Megvetni?
"S akkor Jákób adott Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evett és ivott, és felkelt és elment. Így vetette meg Ézsaú az elsőszülöttséget." (1Mózes 25, 34.)
-- Hogyan? Hogy tette ezt Ézsau? Mert az Ige ezt mondja: "Így vetette meg".
-- Mit tett Ézsau? a./ Kimagyarázta magának. Kifogással élt. Azt mondta: "Minek ez nekem?", hiszen én halni járok. Úgyis meghalok, nincs nekem jövőm, nem fontos ez a téma, mivel úgyis belehalok az életembe. b./ Engedett a testi vágyának, az éhségnek, a fáradtságnak, az elernyedtségnek, és üzletet csinált abból, ami az övé lett volna elvileg. Fontosabb volt a has, mint a jövő, a szív és az Úr hívása. Megindokolta magának, hogy hiába tárolná ezt, úgyis elveszítené. Most akkor mégis csak jobb üzlet, ha legalább jóllakhat. c./ Ezen felül nem tekintette jelentősnek, amit tett. Egyszerűen semmibe vette a szó jelentőségét. Pedig, amit kimondott, azzal a másik élni kezdett. Ő - Jákób - bezzeg komolyan vette a szót, és magáénak tekintette az elsőszülöttséget. Már csak az áldás kellett hozzá... meg is szerezte, idővel...
Hát így gondolkodott Ézsau - és ez volt, amire az Ige azt mondja: "megvetette".
A mai időben is vannak "megvetők".
Ha a mennyei elhívást nem veszed komolyan... vagy másodrendűnek tekinted - máris Ézsau nyomába szegődtél.
Ha a testi kívánságokat, a pillanatnyi vágyakat, hangulatokat, a félelem, a depresszió nyomását olyan nagyra engeded magadban, hogy árulás fogja őket követni, Ézsauval együtt veted meg az örökségedet.
Ha nem érdekel, ki fogja megcsinálni Isten munkáját - te túlságosan el vagy foglalva, téged hagyjanak békén - akkor máris sokban hasonlóan gondolkodsz Ézsauhoz.
Ha azt mondod: mese ez az egész "elhívásosdi", az számít, amit az ember megfog, megszerez, hősként megcsinál, és az Úrról szóló dolgok inkább a templomba, gyülekezetbe valók, de a keményebb férfiak nem nagyon foglalkoznak az ilyen nőies dolgokkal - akkor az a szellemiség kapott el, ami Ézsaut is fogságában tartotta.
Az Ige később - Zsidókhoz írt levél (12, 17.) - arra tanít, hogy Ézsau nem találta meg a megbánás helyét. Szóval, nem tudott már bűnbánatot tartani. Kárhoztatta magát, bosszút akart állni testvérén, bánkódott eleget a maga rossz döntésén, de oda nem tudott menni az Úrhoz, bűnbánatot nem tudott tartani, megvallani nem tudta a bűnét, és nem nyert megbocsátást, felszabadítást. És nem kapta vissza sem az elsőszülöttségi jogát, sem az áldást, amit Jákób nyert el helyette.
Engem ez arra figyelmeztet, hogy a most-ot ragadjam meg, és kerül, amibe kerül, a jó alkalmat (elkészített lehetőségeket) használjam ki, "vásároljam meg", kerül, amibe kerül, és az Urat és az Ő elhívását, az Ő országát helyezzem előtérbe.
Ez az út ahhoz, hogy mindazt elvégezhessem, amit az Úr gondol, és ne kelljen életem végén bánkódni, hogy miért nem vettem igénybe a lehetőségeket, amiket az Úr nekem adott, miért nem valósítottam meg mindent, amit Ő elgondolt...
A történetet természetesen megtalálod az 1Mózes 25, 29-34 verseiben