A hit és a lépések...
"Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak..." - mondta az Úr Jézus a tíz leprásnak. (Lukács 17, 14.)
-- Ez a tíz ember távol megállva, kiáltva kérte az Úr Jézust, hogy gyógyítsa meg őket.
1./ Mennyire csodálatos, hogy Ő ott volt, akkor, Izrael területén, s ha találkozott Vele valaki, kérhette, hogy Ő gyógyítsa meg a reménytelen helyzetéből is.
-- Mennyire csodálatos, hogy a legreménytelenebb helyzetben is volt reménység, hogy Jézus még tud valamit tenni... Ő még ekkor is Szabadító.
2./ Szóval, távol megállva (mert, hogy a leprások nem mehettek az emberek közelébe) kérlelték Őt. S Ő most, itt, ebben a helyzetben, nem ment oda, nem tette rájuk a kezét, nem mondta ki a gyógyítás szavait, hanem egyetlen egyet mondott nekik: "Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak..."
-- Más szóval: megtörtént. Ne féljetek, rögzítsétek le magatokban, innentől tekintsétek úgy, hogy ez végbe ment, és nem fogtok megszégyenülni, amikor az "ellenőrzésre sor fog kerülni".
-- A törvény alapján a papoknak (3Mózes 13 - kóhén) volt felhatalmazásuk arra, hogy megállapítsák a lepra meglétét vagy elmúlását. Ők határozhatták meg a tennivalókat is - a karantént is ők rendelhették el és ők oldhatták fel is azt.
-- Szóval, menjetek az ellenőrzésre - mondta az Úr Jézus (teljes felelősséggel) - és nem azért, hogy ott megszégyenüljetek... hanem azért, hogy meg legyen állapítva, hogy megtörtént, amit kértetek.
3./ Olyan érdekes ez a hittel és az Úr Jézus cselekedeteivel. Ő sohasem "rutin jelleggel" cselekszik. Ő ad lehetőséget annak, hogy valami mindig másként legyen. Mi sem állhatunk rá, hogy "csak egyféle képpen mehet végbe minden"... bár néha kényelmesebb lenne (de biztos, hogy unalmasabb is) - Ő azonban más.
a./ A legelső gyógyítás, amit Márknál olvasok, pontosan annak a leprásnak a meggyógyítása, aki így szólt az Úr Jézushoz: "Ha akarod, megtisztíthatsz engem!".
-- S az Úr Jézus könyörületességre indult, kinyújtotta kezét, és megragadta (haptomai) - vagyis rátette a kezét, mert így is lehet fordítani... szóval nem valami távolságból mondta, amit mondott, hanem fizikai kontaktust hozott létre, és úgy mondta ki: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal eltisztult a lepra annak a testéről.
-- Megragadta. Hozzáért. Rátette a kezét. "Illette őt" - ahogy Károlinál olvassuk (pl. a Lukács 8, 47-ben, ugyanezt a kifejezést így fordítja).
-- Nem félt. Nem aggódott, hogy a lepra majd rá fog ragadni. Dehogy. "Nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van..." - nem félt, hanem rátört az ellenségre. Ő volt a meghatározó. Nála volt a gyógyítás, és a leprának kellett eltakarodnia. (Márk 1, 41.)
b./ Itt nem ért hozzájuk. Nem félt, továbbra sem. Egyszerűen ez így volt... így kellett tennie.
Mi maradt? Három dolog:
aa./ A szó, amit kimondott. ("Menjetek el, mutassátok meg magatokat...")
bb./ Az engedelmesség, amivel ehhez hozzáálltak. Okoskodás ellenében, fenntartások ellenében, aggódás ellenében, mégis, csak azért is, engedelmeskedtek a szónak.
-- Más szóval: alárendelték magukat az Isten Igéjének, a mennyei szónak, a menny hatalmának. "Legyen nekem a Te beszéded szerint" - ahogy Mária is mondta. (Lukács 1, 38.)
cc./ S a hit általi hatalmas beavatkozás, amit a menny végzett el, a mennyei csoda, ami láthatatlanul ment végbe, s itt, ebben a helyzetben még egy "jelképes cselekedet", vagy "prófétai cselekedet" sem volt, aminek végbe kellett volna mennie... egy kézrátétel, egy nyálból készült sárral való megkenés, egy megmosakodás sem... semmi... semmi... semmi... "csak" a szó!
-- És a hit, ami bizalmat jelentett, és egy bizonyos értelemben "kiszolgáltatottságot" is... másként: "Van jobb, amit tehetnél? Ha nincs, akkor tedd, amit mondott neked..."
4./ És megtörtént...
"És történt (lőn), hogy míg odamentek, megtisztultak." (Lukács 17, 14.)
-- Út közben.
-- Miközben engedelmeskedtek.
