1Móz 50.
--Mennyire csodálatos, ahogy látjuk az Úr átformáló munkáját emberek életében. Jákób a halálakor is előretekintett. A jövőt hirdette a HIT által kimondott szóval: NE ITT temessetek el, hanem az Ígéret Földjén... az lesz a miénk, az Úr EZT ÍGÉRTE meg nekünk. És így történt.
--Azután beszéltünk a halálról - hiszen az 1Móz 50. fejezete olyan, mint egy "szendvics", ebből a szempontból: indul Jákób halálával (temetésével), és végződik József halálával és jövendő temetésével. Közte pedig az ÉLET üzenete van: "Ti gonoszt gondoltatok, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjen úgy, mint ma, hogy sok nép életét megtartsa... Ne féljetek, ELTARTALAK ÉN titeket és gyermekeiteket..." (1Móz 50,20-21.) 
--A halálról úgy, mint ami NEM volt tervben, de mégis "bejött" (ember által - Róma 5), de utána LE LETT GYŐZVE (szintén "ember által", az "ember Krisztus Jézus" az Isten Fia, az Örökkévaló Isten által, emberi testben - Zsid 2,14-15). És úgy is, mint amitől ezért nekünk NEM KELL félnünk, hiszen meg lettünk szabadítva a halálfélelemtől.
--De úgy, mint ami "része az életünknek", amivel számolnunk kell, és ami lezárja az életünket, ha nem jön el addig az elragadtatás. (Sok mindent megbeszéltünk még ennek kapcsán.)
--Utána még szó volt a jellemről is, a vigasztalásról, arról, hogy József a testvérei "szívére beszélt", és nagyon sok minden másról is. Amennyit lehetett, átbeszéltünk az érintett témakörökből. (Még ismétlésként Jákób "galádságát" is, amivel Ézsau éhségét és fáradtságát kihasználva, rendkívül tudatosan kicsalta az elsőszülöttségi jogot tőle - megeskettetve őt - és utána apukájától ugyanígy kicsalta az elsőszülöttségi áldást... részleteztük, de nem beszéltük át olyan részletesen, mint a múltkor, amikor csak erről a fejezetről beszéltünk az 1Móz 25 vége és az 1Móz 27 kapcsán.)