A most szombat margójára (2)
Kint voltam. Nem vonultam, csak meglátogattam őket. Két rendezővel picit beszélgettem. Láttam a készülődést. Ennyi.
Utána egy húsz percre meglátogattam azokat, akik imádkoztak értük, egy kilométerrel odébb, a tervezett vonulás fordulójánál, az Oktogonnál. Imádkoznak az ő megmenekülésükért (is) és a jövőért. S akik a maguk eszközeivel lerögzítették, ami rajtuk állt, hogy mi a bölcs, mi a helyes, mi a tiszta és mi visz előre, Isten Igéje alapján (és a tudomány megállapításai szerint is - a szociológus, cikk író Tárkányi Ákos nagyon felkészült a témából, emellett irodalmi adottságai is vannak - cikkét, ha kéred, szívesen megosztom veled).
Akik vonultak, többen voltak. Akik ott imádkoztak, egy csepp a tengerben. De ott voltak, szerettek, kitartottak, lerögzítették a maradandót, a jövőbe mutatót, ami igaz és tiszta... s ott állt vagy százötven rendőr is. Folyamatosan. Higgadtan. Védelmezőn. Az egész rendezvényt vigyázták. S mivel a helyükön maradtak végig, hallgatták a felolvasásokat, az irodalmi és tudományos utalásokat.
A vonulók nem hallották, jobbára, csak egy pici részét, de akik végig ott kellett álljanak, hallották. Értéket hallottak. És szelíd szót, tényeket és jövőbe mutatást. Ez is magvetés volt. A kiírásokon George Orwell idézetek és néhány gondolat. Nehezen volt olvasható a vonulók számára. Akik ott álltak, csak "jelen voltak", olvashatták.
Ilyesmik jutottak eszembe:
-- Ezek a színesbe öltözött, színessel kent, színes lobogókat cipelő fiatalok: boldogságra vágyó emberek. Megtesznek sok mindent, hogy boldogok legyenek, kiegyensúlyozottak, jól érezzék magukat, és úgy érezhessék, a "jövőért tesznek valamit"... hogy ők a "szabadság emberei"...
-- Fiatalok. Igazán időset egyet vagy kettőt láttam köztük - akkor... - szépek és színesek, beöltöztek, mint egy Halloween partira, vagy korábban, gyerekkorukban, egy farsangi bulira. Csak álarc nem lehetett rajtuk... a vonulás (gyülekezési törvény) szabályai szerint. Nem is volt... fizikailag. Amúgy, álarcot sok ember hord, még, ha a felszabadultság, fiatalosság álarcát is...
-- Nem voltak sokan. Amikor ott jártam, Dobó István kapitány szavai jutottak eszembe, ahogy elrobogtak előtte a lovas törökök, s felkiáltott: "Nincsenek ezek még százan sem!"... ott lenni, látni, egyet jelentett megérteni azt, hogy ami a médiában látszik, az mennyire sokszor nem a valóság. Emberek, akik eljöttek ebben a melegben, s nem a Balatont választották, vagy csak utána mentek strandra, nyaralni... sokan külföldiek... (még izraeli csoportot is láttam, s szerettem őket, mert valahogy, amikor Izraelről hallok, nekem mindig a választott nép jut eszembe, s az én Megváltóm, és az Ő terve a megmentésükre) ahogy hallottam a beszélgetéseket. Legyen létszám, legyen, ami "mutat"... a végére biztosan volt is. Egy biztos, a menet kezdő időpontjára Dobó szavai, az Egri csillagokból, passzoltak.
-- Ha nincsenek is sokan, hatásuk van. Elbizonytalanodott felnövekvő generáció, elbizonytalanított nevelőikkel... amióta világ a világ, a láthatatlan birodalom fejedelme (Efézus 2, 1-3.), mindig tudott hatni a kívánságokon és a lázadásra kész elme akaratosságán keresztül. Van csali, van beetetés, van hatás, és lesznek elrontott életek. Én emlékszem, az általános iskolában, (Edit néni), s a középiskolában is (töri tanárunk), a láthatatlan birodalom fejedelmének akkori ideológiai kínálata képviselői voltak, s az elbizonytalaníthatókra bizony hatottak. A maiak is hatnak - és hatnak egymásra is, egy óriási felnagyító eszközrendszer segítségével (internet) még széles körre is...
