni, hanem azt fogom megkeresni, hogy Ő mire teremtett, mi az Ő célja az életemmel, és ezt fogom betölteni a tőlem telhető leginkább.
-- Ez az én "futásom" - futópályám, "versenyem", amiben dicsőséget szerezhetek Neki, és amiben az életemet leélhetem úgy, hogy az Ő legjobb tervei megvalósuljanak általam (is).
-- Ez az én "szolgálatom", amivel a megmentés munkáját szolgálhatom, úgy, hogy ami lehet, végbe menjen abból, amit Ő most, itt, abban a korszakban, amiben én élek, és azok közt a körülmények közt (itt, ezen a helyen, ebben a környezetben) meg akar valósítani.
-- Lehet, hogy "teljesen" nem tudom, de amennyire rajtam áll, megtegyem, amit csak lehet, hogy megvalósuljon minden, amit Ő szeretne.
"De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." (Apcsel 20, 24.)
4./ Időnként készítünk számvetést az életünkkel kapcsolatban.
-- Egy-egy vizsgaidőszak is számvetés arról, amit a korábbi szakaszban tettünk a győzelem (sikeres vizsga) érdekében.
-- Egy-egy életszakasz lezárulása is egy fajta számvetéssel jár. Pl. amikor eljön az idő a házasságkötésre... vagy amikor házasként átmegyünk egy-egy lezáruláson - gyermekeink egyik intézményből a másikba lépnek (oviból elballagnak, vagy középiskolába kerülnek, még inkább egy-egy érettségi, felvételi idején), illetve, amikor mondjuk "kirepülnek". Házasságot kötnek, s innentől minden kénytelen működni, amit korábban megkaptak - amit átadhattunk.
-- Van, akinek egy betegség ideje jelent számvetési szakaszt az életében, vagy egy munkahelyváltás... és még sok-sok más lehet.
-- Vannak természetes számvetési vonalak is, pl. év vége, évkezdés, akár tanév vége, tanévkezdés - és persze a számvetés magában hordozza a változtatni valók felmérését és a tudatos döntések lehetőségét is.
5./ A számvetés idején az is egyértelművé lesz, hogy mik az alapok, amikből nem engedünk. Amire az életünk épült eddig, és amiket továbbra is ott akarunk tartani.
-- "Még az én életem sem drága nekem" - nem tarthat vissza semmi. Nem ér fel semmi azzal, amit az Úr Jézus jelent, és az Ő terve az életemmel.
-- Vannak nagy felkínálások az ördögtől. Átmentem ezeken - sok akkor jött, amikor még nem voltam az Úré. De miután megtértem, is jött olyasmi, ami el akart téríteni a "futásomtól" - és hálás vagyok, hogy az én Uram megőrzött... s persze kérem, hogy őrizzen meg most is, és a továbbiakban is.
-- Életünk nagy biztonsága, ha eldől bennünk, hogy az igazi kincs Nála van, Ő az, Akiből nem engedünk, és az Ő terve, az Ő útmutatása, az Ő útja az, amit alapként veszünk az életünkben. Jó mérce lesz mindenkor, minden kínálat idején. Pénz, (idegen) szerelem, hírnév, hatalom, gerinctelen utak és döntések... Van igazi kincsed, amiből nem engedsz? Ez a kulcskérdés. Ha megismerted Őt, és az Ő útját, akkor lesz mihez mérni a döntéseidet. S akkor kimondod: "az életem sem drága nekem" (semmi kínálat nem ér fel azzal, amit az én Uram mondott, amire Ő vezet) - "csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel". El akarom végezni
"De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." (Apcsel 20, 24.)
6./ A napokban hallottam egy lelkipásztorról, aki idő előtt nyugdíjaztatta magát. Amikor érdeklődtem, megtalálom-e, tudok-e vele beszélgetni, utódja azt mondta, hogy kötve hiszi, mert most mindenki elől elrejtőzik. S amikor rákérdeztem, miért, a válasza ilyen egyszerű volt: "kiégett".
-- Hm. Divatos kifejezés. Mint a "narcisztikusság". Az is lehet, hogy a korszellemben is benne van. Sok minden lehet. De egyet látok. Az Apcsel 20, 24 arról beszél, hogy a futásomat örömmel végezhetem el. És ezt is el kell dönteni.
-- Ebben az örömben benne vannak a pici dolgok is. Amikor egy bevetés "nem sikerül", akkor is lehet hálát adni. Mert van, amiért akkor is lehet - Jézus elvitt oda, hazahozott, "valami" azért "mégis" végbement. Az úton is voltak beszélgetések, imádkoztunk is. Lehet, hogy egy mondat hangzott el, lehet, hogy "csak a viselkedésedet" látták meg... Soha nem tudhatod, mi lesz majd mégis "maradandó" abból, amit tettél, amit megtehettél (még, ha az ellenség rombolt is rajta valamit)... soha, soha nem tudhatod, az Úr Jézus mit fog tudni "mégis" felhasználni" belőle, ha Te megőrzöd a szívedet az Ő iránta való szeretetben, a hálaadásban, és abban, hogy bármi van is, az Ő tervét fogod betölteni, ha újra neki kell fordulni, akkor is...