-- Végbement. Megtörtént. "lőn" - ahogy Károli fordítja, s mi ezt valahogy úgy értjük, hogy "meglett", megtörtént, végbement. (A "ginomai"-ban ott van, hogy megszületik valami, megterem, meglesz, keletkezik valami, létrejön, történik, elérkezik, beteljesedik, lesz, válik valamivé, megérkezik, eljut valahová... nagyon gazdag kifejezés.) Ez a mennyei akció
-- A hit abban volt, hogy engedelmeskedtek. Mentek, ahogy Jézus mondta. A mennyei csoda akkor történt, amikor mentek. közben... láthatatlanul, de mégis, előbb, vagy utóbb, megragadhatóan. Megtörtént... végbe ment... de úgy, ahogy az Úr Jézus jelezte nekik: közben ...
5./ Milyen izgalmas ez nekünk! Akkor elkezdeni, amikor még "nem látszik", és folytatni, pusztán bizalomból, "mert Ő mondta", és végül meglátni, hogy megtörtént, végbe ment, megvalósult... ez a mennyei út.
-- Néha másként történik - de itt, nem volt más. Itt csak ez volt a lehetőség.
-- Mint a szíriai Naámán esetében. "Menj el, fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested és megtisztulsz." (2Királyok 5, 10.)
-- Még csak ki sem jött a házából a próféta - csupán "üzent" (!!!). Ez "kiborító" volt, sőt, "megalázó" a hadvezér (Naámán) szemében. Ellentétben az ő elképzeléseivel, itt ez történt, és, ha Naámán készen állt arra, hogy engedjen Izráel Istenének, és azt tegye, amit mondanak neki, akkor meg fogja majd tapasztalni az Ő gyógyítását... ha nem, ha a haragjának enged, a megszégyenítés érzésének, és annak, hogy méltatlankodjon, akkor SOHA nem fogja megtapasztalni, hogy az Úr gyógyító. A lehetőség ott állt előtte, a döntés rajta múlt, az Úr megadta a következő lépést... mit tesz?
-- Mennyire jó, hogy vannak bölcs tanácsadók - javasolták neki, hogy engedelmeskedjen... és megtette. engedelmességből, pusztán a hit által, "mert mondták", megtette, és "megújult a teste, mint egy kisgyermek teste..."
6./ Van ilyen. Az Úr indít. És te cselekszel, mert Őhozzá tartozol, mert megtanultad, vagy megtanulod megérteni Őt, és megtanulsz hallgatni Rá.
-- Abszolúte a hit által. Amikor még nincs semmi a kezedben... "csak az Ő szava"...
-- Látszólag értelmetlenül, "vakmerően"... de mi mást tehetnél? Van jobb?
-- És mégis megteszed, és akkor egyszerűen elkezdődik, és meglátod, "folyamatában", miközben engedsz Őneki... meglátod, és a vége pontosan az lesz, amit Ő mondott...
-- Mert, hogy itt is megtörtént. miközben mentek... végbement. Megtörtént. Megtisztultak. (S gondolom volt nagy észrevételezés, volt nagy öröm, ahogy látták egymáson, sorra, amint a ronda foltok, hiányok, elhalások, gennyes sebek eltűntek, és a bőrük újra élővé vált, összeforrt, kisimult, kitisztult...)
7./ Igen, a végén, a nagy örömben, egyetlen egy jött vissza az Úr Jézushoz, hogy megköszönje Neki. Egy ismerte el Őt, a Mindenhatót, a Megmentőt, a Gyógyítót... és ez pont samáriai volt.
-- A többieknek "fontosabb dolguk akadt", gyorsan szaladtak hírt vinni a családtagoknak, vagy megoldani a betegségük közben felmerülő problémákat, vagy egyszerűen élvezték, hogy ismét emberek között lehetnek... de nem jöttek vissza Jézushoz, hogy kifejezésre juttassák: "Tőled kaptam... köszönöm..." - s amit még lehet mondani (s én biztosan mondanám, mert mondom is...) - "A Tiéd vagyok, Uram. Mit akarsz, hogy cselekedjek?"...
-- Ez másoknál elmaradt - de ennél a samáriainál megtörtént. S az Úr Jézus le is rögzítette. S az Evangéliumban megmaradt a mi számunkra is. És figyelmeztet bennünket, hogy mi ne legyünk hálátlanok, és ne menjünk tovább a magunk útján megfeledkezve a mi Megváltónkról... hanem adjuk magunkat Neki, és járjunk Ővele az életünkben, innentől kezdve.
8./ De most visszatérek még egy pillanatra:
-- Az Úr Jézus itt van most is velünk, ha nem is látjuk.
-- Az Igéből tud szólni, és szólni is szokott, és a hétköznapjainkban, imádságban, beszélgetésben Ővele, néha az Igehirdetésben, vagy testvérek bizonyságtételéből... szól, és te belül megérzed, ráérzel, hogy ez az Ő szava.
-- És igen, néha nem látod, hogy bármi változott volna, de mégis, tudod, hogy Ő mondja, és hív, hogy engedj Neki.
-- És engedsz... és közben meglátod, hogy Ő cselekedett, cselekszik, és a dolgok változnak, ahogy Ő mondta...
