Ahogy az Újszövetséget meglátjuk az Ószövetségben.
--Jákób története - üldözés és védelem Istentől, Lábánnal szemben. (1Móz 31.)
--Házaspári kommunikáció hiánya - a baj a lopás, eltitkolás és hazugság miatt bekövetkezik: Jákób kimondja az ítéletet (átkot) afelett, aki ellopta a bálványokat. (1Móz 35-ben látjuk Ráhel halálát - amit Jákób nem szeretett volna. NE HAGYJ RÉST - az ördög kihasználja.)
--Ki miként gondolkodik - Jákób egyre mélyebben meglátja, hogy élete mennyire, de mennyire függ Isten védelmétől, gondoskodásától. És most bizonyságot is tesz róla. Lábán pedig kifejezésre juttatja a gátlástalanságot: "minden az enyém". De az Úr védelme miatt nem teheti, amit szándékozott volna, nem foszthatja meg Jákóbot vagyonától, családjától, mindenétől... egyet tehet Lábán: felkínálja a szövetséget.
--S Jákób elfogadja. Van olyan szövetség, amiben nem sok baráti érzelem lakik, de van tudatos elhatározás a JÓ JÖVŐRE, a BÉKESSÉGRE, és ez is szövetség. (Persze, mi az Újszövetségben többre vágyunk, és a házassági szövetség is gazdag tartalommal kell teljes legyen - de jobb még egy ilyen szövetség is, mint a háborúskodás. Ebből is tanulunk - megtanuljuk az embereket abban a fázisban levőknek kezelni, ahol éppen vannak. Vannak valahol, az Úrhoz való közeledés, az újjászületéshez vezető út szakaszai között... és mi így állunk hozzájuk. Jákób is elfogadta, hogy mostantól fogva szövetségben fognak élni... és el is tette ezt a "dokumentumot"... felépítették együtt a kőhalmot, és ettek rajta. Utána elnevezték, és innentől ez a hely már a megbékélést hirdeti, és őrtorony lesz a békesség mellett... 
--Azután jönnek az angyalok. A KETTŐS TÁBOR... és ez erősítést jelent. Megbeszéltük: hirtelen megjelennek, az ember nem is számít rájuk, az Úr dicsőségét hordozzák, és már TUDOD, hogy NEM vagy egyedül.
--Azután Ézsau. Jákób alázatos, az alázatot kifejezésre is juttatja, de a támadás megrémíti. Kettős sereg lesz, most más értelemben, majd pedig jön az IMÁDSÁG, amit még eddig így nem hallottunk Jákób ajkáról. Alázat, függés, és az Úr szavaira való támaszkodás. Amit mondott az Úr, az az alapja az imádságnak.
--Eddig jutottunk, valójában. DE átjárt minket, mennyire megelőlegező szeretettel, milyen végtelen kegyelemmel, egyoldalú szövetségi felajánlással jön felénk az Úr - amire azért mi válaszolunk, igent mondunk, igényeljük, és amire odaszánjuk magunkat, s közben mégis, mindent Ő végez bennünk.