Bölcsebb...
Hm. Vannak dolgok, amiket bölcsebb elkerülni.
-- Mondjuk úgy: bölcsebb az Úr Jézusra hallgatni, (még, ha csöndesen jelez is valamit, finoman, nem erőszakosan, de úgy, hogy megakad benned, nem hagy nyugodni, és ha igazán akarsz Rá hallgatni, akkor meg fogod érteni), mint később, amikor már rossz következményekkel találkozol, utólag "visszaigyekezni oda", ahová Ő szeretett volna eljuttatni, vagy állítani... hm. Ez mindig nehezebb...
Egy történet: Lót hallja az Úr szavát, hogy hová meneküljön a Sodomára és környékére érkező csapás idején, hogy őt ne érje el. "Menj fel a hegyre... a hegyre menekülj, hogy ne kerülj bajba..."
-- De a "hegy" olyan félelmetes, (vagy olyan "fárasztó", vagy "szokatlan gondolat", vagy valamiért annyira "ellenemre van", hogy oda menjek...) - "Uram, nem lehetne, hogy máshova... pl. itt van ez a kisváros... tényleg nem nagy, Uram, ha ezt megkímélnéd, nem jutna Sodoma sorsára - bár ugyanolyanok benne az emberek, mint ott - de, ha lehetne, Uram, hadd menjek inkább oda..." - hm... "inkább oda"... és gondolod, az Úr kedvezni fog?
-- Képzeld: kedvezett. Lót a kisvárosba ment - Czoár - és ott húzódott meg a gyorsan bekövetkező baj elől.
-- Az ítélet végbement... s Lót bajba került a kisvárosában. Menekülnie kellett innen is... mit gondolsz hová? Fel a hegyre.
-- Hát, igen. Az Úr eredetileg nem oda gondolta küldeni? Ja, igen... oda. Csak egy időnek el kellett telnie, hogy megtörténjen, amit végülis az Úr akart volna, eredetileg...
-- És néhány lépés kimaradt... amiről, hogy mi minden maradt ki, lehet, hogy ezen a földön nem is szerzel tudomást, talán fel sem tudod mérni... majd egy nap, ott, az Úr előtt, a mennyben, ott sok mindenre fény fog derülni... Miért javasolt valamit az Úr, miért küldött fixen valahová, vagy óvott valamitől... egy nap meglátjuk majd, az Ő jelenlétében, és bánkódunk, hogy miért nem azt tettük, amit Ő elsőre mondott...
Uram, én nem szeretnék utólag bánkódni. Vagyis, a lehető legkevesebb dolog miatt. Ezért adom magam most, a Te kezedbe, hogy Te elvégezhesd, amit Te szeretnél, adom, és teszem, amit mondasz, még, ha "fárasztó" is, vagy emberileg "mást is el tudnék képzelni" - sőt, kérlek, ne hagyj vitatkozni, illetve, ne hagyd "meggyőzni magadat", ha én vitatkoznék is, de Te jónak látnál valamit... inkább TE győzz meg engem, kérlek, újra és újra, teljességgel, maximálisan, hogy az legyen meg, amit Te akarsz, és úgy legyen meg, itt a földön, mint a mennyben lenne, vagyis, ahogy Te elgondoltad, elgondolod, a legjobbnak. Ámen.
Olvasmány:
A teljes kép az 1Mózes 18 és 19 együtt. De ez a történet ténylegesen a 19.részben olvasható.
-- Hozzá: 2Korinthus 2, 14 - benne vagy te is. A te odaadásod, elkötelezésed is benne van, hogy "mindenkor diadalra vezet", vagyis, hogy oda tud vezetni, mert te adod magad...
-- Sokan úgy szeretnék, hogy "objektíve" legyen meg, (mármint ez a "mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban"), de ahogy tegnap egy beszélgetésben mondtam, ezt a meccset két kapura játsszuk, és nem csak mi rúgunk gólt az ellenség hálójába (az ördögébe), hanem néha sajnos bemegy az ő rúgása is... főleg, ahol akadályozzuk az Úr munkáját az okoskodásunkkal, büszkeségünkkel, kemény szívvel, kibúvókkal, önzéssel, hazudozással (önfelmentés, mások vádolása, stb. formájában). Szóval Uram, ismét imádkozom, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt, a földön is, az én életemben is, és se szavaim, se rossz mérlegelések, helytelen irányok, gondolatok, ne tudjanak elsodorni Tőled, a legjobb úttól, a legjobb elgondolásodtól, tanácsodtól... köszönöm, hogy szólsz, szóltál és szólsz, hogy bölcsebb Rád hallgatni... rögtön. Ámen.
2023. 10. 20. – Tanítás kelte