-- Igen. Ez az életünk. Onnantól kezdve, hogy Neki adtuk magunkat, hogy az Övéi lettünk. Ez az életünk, és mi így vagyunk, Vele járunk, miközben "haladunk előre", meglátjuk, hogy Ő cselekszik, és a dolgok, amiknek változniuk kell, út közben végbemennek, megváltoznak, megszületnek, megvalósulnak... bár talán nem gondoltuk volna... de meg lesznek.
-- Kicsiben és nagyban... néha egy-egy helyzetben, néha nagyobb helyzetben is... de az egész életünk tekintetében, egészen biztosan, végbemegy... ahogy hallgatunk Rá, és engedünk Neki... végbemegy, amit Ő gondolt, amire Ő elhívott, és amit Ő kezdett el... csak engedj Neki.
9./ Néha egy-egy nagyobb "helyzetben" vagy. Néha kényszerhelyzetben (pl. a betegség is ilyen), néha magad hoztad létre a "kényszerhelyzetet", pl. egy-egy munkahelyi helyzet is ilyen, vagy bizonyos értelemben a házasság is ilyen, vagy a gyermeknevelés helyzetei... egyszerűen adottság.
-- És te megkeresed a Megváltódat, mert változást szeretnél. Az Ő beavatkozására - csodájára - vágysz.
-- És Ő azt mondja: "végezd tovább"... vagy: "most tedd ezt", és te megteszed. Teszed a lépéseket, végzed, amit rád bízott, és közben Őbenne bízol, és számítasz arra, hogy meghallgatta, amit mondtál, amit Tőle kértél, és Ő cselekedni fog. És igen. közben, végbemegy. Néha pici változásokat látsz csak, icipicikéket, hogy mások észre sem vennék, de nem ez számít, hanem az, hogy te engedsz, és cselekszel, teszed, amit Ő mondott, a hit által, és Ő pedig ott van, és nem hagyott magadra, hanem végzi azt, amit Ő tud... és meglátod, megvalósul, végbe fog menni, megtörténik, mert Ő jó, hűséges, és cselekvő...
10./ Igen. Én is benne vagyok. Valóban itt van több ilyen helyzet is.
-- Lépések, amiket Ővele kezdek el, mert vágyom rá, hogy cselekedjen, és kérem Őt, s Ő mondja, hogy "legyen"... és teszem.
-- És közben ott a "függés", hogy "ha Ő nem cselekszik, akkor elsüllyedek"... igen. De ez a HIT helyzete, és mit mást tehetnél, "van jobb ötleted"? Teszed, és Ő is cselekszik...
-- Néha olyan jó lenne elmondani másoknak... olyanoknak, akik anyagilag is be tudnának lépni, akiknek azok a milliók rendelkezésükre állnak... néha lehet... néha nem... de tenni kell, és vinni, hordozni.
-- Néha nem ilyen jellegű (a Palántában nagyon sokszor ilyen... minden hónapban, valójában, ahogy fizetést kell adni, járulékokat fizetni...) - néha kapcsolati jellegű... vagy várod az Úr cselekedeteit, gyógyulás tekintetében... vagy más téren... Ővele vagy, és Ő az, Aki cselekszik... s ameddig vársz, nem vagy "üresjáratban", hanem teszed, amit Ő mondott... mint a hit cselekedeteit...
-- Ez a mi életünk. Itt, a földön, az időben, a mi lehetőség-világunkban, úgy, hogy közben bekapcsolódik az Ő lehetőség-világa. És közben... közben Vele vagy, és megismered Őt.
-- Ez a menny, a földön... a te életedben. Még a nehéz helyzetekben is.
Uram, köszönöm. Köszönöm, hogy nem hagysz el bennünket, cselekszel, szeretsz, végzed a Te hatalmas munkádat, a beavatkozás, a csodák munkáját, a természetfeletti találkozásokkal, időzítésekkel, kirendelt gondoskodásokkal, átformálásokkal teli munkát, amiben újra és újra meglátunk Téged, és egyre inkább megismerünk Téged, amint a HIT által járunk... Benned bízva, mert ennél jobb nincs, és mi mást tehetnénk? Legyen, Uram, legyen a Te akaratod szerint... legyen. Ámen.
Olvasmány:
-- Lukács 7, 11-19 - itt olvasod az egész történetet, egyben.
-- 2Királyok 5 - itt olvasod a szíriai Naámán és Elízeus próféta történetét.
-- 3Mózes 13 - többek közt itt nézheted meg az egészségügyi, közszolgálati, közbiztonsági, higiéniai rendelkezéseket, ha szeretnéd, amiket Isten Izráel népe számára rögzített le bölcsen pl. a leprával kapcsolatban is.
-- 2Korinthus 4 - itt láthatod élőben, és a Zsoltárok 116-ban is, ahogy ez a hit az életünkben történik, a nehéz, megpróbáló időszakokban...
-- Ha pedig nem akarod megbántani az Úr Jézust, vagy szeretnéd látni, mi az Ő gondolata arról, ahogy az emberek bánnak sokszor Isten jótéteményeivel, az Ő csodálatos beavatkozásaival, nézd meg a Lukács 14-ben a "nagy vendégség" történetét. Igen. Sokan így vannak... mint itt a 9 meggyógyult is tette...