-- Eszembe jutott: vajon mennyivel szállnának be, ha nekik kellene állniuk ezt az egész rendezvényt? Mennyit adnának ők, személyesen, bele, ruhájuk, nyaralásuk, szórakozásuk, kütyüik, vagy tanulásuk árán? Vagy, lennének-e, akik az életüket is odaáldoznák érte? A korábbi ideológia oltárán odaáldozták sokan... szenvedélyesek voltak - egy-egy ilyen vonulás (igaz, akkor vörös zászlók alatt) érdekében vállalták a korai időkben a megveretést, a börtönt és akár a halált is... a mostani talán kicsit más jellegű... bár lehetnek, akik sok áldozatra képesek, ha úgy érzik, ők a "jövő letéteményesei"...
S eszembe jutottak, az Isten országának kihatásáért életüket letevők... nincs ekkora látszat... sokszor nincsenek nagy kivonulások, és nem tűnik olyan "nagynak", amit tesznek... de teszik, rendíthetetlenül, minden ellenszéllel szemben, évszázadokon át, meg-megújuló módon, szerte a világon, kicsik is, idősek is, szegények is (és reméljük) gazdagok is. Csak a mi Megváltónk tudja megmondani, mennyien, mi mindennel szálltak bele... s VALÓBAN a jó jövőt munkálták és munkálják...
-- Azután eszembe jutott, hogy a gyülekezeti termünkben most ott a dicsőítés. (Én is átsiettem oda, hogy jelen legyek, s tegyem, ami rajtunk áll.)
Lehet, hogy kevesen... lehet, hogy nem "profi módon", lehet, hogy mások által lenézhetően... de ez időben végig dicsőítjük az Urat. Mert Ő a Teremtő, nem csak az égnek és földnek, de ezeknek az embereknek is a Teremtője, és Ő a Megváltó, Aki mindent odaadott őértük is... letette az életét, mert szerette őket, és akarta - és akarja - hogy az életük valóban boldog legyen, célját betöltött élet. S mert Ő a Mindenható Úr, Akinek van hatalma megszólítani, megállítani őket az úton, és Aki elő tudja hozni a már hallottakat, hogy elgondolkodjanak s döntsenek a Megmentő Isten mellett...
-- S lehet, hogy másutt is ott volt a dicsőítés... más termekben, helyeken... talán gondoltak erre a mostani vonulásra a testvérek, s arra, hogy tízezernyi fiatal élete mennyire fontos
-- S eszembe jutott a volt római katolikus plébános, nem csak az, aki most házasodott meg, (imádkoztam gondolataiért, azért, hogy az Ige legyen az élete alapja, s ne tudják zavaros beszédekkel és érzésekkel elsodorni), hanem az, akivel hónapokkal korábban hallottam egy riportot ("teljesen véletlenül"), s azóta újra és újra eszembe jutott, imádságra, mert visszalépett korábbi fiatalokat széles körben elérő internetes műsoros tevékenységétől, s pszichológushoz kezdett járni. Baristaként él, s megpróbál boldog lenni új élethelyzetében. De most egy forszírozásra válaszolt valakinek, s küzdelmei közepette, (s ellenére), azt írta, hogy "meleg vagyok" - s így nem is maradhat pap az egyházában, s nem arra van elhívatva, hogy a Bibliát megváltoztassa (ha csak egy pillanatra is, de felsejlett a fény, ami ott benn dolgozik, és nem akarja, hogy alatta maradjon jelen, porba dőlő erősségeinek)... s ezt a média felkapta. Pro és kontra sok minden hangzott el. Pont a mostani szombat előtt egy nappal. Nem véletlen... (itt a láthatatlan birodalom fejedelmének - Efézus 2, 1-3 - munkájára és hatására gondolok) az időzítés sem... és az sem, hogy "sikerült zászlóra tűzni" ezt a jóravaló fiút, hogy lehessen rá hivatkozni a nagy nyilvánosság előtt...
-- Eszembe jutottak azoknak a fiataloknak az ezrei is, akik korábban hallgatták és nézték őt, akikre hatott, és akik bízni kezdtek benne... s a hatás, amit kiválthat ez a kamingoutolásnak felhasznált személyes levelezés, a küzdelemnek ez a fázisa, amiben most pillanatnyilag úgy tűnik, "megadta magát" korábbi tanítójuk és influenszerük... hogyan fogják feldolgozni. Eljutnak-e oda, ahová mindenki el kell jusson, aki Jézus Krisztust keresi: "...leásott, mélyre hatolt és kősziklára vetett fundamentumot..." - vagyis az embereken, az emberek képviselte tanokon, dogmákon, megközelítéseken túl, az ő életpéldájukon TÚL, Jézusig, a személyesen megszólító, az Isten Igéjén keresztül is szóló Megváltóig, az Ő személyéig, lényéig kell eljutniuk... eljutnak-e... ez most megméri őket, az infulenszer-hatás és a mennyei megszólítás közötti különbséggel... (Lukács 6, 46-49.)