-- A "pici" dolgokhoz tartozik, hogy közben szereted a testvéreidet, hogy nyitott vagy, hogy imádkozz másokért, még, ha "pici" dolgokról lenne is szó, hogy ami rajtad áll, megteszeD, hogy mások örüljenek, érezzék, hogy fontosak, hogy békesség van, hogy az Úr jelenléte körülveszi őket... ez is az öröm forrása... (ha hiszed, s ha nem...) - s te ezért (is) vagy itt a földön.
7./ "Elvégezhessem az én futásomat örömmel..." - elvégezheted.
-- Én ezt a biztatást is veszem ebből az igeversből. EL lehet végezni. Ami rajtad áll. Minden akadályozás közepette.
-- Lehet, hogy azt az "eredményt" nem látod meg, amit annyira szerettél volna - de ki mondhatja, hogy "nem is lesz meg"? - az Úr Jézus azzal biztatja a tanítványokat, hogy "más a vető és más az arató" (János 4, 37.). A lényeg, hogy Te megtedd, ami rajtad áll... a többi az Úré.
-- Elvégezhetem? Igen. És persze ehhez az is hozzátartozik, hogy oda fektetsz be, ahol a "futásod" van. Ami rád van bízva. Erről gondolkodsz. És ebben próbálsz fejlődni. Erre teszed a hangsúlyt. Persze széles értelemben. Nem elszakítva a hétköznapjaidtól.
-- Most hallgattam Földesi Tamás és Baráti Robi beszélgetését a "keresztény életvitelről", s Tamás idézte a fáraó kérdését József családja felé: "Mi a ti életmódotok?"...
-- Igen. Mi az életmódod? Hogyan rendezed be a napjaidat? Hogyan összpontosul a benned levő döntés minden területen? Hogyan szereted a feleségedet (férjedet) - ez is hozzátartozik a "futásodhoz" - s a gyermekeid érzik-e, hogy hűséges vagy hozzájuk, számíthatnak rád, ha a dolgaikkal meg akarnak keresni téged. Hogyan gondolkodsz a pénzről, az idődről, a beszédedről, a viselkedésedről. (Két napja valamit mondtam, vagyis valahogy beszéltem, és nem tudok rajta zöldágra vergődni. Végülis, ami létrejött belőle jó lett, de belül nem hagy nyugodni. Feleségem is, és az egyik ott lévő testvér is, azt mondta, nem volt jó... és én kész vagyok felülbírálni - de keresem a gondolataimban, ha mindent összerakok, hogy néz ki... milyen volt valójában...) Ez is hozzátartozik a futásunkhoz. Az "életvitelünkhöz".
"De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." (Apcsel 20, 24.)
8./ Teljesen szeretném bevégezni a futásomat. Teljesen - úgy, hogy ne legyen olyan, amit az Úr még "akart volna", de rajtam múlóan nem tudott megvalósulni!
-- Jó indíték ez? Szerintem igen. Sőt. Ez az egyetlen következetes hozzáállás.
-- "Kérlek azért titeket atyámfiai, az Istennek irgalmasságára (amivel körülvett, körülvesz, amivel megmentett, amivel állandóan türelmesen emel, formál, alakítja életünket), hogy szánjátok oda a ti testeiteket, élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos Isten-tiszteleteteket. (Más szóval: nem hagyok ki belőle semmit. minden a "testemhez" van kapcsolva az életemben, az evésem, a munkám, a gondolkodásom, a beszédem, a terveim, a kapcsolataim - minden... odaszánom Neki... "áldozatul", ami nekem a Zsoltárok 118-at juttatja eszembe: "kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához" - s nem csak az Úr Jézus áldozatáról beszél ez az Ige, aminél a "szeretet kötelei" és az "engedelmesség kötelei", és a "hűség kötelei" lettek nyilvánvalóvá, hanem az én "élő, szent és Istennek kedves áldozatomról" is, vagyis testem odaszánásáról... teljesen.)
-- A "teljes" odaszánás teszi lehetővé, hogy futásomat "teljesen" bevégezzem. Igen. Ezt akarom, Uram. Méghozzá: Örömmel... annak örömével, hogy Veled vagyok, a Te jó terved valósul meg, a mennyei, megmentő munka fog végbemenni... Legyen így, Uram, legyen így, minden területen, minden vonatkozásban. Ámen.
"De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." (Apcsel 20, 24.)
Szeretem a számvetést. Nem mindig "pozitív" a szaldó, de Nálad, Uram, van lehetőségem arra, hogy formálódás legyen, és átlendüljenek a dolgok a jó megvalósulás oldalára. És én ezt szeretném, és nem mást. Hogy a futásomat teljesen elvégezzem, és a szolgálatomat teljesen betöltsem... azokkal a hűségesekkel és Téged szeretőkkel együtt, akikkel megajándékoztál. Ámen.
2024. Május 12.