Ars'poetica - 4/4
Hiszek benne... mert az Ige mondja, mert megértettem, enyém lett ez az igazság:
4./ Hiszek a mag erejében!
Hiszek abban, hogy van jelentősége annak, amit kimondunk, képviselünk, „elvetünk”, és ez a mag utána önállóan is végzi a munkáját, és nem marad gyümölcs nélkül!
-- „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van. (Lehet tenni. Van ideje. Konkrét biztatás Istentől.) Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. (Istennél VAN megbocsátás, sőt, olyan sok van, hogy bátran Hozzá lehet fordulni, NEM marad megbocsátás – új kezdés – nélkül, aki Hozzá fordul.) Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útjaitok az én utaim, így szól az Úr! (VAN különbség, és mi vagyunk, akik felfedezzük az Ő útjait, és mi ismerjük meg az Ő gondolatait. Mi tanulunk Tőle, jövünk Hozzá, hogy megismerjük Őt.) Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! (Ezek MÁSOK, nem ugyanolyanok. Milyen KIVÁLTSÁG, hogy meg vagyunk hívva, hogy megismerjük őket, és hogy megérthetjük, és befogadhatjuk őket a mi életünkbe.) Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és (jó)szerencsés lesz ott, ahová küldtem.” (Ézsaiás 55, 6-11.)
-- Az Isten beszéde mag.
-- Ennek a magnak élete van. Működik. Önálló élettel végzi a munkát. Csak el kell vetni.
-- Az Úr maga áll jót a beszédéért. Ha mi hűségesen hirdetjük, azt mondjuk, amit Ő gondol, amit Ő akar ott, hogy mondjunk, akkor elvégzi a maga munkáját.
-- Ez bennünket felszabadít. Nem mindig látszik meg, hogy megtörtént, hogy történik – de belül tudjuk, hogy végbemegy, amit elvetettünk, annak jelentősége van, az dolgozik.
-- Idővel meglátjuk – ahogy a vetésnél is egy idő eltelik.
-- Így élem az életemet, így adok, újra és újra mag-ot, és képviselem azt az igazságot, amit hirdetek.
-- A történeteket is, amiket elmesélek nekik – pl. amikor Bibliát osztok közöttük – így mesélem el, tudva, hogy az Úr cselekszik, elmélyíti, közel hozza hozzájuk, és tájékozódási ponttá teszi számukra. Pl. Kés és kereszt – Dávid Wilkerson korai tapasztalata az imameghallgatásról (apukája gyógyulása halálos ágyán). A japán tisztről, aki kihalásztatta a kis Újszövetséget, megtanult kínaiul, hogy a „Jézus-könyvet” olvasni tudja, megtért, és körülötte közösség született Nagasakiban. Az észak-koreai katonáról, aki latrinát takarított, és a tiszt egy Újszövetség lapjait használta WC papírnak... s ő lemosta ezeket, és olvasta, míg megismerte az Urat. Lyon szegényeinek története, Wald Péter követőié... (rettenetes üldözések ellenére kitartottak evangéliumi hitük mellett).
-- Az Ige él, mag, aminek ereje van, és elvégzi a munkát.
Ez az én meggyőződésem, "ars'poeticám", ami átjárja napjaimat, döntéseimet, gondolkodásomat, s tudom, hogy így van... mert az Ige mondja, és én megértettem, mint igazságot, s ez az igazság felszabadított engem, és felszabadít, és szabadságban tart. Látom, tudom, és ebben járok, élek.
Uram, köszönöm Neked. Ámen.
(Az előző négy résszel együtt teljesebb... 1/4-2/4-3/4-el együtt...)