Az üzenet, amiről ezen a bizonyos szombaton (július 15) én az istentiszteleten beszéltem, az Úrvacsora előtt is, és az igehirdetésben is, a bizonyosság szava volt. Az, amit nekünk jelent az Úr Jézus, az Ő lénye, ahogy Ő - bár Istennel egyenlő volt (Filippi 2, 5-11.) - nem tekintette zsákmánynak ezt, hanem megüresítette Önmagát, és szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá (mennyire fontosnak tartotta, hogy megmentsen bennünket!) és amikor így, ebben a "formában" volt, megalázta Magát, és engedelmes volt a halálig, a kereszthalálig.
-- Nekünk egy Önmagát megüresítő Megváltónk van... Aki nem azt nézi, hogy "minek mi a látszata", vagy "mihez mit szólnak az emberek", vagy "mibe kerül", hanem azt, hogy mi visz előre... mi ment meg másokat, mi lesz, ami legyőzi a sötétség láthatatlan birodalma fejedelmének erőszakos és félrevezető gonosz munkáját!
-- Nekünk egy Önmagát megalázó Megváltónk van, Akinek nem az számít, hogy az emberek kinevetik, megalázzák, gúny tárgyává teszik, hanem az, hogy elvégezze, amiért eljött, teljes engedelmességben, "kerül-amibe-kerül".
-- Ő Maga az, Aki biztonságot jelent, Aki válasz arra a sok kísértésre, félrevezetésre, becsapásra, elkeserítésre, reménytelenítésre, ami körülveszi az embereket ezen a világon... Ő az Egyetlen, Akiben ott a válasz a kiszolgáltatottságra, a "hiábavaló várakozásokra", a sodródásra és feladásra is... Nála ott a megbocsátás, az újrakezdés, a megtisztítás, a felemelés, a helyreállítás... ott van mindarra a válasz, amit átéltél, átélsz, vagy ezek a drága fiatalok átélnek, s hatásukra mások is elindulnak ezen az úton... ott a válasz, és Ő hűséges, és elő is fogja hozni a választ mindannyiuk - mindannyiunk - életében.
-- Az Ő neve a győzelem kulcsa... mert, hogy győzött, és az Ő nevét megkaptuk, ajándékba, kérhetünk az Ő nevében, dicsőíthetjük a mi mennyei Atyánkat az Ő nevében, léphetünk, elindulhatunk, munkát végezhetünk az Ő nevében, ellene állhatunk az ördögnek az Ő nevében, és elfut tőlünk, és megáldhatunk az Ő nevében, megáldhatjuk azokat, akik a jó úton járnak, és megáldhatjuk azokat is, akik helytelenül viselkednek, hogy a jó útra rátaláljanak... az Ő neve győzelmi név... és a miénk, akik az Övéi vagyunk...
-- Ezek voltak a bizonyosságok, amikről beszéltem, és az igehirdetésben előjött még "Dávid városa" is... ha kicsit legörgetsz az oldalamon, megtalálod videó formájában is ezt az üzenetet, és az "Ide be nem jössz! - Biztos?" c. cikkben írásban is.
Uram, köszönöm, hogy Te vagy a válasz, személyedben, Te vagy a válasz mindezeknek a kedves fiataloknak és mindazoknak, akik keresik a tisztaságot, az igazságot, az őszinteséget és a boldogságot, szerte az országban (s a világon is, mindenhol). Köszönöm, hogy Te választ adtál, életeddel, haláloddal és feltámadásoddal is, és választ adsz most is, az Igével, és a Szentlélekkel, ahogy megszólítod őket. S bennünket is bevonsz, hogy Veled együtt végigküzdjük ezt a harcot, és győzelemre segítsünk másokat is, hogy megismerjenek Téged, és ellene tudjanak állni a gonosznak, és legyőzzék azt a Te véreddel, a Te bizonyságtételednek beszédével és azzal, hogy életüket nem kímélik, hanem Neked odaszánják... jóban és rosszban egyaránt. Köszönöm Neked, Úr Jézus Krisztus.
Legyenek áldottak, akik tették és teszik, legyenek erősek, nyerjék meg a bölcsességet, a Szentlélek vezetését, ma, holnap, minden nap, míg itt élünk a földön. A Te nevedben, Úr Jézus. Ámen.